Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-16 / 39. szám

1368. FEBRUAR 16., PÉNTEK A PALACKOS GÁZ KARRIERJE Utcát kapott Kárpáti Aurél Kárpáti Aurél Kossuth-dí- jas író és színikritikus Cegléd szülötte volt. Lakóháza helyén ma emléktábla áll a kegyelet koszorúival. A helybeli iroda­lombarátok társasága az ö ne­vét vette fel. A közelmúltban utcát is neveztek el róla. Megnyílt a legnagyobb vas- és edénybolt A Vas- és Edénybolt Válla­lat csütörtökön Budapesten, a Tolbudhin körút 5. szám alatt megnyitotta legnagyobb és leg­korszerűbb üzletét. Az 1000 négyzetméter alapterületű, 4,5 millió forintos készlettel ren­delkező áruházban együtt ta­lálják meg a vásárlók miod>- azt, amire a háztartásban szük­ség van. Idén és előreláthatólag a kö­vetkező esztendőkben is foly­tatja imponáló karrierjét ha­zánkban a propán-bután gáz. Ez év végére több mint 900 ezer, 1970. végére várhatólag 1 050 000, 1980-ban pedig már másfél millió lesz a palackos gázt fogyasztó háztartások száma. A tervek szerint a töltőtele­pek környékén fekvő községek lakosait cseretelepek közbeik­Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészkarát szombat délutánonként fővá­rosi és Pest környéki végzős középiskolások csoportjai né­pesítik be. A kari KlSZ-szer- vezet ugyanis egyetemi előké­szítőre igényt tartó fiatalok, főleg fizikai dolgozók gyenpe­tatása nélkül, magukról a töl­tőtelepekről látják el, közvet­len házhoz szállítás útján, a többieknél pedig a „ketreces csere” rendszerét vezetik be. Eszerint a faluban megbíz­nak egy-egy bizományost, hogy adjon helyet az udvarán az OKGT lezárható fémketre­ceinek, amelyeknek mindegyi­kében 16 palack fér el. A fo­gyasztók itt, a bizományosnál bonyolítják le a palackcserét; keinek tanfolyamokat szerve­zett szombat délutánra. A cso­portok tanítását fiatal egyete­mi oktatók, s tanulmányaikban kiemelkedő eredményt elért, most végző hallgatók látják el. A tanuláshoz jegyzetek, köny­vek is a fiatalok rendelkezé­sére állnak. Egyetemi előkészítő - szombatonként Hétezer méterre a Föld felett Navigálás szélben — Mindenütt műszer Vidékre járnak az ellenőrök — tájékozódni Meghalt Waldapfel József A Magyar Tudományos Aka­démia, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem és a Magyar írók Szövetsége mély fájda­lommal tudatja, hogy Wald- apfel József akadémikus., az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanszékvezető pro­fesszora, életének 64. évében elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés. Waldapfel József halálával a magyar irodalomtudomány és a felsőoktatás egyik legkivá­lóbb tudós-pedagógus egyéni­ségét veszítette el. Nemzedéke­ket nevelt a marxista-leninista világnézetre, az irodalom sze- retetére és megértésére. Kuta­tásai egyaránt kiterjedtek a középkor, a reneszánsz, a fel­világosodás és romantika, s al­kotó éveinek későbbi szakaszá­ban a legújabb irodalom, a szocialista realizmus, a drama­turgia és az élő irodalom prob­lémáira. Klubpresszó Nyitás ma esie Szünet nélkül dolgoznak a fóti Vörösmarty kultúrházban, hogy ma este avathassák a modem eszpresszót. A föld­művesszövetkezet három he­lyiséget kapott, hogy klubot csináljon a fiataloknak. Áru­sítanak kávét, sört, süteményt, lehet itt saikkozni, dominózni, rexezni — kinek mihez van éppen íkedve. Maguk őrködnek azon, hogy ne legyen italbolt belőle. A község ez évi költségveté­séből 19 ezer forintot szánnak a művelődési otthon festésére, rendbehozására, s ha sikerül könyvjóváírásra kazánt és ra­diátorokat kapni, bevezetik a központi fűtést is. Kimért kakaó már van Válásit adtak a panaszokra Az elmúlt tíz esztendő alatt sokat fejlődött Cegléd bolthá­lózata. A belterületen korsze­rű önkiszolgáló üzletekben vá­sárolhat a lakosság, de a pe­remkerületek élelmiszerbolt­jainak is megszűnt szatócs üz­let jellege. Nőtt a lakosság igénye is. Az igények felméréséről és kielégítéséről beszélgettünk Kovács Sándorral, az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat főellenőrével. — Az elmúlt években, való­ban sok olyan kéréssel talál­koztunk — mondotta — ame­lyek azt jelzik, hogy alaposan kinőttük ebben a tekintetben a kisvárosi jelleget. Ennék figyelembevételével igyekeztünk is tőlünk telhe­tőén teljesíteni a kéréseket, bár nem sikerült mindig. Elő­fordult, hogy amit először kértek, utána nem vásárolták. Ilyenek voltak a hidegtál-ké­szítményeink, a francia salá­ta, a kaszinótojás1, különböző köretek, saláták^— nem sok érdeklődés mutatkozott irán­tuk. Pedig ezek árusítását a lakosság kívánságára kezdtük meg. Most ott tartunk, hogy e cikkeket kénytelenek vagyunk kivonni a forgalomból. A kávéfogyasztók népes táborá­ra gondoltunk, amikor a 22-es számú önkiszolgáló boltunkba presszógépet állítottunk be. Ez a próbálkozás is deficittel zá­rult volna, ha az új árszabá­lyozás nem adott volna mó­dot arra, hogy itt mérhessük a legolcsóbban a kávét. — Ezenkívül, persze, sok jo­gos kérést tudunk majd a gazdasági irányítás keretén belül teljesíteni. Piackutatá­sunk során sok új árut lát­tunk, ezeket Cegléden is sze­retnénk árusítani. A közeljö­vőben ellenőreink több na­gyobb vidéki városba látogat­nak, hogy a nálunk még nem ismert áruféleségekről tájé-, kozódjanak, és így az újdonságokból ml is beszerezhessünk. Nagyon sokan keresik az üve-* ges pasztőrtejet és a két-há- rom decis üvegekben kimért kakaót. Ennek árusítása saj­nos, nem rajtunk múlik, ugyanis a tejipar nem tudja beszerezni a szükséges üvege­ket, gépeiket. De kakaót ki­mérve már árusítunk. — A boltok panaszkönyvei­ben milyen bejegyzések for­dulnak elő leggyakrabban? — Vállalatunk négy ellen­őre, aki állandóan járja a boltokat, nem találkozott ki­hívó, súlyos panaszokkal. Ta­lán a kenyér és a tej szállítá­sánál mutatkoznak még hiá­nyosságok, különösen a város­tól távol eső üzletekben, A múlt évben a város és a járás terü­letén levő bol t okival kap­csolatban mintegy 250 pa­nasz érkezett hozzánk. Ezekre igyekeztünk választ adni, és ahol lehetett segítet­tünk. Az árrendezés végrehaj­tásában is akadnak még hi­bák, de visszaélés nem tör­tént, inkább elírással követtek el egy-két szabálytalanságot, (Cs.) Szép a szerkezet - gyenge a kemence Bánatpénzt fizet az angol CHAL-cég Növényevő halak a Balatonban? Az amerikaiak — ki tudja, hányadszor — filmet készítet­tek a repülés hőskoráról. Az „Azok a csodálatos férfiak az 6 csodálatos masináikon” című filmben repkednek az össze­tákolt, komikus formájú, in­kább iskolai repülőmodellek- hez hasonlító csodabogarak. De mégiscsak eljutottak Lon­dontól Párizsig, igaz néhány­szor! leszállással és vagy 24 óra után. Ma megmosolyogjuk » „csodálatos férfiak” teljesít­ményét, hisz egy London—Pá­rizs utazás a modern gépeken élig egy órába telik ... A MALÉV IL—18-as Varsó felé tartó repülőgépén beszélge­tünk a pilótával. — Éjszaka érkeztünk meg Kuwaitból. Hatezer kilomé­tert repültünk s látja, már is­mét úton vagyunk. — Mennyit pihentek? — A gépet a technikusok alaposan átvizsgálták, feltöl- tötték üzemanyaggal. Az ét­szolgálat ellátott bennünket friss ételekkel, italokkal és természetesen kialudtuik ma­gunkat. Ezt a szabályzat szi­gorúan előírja.'Átestünk a kötelező egészségügyi vizsgá­latokon, s azután indulhat­tunk útnak. — Hány éve repül? — Tizenhat esztendeje va­gyok pilóta. Több mint négy­millió kilométert tettem meg eddig. — Rövid számolás: már százszor megkerülhette volna az egyenlítőt. A kabinban öten vannak. Ketten elől ülnek. A gépet most a kapitány vezeti, mel­lette a másodpilóta. Kezükben az ökörszarvhoz hasonló kor­mány. Körülöttük, négyzetcen- timéternyi kihagyás nélkül, mindenütt műszerek. Rendkí­vül fejlett áttekintő készség, gyors reflexek, különleges nyugalom — ezek az alapvető tulajdonságai a jó pilótának. — Milyen időjárási viszo­nyok között a legnehezebb irányítani a gépet? — kérdez­zük a másodpilótától. — A jó látási viszonyok döntően befolyásolják a repü­lést. A le- és felszállást rop­pant megnehezíti a köd. Fent a levegőben azonban a szél­lel kell gyakran megbirkóz­nunk; megfelelő dőlési szöggel úgy navigálni, hogy az erejét kifogjuk — mondja A hajózó-navigátor feladata épp az ilyen adatok közlése. Műszerek segítségével követi a gép helyzetét; korri­gálja az útirányt, meghatároz­za pontosan a gép tartózkodá­si helyét. Figyeli a hőmérsék­letet, mind a belsőt, mind a külsőt. Közli a szél irányát és erősségét. — Kérem állapítsa meg a gép helyzetét, pillanatnyi tar­tózkodási helyét! — Jelenlegi hatezer méter I magasságban repülünk. Gyenge hátszél segít, ami né­hány perccel befolyásolhatja menetidőnket. Sebességünk 650 kilométer óránként. A kin­ti hőmérséklet mínusz 31 Cel­sius fok. A felhők fölött já­runk. Felszálló légáramlatok nem zavarnak, tehát teljesen sima az, utunk. Rövidesen rá­fordulunk a Varsóba vezető légifolyosóra. A repülőgép kapitánya elé­gedetten nyugtázza a jelentés­nek is beillő pontos választ A gép legénységének fontos tagja a hajózószerelő. Rá vár a feladat, hogy a repülés köz­ben adódó mindenfajta mű­szaki problémát megoldjon. A hajózórádiós fülén hall­gató: — Állandó összeköttetésben vagyok a Földdel. Először a felszálló repülőtérrel tartom a kapcsolatot, majd érintkezés­be lépek a fogadó reptér irá- ; nyitó személyzetével. A 4100 lóerős motor maga­biztosan repíti előre a 61 ton­nás gépóriást. Az égi pályát beszáguldják már a MALÉV- gépek is: ma Varsóba, holnap Stockholmba, Berlinbe száll a magyar felségjelzésű gép. Szinte alig lehet észrevenni a repülőgép mozgását. Az utastérben a legénység feszült munkájá­ból mit sem észlelni. A stwar­dessek mosolyogva osztják a cukorkát, hogy leszálláskor a nyomáskülönbség miatt ne duguljon el az utasok füle. S ■mire elfogyasztjuk a finom uzsonnát, lecsúszik egy pohár tokaji, máris megszólal a hangosanbeszélő: — Kedves utasaink, rövide­sen leszállunk Varsóban! Kér­jük, kapcsolják be a bizton­sági öveket! Reméljük, kelle­mesen utaztak < és rövidesen viszontlátjuk önöket egy má­sik járatunkon... A vámvizsgálat alatt az órámra pillantok és kalapot emelek a mai „csodálatos fér­fiak” előtt: alig egy órával ezelőtt még a Ferihegyi repü­lőtéren integettem! Praktikusabb a dobozolt, mint az üvegben kapható kon­zerv. A Nagykőrösi Konzerv­gyár éppen ezért vásárolt az angol CHAL cégtől lakkozó- és litografáló berendezést, amely hivatott lesz a doboz­nak való lemezek szép színe­zésére, nyomtatására, s a fel­irat beégetésére. A nyomdagéphez hasonló li­tografáló gép és a lakkozó berendezés, meg a hozzá tar­tozó égetőkemence szerelését még tavaly befejezték, az an­golok. Csakhogy a próbaüze­melésnél kiderült: a tizenhat­milliós, szép berendezés, in­kább mutatós, mint jó. A szer­kezetek ugyan kitűnően mű­ködtek, de a kemencékkel baj volt. A konzervgyár vezetői nyomban kifogást emeltek. Á brit cég képviselői ugyan ke­restek mentséget, de bebizo­nyosodott, hogy nekünk van igazunk: a szárítókemencék a lemezeknél a kívánt szárításra és beégetésre képtelenek. A jelek szerint, az a hiba. hogy a cég nem a szükséges teljesítményű olajégőket épí­tette be. A hőmérséklet nem egyenletes. A lemezek egyik részén beég, másutt könnyen lemarható a feirat. Heti félszázalékos kötbért fizetnek most az angolok, egé­szen addig, amíg a saját pén­zükön rendbe nem hozzák a berendezést. A káros vízinövények gyor­suló terjedését igazoló kutatá­sok újabb nagyszabású Bala­ton-vizsgálat oloat indítottak el. Az érintett tudományos intéz­mények több éves program keretében vizsgálják, illetve keresik a Balaton védelmének módszereit. A munkában fon‘- tos szerepet kaptak a növény­evő halak. A dinnyési ivadék- nevelő tógazdaságban az idén már meg is kezdték e halfaja iák üzemi szaporítását. A Ba­latonban azonban csak akkor „fürödhetnek”, ha megállják azoknak a tudományos kísér­leteknek a próbáját, amelye­ket egyszerre több tógazdaság­ban is megindítanak. Regős István Tanácstalanság — Alehopp —, holnap ilyenkor már megtudom, mi van odaát, ha valami jó lesz, mindenesetre megtelefonálom. Vagyis önlcént kivándorlók az életből, mit éljek a nagy bizonytalanságban, mikor tutira mehetek. S különben is megúntam — naponta borotválkozni, átmenni az utca egyik oldaláról a másikra, szívni az egészség­re ártalmas levegőt —, ugyan, kérem, kinek van ehhez idege. Csupán egy a kérdés — mivel izé, ó mi módon is távozzam az árnyékvilág­ból, hogy lehessen sírni a temetésemen. Méreg, kötél, Duna, villamos, tőr, re­volver, vagy csináljak máglyát a főbér­lőm szekrényéből? Gond, gond, problé­ma. Sok jót hallottam a ciánról, de hogy jutok én hozzá az effajta cseme­géhez. A kötél egyszerű, még nagyapámról maradt rám egy kötőfék —, de mit töprengjek, épp itt jön Kukutyin, majd ő eligazít. S közlöm is dilemmámat. Ez van, amaz van, sokat esik az eső, el­üldöz a földről s a végén kérderh tőle: — Nem tudsz valami jó ötletet az an­golos távozásra? Mit szólsz a villamos­hoz, de vajon nem rontja el véletlenül a nadrágom élét? Amaz meghökken, majd megvetően kitér. — Hát, hát, kérlek, ez magánügy — ebbe én nem szólhatok bele! Mit tudom te. Élénken tiltakozom. — Ugyan -4-, ha már belekezdtem, vé­gigcsinálom. Holnap már benn is leszek az újságokban — és mondd, mondd, egy jó revolvert nem adnál kölcsön nekem? Rázza a fejét. — Honnan? A fiamnak van egy vízi- pisztolya, az az egész készlet. Es külön­ben is — nem mondtam? — az ilyen intim dolgokba nem ízléses beavatkoz­ni! Na, szervusz, sietek, mert otthon ki­hűl az ebéd. Ebéd! ah, a jámbor kispolgár, ennek még van kedve táplálkozni, mikor annyi baj van azzal is. Cigányaira megy a falat, a húst meg kell rágni, a levest le kell nyelni, s a vendéglőben még fizetni is kell érte. Az ördög emel­geti tovább azokat a rossz pléh kana­lakat, életlen késeket. Próbálkozzam a Dunával? Ki is ódal- gok a vízpartra, ahol éppen régi jó is­merősöm, Lábodi horgával viccelnek a halak. Csendre int, s én suttogva adom elő mondókám. — Te, tervemben van egy kis vfzbe- fulladás. De mit beszélnek a halak? Nem lehet ott megfázni? S mennyi ita­lozás után jöhet a halottkém? Nehéz felfogású, de mikor leesik a húsz fii.ér — elzárkózik. — Hagyj! Nem szólhatok bele ilyes­mibe, ez kimondottan a te dolgod meg a Dunáé. Kifognak s valaki beköp, hogy velem beszéltél utoljára! És nincs ne­kem elég magánügyem, még a tiedével is foglalkozzam? Kerülő úton próbálkozom. — Vagyis nem tanácsolod! Élénken tiltakozik. — Azt éppen nem mondtam, ne for­gasd ki a szavaimat. Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. — Áh, közhelyekkel traktál, még sze­rencse, hogy a patikában —. ahol gilisz­ta elhajtót akartam vásárolni, de aztán rájöttem, arra a kis időre minek —, összeszaladok Brénnel. Félrevonom, mindent becsületesen előadok. Fölizgatnak az eltörött gyufa­szálak —, tegnap nem kaptam diófaola­jat, a negyedik emleten lakom. Nem ütöm meg túlságosan magam, ha leug­rom? Vagy inkább ejtőernyővel pró­báljam meg? Töpreng, töpreng, aztán kiböki: — Te, te — ez, ahogy látom, nagyon benső magánügy. Nem jó az ilyenekbe beleszólni. Egyszer azt a tanácsot adtam Valakinek, hogy legyen a feleségem és ezt a pechet — hozzámjött. Nyugtatom. — Ne félj, én nem leszek a feleséged.. Csak éppen tanácstalan vagyok. Mit gondolsz, a nikotinfőzet nem fakszi meg túlságosan a gyomrot? — Megfekszi, nem feleszi — hát bele­szólhatok én ebbe? Tudhatom én, hogy reagál a gyomrod az efféle élrendre? Szörnyű —, hát nem szörnyű, senki sem óhajt eligazítani. Mégiscsak ma­gamhoz kell fordulni —, kés, villamos, kötél? Nem, nem, belehalnék, ha rcsz- szul választanék, ezt a pechet, még utóbb kénytelen leszek életben ma­radni. Nagy S. József én, nem sikerül, s aztán följelentesz ér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents