Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-02 / 27. szám
4 Círlttn 1968. FEBRUAR S, PENTEK Barack, uborka Télen sem pihennek a toki Egyetértés Tsz-ben. Ha az idő engedi, hozzáértő kezek metszik az őszibarackfákat. A 331 holdból az idén már 235 terem a kényes gyümölcsből. Gondolnak a szövetkezetben a gabonára is, szórják a műtrágyát. A gépműhelyekben sincs megállás; már készülnek a nyári munkákra. Jó néhányan dolgoznak a savanyítóüzemben is. A csemegeuborka egy részét eladták a konzervgyárnak, de maradt eltenni való a tsz-nek is. Az asszonyok paprikát és káposztát is savanyítanak az élelmiszerüzleteknek. A tsz melléküzemében, a kis varrodában tizenkét gép zakatol. Textilhulladékot dolgoznak fel; kötényeket, pongyolákat, gyermekruhákat készítenek. Ezzel húsz-huszonöt asszonynak tudnak egész éven át munkát adni. TESZTAUZEM A FALUSZELEN Eperlevél, kiskocka, tarhonya Szitálják a lisztet, pereg a tarhonya, odébb sárgán, lustán kerekedik a sodrófa tánca KÖNYVESPOLC A SZOVJETUNIÓ NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚJA (5. kötet) 1945. május 9-ét, a győzelem napját 1417 nap választotta el attól a hajnaltól, amikor a hitlerista hordák rátörtek a Szovjetunióra. Roppant áldozatok, tengernyi szenvedés és hihetetlen nélkülözések, a hátország és a front hatalmas erőfeszítései eredményeként elérkezett a győzelem történelmi napja. Ezt a győzelmet kivívó, 1945-ös szovjet hadjárat előkészítésének ismertetésével kezdődik a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának történetét feldolgozó munka V. kötete. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában nemrég megjelent kötet a szovjet— német háború harmadik szakaszának befejező európai hadjáratát és a fasiszta Németország teljes vereségének történetét, a japán Kvaniung- hadsereg és Japán vereségét tárgyalja. Ez a kötet is, miként az előző négy, alaposan és mélyen elemzi a hadjáratok és hadászati hadműveletek előtti helyzetet, bemutatja a felek terveit és felkészülését a harcokra, s harcok lefolyását és eredményeit, feltárja a szovjet hadsereg törvényszerű győzelmének és az ellenség elkerülhetetlen vereségének gazdasági, politikai és katonai okait. A kötet első része a Németország elleni szovjet és a vele szövetséges hatalmak hadseregeinek európai hadműveleteit tekinti át. Ennek során meggyőzően bizonyítja: a német hadigépezet szétzúzásában a Szovjetunió játszotta a döntő szerepet. Az 1945. elejére kialakult katona- politikai és hadászati helyzet gondos elemzésével a szerzők kimutatják, hogy bár a fasiszta Németország ebben az időben súlyos válságba került, de még jelentős erőkkel rendelkezett. A szovjet hadsereg fent említett döntő szerepéről a következő adatok tanúskodnak. Míg a németek a szövetségesek ellen a nyugati fronton és Olaszországban 107, nem is a legharcképesebb hadosztállyal harcoltak, addig a szovjet— német arcvonalon tartották fő erőiket — 185 német (köztük 31 páncélos és gépesített) és magyar hadosztályt, valamint 21 dandárt. E csapatok állományában 3 milliónál több ember, 28 500 különböző űrméretű löveg és aknavető, 3950 harckocsi és rohamlöveg volt. Tevékenységüket 1960 repülőgép támogatta. Ezenkívül az ütközetek során bevetették a szovjet csapatok ellen a fő tartalékokat is: 2 miihónál több embert, 2700 löveget, 5390 harckocsit és 3270 repülőgépet Arról, hogy milyen erővel rendelkeztek a szovjet fegyveres erők 1955 elején, először e kötetben jelentek meg hiteles és pontos adatok. A Frontok állományába és a főhadi- Izállás tartalékába 488 összfegyvernami hadosztály, 35 harckocsi és gépesített hadtest és 29 dandár, 155 repülőhadosztály és sok más fegyvernemi magasabb egység tartozott. E csapatok 115 100 löveggel és aknavetővel, 15 100 harckocsival és rohamlöveg- gel, valamint 15 815 repülőgéppel rendelkeztek. A szovjet erőkkel vállvetve harcolt Délkelet-Európában 29 lengyel, csehszlovák, román és bolgár hadosztály, mintegy 325 ezer ember. Ez ismét rácáfol azokra, akik teljesen tagadják vagy erősen kisebbítik e népek szerepét a német fasizmus fölött aratott győzelemben. A kötet szerzői következetesen és tényekkel alátámasztva leplezik le a burzsoá történelemhamisítóknak azon próbálkozásait, hogy kisebbítsék a szovjet hadsereg világ- történelmi jelentőségű győzelmét és bizonyítsák, hogy Németország sorsát a szövetségesek normandiai partraszállása, valamint légi és szárazföldi hadműveletei pecsételték meg. Közismert, hogy az angol—amerikai csapatok nyugat-európai hadműveletei másodrendű jelentőségűek voltak. A kötet második része Japán katonai vereségét és a világháború befejezését tárgyalja. Ennek során a szerzők jól áttekinthetően ismertetik Japán belpolitikai helyzetét, a Csendes-óceán és Dél- kelet-Ázsia térségében folyó harctevékenységet, a kínai nép japánellenes harcát és a délkelet-ázsiai nemzeti felszabadító mozgalmak fellendülését. Súlyánál fogva természetesen a Szovjetunió katonai tevékenysége áll a távol-keleti katonai események ismertetésének középpontjában. A Kína és Korea elleni japán agresszió rövid történeti ismertetése után következő részek elemzik Mandzsúria és Korea általános katonai védelmének japán tervét, a Kvantung- hadsereg erejét és fegyverzetét, s végül a távol-keleti szovjet—japán hadműveletek lefolyását és Japán fegyver- letételét. A szerzők rámutatnak: Japán vereségével gyökeresen megváltoztak a kelet- és délkelet-ázsiai viszonyok. Felszabadult a japán iga alól a koreai nép, és megteremtődtek a feltételek ahhoz, hogy a vietnami nép megszabaduljon a gyarmatosítóktól. A kínai nép pedig, a szovjet had sereg hathatós támogatásával, sikeresen harcolhatott a külső és belső reakciós erők ellen. E kötet tehát messzemenően elősegíti a legújabbkori történelem egyik jelentős szakaszának a megismerését. Sörös Lajos nyomán a tésztalap. Tizenöt asszony hajlong ritmikusan a munka ütemére. Ezek az asz- szonyok a Március 15. Tsz- ben, a hernádi faluszélen dolgoznak. Kora reggel ellátják a családot, malac, tyúk is megkapja a magáét, aztán us- gyi. Nyolc órakor már csobban a melegvíz, lebbennek a fehér köpenyek és Gazsóné máris üti fel sorban a tizenhat tojást az első két kiló .liszthez. Ebből nyolc levél tészta lesz s naponta 46 kiló lisztet gyúrnak fel. Egyelőre még minden munkát kézzel végeznek. A másik teremben ötletesen szárítják a kész tésztát: hótisztára súrolt lapokra kiterítik, felette egy csibenevelő műanya szolgáltatja a párologtató meleget. Ment annál jobb a kész áru, mennél tovább szárad. A papírzsákokban már ott zörög az első napok termése, az apróra vágott kocka, az eperlevél, és a négyötféle finomságú tarhonya. Ezt az árut Karcagon várják, az ottani földművesszövetkezettel szerződtek. Balázs Györgyné először csodálkozva nézi, csipegetjük a térítőről a gömbölyű szemeket. Aztán megértőén bólint, hogy az ő árujuk még nyersen is kelletős, hiszen igazi „házi”. Nyugodt tempóban, jó hangulatban dolgoznak, már kimódolták: szalagszerűen mikor leggyorsabb a munka. S azt is tudják, a mostani havi ezres, rövidesen csak több lehet... k. m. A piros tábla mögött Cementliszt ■■ öreg szita «■ robotlaboráns Piros betűs tábla: „Idegeneknek tilos a belépés’’. Az ajtó mégis kinyílik, zárt világ tárul elénk. Fehér köpenyes fiatal lányok hajolnak figyelmesen műszerek fölé, számok, adatok sorakoznak egymás alatt az eléjük tett papíron. A kémia világa: műszerfalak, lombikok. Varázslatos boszorkánykonyha? Igen is, nem is. A DCM laboratóriuma. De szerelmi bájital helyett itt a minőség készül. Pipamúzeum Ibafán A Kaposvár és Szigetvár közötti dombos vidéken fekvő Ibafán országos hírű pipagyűjtemény található, amit az ismert népi mondóka is megörökített. Ebből az értékes anyagból rendeznek be pipamúzeumot Ibafán. A titokzatos elzártság csak látszat. A nagy gyár munkájának minden apró mozzanatát ismerik. Műszereik, gépeik, szaktudásuk segítségével megállapítják, megfelelő fi- nomságú-e a cementliszt, meghatározott arányban vannak-e jelen az összetevők nem kerülhet ki rosszabb széria, amit nem értéke' síthetnének rendes áron, mert az ráfizetés lenne. Vizsgálataik eredménye dönti el, nem kell e leállni a munkával valahol? Meglepően fiatalok. Nevetve mesélnek az 'ócska kézi szitákról, a mostani gép elődjéről. Akár a kenyérsütő mamák, úgy dolgoztak. No, és a jövő? Az automatagépeké. A „gondolkodó masináké” a robot laboránsoké, „akik” kikapcsolják az emberi erőfeszítést... Automataadagoló és vezérlő. Egyszer az is meglesz. V. V. Munka után nem dolgozunk Egymásnak koppantottak a korsókat mi öten a ládagyáv- bál, hogy szikrázott az üveg, és a hab ugrott egyet a tetején, mintha csiklandoznák. De azt kikötöm, mondtam, mint afféle szóvivő, mikor végre fölmerültem a korsóból, hogy most nem dolgozunk, üzemről, melóról egy szót sémi Helyeslő dörmögés adta rám áldását, s a kis Lahonya máris vette a lapot. Jelentősen mondta, mintha nem is ő lenne köztünk a legfiatalabb. — Kaporszakállú — ez én 'vagyok, s hogy miért tűröm a megszólítást, nem is tudom —, hallottad, hogy nősül a Krecs- már gyerek a tmk-ból? Minye Jancsi, aki elvált, mert jött egy Don Juan, fekete bajszú, nagy szemű, aki jobban tudott beszélni Mariskájával, mint ő, mérgesen nevetett. — Huszonötöt a fenekére, nem házasságot, hiszen ats még föl sem szabadult. — Na és? — védte meg Csökmök Frici. — De különben egész ügyes, de hát van is neki mestere, annyi szent. Jancsi fölemelte a korsót, aztán anélkül, hogy belenézett volna, dühösen letette. Káröröme az eget fenyegette. — Miért, már az is mester, a Kácsor Tóni? Azt se tudja, melyik végén van a kalapács nyele. Ott van például az a hétcollos... Felibe kellett szakítanom. — Jó, ezt majd mondd el holnap bent, órabérben. Dolgozni jöttünk a majomtejmé- résbe, vagy inni egy áldomást? — Igaz, igaz — tértek égéhez, s Bíbic Misi már mondta is: — Hát azt tudjátok-e, hogy Bori néninek a kettes öltözőben négyes találata volt a lottón? Persze, hogy tudtuk. Kis nyolcvancentis öregasszony az a Bori néni, de fürge, mint az ürge. Ugyan mit csinál any- nyi rengeteg pénzzel? Lahonya megmagyarázta: — Majd a Manci lánya újra fölfedezi a mamát, és ráte>- szi kezét a korpára. Persze, a Manci, Lót meo- vezető felesége. Lahonya tartotta a vezérszólamot: — Az a Lót is megéri a MINIKROKIK Van abban valami csodálatos, hogy Marconi és Popov feltalálja a rádiót, illetőleg annak lényegét. Aztán telnek az évtizedek, tudósak hajolnak kísérleti asztalaik fölé és a rádió mind tökéletesebb és tökéletesebb lesz. Futószalagon készül. Ezrek precíz munkáját testesíti meg. Újítanak, tech- nologizálnak, meóznak, világ- színvonalon csomagolnak, csomagolnak és szállítanak. Aztán én elmegyek az OTP- be —, már ez is csodálatos, hogy csak úgy elmehetek! — és még én kapok pénzt, hogy vegyek ebből a csodálatos találmányból, amit úgy hívnak, hogy rádió. Veszek. Hazaviszem, lelkes boldogsággal. Antenna, konnektor, körülüljük és megcsodáljuk, hogyan nyílik szét ennek a pompás, igazán emberi találmánynak varázsnak nevezett szeme és már hallom is az alkotó ember találmányának hangját: — Vadászbombázók rakéta- támadása Hanoi ellen. Van ebben valami csodálatos ... Hát nem? ★ — Mit akar? — unatkozott rám a Hivatal képviselője. — Konyakot. Azt hiszem, az most jó lesz ebben az időben, de nagyon kérem, csak Lánchidat, vagy Budafokot iszom — mondtam szerényen, majd nem mulasztottam el hozzátenni: — Ez természetesen csak a szerénységem és a bennem meglevő jóneveltségem miatt van így. Mert képzelje el, kartársam, ha Napóleon-konyakot akarok... Akkor mi van? — De jó humora van — mormogott egy kicsit azért szégyenkezve a Hivatal képviselője aztán észbe kapva udvariasan megkérdezte: — Mit tetszik, kérem? Udvariasságra udvariassággal illik válaszolni, hát mélyen meghajoltam és illedelmesen megjegyeztem: — Egy fél pecsétet, ha lehetne, kérem... ★ Szerintem, ez ki van csinálva ! Megint nem nyertem egy vasat se: ez, kérem, igenis ki van csinálva! Nyert a (Málcsi néni, pedig annak idején még a fogorvoshoz is elment, hogy ne kelljen békekölcsönt jegyeznie — két gyökér között inkább jegyzett, hogy a harmadikat is ki ne húzzák. Erre már az ötödiket húzzák ki neki, mármint a kötvényt. Nyert, kérem, a Lajos, aki a Bükkben bujdosott annak idején, s addig kerülte az erdőt, amíg egy erdőkerülőnél jegyzett lelkesen. Nyert a Dezső bácsi, pedig 1956-ban disz- szidált, s most az unokája boldog a nyereménnyel. Nyert mindenki más, csak én nem nyertem, pedig én akkor nem bujkáltam, hanem fenntartott fejjel és büszkén jegyeztem. örültem, hogy jegyezhettem! Lehet, hogy az akkori örömömért a mostani üröm a büntetés? Mert szerintem ez ki van csinálva! Kedves OTP, csak egy százast és én mindent megbocsátok... Na jó, lehet ötvenezer is, engem könnyű megbékíteni... ★ Povázsai panaszkodott, hogy az utóbbi időben romlik a memóriája: — Képzeld, megismerkedtem egy nagyon csinos nővel, aki volt olyan fesztelen és kedves, hogy hajlandó volt megosztani magányomat egy éjszakára. Miután megosztottuk, hogy melyik fotelba rakja az ő ruháját és melyikbe én az enyémet, forró boldogsággal bámultam pikánsan gyönyörű testét, és ekkor csengett a telefon. A gyárból kerestek, megbeszéltünk néhány fontos termelési problémát, kiadtarr néhány utasítást az éjszakai műszak számára, aztán megkértem a kisasszonyt, hogy mivel későre jár az idő és fáradt vagyak, tegye el a géppapírt és az indigót, ma mái nem diktálok ... Fél óra múlva kaptam észbe, hogy nem is diktálni akartam és a kisasz- szony nem is a kisasszony kartársnő volt... És képzeld, kérlek, csak másnap reggel jöttén: rá, hogyha nem diktálni akartam, akkor mit? De mégis jc volt, hogy ilyen feledékeny voltam, mert éjszaka megérkezett a feleségem és én olyar feledékeny vagyok újabban hogy teljesen elfelejtettem hogy nekem feleségem is van ... Most, nem tudom, kérlek, hogy jó-e vagy sem, hí romlik a memóriám? Gyurkó Géza V asbetongTiír űk Az Országos Műemléki Felügyelőség födémcserét hajt végre a sárvári Nádasdy-vár- ban. A nagyszabású munka része az ötszög alakú középkori erőd teljes felújításának. A megrokkant fafödémek helyére tégla- és vasbeton szerkezeteket helyeznek el. A munkák pénzét, a legjobb melókat ha- jigálja vissza. Ezzel elszabadította a poklot. — Ahogy mondod! Nekünk nem visszadobta a rámás kasz- nikat? — Meg a lapos mazsolásládákat. — Es amikor jött nagyos- kodni, hogy három szeg északkeletre néz a citromosrekesZ- ből! Rimánkodva néztem rájuk — már megint dolgozunk. Nézzétek inkább azt a kis cicát, hát nem aranyos? Fél jobbra át minden vonalon, ráismertünk: Palack Kati volt a bérelszámolóból. Mondta is Csökmök: — Édes mézes. De azért, ha nem lenne vele a fiú, megkérdezném, mi van az ebédz pénzemmel. Kifordult a szemem. — Neked se számolták el? — Aztán csaknem kitéptem a nyelvem, és úgy mondtam: — Üzem! Bólintottak, beszéljünk másról. Lahonya adta a tájékozottat: — Ismerem a Kati legényét. Anyagbeszerző. Azért nincs elég negyedes csavarunk, mert munka közben is a lányok után jár. Minye Jancsi feje eltűnt a korsóban, azt hittük, belefulladt. Kiáltoztunk is a pincérnek, hogy „segítség, segítség!” miatt átmenetileg nem látogatható a Nádasdy Múzeum. Az építők egyébként mái helyreállították a vér 36 méter magas tornyát, amely ösz- szeomlással fenyegetett. Vasbeton gyűrűkkel erősítettél meg a szemre masszív, de belül eléggé megrokkant magas építményt. — Még egy harmadik kört Aztán megyünk haza krumpli hámozni. Jancsi habos szája nyalogatva mondta: — Neki kéne olyan anyaggal küszködni, mint nekünk nem járna a lányok után, tu dom. — Majd ezt holnap megbe széljük — mondtam. — Ma radjunk a tárgynál. Tudok eg] kajakos viccet. A cigány ... Jancsit a harmadik korst teljesen kiborította, rám s< hederitett. — De a főmérnöl is tehet róla. Lahonya: — Még szép. És i fődiszpécser, a Bodrogi? En: — A cigány hazamegy.. Csökmök: — A Szamosi csak kár volt elengedni. A: nem tévesztette össze a kar tácsszöget a bicikligumival. En: — Pincér, pincér, fizet ni! — nem maradok egy per ág sem veletek tovább. Mind: Na jó, jó, mondd i cigányt! En: Nem. Most már me gyünk. De hazáig aztán csut az üzemről. A fene essen o, üzemes fejetekbe. Mindenki helyeselt. Laho nya külön is kinyilatkoztatta — Világos. Ugyan kit is ér dekel az üzem. De csak ne le gyen holnap háromnegyede csavar, csak ne legyen! Majt megtudod, mit csinálok ezze a holdvilágképű anyagbeszer zővel. Nagy S. József
