Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
1968. FEBRUAR 4., VASÄRNAP FEST HEGrei kJCírlap Holnap már késő AGGÓDOM EGT 14 ÉVES KISLÁNY SORSÁÉRT. AKAROM, HOGY MASOK IS AGGÓDJANAK. EZÉRT ÍROK RÓLA. ma tálán még nem késő a beavatkozás. Meztelen lábra húzott piros csizmácskában, sötétkék iskolásköpenyben, mely alatt csak egy vékony ing fehérük, éppen vizet húz. Az udvari kút fagyosan nyikorog. Előreomló, barna hajsátor alól nevetős szemek kandikálnak felém: — Vendriczki Mária? Az én vagyok. Kissé raccsolva beszél. Vékony testét balra húzza a telt vödör. — Erre tessék. A nagymami is itthon van. Náthás szegény. Fehér hajú, hetvenéves asz- szony könyököl fel az ágyon. Hintervieser Ferencné. Kába az orvosságtól. Dörzsölgeti a homlokát — Nagyon jó, hogy eljött — hálálkodik, mikor felocsúdik. — Már írtam az áporkai tanácselnöknek és Kókára, a gyermekvédelmi felügyelőnő- hek is, hogy vigyék vissza Marikát, maradjon az intézetnél, amíg iskolába jár. Zokog. És ömlik belőle a Ezó. Postázó az ÉRDÉRT Vállalat 5. számú telepén. Jelvé- nyes kiváló dolgozó. A sok kristályholmit, amit vitrinjében látok, mind-mind jó munkájáért kapta. Havi ' 1300-at keres. A piros csizmát 225 forintért ő vásárolta Marikának. Ötvennégy forintért harisnyanadrágot is vett neki. A négyéves Zsuzsikával, aki tüdő- gyulladást kapott, s akit szintén ő nevel, két napja robogott kórházba a mentőautó. Ehhez a kisebb unokához mindenképpen ragaszkodik. — Itt tartanám én Marikát is, ha nem lennék ilyen koros. Pár hete utasította őt hozzám a nevelőapja. Ebben az elnyűtt, nyári kiscipőben érkezett, ni, nézze csak! Mintha tőr állt volna a szívembe, amikor megláttam ... Olyan jó helye volt Kókán, minek kellett őt a nyáron hazahozatni, minek? ... Szeretnék még sokáig élni, hogy felnevelhessem Zsuzsikát, aztán, mielőtt meghalnék, rábíznám Marikára... Hamupipőke Testileg-lelkileg megnyomorítva, 1965-ben került a kis Vendriczki lány Pomázra, az állami gondozottak közé. Három nap múlva már Kókán, Pap Ferencék viselték a gondját, majd két hét múlva Szekeres Ferencék lettek a neve- iőszülei. Egy évvel később Szo- bon a leányintézeti életbe is belekóstolt, majd ismét a kó- k«i Szekeresékhez s végül özvegy Lantos Andrásnéhoz iráFELVESZUNK szövőótképzősnek 16 évet betöltött fiatalokat Szálláslehetőség van Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZOVÖGYAR Budapest IV., Baross u. 99. nyitották. 1967 nyarán került vissza Áporkára, anyjához, aki reményekkel telve, egy férfi oldalán épp akkor kezdett új életet. A remények azonban nem teljesültek. Így kötött ki Marika a szigetszentmiklósi nagymamánál. — Emlékeid? — Papéknál sokat sírtam, még álmomban is. Szekereseknél, akik örökbe akartak fogadni, de anyu nem egyezett bele, négy malacot neveltem, mindig büzlött a kezem. Ott dohányt is kellett simítanom. Egyszer Manci néni kivitt a szőlőbe, magyarázta, hogyan kell kötözni. De én sehogy se boldogultam vele. Erre szidni kezdte az anyámat. Egyszer, amikor lagziba mentek, engem otthon hagytak: takarítsak ki, mossak fel, mosogassak el, tegyem tisztába a ház elejét Később visszajöttek, és elvittek a lagziba engem is. Persze, nem maguktól. Mulatozás közben a szomszéd Annus néni, Nyéki Ferencné, mondott nekik néhány szót az érdekemben... Anyu és nagymama havonta meglátogattak. Míg ott voltak, hihetetlenül gyorsan ment az idő. Hányszor megfogadtam, hogy erős leszek, de mindig elsírtam magam a búcsúzkodáskor... A kókai osztályfőnöknőmnél, Tóth Endréné tanár néninél aranyosabb asszonyt még nem ismertem, őt kimondhatatlanul szerettem, és ő is szeretett en gém nagyon... No, és az intézetben, ott aztán istenien éreztem magam, a lányokkal annyit hülyéskedtünk... Amit sose szabad megszokni — Milyen volt a félévi bizonyítványod? — Magaviseletéin . . négyes. Fociból és élővilágból elhasaltam. Azonkívül csak ketteseim meg hármasaim voltak. Rengeteget hiányoztam: Ráckevén megoperálták a lábamat És éjfélekig kellett segítenem Feri bácsinak ... Feri bácsi a nevelőapám. — Tegnap találkoztam vele. Azt mondta, komiszul viselkedtél. — Mert durván beszélt. És majd’ megfagytam, mert a szobámban nem fűtöttek. — Kókán jobban tanultál? — Hát persze! De az igazat megvallva, nem szeretek tanulni. Most járom a nyolcadikat. Ha befejezem, a Csepel Autógyárba megyek, anyu is ott dolgozik. Egyébként olvasni se szeretek. Csak táncolni. Meg tévézni, anyu nővérénél, Etus néninél. Legutoljára az áporkai szüreti bálon mulattam nagyot. Fájt ugyan a lábam, de felhúztam a fehér körömcipőmet, az jó kényelmes, abban kibírtam... — Most mi a kívánságod? — Kókára mennék vissza a legszívesebben. — S hogy viseled ezt a hánytvetett életet? — Megszoktam már. Nevet. — Ami rossz, azt sose szabad megszokni. A MAHART HAJÓJAVÍTÓ ÜZEMIGAZGATÓSÁG BUDAPEST IV. KÉR.. NÉPSZIGETI ÜZEME állandó munkára azonnal le'vesz: ács, csőszerelő, vaseszterqályos, géplakatos, hajóépítő (hajókovács, hajúlakatos), szerkezeti lakatos, kovács. Dieselmotorszerelő, villanyheqesztő és villanyszerelő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. CSEPELI ÜZEME (ÜSZŐM OH ELV CSEPEL. SZABADKIKOTO ÜT 5-7. SZ.) állandó munkára azonnalra keres qéplakatos szakmunkasokat, valamint férfi segédmunkásokat OUNAHARASZTI ÜZEME. OUNAHARASZTI DUNASOR 2. SZ. állandó munkára azonnal felvesz ívhegesztő, kovács és szerkezeti lakatos szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat OUNAHARASZTI ÜZEMÜNK A VIDÉKIEK RESZERE MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSIT. Jelentkezni s fenti elmeken szompat kivételével naponta 8 Órától 15 orálq lehet. Oolqozólnknak kedvezményes ebédet. |ó kereseti lehetőséget, valamint dolgozóink és közvetlen családtagjai (feleséq. t6 éven aluli qyermek) részére MÁV arcképes, személyzeti jegy váltására ioqositó vasúti Igazolványt adunk. Lehajtja a fejét: — Talán meg se kellett volna születnem. Kiveti a szeméből a haját: — Még az a jó, hogy nagyon tudok nevetni. Még az a jó! Sírás — nevetés Szinte húgával egy időben kórházba került az anyja is. Lehet, hogy harmadszor operálják. S még nem tudja, hogy csak légvárainak romjai fogadják majd, amikor sivár otthonába gyógyultan visszatér. — Ha nem fizetnek Marikáért, nem tudom őt itt tartani. Pedig sokat segít — siránkozik az ágyon a. beteg Hin- terviesemé. Az égnek emeli mindkét kezét. — Legalább kétezer forinttal tartoznak eddig is. Unom már az örökös ígérgetéseket. Marika rámveti két nagy szemét. Nevetés bujkál bennük. — Olyan nagymama, mint maga, kevés jár ide, mondta nekem a kókai védőnő — folytatja a fehér hajú öregasz- szony a jajveszékelést. — Csak amíg elvégzi az iskolát, addig vigyék el Marikát. Én ezentúl is minden hónapban meglátogatom. Már egy évet veszített. Kisírom a szemem, ha miattunk most még egy esztendeje odavész... Egybevegyül a kislány nevetése és a kétségbeesett matróna zokogása. Polgár István Jegyzetlap a Sírkő és kakaó-ról „SÍRKŐ ÉS KAKAÓ” — ez a címe Eörsi István drámai groteszk jenek, amelyet a közelmúltban a Thália Stúdió mutatott be. Idegesítsen furcsa, meghökkentő cím. Ugye? Mert mi köze a sírkőnek a kakaóhoz? Mert mi köze halot- taink kőnyomatékánák ehhez a sziruposan tömény, édes italhoz? Az ingerlő cím mögött egy legalább ennyire ingerlő drámai mű rejtőzik. Rejtőzik? Nem helytelen a kifejezte, ne r helytelen a bemutató helyét tekintve. Nem helytelen, mert nem mindegy, hogy egy drámát hol mutatnak be, nem mindegy, hogy egy színpadi mű hol kerül színre. Színpadon vagy egy szobában. A „Sírkő és kakaó” egy szobában került bemutatásra. A Thália Stúdió ugyanis nem nagyobb egy szobánál. Tornateremként mindenesetre nem lenne használható. Elrejtve a nagyközönségtől, mit rejt hát a dráma? MINDENEKELŐTT egy nagyon egyszerű történetet arról, hogy Pitiék, Piti Lajos és Piti Lajosné (szül. Bóvli Lujza) eltartási szerződést kötöttek egy öregasszonnyal. De ennek már tizenöt éve. És Pitiék nem bírják tovább. Az öregasszony ugyanis nem hajlandó meghalni. Tizenöt éven át kiszolgálták, minden reggel kakaót főztek neki, abban a reményben, hogy ha majd meghal, s földbe zárt maradványait sírkő fogja díszíteni — övéké lesz a lakás. De az öregasszony nem hajlandó meghalni. Nem te nem. Mert ő, az öregasszony, „nem él, hanem túlél”. Ennek a kifejezésnek különös jelentősége van, amely elvezet bennünket a dráma általánosabb történetéhez és mondandójához, a tulajdonképpeni mondandóhoz. AZ ÖREGASSZONY ugyanis a hatalmat jelképezi, Pitiék pedig a hatalommal egy fedél alatt élő kisembert. A leírt mondat magyarázatra szorul, ugyanis számos ellentmondást, te számos jogosan felmerülő kérdést tartalmaz. Milyen hatalmat képvisel az öregasszony? A szocialista hatalmat? A kapitalista hatalmat? A hatalmat úgy „általában”? Igen. A hatalmat, úgy, általában. De létezik-e hatalom úgy, általában? Nem. Hatalom, úgy általában nem létezik, a hatalom mindig konkrét. Akkor tehát drámai vétsége vagy hibája a drámának, hogy a hatalomról „úgy általában” beszél? Nem. Ugyanis a hatalomnak, legyen az szocialista hatalom vagy kapitalista hatalom — bármekkora is közöttük a tartalmi (poüti- kai) te formai különbség —, vannak általános jegyei, amelyek éppen úgy figyelemre méltóak, mint e kétféle (te sokféle) hatalmat megkülönböztető jegyek. Eörsi drámai groteszk je a hatalom általános jegyeit veszi szemügyre. Új falusi ünnep Egy munkaegység: 60 forint Többletbevétel: 3 millió - Közös vegyen: 14 millió - Sztár: az uborka Délelőtt tíz órára hirdették a közgyűlést, de a kilenc után érkezőknek már csak az udvaron jutott hely. Mégsem ment haza senki: mióta ösz- szefogott a falu, az idei volt eddig a legeredményesebb zárszámadás. 1963rban az egy dolgozó tagra jutó átlagjövedelem még a kilencezer forintot sem érte el. 1967-ben viszont már a húszezer forintot is meghaladta a hévízgyör- ki Dózsa György Termelőszövetkezetben. Hajdú András, a gazdaság elnöke számokkal kezdi a beszámolót — Kenyérgabonából 6874 mázsa terméssel ' számoltunk, s amennyi megtermett a tervezettnél huszonkét holddal kevesebb területen: 8372 mázsa. Burgonyából 4200 mázsát terveztünk, s termett: 6340 mázsa. A sztár azonban változatlanul az uborka volt. Egyr millió forint bevétellel számoltunk az esztendő elején, ám a szezon végére kétmillió- kétszázezer forint lett csupán ebből a bevételünk. A kukorica kivételével minden növény a vártnál jobban fizetett, így érhettük el, hogy csupán a növénytermesztésből kétmillió- hétszázötvenezer forint többletbevételt könyvelhetett el gazdaságunk. A termelte adatait újabb számok követik, de ezúttal már minden számhoz egy-egy név is tartozik. — Toldi Miklósné növény- termesztő 363 munkaegység, 19 780 forint. Ifi'. Varga Mi- hályné növénytermesztő 362 munkaegység, 19 720 forint. Farkas József fogatos, 527 munkaegység, 31 620 forint. Sápi János fogatos, 512 munkaegység, 30 720 forint. Pető Pál fogatos, 506 munkaegység, 30 360 forint. Ifj. Balázs Gá- borné állattenyésztő, 706 munkaegység, 42 360 forint. Réti István állattenyésztő 627 munkaegység, 37 620 forint. Réti Istvánná állattenyésztő, 606 munkaegység, 36 360 forint. S végül a traktorosok, gépkocsivezetők közül néhány név: — Fercsik János, 748 munkaegység, 44 8Ö0 forint. Bobál Mihály, 736 munkaegység, 44 160 forint. Bankó János, 616 munkaegység, 36 960 forint... Beszédes, sokat mondó számok. A fehér asztal mellett is gyakran hallani vissza ezeket a neveket te számokat. Pedig a többiek sem panaszkodhatnak. Az elmúlt esztendőben az egy tagra jutó napi kereset száztizünkét forint volt. Ősi, de az alkalomhoz kellőképpen átalakított rigmusok kíséretében tálalják az ünnepi ebédet. A fő rigmusmester: Gohér István gépcsoportvezető. Legfőbb hobbyja a vőfélykedés. Tizenhat esztendős kora óta minden jelentősebb lagziban ő mondja a rigmust, ő a legfőbb ceremóniamester. — Néhány esztendeje még alig volt több a zárszámadás egy szürke hétköznapnál — mondja derűsen Gohér István két rigmus között. — Ma azonban méltán vetekszik a leggazdagabb lakodalommal is. Nem véletlenül. A parasztember a jól végzett munkát, életének egy-egy jelentős állomását szereti méltó módon megünnepelni. A régi nagy ünnepek: az aratóünnep, az új kenyér ünnepe, a disznótorok te lakodalmak mellé most új ünneppel gazdagodott a magyar falu. S ez a zárszámadás örömteli napja. Ha pedig a lakodalomban, a disznótorban vidám rigmus járja, akkor miért ne lehetne vidám rigmusokkal gazdagítani ezt az új ünnepet? Jól érzik most magukat a fehér asztal mellett az emberek. Elnök, főkönyvelő, főag- ronómus, jogász együtt szórakozik a fél falu népiével. Persze, már aki befért a szövetkezet új irodaházába. Nincs egyetlen olyan épület sem a faluban, amelyben az egész tagság egyszerre összejöhetne. Talán esztendő múlva már más lesz.: megkezdték a művelődési ház alapozását. Addig azonban még szűkén vannak a hellyel. Nem úgy a jókedvvel. p. P. MINDEZEK ELMONDÁSA. UTÁN úgy tűnhet, nogy a Thália Színház vezetősége helyesen döntött, amikor csak keveseknek szánta a darabot, azoknak, akiket ezek az elvont kérdések érdekelnek. A döntésnek maga a drámai anyag mond ellent Eörsi ugyanis egy pillanatra sem szakad el a konkrét történettől, a Pi ti-házaspár te &A öregasszony egyenlőtlen és furcsa harcának történetétől, A történet pedig fordulatos, szellemes, szórakoztató te nagyon mulatságos. Épp annyira, mulatságos, mint amennyire tragikus. A mulatságos és tragikus jegyeknek ezt a furám egyidejűségét nevezzük groteszknek. S a groteszk mint művészi forma, úgy látszik, korunk formája. Annak a kornak, amely egyidejűleg hordozza az emberiség felemelkedésének te teljes pusztulásának lehetőségét Egyidejűleg egy szép képet te egy szörnyű víziót. Déry Tibor szavaival élve: „... a régi nem akarván megsemmisülni, s az új nem akarván megszületni, a kettő között egy percre a kegyelem állapotába kerültünk: nem választhatunk a jó te a rossz között.” PITlEK SEM TUDNAK VÁLASZTANI a jó te a rossz között. Megölnék az Üregasz- szonyt de nem merik. S mikor indulataikat már nem tudják féken tartani, s lázadó választásuk átütően őszintévé válik, amely, úgy tűnik, meg- öü az Öregasszonyt, kétségbeesnek te rájönnek, hogy az öregasszony ellen vívott harcuk közben felmorzsolódtak, megutálták egymást és nem tudnak az Öregasszony nélkül élni. S ez a képtelenség ismét feltámasztja halálából szállásadójukat és eltartottjukat, de mivel se vele, se nélküle nem tudnak élni — ők halnak meg, S e végkifejlet tanulságait elemezve joggal merül fel a kérdés: „ez hát a kegyelem állapota”? A válasz, a darab válasza ez a kérdés. Ösztönösen tiltakozunk e válaszkérdte ellen, s ezért jó a darab. Azért, mert e végkifejlet tragikus, ám nem kétségbeejtő. Okos szellemessége, tragikus köny- nyedsége kényszerít, hogy „félelem nélkül szembenézhessünk kételyeinkkel”. EÖRSI ISTVÁN DRÁMAI GROTESZKJE ÉL. Él — mert előadták. Igaz, hogy igazi életet csak színpadon nyerhetett volna. A színház fogalma szorosan kapcsolódik a színpad fogalmához. De így is köszönet te hála illeti a Thália Színházat, mert a mű mégiscsak műsoron van, ha nem is olcsón, de megtekinthető. S a néző azzal a bizonyossággal távozik a Stúdió terméből, hogy ezzel a szerkezetileg tökéletes, nyelvében és logikájában kristálytiszta, mondandójában vitára, gondolkodásra késztető drámával még színpadon is fog találkozni. Nádas Péter Fotó: Baranyi László
