Pest Megyei Hírlap, 1968. február (12. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-02 / 27. szám

4 Círlttn 1968. FEBRUAR S, PENTEK Barack, uborka Télen sem pihennek a toki Egyetértés Tsz-ben. Ha az idő engedi, hozzáértő kezek met­szik az őszibarackfákat. A 331 holdból az idén már 235 terem a kényes gyümölcsből. Gondolnak a szövetkezetben a gabonára is, szórják a mű­trágyát. A gépműhelyekben sincs megállás; már készülnek a nyári munkákra. Jó néhányan dolgoznak a savanyítóüzemben is. A cse­megeuborka egy részét elad­ták a konzervgyárnak, de ma­radt eltenni való a tsz-nek is. Az asszonyok paprikát és ká­posztát is savanyítanak az élelmiszerüzleteknek. A tsz melléküzemében, a kis varrodában tizenkét gép zakatol. Textilhulladékot dol­goznak fel; kötényeket, pon­gyolákat, gyermekruhákat készítenek. Ezzel húsz-hu­szonöt asszonynak tudnak egész éven át munkát adni. TESZTAUZEM A FALUSZELEN Eperlevél, kiskocka, tarhonya Szitálják a lisztet, pereg a tarhonya, odébb sárgán, lustán kerekedik a sodrófa tánca KÖNYVESPOLC A SZOVJETUNIÓ NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚJA (5. kötet) 1945. május 9-ét, a győzelem napját 1417 nap választotta el attól a hajnaltól, amikor a hitlerista hordák rátörtek a Szovjetunióra. Roppant áldo­zatok, tengernyi szenvedés és hihetetlen nélkülözések, a hát­ország és a front hatalmas erőfeszítései eredményeként elérkezett a győzelem történel­mi napja. Ezt a győzelmet kivívó, 1945-ös szovjet hadjárat elő­készítésének ismertetésével kezdődik a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának törté­netét feldolgozó munka V. kötete. A Zrínyi Katonai Ki­adó gondozásában nemrég megjelent kötet a szovjet— német háború harmadik sza­kaszának befejező európai hadjáratát és a fasiszta Né­metország teljes vereségének történetét, a japán Kvaniung- hadsereg és Japán vereségét tárgyalja. Ez a kötet is, miként az elő­ző négy, alaposan és mélyen elemzi a hadjáratok és hadá­szati hadműveletek előtti helyzetet, bemutatja a felek terveit és felkészülését a har­cokra, s harcok lefolyását és eredményeit, feltárja a szov­jet hadsereg törvényszerű győ­zelmének és az ellenség elke­rülhetetlen vereségének gazda­sági, politikai és katonai okait. A kötet első része a Németország elleni szov­jet és a vele szövetséges ha­talmak hadseregeinek európai hadműveleteit tekinti át. En­nek során meggyőzően bizo­nyítja: a német hadigépezet szétzúzásában a Szovjetunió játszotta a döntő szerepet. Az 1945. elejére kialakult katona- politikai és hadászati hely­zet gondos elemzésével a szer­zők kimutatják, hogy bár a fasiszta Németország ebben az időben súlyos válságba került, de még jelentős erőkkel ren­delkezett. A szovjet hadsereg fent emlí­tett döntő szerepéről a követ­kező adatok tanúskodnak. Míg a németek a szövetségesek el­len a nyugati fronton és Olaszországban 107, nem is a legharcképesebb hadosztállyal harcoltak, addig a szovjet— német arcvonalon tartották fő erőiket — 185 német (köztük 31 páncélos és gépesített) és magyar hadosztályt, valamint 21 dandárt. E csapatok állo­mányában 3 milliónál több ember, 28 500 különböző űrmé­retű löveg és aknavető, 3950 harckocsi és rohamlöveg volt. Tevékenységüket 1960 repülő­gép támogatta. Ezenkívül az ütközetek során bevetették a szovjet csapatok ellen a fő tartalékokat is: 2 miihónál több embert, 2700 löveget, 5390 harckocsit és 3270 repülő­gépet Arról, hogy milyen erővel rendelkeztek a szovjet fegyve­res erők 1955 elején, először e kötetben jelentek meg hite­les és pontos adatok. A Fron­tok állományába és a főhadi- Izállás tartalékába 488 össz­fegyvernami hadosztály, 35 harckocsi és gépesített had­test és 29 dandár, 155 repülő­hadosztály és sok más fegy­vernemi magasabb egység tartozott. E csapatok 115 100 löveggel és aknavetővel, 15 100 harckocsival és rohamlöveg- gel, valamint 15 815 repülő­géppel rendelkeztek. A szovjet erőkkel vállvetve harcolt Délkelet-Európában 29 lengyel, csehszlovák, ro­mán és bolgár hadosztály, mintegy 325 ezer ember. Ez ismét rácáfol azokra, akik tel­jesen tagadják vagy erősen kisebbítik e népek szerepét a német fasizmus fölött ara­tott győzelemben. A kötet szerzői következe­tesen és tényekkel alátá­masztva leplezik le a burzsoá történelemhamisítóknak azon próbálkozásait, hogy kisebbít­sék a szovjet hadsereg világ- történelmi jelentőségű győ­zelmét és bizonyítsák, hogy Németország sorsát a szö­vetségesek normandiai partra­szállása, valamint légi és szá­razföldi hadműveletei pecsé­telték meg. Közismert, hogy az angol—amerikai csapatok nyugat-európai hadműveletei másodrendű jelentőségűek voltak. A kötet második része Japán katonai vereségét és a világháború befejezését tár­gyalja. Ennek során a szer­zők jól áttekinthetően ismer­tetik Japán belpolitikai hely­zetét, a Csendes-óceán és Dél- kelet-Ázsia térségében folyó harctevékenységet, a kínai nép japánellenes harcát és a délkelet-ázsiai nemzeti fel­szabadító mozgalmak fellen­dülését. Súlyánál fogva természete­sen a Szovjetunió katonai te­vékenysége áll a távol-keleti katonai események ismerteté­sének középpontjában. A Kí­na és Korea elleni japán ag­resszió rövid történeti ismer­tetése után következő részek elemzik Mandzsúria és Korea általános katonai védelmének japán tervét, a Kvantung- hadsereg erejét és fegyver­zetét, s végül a távol-keleti szovjet—japán hadműveletek lefolyását és Japán fegyver- letételét. A szerzők rámutatnak: Ja­pán vereségével gyökeresen megváltoztak a kelet- és dél­kelet-ázsiai viszonyok. Fel­szabadult a japán iga alól a koreai nép, és megterem­tődtek a feltételek ahhoz, hogy a vietnami nép megszabadul­jon a gyarmatosítóktól. A kí­nai nép pedig, a szovjet had sereg hathatós támogatásá­val, sikeresen harcolhatott a külső és belső reakciós erők ellen. E kötet tehát messzemenően elősegíti a legújabbkori törté­nelem egyik jelentős szakaszá­nak a megismerését. Sörös Lajos nyomán a tésztalap. Tizenöt asszony hajlong ritmikusan a munka ütemére. Ezek az asz- szonyok a Március 15. Tsz- ben, a hernádi faluszélen dol­goznak. Kora reggel ellátják a családot, malac, tyúk is megkapja a magáét, aztán us- gyi. Nyolc órakor már csobban a melegvíz, lebbennek a fehér köpenyek és Gazsóné máris üti fel sorban a tizenhat to­jást az első két kiló .liszthez. Ebből nyolc levél tészta lesz s naponta 46 kiló lisztet gyúr­nak fel. Egyelőre még minden munkát kézzel végeznek. A másik teremben ötletesen szárítják a kész tésztát: hó­tisztára súrolt lapokra kiterí­tik, felette egy csibenevelő műanya szolgáltatja a páro­logtató meleget. Ment annál jobb a kész áru, mennél to­vább szárad. A papírzsákok­ban már ott zörög az első na­pok termése, az apróra vágott kocka, az eperlevél, és a négy­ötféle finomságú tarhonya. Ezt az árut Karcagon várják, az ottani földművesszövetke­zettel szerződtek. Balázs Györgyné először cso­dálkozva nézi, csipegetjük a térítőről a gömbölyű szemeket. Aztán megértőén bólint, hogy az ő árujuk még nyersen is kelletős, hiszen igazi „házi”. Nyugodt tempóban, jó hangu­latban dolgoznak, már kimó­dolták: szalagszerűen mikor leggyorsabb a munka. S azt is tudják, a mostani havi ezres, rövidesen csak több lehet... k. m. A piros tábla mögött Cementliszt ■■ öreg szita «■ robotlaboráns Piros betűs tábla: „Idege­neknek tilos a belépés’’. Az ajtó mégis kinyílik, zárt világ tárul elénk. Fehér köpenyes fiatal lányok hajolnak figyel­mesen műszerek fölé, számok, adatok sorakoznak egymás alatt az eléjük tett papíron. A kémia világa: műszerfalak, lombikok. Varázslatos bo­szorkánykonyha? Igen is, nem is. A DCM laboratóriuma. De szerelmi bájital helyett itt a minőség készül. Pipamúzeum Ibafán A Kaposvár és Szigetvár kö­zötti dombos vidéken fekvő Ibafán országos hírű pipa­gyűjtemény található, amit az ismert népi mondóka is meg­örökített. Ebből az értékes anyagból rendeznek be pipa­múzeumot Ibafán. A titokzatos elzártság csak látszat. A nagy gyár munká­jának minden apró mozzana­tát ismerik. Műszereik, gé­peik, szaktudásuk segítségével megállapítják, megfelelő fi- nomságú-e a cementliszt, meghatározott arányban van­nak-e jelen az összetevők nem kerülhet ki rosszabb széria, amit nem értéke' síthetnének rendes áron, mert az ráfizetés lenne. Vizs­gálataik eredménye dönti el, nem kell e leállni a munkával valahol? Meglepően fiatalok. Nevetve mesélnek az 'ócska kézi szi­tákról, a mostani gép előd­jéről. Akár a kenyérsütő ma­mák, úgy dolgoztak. No, és a jövő? Az automa­tagépeké. A „gondolkodó ma­sináké” a robot laboránsoké, „akik” kikapcsolják az embe­ri erőfeszítést... Automata­adagoló és vezérlő. Egyszer az is meglesz. V. V. Munka után nem dolgozunk Egymásnak koppantottak a korsókat mi öten a ládagyáv- bál, hogy szikrázott az üveg, és a hab ugrott egyet a tete­jén, mintha csiklandoznák. De azt kikötöm, mondtam, mint afféle szóvivő, mikor végre föl­merültem a korsóból, hogy most nem dolgozunk, üzemről, melóról egy szót sémi Helyes­lő dörmögés adta rám áldását, s a kis Lahonya máris vette a lapot. Jelentősen mondta, mintha nem is ő lenne köz­tünk a legfiatalabb. — Kaporszakállú — ez én 'vagyok, s hogy miért tűröm a megszólítást, nem is tudom —, hallottad, hogy nősül a Krecs- már gyerek a tmk-ból? Minye Jancsi, aki elvált, mert jött egy Don Juan, feke­te bajszú, nagy szemű, aki jobban tudott beszélni Maris­kájával, mint ő, mérgesen ne­vetett. — Huszonötöt a fenekére, nem házasságot, hiszen ats még föl sem szabadult. — Na és? — védte meg Csökmök Frici. — De külön­ben egész ügyes, de hát van is neki mestere, annyi szent. Jancsi fölemelte a korsót, aztán anélkül, hogy belenézett volna, dühösen letette. Kár­öröme az eget fenyegette. — Miért, már az is mester, a Kácsor Tóni? Azt se tudja, melyik végén van a kalapács nyele. Ott van például az a hétcollos... Felibe kellett szakítanom. — Jó, ezt majd mondd el holnap bent, órabérben. Dol­gozni jöttünk a majomtejmé- résbe, vagy inni egy áldomást? — Igaz, igaz — tértek égé­hez, s Bíbic Misi már mondta is: — Hát azt tudjátok-e, hogy Bori néninek a kettes öltöző­ben négyes találata volt a lot­tón? Persze, hogy tudtuk. Kis nyolcvancentis öregasszony az a Bori néni, de fürge, mint az ürge. Ugyan mit csinál any- nyi rengeteg pénzzel? Laho­nya megmagyarázta: — Majd a Manci lánya új­ra fölfedezi a mamát, és ráte>- szi kezét a korpára. Persze, a Manci, Lót meo- vezető felesége. Lahonya tar­totta a vezérszólamot: — Az a Lót is megéri a MINIKROKIK Van abban valami csodála­tos, hogy Marconi és Popov feltalálja a rádiót, illetőleg an­nak lényegét. Aztán telnek az évtizedek, tudósak hajolnak kísérleti asztalaik fölé és a rá­dió mind tökéletesebb és tö­kéletesebb lesz. Futószalagon készül. Ezrek precíz munkáját testesíti meg. Újítanak, tech- nologizálnak, meóznak, világ- színvonalon csomagolnak, cso­magolnak és szállítanak. Aztán én elmegyek az OTP- be —, már ez is csodálatos, hogy csak úgy elmehetek! — és még én kapok pénzt, hogy vegyek ebből a csodálatos ta­lálmányból, amit úgy hívnak, hogy rádió. Veszek. Hazavi­szem, lelkes boldogsággal. An­tenna, konnektor, körülüljük és megcsodáljuk, hogyan nyí­lik szét ennek a pompás, iga­zán emberi találmánynak va­rázsnak nevezett szeme és már hallom is az alkotó ember ta­lálmányának hangját: — Vadászbombázók rakéta- támadása Hanoi ellen. Van ebben valami csodála­tos ... Hát nem? ★ — Mit akar? — unatkozott rám a Hivatal képviselője. — Konyakot. Azt hiszem, az most jó lesz ebben az időben, de nagyon kérem, csak Lánc­hidat, vagy Budafokot iszom — mondtam szerényen, majd nem mulasztottam el hozzátenni: — Ez természetesen csak a sze­rénységem és a bennem meg­levő jóneveltségem miatt van így. Mert képzelje el, kartár­sam, ha Napóleon-konyakot akarok... Akkor mi van? — De jó humora van — mormogott egy kicsit azért szégyenkezve a Hivatal képvi­selője aztán észbe kapva ud­variasan megkérdezte: — Mit tetszik, kérem? Udvariasságra udvariasság­gal illik válaszolni, hát mélyen meghajoltam és illedelmesen megjegyeztem: — Egy fél pecsétet, ha lehet­ne, kérem... ★ Szerintem, ez ki van csi­nálva ! Megint nem nyertem egy vasat se: ez, kérem, igenis ki van csinálva! Nyert a (Málcsi néni, pedig annak idején még a fogorvos­hoz is elment, hogy ne kelljen békekölcsönt jegyeznie — két gyökér között inkább jegyzett, hogy a harmadikat is ki ne húzzák. Erre már az ötödiket húzzák ki neki, mármint a köt­vényt. Nyert, kérem, a Lajos, aki a Bükkben bujdosott an­nak idején, s addig kerülte az erdőt, amíg egy erdőkerülőnél jegyzett lelkesen. Nyert a De­zső bácsi, pedig 1956-ban disz- szidált, s most az unokája bol­dog a nyereménnyel. Nyert mindenki más, csak én nem nyertem, pedig én akkor nem bujkáltam, hanem fenntartott fejjel és büszkén jegyeztem. örültem, hogy jegyezhettem! Lehet, hogy az akkori örö­mömért a mostani üröm a büntetés? Mert szerintem ez ki van csinálva! Kedves OTP, csak egy százast és én min­dent megbocsátok... Na jó, lehet ötvenezer is, engem könnyű megbékíteni... ★ Povázsai panaszkodott, hogy az utóbbi időben romlik a me­móriája: — Képzeld, megismerked­tem egy nagyon csinos nővel, aki volt olyan fesztelen és kedves, hogy hajlandó volt megosztani magányomat egy éjszakára. Miután megosztot­tuk, hogy melyik fotelba rakja az ő ruháját és melyikbe én az enyémet, forró boldogsággal bámultam pikánsan gyönyörű testét, és ekkor csengett a te­lefon. A gyárból kerestek, megbeszéltünk néhány fontos termelési problémát, kiadtarr néhány utasítást az éjszakai műszak számára, aztán meg­kértem a kisasszonyt, hogy mivel későre jár az idő és fá­radt vagyak, tegye el a gép­papírt és az indigót, ma mái nem diktálok ... Fél óra múl­va kaptam észbe, hogy nem is diktálni akartam és a kisasz- szony nem is a kisasszony kar­társnő volt... És képzeld, kér­lek, csak másnap reggel jöttén: rá, hogyha nem diktálni akar­tam, akkor mit? De mégis jc volt, hogy ilyen feledékeny voltam, mert éjszaka megérke­zett a feleségem és én olyar feledékeny vagyok újabban hogy teljesen elfelejtettem hogy nekem feleségem is van ... Most, nem tudom, kér­lek, hogy jó-e vagy sem, hí romlik a memóriám? Gyurkó Géza V asbetongTiír űk Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség födémcserét hajt végre a sárvári Nádasdy-vár- ban. A nagyszabású munka ré­sze az ötszög alakú középkori erőd teljes felújításának. A megrokkant fafödémek helyé­re tégla- és vasbeton szerkeze­teket helyeznek el. A munkák pénzét, a legjobb melókat ha- jigálja vissza. Ezzel elszabadította a pok­lot. — Ahogy mondod! Nekünk nem visszadobta a rámás kasz- nikat? — Meg a lapos mazsoláslá­dákat. — Es amikor jött nagyos- kodni, hogy három szeg észak­keletre néz a citromosrekesZ- ből! Rimánkodva néztem rájuk — már megint dolgozunk. Nézzétek inkább azt a kis ci­cát, hát nem aranyos? Fél jobbra át minden vona­lon, ráismertünk: Palack Ka­ti volt a bérelszámolóból. Mondta is Csökmök: — Édes mézes. De azért, ha nem lenne vele a fiú, meg­kérdezném, mi van az ebédz pénzemmel. Kifordult a szemem. — Neked se számolták el? — Aztán csaknem kitéptem a nyelvem, és úgy mondtam: — Üzem! Bólintottak, beszéljünk más­ról. Lahonya adta a tájékozottat: — Ismerem a Kati legényét. Anyagbeszerző. Azért nincs elég negyedes csavarunk, mert munka közben is a lányok után jár. Minye Jancsi feje eltűnt a korsóban, azt hittük, beleful­ladt. Kiáltoztunk is a pincér­nek, hogy „segítség, segítség!” miatt átmenetileg nem láto­gatható a Nádasdy Múzeum. Az építők egyébként mái helyreállították a vér 36 mé­ter magas tornyát, amely ösz- szeomlással fenyegetett. Vas­beton gyűrűkkel erősítettél meg a szemre masszív, de be­lül eléggé megrokkant magas építményt. — Még egy harmadik kört Aztán megyünk haza krumpli hámozni. Jancsi habos szája nyalogatva mondta: — Neki kéne olyan anyag­gal küszködni, mint nekünk nem járna a lányok után, tu dom. — Majd ezt holnap megbe széljük — mondtam. — Ma radjunk a tárgynál. Tudok eg] kajakos viccet. A cigány ... Jancsit a harmadik korst teljesen kiborította, rám s< hederitett. — De a főmérnöl is tehet róla. Lahonya: — Még szép. És i fődiszpécser, a Bodrogi? En: — A cigány hazamegy.. Csökmök: — A Szamosi csak kár volt elengedni. A: nem tévesztette össze a kar tácsszöget a bicikligumival. En: — Pincér, pincér, fizet ni! — nem maradok egy per ág sem veletek tovább. Mind: Na jó, jó, mondd i cigányt! En: Nem. Most már me gyünk. De hazáig aztán csut az üzemről. A fene essen o, üzemes fejetekbe. Mindenki helyeselt. Laho nya külön is kinyilatkoztatta — Világos. Ugyan kit is ér dekel az üzem. De csak ne le gyen holnap háromnegyede csavar, csak ne legyen! Majt megtudod, mit csinálok ezze a holdvilágképű anyagbeszer zővel. Nagy S. József

Next

/
Thumbnails
Contents