Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-29 / 50. szám

FEST MEGYEI iJCíritm 1968. FEBRUÁR 29., CSÜTÖRTÖK Fintor Látni, beszélni - megenni Mi is az az új gazdasági me­chanizmus? Engedjék meg, kedves olvasóim, hogy egyet­len kis példácskával illusztrál­jam. Azért pedig, hogy a szer­kesztőség életéből veszem ezt a példát, külön elnézést kérek. Volt vala időnek előtte Szé­kesfehérvárott egy gyár, amely arról volt nevezetes, hogy a vadásztöltényt hordta nevében, de réges-rég televíziót meg rá­diót gyárt. Mégpedig nem is akármilyet, mert híre már túl­jutott az országhatárokon is. Csak hát az a hosszú és idét­len név! Csak az ne lett vol­na!... Aztán jött az új gazdasági mechanizmus, a gyár megvál­toztatta nevét, s egyben új védjegyet is adott termékei­nek, azt, hogy „VIDEOTON”. Csekélyke latin ismereteim sze­rint ez két latin szó összevoná­sából keletkezett, éspedig a vi­deo (látni) és a tono (beszél­ni) szavakból. Nagyon frap­páns név rádióknak és televí­zióknak. Igen ám, de ezt a kö­zönségnek is meg kell tanul­nia. A gyár ideológusai nem ke­vés leleményességgel akkora propaganda-hadjáratot indítot­tak amilyent az utóbbi időben még nem is láttunk. S most érkeztünk el az ígért példács- kához is. Kiadóhivatalunk ajánlatot kapott a gyártól, közöljön he­tenként egyszer Videoton-hir- detést, dupla tarifát fizetnek érte, sőt ha kell, egész évre előre átutalják a pénzt. Csu­pán annyi lenne szerény kéré­sük, hogy ez a hetenként egy­szeri alkalom pénteken legyen, a heti rádióműsor alján. A kiadóhivatal nyilvánvalóan megörült az ajánlatnak, mert ritka egy gavallériáról tett ta­núságot az új nevű gyár. Le­gott meg is kötötték a boltot... Csupán egy hét múlva jöt­tünk rá, hogy Ők voltak a le­leményesek, mert a rádiómű­sort egy hétig őrzi az olvasó, s ahányszor csak belenéz, hogy mikor lesz tánczene, mindjárt rátéved a szeme a hirdetésre Is. Arra a hirdetésre, ami egy­szer jelenik meg ugyan, de hét napra!... Nos kérem, ez az új mechanizmus . . . Lájuk, beszélünk róla, s meg­esszük ! . . • (tenk'ely) Előnyösebb, korszerűbb az emeletes társasház Egyik évről a másikra meg­nőtt az igény a több szintes, emeletes társasházak iránt. Leginkább a fiatalok, az új há­zasok költöznek szívesen a közművel ellátott, összkomfor­tos lakásokba. Elősegíti ezek építését a városok és közsé­gek majd mindenütt elkészült rendezési, távlati fejlesztés: terve is. A gyakorlati haszna pedig: míg a hosszan széthú­zódó, nagy kiterjedésű, föld­szintes házakkal beépített te­rületek villany- és vízvezeték- hálózatának megépítése na­gyon költséges (nem is szólva a csatornázásról), a viszonylag kis területet elfoglaló emeletes házak, 1 lakótömbök közművesítése könnyebben, olcsóbban megvalósítható. Ez az oka annak, hogy a kormány olyan hitelpolitikát folytat, amely elsősorban a több szintes lakónegyedek épí­tésére ösztönöz. Az OTP ugyanis a társasházak építésé­hez lakásonként átlagosan 100 ezer forint hosszúlejáratú köl­csönt ad, szemben a családi házat építőknek folyósított 40 ezer forintos átlaggal. A megnőtt igényeket mutat­ja: míg három évvel ezelőtt mindössze tizenkét lakás épült Pest megyében emeletes ház­ban, s az utána következőkben egy sem, tavaly már hetven- három építését fejezték be. 1968 a fordulat éve: az OTP mer»vei igazgatóságának nyil­vántartása szerint eddig 534 emeletes házban épülő lakásra folyósítottak kölcsönt. Ezek nagy részét már az el­múlt évben elkezdték építeni A porrá égett asztalosműhely márciusban feltámad hamvaiból Széria helyett — egyedi darabok A szövetkezeti ipar hírnevét öregbítik A nagy tűz december nyol­cadikén lobbant fel. Alapos pusztítást végzett. A gépjaví­tó asztalosműhelye teljesen le­égett. Tönkrementek a gépek. Még szerencse, hogy ezt az anyagi kárt megtérítette a biz­tosító. Március közepéig azon­ban megkezdi a termelést az új asztalosműhely. Exportra nyolcmillió fo­rint értékű gyártmányt szállítanak. A legnagyobb tétel a Szovjet­unióba megy. Folyamatos szállítókat, úgynevezett kon- veyorokat készítenek a ba­romfiipar megrendelésére. Gyártanak állatorvosi munka­helyeket is. Szerepelnek a tervben továbbá almagerezde- lők, lúgoshámozók, rázóaszta­lok, szállítószalagok. Mint a fentiekből kitűnik, a nagykőrösi Gépjavító és Faipa­ri Szövetkezet az élelmiszer­iparra specializálja magát. Ki­használják azt a lehetőséget, amellyel a KGST szolgál: az élelmiszeripari gépek gyártásában hazánké az elsőség. A külföldi érdeklődés, a megrendelések ismeretében bizakodóak a szövetkezet ve­zetői, tagjai egyaránt. Olyan nagy az igény, hogy a jelen­legi kapacitással képtelenség 1968—69-ben eleget tenni a megrendeléseknek. A ktsz a legteljesebb mér­tékben kihasználja helyzeti előnyeit: a nagy szériák he­lyett egyedi darabokat, mun­kaigényes berendezéseket, gé­peket készítenek. Olyasmiket, amelyekre «sakis a szövetke­zeti ipar képes. Ez a magya­rázata, hogy ifjú tervezőik évente átlag három saját konstrukciójú gépet szerkesztenek, s azokkal mind szélesebb kör­ben aratnak elismerést. Ta­valy szerepeltek az országos mezőgazdasági kiállításon és a nemzetközi vásáron, és termé­keikkel első, második, harma­dik díjat hoztak el. | és előreláthatólag az idén be is fejezik. I Már a fölsorolásból is érzé- ! kelhető, milyen nagy arányú | társasház-építkezés bontakozik ki a meffffében. Vácott a KISZ szervezésében idén 48 lakást építenek és még 64-hez hozzá­kezdenek. Gödöllőn két négy­szintes házban 56 lakás épül. Szigetszentmiklóson a Csepel Autógyár KISZ-szervezetének kezdem----r . _ létesülő 169 lakásnak már a belső, befejező munkálatainál tartanak. Ugyan’tt már túljutották 113 lakás alapozásán. Még a ta­vasz folyamán beköltözhetnek Budaörsön a Mechanikai Mű­vek által kezdeményezett két típus-panelépület 72 lakásába. Tovább nő Budakalászon, nyolc épülettel, 32 otthonnal, az új lakónegyed. Az OTP is tovább növeli az úgynevezett kulcsát­adásos, saját beruházásá­ban épített társasházak számát. Idén előreláthatólag 246 lakás építését fejezik be és újabb 364 munkáit kezdik el, ame­lyek 1969-ben kerülnek majd átadásra. E téren is Vác ve­zet: az Almáskertben befeje­ződő 72 lakás építése mellett a Népek Barátsága útján mint­egy száz építőéhez kezdenek hozzá. De a távlat, miután megfelelő közművesítésű terü­let áll rendelkezésre, mintegy 300 új otthon. Szentendrén is befeiezik idén, bár jelentős késéssel, a tó melletti Szőlő­hegyen 28 lakás munkáit és a Lenin úton elkezdik összesen 144 alapozását. Isaszegen is felépül az új lakótelep, Gödöllőn egy 24 la­kásos társashoz. És itt, a me­gye legfiatalabb városában, Pest megye első magasépüle­tének falait emelik még az idén: egy tízemeletes lakó­házét, amelynek földszintjét a bank járási fiókja foglalja el, fölötte pedig modern üvegfalú lakások sorakoznak. Szépül, városiasabb külsőt kap Dcbas is: a gimnázium, a járási tanács modem épületeivel szemben több, mint száz lakással és egy üzletsorral, új OTP-társashá- zak épülnek. Nagykőrösön a Tormáskertben 34, és a réi TÜZÉP-telep területén 56 la­kás épül. Cegléden 46 lakással bővül az új emeletes település, sajnos, a helyi építő szövetke­zet már most jelezte: idén nem tudja a munkát befejez­ni, pedig még 82 lakás építé­sét készítik elő itt, ebben az évben. Olyan községekben, mint Nagykáta, ahol két év­vel ezelőtt még nem volt eme­letes lakóház, 16 KISZ-lakás munkálatai fejeződnek be, és újabb 27 építését kezdik meg, a földszinten a fogyasztási szövetkezet üzletsorával. Újdonságok a Dérynében Könnyű a nőknek — Cegléden Az Állami Déryné Színház márciusban három új darab­bal jelentkezik. Sorrendben az elsőt, M. Camoletti: „Leszállás Párizsban” című vígjátékát március 9-én mutatják be a színház Kulich Gyula téri székhazában. A darabot Mé­szöly Dezső fordításában játsz- szák, rendezője — vendégként — Kalmár Tibor. A vígjáték nem első ízben kerül a színház műsortervébe, felújítás lesz, ugyanis az 1966—67-es évad­ban már 120-szor játszották. A kalandkereső pilóta és ba­Ist­lép Csinosítják a főváros környéki erdőket Megkezdődtek a tnunkák a főváros tavaszi ! A fővárost övező erdőkoszorú- környéki J ban újabb tíz kilométernyi sé- erdökben. A budai hegyekben i tautat építenek, s folytatják a és a pesti oldal ligetes részein \ korábbi években megkezdett 110 kilométernyi sétautat áprl- j telepítést ^ Elsősorban a táj- nak. Rendbehozzak az esohá- j , zakat, a megrongálódott tahi- nafc leginkább megfelelő dakat, támfalakat, korlátokat. [ bükkfákat ültetnek. rátja maszkjában Torma ván, illetve Hoíí János színpadra, a négy stewardesst Kalmár Zsóka, Szűcs Ildikó, Somfai Éva és Garamszegi Márta játssza. Március 16-án Veszprém- varsányban gördül fel első íz­ben a függöny Fényes Szabolcs operettjének, a Mayának dísz­letei előtt. A Petrik József rendezte operett címszerepét Cseh Viktória játssza. Dávid Rózsa — Stark Ti­bor: „Könnyű i nőknek” című zenés vígjátékát ősbemutató­ként játssza el a Déryné társu­lata. A napjainkban játszódó ko­média tévedések, félreértések, féltékenységek ügyes szövevé­nye, rendezője Szécsi Ferenc. A hat szereplőt felvonultató darab „gárdája”: Vereczkey Zoltán, Várnagy Kati, Szántó Margit, Hetés György, Zeke László és Révész Ica. Bemu­tató március 30-án Cegléden. Tetszetős lakónegyed bonta­kozik majd ki a főváros öve­zetében levő Pécelen, a vásár­tér helyén: a háromemeletes házakban épülő 125 lakást gázfűtéssel is ellátják. Aszódon az ikladi Ipari Műszergyár közreműködés ?v’V a meglevő új település mellett kezdenek hozzá 72 lakáshoz. S remél­hető, hogy idén elkezdik az alapozását Halásztelken a csa­tornázási gondok miatt két éve húzódó 237 lakinak. A tervek szépek. S még több emeletes ház is épülhetne ha nem okozna nagy gondot: kik lengenek a kivitelezők. Pest megyében je­lenleg szú.te kizárólag az épí­tőipari szövetkezetek emelik a társasházak falait, de egy ré­szük ffépi felszereltsége, és az örökös —''mh'ány korlátoz­za a lehetőségeket. Hetési Ferenc Pál KÖNYVESPOLC /. SZ. KONYEV: A negyvenötös esztendő Konyev marsall könyve a szovjet memoárirodalom egyik legjobb alkotása. Érdeme mindenekelőtt abban van, hogy a szerző húsz év távla­tából tökéletes élethűséggel idézi fel és érzékelteti azokat a hősi küzdelmeket, amelyeket frontjának — az í. Ukrán front — csapatai vívtak a há­ború utolsó hónapjaiban a fa­siszta seregek ellen. A szerző, aki az I. Ukrán front parancsnoka .volt, köny­vében négy ragyogó hadműve­let harcait írja le, amelyek közül kiváltképp az utolsó: a berlini és a prágai emelkedik ki. A mű nem pusztán harc- cselekményeket leíró hadtör­téneti alkotás, több annál; mert Konyev marsall hadve- zéri bölcsessége mellett, írói erényeit is megcsillogtatja. Megkapó, bensőséges hangon emlékszik bajtársairól, azokról az örökbecsű érdemekről, amelyeket az I. Ukrán front katonái és parancsnokai a győzelemért véghezvittek. A frontparancsnok felelősségtel­jes posztjáról sokoldalúan, vég­ső összefüggésükben elemzi az eseményeket, s nem titkolja, mennyi nehézség és súlyos megpróbáltatás árán született meg a végső győzelem. Kétségtelen, hogy ez a mű sikerre számíthat az olvasókö­zönség körében, s hogy mél­tán ünnepeljük vele a Szovjet Fegyveres Erők 50. évforduló­ját. A könyv nemcsak leírja a második világháború utolsó harci állomásait, hanem el­gondolkodtató tanulságokat von le azokból a ma embere, a ma katonája számára. A fordulatokban gazdag, számos fényképpel és térkép- vázlattal illusztrált, sodró ere­jű kötetet Terényi István színvonalas fordításában adta közre a Zrínyi Kiadó. Várad i László JEGYZETLAP Jelentés öt egérről ISMÉT EGY FURCSA CÍM. Ismét egy furcsa téma. Tóth Dezső a Népszabadság hasábjain marasztalta el Mé­szöly Miklós „Jelentés öt egér­ről” című könyvét, Faragó Vilmos pedig az Élet és Iroda­lomban. Tóth Dezső szerint Mészöly „zsákutcában” van. Faragó szerint a „pálya szé­lén”. (Mármint az irodalmi pálya szélén.) Tehát minden­képpen rossz helyen, illetve rossz úton. Felfogás kérdése. Persze én nem Tóth Dezsővel és Faragó Vilmossal akarok vitázni, csu­pán úgy szólok, mint e könyv egyik olvasója. S ha vélemé­nyem a kritika kritikája is lesz egyben, ám legyen. Régen kísért a gondolat; a háborúknak nincsen vége! Csak a mindent rendszerező emberi elme gyömöszöli a há­borúkat két dátum közé. így lesz a háborúknak neve; har­mincéves háború, első világ­háború, második világháború. De a háborúknak nincsen vé­ge, a háborúk beleömlenek a békébe. Természetes is, hiszen a világon semmi sem múlik el nyomtalanul. Egy ehhez hasonló, de en­nél teljesebb gondolat vonul végig Mészöly Miklós köteté­nek novelláin. A megértés szempontjából kulcsfontossá­gú „Film, az ENKÉ-nél” cí­mű novella végén ezt írja a szerző: „Azért furcsa, ahogy így húsz év múlva eszébe jut az embernek ilyesmi, egyszer­re és átmenet nélkül, minden, pedig még azt sem mondha­tom, hogy boldogtalan vagyok. Lakásom van, állásom van, az utcákon égnek a lámpák, az aszfalt tükörsima, a lány, aki a karomba kapaszkodik, sze­ret.” KÉT OKBÖL is kulcsfontos­ságúnak erezem ezt a novellát. Egyrészt mert a kitűnően szerkesztet kötet egyetlen va­lóságosan háborús történetet, másrészt mert ez a háborús történet ível át legleleplezet- lenebb módon a háborúból a békébe, s ezáltal ez az írás árulkodik leginkább Mészöly szándékairól. A többi történet békében játszódik, de nincs egyetlen történet sem a kötet­ben, ahol legalább jelzéssze­rűen ne tűnne fel, s ne akasz­taná meg egy pillanatra a döbbenet és rádöbbenés erejé­vel a békés hangulatot, a há­ború egy-egy emléke, vagy a háború egy-egy még áttétele­sebben jelentkező hatása. Mi­lyen emlékekről és milyen hatásokról van szó? A „Bal­kon és jegenyék” című írásban három házaspár élete pereg előttünk, három különböző emberpáré. Ha Mészöly nem értene oly kitűnően az írás technikájához, mint ahogy ért, talán nem is tartana izgalom­ban ez a történet, de a forma helyes megválasztásával az író áthidalja a történet expo­zíciójának szürkeségét, hogy elvezethessen bennünket az utolsó jelenetig, ahol megvilá­gosodik és visszamenőleg is értelmet, fényt kap minden. E novella utolsó jelenetében sem történik semmi különös. Csupán annyi, hogy az egyik házaspár a balkonon tölti az éjszakát, nyugalmukat azon­ban megzavarja egy éjjeli lepke. A férfi azt mondja az asszonynak: „Ha ütnék, visz- szaütök, ennyi az egész. Min­den férfi ilyen, és a különb­ség sem más, csak az, hogy té­ged véd, ami itt van ... ez a komfort... ez az egész... én megpróbálom megvédeni. Persze lehet, hogy ez is egész­ségtelen.” És harcba száll a lepkével. A harc túlnő saját méretein, ez már a „létért”, az „ellenséggel” folytatott küzde­lem, illetve ennek a küzde­lemnek nyomán felhalmozó­dott félelem lecsapódása, amelynek végeredménye, hogy: „Csurom víz, amikor abbahagyja végre. A lepke mozdulatlanul hátára fordul­va fekszik előtte. Föléje ha­jolva nézi; arca kemény, de zavart is, mint aki nem tud mit kezdeni a kierőszakolt győzelemmel.” SOKJELENTÉSÜEK EZEK A NOVELLÁK, de soha nem támad olyan érzetem, hogy mesterségesen kiagyalt szim­bólumok. Nem. Maguk az élet­jelenségek sokjelentésűek, bé­kénk hordozza a háború ter­hét, s az író tehetségét bizo­nyítja, hogy képes ezt velünk érzékeltetni. Pedig a címadó novellában sincs másról szó, csak arról, hogy egy egércsa­lád beköltözik a kamrába, és az egércsaládot különböző módszerekkel igyekszenek ki­irtani. Végül a kéngáz segít. Kéngáz? Ismét egy gondolat­kapcsolási lehetőség. Abban a pillanatban, hogy az egere­ket irtó házaspárban felmerül az elgázosítás ötlete, az olvasó értelmében átalakul emberi" történetté az egerekről szóló történet. Az elgázosítás szóra ugyanis érzékenyek vagyunk! Tehát emberekről szól a no­vella, és nem egerekről? Kü­lön elemzést érdemelne Mé­szöly viszonya az állatvilághoz. Mert szó sincs róla, hogy a „Jelentés öt egérről” című no­vellában ő emberekről írna. Elsődlegesen öt egér történe­tét írja meg. Tárgyilagosan: jelentésként. Az öt egér tör­ténetében az ember mégis sa­ját sorsára ébred. Saját sorsá­ra? Talán fogalmazzunk úgy, hogy saját sorsának egyik le­hetőségére. Arra a lehetőség­re, amely történelmileg, saj­nos, sokszor kipróbált és igen jól ismert. Mészöly novelláinak igazi filozófiai értelemben vett fő­hőse — az erőszak. Erőszak — a háború, a morális és tárgyia­sult terror különböző formái­ban. Az erőszak átszövi a no­vella szereplőinek életét, sor­sukká válik. A kérdés az, hogy meg tudnak-e küzdeni a hősök sorsukkal, szembe tud- nak-e szállni az erőszakkal. Mészöly válaszát sokrétűnek és igaznak érzem. A „Tragé­dia” című novella négy hőse gyengének bizonyul ebben a harcban, s az erőszak egyetlen legyintése elegendő ahhoz, hogy morálisan megtörjenek. Ugyanez következik be „Az idegen partokon” vagy „Az árnyék” című novella szerep­lőivel. A másik oldalon ott állnak azok a hősök, akik meg­mérkőznek sorsukkal. Ilyen Teréz, az Erdélyből Budapest­re származott pártmunkás lány, aki a szegénységet, a nyomort betegségként hordoz­za testében, és ezért szükség­szerűen vállalja a pártmunkát, de ellentétben azokkal az ed­dig ismert irodalmi hősökkel, akik az ötvenes évek világá­nak látszatoptimizmusát, a" korszak levegőjének erőszak- jellegét teljes egészében vál­lalták, majd vadul meakulpáz- tak, Teréz úgy válik igazán tragikus hőssé, hogy ő egész emberségét vállalja, ő nem csak pártmunkás, de vállalja az egyetemről igazságtalanul kicsapott szerelmesét is, sőt (!) azt is elfogadja, hogy egy ki­vetkőzött apáca ápolja. Mint­ha csak a Marx által is idé­zett híres mondás lüktetne benne — ellentétben azzal a világgal, amiben él —, „Sem­mi sem idegen tőiéin, ami em­beri!"’ Terézzel végez a sejtjei­ben bújkáló betegség. De a kö­tet utolsó novellájának hőse, a hadifogságból hazatért vad­őr, nem adja fel a sorssal ví­vott csatát, ..Történet” — ezt a szikár címet viseli a novel­la, s utolsó jelenete nemcsak a novella, de az egész kötet szándékára fényt derít. Buc­kó, a vadőr, megáll az öngyil­kos fiú teteme fölött. „De még annyi sem látszott az arcán, hogy meg van rendülve, majd­nem egykedvű volt a pillantá­sa. És csak percek múlva tört ki a maga fojtott módján.” — Ilyet nem lehet csinál­ni... Ilyen nem lehet csiná- ni... — motyogta, és az akác­gallyat, amelyet szunyoghajtó- nak tört le, odacsapta a fiú arcára. — Egy gyereknek nincs joga ilyet csinálni! — s mint­ha bele akart volna rúgni a holttestbe.” HÁBORÚ ÉS ERŐSZAK, itt munkálnak bennünk, bé­kénkben is. De ellenük a har­cot nem lehet feladni! Ezt mondja többek között nekem ez a kötet. Mészöly Miklós tiszta szán­dékú emberi hangja, minden­kitől különböző művészegyé­nisége több figyelmet érde^ meine. Nem miatta, hanem azért, hogy mi többek lehes* sünk — általa. Nádas Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents