Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-09 / 33. szám

Nyelvtuílúsból — kitűnő Szovjet delegáció a monori gimnáziumban Kedves vendégeket fogadott a monori József Attila Gim­názium. A Művelődésügyi Mi­nisztérium munkatársainak kíséretében szovjet delegáció látogatott. el az iskolába. Tag­jai a moszkvai tudományos intézetek és a művelődési ki­adó munkatársai voltak. A vendegek elmondták, hogy ol­vastak már az "iskola munká­járól, hiszen a múlt év-ben Kasin miniszterhelyettes elv­társ is járt már itt. A látottakról elismeréssel nyilatkoztak; újszerűnek és eredményesnek találták azo­kat a kísérleteket, amelyeket a gimnáziumban folytatnak. Kifejtették, hogy ezek széles körű ismertetése sokat jelen­tene a középiskolai oktatás­ban. A vendégek elbeszélgettek a diákokkal is. Örömmel állapí­tották meg: kitűnő a tanulók nyelvtudása. A delegáció tag­jai végül ezt jegyezték be az iskola emlékkönyvébe: „Látszik, hogy az iskola igazgatója és tanárai szenve­délyes szerelmesei ennek az ügynek és nagy szeretettel és odaadással nevelik a fiatal ge­nerációt. További sok sikert kívánunk az egész tanári kar­nak.” Petrarca.est A monori József Attila Gim­náziumban valamennyi Pest megyei Gimnázium részvéte­lével a közeljövőben nagy Petrarea-estet rendeznek. Az előadáson az Eötvös Loránd Tudományegyetem olasz tan­székének vezetője, Kardos professzor is jelen lesz. Az időpontról és műsorról később döntenek. (v. j.) MONOIhVIDfn P EST M E G Y,E I. HÍRLAP X. ÉVFOLYAM, 33., SZÁM L ÖNKI AP A S A 1968. FEBRUAR 9., PÉNTEK A jelölő gyűléseken kérték Kutak, csatornák, villany 1329 közérdekű bejelentésből 465 valóra vált Legkésőbb rügyfakadás előtt Napirenden: a gyümölcsösök „kozmetikázása" A járási tanács mezőgazda­sági és élelmezésügyi oJztályá- nak tájékoztatása szerint a tél végi mezőgazdasági műn*- kák közül egyike a legfonto­sabbaknak a gyümölcsösök vé- delmezése a kártevők ellen. A minisztérium rendelete ér­telmében ezt a védekezést leg­később a rügyfakadás előtti eí*- ső permetezésig meg kell kez­deni. A gyümölcsfákról — a csonkok meghagyása nélkül — le kell vágni az elszáradt, be­teg, vértetves, menthetetlenül fertőzött ágakat. Le kell szed­ni a fák koronájáról, és hogy tovább ne fertőzhessenek, a helyszínen el kell éget­ni a téli hernyófészkeket, a lepkék 'tojáscsomóit, a száraz leveleket, a levélcsonkokat, az össze- aszalódofct gyümölcsöt, tapló­gombát és a fagyöngyöt. Mi­után a fák megszabadultak be­teg és fertőzött részeiktől, az egészséges termőfelület növe­lése érdekében meg kell ritkí­tani a koronájuknak sűrű ré>­szeit, hogy a permetezés egyenletesen érje a fát. A fa tél okozta sérüléseit — nyúlrágás, fagyfolt — meg kell tisztítani az elhalt részek­től, széleit, fás részét éles kés­sel simára kell vágni, és megfelelő sebvédő ré­teggel kell védeni a fertő­zéstől, a kártevőktől. A cserepes kérgű fák törzsé­ről és vastagabb ágairól az el­halt kéregrészeket el kell tá­volítani, a fa testének megsér­tése nélkül, utána kéregkaparó vassal meg kell tisztítani, és drótkefével le kell kefélni. A fáról eltávolított elhalt, gyak­ran fertőzött részeket el kell ásni, vagy el kell égetni. Bár a tél közepén járunk, és a meteorológiai előrejelzés sze­rint még néhány hideg hétre számíthatunk, a jelenleg ked­vező, szinte áprilisi időjárás alkalmas arra, hogy a gyü­mölcsösök tavauz előtti „koz­metikáját” elvégezzék a közös gazdaságok és gyümölcsterme­lők. <d) A tanácsválasztásokat meg­előző jelölő gyűléseken a vá­lasztók nemcsak bizalmat sza­vaztak a megválasztott tanács­tagoknak, hanem közérdekű bejelentéseikkel programot is adtak az új tanácsoknak. A múlt évi jól sikerült, né­pes jelölő gyűléseken 1329 be­jelentés, panasz, kérés hang­zott el. A bejelentések zöme meg­alapozott, körültekintő, közérdekű volt. Az anyagi lehetőségek mér­legelése, az elvégzendő felada­tok számbavétele után kértek szót a választók, s hozzászó­lásaikban olyan problémákról beszéltek, melyek orvoslása közérdekű, halaszthatatlan fel­adat. Az 1329 kérés közül csak 154 volt irreális, illetve pilla­natnyilag megvalósíthatatlan. A múlt évi közérdekű bejelen­tésekből készült feljegyzéseket a járási tanács összesítette: s a legfontosabbak közül 465 ké­rést már teljesítettek. Az eltelt egy év alatt a já­rás községeiben — a választók jogos kérésére — megépítettek 1400 méter szilárd burkolatú utat, 7120 egyéb burkolatú utat, 850 méter szilárd burko­latú, 4200 méter egyéb burko­latú járdát, bővítették a villanyháló­zatot, 23 közkut^t létesítet­tek, és 10 047 méter vízlevezető csatornát építettek, illetve fel­újítottak. (d) Színes cirkuszkocsik Londonból jöttek haza Aki az elsőt alapította „Végállomás” a Fészekben Vasárnap délelőtt harminc izgatott szereplő várta a dísz- hangverseny kezdetét a pesti Fészek-klub dísztermében. Köztük volt két vecsési, hét­éves pöttöm kislány: Molnár IMagda és Valentsik Emmi, á halmi-telepi általános iskola tanulói. Ügy is, mint „rang­idős” legkisebbek, úgy is, mint a nyitó szám résztvevői. Ök is, a többiek is — több száz közül — ősszel, egy válo­gató versenysorozat után ju­tottak el eddig. Az utolsó aka­dály színhelye decemberben a budapesti Bartók Zeneművé­szeti Szakiskola volt. Magdi és Emmi zongorajátéka itt is meglágyította a „bírák" szívét, s ez a „végállomáson”, ezen a hangversenyen való részvételt jelentette. A budapesti és Pest vidéki munkaközösségi és magán ze­nepedagógusok legtehetsége­sebb növendékeinek bemutató­ja volt ez. Lányok-fiúk, zongo1- risták-hegedűsök és felnőtt énekesek művészi színvonalú e.őadásában gyönyörködhetett szülő és tanár egyaránt. Essék néhány szó a két ve­csési kislány idős, tapasztalt, kiváló zenepedagógusáról, Kapferer Józsefnéröl is, aki Vecsésen 1941 óta tanítja nagy türelemmel és szeretettel a rá­bízott növendékeket. A háború után a monori járásban ő ala­pított elsőnek zenekiskolát, a vecsési kultúrotthonban. Mun­kájának és iskolájának ered­ményét hivatalos elismerések, szakvélemények bizonyítják. De munkásságát legjobban az a nyolc hivatásos ének-zene­tanár és karnagy fémjelzi, aki­ket annak idején hat-nyolc évi tanítás után ő juttatott zenei gimnáziumba, pedagógiai fő­iskolára, zeneművészeti szakis­kolába, illetve a Zeneművé­szeti Főiskolára. Nagy János A lombtalan fák alatt fut- kározó szél neki-nekifeszül a cirkuszkocsik zárt ajtajának, s az eredménytelen kísérlet után árokparti gizgazt ragad, s tovalódul arra, Üllő felé. Tisztes kopogás után mégis nyílik az ajtó, és máris be­szélgethetünk Németh József­fel, a cirkusz igazgatójával. — Így télidőben csak a hét végét töltjük ezekben a ko­csikban, hiszen kényelmes lakása van ma már majd minden ar­tistának Pesten. Hét végén van csak előadás. S most itt, Ve­csésen, az út mellett állnak a színes cirkuszkocsik, ahonnan szombal<-vasárnaponként a környező községekbe járunk előadásokat tartani. Ezeket a kocsikat sem zörgő csontú, tarka lovak húzzák már, traktor pöfög itt, amely mögé .négy-öt kocsit is akasz­tanak. No, az itt töltött esték sem unalmasak, a kényelmes bútorok mellett Delta televí­ziós készülék és rádió is meg­található a kocsikban. Németh József minden őse artista volt, s a gyerekek is azok lesznek. A kis Jóska már­is repül a magasba, még szal- tózik is ott fent, s úgy esik talpra, mintha évtizedek óta ezt cselekedné. A főnöki kocsi mellett gyü­lekeznek a művészek is, las­san megtelik a „mikro” — ez a kis busz is a „kellékek” kö­zé tartozik, ezzel indul a vilá­got járt trupp Üllőre, ahol két előadást tartanak. Mert cm- [ felvételi vizsga után a gyakorn­oki ; lati órák mellett a teljes kö­valamennyi világot járt bér: van közöttük olyan, ___ ____ _______ _ n emrég Kairóban szerepelt j zépiskolai anyagot is átveszik, egy évig egy magyarokból ál­ló társulattal nagy sikerrel. s a művészi Üj szerződésük Bejrutba szól. A két Horváth gyerek légtor- nászmutatványa, s a papa zsonglőrprodukciója — világi- szám. London cirkuszlátogató közönségét is bámulatba ejtet­ték. Onnan szeptemberben tér­tek haza. Az ormótlan nagy cipőkben csetlő-botló bohóc lisztes arca „nem rejt könnyeket”, valójá­ban jókedvű fiatal ember. Arany Sándornak hívják, s I három nyelven beszél, mert az artistaképzés ma már | nyolc évig tart, ahol a sikeres ,diploma” mel­lett már ott az érettségi bizo­nyítvány is. K. S. Karalábépalánták A pilisi Hunyadi Tsz kerté­szetében már hetek óta „tava- szias” a hangulat. A palánták kikeltek, s szorgos kezek most már a megerősítésükön fára­doznak. A karalábépalántákat tápkóckákba ültetik. Vetélkedőre készülnek a legkisebb betegápolók Csecsemőgondozást tanulnak a lányok A monori Ady-iskola vörös­keresztes faliújságján szelle­mes rajz hívja fel a figyelmet az időjárásnak megfelelő öl­tözködésre, a helyes testedzés­Végre elszállították Rendelet szabályozza a tüzelő keverését Tavaly, az utolsó negyedév­ben az üllői TÜZÉP-telepen [ a tüzelőellátás megjavult, mi- i vei nagy mennyiségű német I brikett és berentei szén ér­kezett. Ebben a negyedévben pedig Vecsésről küldenek át szenet az üllőieknek. Az ül­lői telep ugyanis nem tudott egyszerre nagyobb mennyi­ségű tüzelőt befogadni, mert a telepen több éves elfekvő szenet tároltak. Ezt a szenet most végre sikerült elszállí­tani, így ennek helyét is fel tudják használni tárolásra. Hová utaznak Sutyiék? Ezúton mondunk köszönetét mindazon rokonoknak, ismerő- löknek, a gimnáziumnak és va­lamennyi tömegszervezetnek, tklk szeretett kislányunk Dudás I rzsébet temetésén megjelentek, Krjára koszorút, virágot helyez­lek és nagy bánatunkban rész­létüket fejezték ki- Dudás Sán- lior és családja. Szombat délutáni vonat, kül­ső hármas vágány, utolsó ko­csi: ülök és lazítok a pesti ro­hanás után, élvezem, hogy két pihenő órám lesz minden kü­lönösebb kötelező elfoglaltság nélkül. Még van fél óra indu­lásig, majdnem üres a kocsi, egyedül ülök egy négyüiéses részen. Előveszem a könyvem és olvasok. Az induló vo­nat rándulására nézek fel és konstatálom, hogy tele van a kocsi és hogy három fiatal padtársam akadt. A fiú fülön csüngő vízhullámos haja, az uniformisos kordbársony za­kó, és a modern egyéniséget összetartó, kigombolt ingnya­kon lógó sáfrányszínű nyak­kendő elárulja, hogy gazdája egyetlen óhaja, hogy „egyé­niségnek”, de legalább huli­gánnak nézzék. — Az öltözkö­dés nem minden, intem le magamban a prűd előítéletet. Partnerei, a lányok, 17 év körüli fiús kis kamaszlányok. Hamarosan megérkezik a tár­saság negyedik (későbbiek során viszonylag legszeré­nyebb) tagja, hosszú arcú, kialvatlan, sápadt fiú. ök vol­tak a törzs, de fiatal haverok ültek a kocsi nagy részében is. Időnként ugyanis keresz­tül-kasul kiabálva értekez­tek egymással. Oda az olvasás — maradt számomra elszomorító és meg­döbbentő tanulmánynak a négy pilisi fiatal. Hamarosan ab­ban a szerencsében részesü­lök, hogy megtudom: a sáf­rány nyakke ndős, lezser urat, aki mindvégig a prímet vitte „Sutyuli’’-nak becézik, a sá­padt arcú pedig „Kennedy” névre hallgat. Mivel a „kis­lányokat” hol öreg ökörnek, marhának, vagy bocinak szó­lították, nem ért az a megtisz­teltetés, hogy megismerjem bandabeli nevüket. A másfél órás úton óriási­kat bokszoltak egymásba, egymás térdét csapkodták (a lányok, ha lehet még durváb­ban, mint a fiúk). Hörögtek, visítoztak és — játékból, vagy szerétéiből (ez külön tanul­mány lehetne) fojtogatták egy­mást. A lányok mindezt elis­merő vihogással, egy-két marha, hülye jelzővel nyug­tázták. Kőbányán két gitárt kaptak az ablakon keresztül, és a hangszerekhez csatlakoztak a hosszú fürtű művészek is, „Baltazár” és kollégái. Ki­bővült a kör, a heves vereke­dő, fogdosó pankráció alább­hagyott, helyette „Sutyuli" vinnyogó, humoros magán­számokat adott elő, gitárkí­sérettel. A kocsi ekkor már tele volt fáradt, nyugalomra vágyó munkásokkal. Néme­lyiknek rángatózott az arca az undortól, némelyiknek vil- lámlott a szeme az idegesség­től, de szótlanul, egyetlen rendreutasító szó nélkül tűr­ték a produkciót. Ez jelentette számomra a megdöbbenést, ez késztetett arra, hogy írjak. Felelőssé­get éreztem, bűnösnek érez­tem magunkat! Hiszen itt előttünk, közöttünk fejlőd­nek azzá, amilyenek. Nemré­gen ítélkezett a bíróság né­hány pilisi huligán bűnügyé­ben. Akkor szörnyülködtek az emberek, borzadva mesélték viselt dolgaikat. De ilyenkor, amikor elindulnak a „bíró­sághoz vezető úton”, félrefor­dítjuk a fejünket (mert így kényelmesebb), behunyjuk a szemünket. Csinálják, csak hadd csinálják: Meg kellett volna mondani „Sutyiéknak”, hogy rossz vo­natra szálltak. (reifer) ( A telep túlnyomórészt bri­kettféleségekkel van ellátva. Berentei szénre a jövőben nem nagyon lehet számítani, mert kevesebbet kapnak. A tüzelő keverésének szabályozására vonatkozó, a belkereskedelmi miniszter által kiadott ren­deletek jelenleg is érvény­ben vannak. Ezek azonban csak vidéki telepekre vonat­koznak, a fővárosi TÜKER- vállalatokra . nem terjednek ki. Ezért éri támadás sokszor a telep vezetőjét. Előfordul ugyanis olyan eset is, hogy történetesen a telepen nincs keverőszén, s akkor kisebb tételben keverőszén nélkül is kiadható német brikett, vagy berentei szén. A keverőszén adását a TÜZÉP-központ ese­tenként ellenőrzi. A keverő­szén a német brikettnél és a berentei szénnél hat a négyhez arányban kerül kiadásra a vezetőszén javára. Bőszin Gyula telepvezető ezért a lakosság megértő tü­relmét kéri, hiszen a rendelke­zést nem változtathatja meg. (cm) re. Tudatja a tanfolyamok, összejövetelek időpontját. Az Ady-iskolában két tan­folyamot szerveztek. Az V— VI. osztályosok szamára elsö- segélynyújfási, a VII—VIII-os lányok részére csecsemőgon­dozási tanfolyam indult. A gyerekek szívesen jönnek, lel­kesen készülnek a vetélkedő­vel összekötött vizsgára. Már­ciusban házi betegápolási tanfolyam indul, melyen meg­tanulják a betegápolás legfon­tosabb szabályait. A tanulók az idén is készülnek a járási vöröskeresztes vetélkedőre. A verseny minden évben nagy élményt jelent a résztvevők­nek. A tanfolyamok és az iskolai vöröskeresztes munka mellett az ifjú vöröskeresztesek tár­sadalmi kötelezettségeket is vállaltak. Nőnapkor és anyák napján meglátogatják a szü­lőotthont. Virággal kedves­kednek, felköszöntik az anyá­kat, az újszülötteket és a nő­vérkéket. Gyermeknapkor a bölcsőde kicsinyeit örvendez­tetik meg saját maguk készí­tette játékokkal. A színes évi program sok tanulót vonz a szervezetbe. Reméljük, a lelkesedés nem lankad a Vili. osztály elvég­zése után sem, és aktív tagjai lesznek a felnőttek vöröske­resztes szervezetének. Pólyák Mária tanár MAI MŰSOR Monor: Zseniális Vékony jégen, megoldás. Vecsés: Mától Vecsésen játsszák a Zsen’ális megoldás című csehszlovák filmszatírát, melynek egyik kockáját mutatja be képünk. „Légy hú önmagadhoz“ \ Monor, Deák Ferenc ut- | ca 24. Szétnézek a szobá- \ ban. Olyan furcsa. Idős nő \ lakása — s a falakon se j szentkép, se feszület... | Roskadozó könyvespolco- ! kon: Hemingway, Marx, j John Reed, Németh László, ! Berkest, Szilvási... .5 És ez? ... Megkopott, pi- ! ros színű brosúrán vastag! fekete betűkkel: Szeminá- \ riumi anyag, csak párttá- \ gok részére”, 1945. április. ; S még vagy 50 újabb, ha- \ sonló könyvecske. Huszonhárom éves ez a > szemináriumi anyag, s az- 5 óta van ezen a polcon. Az- ? óta? Egy régi nap emlékét S idézi fel most az idős, ősz ; hajú asszony. Egy 1956-os, 5 őszi, szorongató napét. — „Amit tettem, szerin- S tem jó volt. Ha azért bűn- $ hődnöm kell, vállalom” — ^ mondta a férjem, amikor el ^ akartam csomagolni a 4 könyveket. ; Férje még ma is sok tár- \ sadalmi munkát végez. Az idős asszony hátradől ^ i karosszékben. Kezében ^ könyvet tart. Olvasás köz- ^ ben zavartam meg. Eric ^ Knight regényét olvasta: 4 Légy hű önmagadhoz. (b—a) |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents