Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-11 / 8. szám

Pénteken: NEVES MŰVÉSZEK MAGLÓDON A maglódi községi művelő­dési otthonban az Országos Rendező Iroda pénteken nagy­szabású műsort rendez, közis­mert neves művészek közre­működésével. Tanulnak a tanácstagok A tanácstagok oktatásának második előadását hétfő dél­előtt nyolc órakor tartják a já­rási tanács tanácstermében. Napirenden a tanács tervezési munkájának és költségvetésé­nek új rendszere szerepel. Elő­adó: Szíj jártó Lajos tanácsel­nök. MAI MŰSOR MOZIK A tolvaj. Nyáregyháza: HONOB'Vnm S S FERENCZY HANNA: PE S T M E G Y E\ Hl R L A P X. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM 1968. JANUAR 11., CSÜTÖRTÖK Ha felépül a MÁV AVI Gomba Édes és keserű, béke, II. Vasad Úri: Háború és Utószezon. Néhány napja megírtuk, hogy a monori főtér esti, misztikus félhomálya sok bcsz- szúságot okoz a sötétben buk­dácsoló autóbuszutasoknak. Mert a főtér hepehupás tala­ján nappali világosságban sem öröm bukdácsolni, joggal mér­gelődnek az utasok, mikor bo­káig érő latyakban cuppogva keresgélik a járműveket. Egy villanykörte kellene csak — írtuk. Romházi László, a monori tanács titkára elmondta, hogy a panasz jogos. A főtéren van villanyvilá­gítás és villanykörte is szokott lenni, csak nem vi­lágít. Nem azért, mert egyes vagá­Hepehupák és remények a főtéren Villanyfény már mindenesetre lesz nyok unalmas perceikben le- csúzlizzák, hanem, mert a lámpát védőernyő nélkül sze­relték fel, a felmelegedett kör­tére ráhull a hó, az üveg szét­pattan. A védőbura felszerelése nem kerül sokba, néhány nap múl­va tehát felszerelik, s ha fény­árban nem is úszik majd a fő­tér, a reménytelen sötétséget ez az egy égő is megszünteti. — Ha már a főtérről van szó — mondja a tanácstitkár — most valóban elég reménytelen állapotban van. A bosszankodó monoriakat biztos megnyugtat­ja, ha elmondom, hogy a MAVAUT-pályaudvar felépítése után hozzákez­dünk az új épületekkel gazdagodó tér parkosítá­sához. Hóesésben Eltűnt az ösvény már az udvaron, hósipka, sál a tömpe kazlakon éhes kis cinkék gyűlést tartanak, — a karcsú rózsák régen alszanak. Háztetők felett kémény füstje száll, csillag se gyűl ki, csak a köd szitál vonatok futnak, kerék zakatol, — nyílnak-e rózsák most is valahol? Reggelre minden csupa zúzmara, ágbogas kóró, öreg szilvafa, és olyan szürke nap nélkül az ég — én nem is tudom, lesz-e rózsa még'/ Eltűnt az ösvény lent az udvaron, már elsötétült párás ablakom, ott kinn csak a hópelyhek rajzanak — a rózsák mélyen, mélyen alszanak. be a építé­si aranydrótos elefántcsonttól a műanyag fogakig.. A ma embere hibátlan, jó fogakat akar A FOGBETEGEK KILENCVEN SZÁZALÉKA SZTK-TAG Letelt a nap. Elcsöndesed- tek a gépek Katona Lajos, fogtechnikus műhelyében. A csendesen duruzsoló kályha mellett beszélgetünk. Katona Lajos ismeretlen érdekessége­ket mond a szakma történeté­ből. — Ugye, el se hinné, hogy a fogpótlásnak legalább négy­ezer esztendős a múltja — me­séli. — Már az egyiptomiak készítettek fogpótlást. Persze, ez nem járt akármilyen rab­szolga embernek. A fáraók sírjában talált leletek igazolják, hogy a nagy urak részére elefántcsont­ból faragtak fogakat, s ezeket nemesfémből, főleg aranyból készített dróttal erősítették az ép fogakhoz. — És mit hozott a további fejlődés? — Érdekes, hogy jóformán semmit. A középkorban már nyomát sem találjuk a fogpót­lásnak. Talán a vallásos világ­nézetben kereshetjük az okát, de tény, hogy a középkorban fogkezelés nem volt. — De ne menjünk ilyen messzire. Hiszen harminc- negyven évvel ezelőtt, amikor a fogtechnika már virágzott, úton útfélen lehetett találkozni fogatlan vagy erősen foqhiá- nyos emberekkel, fiatalokkal és idősebbekkel egyaránt. Az em­berek általában természetesnek vették, hogy fogaik elpusztul­nak. A fogpótlással egyáltalán nem törődtek és húzatni is csak akkor mentek el az or­voshoz, vagy faluhelyen a fog- liúzó borbélymesterhez, ami­kor a rossz fog már elviselhetetlenül fájt. — Hazánkban a fogpótlás körülbelül százesztendős múlt­ra tekint vissza. Száz éve an­nak, hogy a fővárosba vetődött egy német vándorfogász és ott meg is telepedett. A későbbi évtizedekben vígan folytatta a mesterségét, sőt egyre több em­bert tanított meg a fogpótlás technikájára. A szakma azóta egyre terjed. Ma már nem lu­xus, a fogkezelés, hanem egész­ségügyi és esztétikai életszük­séglet. Évről évre tökéletesed­nek a fogtechnikai gépek. Hol van már az az idő, amikor a fogorvos lábbal hajtotta a fú­rót! A műanyag elterjedése pedig valósággal forradalma­sította a szakmát. — A jelen? — Pillanatnyilag nem sok jót mondhatok. Két esztende­je annak, hogy a parasztem­berek is kaphatnak a rendelőintézetben műfogat, és protézist. Ezzel a monoriak kilencven százaléka az SZTK-ba tartozik. Ezzel vi­szont csökkent a fogorvosok praxisa és vele együtt, termé­szetesen a maszek fogtechni­kusok munkája. — Remény a jövőre? — Van!,Ügy hallottam, hogy az új mechanizmus keretében az SZTK nemcsak az állami vállalatoknál rendelhet majd fogpótlást, hanem a magán- kisiparosoknál is. Ez nyilván nálunk is fellendülést hoz majd. — Mikor fejezik MÁVAUT-pályaudvar sét? — A terv szerint az év első félévében megnyitják. A tér rendezési terve elkészült — a háromemeletes állami ház földszintjén lesz a gyógyszer- tár és a női divatszalon. Az állami ház, a 21 lakásos OTP társasház és a járási pártbi­zottság kibővített épülete ál­tal határolt területet parkosít­juk. ! "s/ssssssssssssssssy/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssfsysss. Vecsési „újoncok“ 1968: Vándori Tibor Közülük csak az OTP-ház építését nem kezdték még el, a többi a tervnek ütemben halad. megfelelő (d) Az utóbbi időben szinte „ha­gyománnyá” válik, hogy a KISTEXT-ből igazol játékoso­kat a Vecsési VIZÉP. 1963- ban Békefit, 1965-ben Bogárt, 1966-ban Tóthot, 1967-ben Kalmárt és Sárosit igazolta a kispesti csapatból a vecsési sportkör 1968-ban új névvel bővült a játékosok listája: a 27 éves Vándori Tiborral. Az apró termetű játékos már régóta játszik NB II-ben. Több Népsport-cikk fekszik asztalomon, amelyek bizonyít­ják tehetségét, góllövési képes­ségét. Az egyik szerint a kis­pesti rangadón. (KISTEXT— Bp. Spartacus 4:3). Vándori csapata legjobbjának bizo­nyult. Egy másikon a góllövők között szerepelt. S amit sok­szor tanúsított: rendkívül sok­oldalú, a csatársor minden postáján használható. E fut­ballista erényeken kívül még magas technikai képzettséggel, taktikai érettséggel, gyorsa­sággal és labdavezetőképesség­gel büszkélkedhet. A tavalyi bajnokságban a csatársortól jó teljesitményt és sok gólt vártunk. Reméljük, hogy az idén nem csalódunk a támadósorban. S azt is remél­jük, hogy ebben nagy része lesz az új fiúnak, Vándorinak. Szalontai János Heti úttörőkrónika Ekkora jutalomra nem is számítottak Ez az év jól kezdődött a mo­nori Ady Endre úti iskola út­törőcsapata számára. Két éve annak, hogy az országos úttö­rőelnökség úttörőotthon építé­sére pályázatot hirdetett. A legjobb pályázók jutalma 10— 20 ezer forint értékű felszere­lés. Az 51. számú Ady Endre út­törőcsapat az otthon alapozá­sánál tartott, amikor eljutott hozzájuk a hír. Elhatározták, hogy részt vesznek a pályáza­ton. A tervrajz mellé részlete­sen megírták a kivitelezés módját. Az építkezés bizony elég las­san haladt. De a társadalmi összefogással, a szülők, az ipa­ri tamilok és a tanács segítsé­gével kis összegből csak épül- getett a több mint 100 ezer A KEFEGYAR KULTURÁLIS ELETE II. Műsorukat ma is szívesen megnéznénk A. bcmututho<2Ústól a telt házakig Legutóbb a kefegyári tánc- csoportról szóltunk. De a szín­játszócsoport tulajdonképpen elválaszthatatlan volt tőlük. Nemcsak azért, mert egyforma sikereket arattak, hanem mert gyakran a táncosok közül ke­rültek ki a legtehetségesebb színjátszók is. De kezdjük az elején. A csoportot Felszner János alapította. Ö egyszemélyben volt szereplő és rendező. Válo­gatta a darabokat, a szereplő­ket — s nem is sikertelenül. Szigorú, volt, de szigorúsága mindig sikerre vezetett. Az első szereplők: Faragó Erzsé­bet, Takács Pál, Pázmándi Jó­zsef, Szalai Gábomé, Gyebnár Jánosné... Ki ne emlékezne rájuk? A nézőtéren már meg­jelenésüket is taps fogadta, s nem véletlenül. A Móricz víg­játékokat, az aktuális darabo­kat bővérű humorral telítet­ték. A hivatásos színészek sem teremthettek bensőségesebb kapcsolatot a nézőkkel, mint Ők... Első előadásuk, a „Fe­hér tyúk” osztatlan sikert ara­tott. A közönség ekkor ismerte meg őket. S nemcsak a mono­riak szerették meg a kefegyári színjátszókat, az első előadá­sokat vidéki szereplések soro­zata követte, Bényén, Csévha­raszton, Gombán, Nyáregyhá­zán. — Kudarcok soha nem érték, az együttest? — kérdeztem Monori Istvánnét. — Kudarcok? — nevetett. — Inkább mulatságos epizódok. Egyik községben vidám darab­bal léptünk fel, s egy jelenet­ben orgonavirágra volt szük­ség. A szereplő azonban elfe­ledkezett róla, s az előadás előtt indult el virágot keresni. Az egyik ház kerítése mellett nagy orgonabokor virágzott. Csakhogy a gazda észrevette a „virágtolvajt”, s az futásra kényszerült. A jelenetet azon­ban végül is megmentette, a darab nagy sikert aratott... Később az együttes megújult. Voít olyan, amikor a színpadon apa, anya és gyerekeik együtt szerepeitek. S ha a legelső elő­adásaink nem is zajlottak le telt ház előtt, a második fellé­pésnél már kedves fogadtatás­ban, és sikerben volt részünk. A fiatalok — Füri Manyi, Czellaó Erzsi, Danyi Zsuzsa, Naszvadi Teri, Burján Erzsi, Honthegyi Sándor — valóság­gal egy család voltak a régi szereplőkkel. Talán ezt a kö­zösséget, összeforrottságot érezték meg a nézőik, amikor vastapssal jutalmazták előadá­sainkat. A legnagyobb sikert Móricz „Aranyos öregek” cí­mű darabjával aratták, de a „Közös út”, a „Csiribiri”, s a kisebb egyfelvonásos színmű­vekből összeállított előadások is sikeresek voltak. Monori Istvánnéból nem az elfogultság beszél. Felkeres­tem néhány akkori nézőt, s kérdésemre valamennyien fel­csillanó szemmel válaszoltak, — Ja, a kefegyáriak! Ha há­romszor annyi jegy lett vol­na, az is kevés lett volna, ami­kor felléptek! Ma is szívesen megnézném őket! (köblén ez) fFolytatjuk.) Részlet a „Közös út” című darabból forint értékű épület. Az úttö­rők már szinte meg is feled­keztek a pályázatról, amikor novemberben felkereste a csa­patot az országos elnökség két tagja. Megnézték az épületet, érdeklődtek a teljes befejezés idejéről, s elismeréssel nyilat­koztak a munkáról. A búcsú­zásnál megemlítették, hogy a monori csapat is reményked­het, hogy helyezést ér el. A két ünnep között az úttö­rőcsapat levelet kapott az or­szágos elnökségtől. Közölték velük, hogy a pályázaton má­sodik helyezést értek el, és 25 ezer forint értékű felszerelést kapnak. A bútor és a játék ki­választását a csapatra bízta a központ. Ilyen nagy jutalomra senki sem számított. Az építkezés a végéhez közeledik. Már csak a parkettázás van hátra. A fa­lak teljesen kiszáradnak, s mi­re beköszönt a tavasz, minden a helyére kerül. A lányok po­litechnika tanárnőjük irányí­tásával már varrják a függö­nyöket és a térítőkét... Könyvterjesztésben elsők Járásunk úttörőcsapatai évek óta ott vannak az őszi megyei könyvhetek akcióiban. A könyvárusítást szép feladatnak tekintik. Felhasználták a ka­rácsonyt: úgy kopogtattak be a házakba, hogy már ismerték előre az igényt. Mesekönyve­ket, ifjúsági regényt, szakköny­vet vittek az olyan családok­hoz, akik talán nem gondol­tak volna arra, hogy az egyik legszebb és leghasznosabb ajándék a könyv. A verseny lezárult. Az el­múlt években legjobb monori Munkásőr úti úttörőcsapat most is megtartotta első helyét. Az általuk eladott könyvek ér­téke 14 200 forint. Az egy ta­nulóra jutó átlag 84 forint. Ez­zel az eredménnyel a megyé­ben is a jók között vannak. Innen—onnan Krakkóból küldte újévi jókí­vánságait a járási úttörőelnök­ségnek Borbás Ottó csapatve­zető és felesége, akik több éves lelkes munkájuk jutalmaként töltöttek Lengyelországban né­hány napot. ★ Kedvez az időjárás a téli sportnak. A szünetet felhasz­nálták úttörőcsapataink a jég korong- és korcsolyatréningre. Mindkét versenyszámból a jö­AZONNAL FELVESZÜNK mérlegképes és képesített könyvelőket, gyakorlattal. Fizetés: megállapodás szerint. MONORI MEZÖGAZDASAGI gépjavító vallalat Gombai út (volt Gépállomás) Jelentkezés: ugyanott vu neIATJ.J ct jataai uuu tv, ahol jóval többen indulnak, mint tavaly. ★ A körzeti sakk-csapatbaj­nokság vasárnap délelőtt lesz Monoron, az Ady iskolában és Gyomron az úttörőházban. Mindkét körzetben a kialakult körzeti beosztás alapján vesz­Gyermekszáj... 1 | Az ünnepek alatt egy ül- lői családnál jártam. SoícS mindenről elbeszélgettünk. § Az új esztendőről szóba ^ kerültek a vágyak és rémé- ^ nyék, s persze nem hagy- ^ tűk ki az új gazdaságig mechanizmust sem. Diákok is voltak jelen. ^ Beszélgettünk a fiatalságot | érdeklő témákról, a vaká- 5 cióról, a félévi osztályzás- ról. Amikor már jól bele- S ; melegedtünk, a háziasz- § ; szonynak feltűnt, hogy a ^ í fia gondolatban valahol § i máshol kalandozik. Hogy ^ i „visszahozza” közénk, így s ; szólt: i — Ejnye, ejnye, kisfiam,§ 1 de „bamba” arcot vágsz! s 1 A fiú — gondolatai ki $ 1 tudja merre keringtek — ^ | megrezzent és kapásból vá- $ i laszolta: \ — De édesanyám, én ^ ! olyan vagyok, mint te ... | ! Mindig mondtad, hogy rád | ! hasonlítok... (em) i ! % Magas a vérnyomása? Hétfőn délután 18 órakor az üllői Ságván Endre kultúrott­hon helyiségében dr. Koncz Lajos körzeti orvos előadást tart. Az előadás témája: A magas vérnyomás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents