Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
NCO'lf <L/fívlrm 1068. f^brtjar í., vasárnap Egy hét a világpolitikában HOLDÜJÉVI TÁJFUN — A MEGFENEKLETT KÉM- IIAJÖ — A HALLSTEIN DOKTRÍNA „HALOTTI LEVELE” A világ figyelme e héten ismét Dél-Vietnam felé fordult, ahol a dél-vietnami hazafiak általános of fenzívá jukkái ismét bebizonyították, hogy az óriási amerikai hadigépezet növekvő erőfeszítései ellenére is kezükben tartják a kezdeményezést, erősebbek mint valaha, és irreális minden olyan számítás, hogy katonailag legyőzhetők. A vietnami újév, az úgynevezett holdújév alkalmából a DNFF eredetileg hétnapos tűzszünetet ajánlott fel. A sai- g'oni bábkormány erre csak másfél napos tűzszünetet helyezett kilátásba, de ezt az ígéretét is megszegte, mire a szabadságharcosok országszerte támadásba lendültek. „Aki szelet vet, vihart arat” — > mondotta a DNFF hanoi képviselője s ez a mondás kitűnően jellemezte az elmúlt napok eseményeit: a megszegett fegyverszünet megtorlásaként nem is vihar, hanem valóságos tájfun támadt, amely alaposan megtáncoltatta az amerikaiak és dél-vietnami bábjaik hajóját. E tájfun még a hét végére sem ült el, teljes hatása ma még fel sem mérhető, A „holdújévi tájfun” alapvető tanulságát — azzal a fenntartással, hogy nem egy befejezett, hanem még egyre továbbgyűrűző és szélesedő folyamatról van szó — a következőkben foglalhatjuk ösz- sze: Teljesen összeomlott és nevetségessé vált az amerikai propagandának az az állítása, hogy a helyzet Dél-Vietnam- ban „stabilizálódott”, mert a partizánok „kimerültek” és már csak a „külső támogatás tartja bennük a lelket”. Az elmúlt napok eseményei éppen arról tettek tanúságot, hogy a DNFF változatlanul széles tömegbázissal rendelkezik, sőt ez a bázis most még tovább szélesedett, mert hiszen a mostanihoz hasonló, az egész országra kiterjedő akció elképzelhetetlen a lakosság széles tömegeinek aktív támogatása nélkül. Ezzel alapvető csapás érte az eszkalációé politika „eszmei” bázisát is, mert bebizonyosodott, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen intézett terrorbom- bázások végeredményben hatástalanok maradtak, nem gyengítették a dél-vietnami hazafiak harci erejét, s Hanoi bombázásával nem lehet megvédeni Saigont, mint ezt a washingtoni héják állították. sék a rejtjeles titkos üzenetek kulcsait A „Pueblo”-ügy még korántsem tekinthető lezártnak, de minden esetre egymagában az a tény, hogy az Egyesült Államok végül is ráfanyalodott a kétoldalú tárgyalások megkezdésére, azt mutatja, hogy a Fehér Házban belátták: túlságosan kockázatosnak ígérkeznék a bizonyos körök által tervezgetett .második front” megnyitása Ázsiában. Aligha kétséges, hogy az e heti dél-vietnami események is kijózanító hatást gyakoroltak. A drámai gyorsasággal pergő dél-vietnami események bizonyos fokig háttérbe szorították a Pueblo-ügyet, amely a múlt héten még a világpolitika előterében állott és a nemzetközi feszültség veszélyes kiélezésével fenyegetett. A tények ismertek: az amerikai kémhajónak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizein történt elfogására Washington flottatüntetéssel és a KNDK megrahonását kilátásba helyező fenyegetőzéssel válaszolt. A Biztonsági Tanács két ülésén foglalkozott az üggyel, majd az ülésezést elnapolták, a színfalak mögött azonban tovább folytak a tárgyalások. Washington, miután rádöbbent, hogy kardcsörtető fenyegetőzéssel nem megy semmire, s még inkább maga ellen hangolja a világközvéleményt, a Panmind- zsonban székelő koreai fegyverszüneti bizottság intézményét, felhasználva, a KNDK kezdeményezésére közvetlen tárgyalásba bocsátkozott Az első ilyen találkozó — mint Johnson péntek este közölte —, eredménytelen maradt ugyan, de a kétoldalú tárgyalások fonala ezzel nem szakadt meg. Közben már maga az amerikai sajtó is elismerte, hogy a Pueblo valóban kémhajó volt. Arról is beszámoltak, hogy az Egyesült Államok egész sereg ilyen kémhajót tart szolgalatban a világ minden részén, egyéb kémmegbízatások mellett azzal a feladattal, hogy különleges elektronikus "berendezések segítségével kikémleljék és megfejt• A világsajtó címoldalain e ' héten a távol-keleti események domináltak, de az európai politika eseményei közül is említésre méltó az NSZK és Jugoszlávia közötti diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele. Emlékezetes, hogy Bonn 1958-ban szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Jugoszláviával, amikor Belgrád elismerte az NDK-t és nagykövetet cserélt Berlinnel. Bonn ekkor a Hall- stein doktrínára hivatkozva szakította meg a kapcsolatokat, logikus tehát, hogy a most bekövetkezett újrafelvételt világszerte úgy értékelik, mint ennek a hidegháború szülte doktrínának az áttörését. A Times azt írja, hogy „a Halbstem doktrínát, amely már régóta halott, most teljesen eltemették”, s a nyugatnémet sajtó is úgy cikkezik, hogy Bonn ezzel a lépéssel kiállította a Hallstein doktrína „halotti levelét”. A berlini Neues Deutschland ugyanakkor rámutat, hogy a Hallstein doktrína holttá nyilvánítása még nem elegendő: igazi euró- p»ai enyhülés csak akkor következhet be, ha az NSZK végleg feladja irreális „egyedüli képviseleti igényét”. Belgrádban pedig hangsúlyozzák: a diplomáciai kapxsola- tok helyreállításával orvosolták ugyan a néhai Adenauer kancellár kormánya által elkövetett baklövést, de ez még nem jelenti, hogy ezzel ntár megoldódtak a két ország közötti vitás kérdések. Dobsa János Ellentétes vélemények Jarring missziójáról Az Al Ahram című tekintélyes kairói napilap Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ- megbízott békéltető missziójának eredményeit kommentálva megállapítja, a svéd diplomata jelentést készül elküldeni a Biztonsági Tanácsnak, amelyben közli, nem tudott semmiféle haladást elérni a közel- keleti rendezés ügyében. A lap szerint Jarring most azt fontolgatja, hogy kérni fogja U Thant főtitkárt, hívja össze a Biztonsági Tanácsot és az foglalkozzék a békéltető Szovjet tudós az agyátültetésről Rémisztő távlat „Harmadik" személy és a halhatatlanság Jóllehet a XX. század végén az idegsebészeknek elegendő tudásuk lesz agy átültetésére, az ilyen műtétek erkölcsi szempontból megenged- hetetlenek — jelentette ki egy szovjet orvosszakértő. Dr. Kandel, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Idegintézete Idegsebészeti Klinikájának vezetője a Lityera- turnaja Gazetának adott nyilatkozatában azt a véleményét fejezte ki, hogy 20—25 év múlva az átültetés két fő problémája: a szövetek „ösz- szeférhetetlensége” és az idegek regenerálása megoldódik. „Szívet, tüdőt, vesét, kezet, lábat, lehet és kell is átültetni — de nem az agyat’. A szívátültetéssel kapcsolatban megjegyzi: „Ügy vélem, nincs messze az a nap, amikor a mi sebészeink is végeznek majd ilyen műtéteket, természetesen szigorúan körülhatárolt esetekben”. Az agyátültetést dr. Kandel azért ellenzi, mert itt véleménye szerint az egyéb szervátültetésektől eltérően elvileg új mozzanat lép fel. Az agyátültetés ugyanis mélyrehatóan megváltoztatja a személyiséget. Valamely emberi tény agyának egyesítése egy másik emberi lény testével, olyan kombináció, amely „harmadik” személyt eredményez. Az orvosszakértő magyarázata szerint a jelenkori fiziológia az emberi szervezetet egységes egésznek fogja fel, s ilyenformán nem csupán arról van szó, hogy az agy irányítja és szabályozza az összes szervek tevékenységét, hanem az agy tevékenysége is lényegesen függ az összes többi szerv működésétől. Az orvos- tudománynak nem célja — hangsúlyozza a neves idegsebész — lombikembereket gyártani. Elutasítja az agyátültetést dr. Kandel azért is, mert egy és ugyanazon agy átoperálása egymásután különböző emberi testekre, a halhatatlanság lehetőségét biztosítaná néhány kiválasztott egyén számára, amennyiben sikerülne az agy elöregedése megállításának problémáját megoldani. Az orvosnak — mutat rá — kötelessége, hogy mindenkit egyaránt gyógyítson, függetlenül az illető tehetségétől vagy társadalmi hasznosságától. Dr. Kandel valószínűtlennek tartja, hogy az emberi agy átültetésének technikáját sikerül csupán majomagyakon kimunkálni. Az embereken végzendő ilyenirányú kísérletezéseket azonban „rémisztő távlatnak” nevezte. A szovjet tudós nem ért egyet Robert White amerikai professzorral, aki egy lapvélemény szerint azt állította, hogy a testtől elválasztott majomagy képes tovább „gondolkodni”. Ez a lehetőség felettébb valószínűtlen — hangoztatja — még ha nem is tudunk felhozni cáfolhatatlan bizonyítékokat ellene. misszió eredménytelenségével. Jarring — mint az Al Ahram megállapítja — ezen a héten dönt küldetésének sorsáról”. Ma már teljesen világos, hogy az arab és az izraeli álláspont homlokegyenest ellentétes. Míg az arabok változatlanul az izraeli csapatok teljes visszavonását sürgetik, Izrael határozottan ragaszkodik a közvetlen izraeli—arab tárgyalások követeléséhez — állapítja meg a kairói lap. Abba Eban izraeli külügyminiszter ezzel ellentétben szombaton úgy nyilatkozott, korai lenne eredménytelennek minősíteni Jarring nagykövet békéltető misszióját. Az izraeli rádióban elhangzott nyilatkozatában a külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Szuezi- csatornán rekedt 15 hajó kiszabadításának elősegítése csak periférikus témája Jarring megbízatásának. „A Biztonsági Tanács határozata értelmében Jarring fő feladata az, hogy elősegítse a megegyezést Izrael és az arab államok között egy állandó béke megteremtésére vonatkozóan. Ez nem rövid lejáratú és nem egykönnyen megoldható feladat” — mondotta Eban. Abba Eban nyilatkozott: országa hajlandó beleegyezni a „tűzszüneti vonal elismert és egyeztetett nemzeti határokkal való helyettesítésébe”. Aíneny- nyiben garantálják a nemzetközi vizeken való hajózás szabadságát, ha a szembenálló felek kölcsönösen elismerik egymás nemzeti függetlenségét és szuverenitását és lemondanak a harci cselekményekről. Az izraeli külügyminiszter megjegyezte, szerinte Jarring küldetésének sikere, illetve kudarca attól függ, sikerül-e a szembenálló feleket tárgyaló- asztalhoz ültetni. ALÁÍRTÁK az 1968. évi magyar—szovjet belkereskedelmi választékcsere megállapodást. MAGYAR KÜLDÖTTSÉG utazott Indiába az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájának második ülésszakára. Ceylon ünnepe Egy távoli sziget magyar- országnyi népe, a tízmilliós Ceylon lakossága ma emlékezik arra a húsz esztendővel ezelőtti napra, amikor — portugál, holland, majd több mint másfél évszázados brit gyarmati uralom után — az ország végre elnyerte önálló állami- ságát. Ceylont csupán egy keskeny tengerszoros választja el Indiától. Ugyancsak semleges ország — akárcsak India —, amely nemzetköz! kapcsolatait a békés együttélés elveire építi. Ezeknek az elveknek a szellemében alakította viszonyát a szocialista országokkal is, elsősorban a Szovjetunióval, amellyel a diplomáciai kapcsolatok felvételét követően, éppen most februárban tíz esztendeje kötött hosszú lejáratú műszaki és gazdasági együttműködési szerződést. A jórészt mezőgazdasági országban — leginkább híres exportcikkét, a teát ismerik — igen nagy jelentőségű volt, hogy a Szovjetunióval aláírt szerződés kohászati művek, duzzasztógátak, erőművek és az állam fiatal iparát erősítő más nagy létesítmények felépítését irányozta elő. S amikor néhány évvel ezelőtt az angol és amerikai olajmonopóliumok bojkottal akarták megakadályozni a ceyloni kormány korlátozó intézkedéseinek bevezetését, a szovjet olaj- szállítmányok segítették megtörni a bojkottot, s lehetővé tették, hogy a szigetország kormánya a külföldi tőkével szemben érvényt tudjon szerezni jogos követeléseinek. Ceylon és a Szovjetunió, valamint más szocialista országok kapcsolatai a békés egymás mellett élés, a kölcsönös megbecsülés és be nem avatkozás elveire és gyakorlatára épülnek. Az emberiség olyan sors- kérdéseiben pedig, mint a leszerelés, a vitás kérdések békés rendezése a semleges Ceylon és a szocialista államok azonos vagy hasonló nézeteket vallanak. S. P. P //ousaiezy: 15. A roppant medence nedvesen csillogó márványszobrai felett ezres világítógömbök ontották a fényt. Táncoló vízsugarak sziporkáztak, és finom muzsika szólt a súlyos virágszagtól fülledt kertben. Valaki a vállára tette a kezét: — Igazán örülök, hogy látom! Galamb jól alkalmazott egykedvűséggel felelt: — Boldog vagyok, vicomte Lam- bertier ... A másik halálosan elfehéredett, és megremegtek a térdei. — Az istenért! Megőrült?... A nevemen szólít?! Na jó. Hát ezt most már hagyjuk. Itt egy megbeszélt szörnyű tréfáról lehet csak szó. Meg akarják őrjíteni. Csak ne lenne ez a pasas olyan fehér, és ne vacognának rémületében a fogai. De már mosolyog, és a szökőkút egyik nimfájára mutatva, vidáman mondja: — Elhozta a vázlatot? Magánál van? Galamb a szökőkút egy más nimfájára mutatott: — Nincs nálam. — Jól tette, hogy nem hozta magával. Egész bizonyos, hogy figyelnek bennünket. Viszontlátásra holnap, Macquart nem jött el. Galamb fölényesen legyintett: — Sebaj... A vicomte eltűnt. Na. most gyerünk. Legfőbb ideje. Egykedvűen továbbsétált. Egy inas megállt előtte, és szendvicseket kínált. Hohó, hiszen ő éhes! De milyen éhes! Megevett két szendvicset. Egy másik inasnál néhány tortát. Most már kereste az inasokat. Végigette magát két-három sétányon, azután pokolian szomjas lett. Frissítőt is kínáltak. Galamb nem mert megállni sehol, mert elfelejtette a nevét, és így kerülnie kellett a bemutatkozást. Ezért minden útjába kerülő inasnál felhajtott egy pohár italt és továbbment. Különleges koktélt gyűjtött magába. Pezsgő, málnaszörp, vermut, mandulatej, vörös chablis és egy kis pohárka erősen hígított szalmiákszesz, amit szúnyogcsípés esetére hordtak körül. Nézd csak, hogy forog lassan a park! ... Később, mikor a tapsoló vendégek harmadszor ismételtették vele a „Louis elment az Űj-Hebridákra” című dalt, Galamb csodálkozva látta, hogy zongorázik és a pódiummal szemben álldogálnak a zenészek hangszereikkel. Miért nem játszanak ezek? Arra már nem emlékezett, hogy ő zavarta le őket. Szent Isten, hiszen, előkelő helyen van ... őrnagy úr ... Gyerünk azzal a C-moll etűddel... Hogy is van innen? Fene ezt a Chopint! Mindig baj volt vele... Hát. amíg eszébe jut az a futam, addig, ha megengedik, eljátssza a „Vidám bányászok dalát”... ... Verbier márki meghódította a társaságot. Az ilyen bált úgyis csak az tette kedvessé, ha a vendégek között egy-egy közvetlen, vidám, spicces ifjú akadt. Galamb most már elment volna, de egyre újabb társaságba keveredett és folyton azt dúdolta a foga között: „Gyerünk, fiam, gyerünk innen ... baj lesz ebből... eredj haza .. A gyomra mintha koktélkeverőnek képzelné magát, kavargatta az italt. Ott valami oldalajtóféle van ... Gyerünk ... Egy virágágy mögül kilépett valaki, és megfogta karját. — Macquart vagyok. — Nekem azt mondták, hogy maga nem jön ... — hebegte ijedten. — Tévedtek. Három ember holnap útban lesz a terep felé. Lorsa- koff engem küldött magához. Legyen szíves, mondja meg, hány óra van. Galamb kihúzta az arany zsebóráját. — Egy óra múlt... Macquart körülnézett, azután szó nélkül elvette az órát, és zsebre tette. — Rendben van ... — súgta. — Gondolja? — felelte Galamb szomorúan. — Tessék — mondta a másik. — Itt egy doboz Simon Arzt. Es a kezébe nyomott egy dobozt. Nem nagy üzlet. Egy aranyóráért húsz darab Simon Arzt... Legalább Caporal lenne ... — Viszontlátásra — búcsúzott, és halkan, gyorsan még azt mondta: — A dobozban tizenötezer frank van ... Es otthagyta. Halló! Kérem... Jöjjön vissza! De Macquart elment. — Sebaj... Most hogy került ide megint a szökőkúthoz a tömegbe? És ott van a kis, kövér tábornok a nagy bajusz- szál ... Ennek az arcát többször látta az éjszaka folyamán, amint figyeli ... Valaki megérintette a vállát — Fél kettő. Megfordult. A tiszt volt, aki a vil-j lányokat oltogatja, ha halott van háznál. Ez mindig bemondja a ponj tos időt. Szó nélkül követte. A kapu előtt ott állt a valószínűt-) lenül kis autó. Egy motoros baba-^ kocsi! A tiszt indított... Kanyargós utakon haladtak, szótlanul, eleinte széles ívlámpás útvonalakon, majd szegényes, elhagyatott külvárosi sikátorban. Megálltak. Kóbor kutyák futottak szét az autó előtt. A tiszt fékezett, és halkan így szólt: — Két óra van ... Ez olyan, mint a rádió. Mindig bemondja pontosan az időt. Galamb kiszállt a barátságtalan, éjszakai, elhagyatott tájon és várta a tisztet. Ez becsapta az ajtót, rákapcsolt és otthagyta. .Fehér frakkban! A mezőkön! Na, most jól néz ki. Sehol egy teremtett lélek. A kóbor kutyák lassan visszatértek és kíváncsian körüljárták. „Nagyon finom kis vicc volt a hadnagy úrtól, mondhatom ...” — gondolta tanácstalanul. Néhány lépésnyire tőle magányos csőszkaliba állt. Hopp! Talán itt akad valami rongy, amit felvehet. De mit csinál a ruhája és a holmija nélkül? Ö csak a menetszázadba akart bekerülni, de ha a felszerelése hiányzik, azért több évi kényszermunka jár. Hű. de nagy bajba keveredett... Nehéz szívvel és rossz szájízzel ki- • nyitotta a kaliba ajtaját. Belépett a dohos helyiségbe, és gyufát gyújtott. Aztán ámultán kiáltott fel. Egy pádon szép rendben, ott feküdt az egyenruhája, a sapkája, az oldalfegyvere és a pad alatt egy pár bakancs. (Folytatjuk)
