Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-21 / 43. szám

r Tápiósáp: • b-íi/ks Vb-ülést tartanak ma 14 órai kezdettel- Tápiósápon, - ahol beszámolnak a tsz 1967. évi zárszámadás eredményé­ről, az 1968. évi feladatokról, az önkéntes tűzoltótestület és a Hazafias Népfront-bizott­ság újjáválasztásáról. MONOR'VIim A rendőr karjába futott Éjszakai betörés Vecsésen PEST MEGYEI HÍRLAP X. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM L Ó N K I A.D A S A 1968. FEBRUAR 21., SZERDA Holnap kezdődik a gyomról szabás-varrás tanfolyam Csütörtökön, ötórai kezdet- ' tel indul a járási művelődési ház szabás-varrás tanfolya­ma. A tanfolyam vezetője Bata János, a gyömrői szabó­szövetkezet műszaki vezetője. Jelentkezést a helyszínen is elfogadnak. Ülést tartott a járási tanács Napirenden Úri község helyzete Amatőr filmklub Gy oniron Kedd esténként, hét órai kezdettel tartja összejövete­leit a művelődési klub (KISZ) helyiségében a gyömrői ama­tőr filmklub. Minden klubösz- szejövetelt filmvetítéssel köt­nek össze. A klub vezetősége az érdeklődőket szeretettel Várja. A járási tanács ülésén, el­ső napirendi pontként Űri község tanácsának államha­talmi, kulturális, egészségügyi tevékenységét tárgyalta. Úri kisközség, bár mezőgazdasági jellegű, keresőképes lakossá­gának 70 százaléka ipari mun­kával foglalkozik. A terme­lőszövetkezet a megerősödött közös gazdaságok közé tarto­zik. , A tanács irányító munkája átfogja a község egész életét. A lakossággal jó a kapcsolat, s ennek eredményeként fejlő­dik, szépül, gazdagodik a köz­ség. A múlt évben új sport­öltöző épült, orvosi ren­delőt, várót építettek. Űri sokszor felpanaszolt ivó­vízgondját fokozatosan enyr hítik az ÉM Mélyépítő Válla­lat segítségével. Egy iskola van a községben. Az utóbbi időben sikerült megoldani, hogy a felső tago­zatosok állandóan délelőtt jár­nak iskolába. Ebben az évben új helyi­séget kap a könyvtár, 15 ezer forintot költ a község a községfejlesztési alapból erre a célra. A művelődési otthonban kétszázan szórakozhatnának esténként, de jelenleg a té­vé legyőzhetetlen konkurren- se a helyi amatőr művészeti csoportnak. A művelődési ott­honban tevékenykedő ifjúsá­gi klubnak mindössze 30 tagja van. A tanács rendszeresen fog­lalkozik a község lakóinak szociális helyzetével, a támo­gatásra szorulók segítésével. Az egészségügyi helyzet jó­nak mondható. Januárban a járási tanács egészségügyi és művelődésügyi állandó bizott­sága vizsgálatot tartott. A bizottság tagjai megállapítot­ták, a községi tanács jó mun­kát végez. Igyekszik például minél több pedagógust letelepí­teni, helyben rendes ott­honhoz juttatná. A lakosságot ellátó üzletekre — valamennyire — ráférne a tatarozás, felújítás. Az óvo­da zsúfolt. A bizottság megállapítása szerint az úri tanács munká­jára a folyamatos fejlődés jel­lemző. Az apró, bosszantó hibákat évről évre, erejükhöz mérten megszüntetik. Szombaton éjjel a vecsési 46-os számú italboltba az ab­lakon keresztül érkezett egy vendég. Az éjszakai járőrszol­gálatát teljesítő rendőr kicsit furcsállta a dolgot, megállt, és figyelte a gyanútlanul tevé­kenykedő fiatalembert, aki világosságot gyújtott és fe­szegetni kezdte a Icasszát. Amikor a rendőr felszólítá­sa megzavarta, a fiatalember pánikszerűen a házban lakó boltvezető lakásában kere­sett menedéket. Berohant a hálószobába. Az éjszakai láto­gató váratlan megjelenése a háziakat érthető módon meg­rémítette, közben megjelent a rendőr is, aki jobb híján, szin­tén az ablakon keresztül kö­vette a menekülő betörőt. P. F., fiatalkorú, vecsési la­kos nem először találkozott a rendőrséggel. A foglalkozás nélküli, büntetett előéletű fiatalembert előzetes letar­tóztatásba helyezték, az éj­szakai betörés ügyében a vizs­gálat megindult. (d) (d) Vidékre járnak az ellenőrök — tájékozódni Kimért kakaó már van A vonaton hallottuk A kalauz megkérdezi az öt-hatévesnek látszó kis­lányt, akinek a kísérője nem váltott jegyet: — Hány éves vagy, kicsi­kém? Mire a kislány: — öt múltam, de a< • sze­rint csak négy leszel Vándorzászló, oklevél, jutalom Zárszámadás a tápiósápi Petőfi Az elmúlt napokban tartot­ta 1967. évi zárszámadó köz­gyűlését a tápiósápi Petőfi | S PORT Biztonságos védekezés Beszélgetés a vecsési VIZÉP edzőjével Szotyori Pál nem a szavak emberé. Eddigi munkájából világosan kitűnt, hogy a ve- csesi csapat fizikai felkészíté­sére különösen nagy gondot akar fordítani. Egy edzés előt­ti szünetben azonban szíve­sen állt rendelkezésünkre, nyilatkozott elképzeléseiről: — Pályagond nehezíti felké­szülésünket. A nehézségek el­lenére a játékosok nagy ré­szének hozzáállásával elége­dett vagyok. Ilyen pályaviszo­nyok mellett elsősorban a fi­zikai erőnléti felkészültség lé­pett előtérbe, amit a mi vi­szonyaink mellett is eredmé­nyesen végre tudunk hajtani. Természetesen egyre több elő­készületi mérkőzés szerepel felkészülési programunkban, hiszen csapatunkba három új játékost is be kell építeni. Előnyömre szolgál az a tény, högy valamennyi játékosomat jól ismerem. Véleményem sze­rint jó játékosgárdával indu­lunk a bajnokságnak. MAI MŰSOR Mozik Maglód: A kis potyautas. Mo- nor: örök kalendárium. Tápió- stíly: Végzetes lépés. Űri: Lássá­tok feleim. Vecsés: Bosszúállók. Elsősorban a védelem ösz- szeáUítása tűnik problemati­kusnak. Megvannak már az elképzeléseim a kezdő csapat­ról, csupán két poszt betölté­se okoz gondot, a balhátvéd és a jobbszélső posztjára még keresem a legmegfelelőbb em­bert. Üjonc csapat vagyunk. Ez a tény — és a labdarúgás ten­denciája azt a feladatot rótta ránk, hogy elsősorban véde­keznünk kell és biztonságos védekezésből indítanunk gyors, veszélyes ellentámadá­sokat. Keresem a megfelelő játékrendszert, amely játékos- állományunkhoz igazodik, és amellyel a legnagyobb esély- lyel vehetjük fel a küzdelmet ellenfeleinkkel szemben. • Külön szeretném megdicsér­ni fiataljainkat. Lelkiismere­tesen, becsületesen dolgoznak. Egy-két igen komoly tehetség is található közöttük, és való­színűleg többen számításba jönnek a csapat összeállításá­nál. Optimista vagyok. Bár nem a legideálisabbak a felkészü­lési körülményeink, bízom a csapatban. Jó szereplést várok tőlük — fejezte be nyilatko­zatát Szotyori Pál. Szalontai Attila Ma Tápiósülyben játsszák a Végzetes lépés című lengyel filmet, melynek egyik kockáját mutatja be képünk. Ugyan­ezt a filmet Nyáregyházán hol nap, Vecsésen 26—28-án vetí­tik. Tsz. A közgyűlésen megje­lent és felszólalt Guba Pál, a járási pártbizottság első tit­kára. A járási tanácsot Bíázt Lajos csoportvezető képvisel­te. Aranyos Lajosné párttit­kár üdvözölte a megjelente­ket, majd Jakab Sándor tsz­elnök ismertette a vezetőség beszámolóját. Elmondotta: szö­vetkezetükben megerősödött a tsz-demokrácia, a közgyűlése­ket és a vezetőségi üléseket rendszeresen megtartották, törvénysértő határozatot nem hoztak, a különböző válasz­tott bizottságok pedig meg­felelően segítették a vezető­séget munkájában. Jelentősen javult a munkafegyelem. En­nek eredményeképpen az 1967. évi nyári munkák versenyé­ben a 3. helyezést érték el, míg az őszi kampány- versenyben elsők lettek a járásban. A vezetőség megdicsérte a dolgozó tagokat. Külön ki­emelték a traktorosokat, az idős tagokat és az asszonyo­kat. A tsz pártszervezete és a nőbizottság sokszor segítette a vezetést és a munkaver­senyt. A legderekasabban a kisteleki asszonyok dolgoztak. A tsz-nek a növénytermesz­tésből összesen négymillió 148 ezer forint árbevétele volt. Az állattenyésztés helyzete nem könnyű; csökkenteniük kellett a te­hénlétszámot, mivel az ál­latok öregek voltak és selejtezni kellett őket. Nem megfelelőek a férőhelyek sem. A> egy tehénre jutó átlagos tejtermelés 2800 liter. Hat­van hízómarhát adtak el, va­lamint 400 hízott sertést. Ot- százhatvan anyajuha van a tsz-nek, 23,6 mázsa gyapjút adtak el, s egy bárányról 4,2 kilót nyírtak. Az árbevétel állattenyész­tésből kétmillió S0 ezer fo­rint volt. A segédüzemekből a bevé­tel 314 ezer forint, viszont a feldolgozó üzemágak csak 130 ezer forintot jövedelmez­tek. összbevétel hatmillió 237 ezer forint. Egy munkanap értéke a tsz-ben 55,20 forint, az egy tagra eső átlagjöve­delem 8165 forint. A tsz összes vagyona 18 mil­lió. Ebből a tiszta vagyon 11 millió. 1967. évben a tsz kö­zös vagyona 1,6 millió fo­rinttal nőtt. Biztonsági alap­ra 438 ezer forintot tartalé­koltak. A vezetőség beszámolóját követően az ellenőrző bizott­ság elnöke, Péter Menyhért számolt be megbízatásuk tel­jesítéséről. Guba Pál, járási első titkár hozzászólásában elismeréssel nyilatkozott a ja­vuló eredményekről, s több hasznos tanácsot adott a jövő­re vonatkozóan. Ezt köve­tően átadta a járási verseny- bizottság vándorzászlaját, ok­levelét és ötezer forint pénz­jutalmát. M. J. Az elmúlt tíz esztendő alatt sokat fejlődött Cegléd bolthá­lózata. A belterületen korsze­rű önkiszolgáló üzletekben vá­sárolhat a lakosság, de a pe­remkerületek élelmiszerbolt­jainak is megszűnt szatócs- üzlet jellege. Nőtt a lakosság igénye is. Az igények felméréséről és kielégítéséről beszélgettünk Kovács Sándorral, az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat főelilenőrével. — Az elmúlt években való­ban sok olyan kéréssel talál­koztunk — mondotta —, ame­lyek azt jelzik, hogy alaposan kinőttük ebben a tekintetben a kisvárosi jelleget. Ennek figyelembevételével igyekeztünk is tőlünk telhetőén teljesíteni a kéréseket, bár nem sikerült mindig. Előfor­dult, hogy amit először kertek, utána nem vásárolták. Ilyenek voltak a hidegtálké­szítményeink, a franciasaláta, a kaszinótojás, különböző kö­retek, saláták — nem sok ér­deklődés mutatkozott irántuk. Pedig ezek árusítását a lakos­ság kívánságára kezdtük meg. Most ott tartunk, hogy e cik­keket kénytelenek vagyunk kívánni a forgalomból. A ká­véfogyasztók népes táborára gondoltunk, amikor a 22-es számú önkiszolgáló boltunkba presszógépet állítottunk be. Ez a próbálkozás is deficittel zárult volna, ha az új árszabályozás nem adott volna módot arra, hogy itt mérhessük a leg­olcsóbban a kávét. — Ezenkívül, persze, sok jo­gos kérést tudunk majd a gaz­dasági irányítás keretén belül teljesíteni. Piackutatásunk so­rán sok új árut láttunk, ezeket Cegléden is szeretnénk árusí­tani. A közeljövőben ellen­őreink több nagyobb vidéki városba tátogatnak, hogy a nálunk még nem ismert árufé­leségekről tájékozódjanak, és így az újdonságokból mi is be­szerezhessünk. Nagyon sokan keresik az üveges pasztőrtejet és a két-há- rom dccis üvegekben ki­mért kakaót. Ennek árusítása, sajnos, nem rajtunk múlik, ugyanis a tej­ipar nem tudja beszerezni a szükséges üvegeket, gépeket. De kakaót kimérve már árusí­tunk. — A boltok panaszkönyvei­ben milyen bejegyzések fordul­nak elő leggyakrabban? — Vállalatunk négy ellen­őre, aki állandóan járja a bol­tokat, nem találkozott kirívó, súlyos panaszokkal. Talán a kenyér és a tej szállításánál mutatkoznak még hiányossá­gok, különösen a várostól tá­vol eső üzletekben. A múlt év­ben a város és a járás terüle­tén levő boltokkal kap­csolatban mintegy 250 pa­nasz érkezett hozzánk. Ezekre igyekeztünk választ ad­ni, és ahol lehetett, segítettünk. Az árrendezés végrehajtásában is akadnak még hibák, de visszaélés nem történt, inkább elírással követtek el egy-két szabálytalanságot. Nem vagyok válogatós... (Foto: —y) Kemény kérgű fa AZ ELE JEN még jól is esett. Téli testedzés ez, meg­mozgatja az elpuhult izmokat. Friss lendülettel emelgetem a hosszú nyelű fejszét, ritmusra csattan minden ütés. Köny- nyen szalad a fába a sikoltó vaséi, darabokra hullanak a hasábok. A szomszéd pincé­ben is dolgozik valaki. Ritkáb­ban suhan a fejsze, de na­gyobb erővel. Egyszerre, ön­kéntelenül azonos ütemhez igazodunk, mindketten. Tu­dom, figyel a másik is, meg­állni nem lehet, nem ad időt. Zuhannak az ütései, szabá­lyosan, lankadatlanul. Erőlkö­döm. Már mázsás az emelés. Hiába, feladom. Hallok még néhány puffanást odaátról. Leülök egy hasáb fára, fújom égő tenyerem. Valaki beszól. — No, mi az? Elfáradtunk? IDŐS EMBER bújik be a keskeny ajtón. Kopott kalap van a fején, arca szőrös, szik­kadt, kemény a bőre. Mellén kigombolta az inget, széles vállai fészülnek alatta. Test­tartása kissé rtiegroggyant de­rékban, nagy kezeit mintha súly húzná lefelé. Homlokán néhány vízcsepp. Felfigyel li- hegésemre, mosolyogva int. — Pihenjünk egy kicsit. Nem könnyű ez! Leül a szénrakásra, hátra­tolja a kalapját. Cigarettát kotor elő, megkínál. — Maga kinek dolgozik? — Szoktam így. Megkér­nek, járok házakhoz. Egy dél­után összevágok néhány hét­re valót. — Mennyiért? — Nem mondok összeget sehol. Adjanak annyit, ameny- nyiért szerintük megdolgoz­tam. — Hány éves? — Na, mit gondol? — Ki­húzza magát, dobbant a lábá­val, szétreped egy szénrög. — Erejéről felvilágosítottak a fejszecsapások. Úgy négy'- venöt-ötven lehet? — Hát nem egészen, fiatal­ember! Annyi csak voltam. Most hússzal több. Hatvanöt, kérem, hatvanöt! — Ez tényleg nem látszik! — NEM HAT. Másképpen él a magamfajta ember, mint a maiak. Két dologgal telik a nap: munkával meg alvással. Szórakozni nem szoktam. Egy évet jártam iskolába, vissza­fogott a munka. Olvasni nem tudok, a betűkből is csak a nevemet tanultam meg össze­rakni. A két kezem ereje min­den tudásom, tehetségem. ííá- diót ritkán hallgatok. Azt •mondják, sötétségben élek. Meglehet. Gondolkozik néhány pilla­natig, aztán — mintha rostell- kedne kicsit — csöndesen hozzáteszi. — Nekem így jó. Mindig friss erőben, egészségben, nyugalomban. Elhallgat. Térdére csapja nehéz, kezét. Aztán feláll, ki­megy. Ismét hallom fejszéje suhanását, dobban nyugodt ritmusban, nagy erővel. ÖSSZESZEDTEM gyorsan a fát, sietek friss tüzet rakni. K. A.

Next

/
Thumbnails
Contents