Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-10 / 7. szám

1968. JANUÁR 10., SZERDA \ 3 A GÖDÖLLŐI ÜGY KRÓNIKÁJA Sanyika, a gyilkos llalcszi krónika (1) Egy levél és... megtett útat többször végig­járták. A gyerekekhez hason­ló korú, termetű iskolásokat kértek fel a helyszín bejárásá­ra; így egyeztették az időpon­tokat. Sanyi elmondta, hogy az egyik kislánynál egy rossz egérjáték volt, ezt ő az egye­tem sportpályájánál elvette tőle és eldobta. Az egérjáté­kot a rendőrség — a pálya­gondozó segítségével — megta­lálta. A játékot — több hason­ló közül is — felismerte az édesanya. Ezután a Legfelsőbb Ügyész­ség és a Belügyminisztérium utasítására újabb adatokat szerzett be a megyei főkapi­tányság, újabb ellenőrzéseket végzett. Közben az intézetben állandóan ellenőrizték H. Sán­dort, s az adatokon túl az or­vosszakértők, pszichiáterek, pszichológusok véleménye is alátámasztotta a végered­ményt: H. Sándor volt a gyil­kos. ★ 1967. januárjában H. Sán­dornak — egy baleset miatt — ki kellett operálni a fél sze­mét. Ez az elvadult gyereket még elvadultabbá tette. Szülei korán elváltak, az idős nagymama nem tudott Sanyival megfelelően bánni; a fiú ivott, cigarettázott, lo­pott, betört, verekedett. Sze­rette a krimiket; moziban, te­levízióban leginkább azt nézte. Apja ivott, szúrkáliásért elítél­ték. Július 4-én délelőtt nagy­anyja vásárolni küldte. Sanyi elment vásárolni. Közben megtetszett "neki egy doboz, megvette. Amikor hazaért, a ház előtt a pádon kibontotta a dobozt és a benne lévő porral (előhívó porral) játszadozott. Nagyanyja időközben behívta. Mire visszament az udvarra, dobozát kidöntötték. A két kislány döntötte ki. Sanyi régóta haragudott a két kislányra, főleg a nagyob- bikra, az ötévesre. Szerinte el­kényeztetettek, nyafkák és fő­leg azért haragudott, mert csúfolták őt. Sőt! A csúfolódás miatt többször megverte a lá­nyokat — és a lányok emiatt panaszkodtak. Ezért a nagy­mama Sanyit verte meg több­ször. Most, hogy a porát is ki- döntötték elhatározta, végre­hajtja régebbi elképzelését, megöli őket. Illetve csak a nagyobbikat. De ha csak a nagyot hívja el, ez gyanús. Hívta magával a kicsit is. Azt mondta nekik: anyukátok hív. (Útközben többen látták őket. A gyanúnak ez volt az egyik alapja Sanyi a két ki­csit az egyetemi sportpályán áthaladva kivitte a búzatáb­lába. A dorongot, amivel agyon­verte őket, a János utca és a Szabadság utca torkolatában, a csatomaépítkezésnél vette fel. ­★ A rendőrségen azon a szo­bán mentem keresztül, ahol Sanyi kihallgatásra várva, tartózkodott. Ült egy széken, szenvtelen képpel egy játékpisztolyt csat­togtatott. Sanyi különben szőke, kék­szemű, csikófrizurás kisfiú. Átlagosan fejlett, s ha a jobb szeme nem hiányozna, azt mondhatnám rá, nincs benne semmi rendkívüli. Részletek az igazságügyi el­meorvos-szakértők vélemé­nyéből: Bűncselekményeivel kapcso­latban rendkívül logikusan, talpraesetten válaszolt, csak akkor ismer el valamit: ha kérdésekkel sarokba szorítják. Ezt kitűnően felismeri. De amit nem ismer fel, nem ér­zékel (és ebben áll szellemi visszamaradottsága) — ezek a morális, etikai, közösségi kö­telességek és érzelmek. Egyé­ni érdekeit mindig felismeri: önző. bosszúálló. Rossz tanuló, bukott A búzában előbb a nagyobb lányt ütötte le hátulról, két csapással. Mikor az elesett, a rémülettől megbénult, síró ki­csire sújtott. Miután mindket­ten a földön voltak, agyon­verte őket Kedvenc játéka: a késdobá­lás. A céltábla: egy rajzolt emberálak, ennek a szívébe kellett beletalálnia. Néhány­szor arra gondolt, hogy igazi gyerekeket is jó volna meg­dobni, de félt ebből baj lesz. H. Sándor 12 éves volt a bűncselekmény elkövetésekor. Büntetőjogilag nem vonható felelősségre. Murányi József Az irdatlan szőlők belevesz- f nek a távolba. Homok. Homok és szőlő. Szőlősgazda lehetett, aki itt házat húzott. Valaha. Azután mások is jöttek, ház épült ház mellé. Cegléd: tíz kilométer. Tápiószele: tíz ki­lométer. A kettőt összekötő, végre-valahára most már szi­lárd burkolatú úttól is még bekötő út vezet a községbe. Mert ma már az. Tápiószőllös. Valaha Halesz volt a neve. Halesz: Tápiószele külterülete. Valaha. Alig több, mint évti­zede ... © tést és azt hisszük, hogy a fa­lu minden lakosa szívesen vál­lalná ezt a munkát.” Szélesvásznú filmek ... tár­sadalmi munka. Igények és ígéretek. ígéretek? Tizenheten írták alá a le­velet. Valamennyien diákok. Apáik nemrég még... Hagy­juk az apákat, igaz? ök már reggelente buszra szállnak: gimnáziumba, technikumba mennek. Ceglédre, Tápiószelé- re, Nagykátára. Buszra száll­nak az apák is. Munkába mennek, gyárba, még Pestre is. Falu, feleúton: már nem külterület, még nem község. Hosszúra nyúlik az út mellett: „egyházas” településforma. Nincs mélysége, ha van, ak­kor ösvények vezetnek a há­zak között... Ivóvize egész­ségtelen ... Igen, a levél. Idézünk belő­le: „Mi, akik ezt a levelet ír­juk, tápiószőllősi lakosok va­gyunk, most a környék kö­zépiskoláiban tanulunk. A té­ma, amelyről írni szeretnénk, a szállási fiatalok szórakozási lehetőségei. Szórakozási lehe­tőségeink a következők: eszp­resszó, filmszínház és az ital­bolt tánchelyisége. A községi tanács évek óta ígérgeti egy kultúrház létesítését, de idáig még nem történt a megvalósí­tás érdekében egy lépés sem.” ... „A régi szín játszócsoport a faluban és a környező fal­vakban nagy sikerrel szere­pelt, de helyhiány miatt mun­káját nem tudta folytatni." ... „Ilyen előzmények után rá­térünk kérésünk lényegére, vagyis kérjük segítségüket egy kultúrház mielőbbi meg­építéséhez. Ha a kultúrház megépül, lesz mód népitánc- csoport, színjátszó csoport megalakítására, színdarabok előadására és szélesvásznú fil­mek vetítésére. Sűrűbben nyí­lik lehetőség táncmulatságok rendezésére is." ... „Akik e levelet írták, készek a leg­messzebbmenőkig társadalmi munkájukkal segíteni az épi­—» ígért a községi tanács művelődési házat? — Nem! — Évek óta! — Nem. Nem is ígérhetett, de még ígérgetésre sincs mód­ja. Évente 240—250 ezer forint a községiéi lesztési alap. Egy művelődési ház a legszeré­nyebb változat esetén is más­fél millióba kerül. Hat év tel­jes községfejlesztési alapjá­ba... ígérhet valaki ilyet? A községi tanács vb-elnöke, Kertész Pál papírokat rakos­gat. Munkatervek, a követke­ző félév végrehajtó bizottsági üléseinek, tanácsüléseinek na­pirendje. Középkorú, megter­mett férfi, nyugodt hanghor­dozással, megfontolt mozdula­tokkal. Szobája a szokvány tanácsi szoba, plakátok, kép, telefon, íróasztal, tárgyalóasz­tal, Szerény közhivatali szoba. Ez is valami, hogy: van. Mert Halesz település volt, nincs egyetlen középülete, semmi hasonlója. Házak egymás mel­lett. Ez volt Ebből kell falut csinálni. — Szélesvásznú film... — Gyerekek. Lendületük van. Mosolyog. — Mi tanítottuk őket arra, hogy igényesek legyenek. Csak sokszor nem tettük hozzá, hogy realitás és igény együtt jár. (Mert igény az is, hogy eb­ben a percben Magyarorszá­gon minden ember két szoba összkomfortos lakásban lak­jon. Igény. A társadalom min­dig távlatokban gondolkozik. Erre kényszerül a falu is. — Éspedig? — Villany kell. Űt. Egész­séges ivóvíz. Ez is „kultúra”! Sőt: csakis itt lehet kezdeni. Ha nem, akkor rosszul csi­nálják. © zül az egyik megmakacsolta magát, nem akarja helyét ta­lálni a kormány szarván. — Jó napot — Jó napot. — Legyen szíves megmon­dani, merre van a tanácshá­za? — Menjen csak tovább. Bal kéz felé lesz. Nem lehet elté­veszteni. Ebben a faluban nem lehet elbújni. Minden ház az út mellé guggolt... — Köszönöm. — Ne tessék haragudni: a járástól jöttek? — Nem. Pestről. — Kár. Azt hittem, a víz ügyében... — Miért? Mi Van a vízzel? — Tetszik látni. így kell hordani. Messziről. Elvezethet­nék már másfelé is. Azt mond­ják, ez a kút nem is bír töb­bet. Új kút kellene ... — És? — Beszélik, hogy lesz. Jó lenne. Dehát csak beszélik. Azért kérdeztem, hogy talán a járástól... Sóhajt. Valahogy elhelyezi a makacskodó kannát, s az egyensúlyt keresve, billegve elkarikázik. © A bolt előtt középkorú asz- szony bajlódik a kerékpárjá­val. A két vízhordókanna kö­1967 elején 2950 lakosa volt Tápiószöllősnek; 1054 lakás adott nekik fedelet. 1966-ban 41 gyermek született, s 39-en haltak meg a községben, A természetes szaporodás: két fő... Tizenhét házasságkötés volt, s hét ház épült 1966-ban. Mind a hét két- vagy több szobás, de fürdőszoba vagy mosdófülke egyikhez sincsen. A földmű­vesszövetkezet 550 ezer forin­tot fordított hálózatfejlesztés­re. 1966 végén hét bolt és két „vendéglátóhely” működött a községben. A község lakosai 605 ezer forintért vásároltak ruhát és 1 689 000 forintot hagytak ott a két vendéglátó- helyen ... Tíz tanteremben 468 gyerek tanul, 24 pedagó­gus oktatja őket. Két orvos van: egyik az emberek, a má­sik az állatok egészségére vi­gyáz. Mészáros Ottó (Folytatjuk) Az 191 B-as januári tömegsztrájk Pest megyében Tavaly július 4-én eltűnt két kislány Gödöllőn. Nem kerültek elő. Július 15-én este, aratás közben, aztán megta­lálták a két kicsi holttestét a gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik kísérleti búza­táblájában. ★ A hosszú nyomozás eredmé­nyét másfél hete közölte a saj­tó (lapunk is), a rádió és a tele­vízió. A bűncselekményt egy 12 éves gödöllői fiú, H. Sándor követte el. A szellemileg visz- szamaradott fiú bosszúvágyból ölte meg a kislányokat. A Pest megyei Rendőr-főka­pitányság nagy apparátussal kezdett a tragikus ügy szálai­nak felgöngyölítéséhez. Renge­teg embert hallgattak meg. Mivel a két kislány szülei el­váltak, alaposan ellenőrizték mindkettőjüket — elsősorban az apát, mert egyesek tudni vélték, hogy a gyilkosság az ő érdekében állt. Megállapítot­ták: az apa ártatlan, s ugyan­így nem jöhetnek számításba a különböző szexuális és erő­szakos bűncselekmények miatt megbüntetett gödöllőiek sem. Aztán egy idős asszony mint­egy mellékesen megjegyezve elmondta: július 4-én 12 óra 20 perckor (miközben a palo­takerti HÉV-állomáshoz ment, ahonnan rendszeresen a 12 óra 34 perckor induló HÉV-vel utazott) találkozott egy fél­szemű kisfiúval, akivel elbe­szélgetett. A kisfiú az egyetem felől jött. E vallomás és egyéb vallo­mások alapján a rendőrség úgy vélte, hogy H Sándornak va­lami köze lehet a bűncselek­ményhez. H. Sándor, amikor kihallgat­ták, kitűnően védekezett. Köz­ben kiderült róla, hogy egyéb bűncselekményeket is elköve­tett Ideiglenesen intézetbe he­lyezték, ahol orvosi és pszi­chiátriai megfigyelés alatt állt. Időközben a nyomozók három gödöllői asszonytól a követke­zőket tudták meg: H. Sanyi július 7-én, vagy 8-án (a két gyerek holttestét akkor még nem találták meg) átment hozzájuk és ott beszél­getés közben elszólta magát. A következő kijelentést tette: „A hullák megvannak, le van­nak ütve, de ezt senkinek sem szabad elmondani." Július 27-én ismét kihall­gatták H. Sándort Egy nap gondolkozás! időt kért. 28-án azt vallotta: egy bácsi meg­kérte, hogy a kislányokat hívja magával a Halászcsárda elé. ö ezt megtette, azután az is­meretlen bácsi a kocsiján el­vitte a kislányokat. A fiú a kihallgatás végén magától hozzátette: „A lányok megölé­sét nem vállalhatom el.” Július 30-án a következő­képp módosult — a módszeres kérdések eredményeként — vallomása: „Én is beültem a kocsiba, elmentünk az Agrár­egyetemhez, ahol a bácsi agyonverte a két kislányt.” A helyszínt pontosan elme­sélte. ★ Augusztus 2-án került sor a következő kihallgatásra. Sanyi hetykén kezdte, megismételte, hogy a bácsi őt is agyonverés- sel fenyegette, ha elmeséli a történteket — aztán lassan fel­adta pozícióját. A nyomozók elmondták ne­ki, mi mindent tudnak róla, mennyire felesleges tagadnia. Erre Sanyi elmondott mindent. Ezután hosszú ideig tartó apró munka következett. A fiú vallomásában sok olyat is elmondott, amit addig még nem tudtak. Ezeket kellett te­hát ellenőrizni. (Az ügybe — már kezdeti stádiumában — a megyei fő­ügyészség is bekapcsolódott. Főleg, miután a gyanú egyre biztosabban H. Sándorra te­relődött.) Augusztus végére összeállt a kép. A Kobzi János utcától az agráregyetem kísérleti búza­táblájáig a gyerekek által Három és fél keserves háborús év után kétségek és remények közepette köszöntött be az 1918-as esztendő. Elkeserítő volt az, hogy az uralkodó osztályok folytatták a véres mészár­lást, viszont reménységet nyújtott, hogy a fiatal szovjet állam politikája szilárdan és határozottan a békééit küzdött. 1918 januárjában egész Ausztria—Magyarország lakossága feszült figyelemmel kísérte a bolse­vik kormány breszt-litovszki béke­tárgyalásait a Német Birodalom és a habsburgi monarchia képviselőivel. A tanácskozások lassan haladtak —, mondanunk sem kell, hogy nem a szovjet állam hibájából. 1918 január­jában hazánk népe egyre határozot­tabban követelte, hogy a hatalmon levők a lenini feltételeket fogadják el és vessenek véget a háborúnak. Ebben az általános közhangulat­ban Pest megyében is fellendült a politikai aktivitás 1918 januárjában. A megye kisvárosaiban és községei­ben egyik munkásgyűlés a másikat követte. Január 6-án Ceglédbercelen a helyi szociáldemokrata pártszerve­zet összejövetelén mintegy négyszá­zan jelentek meg. Donát Frigyes bu­dapesti előadó élesen támadta a há­borút, s szavait a tömeg lelkesen he­lyeselte. „Békét akarunk!" — ez a kiáltás harsant fel aznap a solymári összejövetelen is. 6-án rendeztek munkásgyűlést Dunáharasztin is. Pollák Rudolf szónok beszédét gyak­ran szakította félbe a tömeg antimi- litarista jt.szavakkal. Hasonló hábo­rúellenesség jellemezte ebben a köz­ségben egy héttel később is a helyi pártszervezet újabb rendezvényét. „A munka és a tőke harca a háborúban” — ez volt a címe Vanczák János ja­nuár 13-i előadásának. Mondani sem kell, hogy ez a téma már önmagá­ban véve is alkalmas volt a békét és az orosz fc rradalmat éltető megnyil­vánulások keltésére; ebben nem is volt aztán hiány! Ugyanaznap gyű­lés zajlott le Pilisvörösváron is. Itt egyúttal kimondták a helyi pártszer­vezet megalakulását, s ennek elnöké­vé Mostyenán Józsefet, alelnökévé Masztalin Ferencet választották. Az új elnök beköszöntő beszédében éle­sen támadta a kormányt és a véres imperialista mészárlást. Január közepén új hír érkezett, mely általános haragot keltett egész Ausztria—Magyarországon. A breszt- litovszki béketárgyalásokon a né­met militarizmus képviselői Szovjet- Oroszország elleni fegyveres beavat­kozással fenyegetőztek. Magasra csaptak a tiltakozás hullámai az egész monarchiában. Január 16-án Bécsben általános sztrájk kezdődött, az azonnali békekötés, a demokrati­kus szabadságjogok és a dolgozó tö­megek jobb ellátása jelszavaival. Ja­nuár 18-án Magyarország munkássá­ga is megkezdte a sztrájkot, kiállva a demokrácia, a béke, a fiatal szovjet állam igazságos ügye mellett. Január 18—21. között általánossá vált a munkabeszüntetés. Magyar, osztrák, cseh, lengyel, délszláv és más nemze­tiségű munkások testvéri egységben küzdöttek a közös célért, a közös békéért, a közös szabadságért. A Budapesten megkezdődött sztrájk híre január 19-én érkezett meg Vácra. Már aznap reggel ebben a városban is általánossá vált a mun­kabeszüntetés. Vasárnap, január 20-án az itteni pártszervezet népgyű­lést hívott össze. A sztrájkoló mun­kásság hatalmas tömegben vonult ide fel. Hamarosan kiderült, hogy a pártszervezet helyisége (még az ud­vart beszámítva is) kicsi az egybe­gyűltek számához viszonyítva. Ezért egyszerre két gyűlést tartottak: az egyiket a szervezet épületében, a má­sikat a szomszédos utca elején. A párthelyiségben Weiss Hermann, bu­dapesti kiküldött ismertette a nagy sztrájk célját. Ugyanezt tette a szom­szédos utcán tartott gyűlésen Petrá- sovics József, a város munkásmoz­galmának akkori vezetője. Másnap, január 21-én újabb gyűlést hívtak össze. Most már annyian jöttek, hogy ki kellett vonulni a vásártérre. Ezen a gyűlésen különösen sokat szidták a háborút és éltették a békét kívánó szovjet államot. A munkabeszüntetés egyébként ezen a napon is általános volt Vácott. Pest megye más részein is nagy visszhangja volt a sztrájknak. Ceg­léd, Monor, Dunaharaszti és más helységek munkássága is megmutat­ta harckészségét ezekben a napok­ban. Kiemelkedett az aszódi mozga­lom. Az itteni Lloyd Repülőgépgyár dolgozói már január 18-án megkezd­ték a sztrájkot. Az aszódi üzemek­ben dolgozó magyar, német, cseh és szlovák nemzetiségű proletárok a legzavartalanabb testvériségben és harci egységben sztrájkoltak. Sajnos, a nagy tömegsztrájk csak részleges eredményt hozott. Egész Ausztria—Magyarország területén a szociáldemokrata párt vezetői a mozgalom gyors leszerelésére töre­kedtek. A munkásokat felszólították a sztrájk abbahagyására, melynek fe­jében megelégedtek a kormányzat egy semmitmondó „béke”-nyilatko- zatával. Érdemes kiemelni, hogy a magyar proletárok január 18—21 közötti nagy sztrájkjától megijedtek, az ak­kori polgári pártok. Dicséretes kivé­telt képezett Károlyi Mihály csoport­ja, mely szolidaritást vállalt a mun­kások harcával és szintén a háború azonnali befejezését követelte. Emiatt éppen ezekben a napokban Károlyi Mihály ellen sajtókampány indult, „hazaárulással" vádolva őt, ki különb volt osztálya más képviselőinél. Ez a támadás azonban olyan aljas és alat­tomos volt, hogy ezt az egész ország közvéleménye elítélte. Különösen nagy volt a rokonszenv Károlyi iránt éppen Pest megyében, hiszen a nagy hazafi az előző év vége óta Cegléd képviselője volt E város független­ségi pártszervezete január 25-én a következő táviratot intézte Károlyi­hoz: „Méltóságod politikai működé­se iránt, mely eszményi, nemes gon­dolkodásán és önzetlen magyar haza­fias meggyőződésén alapul, a Méltó­ságodat ért minősíthetetlen támadás ellenére is a legmélyebb bizalommal viselkedünk". Január 26-án pedig Károlyi Mihályt pesti lakásán felke­resték a megyei pártszervezetek kül­döttségei. (A ceglédi dr Török Ist­ván vezette.) Károlyi (Mihály vála­szában megköszönte bizalmukat és kifejtette: továbbra is rendíthetetle­nül fog harcolni a szabad Magyar- országért és a békéért... Mozgalmas volt ez az ötven év előtti január Pest megyében. E vidék lakossága becsülettel kivette részét a nagy tömegsztrájkból és a háborúel­lenes megnyilvánulásokból. Harcuk egyúttal kiállást jelentett a nemrég megszületett szovjet állam mellett is, kifejezve annak békepolitikája iránti rokonszenvüket. Értékes haladó ha­gyománya ez Pest megye népének. Érdemes rá most — fél évszázad táv­latából — megbecsüléssel visszaem­lékezni. Dr. Merényi László, a történettudományok kandidátusa 4 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents