Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-17 / 40. szám

CSODA-E, HOGY KILÁBALTAK A BAJBÓL? „Mérleghiány nélkül zártuk az esztendőt“ ♦ Előre fizetett a Petőfi ♦ Nem „ideiglenes" már az elnök A PEST MEGVEI HÍaiAP KO LÓN KIAPÁSA XII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1968. FEBRUAR 17.. SZOMBAT A dobozüzem, ahol gyűjtik az aranyérmeket Hét szocialista műhely a konzervgyárban Aki emlékszik még arra a viharos közgyűlésre, ahol ideiglenes elnököt választott a Petőfi Tsz tagsága, az tudja csak igazán lemérni a válto­zást a mostani zárszámadó közgyűlésen. Akkoriban harag, indulat, igaz és vélt sérelmek lángja csapott oly magasra, hogy a kívülálló azt hitte, so­ha nem lábalnak ki belőle. Kilábaltak. Ez a mostani zárszámadó közgyűlés talán mérföldkő volt a termelőszö­vetkezet életében. Először hangzott el a bűvös mondat: „Mérleghiány nélkül zártuk az esztendőt.” Bárány Lajos, akit a tagság ideiglenesen nevezett ki elnök­nek, most nagy megkönnyebbüléssel adott számot az elmúlt év eredményeiről. Az ilyen elnöki beszámoló számtalan adatot tartalmaz. A számhalmazban még a szak­ember is nehezen ismeri ki magát, de néhány számról mégis szólni kell. Ami mindennél többet mond, az az, hogy tavaly 98 új taggal gyarapodott a termelőszövetkezet. És néhány további összehason­lító adat magyarázatul: Bevétel .ív növénytermesztésből: 1966-ban 4 510 000 Ft, 1967-ben 6 237 000 Ft; Közben a tsz építkezik is. A jól termő gyümölcsösök egyre- másra követelik a segédüzeme­ket. Gyümölcstároló, permetlé- tartály kell, s ez mind pénzbe kerül. Istállóra is szükségük van. A szállításhoz a tehergépkocsik szép summát emésztenek fel. Éveken át, évről évre gyengült a tsz földje, csökkent a gabo­nahozam. Most azon vannak. ! hogy modem trágyagyűjtő- és keverőhelyeket telepítsenek. Csoha-e, hogy ezek után a Petőfi Termelőszövetkezet tag­sága egyhangúlag megválasz­totta elnökét. Bárány Lajos A konzervgyár gazdasági és társadalmi szervei a napok­ban értékelték a múlt évi vál­lalások teljesítését. A szocia­lista műhely cím elnyeréséért az alábbi üzemek dolgoztak si­keresen: a termelőüzemek kö­zül a konzerv I, konzerv II, konzerv III, konzerv IV, az­után a dobozüzem, gépüzem és a csomagolóraktár. A konzerv I. ezüst fokoza­tot kapott, a konzerv II. most nyerte el másodíz­ben az arany fokozatot. Különösen figyelemre méltó ez, mert 1967-ben sok nehézséggel kellett megbirkózniok a re­konstrukció miatt. Ezüst fokozatot kapott még a csomagolóraktár és a gép­üzem. Először nyert bronz fokoza­tot a konzerv lll-as és ugyan­csak bronzfokozatot kapott a IV-es üzem is. A dobozüzem viszont a negyedik arany fokozatot vívta ki magának. Az ijzem dolgozói évek hosszú sora óta kimagaslóan jó ered­ményt mutattak fel. A terme­lési tervek teljesítésében, anyagtakarékosságban, minő­ségi munkájukban egyaránt, sokat nyújtottak Rövidesen új berendezések kezdik meg mű­ködésüket a dobozüzemben. Így lehetővé válik, hogy a munkájuk színvonala még magasabb legyen. Ezekben a napokban tartják az üzemrészek a termelési ta­nácskozásokat, a gyár veze­tői itt adják át az okleveleket. személyében ? (fehér) Portré Fotó: P. I. „ Tanriport“ a tantervkészítők szántára Végül mégis révbe jut a IV/E? a segéd ü zeniekkel együtt: 1966-ban 8 518 000 Ft, 1967-ben 10 317 000 Ft. Járandóság A részesedés egy főre: 1966- ban 8059 Ft, 1967-ben 10 153 Ft. Bizony, sokatmondó számok ezek. S ennél a 10 153 forint­nál az a legszebb, hogy ezt jó­val a zárszámadás előtt min­denki megkapta, valamennyi járandóságával együtt, szépen, rendben. De ez még nem minden. Folt kétszázezer zsákra Gépek szegezik a ládát Benyitottam a GEV-telepre. Emesz Sándor szállítási vezető már hiányolt bennünket. — Annyi újság van? — Akad! 400 ezer ládát gyártottunk. 200 ezer zsákot javítottunk ki tavaly, havonta mintegy 20—25 vagon göngyö­Külföldre utaznak a kosok (i7 kisbárainy ■ Birka fajés y«ppt»l A vasúti sínek mellől a sorompó után Szembe jön velem egy délceg lovas: Eszenyi Lajos, a Dózsa Ter­melőszövetkezet juhász bri­gádvezetője üli meg maga­biztosan a paripát. — Szálljon le a magas ló­ról — köszöntőm. Könnyedén leugrik, s amikor elmon­dom, hogy hozzá igyekeztem, jóízűt nevet. — Szerencséje, hogy talál­koztunk. Nem félcipőnek való utak vannak arra mifelénk. Én is azért járok lovon, mert nem győzném, se szusszal, se cipővel az öt birkahodályt körüljárni. — Van-e már kisbárány? — Van bizony! Eddig már 67 darab, és folyamatosan sza­porodik. 850 anyabirkánk van s a mesterséges megter­mékenyítés folytán a 67 kis bárányból 13 ikerpár és két hármas iker bárány jött a ri- lágra. — Mit csinálnak az ikrek­kel? — Az ikrek közül az egyiket elvesszük az anyától, megy húsvéti pecsenyének. A jer­kék továbbtenyésztésre ma­radnak, a kosok pedig kül­földre indulnak, hogy ezzel is gyarapítsuk a termelőszövet­kezet pénztárát. — Hogy viselték a telet? — Az ilyen telet ki lehejt bírni, még a birkáknak is, pláne ha még takarmány is van bőven. — Mikor kezdődik a fejés? — Április végén, de ha igaz, már géppel végezzük. (f.) NEM VÁLT BE A CSEL Elítélték a piaci verekedőt Még a múlt év végén tör­tént. A Pöcök-dűlő 27. szám alatt lakó Pozsár Attila test­vérével együtt a piacra ment. Pozsár kerékpárt tolt maga mellett. A kapuőrök figyel­meztették, csak az vihet ke­rékpárt a piacra, aki árut nzállít rajta. A figyelmeztetés nem használt. Erre az idős, 76 éves kapuőr, Szakáll Fe­renc Pozsár után ment, és fel­szólította, hagyja el a piac területét. Pozsár Attila ügyet sem vetett az öregemberre. A ka­puőr a kijárat felé kezdte tuszkolni. Pozsár nyomban hatalmas pofont adott Sza­káll Ferencnek. Alig csattant el a pofon, a verekedő testvére is odaért, önkéntes rendőrnek adta ki magát, és azt mondta a ka­puőrnek, hogy bekíséri a garázdálkodót. A kapuőrök azonban gyanút fogtak, s meglesték a testvérpárt. Lát­ták, nem a rendőrség irányá­ba indultak. Az ügyészség hivatalos sze­mély elleni erőszak miatt emelt vádat Pozsár Attila ellen, akit a bíróság bűnös­nek talált. Az ítélet: kilenc- havi javító-nevelő munka, 20 százalékos bércsökkentés mellett. A büntetést a Nagy­kőrösi Konzervgyárban. se­gédmunkásként tölti le Po­zsár Attila. leget raktunk ki és be az állo­máson. — Ez megszokott dolog. — Az igaz, de van új is. Ta­valy már kísérleteztünk a lá­dák gépi szögezésével, az idén már majdnem valamennyi lá­dát géppel szegezzük. — Ezek szerint kevesebben dolgoznak majd? — Szó sincs róla, sőt még húsz új munkást is felvettünk. Megszerették az emberek ezt az új módszert. Az elején na­gyon berzenkedtek, de a ter­melés növekedésével nőtt a keresetük is, s mi sem termé­szetesebb, hogy ennek örülnek. — Még valami újat? — Ha elkészülnek az ipar­vágányok, azt hiszem, egye­nesbe jutunk — szólt végül. Fordítsunk vissza négy évet, akkor történt. Szőlőtermesztő és borkezelő szakoktatásra in­dított első osztályt a gimná­zium. A jelentkező kevés volt. Jónéhányat átirányítottak. Kezdték harmincötén. Abban | az évben lemaradt nyolc. Az- I után még négy. Vajon, miért? Mondják, hogy sokan nem tudtak lépést tartani és ked- j vük sem volt borászkodni. Hót j ezért. Most huszonhármán ülnek a i IV/E padjaiban. Vegyes osz­tály. A fiúk száma hét. Négy évig tanulták a szakmát. Lé­nyegében mindent tudnak. Elméletben erősek. Többet tudnak, mint sok régi gazda. És a gyakorlat? Ott sincs hiba. Az öreg szőlőtermesztő munkások rossz metszéseit rendszerint velük hozatták helyre. Meglepő, de így igaz. • Tudnak ezek • És mi lesz a goztak. Hatórás munkaidőben , megkeresték az ötvenest, a négy év alatt másfél-százezer forintot. Saját pénzükön bejárták az ország borvidékeit. Ta­nulmányúton voltak Bul­gária szőlészeteiben. Tizenhat napra, a keresetük­ből. Most pedig itt állnak az j érettségi előtt és tanakodnak: hogyan tovább? Hogyan? Nos, így. Hatan szövetkezeti gyakornokként az I első évben 1300 forintot kap- j nak. Fixet, a szakmunkásbizo­nyítvány ellenében. Továbbta­nulásra jelentkezett tizenegy. Közülük hat termelőszövetke­zeti ösztöndíjjal felsőfokú i A szövetkezetek verekednek értük, mert megbízható, jó ! technikumba, illetve főiskolá munkások a gyakorlati foglal- ! ra kerül. kozásokon. Sőt, normára dől- | Csaknem valamennyien me­A FŐNŐK NEM CSINÁL TITKOT TERVEIBŐL Álmodják már a körösi áloműzót Vendégcsalogató + Gyertyafény bár 4- És mi lesz a büfével? Aranykalász. Délelőtti csend. Ülök az egyik asztalnál, és faggatom Nagy István üzlet­vezetőt. szolgál-e a vendéglátó délebéd mellé valami szenzá­cióval is? — A Központi tipikus ebéde­lőhely. Az idők során alakult így ki. Mi kétszáz jegyes ebév det főzünk. Étlapról rendelő vendégünk kevés van. Pedig állítom, az ételminőség vagy a felszolgálás nem rosszabb, mint a konkurenciánál... — s a Központi étterem felé mu­tat. — Viszont a vacsora, nos, ez vacsorázóhely... Tény. hogy igyekeznek kü­lönlegességeket is adni. Lehe­tőleg beszereznek pacalt és májat. De nemcsak erre gon­dolnak. Ha ínyencségre vágyik a vendég, akár szerepel az ét­lapon, akár nem, megkapja. A főnök nem csinál titkot terveiből. — Nézze, miért tagadjam. én bizony elcsalom a Közpon­ti vendégeit. Megnézem az ételáraikat, és a mienket alá­kalkulálom. Olcsóbban adom, mint ők, pedig mi másodosztá- lyúak vagyunk. Elégedetlenül egy vendég sem mehet el in­nen: sokat és jól szervíro­zunk. Nézegetem az asztalokat. Ahol a jegyre ebédelök esz­nek, hiányoznak a térítők. A kétféle asztal elüt egymástól. — Jó ez így? — Innen, a szervizből jön­nek a legtöbben. Persze. Fél óra ebédidő. Még kezet sem moshatnak rende­sen. Ruhát váltani sincs ide­jük. A fehér abroszhoz csak egyszer érjen a kormos, olajos ruha... — Azt akarom ugyanis, hogy ha felterítettünk, akkor az ki­fogástalan legyen mindig. Ez­után többet adunk a külsőre. Egyöntetű öltözékben lesznek a pincérek. Már elkészültek a ruhák. Középkék szmoking fe­kete tükörrésszel. Nagyon ele­gáns. De kell. hiszen lassan átváltunk éjszakai szórakozó­hellyé. Hajnali ötig leszünk nyitva. — S a távolabbi tervek? Nehezen szánja rá magát, de elmondja: — Ha igaz, a Rigó Jancsit az Aranykalászhoz csatolják. Itt lenne a bár. Függönyökkel, rejtett világítással, bárpulttal, gyertyákkal és mixerrel. Egyenruhás portás áll majd a bejáratnál, és csak egy zongo­ra meg dob, s persze, dizőz.. Reggel lenne a záróra, de ak­kor már fogadná vendégeit az Aranykalász,... Igaz. ha Cegléden meg Kecs­keméten érdemes nonstop szó­rakozóhelyet fenntartani, ak­kor ilyen formában megérné itt is . .. Kíváncsian várjuk. A kérdés csupán az, hogy hova jár majd akkor a Rigó Jancsi büfé törzsközönsége olcsó és jó reg­gelire, uzsonnára és vacsorá­ra, mert hogy ők is vannak né­hányon, s az álmok mellett pillanatnyilag ez a — való­ság ... (sz) a gyerekek következőkkel ? zőgazdasági pályára mennek. A négy év alatt tehát megsze­rettették velük ezt a munkát. Volt ugyan., időszak, amikor keseregtek. Például csak a harmadik év végén tudták meg, hogy mégis kapnak szakmunkás-bizo­nyítványt. hogy ez mire volt jó? Éven­ként változnak a rendelkezé­sek. De most már nem bán­ják. A pályaválasztásukkal egyértelműen kimondják: ér­demes volt. Ám van még, amiről beszél­ni kell. A továbbtanulni szán­dékozók már belekukkantot­tak a felvételi vizsga anyagá­ba. S égnek állt a hajuk. Egész sereg dolog vadidegen számukra. Nem tanulták. Pe­dig, a felvételin — a szakmá­ba vágó vizsgáról van szó — tudni kell. Lesz egy hónapjuk ezeknek a gyerekeknek az érettségi és a felvételi között. Tanulhatnak szépecskén. A következő évfolyam — a rendelkezések pillanatnyi ér­telme szerint — szakmunkás-bizonyítvány reménye nélkül borászko- dik. De bízunk benne, szeretik annyira, hogy még így sem bánják. De ne bánják a fáradságot azok se, akiknek akaratán a tantervek összeállítása, egy­általában a középiskolák ilyenfajta osztályainak a sor­sa múlik. Csináljanak már végre rendet. Ha kérni .sza­bad: közmegelégedésre. Szántó István Á vonaton hallottuk A kalauz megkérdezi az Öt-hat évesnek látszó kis­lányt, akinek a kísérője nem váltott jegyet: — Hány éves vagy kicsi­kém? Mire a kislány: — öt múltam, de apu sze­rint csak négy leszek. Mit látunk ma a moziban? Vadölő. Skalpvadászok föld­jén. Színes NDK film Cooper regényéből. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: A torna mes- terei. Előadások kezdete: 5 és fél á órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents