Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-27 / 48. szám

PEST heg ^ÁfMno 1968. FEBRUAR 27.. KEDD Megnyílt a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozója (Folytatás au 1. oldalról) Iizmus, illetve a kommuniz­mus építését szervezi, vezeti. Ez a sokféleség természetes és a világ jelenlegi állapotát, a nemzetközi helyzet egészé­nek bonyolultságát és sokrétű­ségét tükrözi. Világmozgal­munk növekvő ereje, a szocia­lista rendszer országainak sza­kadatlan fejlődése, az impe­rializmus elleni harc eredmé­nyei azt bizonyítják, hogy pártjaink mind sikeresebben oldják meg közvetlen felada­taikat. Minden országban egy­re több ember ismeri fel, hogy a kommunisták a dol­gozók jobb életéért, népük biztonságáért, nemzetük fel- emelkedéséért folytatott küz­delem legjobb harcosai, és a kommunista párt a munkás- osztály, a nép hivatott vezető ereje. Működési területén, hazája viszonyai között minden test­vérpárt a marxizmus—leniniz- mus önálló, alkotó alkalmazá­sára, a legnagyobb eredmé­nyességre törekszik. Munkájá­nak eredménye ózonban nem kis mértékben függ a nemzet­közi helyzet alakulásától, a nemzetközi kommunista moz­galom fellendülésétől, vagy megtorpanásától, a szocialista országok általános helyzetétől, eredményeitől. Minden egyes testvérpárt munkájára hat az összes többi testvérpárt munkája, a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, vagy megosztottsága. Közvetlen politikai céljaink különbözősége óhatatlanul az­zal jár, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom kérdé­seit hajlamosak vagyunk sa­ját pártunk napi munkájának alárendelve vizsgálni. Lehet, hogy másoknál is hasonló a helyzet, mi, magyarok például azt gondoljuk, hogy Budapest­től számítódnak a világtájak, észak, kelet, dél és nyugat, azaz számunkra ez a világ kö­zepe. Komolyan szólva, ha mozgalmunk nemzetközi kér­déseit pontosan és reálisan akarjuk megítélni, akkor sa­ját meglátásainkat össze kell vetnünk és egyeztetnünk kell a testvérpártok meglátásával és véleményével. A nemzetközi kommunista mozgalom, a Szocialista orszá­gok együttes ereje növekszik, s mindinkább a világfejlő­dés meghatározó erejévé válik. Ennek az együttes erőnek a hatásfokát azon­ban csökkenti, s objektíve az imperializmus számára bizo­nyos manőverezési lehetőséget ad az a körülmény, hogy moz­galmunk jelenleg nem egysé­ges. Komoly elméleti, filozófiai és politikai nézeteltérések jelentkeztek az utóbbi években a nemzetközi kommunista mozgalom­ban. A testvérpártok körében mindinkább erősödik a törek­vés: induljunk ki közös érde­keinkből, tegyünk félre min­denféle nézeteltérést, rendel­jünk alá mindent az imperia­lizmus elleni harc érdekeinek. A nemzetközi kommunista mozgalom ezen általános igé­nyét követve, az eddiginél át­fogóbb és hatékonyabb akció­egységre kell törekednünk, mert a harcban nem lehet megállni. Tisztelt elvtársak! A nemzetközi kommunista mozgalomnak ma nincs köz­pontja, s általános az a véle­mény, hogy nincs is szükség sem egy, sem több központ­ra. Az egyes kommunista és munkáspártok ma teljes ön­állósággal dolgoznak és ez így lesz ezután is. Közösen megvizsgálandó kérdések, közös felada­tok azonban vannak Kö­zös világnézetünk, közös elméletünk a marxizmus— leninizmus, közös elvünk az internacionalizmus. Közösek érdekeink, s közös az ellenségünk, az imperia­lizmus; mi tehát a megoldás ebben a helyzetben? Szüksé­ges a kommunista és mun­káspártok értekezlete, ame­lyen a marxizmus—leni­nizmus fényénél,. az inter­nacionalizmus szellemében megvizsgáljuk a helyzetet, megállapítjuk feladatainkat, s a közös érdekű kérdésekben összehangoljuk fellépéseinket. A demokratikusan előké­szített és lebonyolított nemzetközi értekezletek tiszteletben tartják, nem érintik pártjaink önálló­ságát. A közös tanácskozások követ­keztetéseit összefoglaló közle­mények, nyilatkozatok, felhí­vások és kiáltványok a pártok­hoz, országokhoz és népekhez szólnak, nem az egyes pártok tagságára kötelező határoza­tok. Az egyes pártok központi bizottságai maguk hozzák meg a határozatokat, amelyekben közük, hogy mit tesznek saját munkájukban a közös tanács­kozásról kibocsátott felhívá­sokban megjelölt célok elérése érdekében. Ez már sok éve ki­alakult és a testvérpártok ál­tal követett gyakorlat. Így volt ez az 1957-es és 1960-as érte­kezletek, a nyugat-európai pár­tok bécsi értekezlete, az euró­pai pártok Karlovy Vary-i ér­tekezlete és más, a közelmúlt években volt több közös érte­kezlet esetében. Nyilván így lesz ezután is. A testvérpártok nemzet­közi értekezletén folytatott elvtársi eszmecsere, sza­bad. demokratikus vita ke­retében, és csak közösen alakíthatjuk ki a helyes marxista—leninista választ korunk központi és -leg­fontosabb kérdéseire. A nemzetközi kommunista mozgalom hatalmas megnöve­kedésének és kiterjedésének mai körülményei között egyet­len testvérpárt sem vállalja és nem is vállalhatja magára, hogy a világhelyzetet egyedül értékelje s egyedül állapítsa meg, mi az összes kommunista és munkáspárt feladata a nem­zetközi helyzet általános kér­déseiben. Egyetlen párt sem léphet fel azzal az igénnyel, hogy saját véleményét az ösz- szes többi párt kötelezően fo­gadja el. Valamennyi testvérpárt elméleti felismeréseinek és forradalmi tapasztalatai­nak összessége adja közös elméleti tudásunkat, fej­lesztheti tovább elméle­tünket, a marxizmus-Ie- ninizmust. A közös tanácskozáson történő eszmecsere erősíti egységün­ket, növeli a nemzetközi kom­munista mozgalom politikai súlyát, segíti az összes haladó erő akcióegységének megte­remtésére irányuló erőfeszíté­seket. Kedves elvtársak! Az elmondottakkal a ma­gam részéről a találkozó nagy jelentőségét, a megvizsgálan­dó kérdések nagy fontosságát kívántam hangsúlyozni. Meg­győződésem, hogy a budapesti konzultatív találkozó köze­lebb visz bennünket a kom­munista- és munkáspártok nemzetközi értekezletéhez és hozzájárul egységünk erősíté­séhez. Ha megvan közöttünk az elvi egyetértés a célt ille­tően, megtaláljuk a célhoz vezető utat, a megfelelő formákat, hogy egyetérté­sünket a világ tudtára ad­juk, s mozgósítsuk a tö­megeket a harcra a jó ügy érdekében. A magyar kommunisták, egész népünk, a világ kom­munistáival együtt azt kí­vánja, hogy egyesítse erejét valamennyi kommunista és munkáspárt. A kapitalista világ . kizsákmányol tjai és el­nyomottak Vietnam harcoló népe, a szocialista országok dolgozói, a világ minden ha­ladó embere azt várja párt­jainktól: fogjunk össze min­den haladó erővel és egység­ben mérjünk újabb csapáso­kat a nemzetközi emperia- lizmusra, a haladás és a béke ellenségeire. Sok sikert kívánok munká­jukhoz! Köszönöm figyelmüket. ÁZSIAIAK AFRIKA ÉS EURÓPA KÖZT... Zűrzavar Nairobi repülőterén Kenyatta kenyai államelnök hétfőn, a parlament’ megnyi­tása alkalmából mondott be­szédében félreérthetetlenül utalt rá, hogy kormánya a ke­reskedelmi szektort, amely je­lenleg zömmel ázsiai szárma­zású külföldiek kezében van, egyre nagyobb mértékben kí­vánja átadni a született ke­nyai állampolgároknak. Ke­nyatta elnök mindazonáltal hozzáfűzte, hogy „elsietett in­tézkedések kikényszerítésével” a kényéi kormány „nsm akar­ja hátráltatni a virágzó gaz­dasági életet”. Néhány órával Kenyatta be­szédének elhangzása előtt négyfőnyi delegáció utazott Londonba Kenyából. A küldöttség azokat az indiaiakat és pakisztánia­kat képviseli, akik szá­molni kénytelenek a ke­nyai kormány korlátozó intézkedéseivel. Viszont előreláthatólag csütörtök- . töl kezdve beleütköznek a diszkriminációs brit be­vándorlási törvény sorom­pójába. A munkáspárti kormány a közeljövőben meg akarja sza­vaztatni az alsóházban azt a törvényjavaslatot, amely csök­kenti a Kelet-Afrikában élő brit alattvalók angliai beuta­zási kvótáját. A „kenyai ázsiaiak” küldöttsége az utolsó pillanatban akarja rábírni a Wilson-kormányt, a döntés megváltoztatására. Közben Nairobi nemzetközi repülőterén drámai jelenetek játszódnak le. A szerencsés indiaiak és pakisztániak, akik idejekorán repülőjegyhez ju­tottak. könnyek között bú­csúznak családjuktól. A repü­lőtéren oly nagy a torlódás, hogy gépkocsik csak egy kilo­méternyire tudják megközelí­teni a főbejáratot. A főépület környékén indiaiak és pakisz­tániak hatalmas felárral vásá­rolják meg az európaiak lon­doni repülőjegyeit: van, aki ötszáz font' felárat is kínál egy londoni jegyért. Hétfőn sajtóértekezletet ren­dezett Daniel Arap Moi ke­nyai alelnök és belügyminisz­ter. Kijelentette: Anglia nem hozhat olyan törvényt, amely­lyel megszüntethetné saját fe­lelősségét az angol útlevéllel rendelkező Kenyában élő ázsiaiakért. Hangoztatta, hogy a korlátozó intézkedések következtében távozni kényszerülő ázsiaiakhoz a kenyai kormánynak sem­mi köze: azok felelnek ér­tük, akik útlevelet adtak nekik. Ezután megkérdezték tőle: mégis, mi történik azokkal, akiknek el kell hagyniok Ke­nyát. de nincs angol beutazási engedélyük. „Miért jönnének ide vissza? Mehetnek Indiába is!” — hangzott a válasz. CSAK RÖVIDEN.,. WILLY BRANDT nyugatné­met külügyminiszter befejezte négynapos marokkói látogatá­sát és hazautazott ANDREASZ PAPANDREU, volt görög miniszter, a szám­űzött centrista politikus, négy­napos látogatásra Stockholmba érkezett ÁTMENETILEG HAJÓZHA­TATLANNÁ VÁLT a Pana­ma-csatorna, mivel egy japán teherhajó zátonyra futott a csatorna északi bejáratánál. ROMÁBAN megkezdődött a Közös Piac országai pénzügy- minisztereinek újabb, -29. ér­tekezlete. Tüntetések az EAK-ban Hírügynökségi jelentések számolnak be arról, hogy Kai­róban és más egyiptomi _ váro­sokban heves tüntetésekre ke­rült sor az áruló katonatisztek perében hozott viszonylag eny­he ítéletek miatt. Heluán iparvárosban mun­kások, az egyetemi váro­sokban pedig diákok tün­tettek a légierők volt ve­zetői ellen hozott ^ítéletek miatt, minthogy ezek az ítéletek sze­rintük nem állnak arányban a vád tárgyává tett cselekmé­mulasztással vádolták, ami a tavalyi háborús katasztrófához vezetett A tüntetések, amelyeket a gyülekezési tilalom ellenére is folytattak, egyfelől az EAK né­pének fokozódó politikai akti­vitását s azt a törekvést tükrözik, hogy végérvényesen von­ják le a júniusi kudarc összes személyi és politikai konzekvenciáját. Másrészről a jelentések arra is utalnak, hogy a tüntetések­hez rendzavaré elemek is csat­nyekkel. A fővádlott Szedki \ lakoztak, s ilyen körülmények Mahmud, a légierő volt pa­rancsnoka 15 évi börtönt ka­pott, és társait is csak kisebb börtönbüntetésre ítélték. A lé­gierők volt főtisztjeit vétkes között teljesen érthető a kor­mány törekvése a közrend helyreállítására, éppen az or­szág erejének és ütőképességé­nek érdekében. ADDIS ABEBÁBAN befe­jezte munkáját az Afrikai Egy- ségszervezet miniszteri taná­csának 10. ülésszaka. A 11. ülésszakra szeptemberben Al­gírban kerül sor. HOME volt angol miniszter- elnök Rhodésiába repült, hogy Smith-szel tárgyaljon. KARDELJ, Tito elnök sze­mélyes küldötte Tanzániába érkezett. JARRING, az ENSZ-főtítkár közel-keleti különmegbízottja befejezte tárgyalása hatodik fordulóját a jördándai kor­mánnyal. KÍNÁBAN, Kuangtung tar­tomány fővárosában véres ösz- szetűzésre került sor egymás­sal rivalizáló „vörösgárdista” csoportok között. MOSZKVÁBAN véget ért a szovjet—magyar gazdasági és tudományos műszaki együtt­működési kormányközi bizott­ság hatodik ülésszaka. SHREWSBURY TŰZ- ideggyógyintézetben Huszonegy idős, női, elme- gyógyintézeti ápolt vesztette életét a hétfőre virradó éjjel az angliai Shrewsburyban, ahol kigyulladt az ideggyógy­intézet több mint százéves épülete. A huszonegy halálos áldozaton kívül —, akik mind füstmérgezés következtében haltak meg — tizennégy bete­get szállítottak a környékbeli kórházakba. i? //oUSa-TtJ*: • 34. Azután már nem beszélgettek. Egyre forróbb lett a levegő,. Egy si­rokkószerű déli légáramlás elvisel­hetetlen főfájást és lomhán kavargó portölcséreket hozott... Az öszvé­rek köhögtek, és ordítozva kirúgtak, csattogott a korbács,' pufogtak az öklök, a hajcsárok szitkozódtak. A kapitány elöl lovagolt, a rosszullét a dühvei összekeveredve émelygett benne, és minden varrat külön fájt a koponyán. Időnként a nyeregtás­kából üvegeit húzott elő, « ivott Egy szokatlanul nagy homokdomb árnyékában letáboroztak. Képtelen­ség volt tovább menni. Az egyik te­herautó hajtókarja eltörött, hosszú szerelésre volt szükség. A lovak és öszvérek vakon bukdácsoltak ... Galamb örömmel konstatálta, hogy it sok kiváló alkalom kínálko­zik a halálra. A tízezer dollárt már hozzátartozói zsebében érezte. Vala­hogy nem fájt a halál. Akinek nem fáj az élet, azok a halál gondo­latát is könnyebben viselik eL Gondolta, utánanéz Troppauer- neK. aki még mindig nem állt a lá­bán. — Te. . — Kölyök szólította meg. — Mi van, fiú? — Beszélnem kell veled... — Paranésolj, pajtás ... — Nagy titkot akarok rád bízni... — Hagyjuk ezeket, öregem. Meg vagytok tisztára háborodva a tit­kaitokkal ... És miért pont engem szemeltél ki? Figyelmeztetlek, hogy léha, felületes, komolytalan fráter vagyok, fecsegő, pletykás és megbíz­hatatlan ... — Kérlek ... ne alakoskodj... Gyere egy pár percre külön a többi­től .. Most tudom, hogy Őrszolgálat­ban van a gazember ... Nyugodtan beszélhetünk... Ügyís el fognak tenni láb alól.., Neked kell min­dent elmondani... Olyan szomorú és kétségbeesett volt, hogy Galamb megszánta. A mindenségit a titkoknak és rejté­lyeknek! ' , — Hát, gyere, fiú, de kérlek, ne vágj állandóan ilyen siralmas ké­pet ... Leültek egy távoü domb árnyéká­ba — Párizsban az egyetemre jártam — kezdte Iljics. — Igazán vidám ember vo'tarn, pedig sokat éheztem, de a nyomor nem számított, a diák­élet szép volt, derűsen láttam a jö- vőmet, és ... Ekkor megismerked­tem egy nővel... . — A baj mindig itt kezdődik — jegyezte meg nagyképűen Galamb, és ujjain keresztül átengedte a port egyik kezéből a másikba, miközben arra gondolt, hogy jó lenne, ha itt maradna a sivatagban homokórának. — Ez a nő megígérte, hogy elő­segíti a karrieremet. Van egy kitű­nő barátja, bizonyos Henry Grison... — Kicsoda?! — Henry Grison... Miért ijedtél úgy meg?-1- Ezzel az úrral találkoztam ... — Hol? — Egy érdekes házban ... Pizsa­mában fogadott a földön ... Kölyök nézte... — Én tudom ... hogy te ki vagy... — És rövid szünet után mereven Galamb szemébe nézett, majd így szólt: — Bataianga. Nagy hatást várt. Galamb igen bután nézte. Azután megfogta a fiú homlokát: — Lehet hogy ebben igazad van, de nem ártana, ha megmérnéd a lázadat... Kölyök mereven és gúnyosan néz­te, azután, újra, szinte szótagolva is­mételte: — Ba-ta-lan-ga!... Mit akarnak tőle? Most ez a leg­újabb. A Bataianga! — Nagy komédiás vagy — mondta Kölyök —, de nem hiszem, hogy *• továbbra is alakoskodsz, ha megmondom, hogy én már jártam Batalangában ... — Ez rendben van, fiam ,.. Jártál ott, tudomásul veszem. Csak arra fe­lelj most, hogy ki ez a Grison és hol élnek rokonai vagy örökösei. — Nem tudok róla sokat. Az ő ajánlata révén kerültem Russel ex­pedíciójába... Galamb ismét megélénkült. — Ruszéi! Várj! Hiszen ez yolt az a kutató, akinek az özvegyét elvet­te ... dr. Brétail... Hopsza! Hiszen ez érdekes ... — Tudtam, hogy ez érdekelni fog. — De mennyire! A meggyilkolt Brétailné követi a csapató,. Kölyök falfehéren ugrott fel. — Ne mondd! Könyörgök, ne mondd!... Megőrülök... — és két­ségbeesetten zokogva vetette magát a földre. Harrincourt gyengéden felemelte. Most már komolyan vette, amit a fiú mondott, és sajnálta. Nem tudta, mi bája, csak látta, hogy nagyon szenved. — Ügy tudom — mondta csende­sen Iljicsnek —, hogy Brétail agyon­lőtte az asszonyt meg egy kapitányt és önmagát. — Nem igaz... — suttogta Kö­lyök. — Mine a hármat megölték! Millió apró, izzó porszem szúrta az arcukat, és a levegő mozdulatla­nul állt a sivatag felett a rekkenő forróságban. — Különös ... — motyogta Ga­lamb. - És nem tudsz közeleb­bit?... Hogy ki volt a gyilkos?. — Én ... voltam! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents