Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

Hamas csizmám nem lesz sáros... Kőkocka-piramisok sora­koznak az Abonyi út egyik oldalán. Megkezdték az út kö­vezésének előkészületeit. A környék lakói most már vár­ják, hogy mihamarább vége legyen a télnek, s a kövezést megkezdjék ezen a hosszú úton. Az új botiban van már briós, mákos Megnyílt a Kossuth Lajos utcai kenyér- és péksütemény- szaküzlet. A pékipar remekei­ből mindent megtalálnak a vevők. Reggel fél 6-kor nyit az üzlet és különösen a mű­szakváltások idején jár sza­porán az eladó keze. A környék lakói mindig friss árut kapnak és nem kell a Széchényi térre kutyagolniuk a friss kenyérért. Maga a tagság kérte: Bokrosnak is lesz presszója A napokban a Bokros dűlő­ben jártam. Sok emberrel be­széltem. de mindenki egy dol­got hajtogatott: új élelmiszer- bolt kellene, és egy kis presszó. Hazaérkezve első utam a fogyasztási szövetkezet köz­pontjába vezetett. A kíván­ságra kerestem választ. Tószegi Albertné, a kereske­delmi osztály vezetője készsé­gesen tájékoztatott. — Az emberek nem hiába beszélnek a dologról — mon­dotta — hiszen a tavalyi köz­gyűlésünkön maga a tagság kérte, hogy mielőbb oldjuk meg a bokrosi városrész gond­jait. Nem tétlenkedtünk. Je­lenleg ott tartunk, hogy az úgynevezett Lajtár-féle bolt mellett megvettünk egy házat, s amint az idő megengedi, megkezdjük az átalakítását, ilyen módon alakítunk ki egy önkiszolgáló élelmiszerboltot, és egy jól berendezett presz- szót. Mindkettő megnyitását őszre tervezzük. (t) SPORT Mi történt Kaposváron és Kecskeméárn A kaposvári gimnázium tor­natermében zajlottak le a vi­déki asztalitenisz-bajnokság küzdelmei. Két kinizsis fiú is asztal mellé állt. Bár a páros­ban hamar kiestek a küzde­lemből, egyéniben Pusztai az NB I-es dunaújvárosi Semsei- töl, Erdei pedig az ugyancsak NB I-es és most vidéki baj­nokságot nyert kaposvári Ba­lázstól szenvedett vereséget ★ A Bács-Kiskun megyei ifjú­sági kosárlabda-kupa ered- nyei: Selejtező mérkőzések N. Kinizsi—Kiskunfélegy­házi Vasas 25:19 (15:8). N. Kinizsi—Kecskeméti Bá­nyai Gimnázium 30:23 (11:10). Döntő mérkőzések Kiskunfélegyházi VSE—N. Kinizsi 31:2C (14:16). Kecskeméti Dózsa—N. Ki­nizsi 52:18 (38:10). Végeredményben a Kinizsi nyolc csapat közül a harma­dik helyen végzett. .1 hét rétje sport müstn'tt Birkózás: Vasárnap délelőtt 10 órakor területi úttörő sza- L sdfogású birkózóverseny lesz a Sportotthonban. Kosárlabda: Szolnokon, a 1 izépiskolás kosárlabda-baj­nokság országos középdöntői keretében vasárnap lesz a Szolnoki Gimnázium—Nagy­kőrösi Gimnázium visszavágó mérkőzés. Vívás: Szombaton és vasár- i kap 8 kinizsis vívó Debrecen- j !*en területi juniorversenyen /esz részt. | T MiiMirrl EST MEGVEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM 1968. FEBRUAR 10., SZOMBAT Mint már régebben hírül ad­tuk, új gépekkel indult meg ké­ső ősszel a próbagyártás tégla­gyárunkban. Értesülésünk sze­rint a próbagyártás jól sike­rült. Hétszázötvenezer téglát égettek ki. Ezt a mennyiséget részben a magánház-építtetök, részben a lakáskarbantartó ktsz és a városgazdálkodási vállalat vette meg. Változás, mégpedig kedvező változás állott be a tégla árában. Eddig a Vidékről beszerzett tégla ezer darabja, Nagykőrös­re szállítva kereken 1000 fo­rintba került. A mi téglagyá­runkban égetett tégla ezer darabja csupán 711 forint lesz, fuvarral együtt 800 forint. És ami a legfontosabb: mindig tehet majd kapni. Csupán ebben az évben ötmillió darabot vetnek és égetnek. A nyersanyaggyártás hama­rosan, amint tartósan beáll az enyhébb idő, megkezdődik. Március második felétől szá­mítanak vele. Áprilisban pe­dig minden körülmények kö­zött megindul a téglaégetés. Külön gondja a gyárnak, hogy a legközelebbi hetekben •fSSSSSSS/SSSSSSSJ’SSS/SSSySSS//SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSjrSSSSSSSSSSS/< tmk-lakatosműhelyt építe­nek maguknak, hogy a tömeges téglagyártás idejére már készen legyenek vele. (f) A MŰSZER Délidőben a Vénusz sar­kában iszogatom a feketém és az első percekben nem is hatol el a tudatomig, mi az, ami szokatlan, ami ide­ges! tőén furcsa. Hát persze. A klimpíro- zás. A pianinót kínozza vala­ki. Bántja? Dehogy. Javít­ja. A zongorahangoló vette kezelésbe: hát ezt igazán nem hagyhatom ki. • — Mondja, uram, szere­ti maga a zenét? — kérde­zem, s valóban kíváncsi vagyok erre, hiszen isme­rek cukrászt, aki nem eszik édességet és agronómust, akit csak a város csábít. Szálkái István ceglédi hangszerkészítő hökkenten mér végig, ráncolja homlo­kát, elutasító a válasz: — Ilyent kérdezni? — Elég a hallás, vagy nem? — Hallás, uram, mi ön­magában a hallás? Muzika­litás nélkül, a zene szere- tete nélkül, ebben a szak­mában éhenhalhat. Én vo­nós hangszeren játszom. A zenének nemcsak a vé­rünkben, a lelkűnkben kell lennie... Az egyik pesti hangszerkészítő kisiparos disszidált és a segédjére maradt a műhely. Hát az volt olyan... Olyan mes­terember... Látogatóba mentem, hegedűt készített... Szép volt az, helyén volt mindene... Csak ép­pen a hangja ... lelke nem volt annak a hegedűnek... — Mert nem szerette a zenét? — Fél év sem kellett, be­adta az ipart... Erezni kell, kérem a rezgésszámot, a metszéspontot... — és most magyarázni kezd va­lamit, amihez én nem ér­tek. Szakmai titkokról leb- benne a fátyol, ha lenne türelmem hallgatni. Csak­hogy bonyolult dolgok ezek és én fáradt vagyok. — De uram, hol vannak a műszerei? — Műszerem? — Az, amivel bemér és... — Na látja. Hátt itt... — a fülére mutat — ezek az én műszereim... És csak addig leszek hangszer- készítő, hangoló, amíg ez a műszer megbízható, s amíg bennem is zenét visszhang­zik a muzsika... (szántó) Mit csinál télen a jó méhész ? A halálra mart harkály esete Zümmögés a kaptárban — A léputcák és a hideg Anyuka szemefénye A természet csendes téli ál­mát alussza. Nép télén a határ. A kaptárak szorgalmas népe is rég csendes és természetes a kérdés, hogy a téli hónapokban ugyan mi dolga lehet a mé­hésznek a méhkaptárak körül? — A méheknek a tél folya­mán nincs különösebb dolguk — mondotta bevezetésképpen Kovács Gyula, a legnépsze­rűbb nagykőrösi méhész. — De teljes értékű pihenésről csak az anyánál beszélhetünk, amely a kaptárban a fürt kö­zepén él és élvezi a dolgozók minden dédelgetését. Mert ők kötél ességszerű en biztosítják a családnak az élelmet, nemcsak a gyűjtés idején, hanem télen is, a kaptárban felhalmozott készletekből. És szolgáltatják a család fennmaradásához nélkülözhetetlen meleget. Ha egyszer alkalma lesz arra, hogy meghallgasson télen egy kap­tárt, tapasztalni fogja, hogy jól hallható zümmögés szűrő­dik ki, s ez a hideg fokozódá­sával egyre erősödik. A boga­rak a számytővel végeznek bizonyos mozgást, hogy a szük­séges hőt megtermeljék. — Az idei tél kedvez a mé­hesnek. Talán csak három na­pon át mértünk tizenhat-tizen­nyolc fok hideget. Ennyit a családok, ha rövid ideig tart, könnyen és veszteség nélkül kibírnak. Nagyon fontos, hogy az ellátás megjelelő legyen és a táplálékot könnyen hozzá­férhető helyen találják a mé­hek. A másik fontos körül­mény, hogy népes legyen a család. — Mit jelent ez? — Egy kaptárban általában négy-öt-hat-nyolc léputca van. Fontos, hogy ennek megfelelő számú méh legyen a kaptár­ban. Ez megfelel tíz-tizenötezer méhecskének, az erőteljesebb családokban azonban nem rit­ka a húsz-huszonötezer darab sem. — Más ellensége nincs a családoknak, csak a hideg? — Dehogyis nincs! Sokan j nem is hinnék, hogy a mé- ! hészkedés egyik nagy ellensé­ge a harkály Tegyük hozzá gyorsan, hogy a szabadban te­lelő méhcsaládokról van szó. Az eleséget kereső madár kü­lönben igen hasznos állat, hi­szen a kártékony rovarokat pusztítja. Nem hiába nevezik a harkályt népiesen a fák dok­torának. Kemény csőrével nagy türelemmel kopácsolja a fák kérgét és a mindennapit fá­radtságos munkával halássza elő. De a nagy hidegben nehe­zen talál ennivalót. A harkály l éhségében tehát keres, kutat : és így jut el a szabadban te- : lelő kaptárakhoz. Hallása ki­tűnő, rögtön meghallja a kap­táraikból kiszűrődő zsongást. Az éhség nagy úr. A madár kikezdi a kaptár falát, lehető­SZÁNTÓ ISTVÁN: Homolyfája dűlő 2. A telepi nábob IV. VANNAK GAZDAGOK és vannak szegények. Van, aki nyomorog és van, aki dúskál a javakban. Ilyen krözus, a telepen Kolompár Ferenc. Már maga a ház is jólétről árulkodik. Két helyisége van. Az elsőben javításra váró üstház, széttört talicska, halóm deszkahuliadék. dróttekercs, fémlemez és egy szétesés előtti pillanatokban levő, rozoga éjjeli­szekrény. Ez az első szekrény, amit a telepen láttam. De a felsorolás ezzel még nem teljes, mert itt kint még ösz- szeszámoltam négy lábost, s egy porce­lántálat is. Ám lépjünk beljebb, a másik szobá­ba. És üljünk le. Egyrészt mert lehet: két szék is van, másrészt, mert kell, hi­szen a látvány minden képzeletet felül­múl. Jó állapotban levő nagy barna gyári ágy terpeszkedik a szemközti fal mel­lett. Az ágyon két dunyha és egy be­kecs. És most tessék nézni a falat. Az ágy felett három kép. Ehhez hasonlókat csak a mozik bejáratainál lehet találni: részletek a bemutatásra kerülő filmből. Ezek egy magyar krimi pillanatképei odarajzszögezve a fehér falra. Gazdagsága feletti ámulatomat látva kissé dölyfössé válik a telepi nábob. Széles gesztussal int körbe, aztán ujja megállapodik az ágy irányába mutatva. — Nyári keresetünkből vettük. Felesége arca talán az övénél is több büszkeséget mutat Végre is még csak ötvenéves, férje meg ötvennyolc, s már van ágyuk és ezernyi más kincsük. — Háromezer forintot kaptunk egy­szerre és akkor vettük a piacon az ágyat meg az asztalt. — Asztalt? CSODÁLKOZOM. Sehol sem látok asztalt. — Hol az asztal? — Ide nem fér. Betettük Szűcséknél a csűrbe. — Miért, hát mekkora asztal? — Tizenkét személyes. — Hányán vannak maguk? Rámutat a férjére. — Csak mi ketten. — Akkor minek kellett az a hatal­mas asztal, amit még csak nem is hasz­nálhatnak? Szeme valami gyermeki rajongást su­gároz: — Olyan szép nagy asztal és az ágy- gyal együtt hétszázért megkaptuk. Egy­szer majd építünk egy nagy szobát és akkor abba, oda befér. És most így már van szekrényünk, asztalunk és ágyunk. Egyébként lavórt, vagy egyéb, mos­dáshoz alkalmas edényt itt sem láttam, i A szoba közepén javítás alatt levő üstház. — Jól hoz ez a munka? — Különösen ősszel. Ilyenkor már kevesebbet. De azért elég. Tavasztól úgyis megyünk megint a szövetkezeibe. így aztán jól élünk... — pici szünet után hozzáteszi. — Nekünk mindenünk van, nem úgy mint... — félbehagyja a mondatot, csak int a fejével a szomszé­dok irányába. — Ök miért kerülnek mindig bajba? A férfi gondolkodik, összehúzza sze­mét, szemlátomást töri a fejét, a tele­piek között miért is olyan sok a gond, a baj? — Mert valahogyan nem rendesek. — Hogy érti ezt? Megint csak töpreng. — Olyant csinálnak, amit nem sza­bad. KIVÁNCSI VAGYOK a véleményére. < Türelmesen várok. S valami furcsamód elszorítja a torkom. Arra gondolok, milyen kevésszer vettem magamnak annyi fáradságot, hogy megérteni pró­báljak másokat. S hogy milyen szomorú ez: itt él negyven ember néhány kilo- ! méterre a város központjától, s mégis, mégis — mily hallatlanul nagy távol j ságban ... Ugye, értenek? I Következik: Mi is az az erkölcs? j leg mindig a kijárat közelé­ben. A megriadt bogarak a zörgésre ijedten, kivágódnak és azonnal megdermednek. A harkály könnyen bekapja őket. Láttam egyszer egy egészen szokatlan példát is. A madár befúrta magát egészen a kap­tár közepébe. A bogarak meg­rohanták a betolakodó ellensé­get és annyira összemarták, hogy belepusztult. — És mit csinál a méhész a téli hónapokban? — 'Műhely nélkül a méhész elképzelhetetlen. Egy kicsit asztalos, egy kicsit lakatos, ha a szükség úgy kívánja, bádo­gos és meg sem tudnám mon­dani, hányféle munkára fanya­lodik rá. A kantárakat általá­ban maga a méhész csinálja és ez téli munka. Ezen kívül jó a családokat szemmel tartani, különösen azokat, amelyek a szabadban telelnek. Hetenként kimegyek az erdőbe, gondosan, körüljárom a kaptáraikat és azzal a nyugodt érzéssel jövök haza, hogy minden rendben van. (rossi) Megsúgjuk: hol van mák- és diódaráló? Az Abonyi úti fogyasztási szövetkezeti bolt ugyan pici, de a háziasszonyok mindent megtalálnak benne. Van itt villanyborotva, edény és ba­bakelengye, sőt háztartási gé­pek is kölcsönözhetők. De aminek minden boltban örül­nénk, működő mákdaráló, dió­daráló és kávédaráló van az üzletben. Mit látunk ma a moziban? Tanulmány a nőkről. Zenés magyar filmvígjáték. Rendez­te: Keleti Márton. Főszerep­lők: Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Venczel Vera. Páger Antal, Latinovits Zoltán, Bodrogi Gyula. Kísérőmflsor: Olaszország vágtában. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. A ,,Csortos Gyula” filmklub műsora Kapzsiság — Gyilkos arany. Amerikai film. Erich von Stroheim rendezésében. Előadás kezdete: 3 órakor. Ezúton mondunk hálás köszö­netét mindazoknak a rokonaink­nak, szomszédainknak ismerő­seinknek, akik szeretett Jó édes­apánk, nagyapánk. dédnegy- apánk és testvérünk: id. Pataki József temetésén Nagykőrösön megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Gyászoló csa iád. Sikerült a próbagyártás! Ezer tégla ára csupán 711 — 800 forint lesz ÁPRILISTÓL KEZDVE ÉGETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents