Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-15 / 38. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Határidő után: Dupla adó, sintértelep! PÓT KUTYAOLTÁST TARTANAK A CEGLÉDI JÁRÁS ág CEfóL XII. ÉVFOLYAM. 38. SZÁM 1968. FEBRUÁR 15., CSÜTÖRTÖK 's'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS.^ X Jel-mezesek \ ; Lám, a farsang a televi- ^ 5 zióban is jelentkezik! Jel- ^ 5 2d, hogy sok helyen már ^ > teljes lelkesedéssel áldoz- ^ ! nak a régi, római szatur- ^ 1 náliák emlékének. Valame- ^ ! lyik este is: bekapcsolom a í ! tv-t, alakul a kép, tucat- í ! njrf jelmezes alak cikázik a $ ; jobb sarokból a bal Sarolt- § j ba, majd vissza. Azután ^ ; ide-oda. Fura, álarcos figu- ^ ! rák. § 2 > ! Néhány perc múlva a % (szokástól eltérően nem 5 ; Karnevál hercege, hanem § ! két fura valaki jele**« meg $ > a képernyőn. Mintha re- § ! pülő csészealjból léptek § 1 volna ki. Jöttükre meg- ^ : szűnt a cikázás, a mozgás ^ : — sípszó hangzott és elkez- ^ ! dödött a Szovjetunió—USA s : olimpiai jégkorong-mérkő­j zés helyszíni közvetítése... ^ | (—klap—) | $ % tSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*' ORVOSCSERE Van már szemorvosunk! A városi tanács egészség­ügyi osztályának vezetője, dr. Kása Miklós, beosztása .»'ól, saját kérelmére, felmentést kapott. Ezután 'mint körzeti orvos működik városunkban. Pár nappal ezelőtt foglalta el helyét utóda, dr. Bogye Gábor főorvos, aki Szolnokról jött. Vele együtt városunkba ke­rült felesége is, aki szemész szakorvos, és ő látja el a sze­mészeti szakrendelést ezentúl az SZTK rendelőintézetében. „AKI ŐSZ AKAR LENNI MÁR FIATALON../' Szombaton a városi döntőben szerepelnek A tv-ben szeretnének bemutatkozni Lapunkban több alkalom­mal is hírt adtunk arról, hogy a veszett rókák és egyéb ál­latok garázdálkodása miatt miilyen sokan kerültek kórház­ba, védőoltásra vagy kivizsgár lásra. A megyében elrendelték a kutyák védőoltását. Ez a munka városunkban lassan a befejezéshez közeledik. Február 15-én és 16-án ál­latorvosaink még pótoltási na­pokat tartanak. Aki még nem oltatta be ebét, okvetlen vigye oltásra, mert a határidő lejár­ta után kétszeres adót kell fizetni, kutyát pedig az a ve­szedelem fenyegeti, hogy meg­jelenik érte a sintér és a gyepmerterteiepre szállítja. A beoltatlan ebeket ebben I az évben sokkal szigorúbban I gyűjtik össze, mint más évek- ' ben, mert ilyen komolyan a rzeszettség veszedelme nem kényszerítette még a hatósá­got a védekezési előírások be- ■ tartására. Többéin arra vár- j nak, hogy csekket, felhívást kézbesít részükre a posta. Ez már megtörtént. Ne várjon tehát senki felszólításra, ha­nem fogja a Pici, a Bodri, a Betyár, a Mackó, a Pajtás, a Sajó, s ki tudná felsorolni mi­lyen névre hallgató kutyusok pórázát s vezesse sürgősen a pótoltó helyekre. Az oltási he­lyeket a falragaszok közük. A szürke falakon vidám szí­nek: rózsaszín plakátok hívják fel a figyelmét arra, hogy szombat este a Kossuth Mű­velődési Házban tartják meg a KISZ KB és a Magyar Televí­zió országos ifjúsági vetélke­dőjének, a Ki mit tudnak a városi selejtezőjét. Igaz, akik tovább jutnak, azoknak még a megyei, sze­rencsés esetben az országos vetélkedő számos akadályán kell átküzdeniük magukat, ha a győztesek székébe szeret­nének kerülni. Az igyekezet és az önbizalom még nem min­den, tudni is kell, de nagyon ! A nemrég lezajlott járási dön­tőn is csak kevesen juthattak tovább. A ceglédi jelentkezők szinte minden idejüket próbára, gyakorlásra for­dítják. Az előirt öt kategóriából négy­re jelentkeztek: népi tánccso­port, hangszeres szólisták, tánczenekarok énekesekkel, és pol-beat együttesek lépnek fel a helyi döntőben. A városi selejtező szombat este hat órakor kezdődik. Nem lesz zártkörű: népes közönsé­get várnak erre az alkalom­ra, hisz a zsűri véleményéhez a közönség tetszése nem egy esetben hozzájárul. Volt már erre példa. Azok, akik tovább jutnak, márciusban a megyei, területi döntőn léphetnek fel, amelyen már — a televízió il­letékeseiből álló „szigorított zsűri” bírálja el a bemutatott műsorszámokat. A megyei döntőt szintén Cegléden tart­ják meg. <—es) Tavaszi utazás Kijevbe, Moszkvába ZONGORAÓRA SPORT IOSÁRLABDA BÚCSÚ A KÖZÉPISKOLÁS BAJNOKSÁGTÓL A Kossuth Gimnázium ko­sarasai vasárnap játszották visszavágó mérkőzésüket a Szegedi Radnóti Gimnázium együttese ellen. A szegedi j á t; kcsamokba n a közönség óriási buzdítása közepette kezdték a csapatok. A nagy hangorkán ellenére a mieink kezdtek jobban, - és aiár 10:6 arányban elhúztak. Síikor felcsillant némi re­mény, Iztgy talán-talán sike­rül behozni a húszpontos hát­rányt és kiharcolni a tovább­jutást. Sajnos, a remény ha- xiar szertefoszlott Az olimpiai kerettag, Zolid vezérletével sikerült a ha- laiaknak erősíteni, és a félidő MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVIIÓlYAP, 196S — hirdetik a plakátok. A já­rásban egyik legalkalmasabb terjesztője a korszerű mező- gazdasági kiadványoknak a művelődési autó. A ceglédi Táncsics Tsz után kedden a csemői Űj Élet Tsz-ben tartott előadást Nyújtó Ferenc tudo­mányos kutató, aki a „Gyü­mölcsfák kártevői” című film­hez fűzött részlétes magyará­zatot. A kiállított mezőgazda- sági szakkönyvek hamar gaz­dára találnak, és több mint ütvén szépirodalmi könyvet is kölcsönöztek Fekete Pálné- tól, a járási könyvtár letéti könyvtárosától, akinek jó szer­vezését dicséri a százötvenegy résztvevő. (O. V.)» Szerencsés társbérlet Összefért a ponty a pecsenyekacsákkal Kétnyaras pontyivadékokat helyeztek el tavaly a ceglédi Dózsa Népe Tsz halastavában. A pontyok igen jól érezték magukat ebben a környezet­ben —, ez abból látszik, hogy zárszámadásig 35 és félezer forintot hoztak a házhoz. Ízle­tes húsuk miatt szívesen vá­sárolták, fogyasztották -az al­földi potykát. De nemcsak a halaké volt a halastó, hanem a kacsák biro­dalma is. Több, mint 7 és fél­ezer pecsenyekacsát neveltek tel. Az idén sem szüntetik meg tzt a szerencsés társbérletet. végéve 34:24 lett az eredmény a hazaiak javára. A második játékrészben még tovább növelték előnyü­ket, és végeredményben 89:59- re megnyerték a mérkőzést. Ebben az is közrejátszott, hogy két játékosunkat kipon­tozták és Sallai és Vass játéka csalódást keltett A találkozó nem volt túlzot­tan színvonalas, de jóiramú, élvezetes küzdelem volt A rövid krónika: Szegedi Radnóti— Ceglédi Kossuth 85:59 (34:24) Cegléd: Horváth 5, Udvardi 6. Vass 18, Szabó 1, Sallai 3, Füle 2, Nyúl 21, Szűcs, Túri 3, Szúnvogh. A következő mérkőzés — az MVR-ben — a jövő szomba­ton Cegléden, az NB I-es Cse­pel Autó ellen lesz. <6. i.) Foto: Gábor Szovjetunióbeli utazásokat szervez tavaszra a TIT ceglé­di városi és járási szervezete. Április 12-én repülőgéppel in­dul Moszkvába az egyik cso­port. A részvevőik idegenve­zetővel tekintik meg a város nevezetességeit, a többi közt a Tretyakov-képtávat, a Lomo­noszov Egyetemet, a népgaz­dasági kiállítást és a híres metrót. A másik csoport útja — külömvonattal — Kijev— Moszkva lesz. Ez az út hétna­pos, és részvevői egy napot töltenek Kijevben. A külön vo­nat indulási ideje április 8. Részletes tájékoztatást a Kos­suth Művelődési Házban és a Földváty iskolában kaphatnak az érdeklődők. Jelentkezni azonnal lehet, az idő rövid­sége miatt. Féítucat ember, egy perben Félresikerült vásár A 31 éves ifj. Lendvai Ist­vánt társadalmi tulajdont ká­rosító rendszeres lopás, — a 32 éves Kummer Mihályt társa­dalmi tulajdont károsító lopás és orgazdaság, — a 63 éves Tóth Józsefet társadalmi tu­lajdont károsító orgazdaság, — az 53 éves Bakos Lászlónét, a 29 éves Kánya Istvánnét és Tóth Antal 22 éves fiatalem­bert szintén társadalmi tulaj­don elleni lopás /miatt vonta felelősségre a bíróság. 1967 júliusában a Szolnoki Állami Gazdaság kőröstetétleni üzemegységénél ifj. Lendvai István brigádvezető volt és az ő ellenőrzésével folyt az ara­tás. A learatott, kicsépelt ter­mést Kummer Mihály fuva­rozta pótkocsis vontatóval a gazdaság központjába. Tóth József tanyája mellett vitt el az út. Ifj. Lendvai összetalál­kozott egy alkalommal Tóth­tal. Beszélgettek és megálla­podtak, hogy egy kocsira való gabonát Tóth megvásárol tőle. Szólt is Kummer Mihálynak, Cegléd alapítóinak történelmi felelőssége RÉGEBBEN, mint ezer évvel ezelőtt lehetett az a hatalmas tűzvész, amely végigtarolta az öreghegyi erdőt. Akkor nyílott szabad út Cegléd felé a berceli határon leselkedő homokbuckák szá­mára. A buckák egészen a bronzkori településig törtek előre és az azt körül­vevő mocsárgyűrű nyugati felét öt-hat méter vastagon homokkal feltöltöttek. Ha a vizenyős talaj újjásarjadt növény­zete útját nem adta volna a futohomok- nak, akkor a Téglagyár dűlőtől a Be­loiannisz utcáig ferjedő területet egy­kettőre beborította volna 2—3 méter ma­gas réteggel. Ezek után már ezt a régi települést az ellenséges lóvascsapatok a szélhordta töltésen keresztül veszély nélkül megközelíthették. Viszont akkor még a ceglédi emelkedést mocsárgyűrű védte, amelyben nyáron hamar elsüly- lyedt a lovas. Télen pedig könnyen el­vágódott a ló a jégen, mivel a régi üz­letekben is hiánycikk lehetett a patkó­sa rok. Az őslakosság, amelyről nem tud­juk, milyen nyelven beszélt, a mai Ceg­lédre tette át szállását. Talán éppen a honfoglaló magyarságtól való félelmé­ben. Hiszen akkor is voltak rémhírter- jesztök. Csak amikor már az átköltözöt- tek meggyőződtek arról, hogy nem va­gyunk olyan vadak, mint a hírünk, ve­gyültek velünk és lettek ők is magya­rokká. MÉG A TATÄROK is féltek a mocsa­rainktól. A szájhagyomány szerint csak egy volt olyan bátor, hogy a menekülő fehérnépek után lovagolt a térdig érő iszapban. A nagyhangú, kövér Márit utol is érte, rögtön nyeregbe kapta, de visszafelé már elvétette az utat és lo­vastul együtt elnyelte az ingo^rány. A kövér Márit pedig egy másik tatár men­tette ki és vitte el. A Csikósszélen egyszer gödörásás közben találtak is egy ember- és egy lócsontvázat. Mellettük tatárkészítményű nyílhegyet is. Ez is igazolni látszik a monda tartalmának valóságát. Hogy a tatár legények közül ki volt a szerencsésebb, az aki az in­goványba süllyedt el, vagy pedig az, aki a kövér Móri gömbölyű karjai között, erre a kérdésre még nem derítettek fényt az ásatások. A régi szlávok és jászok inkább tele­pedtek mocsaras környezetbe, a magya­rok és hunok pedig lóval járható, par­tosabb terepre. Szárazabb helyen a népbetegségek nem pusztítottak oly nagy mértékben. Amíg itt a „morbus Hungaricus” háromezrelékes vámot sze­dett évente, addig a vizenyős környe­zetben négyet. Viszont a lovas tatárcsa­patok éppen a szárazabb terepen épült településeket pusztították el — a többi között Kámánt, Bécset, Csekét és Mátét. CEGLÉD ALAPÍTÓIT nagyon köny- nyű egy ezredév után hibáztatni, amiért lapályos környezetbe telepedtek le. Pe­dig az ő helyzetükben t^lán mi sem cse­lekedtünk volna másképp. Honnan gondoltak volna őseink arra, hogy még a huszadik században is csupa penészes falú házban laknak utódaik? Hogy a Cserhát nyúlványairól leszaladó víz a városunk körül reked meg, mert so­káig luxusköltségnek tartottuk csator­náink kiépítését? Még ha azt feltétlez- ték is az alapítók, hogy a Calvin-hegy- ről, a Bónafikáról kiirtjuk a csapadékot visszatartó fákat, cserjéket, de azt nem képzelték el, hogy mi ezeken a dombo­kon nem a rétegvonallal, hanem a lej­tő irányával párhuzamosan szántjuk a barázdákat, még a nagy táblák kiala­kulása után is. Mintha azon lennénk, hogy minél több vizet eresszünk a la­pályra. Az így gyorsan lefolyó vizet nem volna gazdaságosabb azokon a szá­raz partokon, dombokon tárolni, mint a ceglédi pincékben? ŐSEINK még nem számíthattak arra sem, hogy mi a föld mélyéből artézi kutakból hozzuk felszínre' a vizet. Ugyanakkor utcáinkból, udvarainkból kiirtjuk a nedvességpárologtató nyárfá­kat, fűzfákat. Nincs erkölcsi jogunk bírálni ősapáin­kat, amiért nem láttak ezer évvel előre. Ók legfeljebb csak az élet iskoláját jár­ták ki, mi pedig deciméter pontossággal ' térképeztük fel a talajszint magasságát. Vegyelemzéssel is meg tudjuk állapítani talajrétegeinkben -a talajvíz járatának alsó és felső holtpontját. Mégis — sok tudásunk ellenére — utcasorokat épí­tettünk mocsárfészekbe. MA MÁR sem a tatár sem a török nem kerülgeti asszonyainkat, jószágain­kat. Nem gyújtják ránk roskadozó haj­lékunkat. Ma már a népbetegségek visz- szaszorítása a legfontosabb harci teen­dőnk. Ezen feladatunknak csak úgy tu­dunk jelentős mértékben eleget tenni, ha minél több egészséges lakóházat építünk, minél megfelelőbb terepre. Igaz, sok költséggel jár az építkezés. Túlságosan sokkal. De ezt az áldozatot jövőnkért, népünk egészségéért meg kell hoznunk. Ezért nekünk kell visel­ni a történelmi felelősséget! Egy tanyai öreg paraszt hogy a gabonából az utolsó fuvart Tóth József tanyájában rakja le. Kummer Mihály a lerakott 9 és fél mázsa búzáért 1400 forintot kért, de Tóth csak 800 forintot tudott kifizetni, mert nem volt több pénze. Másnap ifj. Lendvai Bakos Lászlónével újabb vásárt be­szélt meg. Bakosné rögtön szólt Kányánénak is, aki szin­tén bekapcsolódott az üzletbe. Délután ifj, Lendvai felkereste Kümmert, áld éppen azzal fog­lalkozott, hogy a kombájnból a pótkocsijára felfogja a búzát. Ez azonban nem egészen sike­rült, a gabona nagyobb része leszóródott a földre. Lendvai innen Bakos Lászlónéhoz ment s közölte vele: elszállít­hatja a tarlón levő, leszóródott búzát. — 1100 forintot kért ér­te, és a kapott pénzen Kum- merral megosztozott. Bakosné — Kánya Istvánméval együtt — kiment a búzaföldre. A ki­ömlött gabonából Bakosné kettő, Kányáné négy zsákot töltött meg. Mikor ezzel meg­voltak, szóltak Tóth Antalnak, hogy fogatával „segítse kihú­zatni Bakosék elakadt gépko­csiját”. — 'A helyszínre érve mondták csak meg Tóthnak, hogy nem gépkocsit kell ki­húzatni, hanem az összeszedett búzát kell a lakásukra szállí­tani. — Tóth Antal — noha tudta, hogy a gazdaság búzá­járól van szó, segített nekik. Bakosék tanyájához érve Sin­ket Jánossal találkoztak. Sín- kának gyanús volt a „fuvar”, és mondta is: jelentést tesz róla. Miután a feljelentés meg­történt, Bakosné arra kérte Sinka Jánost: ha tanúként ki­hallgatják, vallja azt, hogy it­tas volt, amikor őket tetten érte, és hogy a zsákokban nem búza, hanem törek volt. De hiába: Sinka a tárgyaláson el­mondta az igazat. A hat ember több mint 6 ezer forint kárt okozott a kö­zösnek. A járásbíróság ifj. Lendvai Istvánt hathónapi sza­badságvesztésre és 500 forint pénzbüntetésre, — Kummer Mihályt ha ti lónapi — 3 évre felfüggesztett — szabadság- vesztésre és 1000 forint pénz- büntetésre. — Tóth Józsefet 3 hónapi, 3 évre felfüggesztett szabadságvesztésre és 800 fo­rint pénzbüntetésre, — Bakes Lászlónét négyhónapi — 3 évre felfüggesztett — szabadság- vesztésre és 2000 forint pénz- büntetésre, — Kánya Istvánnét 3 évi próbaidőre felfüggesztett öthónapi szabadságvesztésre, — Tóth Antalt pedig szintén 3 évre felfüggesztett négyhavi szabadságvesztésre, valamint 400 forint pénzbüntetésre ítél­te.

Next

/
Thumbnails
Contents