Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-15 / 38. szám

1968. FEBRUAR 15., CSÜTÖRTÖK 3 Falugyűlés Dunabogdányban Megválasztották az új népfrontbizottságot A Hazafias Népfront IV. kongresszusára készülődünk. E hó végéig befejeződnek a népfront helyi bizottságainak újjáválasztásai. Dunabogdány- ban hétfő este került sor a választói gyűlésre. A rossz idő ellenére több mint három­százan jelentek meg a műve­lődési házban, ahol a gyűlés előtt tűzoltó- és úttörőzenekar szórakoztatta a megjelente­ket. Hoch Antal népfrontelnök beszámolója részletesen ismer­tette négyéves tevékenységü­ket. Sorra vette, hol, mikép­pen vettek részt a községfej­lesztés munkálataiban, hogyan mozgósítottak a társadalmi munkára. A lakosság — alig háromezer ember — majd ki­lencszázezer forint értékű fel­ajánlást tett és teljesített fa­luja szépítésére. Hosszú lista az is, amit még meg kell oldaniuk a község­fejlesztésben. Hogy megteszik, arra a gyűlés hangulata is biztosíték. Az új népfrontbizottsági ta­gokat a falu lakosai javasol­ták. Arra kérték őket, segít­senek hozzá, hogy az embe­rek még jobb gazdái legyenek saját életüknek, jobban hasz­nálják ki a megnövekedett községgazdálkodási lehetősé­geket. Befejezésül megválasztották a járási és a megyei népfront­tanácskozás dunabogdányi küldötteit. Toll tengeren túlra A Baromfiipari Országos Vállalat albertirsai üzem­egységében egy amerikai cég szá­mára bérmunká­ban pulykatollat válogatnak. Nem­rég 13 ezer kg fe­hér toll érkezett a tengeren túlról. Pécsi tejporgyár az NDK-ban A pécsi tervező vállalat nagy kapacitású tejporgyárat tervez az NDK-nak. A gyár Magdeburg mellett épül fel. A pécsi tervező vállalat hat mér­nöke a múlt héten személye­sen mutatta be Magdeburgban az előterveket, amelyek nagy sikert arattak. A GAZDAGSÁG TITKA Galgahévízi zárszámadás 2800 hold - 700 tag Egy munkaegység: 85 forint Közös vagyon: 24 millió Tartalékalap: 5 millió gondolunk a holnapra. Ez az állítás is valótlan. Tavaly há­rom és fél milliós tartalék­alappal zártuk az esztendőt és ehhez az összeghez most újabb másfél milliót tettünk. A biz­tonság számunkra mindennél fontosabb! Gpndolom, ötmillió forint pénztartalék már biz­tonságot jelent. o Reggeltől reggelig ünnep volt Galgahévízen. Közgyűlés nz elmúlt esztendő végzett munkájáról és színházi előadás jutalomképpen, aztán estétől reggelig tartó bál két zenekar­ral és nagyon sok vidámság­fal. Okkal és joggal. Nincs példa rá, hogy a termelőszö­vetkezetek megalakulása óta nyolcvanöt forint jusson egy munkaegységre a Pest megyei közös gazdaságban. A munkaegység értéke esz­tendők óta Galgahévízen ér a legtöbbet. Tavaly nyolcvan lurintot fizettek, de az idén még ezt is megtoldották öt forinttal. így is másfél millió­val nőtt a tartalékalap egy esztendő alatt és már megha­ladja az ötmillió forintot. Maguk a puszta számok is sokat mondanak ebben a Galga-menti községben. Egy-, tízórás munkanap értéke: százharminchat forint! Az egy tagra jutó átlagjövedelem kö­zel jár a huszonhatezerhez. Az egyéni jövedelmek alakulása azonban ennél is beszédesebb. Lukács Antal traktoros, 664 munkaegység, 56 440 forint, érni 4703 forintos havi átlag- keresetnek felel meg! Basa István gépkocsivezető, 644 munkaegység, 54 740 forint. Kolessza András fogatos, 533 munkaegység (a vasár- és ün­nepnapokon kívül még har­minchat munkanapon nem dolgozott!), 45 305 forint Ben­ce János fogatos, 532 munka­egység, 45 230 forint. Juhász Sándorné növénytermesztő, 441 munkaegység (alig több, mint nyolchónapi munkával!), 87 485 forint. Katona Mihály- né növénytermesztő, 435 mun­kaegység, 36 975 forint. Szá­raz Mihályné növénytermesz­tő, 429 munkaegység, 36 465 forint. Az említett jövedelme­ket kiegészíti még az egy hold háztáji termelési értéke és a földjáradék. Az elnöki iroda falát tizen­öt oklevél díszíti. Közülük nem egy a forradalmi mun­kás-paraszt kormány elisme­rését fejezi ki a galgahévízi Rákóczi Termelőszövetkezet vezetőségének és tagságának az eredményekben gazdag munkáért. Kérdezem az elnököt, Gádor Mihályt, mi a magyarázata a szövetkezet milliókban mér­hető gazdagságának, hiszen a termelőszövetkezet közös va­gyona meghaladja a huszon­négy millió forintot? — A mi falunkban nagyon tudnak dolgozni az emberek — ez a csendes szavú válasz. — Nemcsak a már említett kiemelkedő példák bizonyít­ják ezt. A fejők munkaegység átlaga például 564, ami havi keresetben négyezer forintot jelent! Vagy: a növényter­mesztésben dolgozó tíz leg­szorgalmasabb asszony kere­seti átlaga is meghaladja a harminckétezer forintot! Igaz, hogy ez szezonidőben tizen­hat-tizenhét órás munkát is jelent. Egy érdekes példát em­lítenék csupán a sok közül. Száraz Mihályné eaerhatszáz négyszögöl uborkát vállait az elmúlt esztendőben. Két isko­lás lányával dolgozott ezen a területen. Tessék, itt van a kartonja, nézzük meg, mit mu­tat egy napja. Július 16. Haj­naltól késő estig leszedtek 3555 forint értékű uborkát. Értékének hetvenhat és fél százalékát a területvállaló tag kapja a kézi munka elvégzé­séért, amely jelen esetben 2720 forintot jelentett. Azaz Száraz Mihályné két lányával egyetlen nap alatt harminckét munkaegység értékét kereste meg! Elhallgat kis időre. Gond­terhelt az arca. — Tudom, hogy egyesek kétkedve fogadják eredmé­nyeinket. Hallottam már olyan szóbeszédet, hogy azért nagy nálunk a munkaegység értéke, mert termékeink előállítására kevés munkaegységet haszná­lunk fel. Ez nem igaz. A 2352 hold közös szántóra 163 513 munkaegységet használtunk fel. Ez azt jelenti, hogy egy katasztrális hold közös szán­tóra kereken hetven munka­egység jutott, ami tudomásom szerint a gödöllői járásban a legmagasabbak közé tartozik. De cáfolni tudjuk azokat is, akik azt hangoztatják, hogy csak a mának élünk és nem A kimagasló eredmények oka az elnök véleménye sze­rint: — A tagság szorgalmas munkája mellett a korszerű gazdálkodási módszerekben és a kedvező időjárási adott­ságokban keresendő. Példák­kal bizonyíthatom ezt is. Hat­százhetven holdon termeltünk búzát és a több éves átlagot figyelembe véve tizennégy má­zsás termésre számítottunk. (1966-ban csak tizenhárom és fél mázsa termett.) Ezzel szemben közel tizennyolc má­zsás termést takarítottunk be, ami huszonöt vagon többlet­termést jelentett Kétszáztíz hold burgonyánk is jól fize­tett: a tervezett holdankénti hetven mázsa helyett kilenc- venhét mázsa termést hozott. Pedig, s ez tudott dolog, főiter­ményünk az uborka és a zöld­borsó. Uborkából hárommillió­százezer forint, zöldborsóból pedig közel másfél millió fo­rint volt csak a többletbevéte­lünk. E két termék együtt több, mint nyolc és fél millió forintot jövedelmezett a gaz­daságnak. Ügy gondolom, az elmondott néhány számadat is munkánk eredményességét igazolja. Ami szintén azt bizonyítja, hogy a holnapra igenis gon­dolnak a gazdaság vezetői: kétmilliórhétszázezer forintot fordítottak az elmúlt eszten­dőben építkezésre és gépek vásárlására. Az idei eszten­dőben többek között száz fé­rőhelyes tehénistálló, sertés- fiaztató, gépszín, üzemanyag­tároló, hajtatóház és péküzem megépítése, illetve lánctalpas traktor, gabonakombájn, há­rom darab Zetor, két billenős pótkocsi vásárlása szerepel. Sőt, elkészült 1969—70 beru­házási terve is, amelyben pél­dául két darab háromszáz fé­rőhelyes sertéshizlaló és egy újabb sertésfiaztató is helyet kapott. o Reggeltől reggelig ünnep ünnep volt Galgahévízen. Okr kal és joggal. Egy nagyon gaz­dag munkás esztendő végére tett pontot ezen a napon hét- száz termelőszövetkezeti gaz­da. Prukner Pál SZÁZHALOMBATTA Új város születik... Idén befejeződik a százha­lombattai lakótelep első sza­kaszának építése. A hőerőmű és az olajfinomító közötti te­rületen 759 távfűtéses lakás készüL Hétszázba már be­költöztek a két óriási üzem dolgozói. Jelenleg 2500-an laknak a korszerű telepen. Tanítanak már a 16 tanter­mes általános iskolában. A még hátralevő 59 lakás kul­csait április végén adják át a tulajdonosoknak. Az építési programban levő hatvansze­mélyes bölcsőde, száz gyer­mek óvodája, az ABC-áruház, az étterem, az orvosi rendelő, a gyógyszertár, a mentőállo­más és a különféle szolgálta­tásokat nyújtó üzletsor a harmadik negyedévben nyí­lik meg Az épületek környé­kének rendezését, csinosítását előreláthatólag az idén már nem tudják befejezni, ezek a műveletek áthúzódnak a jövő évre. Az időközben jóváhagyott program szerint a Dunai Kő­olajipari Vállalat építése foly­tatódik, s az eredetileg ter­vezett évi hárommillió tonna nyersolaj-feldolgozás 1973-ra megduplázódik. Természete­sen ezzel arányoson emelke­dik majd a műszakiak és a szakmunkások száma is. Többségüknek lakásra lesz szüksége. Ezért már összeállították 1117 újabb lakás beruházási programját. A beruházási program jóvá­hagyása után hozzálátnak a Lakótelep bővítéséhez. A kö­vetkező években tehát új szo­cialista város keletkezik majd a százhalombattai Duna-part közelében. Lehetséges, hogy lakosainak száma a régi községével együtt megközelíti majd a tízezret 3 millió forint nyereség A péceli fogyasztási szövet­kezet 1967-ben érte el eddigi legmagasabb nyereségét, 3 millió forintot. Az új gazdasá­gi mechanizmusban az eláru­sítók jövedelme a forgalom alakulásától függ. Ezért önte­vékenyen szerezték be az áru­kat, s ügyeltek arra, hogy a keresett cikkekből ne legyen hiány. A termelőszövetkeze­tekkel, ktsz-ekkel, valamint az állami gazdaságokkal kiépíte.t kapcsolataik révén a közületi árusítás forgalma megkétsze­reződött. Mindezek eredmé­nyeként egyhavi fizetésnek megfelelő nyereséget osztanak szét közöttük. „Úttörők a biztonságos otthonért“ Ragyogó hangulatban, leg­alább ötven csillogó szempár tapad Mágócsi Kárölyné úttö­rő vezetőre. A Gödöllői Járási Tanács nagytermében rendez­ték meg tegnap az évi „Úttö­rők a biztonságos otthonért” balesetelhárítási mozgalom megyei díjkiosztóit. Az érté­kes nyereményekért — s nem­csak ezért, hanem családjuk s önmaguk védelméért — 137 őrs küzdött BemecebarátitóL Kocsérig. A balesetelhárítás­ról szóló színes, rajzokkal-ké- pekkel díszített füzeteket a gyerekek az ifjúsági Vöröske­reszt-szervezethez küldték be, ahol a versenyt szervező Úttö­rő Szövetség és az Állami Biz­tosító képviselői bírálták el: melyik napló méltó rá, hogy a sorsolásban részt vegyen. A nagy asztalon, gazdájukra várón tizenhárom értékes nye­remény sorakozik: asztali fut­ball, sok sárga futball-labda, tollaslabdakésizlet, sakk, ping­pongfelszerelés, táborozásnál kincset érő bogrács. De a nagy pillanat még hátravan. A kó­rus fellépése és a szavalat után még játszanak a gyere­kek, egészségügyi „Ki mit tud” van műsoron. Az ügyesen per­gő, sokszor nehéz kérdésekre, ugyanolyan ügyesen pergőn válaszolnak. Látni, jól ismerik a KRESZ, vagy az elektromos háztartási készülékek előírá­sait Hópelyhek ü) G renoble-ban már több mint egy hete 120 kilométeres óránkénti sebességgel szá­guldoznak a sízők. Kecses testtartással veszik a kapukat, 80 métereket ugranak és közben vigyázzállásban „utaznak” a levegőben. A mi fiaink valószínű, valamiféle különle­ges szer hatására, jóval kisebb sebességgel száguldoznak és kisebbeket ugranak. Nem le­het könnyű olyan meredek és síkos pályákon így visszatartani magukat. Mindegy, a tény tény marad és ezért nevüket az eredménylis­tán a szerény, de mindenképpen tisztes utol­sók között találjuk. De nem erről akarok csevegni, hiszen nem az eredmény, hanem a részvétel a döntő! Igaz, a műkorcsolyázók között (nem is tu­dom már milyen színű és mivel díszített ru­hában), hatodig lett a mi aranyos kislá­nyunk. De nem erről akarok csevegni. Bár a rész­vétel mellett az eredmény is fontos. V an a tarsolyomban egy kis „bezzegügy”. Azzal szeretnék előrehozakodni. Válla­lom a kockázatot, hogy néhányan agyonver­nek érte. Nemrég a bölcs és erkölcsös sportatyák úgy döntöttek, hogy odakinn a fehér olimpián bárkit interjúvolnak is, bárkit fényképeznek is, az ember csak önmagát adhatja, a fénykép csak síléc nélkül készülhet, mert az olimpia az nem üzlet, nem tőzsdepalota és legkevésbé reklám. Szóval (játszom a gondolattal), rossz üzlet az, ha egy magyar versenyző ott kinn Gre­noble-ban, a világ összes képes magazin tudó­sítójának őszintén bevallaná. amint éppen en face fényképezik, nos őszintén bevallaná, hogy ő „elviaszolta” magát, mert Schmoll-pasztával kente be a lécét, Schmoll-cipőpasztával azért, mert kémei félrevezették. Itt széttárná a kar­ját, s akkor mindenki értené, hogy ezért az elviasáolásért lett az utolsóelőtti. Ez esetben (fűzöm tovább a gondolatot) ez a koma egy huncut vasat sem kapna Schmolléktól. Ez tiszta ügy lenne, ebbe maga az öreg amerikai elnök sem tudna belekötni, sőt megdicsérné a fiút. D e nem mindenki ilyen tájékozatlan a viaszok és az üzlet világában. (És nem is mindenki öntudatos). Gondolom, a francia sí-Napoleon, ha megengedték volna, igencsak elmondta volna a kíváncsi zsurnalisztáknak, hogy ő bizony hikori léccel száguldott az ara­nyért, már mint az olimpiai aranyérmekért. De hát azért csak leesett volna némi arany a gyártól is, ahol, amelyben a lécet gyártották. Persze, a magyar fiú is kaphatott volna né­mi kis dohányt, még akkor is, ha Schmoll- pasztával kente a léceket. Tudniillik, neki is hikori léce volt, csupán le kellett volna ta­gadnia a Schmoil-cipőpasztát és kész. Sőt, még járhatóbb és célravezetőbb út lett volna (ha tágabb a lelkiismerete és színesebb a fan­táziája), ha azt mondja: „Nem is Schmoll- pasztával kentem, hanem Kakas-cipőpasztá- val! Ez esetben a konkurrencia sikeres lejá­ratásáért dupla gázsit kapott volna Schmol­léktól. De mit is hordok itt össze hetet-havat? Hi­szen Schmoll cipőpaszta, Kakas cipőpaszta már régen nincs, illetve elég régen volt. Ami­kor mi síztünk éppen akkor. Amikor Mátra­házán egy kisnövésű, de csodálatos egyensúly- érzékű bátor haverom a magyar ifjúsági sí­ugró bajnokságon második lett és háromszor egymás után egy fehérre mázolt katonai sílé­cen „utazott” 50 métert a levegőben. Ott szo­rítottam neki a sánc mellett, mert az én ba­kancsomban ugrott a fiú és a padlóviaszt, amivel bekente ’écét, otthonról loptam volt. A mikor megkapta az ezüstöt, azt kérdezte tőle Fekete Nagy Károly főhadnagy úr, leventeoktatónk és síparancsnokunk: — Mi­lyen odafenn a klíma, fiú? — Főhadhagy úr, alázatosan jelentem, jó, csak egy kicsit fúj a szél — válaszolta a ha­ver. — No, lám —, mondta elgondolkozva a fő­hadnagy úr és elővette vaskos, nehéz veretű ezüst cigarettatárcáját, mely tömve volt Memphis cigarettával. Felénk nyújtotta, az­tán szórakozott arccal visszahúzta. — A-léceket holnap hozzátok be a parancs­nokságra — mormogta és ezzel otthagyott bennünket. (suha)

Next

/
Thumbnails
Contents