Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

8 1968. FEBRUAR 4., VASÁRNAP TÉLI FÁK X'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Dal a fákról Agaitok gyöngédsége fürösztött meg a napfénybe’, derekatok konoksága tanított az igazságra, gyökeretek feszes kínja fonódott rá csontjaimra, együtt megyünk télbe, nyárba, tündöklésbe, vacogásba, rögök között fuldokolva, a halállal is dacolva. Tamás Menyhért Mint a kedvük Aranyzuhatag az ég pereme Párás ölébe hull le a Nap Felhő hajlik a csillagos őszre S fáznak az ágak a karja alatt. Szögletekbe kotorja az évet, Hajamba cibál a novemberi szél — A rőt fényben sápadt falak égnek — Alkonyi szivárvány kél — mit is ér. Kín ez a fény, mint a lomb nevetése Ha égni kezd ködös őszök előtt — Az olvadt érc lassan elfoly, s az ég Szürke, mint a kedvünk tegnapelőtt. Takács Mihály Szőkén áll... Villámok ágaskodnak felhőn tornásznak a falevelek arasznyit nőtt reggeltől a búza sajtárba öntik a friss tejet. Apró csöpögéssel gyűl a viz tócsák híznak, a por leül. Mákot darál az ifjú asszony két éve van már egyedül. Nem hasonlít az anyámra. Szőkén áll. Néha megremeg. És úgy csókolok kezet neki mint hároméves kisgyerek. Begazy Csaba AZ ÖRKÉNYI C-OSZTÁLYOK A z ötezer lakosú Örkény ál­talános iskolájának 714 § tanulójából százkilencvenkét § 16 évét be nem töltött, bukott, ^ túlkoros tanulót tartanok szá- ^ mon. Nyolcvanötén egy, negy- kettő, hatvanhatan évvel maradtak az itteni C osztályok követel­nek. Gyakorlatilag reggel nyolctól este hétig foglalkozik másodikos, túlkoros tanuló- csoportjával. A írd és mondd, 1350 forint. Eb­ből albérletre 300-at költ, a Pestre való hét végi utazása pedig 100 forintba kerül. Mert édesanyja összkomfortos, köz­ponti fűtéses lakását hagyta ott a hivatásáért. G alla Éva már-már meg­szállott Makarenko-köve- tő. Nevelési céljai, módszerei körülbelül így tisztázódtak be­szélgetésünkben : — ... az osztályom egyes tagjaival, persze, csak úgy tud­tam elfogadtatni a célt, a mód­szert, a jutalmat és büntetést, ha előbb mindezt elfogadtat­tam a közösséggel. — Tehát a közösség rákény­szeríti a normáit az egyénre? — Ez így kissé ijesztően hang­§ lent rendelet is szorgalmasa, *ik ■ • ■ Iadul:iunk “ abból> | hogy hasonló helyzetben más- b?^ a közösséggel minden- | hol is kövessék példájukat, az ^PP számolm. ^11 mert anel- gún. differenciált tanítás beve- ku,1..n!;nc? e^'em élf sem- De ^ venegyen két ^ pedig három ^ el korosztályuktól. Ugyaneb- | ben az iskolában összesen száz- § huszonhárom gyereket sorol- ^ tak az úgynevezett hátrányos $ helyzetű vagy veszélyeztetett § kategóriába. Az utóbbiak nagy ^ részét az előző csoport teszi fcki. A bejáróit nagy száma — i ötezer lakosból 1800! —, az ^ egyori nagybirtok öröksége, ^ valamint a cigánylakosság ma- ^ gas aránya miatt ilyenre kere- kedett Örkényi statisztika nem ^ teljesen egyedülálló megyénk- $ ben. Az itteni iskolára azért ^ érdemes különösen odafigyel- $ ni, mert vezetői nem panasz­S kodtak, hanem tettek, s Noha egy időközben rnegje- is szorgalm helyzetben (Foto — MTI) ^ zetését, a kezdeményezést nem S lehet tőlük elvitatni. Pedig S adottságaik kedvezőtlenek. Is­ii kolaépületük szűk, elavult. Pe- ^ dagógushiánnyal, a két műsza- ^ kos oktatás hátrányaival küz- ■j denek itt is éppúgy, mint a ^ legtöbb helyen. ^ Az idei tanévben mégis lét- rehozták az első három évfo- ^ lyamban az úgynevezett C osz- ^ tályokat a túlkoros tanulók ré- $; szére. Ezek a mintegy húszas létszámú csoportok teljesen le- § kötnek egy-egy tanítót. ^ Hiszem, hogy Galla Éva, ez í a 25 éves, szemüveges tanító- ^ nő kitűnő pedagógus. Tudom, ^ hogy kitűnő ember. Két évvel $ ezelőtt végezte el a felsőfokú ^ tanítóképzőt. Rögtön a Fóti _ _ $ Gyermekvárosba kerül, de ott resszivitásra vagy szolgálásra, ^ nem kapott nevelői feladat- közönyre vagy kamformizmus- ^ kört. Ezért — körülbelül havi ^ 000 forint értékű jövedelem- 5 csökkenéssel — eljött örkény- ^ be. Mintha neki találták vol- ' na ki azt a munkát, amelyet a közösség nem az én célomat vagy a csoport célját, hanem az égvén belső célját se­gíti felismerni. — Mi ez a cél? — Hogy a személyiség az egyén és a közösség szempont­jából maximálisan kibontakoz­zék. Ez tulajdonképpen a sza­badság és szükségszerűség vi­szonya. — (Miként hat a közösség ereje? — A tagjaiból kiválasztott vezetésen keresztül. — De hiszen a csoportpszi­chológia még nem tud biztosat mondani arról, hogyan alakul ki egy kis, zárt közösségben a hatalom! Azt azonban minden pedagógus tudja, hogy az ag­kete hatalom”, „ámyékura- lom”. Én ezt így nevezném: működésbe léphetnek a pri­mitív erőtörvények. Mármost fizetése, kérdés, hogyan küzdhetik le ezeket egy közösségben a szel­lem törvényei? — Megosztott, demokrati­kus vezetéssel — amely fele­lősséggel jár. Nálam például majdnem mindenki vezető egy bizonyos területen. Így a dél­utáni szabadfoglalkozásokra csak tiszta kézzel lehet érkez­ni. Ennek van egy külön fe­lelőse. ö akár haza is küldheti a társát. Én nem avatkozom bele a dologba, — Az előbb jutalomról és büntetésről beszélt. Nem nőt­tek nagyon össze ezek a peda­gógiai eszközök a katolicizmus gyakorlatával, amely az erényt megdicsőíti s a bűnt a legke­vésbé látható területekre száműzi, ahelyett, hogy tudo­másul venné az egész embert? — Makarenko is alkalmazza a büntetést, de kiköti, hogy az soha nem lehet megalázás. Sőt, én például azzal kezdtem a büntetések bevezetését az osztályban, hogy megkérdez­tem: ha egy kétéves kisgyere­ket behozok, és az nem viseli rendesen magát, meg lehet büntetni? Nem, mert mégnem érti a feladatát. Ugyanígy az osztályban is vannak olyanok, akik még nem értik, miről van szó. Őket nem lehet megbün­tetni: tehát, ők nem „igazi is­kolások”. Az „igazi iskolások” közé, akiket már meg lehet büntetni, dicsőség bejutni, ök jelvényt is kapnak, őzikét, mó­kust stb. A büntetés mindig egy feladat teljesítése. Ez nem lehet megalázó: a cél, hogy az illető mintegy egálba kerüljön önmagával, miután mulasztott. ra stb. hajlók megfelelő cso­portosulásából bármikor létre­jöhet a „hivatalos” mellett egy vagy több, ’ óriási véle­ményalakító erővel bíró „fe­A tanítónő — Bállá Mária — figyelméből arra is jutott, hogy valamennyiükről fényké­pet készített: azok, akik pro­dukálnak, dicsőségtáblára ke­rülnek ... Karácsonykor, éle­tükben először, mindegyikük szerepelt az osztály ünnepsé­/S*SSfSSSSSfSmSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSS*SSfSSSSSSSSSfSSSSSfSSSSSSSSSSfSS*SSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSWSSSSSS, gén. (Ahova csak két szülő ^ ment el.) Névre szóló ajándék- « csomagot is kaptak, pesti ís- S kólákból. A normál tanítást 5 nem kötelező korrepetálás kö- ^ veti naponta: otthon ugyanis ^ nem tanulnának — a könyvei- ^ két is az iskolában tartják — § ezért aztán lecke sincs. Heten- ként kétszer klubdélutánt tar­idő ...” Talán azért is, mert ez ^ tanak, a községi könyvtáros hozta az első nagy sikert. ^ jóindulatának köszönhetően, a — Megszokta már a népsze- jí könyvtárban. Ez sem kötelező, rűséget? | de nagyon sokan elmennek. (A — A sok levelet igen, de i; közbeeső id?‘ a k°zeli park- egyébként az borzasztóan rossz § J>an töltik: többen közülük o<tt­Minden dala sláger Csengetnek. Megjött a pos­tás, kezében nagy halom levél, a szokásos napi adag. A nagy­mama veszi át, elégedett mo­sollyal számolja ötvenegy da­rab. A „PISTIKÉVEL” KEZDŐDŐIT Az alig több, mint húszé.es tánedalénekes sztár, Koncz Zsuzsa szüleinél lakik, ott is fogadja látogatóit. Szűk nad­rágot, egyszerű pulóvert visel, s most, hogy nincs rajta fes­ték, egészen kislányos, Karrierje a „Pistikével” kez­dődött. A Ki mit tud?-on sze­repelt először a tévében, egy osztálytársnőjével együtt éne­kelte ezt az akkoriban nagyon népszerű dalocskát. Nem akart énekes lenni, de sokan bíztat­ták, s így nem sokkal később már rendszeresen fellépett az egyik egyetemi klubban. Az igazi nagy sikert az első tánc­dalfesztiválon aratta, díjat is nyert, s azóta csaknem min­den dala sláger, rendszeresen szerepel a rádióban, a televí­zióban, s magnószalag alakjá­ban gyakori vendége házibu­lizó rajongóinak is. Az első kérdésre zavarba jön: — Szereti Koncz Zsuzsát hallgatni ? — Ez nagyon furcsa érzés nekem még ma is — mondja. — És látni? — A filmet, amiben szere­peltem, kétszer kellett meg­néznem. Nem hiszem, hogy valamikor is összebarátkozom saját képmásommal. KEDVENCE: ROHAN AZ IDŐ Az érettségi után a jogi egyetemre vették fel. Most harmadéves, de levelező tago­zatra iratkozott át, mert a fel­lépések és próbák rengeteg időt vesznek igénybe. Az a terve, ha majd abbahagyja az éneklést, a szerzői joggal fog­lalkozik, ilyen munkakört sze­retne találni. Egyelőre azon­ban még népszerűsége csúcsán dolog, hogy annyi mindenfélét ^ úgysem ebédelnének, te van, ezért is kérdezzük meg, hogy hivatásának tekinti-e a táncdaléneklést. — Hivatásnak, azt hiszem, kevés, szórakozásnak, hobby- nak viszont sok — válaszolja. Kemény munkával kell ké­szülni minden egyes számra, a hanglemezfelvétel pedig csep­pet sem szórakoztató dolog. — Megválaszthatja-e, hogy milyen számokat énekel? — Többnyire igen. Ha nem tetszik egy szám, akkor nem szívesen vállalom. — Melyik dala tetszik a leg­jobban? — Még mindig a „Rohan az beszélnek rólam. hol ^ hát mindegy nekik, hogy ^ vannak.) A MINISZOKNYA HASZNA | , >>Ha 110111 tudjuk végigvinni s okét a felső tagozaton is, meg A tévé képernyője v - * * amolyan szeleburdi je után ^ egyszer nem lesz erőnk elől- kislány- ^ ről kezdeni az elsősökkel, mi- nak képzeltük, pedig így ci- ^ közben látjuk, hogy azok, vilben, viselkedése cseppet $ akikkel addig foglalkoztunk, sem tinédzseres. Megfontoltan § miként hullanak vissza beszél, tekintete komoly, s|fm°nd^ BaIla ManaT * egy’ , ,, ,. . ’ vj ivasu barátnője, az I. C. osz­csak akkor neveti el magat, ^ tályfőnöke> Lehner Klára. amikor jövedelmére terelődik § a sz£ ^ Mert az eddigi tervek sze­’ . , , . , , . . . § rint a negyedikben, helyiség­Mmdenki azt hiszi ro-| hiány miatt, megszűnnek a lám, hogy nagyon gazdag va- s q tanulócsoportok, és a gyere- gyok.^ Egyszer egyik levele- s kek visszakerülnek a normál zömtől megtudtam azt is, hogy ^ osztályokba. Igaz, elképzelé- van egy fehér Opelem... Bár ^ sejk talán mégis lehetőséget lenne... ^ adnak arra, hogy Bállá Mária El lehet képzelni, hogy nem ^ és társai végigvigyék azt a milliomos. S hihető az is, hogy ^ munkát, amit elkezdtek. Sze- egy táncdalfesztivál az éne- ^ retnénk hinni, hogy elképzelé- kesnőnek nem olcsó mulatság, ^ seik felsőbb támogatással va- hiszen három-négy ruhát is ^ lóra válhatnak. Elvégre adni kell csináltatni. Még szeren- ^ oda érdemes, ahol megvan az cse, hogy Zsuzsa miniszoknyát ^ előrelépés bizonyított szándé- hord, ez némileg csökkenti a ^ ka: az önmaguktól is kezde- kiadásokat... ^ ményezőknél hamarabb meg­Az éneklés azonban a tiszte- | térül, megtermékenyül a segít- letdíjakon kívül mást is ad. Az ^ sdS­utazást. Nemrég érkezett visz- ^ A körülmények és a képes- sza Kubából, egy hónapot töl- $ ségek különbözők. Ezek a gye- tött ott, sikert aratott a kubai | rekek sikertelenségre kárhoz- közönség előtt is, még házas- ^ tatva, kudarcokkal megterhel- sági ajánlatokat is kapott. Kö- ^ ve ültek volna a normál osz- vetkező útjáért is joggal iri-1 tályokban. A helyi iskola kez- gyelhetjük: a Riviérán lép fel. ^ deményezésére létrehozott kü- Az ifjú táncdalénekesnő las- ^ lönleges tanulócsoportok célja san külföldön is népszerű lesz. | azonban több annál, hogy ne S ahogy elnézzük a zsebrádiót ^ legyen náluk sok bukott, illet- füiükhöz szorító, az ő dalait ^ ve kimaradó gyerek. Az igazi hallgató fiatalokat, nem nehéz $ céljuk az. hogy ne váljanak megjósolni, hogy még sokáig^ belőlük 7—10 éves korban ele­énekes sztár marad. § ve megbukott emberek. s B. B. I. S Padányi Anna (

Next

/
Thumbnails
Contents