Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-12 / 9. szám

Lukács Ferenc tanácselnök fogadóórája az Izzóban Lukács Ferenc, a városi ta­nács elnöke ma, pénteken dél­előtt 10-től 12 óráig fogadó­órát tart az Izzó Honvéd-utcai gyárközpont iában. Meghall­gatja úgy az üzemben dolgo­zók, mint a környék lakosai­nak problémáit, javaslatait Eltemették Vargányi Gézát Csütörtök délután az alsóvá­rosa temetőben a család, a ba­rátok és az élelmiszer kiske­reskedelmi vállalat alkalma­zottainak jelenlétében elte­mették Vargányi Gézát, aki kezdettől a szocialista kiske­reskedelem munkása volt, s érdemei elismeréséül 1956-ban kiváló dolgozó, majd 1962-ben a belkereskedelem kiváló dol­gozója lett. MA: UTAZÁS HÉT TENGEREN A Dunakanyar Fotóklub rendezésében, ma este 6 óra­kor a Madách Imre Művelő­dési Ház első emeleti klub- helyiségében dr. Tahin Gyulá­vá folytatja Utazás hét tenge­ren című színes diavetítéssel kísért úti élménybeszámolóját. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Horchy György és Dián Ilona: Emese, Huszár Miklós és Balkovics Judit: Tímea, Varga László és Me­gyei Irén: Zsolt, Kalina Ká­roly és Seben Veronika: Ká­roly, Czinczár Sándor és Roz- gonyi Viktória: Zsolt nevű gyermeke. Házasságot kötött: Érchegyi István és Miller Gizella, Béki János és Széles Erzsébet. Meghalt: Egry Elemérné szül. Schimanetz Rózsa (Be­loiannisz utca 22.), Kozma Gyuláné szül. Bényi Rozália (Felszabadulás útja 16.), Hár­tó János (Tabán utca 34.), Var­gányi Géza (Bajcsy-Zsilinszky u. 17.) és Berkó Józsefné szül. Nagy Lídia (Bottyán u. 53.) VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1968. JANtlAR 12., PENílK AZ ÚJ MECHANIZMUS ELSŐ AJÁNDÉKA A HÍRADÁSTECHNIKÁBAN Memóriagyürűket mér és válogat az új berendezés Fűtött vagonban érkezett Megkezdték a szerelést Kedden lengyel mérnökök érkeztek a Híradástechnikai Anyagok Gyárába. Jövetelüket decemberben megelőzte egy elektronikus berendezés érke­zése Lengyelországból. — Milyen célt szolgál 'ez a berendezés? — kérdeztük Né­meth Lajos főmérnöktől. — Gyárunk memóriagyűrű­ket gyárt a számláló-, számí­tó- és egyéb híradástechnikai berendezésekhez. Rendkívül fontos ezeknek a gyűrűknek a mérése, vá­logatása, elektromos jellemzőinek pon­tos meghatározása, mert csak ezeknek ismeretében tudják használni az elektronikai ipar­ban. A gyűrűk mérését, osz­tályozását, minősítését eddig egy hazai berendezéssel vé­geztük, ameiynek mechanikus részét a műegyetem, elektroni­kus részeit pedig magunk ké­szítettük. Ez a készülék azon­ban percenként mindössze hu­szonöt-harminc minősítést tu­dott elvégezni. — Mit tud az új berende­zés? — Mindenekelőtt minden szükségles jellemzőit regiszt­rálja a memóriagyűrűknek. Ennek következtében a hazai elektronikai ipar biztosan minősített alkat­részeket kap ezután tőlünk. i pontosságon kívül nagyon ontos a gyorsaság: a szerelés alatt álló berendezés percen­ként majd mintegy száz gyű­rűt minősít, s ez lehetővé te­szi gyárunkban a memóriagyű­rűk több milliós tételben való gyártását. — Hol lesz ez az okos be­rendezés? — Érzékeny műszerekről lé­vén szó, nagy körültekintéssel kellett megválasztani a kör­nyezetét. Jellemző, hogy len­gyel partnereink fűtött va­gonban hozták a berendezést. Gyárunkban külön szobában helyezzük el, ahova automati­kus hő- és nedvességszabályo­zót és megfelelő szellőzőberen­deziést építünk be. A szerelésit lengyel szakemberek irányít­ják: kiváló képességű kutató- mérnökök jöttek el hoz­zánk, Josef Filipinsky, a berendezés szerkesztőjé­nek vezetésével, aki Varsóban a számítógépek kutatóintézetének főkonstruk­tőre. A szerelést előreláthatólag egy hónapon belül befejezik, s a próbaüzemelés után a gyár vezetősége bemutatja a mérő és válogató elektronikus be­rendezést üzletfeleiknek — a hazai elektronikai ipar veze­tő szakembereinek. (ferencz) 70 százalékot térít az állam Megjött a szamóca-, málna-, ribizli telepítési kedv Szörpüzemeket alapítottak Az új gazdasági mechaniz­musban jelentős támogatást kapnak a bogyós gyümölcsöt telepítő termelőszövetkezetek. Az állam a telepítés költségé­nek mintegy hetven százalékát megtéríti nekik. Ez az intézkedés az eddigi­nél nagyobb mértékben teszi érdekeltté a közös gazdaságo­kat a telepítésben. Megjött a járásban is a málna-, szamó­ca- és ribizlitermesztési kedv. Feldolgozó és szörpüzemeket alapítottak. Az árak Í967r5érf jobbak voltak, mint az előző években, várható tehát, hogy tavasszal ismét nagy területe­ken telepítenek a termelőszö­vetkezetek szamócát, málnát és ribizlit. s'ikos úton nagyobb a féktávolsági Halálos végű gépkocsikarambol TEGNAP ÚJABB ÖSSZEÜTKÖZÉS A LENIN ÚTON Szerdán délután négy óra előtt öt perccel halálos végű gépkocsikarambol történt a Szent János utca és a Lenin út kereszteződésénél: a Nagy László budapesti lakos által vezetett Trabant-Kombi össze­ütközött a Lenin úton szabá­lyosan haladó daruskocsival. Az összeütközés következté­ben a Trabant megperdült az útkereszteződésben, utasa, Deák Piroska 38 éves, Vác, Április 4. tér. 4. szám alatti lakos kiesett a gépkocsi­ból, s a helyszínen meghalt. Az eddigi vizsgálat szerint a Trabant vezetője nem vette figyelembe a Szent János utca kijáratánál levő, az elsőbbség I megadására figyelmeztető táb­lát, és megállás nélkül hajtott rá a főútvonalra. Ezért a felelősség a Trabant vezetőjét, Nagy Lászlót terheli. A gépkocsikarambol ügyében a rendőrség tovább folytatja a vizsgálatot. Nagy Lászlót o rendőrség őrizetbe vette. Tegnap délelőtt kilenc őrá tájban újabb gépkocsikaram­bol történt városunkban, a Le­nin úton. A Diadal tér felől egy teherautó maga után von­tatott egy másik kocsit. Ez az utóbbi a síkos úton nekiütközött az ott parkoló Wartburgnak. A rendőrség szerint a személy­autóban mintegy 1500 forint értékű kár keletkezett. Sérülés nem történt. Mindkét karambol újabb fi­gyelmeztetés: többet kell törődni útjaink síkosságával! Egyben a gépkocsivezetőiknek is figyelmeztetés, hogy ilyen­kor óvatosabban vezessenek, mert a síkos utakon a féktá­volság nagyobb. (f. 1.) Februártól májusig: Örökszép dallamok - a DCM-ben A DCM szakszervezeti bi­zottsága szerződést kötött az Operaház művészeinek egy csoportjával — öt előadásból álló zenei sorozatra. Domahidy László, Járay József, Koltay Vali, Kövecses Béla, Palánkat Klára, Raskó Magda, Svéd Nóra és Szőnyi Ferenc opera- j és operettrészleteket adnak elő ! — februártól májusig, havon­ta egy alkalommal Örökszép dallamok címmel. Az első zenei estet február 9-én, este fél hétkor rendezik a DCM kultúrtermében. A műsoron részletek Verdi, Mo­zart, Puccini és Leoncavallo operáiból, valamint Lehár, Kálmán Imre, Zeller, Jakobi -és Offenbach operettjeiből. Fellép Raskó Magda, Domahi­dy László és Járay József. Ze­nei kíséretet a Belügyminisz­térium központi zenekara ad, Várkonyi Sándor vezényleté­vel. A bérletek árusítását meg­kezdte a szakszervezeti bizott­ság, az üzemi könyvtár és a vállalati közönségszervezők — az öt estre hatvan forintért. Hlrlapárusítás - a postán Kezdetben a postán, az egyik ablaknál lehetett napilapokat, folyóiratokat kapni. Utána a Marx tér 4. számú házban folyt az árusítás, néhány hó­napig. Most itt megszűnt a lap- terjesztés. Elhelyeztek egy asztalt a főpostán, az amúgy is szűk előtérben, de végre újból kapható itt újság. Érte-_ sülésünk szerint ez a megol­dás sem lesz hosszú életű. Át­rendezik a postahivatal pultos részét, s akkor üveges, szép árusítóhelyet kapnak a Hir- lapiroda terjesztői. Városunk hírét-nevét öregbítik... Felvitte őket a pástra Amikor Képes Pál fejébe vette, hogy vívóiskolát alapít Vácott, sokan hihetetlenül csó­válták a fejüket. Azóta eltelt egy évtized és a bizalmatla­noknak nem lett igazuk. Már Gerevích Aladár mester is sokat fáradozott, hogy ki­csiholja a maximumot a népes gárda legjobbjaiból. Most pe­dig a Sportcsarnokban impo­záns esemény zajlott le. Az ország négy tája felől jöttek össze az ifjú tőrözők és vívók. Egy évtizedes termés be- érése volt, amikor Képes Pál sporttanár és vívómester, a Vörös Meteor edzője, a közön­ség lelkes tapsa közben felvit­te váci sportolóit a pástra. Nagy Mercédesz, Juhász Gá­bor, Eresei László neve ma már ismert a sportkörökben. Országos versenyeken álltak már a dobogón. Váci tornater­mekben vették először kezük­be a tőrt, a kardot, s talán ha­tárainkon túl is ismert lesz egyszer a nevük. Két>es mester megáll egy pillanatra a diadalhoz vezető lépcső fokán, s már a legfiata- labbakat neveli, tanítja. Filipp György általános iskolai tanu­Képes Pál egyik tanítványa lónkat, és a többieket, ö adja a szaktudást; a többi már az olimpikonjelöltek szorgalmán és akaratán múlik. (Gyimesi S. képriportja) VÁCI APRÓHIRDETÉSEK Vajszínű csehszlovák mély gyermekkocsi eladó. Deákvár, Temp­lom tér 4. Elvesztettem december 28-án este egy feke­te, jobbkezes irháikesz- tyűt, alsóváros! gyógy­szertár környékén. Be­csületes megtalálót ké­rem, jutalom ellené­ben szíveskedjék a gyógyszertárba beadni. Nyugdíjas. Modern"* könyvíü*­rény. fotelágy, két fo­tel eladó: Klein Ká­roly utca 14. HIRDETÉSEK FELADHATÓK: VÁC Jókai utca 9. Beköltözhető ház el­adó: Vác, Matejka Já­nos utca 16. szám. rsss/ysssssrrs*fsj’sssss*rs*jrssssr*fsy*sssss*» AZNAP, december 18-án reggel, Szódon minden úgy kezdődött, mint máskor. A havas úton emberek siettek a vasútállomás felé, szürke árnyak. A fagyott udvarokon disznók sivítoztak a kés alatt, aztán csend lett, s mire kivilá­gosodott, már csak a perzselők lángja sziszegett. Zahár Ferenc 31 éves, Dózsa György út 105. szám alatti lakos, átment az ut­ca túlfelére, nővére házába, hogy segéd­kezzen a leölt disznó feldolgozásánál. — Másra, mint vízhordásra nem tudtuk használni, mert béna volt a fél karja, de vizet hozni azt tudott, már gyerekkora óta csinálta, mindig ő hord­ta a vizet... — mondja a nővér. Zahár Ferencet mindenki ismerte Szódon. így ismerték: a Ferkó. Ha olyan lett volna, mint mindenki más, talán a keresztneve elé odaragasztják a vezeték­nevet is, de nem olyan volt, mint a töb­biek, így hát keresztneve mellől az idők folyamán elmaradt a vezetéknév. — HA LEÜLT IDE, ehhez az asztal­hoz ... De sokszor leült! ...nem kért semmit, csak csendesen figyelte, hogyan rexeznek a többiek, mert barátja nem volt neki. Néha megsajnáltuk, meghív­tuk egy sörre. De többet soha nem ivott. Nem hiszem, hogy részeg lett volna, ak­kor ... — mondja egy ember a kocsmá­ban. — Vízfeje volt — mondják a faluban. Az édesanyja, Zahár Jánosné, 72 éves. Tsz-nyugdíjas. özvegy. Férje három éve halt meg agytumorban. — Így született, szegény. De miért kellett így elmennie? Vittem én orvos­hoz, míg kicsi volt, vittem én minden­hová. Akkor még megvolt a hat hold földünk, 'izettem az orvosokat, de csak nem lett jobb az állapota, mert víz volt az agyán. Egy-.zer aztán megmondta egy orvos: „Ide figyeljen Zahárnó, ne vigye sehová ezt a gyereket, mert nincs olyan gyógyszer, amely kijavítsa a hibáját”. — Másra nem is tudtuk használni, mint vízhordásra, mert hibás volt, ugye ... De vizet azt hordott, gyerekko­ra óta. Hogy miért éppen most történt? AZ UDVAR hátsó felében van a kút Alig néhány méter mély. A káva nem magas. Egyszerű kerekes kút. — Itt töltöttük a férjemmel, a hurkát, a tornácon. Az édesanyám elment a szomszédbe imádkozni. Már sötét volt. De égtek a villanyok. Es ha égnek a villanyok, akkor a kútnál sincs egészen A kút , \ sötét. Nekem már forrt a vizem a nagy­lábasban, mondom, új víz kéne, elszala­dok vízért, de Ferkó azt mondta, ne menjél, Verőn, majd én elmegyek. És kikapta a vödröt a kezemből, elszaladt vele. En meg bementem a konyhába. Alig telt el két perc, sokan voltunk itt, azt mondja valaki, hát hol van Ferkó a vízzel? Nem is válaszoltam rá, hiszen hol lenne ... — En itt voltam a szomszédban imád­kozni, esténként összejövünk imára, de egyszer csak nagy sikítást hallok. Talán csak nem a kocsmában verekednek me­gint? Kiszaladtunk az utcára ... — Mondom, hogy alig telt el két perc, de kellett már a víz, mert a forrót kiön­töttem, mondom, utána nézek, hol van Ferkó, a vízzel... Ha nem kellett volna az a víz, akkor . Ián utána sem megyek. De kellett az a nyomorult víz, kiszalad­tam az udvarra. Kérdezem a férjem: „Hol van Ferkó, a vízzel?” „Hát hol len­ne ...” — mondja. „Csak nem esett bele a kútba?” — mondja egy asszony, de erre nem is válaszoltam, mert ez olyan lehetetlen volt. Egész életében hozta a vizet, már gyerekkora óta, és nem lett belőle semmi baj... ■— Nem volt neki se pajtása, se senki­je ... Az mondta mindig: „Nincs nekem senkim, édesanyám, mert ilyen az álla­potom ... Minek éljek így?” Máskor meg azt mondta: „Jaj, vigyázzon édesanyám, magára, mert ha meghal, akkor én ön­gyilkos leszek, nem ér akkor nekem semmit az élet”. — Rohantam. Csak, amiatt a nyomo­rult víz miatt. Ha nem, kell a víz, akkor még talán a vacsoráig sem vesszük ész­re, hogy eltűnt. Nézem a kútnál, de nincs ott. De nincs ott a vödör sem. Sza­ladok az utcára, hátha oda ment ki. De nincs az utcán sem. Ha nem, akkor hol a vödör? Csak nem vitte magával, ha elment valahová? Rohanok vissza a kút­hoz. És akkor láttam, hogy furcsán him­bálódzik a másik vödör a láncon. Bele­nézek, sötét van. Elkiáltottam magam: „Ferkó!” Nem válaszolt... — EN MEG CSAK TÖLTÖTTEM a hurkát. Hallottam, hogy a feleségem a fiú után kiáltozik, de gondoltam, bizto­san elment valahová, majd megkerül. Mert tudja, nem volt tökéletes, sze­gény... De egyszer csak azt hallom: „Elemlámpát! Gyorsan ide az elemlám­pát!" És akkor a feleségem már olyan furcsán kiáltozott... — Nem, gúnyolni nem gúnyolták itt a faluban. Csak, amíg élt, addig nem na­gyon törődött vele senki. Mint afféia falu bolondjával. Én is meghívtam egy- egy pohár sörre. Nézte, ahogy kártyá­zunk, meg hallgatta, amit beszélünk. De szólni ritkán szólt... — Megnősülni nem tudott, mert nem akadt volna lány ... Aztán pajtása sem volt, mert ő a nőkről nem tudott beszél­ni. Csak hallgatta mindig, ahogy az em­berek beszélnek a nőkről. — A férjem is megijedt már akkor, nem is tudom, hogyan került elő olyan gyorsan az az elemlámpa. Bevilágítot­tunk a kútba, és megláttuk a bakan­csát ... — Olyan sikítás volt, hogy mindenki kiszaladt innen is. Valaki biztos a fele­ségét vágja a disznó helyett. . Még ne­vettünk is. — Azonnal kaptam ezt a görbe he­gyű vasvillát. Azért van ilyen hosszú rúdja, ha beesik a kútba a vödör, ezzel szoktuk kihalászni. Beleakasztottam a villát a nadrágjába és megpróbáltam kihúzni. Nem ment. — Én meg még le is kiáltottam neki. „Várjál, Ferkó! Ferkó! Rögtön hozzuk c. létrát!” — A létra is itt volt kéznél, a kötél is Lementem, rátekertem a hurkot a boká­jára, de akkor már láttam, hogy nem mozdul — kihúztuk, de nem volt mát benne élet. — Kiértünk az utcára, mindenki a Verőn lányom háza felé szaladt és ott meg sikítottak. Egyszer csak azt kiáltja valaki: „Zahár néni, a Ferkó beleesett a kútba”. Mozdulni sem tudtam. — Megfordítottuk, nyomkodtuk a ha­sát, valaki orvosért szaladt. A HÁLÁL OKA: fulladás. — Én még a két ujjamat is beletettem a szájába, ie nem jött belőle egy csepp víz sem. Az orvos mégis azt mondta, hogy fulladás volt a halála. — Isten rendelése lett volna? Nem tudom. Csak ne így ment volna el, sze­gény. Halt volna meg a saját kezeim között! Hiszen az én gyerekem volt, ne­kem kedves, mint a többi! Nádas Péter « 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents