Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-12 / 9. szám

1968. JANUAR 12., PENTEK pear HEGYEI <~f&riap 3 Halcszi krónika (3) Kinek van igaza? Tsz-akadémia a tanácshá­zán? Persze, nincs másutt al­kalmas terem. Van «szakkör, mely iskolai tanteremben mű­ködik. De: van tsz-akadémia, van szakkör. Azaz: élni lehet az adott lehetőségeken belül is a kultúra fölfedezésének és birtokbavételének sok módjá­val. Talán valamiféle kultúra- eilenesség diktálná a falu ve­zetésének magatartását? Nem­rég nyílt meg a könyvtár új helyisége, korszerűbb körül­ményeket teremtve a betű szerelmeseinek, ízlelgetőinek. A tanácsülés több ízben fog­lalkozott kulturális napirend­del, a végrehajtó bizottság még sűrűbben. Hol hát a gond, vagy: az értetlenség forrása miből ered? © — ön mióta él Szőllősön? — 1945 óta. — Mint pedagógus, nyilván Ismeri a levélíró fiatalokat? — Persze. — És mint kultúrház-igaz- gató? — Már sokkal kevésbé,.. Katona Andrásáé alsótago­zatos pedagógus és: a művelő­dés helyi gazdája, mint tisz­teletdíjas. — A levél... — Egy pillanatig nem kétel­kedem benne, hogy a jószán­dék, a segíteni akarás vezette a gyerekeket. Csak hát ez nem levél kérdése. Pénzé. Itt is, állami méretekben is. — A kultúra persze nem egyenlő a művelődési házzal, de jó, ha ez is van hozzá. Mi­vel nincs, milyen a szöllősi helyzet? — Nem a magunk mentsé­gére: a kultúrát nem „fönt” kell kezdeni. Apróságokkal, kis dolgokkal, a szerény lehe­tőségeket teljesen kimerítve, s úgy lépni tovább. A kultúrá­hoz is kitartás kell. Szívósság. hs nem szalmaláng. — Szalmaláng? — Jöttek hozzám kislányok, hogy ők szeretnének színdara ­Általános iskolások orosz nyelvi versenye A Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság, a Művelődésügyi Minisz­térium és a Magyar TJttörők Szö­vetsége az 1967—68-as tanévben a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulója tisztele­tére rendezi az országos, orosz nyelvi szóbeli versenyt, amelyen az általános iskolák hetedik és nyolcadik osztályos tanulói ve­hetnek részt. Az első fordulót február 15-ig bonyolítják le, a másodikat és harmadikat április 5-ig. A ne­gyedik fordulóra — az országos versenyre — a megyei győztesek kapnak meghívót. Az országos verseny győztesei közül, minden kategóriában egy- egy tanuló szovjetunióbeli ju­talomutazásban részesül. bot tanulni. Egyikük, aki tud gépelni, elvállalta, hogy a mű­sorfüzetből több példányban átmásolja. Mindegyikük na­gyon örült. Elvitte a füzetet a kislány. Tavasszal. Azóta is másolja ... © Azon, hogy a kultúrhelyiség olyan, amilyen, változtatni nem lehet. Sok dolgon azon­ban: lehetne. Azon például, hogy az ismeretterjesztő elő­adások hallgatósága népesebb legyen. Nem egy esetben ugyanis érdeklődés hiánya miatt az előadó hiába jött el... A német nyelv, a társastánc és a szabás-varrás szakkör megfelelően működik a mos­toha körülmények ellenére is. Egy-egy szakkör létszáma 20— 25 körül van. Az iskola min­dig szívesen és készségesen adott helyet a szakköröknek; a helyhiány tehát itt nem oka a továbbfejlődés megrekedésé­nek. Azután: a népi tánccso­port oly nagy tűzzel kezdett munkája azért fulladt ham­vába, mert a csoport tagjai — egyenként jöttek próbá­ra... És: a korábbi könyvtár- szobát megkapta a KlSZ-szer- vezet. Eddig nem volt helyi­ségük, ahol összejöhettek vol­na. (A pártszervezetnek ma sincs ilyen helye.) A helyiség rendbetevése már a fiatalok öntevékenységére vár. A he­lyiség adta lehetőségek tartal­mi meghatározása még in­kább. Mert lézengés helyett 6ok okos dolgot lehet csinálni. Csak ne úgy tervezzenek, hogy: várják, mit is lehetne- kellene csinálniok ... Mert a sakkszakkör is azért bukott meg, mert másodszorra már hiába várták a korábban oly lelkes „benne vagyunk” fiata­lokat. Szóval: a szalmaláng... © — Kitartás kell a kultúrá­hoz is. Mire értette ezt? — Meglevő szerény kere­teink között is többet tudnánk nyújtani, ha: több lenne a se­gítő kéz. Ha például a közép­iskolába járó fiatalok nem­csak „benéznének”, hanem vállalnának is valamit. Nem­csak azt kérdeznék: „mikor lesz tánc”, hanem tényleges igénylői — és terjesztői! — lennének a kultúrának. Volt olyan kislány, akit megkértem az egyik, alakulandó szakkör vezetésére. Még fizetést is ka­pott volna érte. Nem sokat, de mégis, p>énzt. Azt válaszol­ta, hogy ő „ilyesmivel” nem hajlandó foglalkozni... — Elmarasztalja tehát a fia­talokat? — Dehogy! CsaJk azt szeret­ném megértetni velük, hogy fordítsanak a sorrenden. Ne ilyen legyen: először a műve­lődési ház, s akkor majd megtöltjük élettel, hanem; a meglevő körülményeket fokról fokra hasznosítva, teljes egé­szében kihasználva érjünk el addig, hogy a művelődési • • KÉSZÜLJÖN FEL motorkerékpárjának tavaszi üzembehelyezésére! MINDEN MOTORTIPUSNAL SZERVIZ, FUTÓJAVÍTÁSOK, KÖZÉP- ÉS NAGYJAVÍTÁSOK, CSÓNAKMOTOROK JAVÍTÁSA, márkaszerviz és garanciális javítószolgálat Pannónia és Danuvia motorok fődarabcseréje, valamint komplett motorcsere MOTORKERÉKPÁR CSERERENDSZER. GÉPMUNKAK. OLCSÓ ÁRAK MÁRCIUS HÓ 31-IG 10%-OS ÁRENGEDMÉNY MOTORKERÉKPÁRJAVÍTÓ KTSZ Bpest XIV., Gizella út 20. Tel.« 296—265, 297—697, 296—043 házra, o tömegigény alapján, már múlhatatlan szükség lesz. Ha a község többsége igény­ként érzi majd a kultúra kü­lön hajlékát, akkor, s ezt ko­molyan hiszem, a hivatalos feltételei is megteremthetők létesítésének. Katona Andrásné egy pilla­natra elhallgat: — Nagyon kérem, nehogy úgy írja meg ezt az egészet, hogy bárki sértve érezze ma­gát. Nehogy olyasmi derüljön ki belőle, hogy itt kultúrálat­lanok az emberek, nem érdek­li őket semmi, s így tovább. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy ennek a fiatal — önálló községként fiatal — te­lepülésnek végig kell szenved­nie a gyermekkorát. Úgy jut­hat el a felnőtt korhoz. Szel­lemieket, s anyagiakat tekint­ve egyaránt. És talán ezt a legnehezebb megértetni az emberekkel. © Pest megyében 1967 elején 179 tanácsi művelődési otthon működött, az összes művelő­dési otthonok száma pedig 215 volt. A 179 között ott sze­repel a tápióiszőllősi művelő­dési otthon is. Mert a kul­túrának azért itt is van ottho­na, ha háza nincs is. Nem szójáték, nagyonis komolyan gondolom. Úgy hiszem, itt rej­lik az .igazság: nem otthonta­lan a kultúra Tápiószőllősön sem, s nem is gazdátlan. Azt szokták mondani: a tehetség utat tör magának. Az igé­nyekkel is teljesen azonos szokott történni: utat törnek maguknak. Igény volt, hogy ne kerékpározzon a fél Halesz, hanem busz legyen. Lett. Igény volt, hogy villany égjen a házakban. Eg, nagy többsé­gükben. Igény volt, hogy oda­haza Is több üzlet, nagyobb választék legyen. Meglett. Nem sorolom tovább. Jól tette a tizenhét — nem haleszi, hanem tápiószőllösi (érzik-e a különbséget?) — fiatal, hogy megírta a levelet Talán sikerül tisztázni a „frontokat”, s ha igen, akikor a küzdelem is könnyebb lesz. A közös küzdelem a kultú­ra valóban nemes ügyéért. Mészáros Ottó (Vége) Távvezeték­szerelés 30 méter magasban, 25 fokos hidegben Üj szakaszába érkezett a nagyar—osztrák energiacsere­egyezmény eredményeként a két ország között épülő villa­mos távvezeték munkája. Hor- vátkimle község határában az Országos Villamos Távvezeték Vállalat dolgozói a héten hoz­záfogtak a már felállított 30 méter magas oszlopokon a ve­zetékek szereléséhez. A ma­gasban végzett rendkívül ne­héz munka a 20—25 fokos nagy hidegben sem szünetel. A 220 kilovoltos távvezeték építését az előírás szerint március 31- ig befejezik, hogy az áprilisi próbaüzem után májusban üzembe helyezhessék az egész vonalat és váltakozva megin­dulhasson a kölcsönös energia- szállítás a két ország között. „MAGYAR“ AZALEA Szombathely virágboltjai­ban megjelent az azalea cse­repes virága. A három év alatt előállítható dísznövényt ez év januárjára először ne­velte fel a Szombathelyi Ker­tészeti Vállalat. Eddig nagy­részt Csehszlovákiából, Hol­landiából és az NSZK-ból hozták, be a virágot. Eltemették Fabinyi Endrét Gyászzene szólt tegnap délután a Farkasréti temető­ben. A kürtöket munkásőrök fújták. Vörös lobogó alatt, hosszú sorban egyenruhások: munkásőrök, rendőrök, kato­nák tisztelegtek. Sok százan, baj társak, hozzátartozók, ba­rátok rótták lé kegyeletüket a tragikus hirtelenséggel el­hunyt Fabinyi Endre megyei munkásőr p>arancsnokhelyettes ravatala előtt. Koporsója előtt tisztelgett Jámpor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára, Somodi Gyula, az MSZMP Pest megyei Bi­zottsága párt- és tömeg­szervezeti osztályának veze­tője, Karsai Ferenc a mun­kásőrség országos parancs­nokának helyettese, Arató Jenő, a Pest megyei mun- kásőrparancsnok, Szilágyi Já­nos ezredes, Pest megye rend­őrfőkapitánya, járásaink mun- kásőrparancsnokai. Fegyvertársai nevében Bera­kó Mihály gödöllői munkásőr- parancsnok búcsúztatta az el­hunytat. A rendőrség, a hon­védség és a polgári védelem nevében Tóth Gyula rendőr alezredes mondott megemlé­kező szavakat. A Pest megyei Pártbizottság nevében Hidas Pál búcsúztatta Fabinyi End­rét. Minden bajtársa, s barátja tisztelettel és kegyelettel őrzi emlékét. Azok közé tartozott, akiknek az élete a közügye­kért lobogott és lobbant el. Ifjú évei szakadatlan küzdelemben teltek, a fasizmus korán meg­fosztotta őt a szülők szereteté- től. ö maga, a jugoszláv réz­bányák felé menetelve, mint munkaszolgálatos korán elin­dult a halál felé. Megszökött, partikán lett, majd hazatérve részt vállalt a proletárdiktatú­ra hatalmának, és eredmé­nyeinek megvédéséből. Beteg­sége ellenére, élete utolsó per­céig sem szűnt meg fáradha­tatlanul dolgozni. Törekvését és meggyőződésébe vetett hitét kitüntetések sora igazol­ja. Bajtársai nemcsak a mun­kásőrt, a kiváló parancsnok­helyettest, hanem egy jó ke­délyű szeretett embert is ve­szítettek vele. A fegyverek, melyekkel rendszerünket ő maga is véd­te, három sortűzzel búcsúztak tőle. Xeír*tts*iwntMtítisi ttlóíi ti reléim Télen sincs pihenő Nemcsak az irodákban dol­goznak ezekben a zord, fagyos januári napjakban az érdi Bú­zakalász Termelőszövetkezet­ben. Munkát adnak a raktá­rak, a tehenészet, a baromfi­nevelő, a bányák, a műanyag­üzem. Dolgozhat minden tag, alkalmazott — mindegy, hogy nyár van vagy tél. — Legújabb segédüzemünk, a múanyagrészleg a nyáron még csak egy műszakban dol­gozott. Most, a téli hónapra áttértünk a három műszakra ... — kezdi a beszélgetést Dékány István, a termelőszövetkezet elnöke. — S ez véleményem ' szerint így van jói. Nyáron, télén egyaránt élni akarnak az emberek, méghozzá jobban, mint tegnap. Ehhez munkale­hetőség kell, jó kereset. Né­hány esztendeje még alkalmi városi munkákkal egészítették ki a termelőszövetkezetben ka- p>ott jövedelmüket. Most mun­kaalkalmat nálunk is talál az, aki dolgozni akar ... Voltak olyan napjaink már eddig is az idei télen, amikor még a csa­ládtagokat is kértük, jöjjenek, segítsenek, hogy gyorsabban eleget tehessünk a megrende­léseknek. A korábbi években leginkább csak a tehenészet kínált télen is munkát a szö­vetkezet tagságának. A tehe­nészetben azonban nem dol­gozhat mind a százhuszonhat tag. Többek között ez is adta a baromfinevelő létesítésének az ötletét. — Hatvanhatban az egész esztendő alatt mindössze ki­lencezer csirkét neveltünk fel. Ez így nem sókat hozott a konyhára. A száztíz férőhe­lyes tehénistáíllónk födém- szerkezetét mi n dánképpen cse­rélnünk kellett. Gondoltunk egy merészet: mi lenne, ha az új padlásteret csirkenevelővé képeznénk ki? Ez a változta­tás belekerült félmillió forint­ba. És nyertünk egy tizenegy- ezer férőhelyes pecsenyecsir- ke-nevelőt. Nyolc hét alatt tíz­ezerötszáz, kilón felüli csirkét tudtunk leszállítani. És néhány nap múlva már a második ek­kora szállítmány is útnak in­dul ... A befektetés négy hó­nap alatt visszatérült. Ami ez­után következik, az már nyere­ség. És úgy tervezzük, hogy évi öt fordulóval hatvanezer csirkét, vagyis több, mint hét vagonnal, tenyésztünk. Ez p>e- dig évi egymillió-háromszáz­ezer forint bevételt jelent. Csak baromfiból... A főkönyvelő közben hozza az elmúlt esztendő kimutatásait. Növény- és gyü­mölcstermesztésből terveztek négy és félmilliós bevételt — háromszázezer forinttal túltel­jesítették. Az állattenyésztés évi terve két és fél millió fo­rint volt — a csirkenevelő üzembeállításával hatszázezer forinttal emelkedett. A segéd­üzemek négymilliós évi tervét kétmillió - háromszázezer fo­rinttal teljesítették túl. * — A hárommilliós többlet­bevétel a zárszámadásnál csupán a kifizetésre kerülő mintegy háromszázezer forin­tos nyereségrészesedésben, il­letve prémiumokban jelentke­zik ... — mondja az elnök. — De a közös gazdaság erejét, biztonságát növeli a több, mint egymilliós tartalékalap s an­nak a több, mint hétszázezer forintnak a felhasználása, amelyen többek között egy hetvenöt lóerős lánctalpas traktort és a Super Zetort, valamint más gépeket vásáro­lunk. Már van tizenegy trak­torunk és két tehergépkocsink. Mindez a közös munkát köny- nyíti, teszi eredményesebbé, ami viszont végső soron, az egyén nagyobb boldogulásának is az eszköze. Nem túl nagy gazdaság az érdi Búzakalász, de erős. A tagság átlagrészesedése az el­múlt esztendőben huszonegy- ezer forint volt. Aki azonban egész esztendőben rendszere­sen dolgozott, a harmincezret is megkereste. Ez pe­dig két és fél ezer forintos havi kereset. Ez már jó p»énz. Ezért érdemes dolgozni. S ugyanennyi, vagy még valami­vel több is lesz a most bezá­rult esztendő mérlege. Plusz a földjáradék, a háztájiból származó jövedelem, a nyere­ségrészesedés és a prémium. Ennek következménye, hogy a gazdaságból esztendők óta nem kívánkozik el senki. Sőt, már az idén újabb négy tag jelent­kezett. — A biztos megélhetés vonz­za az embereket — ez az elnök véleménye. — Ezért nincs ki­lépőnk már esztendők óta. A zárszámadó közgyűlést február első napjainak egyi­kén tervezik. Aztán, néhány héttel később sor kerül az új esztendő terveinek megtárgya­lására, az újj alapszabály elfogadására is. — Hogy mi lesz az új alap­szabályban? — teszi fel a kér­dést inkább csak önmagának Dékány István. — Jobban se­gíti majd az önálló gazdálko­dást, jobban tisztázza majd az egyes hatásköröket. Ez az új alapszabály már minden pont­jában a gazdálkodással függ össze. Nemcsak jogokat bizto­sít majd, hanem kötelessége­ket is ró az emberekre. Pél­dául lesz egy olyan tervezett pjontja is, ha a tag a havi hu­szonegy műszaknapot (tízórás munkanap) nem dolgozza ki, akkor nem illeti meg a ren­deletben előírt háztáji föld, a szabadság, a jutalom és így tovább. S aki a kedvezmény- elvonásokból sem okul majd, az törölhető lesz a tagság so­raiból. Mindez természetesen még csak tervezet, törvénnyé csak akkor emelkedik, ha a közgyűlésen a tagság megsza­vazza. Dolgoznak, készítik a zár­számadást és már a holnapot tervezik az érdi Búzakalász Termelőszövetkezetben ezek­ben a zord, fagyos januári na­pokban. S így van ez jói. A munka, a számvetés és a hol­napról szőtt elképzelések nem választhatók el egymástól. Együtt alkotják mindazt, amit a nyugodtabb, gondtalanabb, eredményesebb holnap jelent. Prukner Pál y * 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents