Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

<r/t iltiiii 1968. FEBRUÁR Í8., VASÁRNAP Egy hét a világpolitikában U THANT KÖZVETÍT A VIETNAMI VÄLSÄGBAN? — A VDK HUMÁNUS GESZTUSA — FRANCIA—NYUGAT­NÉMET „MONSTRE-TALÁLKOZÖ” — A HOLLAND KÜL­ÜGYMINISZTER BUDAPESTEN A világ szeme Vietnamon... így van ez a dél-vietnami sza­badságharcosok január végi nagy offenzívája óta. A Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság kormánya és a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadítás! Front — a katonai sikerekkel párhuzamosan — igen hatásos módon a diplomáciai nyomást is fokozta az Egyesült Álla­mokra: ma már alig akadhat a világon józanul gondolkodó politikus, aki nem ismerné fel, hogy a VDK és DNFF tárgya­lási szándéka vitán felül áll, most már Amerikán a sor. Az Egyesült Államok vezető körei azonban makacsul elzár­kóznak a tárgyalások elől. Sőt: nem hivatalos formában gyű­rűznek a fenyegető jellegű amerikai kijelentések hullámai a „kisebb fajta”, ún. taktikai atomfegyverek vietnami beve­tésének lehetőségeiről. (Igaz, hogy ettől még az USA utol­sónak megmaradt szövetsége­sei is elhatárolják magukat, mint ezt Wilson brit minisz­terelnök is tette.) Az amerikai makacsságot politikai téren jól példázta Rusk külügyminiszter szerdai nyilatkozata, amelyben U Thánt ENSZ-főtitkár tár­gyalásai eredményeinek isme­rete nélkül is sietett kijelente­ni, hogy „Hanoi nem hajlandó tárgyalni ..Johnson elnök jobbkeze így elébe akart vág­ni annak, hogy U Thant a VDK és DNFF tárgyalási kész­ségét bizonyíthassa. Az ENSZ-főtitkára, mint is­meretes, az Üj-Delhiben folyó világkereskedelmi és fejleszté­si konferencián való megjele­nését használta fel arra, hogy élőbb az indiai fővárosban tár­gyaljon a vietnami helyzetről, egyrészt Indára Gandhi mi­niszterelnök asszonnyal, más­részt a VDK képviselőjével, ezt követően Moszkvába uta­zott, ahol a szovjet vezetőkkel folytatott eszmecserét, utána pedig Londonba és Párizsba látogatott. A francia főváros eredetileg nem szerepelt úti­tervében, jókora meglepetést is keltett, amikor váratlanul Pá­rizsba repült. Itt nem annyira De Gaulle elnök már isimert álláspontjára volt kíváncsi, hanem újból tárgyalni kívánt a VDK képviselőjével, Párizs lévén az egyetlen nyugat-euró­pai főváros, ahol a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak diplomáciai rangú képviselete van. Miután New Yorkba visz- szatért, U Thant másfél órás kihallgatáson fogadta Goldber- get, az Egyesült Államok ál­landó képviselőjét az ENSZ- ben. A világszervezet főtitká­rának tárgyalássorozata, amely­ben számos megfigyelő a viet­nami válságban való közvetí­tői szándékát vélte felfedezni, mindeddig bizalmas jellegű volt. Ezt egyesek hajlandók jó jelnek is tekinteni, mondván, hogy az ilyen roppant hord­erejű, bonyolult és kényes problémát csak titkos diplo­mácia módszereivel lehet meg­oldáshoz segíteni. A singer kancellárt kormányának nem kevesebb, mint nyolc tag­ja kísérte el a francia főváros­ba. A francia és a nyugatné­met miniszterek az öt éve fennálló szerződés előírása szerint kétoldalú tárgyalásokat folytattak a maguk szakterü­letén. Ennél sokkal nagyobb figyelem kísérte De Gaulle és Kiesinger eszmecseréjét. A megfigyelőknek feltűnt az a látható nyugatnémet törekvés, hogy felmelegítsék a két or­szág viszonyát, amely Erhardt kancellársága idején, a közös piaci válságok korszakában a fagypont közeiéig süllyedt. Ki­derült, hogy Párizs és Bonn között ezután is sok tekintet­ben véleményeltérés mutatko­zik, (Vietnam dolgában, a francia stratégíakcncepciók miatt, a dollár ellen indított francia támadás következtében és végül Nagy-Britannia közös piaci felvételének megvétózása nyomán), de kölcsönös szándék jelentkezett a 'kapcsolatok fenntartására. Franciaország ezzel el akarja kerülni, hogy egyedül maradjon a közös piaci öt partnerével szemben. Újabb DNFF-offenzíva készül Saigon ellen? (Folytatás az 1. oldalról) kezdődhetnek” és a „megkez­dődnek" értelmében áll fenn. Johnson még világosabban beszélt, amikor a tárgyalások elutasítását azzal magyarázta, hogy következtetéseit U Thant ENSZ-főtitkár és mások legutóbbi diplomáciai pu­hatolózásaiból szűrte le. Elhatárolta magát Wilson mi­niszterelnöknek attól a kije­lentésétől is, hogy „Washing­ton és Hanoi álláspontja kö­zött már csak kevés a különb­ség”. Ezután hangzatos szavakkal keilt Westmoreland tábornok pártjára, akiről egy képviselő két nappal ezelőtt azt mond­ta, hogy leváltása küszöbön áll. CSAK RÖVIDEN... PODGORNIJT, a . Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnökét 65. szüle­tésnapja alkalmából Loson- czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke táviratban üdvözölik. PÉNTEKEN került sor Pan- mindzsonban a hetedik meg­beszélésre az amerikaiak és a koreaiak között a Puebló-in- cidens óta. A LONDONI HILTON SZÁLLÓ nemzetközi étter­mében véget ért a háromhe­tes magyar étel-ital fesztivál, melyhez a muzsikát Lakatos György cigányzenekara szol­gáltatta. A KARLSRUHEI FŐÁL­LAMÜGYÉSZSÉG eljárást in­dít három nyugatnémet kom­munista vezető ellen, akik „naponta semmibeveszik az NKP betiltására vonatkozó bírósági ítéletet”. A BIZTONSÁGI TANÁCS hétfőre napolta el a 33 dél­afrikai hazafi ügyében foly­tatott vitát. GARRISON, new orleans-i körzeti ügyész kihallgatásra idézte be Allen Dullest, a Központi Hírszerző Hivatal egykori vezetőjét, hogy tanús­kodjék a Kennedy-gyilkosság után indított vizsgálatról. A GÖRÖGORSZÁGI KA­TONAI JUNTA újabb 13 tagja mondott le a hadse­regben viselt rangjáról, hogy „egyszerű civillé váljék”. Johnson elnök megragadta az alkalmat, hogy eloszlassa azokat a híreket, amelyek sze­rint a hadvezetőség nagy nyo­mást gyakorol rá atomfegyve­rek bevetésére Vietnamban, azt állította, hogy nukleáris fegyverek alkalmazására vo­natkozólag „sohasem kapott ajánlást”. „Ez egyike a leg­szörnyűbb döntéseknek, ame­lyeket egy elnök csak hoz­hat” — mondotta, majd le­zártnak nyilvánította a kér­dést. A saigoni rendőrség szom­baton este lezárta a főváros fontosabb útvonalait és min­denütt őrjáratokat látni. Az előkészületeket azzal magya­rázzák, hogy városszerte par­tizánegységek működnek. Nem hivatalos formában elárulták, hogy néhány napon belül megint par- tizánoffenzívára számí­tanak Saigon ellen. Az. északi Hűé városában a szabadságharcosok továbbra is elszántan védik a Citadella déli részét, bár állásaikra zá­poroznak a lövedékek. A testvéri barátság okmánya Nemzeti történelmünk fontos dátumáról emlékezünk meg a mai napon: húszéves az 1918- ban megkötött első magyar- szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyúj­tási egyezmény. E szerződés a magyar felszabadulás betető­zését jelentette, és azóta is szocialista fejlődésünk egyik legfontosabb garanciája. Húsz esztendő nem nagy idő a történelem mércéjével mér­ve. E két évtized alatt azonban a magyar társadalom gyökere­sebben átalakult, mélyreha­tóbban megváltozott, mint ko­rábban, egymást váltó egész történelmi korszakok, száza­dok folyamán. Eredményeink, amelyekre visszatekinthetünk, elválaszthatatlanok a Szovjet­unióval való szoros baráti együttműködéstől. A magyar—szovjet kapcsola­tok olyan új típusú viszony iskolapéldái, amelyek elkép­zelhetetlenek a tőkés rend kö­rülményei között. Ez olyan szövetség, amelyet a célok, az eszmék és az érdekek közös­ségének tudata éltet. Bebizo­nyította, hogy a szovjet állam mindenkor mellettünk állt: si­kereink időszakában és a kri­tikus órákban egyaránt. E szövetség örökre véget vetett annak a történelmi periódus­nak, amikor népünk — mint más kis népek is — egyszerű gyalog/igura volt a történelem sakktábláján. Világszerte meg­növekedett hazánk nemzetközi tekintélye s ebben alapvető ré­sze van annak, hogy az MSZMP és kormányunk poli­tikájának megfelelően —, egész népünk ügyének tekintjük ba­rátságunk erősítését a Szov­jetunióval. Napjainkban, amikor az im­perializmus fokozza agresszivi­tását a szocialista közösség or­szágai ellen, amikor a Penta­gon hadiköltségvetései rekord- magasságot érnek el, e barát­ság jelentősége különösképpen nyilvánvaló. Hazánk tagja a Varsói Szerződésnek és szövet­ségese annak a Szovjetunió­nak, amelynek népe — nem kis áldozatok árán — a legkor­szerűbb katonai erőt, a világon páratlan védelmi eszközöket hoz létre. Ez a döntő biztosí­téka határaink sérthetetlensé­gének, annak, hogy népünk a békés építőmunkára, a szocia­lista Magyarország megterem­tésének történelmi feladataira összpontosíthatja alkotóerőit. A szovjet—magyar kapcsola­tok dinamikus fejlődése áthat­ja életünk minden területét. A magyar—szovjet hosszúlejáratú és éves megállapodások jelen­tősen hozzájárulnak népgazda­ságunk egészséges, tervszerű fejlődéséhez, az életszínvonal emeléséhez. Két évtized nem nagy idő egy nemzet életében. Mégis al­kalmat ad arra, hogy ismét le­vonjuk ujabbkori történel­münk legfontosabb tanulságát: a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés leg­fontosabb diplomáciai okmá­nyunk, további felemelkedé­sünk biztosítéka. Csillagosok, katonák Fél évszázada lesz február 23-án, hogy a polgárháború viharában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom védelmé­ben megvívta első győztes csatáját a történelem első diadal­mas munkás-paraszt hadserege, a Vörös Hadsereg. Ez az egykorú felvétel a fiatal, szovjet hadsereg egyik első díszszemléjén készült. gel, sorakozó előtt fél órával jelent­kezik nálam, előőrsbe. Rornpez! Galamb elégedetten dörzsölte a kezét, mikor odébb ment. A jó öreg dühös Latouret majd gondoskodik róla, hogy „hivatása teljesítése köz­ben” elhunyjon ... Ezután kisétált a dombok közé, hogy hátha meglátja valahol a kí- sértetet. Tetszett neki ez a hazajáró úrinő. Leült, és elővette a szájhar­monikáját, hogy csalogassa. De hiá­ba... Ügy látszik, elriasztotta a megboldogultat... — Csodálatos este van, bajtárs!... — szólalt meg mellette Troppauer. A költő alacsony, vastag alakja vé­gig szürke a portól. Tárt karral kiál­totta: — Ó, Szahara, te királynőié a pusztáknak, áldott á por, amellyel a nagy költőt üdvözlőd ... — Dicső gondolataid vannak — helyeselte Galamb. — Csak így to­vább ... Nincs valami olvasnivalód? Napok óta egyetlen rímedet sem él­veztem. — Volt néhány szép sorom ..., de most búcsúzom, Galamb, nem olva­sok .., Hív a sivatag. Valami mo­toszkál ma bennem! Egy vers. Egy gondolat... Szervusz! És elkacsázott... Napóleoni fürt­jeit rendezgetve tépelődött újabb rí­meken. Rövidesen eltűnt a sötét­ben ... Galamb viszont a halott em­ber problémáján tűnődött, hogy vég­leg lerázza a lelkiismeretéről. Egy­szerűen becsomagol mindent, és el­helyezi a katonai raktárban. Halála esetén felbontják, és ott lesz a cím, hogy a pénzt és az értéktárgyakat Monsieur Henry Grison örököseinek juttassák el. Henry Grison utolsó cí­me: Avenue Magenta 9. szám volt. Ezen a nyomon elindulhatnak... Bumm! Lövés __Nyomban felugrott és k örülnézett... A táborban máris felharsant a ria­dó. Rohant a szakaszához. A hadnagy hajlekötőben siet ki a sátorból, és a gramofon tovább szól odabenn. Miért van a légióban minden had­nagynak táskagramofonja? — vil­lant át Galamb agyán egy másod­percre. — Merről jött a lövés... — ér­deklődött a hadnagy. Senki sem tudja, megmondani, őrjárat indul minden irányban ... Tíz perc múlva visszatérnek. Szent Isten! Troppauert hozzák ... Szegény költő ... Galamb alig tudja türtőz­tetni magát a sorban, szeretne oda­rohanni ,.. — Beszélj! — szólt rá a hadnagy. — Mi volt? Troppauer felült. A seb nem sú­lyos, a karját fúrta át egy golyó. — Nem tudom, hogy ki lőtt és honnan — mondta1 a vastag ember Sétáltam álmodozva, ugyanis költő vagyok... Troppauer Hümér, a lírikus ... — Ember! — kiáltott rá a had­nagy. — Jelentést mondj! — Kérem, kérem — intette hig­gadtságra Troppauer, miközben az orvos tisztogatta sebét. — Egyszer csak, amint sétálok, egy durranás, a karomat átfúrja egy golyó és elvágó­dom. Ugyanis, ha menekülök, akkor a lesipuskás még egyszer lőtt volna, így azonban azt hitte, hogy megölt. — Fuvasson újra sorakozó t — mondta a hadnagy az altisztnek. Felharsant a kürt. • — A fegyvert letenni! — vezényelt, a hadnagy. Mindenki letette a fegyverét. A t tiszt és az altiszt sorra járt puskától puskáig. Aki a lövést leadta, annak nem lehetett ideje kitisztítani a pus­káját. Egyenként vizsgálták a závár­zatot, a csövet... — Ez volt az — kiáltott végül az őrmester az egyik puskánál. Galamb fegyverét tartotta a kezé­ben ... — Közlegény! Galamb kilépett. — Hol voltál, amikor a lövés tör­tént? — Sétáltam. De a fegyver nem volt nálam. — Ki látott? — Troppauer közlegény, öt perc­cel a lövés előtt beszélgettünk. — Veszekedtetek? — Sőt. A költő, a legjobb barátom. — Utánam, indulj! (Folytatjuk) Az európai politika kérdés- csoportja előkelő helyen sze­repelt abban az eszmecserében, amelyet hazánk fővárosában Péter János külügyminiszter holland kollégájával, Lunsszel folytatott. Hollandia NATO- ország, ezenkívül is az impe­rialista hatalmakhoz kötik a gazdasági, és politikai kötelé­kek, de — mint Luns látogatá­sa mutatta — a holland külpo­litikára sem maradt hatásta­lan a szocialista országok kez­deményezte békés egymás mel­lett élés lehetősége. Az euró­pai biztonság megszervezését szükségesnek kezdik tartani Hágában is: Luns Budapesten kijelentette, hogy a magyar— holland tanácskozások értékes lépést jelentettek az európai problémák megoldásának irá­nyában. Péter János külügy­miniszter hangsúlyozta, hogy az őszinte és jó szellemben lezajlott megbeszélések sok kérdésben megmutatták az együttműködés lehetőségeit A magyar—holland kétolda­lú kapcsolatok bővítését konk­rét megállapodások szolgálják. A holland külügyminiszter lá­togatása alkalmat adott ma­gyar—holland gazdasági, mű­szaki és ipari együttműködési, valamint kulturális egyezmény megkötésére. Pálfy József A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya humá­nus gesztussal bizonyította jó­akaratát: szabadon bocsátott három amerikai pilótát —, el­ső esetben az amerikai agresz- szió három éve alatt. A VDK tettének nyilván meglesz a megfelelő visszhangja mind az USA, mind a világ közvéle­ményében. Vietnamban azonban délen és északon egyaránt dörögnek a fegyverek: délen tovább fo­lyik a szabadságharcos erők offenzívája, északon viszont az amerikai légierő bombázza változatlanul a VDK területét és nagyvárosait. Újból eldördültek az ágyúk a Közel-Keleten is: ezúttal Izrael és Jordánia között került sor ellenségeskedésekre. A harci cselekedetek nyilvánva­lóan nem kedveznek Jarring svéd diplomata, az ENSZ-fő- titkár személyes megbízottja tárgyalásainak. A héten Kairó­ban. majd Jeruzsálemben tár­gyalt. d Nyugat-Európában a hét leg­látványosabb eseménye a pá­rizsi francia—nyugatnémet „monstretalálkozó” volt. Kie­zi. Másnap tovább indultaik, és Ga­lamb már a sorban menetelt. Trop- pauer őszinte bánatára négy párral hátrább. Valamennyien frissen, vi­dáman indultak útnak, de most már a Szahara közepén túl, olyan vidé­ken jártak, ahol három-négy nap tá­volságra nem akadt oázis, és a kato­nák kimerültén, elcsigázottan rótták 1 a port. Este a sivatagban táboroztak. La- touret őrmester már várta őket az állandóan elöl járó őrjárattal. A vén katonán alig látszott a megerőltető szolgálat. Ha lefogyott valamit, ez csak a bánkódás miatt volt. Mint egy csomó rongy, úgy hul­lott le a század a forró sivár porra. Latouret kiszemelte a posztokat, és beosztotta a másnapi őrjáratát. Váratlanul megpillantotta, Galam­bot, amint letette a bardáját — Közlegény! — Igenis, őrmester úr! — Magának parancsba adták, hogy a szekéren utazzék. Hogy kerül a menetbe? | — Saját kérelmemre a hadnagy úr megengedte', hogy átadjam a helye- nnet komolyabb invalidusok számára. — Azt hiszem, maga ... rövidesen i elég komoly invalidus lesz ... Reg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents