Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
Dunakeszi: Az irodalmi presszó sikeres premierje Péntek este megnyílt az iro- j dalim eszpresszó Dunakeszin, j a Petőfi Sándor Művelődési I Otthoniban. Az első estén en- j nűk létrejöttéről beszélgettünk Dúló Károly rendezővel. — Az elmúlt években a kultúrotthon körüli huzavona el- idegenítette az otthon barátait. Akkor a könyvtár nyújtott he- lyat és keretet a művelődésnek, míg az irodalmi színpad is ott tartotta keddi és pénteki próbáit — Amikor elhatároztuk, hogy létrehozzuk itt a presz- szót, az a szándék vezetett, hogy a színvonalas irodalmi műsorokkal, modem formában — visszacsalogassuk az otthon elmaradt barátait. Szeretnénk, ha vendégeink nemcsak hallanák a műveket hanem azok gondolatokat is ébresztenének bennük ezeken a tartalmas és színes pénteki estéken. — Végre szeretnénk hazai közönség előtt is bemutatná a debreceni oratóriumi napokon eljátszott „Leláncolt Prométheusz című műsorunkat. Április elején pedig egy, a mai f iatalokról szóló műsorral jelentkezünk. A premier jól sikerült — várjuk a folytatást. (s. 1.) XII. ÉVFOLYAM, 5. SZÁM 1968. JANUAR 7., VASÁRNAP Hetvenötezer könyv jár kézről kézre... Guruló könyvesbolt havonta a falvakban Jókai, Baranyi, Passuth a kedvenc Panasz a tsz-ekre Ügyeletes orvos Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon I hívható) rendelőintézetben a ' következő orvosok tartanak ügyeletét: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Fenyves István, j szerdán: dr. Papp Miklós, \ csütörtökön: dr. Gulyás Zol- j írin, pénteken: dr. Okolicsányi j János, szombaton és vasárnap: dr. Okolicsányi János, j A beosztásban hét közben i változás történhet. Az új esztendő első munkanapi a óta a szövetkezeti könyvesbolt ajtaját zárva találják a vásárlók: leltározzák a könyveket. Mintegy hetvenötezer könyv jár kézről kézire a bolt alkalmazottai között, kartonokra írják a szerzők nevét, a könyvek címét, árát s a darabszámot. Nem sokáig marad azonban az ajtón a „leltározás miatt zárva” felirat. Nyújtott műszakban dolgoznak, s már holnaptól kezdve fogadják a vásáriókat. Néhány kérdés megválaszolására azonban jut idejük munka közben is. — Mennyi könyvet adtak el: tavaly? , — A múlt évben csak a já- 1 rás községeiben árusíthattunk, lelkes könyvterjesztő bizotná-! nyosaink siegítségével, de így is mintegy másfél millió forint értékű könyv talált gazdára a községben — kapjuk a választ. S mindjárt hozzá is teszik: ebbői mindössze kétszázezer forintot képviselnek a tankönyvek. — Melyek a legszorgalmasabban olvasó községek? — A községiek szerinti mérleg még nincs készen, de a karácsonyi könyvvásár eredményé jó „tükre” az évi könyvvásárlásnak is: a kéís7ázezer forintos karácsonyi bevételnek mintegy hatvan százaléka Dunakesziről, Fótról, Penc- ről, Piispökszilágyról és ÖrsxentmikJósról ered. — A legkedveltebb írók? — Változatlanul a nagy mesemondó Jókai vezet. Az élőik közül Baranyi Ferenc költő, Borkesi András, Boldizsár Iván könyvei, Illyés Gyula verseskötetei, Passuth László, Szabó Magda s a nemrégen elhunyt Tamási Áron regényei a legkeresettebbek. Velük versenyben az útleírások, a tudományos népszerűsítő, ismeretterjesztő könyvek haladnák az. élen. — S a mezőgazdasági szakkönyvek? — Nem vagyunk megelégedve, különösen a termelőszövetkezetekkel. Kevés szakkönyvet I vásárolnak, jóllehet miniszteri rendelet van ná, hogy a tsz-ek I a szaikkönyveket nem a kulturális alap terhére, hanem a i munkaeszközszámlára vásárol- 1 hatnák, az elmúlt évben nem éltek ezzel a lehetőséggel. — Mit ígér a könyvterjesz- ! tés 1968-ra? — Olcsóbbak lesznek az új \ kiadású, tehát az idén megjele- \ nő közkedvelt ismeretterjesztő I könyvek. Boltunk pedig —az | új mechanizmus szellemében I — közelebb viszi a könyveket a vásárlókhoz: guruló könyvesboltunk minden községbe ellátogat havonta egyszer, s ott mintegy négy-ötezer I könyv között válogathat a kö- ; zönság. I (fér emez) IMPRESSZIÓ Betörte az ablakot - megrúgta a kalauzt Bíróság elé állítják a részeg fenegyereket Kattog az írógép. Az ügyész szobájában hárman vallanak. Egy ügyről, külön-kü- lön. Lassan kialakul az eset teljes képe. LAKÓ PÉTER (a tettes): — 1265 óta dolgozom a 25-ös építők váci munkahelyén. Egyik napon barátommal, Hagyó Pállal indult&m hazafelé. Ettünk tíz-tíz deka meleg kolbászt és ittunk rá fejenként három-három korsó sört az Utasellátó vendéglőben. Később még bort is ittam. A 17.10-es vonatra szálltam fel a váci állomáson. Elindult a szerelvény. Szokolya környékén rosszul lettem. Sokan voltak az utasok, nem tudtam kimenni. Összepiszkoltam a ruhájukat. Jött a jegyszedő, megpofozott, én pedig megrúgtam a lábát. Diósjenőn feljött a rendőr. Igazoltatott. Most... itt vagyok ... CSOLÁK JOLÁN (a kalauz): — Én teljesítettem aznap szolgálatot a vác—balassagyarmati szerelvényen. Fél hat óra tájban szóltak, hogy egyik utas betörte az ablakót. Odamentem és felszólítottam az illetőt, hogy adja át a jegyét. Megtagadta. Nekem támadt, részegen. Védekeztem, de erősen megrágta a lábamat. Az utasok csitítgatták, de csak később kezdett kijózanodni. Az ablaktörést nem vállalta, de a huszonöt forintot, a fülke takarítási költségét hajlandó volt megfizetni. HAJAS PÉTER (tanú): — Lakó Péter Vácott szállt fel, erősen beszeszelt állapotban, öklendezni kezdett. Több utas ruháját, táskáját be- piszkolta. Ki akart menni a levegőre. Meglökték. Fejével beverte az ablakot. Hívták a kalauzt, de ő nem mutatta meg a jegyét. Gorombán szidalmazta a kalauznőt. Többször meg is rúgta. Eszméletlenségig részeg volt. Nem tudta, mit cselekszik. ★ Az ügyirat száma: 11 362/ 1967. A vád tárgya: hivatalos személy elleni erőszak. Januárban lesz a tárgyalás. (a) Kocsis Iván felvétele (Dunakanyar Fotoklub) R+E+Q+U+I+E+M Az anyakönyvi hírek között csak egy név, az olvasó szeme átsiklik rajta, hiszen — különösen a fiatalok közül — kit érdekel, hogy hányán haltak meg? Kit érdekel, hogy ki volt, hogyan élt és miként halt míg Stocker Ferencné született Mihajlovics Erzsébet, Vác, Lenin út 80. szám alatti lakos? Sokat én sem tudok róla. Néhány héttel ezelőtt felhívott valaki és arra kért, menjünk ki a Lenin út 80-ba. Ott lakik egy idős asszony a fiával, embertelen körülmények között. Halálára vár, beteg ... Tegyünk valamit, hogy legalább emberi körülmények között távozzék ebből a világból. Amikor először mentem ki, senkit nem találtam az udvarban. A Lenin út 80 — a gyárak szomszédságában levő régi munkásnegyed. Szűk udvar, öt-hat egymás mellé préselt kis, lakásnak nevezett kamrácskával. A hunyorgó kis ablakok jól elba- rikádozva — egymás elől is takargatják a nyomorúságot. Valami itt maradt a régmúltból ... A kaput az idő elette, megereszkedett. Jól nekiveselkedjen az, alá be akar oda lépni. Valaha téglával rakhatták ki az udvart, de nagyon régen lehetett. Elette az idő azt is. De, úgy látszik, ezen a környéken az idő nemcsak az épületeket, hanem a hajdani ]0 szokásokat is elpusztította. Valaha a munkásnegyedekben mindenki ismerte a szomszédját, annak összes baját, tudta, ki lakik mellette és segített is mindenki a másikon, a maga hasonlóan szegényes lehetőségei között. Amikor először kimentem — mondom —, senkit nem találtam az udvarban. Vagy legalábbis kopogtatásomra senki nein nyitott ajtót. A szomszédos házban hiába érdeklődtem névvel és anélkül, csak azt mondva el, amit hallottam Stocker Ferencnéről. — Ilyen nevű család nem lakik itt a környéken — kaptam a választ. Másodszor is hiába mentem. Nem tudtak róla sémrnit. Vagy nem akartak tudni? Néhány hét múlva ismét felhívtak. Elmondtam, hogy nem ismerik ott Stocker nénit. Keserű szavak fakadtak a telefonálóból: — Hát igen, a „villanegyed” lakói... miért is ismernék egymást? Érdeklődtem a fia után. A város egyik nagy gyárában dolgozik. A személyzeti osztályon csak ennyi: — Igen. van ilyen nevű munkavállalónk. Nem volt műszakban, s nem volt otthon sem. Kisember, szerencsétlen ember. Jobb nem észrevenni (?) Valaha ezen a környéken jobban ismerték egymást az emberek. Összekötötte őket az egy sors. Azóta az idő elette a köveket, földbe rogyasztotta az összepréselt kamrákat és elpusztította a régi összetartást. Én szeretném hinni, hogy ennek a kis öregasszonynak részvétlen, csendes halála nem arra figyelmeztet, hogy a „villanegyedben” az idő elette az emberséget is. (bányász) ÜZENET A DUNAKANYARBÓL A tehetség utat tör magának — sajátos erőinek érvényesülése felé. így jellemezhetnénk Szűcs Ernő Béla nyugtalan egyéniségét. Léván született 1932-ben, s alapfokú iskolái után, apja nyomdokain a géplakatos szakmát választja kenyérkereső pályájának. A budapesti Ganz Vagongyár, más fővárosi és váci üzemekben sajátítja e! a mesterség fogásait, s részt vesz a DCM építkezésén is, mint szerelő. Az ifjú embert már korán szellemi nyugtalanság űzi ^ az akkor még pontosan fel nem ismert magasabb célok ^ felé. Talán csak a gyermekes romantika vezeti el szülö- v földje várromjai közé, s céltalanul még, gyűjtögetni kezdi a múlt földberejtett emlékeit. Később ez a régész-szenvedély tudatos gyűjtővé avatja, de a régészet csak „hobby” marad számára, bár tudományos igénnyel és rendszerezéssel halmozza a múlt emlékeit otthonában. A többet adni akarás juttatja el — sok tanulás után — a szakoktatói pályára, a váci 204-es számú Ipari § Szakmunkásképző Intézetbe. Eközben új utat tör magának sokoldalú érdeklődése: elmondani szép szavakban gondolatait, érzéseit az őt formáló világnak, de már azzal a céltudatos igénnyel, hogy maga is formálójává váljék ennek az újjászülető világnak. így lép a költők, írók háládatlanul szép útjára. Első versét 1956-ban a Szabad Ifjúság közli, majd más fővárosi lapok, s a Pest megyei Hírlap hasábjain is eljut szava az olvasó emberekhez. S most ismét szót kér — és szívesen adunk helyet tehetségről tanúskodó írásainak — a VÁCI NAPLÖ-ban. Szűcs Ernő Béla: Óvónő sírján Kis hegedűjén muzsikált, körötte sok-sok csöpp baba, nem ismert táncot, semmi bált, de bál és tánc volt ő maga. Szép szőkeségét sok gyerek csodálta rét tündéreként, ő köztük ült, mesélgetett: hogy kell zeretni a szegényt. Keringtek apró rongyosok, amíg a hegedűje szólt, — az élet zajlott, locsogott, ő játszott és dalolt, dalolt... Csupán Velencét járta meg a Föld derűs csodáiból, de megkoplalta a jegyet s a gondolást megnézte jól. Lehajlott a liliomért egy dúshajú, délceg betyár, és négylovas hintát ígért, azzal jön érte, hogyha — vár. Ö várta. Hetven éven át! Óvodát súrolt, mint cseléd, és ápolt rózsát, rezedát és nem siratta életét. Elhallgatott a muzsika ... Itt őrzi szép emlékedet kérges kezek sok-sok fia, tört hegedű —, és szeretet... Szűcs Ernő Béla: Útrabocsátás Szavakba könnyezett szép fájdalom, szállj, szállj, dalom! Gyöngyökbe csörrenő sok, sok mesém, menj, menj, remény! Rímekbe mérgezett keserűség, fújj, fújj, epét! Sorokba szárnyazott vad riadó, föl, föl, te Szó! Tarkázzátok be az eget, s ahonnan fölrepültetek, a porban, sárban vesztegelve lézlek maradjon csendes és rejtett a fészek .. Szűcs Ernő Béla: Esti szonett De boldogok a mámorító esték, hisz őrzik hosszú pillák édes álmát, akik hordozhatják forró, édes testét, a hideg, irigy fodrok, hűvös párnák! S a levegő ahogy reszketve szédül a nedves ajkak rózsás hajlatán át, s az illat, mely bejárja gyöngytérdétül, bíborszín keblét, harmatfény vállát! — Hogy megvonaglik álmomban becézve! hogy megcsordul a szájacskája méze! hogy fölriad, majd boldogan remegve, S hogyan lobog majd üdvösséges vágyba, ha szép testének ajkam lesz az ágya, és csokom a párnája, fodra, leple! |/^////////////////////////////////////////////////^//////////////////////////////////.. % N
