Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

„Kéz a kézben kellene dolgoznunk" Mivel segíti a művelődési ház az iskolát? A napokban kapják meg gyermekeink az ellenőrző könyvben a félévi osztályzato­kat. Az iskolákban ezt az osztá­lyozó konferencia és a fél­évi értekezlet előzi meg. E félévi értekezleteken nem csupán a tanulmányi munka kerül terítékre, de szó esik az iskola társadalmi tevé­kenységéről is. Milyen jó lenne, ha szóba került volna az iskola és népművelés kap­csolata is ezeken az értekez­leteken! Milyen, jó lenne, ha sikerülne ■ végre a „kéz a kézben’’ járnunk a két, egy­mást kiegészítő és a tudat- formálásért egyformán fele­lős intézményrendszer har­monikus együttműködése je­gyében ! Ennek kapcsán hadd mond­jam el, mit tehet és mit próbál tenni a járási műve­lődési ház az együttműkö­désért. Ma indul a színháztörté­neti sorozat, melynek két­hetenkénti előadásai sok se­gítséget adhatnának a közép- iskolásoknak. Februárban, márciusban a szülők és a gyermekek számá­ra pályaválasztási ankétot rendezünk, a szakmákat is­mertetjük. A községi mozival közö­sen bemutatjuk a kötelező ol­vasmányokból készült fil­meket. És, hogy a kicsikről se feledkezzünk meg, minden iskolába és óvodába elláto­gat bábcsoportunk még ja­nuárban, hogy bemutassa műsorát. Furuglyás Géza vsssjrsssssArsss/y/rsm-SAfsrssssAMMrrssrsjyss/rs/yersrsAwsssszwssssssssssssss*, I S Tréfás rendelkezések testület, noha az általa al­kotott jogszabály csupán a saját községe határain be­lül kötelező törvény, és hi­vatalosan községi tanács- rendelet a neve. Hogy az évek hosszú során át hozott tanácsi rendeletek közül jelenleg is hatályban levők némelyike nem ellentétes-e országos érvényű törvény­nyel vagy rendelettel, nincs-e köztük a lakosság érdeledbe ütköző, avagy , sebb autótulajdonost a bér­már elavult — ezt vizsgál­ják mostanában a felsőbb szervek. S ha ilyenre buk­kannak, intézkednek hatá­lyon kívül helyezése iránt. Meg kell hagyni, általá­ban bölcs törvényhozónak bizonyultak a községi ta­nácsok, mégis elő-előfor- dul, hogy a sok okos ren­delkezés mellett egyik-má­sik néha ... mondjuk talán így: alaposan melléfogott. Álljon itt erre néhány ta­nulságos példa. Akad község, ahol a leg­utóbbi napokig hatályban volt a szarvasmarha-legel­tetés néhány éve megszava­zott és rendeletileg kimon­dott tilalma. Mondani sem kell, hogy a rendelet vég­rehajtása súlyos akadályba ütközött: senki se vett róla tudomást, ősidők óta min­dig sok volt ebben a falu­ban a tehéntartó és még ma is tekintélyes a számuk. Ha nem hajtják jószágukat a Tudni illik, hogy a közsé- legelőre, azt a tejhozam gi tanács is törvényhozó _ mennyisége, végső fokon maga a népgazdaság sínyli meg. A másik községi tanács pedig elrendelte, hogy a ta­nács kezelésében levő há­zakban a bérlők autóikat csak garázsban, vagy az ar­ra kijelölt tárolóhelyen tarthatják. Intézkedett egy­ben a rendelet a garázs, illetve a tárolóhely bérleti díjáról is. Csak az óvta meg az érintett, tíznél is keve­leti díj fizetésétől, hogy a tanács nem épített egyetlen udvarba sem garázst, sőt a tárolóhelyet sem jelölte ki. Végül még egy harmadik község különös rendelkezé­se, amely arról szól, hogy a trágyát csupán zárt szekér­ben szabad szállítani. Egészségügyi szempontból kétségtelenül nagyon he­lyes, csak éppen keresztül- vihetetlen intézkedés. Mert az egész községben egyetlen zárt szekér sincs. Nemhogy a háztáji jószágtartók, de még a termelőszövetkezet sem rendelkezik ilyennel. A tanács rendeletének betar­tása másként lehetetlen, hacsak a tsz és minden egyes állattartó gazda, sőt a kétlakiak is, a trágya- szállításhoz nem vásárol­nak egy-egy kukát. Olyan jól záródó szemétszállító gépkocsit, amilyet Buda­pesten használnak. Sz. E. V/.v///////////y//////////////w/////y////////y//////////////AW//////////////>y////,: Még sose buktatta le senki... r Ujjai a belső zsebben zongoráztak Markecoló lány a váróteremben A vasúti várótermet némely emberek valamiféle éjjeli me­nedékhelynek nézik. Lakás- liél^üliek, csavargók, ténfer­gők, eseményre várók valósá­gos paradicsoma zsong benne időnként. Vannak olyanok is, akiknek vaj van a fülük mö­gött, s mindig más-más vas­útállomáson tűnnek fel. Mo- noron is fel-felbukkannak néha ilyen emberek. Lássuk csak! ötven év körüli részeg ül egykedvűen az egyik sarok derengő félhomályában. Haja csapzottan hull homlokába, kopott télikabátja hanyagul vállára terítve. Egyszerre csak felpattan az ajtó és megjele­nik egy 18 év körüli lány. Vá­sott, erőltetetten átalakított kabát feszül rajta, ajkán vas­tagon mázolt rűzsfolt vörösük. Tipikus figura. Egy szempil­lantással felméri az öreget, aztán leül vele szemben, fél­reérthetetlen pózban. Kimegyek ... Amikor ké­sőbb észrevétlen bepillantok az ablakon, már egymás mel­lett ülnek, szoros közelség­ben. A férfi mámoros ügyefo- gyottsággal karolja át a lányt — időnként le-lecsukló fejjel fölé hajol. A nő is ölelgeti. A férfi vállát átkaroló karja ra­vasz lassúsággal egyre előbb­re csúszik, a mellkas közepe felé. Ujjai már a nyitott zakó belső zsebének borítóján zon­goráznak. Ajtócsattanás. . két húsz év körüli fiú jelenik meg a színen. A lány tekintetében hirtelen kínos feszengés, ön­magát mentve próbál moso­lyogni, elvörösödik — aztán kirohan. A fiúk cinikus mo­sollyal mérik végig az értetlen arccal bámuló öreget. — Látja, vén szeszkazán, most majdnem eüntézte ma­gát — mondja egyikük. — Vé- gigmarkecolja ez az összes várótermet, és még sose buk­tatta le senki... Baky László 72 kilométernyi irat Hetvenkét kilométer magas tornyot képezne az ENSZ ál­tal 1967-ben kiadott valameny- nyi dokumentum — az ENSZ- titkárság kimutatása szerint. Ha a különböző kiadványokat, jelentéseket, sajtótájékoztató­kat, beszédek szövegét kétszáz oldalanként 2,5 centiméter vastagságúra becsülik, az irdat­lan irattömeg egymásra rakva 72 kilométer magasságot érne el. MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: Falstaff. Maglód: Höl­gyek és urak. Monor: Az „angyal'’ j lesen. Pilis: Nyár a hegyen. Üllő: l özvegy és a százados. Vecsés: Kasztíliai sólyom. | A P EST.MEG YJ I H ÍRLAP K JJ L ÖN K I A .D Á 5 A X. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1968. JANUAR 9., KEDD Hogyan építsünk házat? Több segítséget a családiház-építőknek! Mi lesz a parcellázással? Megszűnik-e végre a tortúra? „Minden tisztelet kijárna annak, aki saját házat, lakást épít. De jaj neki, ha belefog!” — Egy felszólalás első két mondatát idéztük a megyei népi ellenőrzési bizottság múlt évi utolsó üléséről. Szi­kom Pál, a váci NEB elnöke fogalmazta így meg vélemé­nyét, s tényekkel indokolta: az építési engedélyhez szüksé­ges okiratok beszerzése, az építőanyag megvétele, a szál­lítás legtöbbször hosszú hónapokon keresz­tül tartó tortúrát jelent. Pest megye az elmúlt idő­szakban évenként 4—5 ezer új lakással gyarapodott. S ezek túlnyomó többsége magánház, méghozzá kisiparosok, illetve a leendő háztulajdonos saját kivitelezésében. A hat járás­ban, négy városban megtar­tott ellenőrzés tapasztalatai alapján készült jelentés meg­vitatására gyűltek egybe a népi ellenőrök és az érdekelt szervek képviselői. A vizsgál:^ ak az volt a célja, hogy megállapítsa: milyen a felkészülés a harmadik ötéves terv idő­szakában a lakásépítésre? Ebben az eddiginél nagyobb szerep jut a tanácsok építő- vállalatainak, a kisipari szö­vetkezeteknek és a termelő­szövetkezeti építőbrigádoknak. A tanácsok építőipara 1970 vé­géig 1289, a ktsz-ek 1827, főleg emeletes házat akarnak épí­teni. A kislakás- és családiház­építkezések döntő többségét azonban — mintegy 22 ezer ilyenről van szó — továbbra is kisiparosok és maguk az épít­tetők építik. Hogy mit kell tenni a lakás- építkezések meggyorsítása érdekében, erről folyt a NEB ülésén a vita. Ebből idézünk az aláb­biakban. Balassa Béla, a megyei NEB elnökhelyettese: — 1967-ben kevesebb lakás épült a megyében, mint az előző évben. Ahhoz, hogy a megyei tanács előirányzatában szereplő 25—26 ezer új lakás elkészüljön a még hátralevő három év alatt, évente leg­alább ötezernégyszázat kellene megépíteni. A kérdés az, va­jon sikerül-e? Űjfalusi Ferenc, a megyei tanács építési osztályának ve­zetője: kezet ebben a tervidőszakban eddig a vállalt lakásoknak csak a 6,7 százalékát építette meg. A hátralevő három évre fel vagyunk készülve, a szö­vetkezetek beszerezték a szük­séges gépeket. Mégis nagy gondban vagyunk. Az emeletes lakóházak iránt kicsi az igény. Márpedig, ha nem tudjuk a kapacitásunkat kihasználni, akkor a szövetkezetek stabili­tása veszélybe kerül. Egyrészt meg kellene tehát gyorsítani az előkészítést; a tervezést, a szükséges közművesítést, más­részt az OTP-nek sem szabad­na ragaszkodnia ahhoz, hogy ott építtet társasházakat első­sorban, ahol ezeket készpén­zért megvásárolják. Szebeni Antal, a TÜZÉP he­lyettes igazgatója: — Az építőanyag-ellátás at­tól függ, mennyi áruval ren­delkeznek telepeink. Mi megpróbáltuk, hogy a központi ellátáson kívül magunk szereztünk be kü­lönböző anyagokat. Sajnos, a szerződéses forma nem vált be. Voltak építtetők, akik két-három telepen is kö­töttek egy-egy házhoz szüksé­ges anyagbeszerzésre szerző­dést. Az áru ott feküdt a tele­peken, nem szállították el. Most dolgozunk egy új szerző­déstervezeten. Vállalni akarjuk, hogy minden építőanyagot biz­tosítunk egy-egy házhoz, de a vásárló köteles1 lesz az áru egy részének ellenértékét takarékbetétben letétbe he­lyezni. Keressük a megoldást arra is, hogy egyúttal házhoz tudjuk szállítani az építőanya­got A vita másik részét a telek­kérdés képezte. A NEB jelen­tése általában megállapította: Vác, Nagykőrös és a nagykátai járás kivételével a tanácsok nem szorgalmazzák kellően a lakásépítkezésre alkalmas, magántulajdonban levő belte­rületi beépítetlen telkek kisa­játítását. Szikora Pál: — Nehéz és bonyolult a ki­sajátítás. Nálunk, Vácott beépítetlen telkek vannak a belterületen magántulaj­donban. Ezeket, illetve a tulajdonoso­kat meg kellene adóztatni. Dr. Tasnádi Endre megyei főügyészhelyettes: — A földtörvény csak a me­zőgazdasági területek rendezé­séről gondoskodik, a házhe­lyekről nem. Várható, hogy ilyen törvény is életbe lép. Addig is helyes lenne, ha ille­tékes szervek javaslatokat tennének a kormánynak a be nem épí­tett telkek megadóztatásá­ra. Bori Rudolf, a Pest megyei NEB elnöke: — összefoglalva a vitát: — Egyik legfontosabb fel­adat: a lakásé ftkezések elő­készítésének meggyorsítása. Sok a kifogás, hogy rengeteg új családi ház nem modem. Sok jó és szép típusterv van, miért nem lehet ezeket a városokban, a községek­ben, az építési hatóságok­nál megkapni? Az is jó lenne, ha kiadnának egy tájékoztató füzetet: ho­gyan építsünk házat? A telekkérdés megoldásában többet kell segíteniük a közsé­gi tanácsoknak. Intézkedésre van szükség, amely progresszív adóval, vagy más módon ösz­tönzőleg hat a belterületi tel­kek értékesítésére. Végezetül pedig: többet és jobban kell segíteni a családiház építők­nek. H. F. SORBAN ÉS SOR ÉLŐT! Könyv, amely minden ifjút érdekelhet Mitől függ, hogy kit melyik helyőrségbe és fegyvernemhez hívnak be? Milyen lehetősége van az egyéni kívánságok tel­jesítésére a hadseregben? Mi­lyen kedvezmények és jogok illetik meg a katonai szolgá­latát teljesítő fiatalt? Mi kell ahhoz, hogy valaki tiszt le­gyen? Mennyi a tisztesek szol­gálati ideje? — ilyen és ha­sonló kérdésekre ad választ a Zrínyi Katonai Könyvkiadó által kiadott: „Sorban és sor előtt” című könyv, amely rendkívül hasznos mind a be­vonulás előtt álló, mind a ka­tonai szolgálatukat teljesítő fiatalok számára. Azoknak, akik még ma is „elveszett időnek” tekintik a katonáskodást, csattanó vá­laszt ad a „Szakmát tanultak a hadseregben” című írás, amely a példák sorával bizo­nyítja, hogy a hadseregben szerzett szaktudás miképp se­gíti pályájukon a fiatalokat. Kriminél izgalmasabb ripor­tok számolnak be a korszerű technikai eszközök szerepéről a mai hadászatban. Színes le­írásokat olvashatunk például az éjszakai sötétben, infravö­rös-technikai műszerek segít­ségével végrehajtott harci fel­adatokról; a lokátorosok éle­téről; a víz alatt átkelő harc­kocsikról; a legmodernebb ra­kétákról, amelyek halálos biz­tonsággal találnak célba. Több írás foglalkozik a ka­tonák mindennapi életével; a gyakorlatokkal, a sporttal, a kultúrával, a szórakozással. Megtaláljuk a kötetben — a katonaélet elmaradhatatlan részeként — a humort is. Az olvasók bizonyára örömmel fogadják majd azokat a törté­neteket is, amelyek ellenséges kémek és ügynökök, határsér­tők leleplezéséről számolnak be. (g. i.) Tánciskolában (foto: -ffy) Beszédes dossziék.*. „Hősi halottak iratai” a poros irattár legfelső polcán — Az építési engedélyezési eljárás jelenleg túlságosan bü­rokratikus. Ugyanakkor a tanácsok műszaki appa­rátusa kicsi, képtelen a tervek érdemi elbírálására és a helyszíni ellenőrzésre. A helyzeten csak a járások építési munkájának megvál­toztatásával lehet javítani. Könnyítést jelent, hogy már idén január elsejétől az öt­ezer lakost számláló községek elsőfokú építési hatósági jog­kört kapnak. Ugyancsak javu­lást várunk attól a megyei műszaki koordináló bizottság­tól, amely ez évtől már ellen­őrzi a magántervezők tevé­kenységét. Szász György, a KIOSZ Pest megyei titkára: — Sajnos, sok a szaksze­rűtlenül épített ház. Eze­ket nem kőművesmesterek csinálják. Az utóbbi években karbantar­tásra, javításra azok is kap­hatnak engedélyt, akik két évet dolgoztak az építőipar­ban. De közülük sokan új há­zak felhúzására is vállalkoz­nak. Boros Gyuláné, a Pest me­gyei KISZÖV elnöke: — A jelentés rögzíti, hogy a tizenkét építőkisipari szövet­ERDEKES DOLOG betéved­ni egy poros irattárba és né­zegetni a megsárgult iratokat, 1 ismeretlen és talán már rég j meghalt emberek életének dossziéba zárt epizódjait. A monori irattár felső pol­cain az 180C<-as évekből szár­mazó, milliméteres porral be­lepett anyakönyvi iratok kö­zött böngésztem, mikor egy vaskos dosszié akadt a ke­zembe. A tetején szálkás be­tűkkel írott cím: „hősi halot­tak iratai”. FURCSA ÉRZÉS volt ki­bontani. A csontszínű lapok legtetején értesítés feküdt a „magyar királyi anyakönyv­vezető, kezeihez” címezve. Az értesítésben négy fiatalember neve. Tárgy: a mozgósított fegyveres erőkhöz tartozó egyén halálesetére vonatkozó adatok. Az utolsó mondat: „Ezúttal a következő egyének­re vonatkozó adatokat köz­löm”. A „következő egyének” fiatalemberek és talán 30ha­, sem gondoltak arra, hogy egy miniszteri osztálytanácsos alá­írásával ellátott halotti érte­sítés szereplői lesznek. „Ezúttal..Hány „ezúttal” vol még ezenkívül? Hány száz, hány ezer? BOJAR MÓR, 19 éves nép­felkelő, a magyar királyi első honvéd gyalogezred katonája... Születésnapjából, amit 19 éven át talán együtt ünnepelt csa­ládjával, száraz adat lett. Ha­lálának oka lövéstől eredő se­besülés. A halálozás helye Cotici, egy idegen, ismeretlen város, ideje 1915. október 25. Ma már nagyapa lenne ... Füri Sándor, a magyar cs. és királyi 32. sz. gyalogezred­ben, a Zoyczen körüli csata­téren, Galíciában esett el. Hu­szonkét éves volt. Az utolsó rubrika szövege: „A hazáért hősi halált halt katona halál­esete, bejegyezve a BM. által közölt adatok alapján”. A ha­záért ... —, ezt érezte vajon az utolsó pillanatokban? És Paulheim Géza, 19 éves önkéntes? Vagy Wacha Géza hadapród-jelölt őrmester a 32. gyalogezred katonája? Sosem tudom meg. Az iratok csak adatokat tartalmaznak, érzé­seket nem. A nevek sora: Turányi György 20 éves, Pet­ries András póttartalékos, Ho*- römpő Lajos és még sokan — túlsokan. A másik akta az „elhagyott gyermekek” címét viseli. v ESTE LETT, mire átolvas­tam az iratokat. Kint esett a hó. Gyerekek szánkóztak, es vidáman kiabáltak a főutcán. A könyvtárban hosszúhajú fiú ült, az ablakon keresztül lát­tam őt, elmerülten olvasott. A kirakatok előtt emberek ácsorogtak a fényben, egy cso­port fiú és lány a sarkon na­gyokat nevetett, s én szeret­tem volna megmutatni nekik ezeket a dossziékat a poros irattár legfelső polcán. (koblencz) I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents