Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-17 / 40. szám
CSODA-E, HOGY KILÁBALTAK A BAJBÓL? „Mérleghiány nélkül zártuk az esztendőt“ ♦ Előre fizetett a Petőfi ♦ Nem „ideiglenes" már az elnök A PEST MEGVEI HÍaiAP KO LÓN KIAPÁSA XII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1968. FEBRUAR 17.. SZOMBAT A dobozüzem, ahol gyűjtik az aranyérmeket Hét szocialista műhely a konzervgyárban Aki emlékszik még arra a viharos közgyűlésre, ahol ideiglenes elnököt választott a Petőfi Tsz tagsága, az tudja csak igazán lemérni a változást a mostani zárszámadó közgyűlésen. Akkoriban harag, indulat, igaz és vélt sérelmek lángja csapott oly magasra, hogy a kívülálló azt hitte, soha nem lábalnak ki belőle. Kilábaltak. Ez a mostani zárszámadó közgyűlés talán mérföldkő volt a termelőszövetkezet életében. Először hangzott el a bűvös mondat: „Mérleghiány nélkül zártuk az esztendőt.” Bárány Lajos, akit a tagság ideiglenesen nevezett ki elnöknek, most nagy megkönnyebbüléssel adott számot az elmúlt év eredményeiről. Az ilyen elnöki beszámoló számtalan adatot tartalmaz. A számhalmazban még a szakember is nehezen ismeri ki magát, de néhány számról mégis szólni kell. Ami mindennél többet mond, az az, hogy tavaly 98 új taggal gyarapodott a termelőszövetkezet. És néhány további összehasonlító adat magyarázatul: Bevétel .ív növénytermesztésből: 1966-ban 4 510 000 Ft, 1967-ben 6 237 000 Ft; Közben a tsz építkezik is. A jól termő gyümölcsösök egyre- másra követelik a segédüzemeket. Gyümölcstároló, permetlé- tartály kell, s ez mind pénzbe kerül. Istállóra is szükségük van. A szállításhoz a tehergépkocsik szép summát emésztenek fel. Éveken át, évről évre gyengült a tsz földje, csökkent a gabonahozam. Most azon vannak. ! hogy modem trágyagyűjtő- és keverőhelyeket telepítsenek. Csoha-e, hogy ezek után a Petőfi Termelőszövetkezet tagsága egyhangúlag megválasztotta elnökét. Bárány Lajos A konzervgyár gazdasági és társadalmi szervei a napokban értékelték a múlt évi vállalások teljesítését. A szocialista műhely cím elnyeréséért az alábbi üzemek dolgoztak sikeresen: a termelőüzemek közül a konzerv I, konzerv II, konzerv III, konzerv IV, azután a dobozüzem, gépüzem és a csomagolóraktár. A konzerv I. ezüst fokozatot kapott, a konzerv II. most nyerte el másodízben az arany fokozatot. Különösen figyelemre méltó ez, mert 1967-ben sok nehézséggel kellett megbirkózniok a rekonstrukció miatt. Ezüst fokozatot kapott még a csomagolóraktár és a gépüzem. Először nyert bronz fokozatot a konzerv lll-as és ugyancsak bronzfokozatot kapott a IV-es üzem is. A dobozüzem viszont a negyedik arany fokozatot vívta ki magának. Az ijzem dolgozói évek hosszú sora óta kimagaslóan jó eredményt mutattak fel. A termelési tervek teljesítésében, anyagtakarékosságban, minőségi munkájukban egyaránt, sokat nyújtottak Rövidesen új berendezések kezdik meg működésüket a dobozüzemben. Így lehetővé válik, hogy a munkájuk színvonala még magasabb legyen. Ezekben a napokban tartják az üzemrészek a termelési tanácskozásokat, a gyár vezetői itt adják át az okleveleket. személyében ? (fehér) Portré Fotó: P. I. „ Tanriport“ a tantervkészítők szántára Végül mégis révbe jut a IV/E? a segéd ü zeniekkel együtt: 1966-ban 8 518 000 Ft, 1967-ben 10 317 000 Ft. Járandóság A részesedés egy főre: 1966- ban 8059 Ft, 1967-ben 10 153 Ft. Bizony, sokatmondó számok ezek. S ennél a 10 153 forintnál az a legszebb, hogy ezt jóval a zárszámadás előtt mindenki megkapta, valamennyi járandóságával együtt, szépen, rendben. De ez még nem minden. Folt kétszázezer zsákra Gépek szegezik a ládát Benyitottam a GEV-telepre. Emesz Sándor szállítási vezető már hiányolt bennünket. — Annyi újság van? — Akad! 400 ezer ládát gyártottunk. 200 ezer zsákot javítottunk ki tavaly, havonta mintegy 20—25 vagon göngyöKülföldre utaznak a kosok (i7 kisbárainy ■ Birka fajés y«ppt»l A vasúti sínek mellől a sorompó után Szembe jön velem egy délceg lovas: Eszenyi Lajos, a Dózsa Termelőszövetkezet juhász brigádvezetője üli meg magabiztosan a paripát. — Szálljon le a magas lóról — köszöntőm. Könnyedén leugrik, s amikor elmondom, hogy hozzá igyekeztem, jóízűt nevet. — Szerencséje, hogy találkoztunk. Nem félcipőnek való utak vannak arra mifelénk. Én is azért járok lovon, mert nem győzném, se szusszal, se cipővel az öt birkahodályt körüljárni. — Van-e már kisbárány? — Van bizony! Eddig már 67 darab, és folyamatosan szaporodik. 850 anyabirkánk van s a mesterséges megtermékenyítés folytán a 67 kis bárányból 13 ikerpár és két hármas iker bárány jött a ri- lágra. — Mit csinálnak az ikrekkel? — Az ikrek közül az egyiket elvesszük az anyától, megy húsvéti pecsenyének. A jerkék továbbtenyésztésre maradnak, a kosok pedig külföldre indulnak, hogy ezzel is gyarapítsuk a termelőszövetkezet pénztárát. — Hogy viselték a telet? — Az ilyen telet ki lehejt bírni, még a birkáknak is, pláne ha még takarmány is van bőven. — Mikor kezdődik a fejés? — Április végén, de ha igaz, már géppel végezzük. (f.) NEM VÁLT BE A CSEL Elítélték a piaci verekedőt Még a múlt év végén történt. A Pöcök-dűlő 27. szám alatt lakó Pozsár Attila testvérével együtt a piacra ment. Pozsár kerékpárt tolt maga mellett. A kapuőrök figyelmeztették, csak az vihet kerékpárt a piacra, aki árut nzállít rajta. A figyelmeztetés nem használt. Erre az idős, 76 éves kapuőr, Szakáll Ferenc Pozsár után ment, és felszólította, hagyja el a piac területét. Pozsár Attila ügyet sem vetett az öregemberre. A kapuőr a kijárat felé kezdte tuszkolni. Pozsár nyomban hatalmas pofont adott Szakáll Ferencnek. Alig csattant el a pofon, a verekedő testvére is odaért, önkéntes rendőrnek adta ki magát, és azt mondta a kapuőrnek, hogy bekíséri a garázdálkodót. A kapuőrök azonban gyanút fogtak, s meglesték a testvérpárt. Látták, nem a rendőrség irányába indultak. Az ügyészség hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vádat Pozsár Attila ellen, akit a bíróság bűnösnek talált. Az ítélet: kilenc- havi javító-nevelő munka, 20 százalékos bércsökkentés mellett. A büntetést a Nagykőrösi Konzervgyárban. segédmunkásként tölti le Pozsár Attila. leget raktunk ki és be az állomáson. — Ez megszokott dolog. — Az igaz, de van új is. Tavaly már kísérleteztünk a ládák gépi szögezésével, az idén már majdnem valamennyi ládát géppel szegezzük. — Ezek szerint kevesebben dolgoznak majd? — Szó sincs róla, sőt még húsz új munkást is felvettünk. Megszerették az emberek ezt az új módszert. Az elején nagyon berzenkedtek, de a termelés növekedésével nőtt a keresetük is, s mi sem természetesebb, hogy ennek örülnek. — Még valami újat? — Ha elkészülnek az iparvágányok, azt hiszem, egyenesbe jutunk — szólt végül. Fordítsunk vissza négy évet, akkor történt. Szőlőtermesztő és borkezelő szakoktatásra indított első osztályt a gimnázium. A jelentkező kevés volt. Jónéhányat átirányítottak. Kezdték harmincötén. Abban | az évben lemaradt nyolc. Az- I után még négy. Vajon, miért? Mondják, hogy sokan nem tudtak lépést tartani és ked- j vük sem volt borászkodni. Hót j ezért. Most huszonhármán ülnek a i IV/E padjaiban. Vegyes osztály. A fiúk száma hét. Négy évig tanulták a szakmát. Lényegében mindent tudnak. Elméletben erősek. Többet tudnak, mint sok régi gazda. És a gyakorlat? Ott sincs hiba. Az öreg szőlőtermesztő munkások rossz metszéseit rendszerint velük hozatták helyre. Meglepő, de így igaz. • Tudnak ezek • És mi lesz a goztak. Hatórás munkaidőben , megkeresték az ötvenest, a négy év alatt másfél-százezer forintot. Saját pénzükön bejárták az ország borvidékeit. Tanulmányúton voltak Bulgária szőlészeteiben. Tizenhat napra, a keresetükből. Most pedig itt állnak az j érettségi előtt és tanakodnak: hogyan tovább? Hogyan? Nos, így. Hatan szövetkezeti gyakornokként az I első évben 1300 forintot kap- j nak. Fixet, a szakmunkásbizonyítvány ellenében. Továbbtanulásra jelentkezett tizenegy. Közülük hat termelőszövetkezeti ösztöndíjjal felsőfokú i A szövetkezetek verekednek értük, mert megbízható, jó ! technikumba, illetve főiskolá munkások a gyakorlati foglal- ! ra kerül. kozásokon. Sőt, normára dől- | Csaknem valamennyien meA FŐNŐK NEM CSINÁL TITKOT TERVEIBŐL Álmodják már a körösi áloműzót Vendégcsalogató + Gyertyafény bár 4- És mi lesz a büfével? Aranykalász. Délelőtti csend. Ülök az egyik asztalnál, és faggatom Nagy István üzletvezetőt. szolgál-e a vendéglátó délebéd mellé valami szenzációval is? — A Központi tipikus ebédelőhely. Az idők során alakult így ki. Mi kétszáz jegyes ebév det főzünk. Étlapról rendelő vendégünk kevés van. Pedig állítom, az ételminőség vagy a felszolgálás nem rosszabb, mint a konkurenciánál... — s a Központi étterem felé mutat. — Viszont a vacsora, nos, ez vacsorázóhely... Tény. hogy igyekeznek különlegességeket is adni. Lehetőleg beszereznek pacalt és májat. De nemcsak erre gondolnak. Ha ínyencségre vágyik a vendég, akár szerepel az étlapon, akár nem, megkapja. A főnök nem csinál titkot terveiből. — Nézze, miért tagadjam. én bizony elcsalom a Központi vendégeit. Megnézem az ételáraikat, és a mienket alákalkulálom. Olcsóbban adom, mint ők, pedig mi másodosztá- lyúak vagyunk. Elégedetlenül egy vendég sem mehet el innen: sokat és jól szervírozunk. Nézegetem az asztalokat. Ahol a jegyre ebédelök esznek, hiányoznak a térítők. A kétféle asztal elüt egymástól. — Jó ez így? — Innen, a szervizből jönnek a legtöbben. Persze. Fél óra ebédidő. Még kezet sem moshatnak rendesen. Ruhát váltani sincs idejük. A fehér abroszhoz csak egyszer érjen a kormos, olajos ruha... — Azt akarom ugyanis, hogy ha felterítettünk, akkor az kifogástalan legyen mindig. Ezután többet adunk a külsőre. Egyöntetű öltözékben lesznek a pincérek. Már elkészültek a ruhák. Középkék szmoking fekete tükörrésszel. Nagyon elegáns. De kell. hiszen lassan átváltunk éjszakai szórakozóhellyé. Hajnali ötig leszünk nyitva. — S a távolabbi tervek? Nehezen szánja rá magát, de elmondja: — Ha igaz, a Rigó Jancsit az Aranykalászhoz csatolják. Itt lenne a bár. Függönyökkel, rejtett világítással, bárpulttal, gyertyákkal és mixerrel. Egyenruhás portás áll majd a bejáratnál, és csak egy zongora meg dob, s persze, dizőz.. Reggel lenne a záróra, de akkor már fogadná vendégeit az Aranykalász,... Igaz. ha Cegléden meg Kecskeméten érdemes nonstop szórakozóhelyet fenntartani, akkor ilyen formában megérné itt is . .. Kíváncsian várjuk. A kérdés csupán az, hogy hova jár majd akkor a Rigó Jancsi büfé törzsközönsége olcsó és jó reggelire, uzsonnára és vacsorára, mert hogy ők is vannak néhányon, s az álmok mellett pillanatnyilag ez a — valóság ... (sz) a gyerekek következőkkel ? zőgazdasági pályára mennek. A négy év alatt tehát megszerettették velük ezt a munkát. Volt ugyan., időszak, amikor keseregtek. Például csak a harmadik év végén tudták meg, hogy mégis kapnak szakmunkás-bizonyítványt. hogy ez mire volt jó? Évenként változnak a rendelkezések. De most már nem bánják. A pályaválasztásukkal egyértelműen kimondják: érdemes volt. Ám van még, amiről beszélni kell. A továbbtanulni szándékozók már belekukkantottak a felvételi vizsga anyagába. S égnek állt a hajuk. Egész sereg dolog vadidegen számukra. Nem tanulták. Pedig, a felvételin — a szakmába vágó vizsgáról van szó — tudni kell. Lesz egy hónapjuk ezeknek a gyerekeknek az érettségi és a felvételi között. Tanulhatnak szépecskén. A következő évfolyam — a rendelkezések pillanatnyi értelme szerint — szakmunkás-bizonyítvány reménye nélkül borászko- dik. De bízunk benne, szeretik annyira, hogy még így sem bánják. De ne bánják a fáradságot azok se, akiknek akaratán a tantervek összeállítása, egyáltalában a középiskolák ilyenfajta osztályainak a sorsa múlik. Csináljanak már végre rendet. Ha kérni .szabad: közmegelégedésre. Szántó István Á vonaton hallottuk A kalauz megkérdezi az Öt-hat évesnek látszó kislányt, akinek a kísérője nem váltott jegyet: — Hány éves vagy kicsikém? Mire a kislány: — öt múltam, de apu szerint csak négy leszek. Mit látunk ma a moziban? Vadölő. Skalpvadászok földjén. Színes NDK film Cooper regényéből. Korhatár nélkül megtekinthető. Kísérőműsor: A torna mes- terei. Előadások kezdete: 5 és fél á órakor.
