Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-26 / 21. szám

Ma délelőtt ülést tart a KISZ városi bizottsága A KISZ városi bizottsága ma délelőtt fél 9 órai kezdettel ! ülést tart. A városi pártbizott- j ság nagytermében sorra kerü­lő megbeszélésen két napi- j rendi pont szerepel. Elsőként a j KISZ-alapszervezetek elmúlt évi akcióprogramját értékelik és az idei feladatokat ismerte­tik, majd a végrehajtó bizott­ság első félévi munkatervét tárgyalják meg. A kibővített bizottsági ülé­sen részt vesznek az alapszer­vi titkárok, akik a napirendi pontok megtárgyalása után ér­tekezletet tartanak. Újságot hord a postás és nem szereti a nagy havat Lábán a csizma térdig sáros, mint a nótában, hátán a táska már lapos, alig van benne egy-két levél. — Meddig tart még a szol­gálat? — köszönök rá a fiatal postásra. — Nincs sok hátra. Pár ki­lométer. A Feketei úttól a kecskeméti határig. Most még istenes, de amikor nagy a hó, akkor kerékpárral nem megy... — Mi volt a mai „norma”? — Negyvennyolc Pest me­gyei Hírlap, Képes Újság, Sza­bad Föld, szóval főleg az újsá­gok. — Es levél? — Ma kevés volt. Mindössze tíz. A kutyák már ismerik? — Ajaj! — Es a rókák? — Eggyel találkoztam, de úgy elszaladt, hogy utol sem értem volna... <f) Harminchét kisbárány Nyárkútréten A csípős hajnalban a Hu­nyadi Termelőszövetkezet fő­állattenyésztőjével Nyárkút- réfre tartok. A Pesti úton, az erdő mellett nem is olyan ré­gen, 40—50 vagonnyi trágya állt szarvasban. Mi lett vele, most sehol... Debiczki Bélától a választ rögtön megkapom. Szőlőt trá­gyáztak vele decemberben. Nyárkúton a juhokat néztük meg Egy régi istállót alakítót- tak át juhhodállyá. Az etetők vasból készültek, a vályúk ke- | ményfából. Zatykó Albert ju­hász azzal a jó hírrel köszön- I tött bennünket, hogy már ed­dig 37 kisbárány látott napvi­lágot. Mit látunk ma a moziban? A kasztiliai sólyom. Spanyol, ' 6zínes kalandfilm. Kísérőműsor: Csata a ka­tonával. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor. XII. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1968., JANUAR 26., PÉNTEK Házról házra jár a hírrel: a volt pártoló tagok hogyan vállalhatnak szőlőt A művelést már most biztosítani kell És a „zártkertek" kialakítása után? Aktatáskával a kezében jár­ja az utcákat s a határt Illés Gyula, a Szabadság Tsz zsírost részlegének brigádvezetője. Be-bekopogtat a tsz-tagok ka­puján. Imimár nyolcadik esz­tendeje rója megszokott körút­ját. — Dolgom a munkaerőfel­mérés — magyarázza. — Ar­ról készítek pontos kimutatást, hogy a tagok mennyi munkát vállalnak a közösből. Listám azután a tavaszi termelés be­állításához szolgál alapul. Egy­idejűleg összeírom a termelési vállalásokat is. — Ez minden? — Nem. toló tagoknak a tsz-be adott ingatlanát hamarosan felvásá­rolják tőlük, tehát ezután sem háztáji földet, sem földjáradé­kot nem kapnak. Ellenben ké­sőbb, az úgynevezett „zártker­tek” kialakítása után, nyolcszáz négyszögölig terjedő szőlőt vagy gyü­mölcsöst, illetve egy hol­dig terjedő szántót igé­nyelhetnek. Csak hát ezek művelését már most biztosítaniuk kell, nem bízhatjuk azt a „majd meg­látjukra”... — Vannak-e közömbösök? — Akadnak. Az ilyen tsz-ta- gokat, ha hosszabb idő óta ok nélkül nem vettek részt a tér- i melőszövetkezet munkájában, igyekszem rábírni, hogy tegye­nek eleget kötelességüknek, ne tegyék ki magukat a tsz-ből való kizárás veszélyének. (k) — Az idén mik a tapaszta­latai? — A tagok általában komo­lyabban veszik a közös mun­kát, a termelőszövetkezetet. A pártoló tagok közül pe­dig sokan be akarnak lép­ni rendesnek, s már a vállalásukat is beje­lentették. Másfelől viszont sok pártoló tag nincs tisztában a pártoló tagság megszüntetésé­vel s annak következményei­vel, az új törvénnyel. — Az újság hasábjain mit j hozna tudomásukra? — Mindenekelőtt azt, hogy azok az eddigi pártoló tagok, akik nem lépnek be a tsz-be, de az eddig „háztájiként” ka­pott szőlejüket továbbra is meg akarják tartani, a szőlészeti irodán ezt a szőlőt sürgősen vállalják fel családi művelésre. — Mi ennek az alapja? — Az, hogy az eddigi pár­Meteorológiai ballon-szondát bocsátanak fel a magasba, hogy megmondja: milyen időt várhatunk holnapra... Mindenkinek megmagya­rázom a törvényes rendel­kezéseket. Elmondom, hogy a férfiaknak legalább százötven, a nőknek száz tízórás munkanapot kell letölteniük a közös munkában, ha háztáji földet és nyugdíjat akarnak. Azután ezt, persze, részletezem is. Egy hold csa­ládi művelésre vállalt szőlő vagy paradicsom például het­ven munkanapot jelent, az uborkából ugyanez hatvan­négy, a babból huszonnégy, a kukoricából tizennégy munka­napot tesz ki. Természetesen mellette lehet még közös mun­kát is vállalni. Milyen lesz holnap az idő? r _ r KOPA LÁSZLÓ: A KÉT JAVASASSZONYTÓL A VÁROSI KÓRHÁZIG A NAGYKŐRÖSI EGÉSZSÉGÜGY TÖRTÉNETE Közfürdőt 1860-ban nyitot­tak először Nagykőrösön, részvénytársasági alapon a Széchenyi-kertben. Erről az­után szép Cifrakertünket Széchenyi fürdökertnek ne­vezték el. Később, 1870-ben a piactéren Vladár Károly gőzmalma mellett épített gőz- és kádfürdőt. Mindkét fürdő az első világháború után szűnt meg. A századforduló körüli években nemigen volt emlí­tésre méltó egészségügyi elő­rehaladás. 1914-ben pedig jött a világháború, melynek esztendei alatt a város min­den gondját és erejét a há­ború sebeinek enyhítésére fordította. A polgári leányiskolában már 1914 nyarán dr. Mester Gyula főorvos vezetése alatt kisegítő hadikórházat nyitottak. A következő év­ben a gimnáziumba hozták a szolnoki hadikórházat is, melynek dr. Kovács Zsig- mond volt a főorvosa, ö a háború után itt maradt Nagykőrösön, s lelkes mun- kálója lett városunk egész­ségügy! fejlődésének. 1914-ben kisebb kolerajár­vány volt az országban, Nagykőrösön is voltak gya­nús esetek, de a kellő véde­kezés nyomán elhárult a -ve­szély. 1919-ben az úgyneve­zett spanyol náthában szá­mosán meghaltak. A város első világháború utáni közegészségügyi hely­zetén sokat segitett a két magánszanatórium. Az egyiket dr. Csutorás Sán­dor, volt sebész alapította 1926-ban a Jeney-féle kas­télyban, a másikat pedig dr. Técsy Bálint állította fel a Rákóczi-kúriában. 1925-ben Dezső Kázmér személyében új polgármes­tert választott Nagykőrös, aki új korszakot nyitott a város, s benne a kőrös; köz­V. egészségügy fejlődésének. A polgármester kezdeményezé­sére és támogatásával egy­másután alakultak az alap­vetően fontos közegészség- ügyi intézmények. Még 1925- ben megalakult a Mentő- egyesület és a mentőállomás, melynek Gács János tűzoltó- tiszt lett a vezetője. Nemso­kára mentőautót kapott a város, melynek a húszas évek elején még rendes lo­vas mentőkocsija sem volt. Akkoriban megtörtént az, hogy esős éjszaka a súlyos beteget a derék tűzoltók hordágyon, kézben vitték ki a vasútállomásra. Városunkban nagyon gya­kori volt a tiidőbaj. E kór el­len sokat küzdött dr. Forday Béla főorvos. 1928-ban a már fennálló helyi Vöröskereszt­szervezet égisze alatt meg­alakult a Tüdőbeteggondozó Intézet, melynek dr. Kovács Zsig- mond, dr. Fenyves Pál és dr. Szűcs István lettek az orvo­sai. Az intézet azután az ugyancsak felállított és dr. Kovács Zsi gmond orvos által vezetett Nemibeteggondozó- val együtt, a város által „Egészségház” -nak megvá­sárolt Inárcsi Farkas-féle házban kapott végleges he­lyet. Néhány év alatt mind­két intézmény szép eredmé­nyeket mutatott fel. 1927-ben megalakult a Stefánia Szövetség helyi szervezete, mely ^rövidesen létrehozta az Anya- és Cse­NAPI 11,80-ÉRT A sok hús mellé süteményt is kapnak már Gázolaj tűzhelyek a feketei üzemi konyhában Az állami gazdaság feketei üzemegységében van üzemi konyha. Az étellel soha nem volt probléma. Néha a kardo­sok arról panaszkodtak csu­pán, hogy a sok hús mellé sü­teményt is szeretnének kapni. Nem a személyzeten múlott a dolog. Olyan tűzhelyeik vol­tak, amelyeken nem lehetett sütni. Nemrég két, hatalmas gáz­olaj tűzhellyel cserélték fel a régi sütő-főző szerszámokat. Ezenkívül három óriási üstf&- ző tűzhellyel is gyarapodott a konyha. Ezzel a felszereléssel már 4—500 emberre főzhetnek. Jelenleg csak 80 kosztosuk van és az ételárak változat­lanok. A reggeli, ebéd és va­csora, mindössze 11 forint 80 fillérbe kerül. NEM KELL MA MÁR A KOCSIKERÉK... Haldoklik egy régi, nemes szakma Relikviáit meg kellene menteni A Szolnoki út 103. számú házikón ütött-kopott, kis táb­la hirdeti: KISS KÁLMÁN bognármester Bekopogok. A ház asszonya, ! Kiss Kálmánné nyit ajtót. Az utcáról egyenesen a műhelybe lépek. Mint valami jól rende­zett, neorealista filmen: a mű­helyben tőke a középen, gya- lupad a fal mellett, a másik falon néhány fűrész, a tőke mellett vörös jérce kapirgál. Az egész műhely olyan be­nyomást kelt, mintha csak makett volna. A mester, a 72 éves Kiss Kálmán nincs itt­hon. Már nem is ez a főfoglal­kozása. A városgazdálkodási vállalat portása. — Es mégis fenntartják a műhelyt? — kérdem. — Igen. Igaz, hogy a munka kevés, de a párom a sóra, pap­rikára valót megkeresi. A múlt évben ugyan csak egyetlen kocsikereket javított, de néha akad fejsze-, lapátnyéljavítás is. Mi vagyunk talán az utolsó , bognárok a városban. Nem kell már a fakerék, gumikeré­ken gurulnak a parasztszeke­rek is — mondja szomorúan az asszony. Bizony, így van. Eljár az idő, nemcsak az emberek, de a szakmák felett is... De vajon a pognárszerüzámokat idővel nem kellene-e megmenteni a pusztulástól? Hiszen mahol­nap muzeális értékké válnak, mégis csak a körösi élet egy darabkájának emlékét őrzik majd. A kisunokák enélkül aligha tudják elképzelni, mi­lyen volt az, amikor az autók helyett még csak a ,^zabmoto- rok” húzták-vitték a terhe­ket ... (— ér) ITT A KÖE0SIEH BESZELNEK Tranzisztor van - petróleum nincs! A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal? „A fogyasztási szövetkezet Hangácsi úti boltjára igazán nem lehet panaszuk odafenn. Sok pénzt hagyunk ott, úgy tudjuk, a tavalyi tervét is szé­pen teljesítette a bolt. De lehet és van is panaszuk a környéken lakóknak, Mert bár igaz, hogy az üzletben még tranzisztoros rádió is kap­ható, de’ petróleum már két hónapja nincs! A sürgető leve­lekre pedig nem érkezik sem­miféle válasz, holott nálunk, a környékbeli tanyákon egye­lőre ez az egyetlen világítási lehetőség. Kell-e külön magyarázni, hogy mit jelent nekünk o vá­rosba szaladgálás egy-két li­ter petróleumért? És ezt kér­dezzük: ha a városban kapha­tó petróleum, akkor itt miért nem? csemővédő Intézetet, amelyet a Hajós-féle házban helyez­tek el. Az anyavédelmi vizs­gálatokat és tanácsadást dr. Kovács Zsigmond főorvos látta el, a gyermekgyógyá­szatot dr. Kovács Ferenc és dr. Kocsis István szakorvos vezette és működésük a ma­gas körösi gyermekhalandó­ság nagymérvű csökkenésé­hez vezetett. A kórházért Dezső Kázmér polgármes­ter célkitűzéseinek egyik sarkalatos pontjává tette a nagykőrösi közkórház meg­építését, amire az 1930-as években komoly alapot adott az, hogy dr. Kiss Sándomé, majd dr. Szappanos Sándor- né több mint 200 ezer pengő értékű föld- és házingatlant hagyományozott a városnak, kórházépítés céljára. Az el­képzelt, s a város igényeinek megfelelő kórház építési költsége azonban az első ter­vek szerint félmillió pengő körül járt. Ennyi pénzt a vá- i ros hirtelenjében nem tudott j előteremteni. (Folytatjuk) I Tán a fogyasztási szövetke­zetnél nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal?” Hangácsi út környéki lakók ALSZEGEN leszoktak a sütésről? Még nincs egy esztendős az alszegi Pálma-presszó, de ak­kora a forgalma, hogy a na­gyobb presszók is megirigyel­hetnék. Az alszegiek évekig jártak utána, hogy presszójuk legyen, de most meg is becsü­lik, igazán. A rosszmájúak azt mondják, hogy az alszegi asszonyok még a sütésről is leszoktak, csakhogy innen vi­gyek a süteményeket. MÁI ELŐADÁSOK Ma délután öt órakor a Pe­tőfi iskolában A méhészet sze­repe a terméshozamok növe­lésében címmel Csilcai Pál tart előadást a szövetkezeti akadé­mia előadássorozata keretében. Ma este hat órakor a mező- gazdasági szakelőadások során Az anyagi érdekeltség biztosí­tása a tsz-ben címmel a Dózsa Tsz tormási klubjában hangzik el előadás. Nagy érdeklődés előzi meg a ! TIT ma este 8 órakor sorra ke­rülő rendezvényét. Dr. Kulin György, az Uránia igazgatója tart előadást Kapcsolatfelvétel más értelmes lényekkel cím­mel. Köszönetünket fejezzük ki ro­konoknak, jóbarátoknak és jó szomszédoknak, akik felejthetet­len jó anyánk özv. Ouzs Györqy­né temetésén megjelentek, sírjá­ra koszorút, virágot helyeztek és fájdalmunkon enyhíteni igye­keztek A gyászoló család. Hálás köszönetét mondunk rokonainknak. ismerőseinknek, jó szomszédainknak, akik szere­tett jó feleségem, édesanyánk, nagyanyánk: M. Farkas István­ná szül Határ Katalin temeté­sén Nagykőrösön megjelentek, részvétükkel nagy bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek. M. Farkas Ist­ván és családja.

Next

/
Thumbnails
Contents