Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

resT MIECVEI ctfívlav 1968. FEBRUAR 23., f'É’VTFK A védjegy — névjegy Eveken át úgy tűnt, hogy senkinek sem hiányaik, pedig . latok. A nehézipar után a ko­a védjegy olyan megjelölés, amely valamely árut más árutól a nem hozzáértő számára is szembetűnően és megjegyezhe- tően megkülönböztet. Célja az áruk származásának és minő­ségének jelzése, az előállító szavatosságának igazolása. Után­zása legtöbb országban büntetendő cselekmény. Magyar Mercedes A védjegy eszerint a cég névjegye. Oltalmazza a tör­vény, mert azt a bizonyos egy vagy néhány szót, esetleg áb­rát, csak az az egyetlen vál­lalat vésheti az árujára, s a védjegy presztízse összefonó­dik az azt kibocsátó vállalaté­val — sorsa az esetek egy ré­szében vele együtt alakul. Az ipar történetében arra is van példa, hogy a védjegy értéke nagyobb, mint az egész vállal­kozásé ! Amerikában például nemrég tízezer dollárért elad­tak egy fagylaltgyárat — a gyár félévszázados védje­gyeiért külön százezer dollárt fizetett a vevő. A második vi­lágháborút lezáró párizsi bé­keszerződések után egy egész sereg német védjegy Európa különböző államainak birto­kába került: a nyugatnémet trösztök márka és dollármil­liókért vásárolták vissza azo­kat. (Magyarországra többek között a Mercedes társaság védjegyeinek egy része jutott. Mindaddig, amíg ezek magyar tulajdonban voltak, akár egy magyar kisipari szövetkezet is felszerelhette volna saját ké­szítésű személykocsijára — ha éppen autógyártásra szánja ei magát.) A védjegynek, az ipari név­jegynek tehát értéke van. Az argentin vásárló 52 féle rádiókészülék közül is kike­reste az Orion védjegyet, mert tudta, hogy vele jó minőségű híradástechnikai terméket kaphat. A védjegy azzal, hogy ígéri a stabil minőséget, jelzi az áru tulajdonságit, a kon- kurrenciaharc, a piacokért és vásárlókért folytatott küzde­lemnek is hatékony fegyvere. A mechanizmus szele Magyarországon az elmúlt évtizedekben egész iparágak­ból haltak ki a védjegyek: harminc évvel ezelőtt például Rajzpályázat úttörőknek A Magyar üttörők Szövetsége és a Magyar Posta rajzpályázatot hir­det úttörőknek a Kommunisták Magyarországi Pártja megalaku­lásának 50. évfordulójára kiadan­dó bélyegsorozat rajzainak elké­szítésére. A pályázaton réezt vehet min­den kisdobos és úttörő általános iskolai tanuló. A rajzokat negyed­íves nagyságú rajzlapra kell készí­teni, és hátlapján feltüntetni a ké­szítő nevét, életkorát, az iskola úttörőcsapatának nevét, valamint helyét. Egy pályázó több rajzot is beküldhet. A rajzokat az úttörőcsapat veze­tője március 30-ig juttassa el az illetékes megyei (budapesti) út­törő elnökség címére. A legjobb bélyegrajzok készítői külföldi és csillebérci jutalomtáborozáson vesznek részt, vagy pénz-, illetve tárgyjutalomban részesülnek. új jra hullámzik a Balaton Az idei télen viszonylag so­káig tartotta magát a Balaton összefüggő jégpáncélja. A ria­násoknál nem keletkeztek na­gyobb torlódások, csak néhány helyen képződtek alig félméte­res, úgynevezett jégbarázdák. A hosszabb ideje tartó eny­he időjárás lassú és fokozatos pusztulásra ítélte a hatalmas jégmezőt. Csütörtökön az észa­ki partoknál már nagy kiter­jedésű területeken hullámzani kezdett a víz. A még összefüg­gő mező jégpáncélja teljesen „elgyertyásodott”. Az első na­gyobb szél néhány óm alatt „összesepri” a hatalmas jégtö­meget. A szakemberek úgy szá­mítják, hogy ha nem kereke­dik hamarabb nagyobb szél, tgy-másfél hét múlva minden­képpen teljes kiterjedésében hullámzani fog a Balaton. I egy-egy jelentősebb textilipa­ri vállalatnak több védjegye volt — mint 1967 elején az egész könnyűiparnak, és az ország véd jegy készlete éppen, hogy meghaladta a kétezres számot. A Szellemi Tulajdon Oltalmára létesült Nemzet­közi Irodák lapja a La Prop- rieté Industrielle két évvel ezelőtt megírta, hogy az Unió több mint húsz országában kö­zel kétszázezer védjegyet lajstromoztak, s a konkuren­ciához szokott piacokon szin­te minden áru védjeggyel kerül forgalomba. Az új gazdaságirányítási rendszer Magyarországon is elevenebb versenyt ígér. Nem­rég, amikor a Találmányi Hi­vatal munkatársai az ország különböző vállalatainál a véd­jegyek felől érdeklődtek, több helyen azt a választ kapták: úgy látszik a mechanizmus szele a védjegyekig is elért! A múlt évben lezajlott védjegy- számlálás csupán 2225 védje­gyet talált az országban, s közülük csak 777 élvezett nemzetközi oltalmat. Ezek égisze alatt biztonságosan le­het exportálni, anélkül, hogy azt a bizonyos kis emblémát, rajzolatot saját áruik forgal­mazására használnák fel a külföldi cégek, mert ha még­is ezt teszik, védjegybitor­lásért bíróság előtt kell felel- niök. ,Javít" a könnyűipar Magyarország mai védjegy­állománya — kétezer-négy­százra tehető. Tavaly 186 véd­jegyre kértek és kaptak oltal­mat a magyar ipari és mező- gazdasági vállalatok, majdnem százzal többre, mint egy esz­tendővél ezelőtt. 1968 első he­teiben is nagy volt a forgalom a Találmányi Hivatal védjegy- osztályán : annyi kérelmet nyújtottak be, mint máskor egy negyedév alatt! Jelenleg védjegyekben leg­gazdagabb a nehézipari tárca, — ezen belül is a gyógyszer- iparban a legnagyobb a véd­jegysűrűség. A nehézipar — a védjegykészlet kétharmadát birtokolja, — viszont védje­gyekkel még a kisipari szövet­kezetek is jobban egyengetik termékeik útját a piacon, — mint az építőipari nagyválla­hó- és gépipar következik: a tárca üzemeinek több mint kétszázötven védjegye van, — és körülbelül ennyivel rendel­kezik a külkereskedelem is. A külkereskedelmi védjegyek nagy része természetesen nem­zetközi oltalmat élvez, és a világpiacon gyakran kiderül, hogy a furcsa tex-kex, impex- re végződő vállalatok olykor legalább annyit köszönhetnek néhány betűs monogramjaik­nak, mint mondjuk, a jó tech­nológiának. A vállalatok, ha lassan is de felismerik, hogy az ízléses, bevált védjegy nem szükséges rossz, hanem súlyos adu lehet a kereskedelmi tárgyalóaszta­lon — és a kirakatokban. Egyébként erről tanúskodnak az idei első védjegyigénylések. A Magyar Állami Pincegazda­ság tizennyolc különböző pa­lackozott borféleség védjegye­zését kérte január elején, öt­venegy ruházati kisipari szö­vetkezet pedig több új termé­ket akar jelölni védjegyekkel. Az elmúlt esztendőben javult a „védjegyhelyzet” a könnyű­iparban is: cipőgyárak, fono­dák, szövödék kértek védje­gyet áruikra, — javítva ezzel a nemzetközi forgalomban a magyar védjegyek arányát. Magyarországon jelenleg mint­egy százkilencvenezer nemzet­köri védjegy élvez oltalmat, ezek — néhány százaléktól el­tekintve — természetesen kül­földi cégek áruihoz tartoznak. Holland és csehszlovák tempó Mert külföldön — a konkur­enciához szokott viszonyok között — a védjegyharc, a véd­jegypiac is élénkebb. A Ma­gyarországhoz hasonlóan új gazdaságirányítási rend szerint működő csehszlovák népgazda­ságban évente három-négyezer védjegyet lajstromoznak: eny- nyi új védjegyre kémek oltal­mat. Argentínában hétszer ek­kora a védjegyforgalom, a hol­land arányok pedig megegyez­nek a csehszlovák tempóval. Tehát keresik, kérik, sőt, ad- ják-vesrik a védjegyeket. Eh­hez viszonyítva Magyarorszá­gon még szerény a „nyüzsgés”, de a vállalatok vezetői már nem mosolyogják meg azt, aki ilyen „tippet” ad nekik: már most szerezze meg védjegyét, hiszen hamarosan szóhoz sem juthat azon a piacon, ahol min­denki a védjegyével mutatko­zik be. Krajczár Imre M INGÁZOK ÉRDEKÉBEN Mint ismeretes, január else­jétől megváltozott a vidékről bejáró dolgozók vasúti bér­letjegyeinek beszerzési le­hetősége. Egyes vállalatok sa- játmaguk vásárolják meg a bérleteket, míg mások kész­pénzzel fizetik ki dolgozóik­nak a vállalati hozzájárulást. Azok az üzemek, amelyek ma­guk váltják meg a jegyeket — közölte az Állami Biz­tosító megyei igazgatósága — gondoskodhatnak dolgo­zóik kedvezményes utas-bal- esetbiztosításáról is. A bizto­sítás díja bérletenként ha­vonta 1 forintba kerül, míg a félhavi, vagy menettérti je­gyeknél 60 fillér. Az utas-bal­esetbiztosítás független az úgynevezett Cséb-től, kiegé­szíti azt és 50 ezer forintig terjedő kártérítésre szól. Gépkocsi a győztesnek Egy személygépkocsit aján­lottak fel annak a svéd gyors­korcsolyázónak, aki az 1500 m-es távon elsőnek ér el 2:10 percen belüli eredményt. A Stockholmban megrendezett versenyen az olimpiai bajnok svéd Höglin 2:07 perces svéd rekorddal érkezett a célba, s elnyerte a gépkocsit. A főnök nem csinál titkot terveiből Álmodják már a körösi áloműzöt Vendégcsalogató ♦ Gyertyafény bár ♦ És mi lesz a büfével? Aranykalász. Délelőtti csend. Ülök az egyik asztal­nál és faggatom Nagy István üzletvezetőt, szolgál-e a ven­déglátó délebéd mellé valami újdonságot is? — A Központi tipikus ebédlőhely. Az idők során adakult ki. Mi kétszáz jegyes ebédet főzünk. Étlapról rende­lő vendégünk kevés van. Pe­dig állítom, az ételminőség vagy a felszolgálás nem rosz- szabb, mint a konkurenciá­nál ... — s a Központi étte­rem felé mutat. — Viszont a vacsora, nos, ez vacsorázóhely... Tény, hogy igyekeznek kü­lönlegességeket is adni. Lehe­tőleg beszereznek pacalt és májat. De nemcsak erre gon­dolnak. Ha ínyencségre vágyik a vendég, akár szerepel az étlapon, akár nem, megkapja. A főnök nem csinál titkot terveiből. — Nézze, mit tagadjam, én bizony ÉPÜL A GYÁR Nagy kapacitású konzervgyár épül Debrecenben, amely 1970-ben kezdi meg a próbatermelést. Az építkezésre 648 millió forintot költenek elcsalom a Központi ven­dégeit. Megnézem az ételáraikat és a mienket alákalkulálom. Ol­csóbban adom, mint ők, pe­dig mi másodosztályúak va­gyunk. Elégedetlenül egy ven­dég sem mehet el innen: so­kat és jól szervírozunk. Nézegetem az asztalokat Ahol a jegyre ebédelők esz­nek, hiányoznak a térítők. A kétféle asztal elüt egy­mástól. — Jól van ez így? — Innen, a szervizből jön­nek a legtöbben. Persze. Fél óra ebédidő. Még kezet sem moshatnak rendesen. Ruhát váltani sincs idejük. A fehér abroszhoz csak egyszer érjen a kormos, olajos ruha ... — Azt akarom ugyanis, hogyha felterítünk, akkor az kifogástalan legyen mindig. Ezután többet adunk a kül­sőre. Egyöntetű öltözékben lesznek a pincérek. Már elké­szültek a ruhák. Középkék szmoking, fekete tükörrésszel. Nagyon elegáns. De kell, hi­szen lassan átváltunk éjszakai szórakozóhellyé. Hajnali ötig leszünk nyit­va. — S a távolabbi tervek? Nehezen szánja rá magát, de elmondja: — Ha igaz, a Rigó Jancsit az Aranykalászhoz csatolják. Itt lenne a bár. Függönyökkel, rejtett világítással, bárpulttal, gyertyákkal és mixerrel. Egyenruhás portás áll majd a bejáratnál és csak egy zon­gora meg dob, s persze dizőz ... Reggel lenne a zár­óra, de akkor már fogadná ven­dégeit az Aranykalász... Igaz, ha Cegléden meg Kecskeméten érdemes nonstop szórakozóhelyet fenntartani, akkor ilyen formában megér­né Nagykőrösön is... Kíváncsian várjuk. A kérdés csupán az, hogy hová jár majd akkor a Rigó Jancsi bü­fé törzsközönsége olcsó és jó reggelire, uzsonnára és vacso­rára, mert hogy ők is vannak néhányan, s az álmok mellett pillanatnyilag ez — a való­ság... (sz) Cinkosság----------------- mert nincs, akinek | Leírom, | elmondjam. Fölhív- tam ugyan telefo­non Jocó nénit. Adott pénzt, egyszer ebédet is. Azt azonban nem szeret­ném, ha visszamondaná ariyunak. Anyu nagy botrányt rendezne és be­lebetegedne. Elég beteg úgyis. Hal­lottam, amikor a szomszéd néninek mondta, hogy az orvos figyelmeztet­te, éljen okosabban, mert ha nem vigyáz, a szívére, akkor... Nem, anyunak soha nem mondom el. Ezt már akkor elhatároztam, amikor első este nem tudtam elalud­ni. Nem félek én egyedül, nagy lány vagyok, tizenkét éves. Segíteni is szoktaip. Nemcsak a KÖZÉRT-be szalajtanak el, vagy a Patyolathoz, hanem néha a tanácsnál is elintézek valamit. Múltkor én adtam le a lak­bérpótlék elengedési kérvényt. Igaz, nem nagy dolog, de a felnőttek cso­dálkoznak, ha egy gyereket látnak hivatalos helyen. Vásároltam már szenet is egyedül, német brikettem kaptam. Anyu külön megdicsért, mert por sem volt benne. Anyu megbfrik bennem. Most, amikor vidékre utazott, (nem mondhatta a vállalatnál, hogy nyolc napra nem mehet el a családja miatt), mert valami nagy dolgot kel! felderíteni a brigádjával —, rám bízta apát. Azt mondta, segítsek neki takarítani, megmelegíteni az ételt, én ügyesebben tudom, mint apa. Apa még meg is sértődött, persze, csak tréfából. Jót nevettünk mind a ketten anyu fontoskodásán. Hét­nyolc nap nem a világ, addig csak megleszünk. Anyu három napra elő­re főzött és ez elég nagy dolog az étvágyunkat tekintve. Cédulára fel­írta, melyik napra mit szánt. Alig tette ki a lábát, apuval már elhatá­roztuk, hogy nem tartjuk be a sor­rendet. A kelkáposztát utoljára hagyjuk, a becsináltat pedig meg­esszük első nap. Ettől a perctől kezdve cinkosok lettünk.------------ hajnalban utazott el. Fi­I Anyu I gyelmeztetett, mielőtt------------- iskolába megyek, ágyaz­zak be, soha nem lehet tudni, ki jön délután. A reggelit ő készítette el, de nem volt kedvem hozzányúlni, •mert a mosogatás keserve előre riasztott. Apára nem számíthattam a mosogatásnál sem, mert ő utálja az ilyesmit és elvégre én vagyok a lány. E lső este apa azt mondta, hogy ki­kérdezi a leckét. Szigorú arcot vá­gott, komolyan akarta helyettesíteni anyut Ebből azonban semmi sem lett. Addig hízelegtem, amíg levet­tem a lábáról és elkezdtünk kár­tyázni. Tíz órakor kiáltott csak fel, hogy te jó isten, ha anyu látna ben­nünket, mekkora cirkuszt rendezne, hiszen az utasítás szerint nekem ki­lenc órakor már ágyban lett volna a - helyem. Ezen kicsit össze is vesz­tünk. Szerintem azért akart hirtelen ágyba parancsolni, mert vesztett és nem tud veszteni. Be akarta bizonyí­tani, hogy nincs igazam és fél tizen­egyig még fennmaradhattam. Reggel figyelmeztetett apa, hogy később jön haza, mert az egyik ba­rátjának a nevenapját ünnepük. Azért kilencre megjön. Akár meg is várhatom, ne feküdjek le. Meg akar­tam lepni. Kilencre megterítettem, mintha anyu várná haza. Kis bort is készítettem az asztalra. A kártyát a szalvéta mellé csempésztem, hogy lássa, milyen megértő társa vagyok. Előre mosolyogtam, magam elé kép­zeltem elégedett arcát... Hiába vártam, tízre sem ért haza. Fél tizenegykor lefeküdtem. Nem tudtam olvasni. Lestem az ajtót. Többször is a torkomban vert a szí­vem, úgy hallottam, mintha babrált volna a zárral. Nem emlékszem, mi­kor aludhattam el. Hajnalban azon ban felriadtam. Apának már fel kel­lett volna kelnie. Biztos álmos az es­ti muritól, majd felkeltem. Le­nyomtam a szomszéd szoba kiüncsét, vigyáztam, ne legyek hangos. A kis állólámpát gyújtottam meg, annak tompább a fénye.---------- nem aludt itthon. Az I Apa I ágya sima volt, ahogy---------- este megvetettem. A terí­ték is ott árválkodott. Hirtelen be- lémnyilalt valami. Soha ilyet nem éreztem: gyötört a féltékenység. Ta­lán nem is volt névnap. Talán nem is Kari bácsival találkozott. Igaza le­het anyunak, hogy apának Kicsi né­ni tetszik? Kicsi néni olyan furcsa volt múltkor, amikor találkoztunk. Különböző rémképeket láttam. Hát­ha baleset érte szegényt. Értesíteni sem tud. Talán a nevét, a címét sem bírják kiszedni belőle. L eszedtem az asztalt és teát is csak magamnak főztem. Az iskolá­ban nem figyeltem, de szerencsém volt, senki nem vette észre. Délben rohantam haza, hátha otthon talá­lom apát. Az üres lakásban nem lel­tem a helyem. A jégszekrényből csak elő kellett volna vennem a lá­bast, de ahhoz sem volt kedvem. Az­után eszembe jutott valami. Fölhív­tam a gyárat. Bemondtam apa nevét. Kis búgás után apa beleszólt a tele­fonba. Mély volt a hangja, olyan, mint amikor sokat iszik. Le akar­tam tenni a kagylót, de véletlenül beleszóltam. Azt mondtam, hogy vártam haza. Félek egyedül. Azt vá­laszolta, hogy sok a dolga, most nem ér rá, de nyolc felé hazajön. Meg­kérdezte, hogy ebédeltem-e és bár semmi jelentősége nem volt, azt fül­lentettem, hogy igen. Tanultam, olvastam, de minden olyan rossz volt. Nyolc felé már nyugtalankodtam. Megint megterí­tettem. Ott volt a bor is. Csali azért, hogy lássa, megbocsátottam. De nem jött. Nincs borzasztóbb a várakozás­nál! Mindig ki akartam rohanni az ajtón, megkeresni akárhol apát.-- leültem, levelet ír­I Ehelyett | tam, anyunak. Jöj­------------------ jön haza, hiányzik. H ogy apa nem szeret minket, hogy Kicsi néni utálatos asszony, ki nem állhatom. Azután összetéptem a le­velet. Gyűlöltem apát. Ahogy regge­lig teltek az órák, haragom fokozó­dott. Négy teljes napig nem láttam. Amikor ötödik este megjött, úgy tet­tem, mintha aludnék. Matatott a konyhában, ennivalót keresett. Hir­telen megértettem, miért olyan ide­ges anyu mindig, miért veszekszik velem akkor is, amikor nincs igaza Hazavártam anyut, virágot tettem az asztalra. A maradék ételt kiöntöt­tem és elmosogattam az edényt. Estefelé megjött anyu. Majdnem egyidőben apával, örült a virágnak, a rendnek. Dicsért bennünket: lám, egész jól megvoltunk nélküle. Várta a tiltakozó választ, jött is hamar. Apa bizonygatta, hogy szörnyű volt nélküle. Én hallgattam, úgy sem tő­lem várt választ; Apa egy szóval sem mondta, hogy semmi köze a vi­rághoz, sem a rendhez. Egyáltalán semmihez. Én sem árultam el sem­mit. Csak, amikor apa titokban meg akarta simogatni a hajam, hogy megköszönje a cinkosságot, elhúz­tam a fejem. Anyu észrevette és csendesen korholt: I-------——------j ejnye, már megint I — Zsóka, I hogy viselkedsz -------------------- apáddal? — Az­után szünetet tartott, elkomorodva újra megszólalt: Szégyeld magad. Sági Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents