Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-26 / 21. szám
Az ivóvíz- és iparivízellátás fejlesztéséről Ülést tartott a Minisztertanács AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XII. ÉVFOLYAM, 21. SZÄM ÁRA 70 FILLÉR 1968., JANUAR 26., PÉNTEK A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter jelentését a jószolgálati küldöttség Peruban, Ecuadorban, Kolumbiában és Venezuelában tett látogatásáról. A közlekedés- és postaügyi miniszter a vasúti és hajózási árufuvarozási szabályzat, valamint a gépjármű-fuvarozási szabályzat módosítására tett előterjesztést. A kormány a javaslatokat elfogadta. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentésben ismertette azokat a tapasztalatokat, amelyeket az ivóvíz- és iparivíz-ellátás fejlesztését, továbbá egyes kommunális csatornaművek létesítését szolgáló beruházások vizsgálata során szereztek. A Minisztertanács az előterjesztést megvitatta, elfogadta és határozatokat hozott. ★ A vasúti, a hajózási és a gépjármű-fuvarozási szabályzatok módosításai elsősorban A veszteséges vállalatok sorsa Többé már ez sem elméleti kérdés. A pénzügyminiszter a napokban szabatos jogszabályban rendelkezett arról, hogy mi legyen a gyakorlati teendő, ha valamely állami vállalat veszteségesen gazdálkodik. Ezzel a lehetőséggel a reformmunka kezdetétől fogva számolt a kormányzat és a közvélemény is. A pénzügyminiszter rendelete most válaszol azokra a kérdésekre, amelyek az elmúlt hónapokban a nehéz helyzetbe került vállalatok sorsát feszegették. Elöljáróban nem árt leszögezni egy régi, de jó ideig elfeledett igazságot: a gazdálkodással elkerülhetetlenül együtt jár a kockázat, a veszteség is. Nem képzelhető el a valóságban olyan eszményi állapot, amikor minden gazdasági döntés, cselekvés remekbe sikerül és a vállalat bármihez nyúl, arannyá válik. Eddig is voltak és mindig is lesznek olyan tényezői a gazdasági életnek, amelyekkel a döntés pillanatában, vagy végrehajtása közben nem lehet pontosan számolni Emiatt a legmegalapozottabb elképzelések is gyakran csak kisebb-nagyobb eltérésekkel valósulhatnak meg. Az így keletkező nyereségek és veszteségek egy normálisan működő vállalatnál általában kiegyenlítődnek és nagyobb megrázkódtatást nem okoznak. A baj ott kezdődik, amikor gyakoribbá válik a mínusz, mint a plusz, más szóval a vállalat évi mérlegbeszámolója veszteséget mutat. A pénzügyminiszteri rendelet úgy intézkedik, hogy a mérleg szerinti veszteséget — ha futja az összegből — elsősorban a vállalati tartalék- alapból kell kiegyenlíteni. Ha ez nem fedezné a veszteséget, akkor az I. és II. kategóriába sorolt vezető állású dolgozók évi alapbéréből levont összeget használják fel erre a célra, (A munkaügyi miniszternek egy korábbi rendelete előírja, hogy ha a vállalat vesztesége pótlására nem elegendő a tartalékalap, akkor az I. kategóriába sorolt dolgozókat személyi alapbérüknek csak 75 százaléka, a II. kategóriába tartozókat pedig személyi alapbérük 85 százaléka illeti meg, és a bérkü- lönbözetet vissza kell fizetniük.) Előfordulhat, hogy a vállalat vesztesége akkora, hogy a tartalékalap és a vezetőktől levont bérkülönbözet együttesen sem elegendő pótlására. Ilyen esetben a vállalat alapító szerve szanálási eljárást rendelhet el. (Szanálás: a súlyos gazdálkodási nehézségek elhárítására irányuló intézkedések összessége.) Megtörténhet, hogy a vállalat már évközben látja, hogy ráfizetés lesz, ilyenkor maga is kezdeményezheti a szanálási eljárást. A szanálást el kell rendelni, ha azt a pénzügyminiszter, a KNEB elnöke, vagy az illetékes bank javasolja. A szanálási eljárás tulajdonképpen nagyon alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatból áll. Ennek során az alapító szerv vezetője által kinevezett 3—5 tagú, szakemberekből álló bizottság felkutatja a vállalat veszteségének okait, és javaslatot tesz a helyzet rendezésére. A szanálási bizottság vizsgálatához a vállalat minden dolgozója köteles a szükséges felvilágosításokat és adatokat megadni. A bizottságnak viszont kötelessége, hogy a vizsgálatok során az illetékes szakszervezet véleményét is kérje. A veszteséget előidéző okok feltárásához tartozik természetesen a személyi felelősség megállapítása is, és a vállalat további sorsára vonatkozó javaslatokban helyet kap a személyi felelős- ségrevonásra tett indítvány is. Attól függően, hogy mi idézte elő a vállalat veszteségét és milyen annak mértéke, három lehetőség között választhat a szanálási bizottság javaslatainak kimunkálásakor. Ha az eredményes gazdálkodás feltételei megteremthetők — például személycseréket jelentő szervezeti változtatással — akkor javasolhatja, hogy a vállalat részesüljön állami, szanálási kölcsönben. Az ilyen címen nyújtott bankhitelt kamatokkal együtt általában három év alatt köteles a vállalat visz- szafizetni, más szóval ennyi türelmi időt kap, hogy gazdálkodását rendbehozza. Vállalaton kívüli okok is előidézhetnek súlyos veszteségeket — ilyen például egy elemi csapás. Ha népgazdaságilag jelentős tevékenységet folytató vállalatnak keletkezik így vesztesége, amelyet saját erejéből nem tud pótolni, akkor ezt a pénzügyminiszter, vagy a kormány hozzájárulása alapján állami költségvetésből megtéríthetik. A vizsgálat alapján olyan következtetésre is juthat a bizottság, hogy az eredményes gazdálkodás feltételei az adott vállalatnál nem teremthetők meg, a veszteség tartósnak látszik — például teljesen elavult az üzem, vagy nincs igény a gyártmányok zömére stb. — ezért mindent egybevetve, a vállalat megszüntetése kívánatos. A vállalat sorsáról végül is — a szanálási bizottság jelentése és javaslata alapján — az illetékes kormányszervek döntenek, amelyek kellően mérlegelik úgy a gazdasági, mint a társadalmi szempontokat. Az igaz, hogy vége az „aranyidőknek”, amikor könnyűszar- rel lehetett a közös kasszába nyúlni és a társadalommal megfizettetni a rossz gazdálkodás okozta veszteségeket is. Ámde az is igaz, hogy a szocialista állam az új gazdaságirányítási rendszerben sem engedi el vállalatainak kezét, szigorával éppen úgy mellettük áll, mint segítő erejével. Gy. Z. azokat a vállalatokat, üzemeket érintik, amelyek nagy mértékben veszik igénybe az egyes közlekedési ágak árufuvarozási szolgáltatásait. A módosítások folytán lehetőség nyílik arra, hogy a fuvarozók — teljesítőiképességük jobb kihasználása érdekében — a fuvaroztatók részére díjmérséklést adjanak. A vasútnál egyszerűbbé és mozgékonyabbá válik a kocsirendelés rendszere, megszűnik több adminisztratív jellegű áruforgalmi korlátozás, valamint az ezekkel kapcsolatos bírságjellegű anyagi hátrány. ★ Az ivóvíz- és iparivíz-ellátás fejlesztését szolgáló beruházások vizsgálatáról szóló jelentés szerint városaink lélekszámá- nak gyors növekedése, valamint az ipari termelés és a szolgáltatások fejlődése következtében rohamosan megnőtt az ivóvíz és az ipari célokra szükséges víz iránti igény. Az olcsó, bőséges vízszolgáltatás a település- és iparfejlesztés egyik kulcskérdésévé vált. 1950-ben a lakosságnak még csak a 23 százaléka, 1966-ban már 46 százaléka jutott a köz(Folytatás a 2. oldalon) ftíMSIf/ill Delhiben Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, csütörtökön megérkezett Delhibe. A szovjet kormányfő az indiai kormány meghívására tesz hivatalos látogatást Indiában. Az érkező szovjet kormányfőt a repülőtéren Indira Gandhi miniszterelnök, továbbá az indiai kormány tagjai, a parlament képviselői és az indiai társadalom képviselői fogadták. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, csütörtökön látogatást tett Zakir Husszein indiai köz- társasági elnöknél, és baráti megbeszélést folytatott vele. Koszigin csütörtökön Indira Gandhi miniszterelnökkel is találkozott. A két kormányfő között őszinte, baráti légkörű beszélgetés alakult ki. A kormány és a SZOT vezetőinek megbeszélése Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, dr. Ajtai Miklós, Apró Antal, Fehér Lajos és dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettesei csütörtökön délután látogatást tettek a Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában és elvtársi megbeszélést folytattak a SZOT titkárságának tagjaival: Gáspár Sándor főtitkárral, Beckl Sándor, Gál László, Geréb Sán- dorné, Somoskői Gábor és Vi- rizlay Gyula titkárokkal. Kölcsönösen tájékoztatták egymást az állami, illetve a szak- szervezeti szerveknek az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos intézkedéseiről, megállapították, hogy az alapvető intézkedések megvalósítása eredményesen folyik. A Minisztertanács elnöke és elnökhelyettesei ismertették az idei népgazdasági terv eredményes teljesítésével, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával kapcsolatos állami feladatokat. A SZOT vezetői összegezték a szakszervezetek tapasztalatait és a dolgozók véleményét az állami szervek, valamint a vállalati gazdasági vezetők intézkedéseinek eddigi hatásáról, a kollektív szerződésekről és a munkaidő-csökkentéssel kapcsolatos. tapasztalatairól. A megbeszélés részvevői egyeztették álláspontjukat a népgazdasági terv teljesítésével, az életszínvonal előirányzott emelésével kapcsolatos feladatokról, és a megtárgyalt kérdésekben meghatározták a további együttes tennivalókat. Ülést tartott a Budai Járási Pártbizottság A Budai Járási Pártbizottság csütörtök délután ülést tartott. Az ülésen jelen volt Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára. A részvevők megvitatták a járás 1968. évi párt- és gazdasági feladatait. Ezután személyi ügyeket tárgyaltak. A pártbizottság tagjai egyetértettek és hozzájárultak ahhoz, hogy Lendvai Istvánt, a Budai Járási Pártbizottság elsőtitkári funkciójából felmentsék és a Pest megyei Pártbizottság titkárává válasszák. A Budai Járási Pártbizottság ülése jegyzőkönyvben emlékezett meg Lendvai István, járási titkári munkájáról. ______________________________ M agyar segítség Síitífíának A magyar szervezett dolgozók adományaként a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnöksége csütörtökön félmillió forint értékű élelmiszert és ruhaneműt indított útnak a MALÉV IL—18-as különrepülőgépén a földrengés (Folytatás a 2. oldalon) „Erődemonstráció“ a koreai partok közelében Változatlanul nagy helyet szentel a világsajtó a Pueblo amerikai kémhajó elfogásával kapcsolatos fejleményeknek. Mint ismeretes, a hajó kapitánya teljes beismerő vallomást tett és hangsúlyozta: a Pueblót amely mélyen behatolt a KNDK felségvizeire, jogosan tartóztatták fel és fogták el. A washingtoni jelentésekből, amelyeket az eljövendő szándékokkal kapcsolatos titkolózás mesterséges ködfüggönye vesz körül, az is kivehető, hogy A „Pueblo” nevű amerikai fegyveres kémhajó, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság felségvizein ellenséges tevékenységet folytatott amerikai kormánykörökben nem ítélik meg egységesen a helyzetet. A vezérkari főnökök egyesített bizottsága olyan javaslatot terjesztett — a jelentések szerint — Johnson elé, amely kockázatosnak minősít bármiféle fegyveres intervenciót a KNDK ellen. (Ez nem is csoda, hiszen a népi Korea politikailag szilárd és egységes, jól felszerelt hadsereggel rendelkezik, az amerikaiak viszont Dél-Koreában állomásozó tartalékaik jelentős részét Dél- Vietnamba irányították.) Ugyanakkor azonban megerősítést nyertek azok a hírek is, amelyek szerint a szélsőséges szenátorok nyomása alatt álló Johnson nem vetette el végérvényesen a katonai akció lehetőségét. Űj jelentések érkeztek arról, hogy az Enterprise atom- meghajtású repülőgép-anyahajó, a Truxton atommeghajtású torpedóromboló és más hadihajók a koreai partok közelébe indultak. Nyilvánvaló, hogy ennek az „erődemonstrációnak" célja zsarolni, megfélemlíteni a KNDK-t, amely szuverenitása védelmében jogosan és határozottan lépett fel. Az is világos azon bán, hogy e fenyegető manőverek Phenjan- ban aligha érnek el hatást, az Egyesült Államok közvéleményében pedig — különösen azután, hogy kétséget kizáróan (Folytatás a 2. oldalon)
