Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-25 / 20. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA KENYEREK BOLTJA A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS CEQL XII. ÉVFOLYAM, 30. SZÁM 1988. JANUAR 35., CSÜTÖRTÖK KI MIT TUD - 1968 *■ r KIK JUTHATNAK A GYŐZTESEK SZEKEBE? A járási döntőt Torteten tartották A KISZ KB és a Magyar Televízió 1968-ban újra megrendezi a népszerű — ifjúságunk tízezreit és a felnőttek százezreit lelkesítő — Kit mit tud? vetélkedőt. igényesség önmaga és a közönség felé — ez'jellemezte a járási döntőn részt vevő fiatalokat. i A megyei döntőn — ahol továbbjuthatnak a versenyzők a Méhész Marietta indulhat a megyei döntőn Foto: Ottohál Törteién a ceglédi járás legjobb versmondói, táncosai, amatőr beat-zenekarai vetélkedtek vasárnap a megyei döntőbe jutásért. Az elmúlt évek kulturális szemléi után — bátran mondhatjuk — ifjúságunk érdeklődése, lelkesedése, ambíciója az amatőr művészeti Ki mit tud? országos vetélkedőin nyilvánul meg a legtökéletesebben. Szenvedélyes érdeklődés korunk művészete iránt, bátor, egészséges öntudat, versenyzési kedv és versenyzési láz, tv elődöntőiije — a versmon- dók közül Vörös Károly, az abonyi gimnázium tanulója, Purzsás Mária, jászkarajenői pedagógus és Méhész Marietta, az albertirsai irodalmi színpad tagja, a törteti művelődési otthon Varga Pálné által vezetett népitánc-együttese és az abonyi művelődési ház „Anonymus” beat-zenekara képviseli járásunk színeit. A törteli művelődési otthon és KISZ-alapszervezet jelesre vizsgázott házigazdaként — a 300 ülőhelyes teremben még állóhelyek kiadására is szükség volt. A II. táncdalfesztivál hagyományaitól eltérően a zsűri döntése és a közönség tapsban megnyilvánuló véleménye egyöntetű volt, ami a törtei! közönség hozzáértését mutatja, illetve a zsűri lelkiismeretes, szakmai felkészültségét. A továbbjutott versenyzőktől így búcsúztunk: Viszontlátásra a televízió képernyőjén! (—márky—) Ülésezik holnap a városi tanács Pénteken délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart a városi tanács, a tanácsháza emeleti nagytermében. A napirenden ezúttal két fontos téma szerepel: jelentés a városi tanács és az illeték-, tanácsi szervek 1967. évi r\ ruhájáról, az idei, eZsp félévi munkaterv és a második félév munkaprogramja. A jelentést Kürti András tanácselnök, a munkatervet dr. Lakatos József tanács- titkár ismerteti. A tanácsülés napirendjén egyéb ügyek is szerepelnek. Lantos Ferencné naponta több mint 15 mázsa kenyeret, péksüteményt árusít az albertirsai kis kenyérboltban Foto: Jakab Ünnepélyes tagkönyvosztás Érdekvédelmi bizottság a fiataloknak Ünnepi külsőségek között, a község vezetőinek és a tsz irányítóinak jelenlétében tarAz utolsó óra helyett Kasztíliai sólyom AZ IGÉNYEK ÉS A PATTOGATOTT KUKORICA Nagy a forgalom a mozi melletti pattpgatottkukorica-árus- nál. Igaz, ezúttal hiánycikk — nagyon hiányzik — a tökmag, no meg az enyhén pirított napraforgómag, amivel művészien fültövön lett fricskázni az előttünk ülőt a moziban. De sebaj, a kukorica is" van any- nylra „hangos” manna, hogy felmegy a pumpa a gyöngébb idegzetű, elsősorban a filmvásznon történő eseményekre kíváncsi nézőben. Így a vidéki mozikra jellemző tökmaghéjmezőt most csak a kiürült zacskók, bennük az elropogtathatatlannak bizonyult, selejt kukoricaszemek borítják. Egyébként a mozielőcsarnok padlóján és a bejárati rész előtti járdán lemérhető, hogy épp most milyen filmet vetítenek. Bokáig érő szemétben taposhatunk — tehát feltétlenül váltsunk jegyet, mert jó a film. Ha azonban tiszta járda fogad bennünket, sürgősen hagyjuk el a színhelyet, ezúttal a higiénia nem sok jóval kecsegtet. (Így vélekednek itt a mozilátogatók.) — Mit gondolsz, jó lesz a film? — szólok az egyikhez. — A jó fene se tudja! A| cím jó, de néha befürdik az J ember — mondja a törzsláto- I gatók őszinteségével. De reszkíroz, pedig nagy a befektetés, nem könnyen potyogtatják az emberek az aprópénzt. Ugyanis kunyerálva keresi a rá valót ... Az ajtónál három aktatáskás ifjúnak nemcsak az elkövetkező kaland tartogat izgalmat, hanem a holnapi nap is, amikor a tanár úr megkérdezi, hogy miért hiányoztak az utolsó előtti óráról. Latolgatják a lehetőségeket. — Megéri? — kérdem tőlük. Kockázatos válaszolni, mert ki tudja, hátha éppen a még ismeretlen új tanár a kérdező. A válasz így rövid és bizonytalan. — Fogorvoshoz kérezked- tünk, de nincs bent az orvos. Tehát az „igazolás” már megszületett. A sarokban négy láb felett összeboruló hajgubanc. Nem tudom melyik válaszolt, a hölgy vagy az ifjú, a hajtömegtől megtudtam, hogy a jegy már megvan, de hogy mit „adnak”, azt nem tudják. Mindegy, sötét lesz, és az a fontos. Megéri a tízest... És zsong az előcsarnok a mutáló hangok orkánjától. Mindössze három-négy felnőtt álldogál csöndesen. Idős asz- szonyt szólítok meg. — Szeret moziba járni? — Minden filmet megnézek, de leginkább a magyart kedvelem. Amiből kevés van ... Nincs televízióm, rádióm, hát moziba járok. Törőcsik Mari, az igen, az tud ... Közben nyílnak az ajtók. Eltűnnek a kukoricás zacskók, hogy a sötétedés pillanatában újból elő lehessen venni. Mert az izgalom levezetésére — ugye — legjobb orvosság a pattogatott kukorica ... (es — I) tóttá meg tagkönyvkiosztó taggyűlését az abonyi József Attila Tsz ifjúsági szervezete a napokban. Csajági István KISZItitkár ünnepi beszédében ismertette a fiatalokra, tehát a KISZ-re váró idei feladatokat, melyek között fontos helyet kapott a tsz vezetősége és a KlSZ-szer- vezet között létrejött megállapodás. A fiatalok vállalták, hogy 600 órát dolgoznak társadalmi munkában. A taggyűlésen számos hozzászólás és javaslat hangzott el. A többi között beszéltek az ifjúsággal foglalkozó kormány- határozat végrehajtásáról, amely a tsz-ben dolgozó és a tanuló fiatalokra vonatkozik. Elhatározták, hogy a fiatalok jogainak védelmére érdekvédelmi bizottságot alakítanak. A kezdeményezés máris visszhangra talált, mert a községi KISZ-vb már foglalkozik a községi érdekvédelmi bizottság megalakításával, hogy a fiatalok törvényben biztosított jogait mindenütt szemmel tarthassák. A vita után kiosztották az új tagkönyveket. Az ünnepi taggyűlést klubest követte, amelyen a tsz vezetői együtt szórakoztak a fiatalokkal. Dr. Skultéti Jugoszláv vendégművészek Január 27-én, délután 3 órakor tartják a Kossuth Művelődéi Ház színháztermében a zeneiskola idei első ifjúsági bérleti hangversenyét. A kamarazenei bemutatón ezúttal Vivaldi, Gordon, Obradovic és Mokranjac műveiből ad elő a jugoszláv kamarazenekar. Vezényel: Dusán Skovran. Közreműködnek még: Bozdiarka Nikolic és Dejan Mijajev hegedűn és MiLenkó Stefanovic klarinéton. Ma a Kasztíliai sólyom ad alapos munkát a Szabadság mozi takarítóinak. Akiknek már zsebükben a jegy, uralkodó fölénnyel néznek a pénztár előtt kígyózó sorra. Visszafojtott izgalom az arcokon, amelyek nem mutatnak évekből — átlagosan megsaccolva — tizenötnél többet. Ágyúgolyó az őrház falában A bedei csata VAROSUNK TÖRTÉNETÉBEN nevezetes nap január 25., Pál napja. No, nem a Pálok miatt, hanem azért, mert 1849. január 25-én, Pál napján zajlott le a szabadságharc egyik csatája, a bedei ütközet. A dátum nem vált különösebben közismertté, talán azért, mert az ütközet nem volt döntő jelentőségű, talán azért, mert a ceglédi hagyomány a turini évforduló napját, január 24-ét tartotta dicső napnak és helytörténeti jelentőségűnek. Mi történt száztizenkilenc évvel ezelőtt, Pál napján? A krónika úgy tudja, hogy a honvédsereg Perczel Mór vezényletével Szolnok felől jőve megtámadta a Cegléden állomásozó Ottinger osztrák generális csapatát. A tusa a város keleti oldalán bontakozott ki a bedei vétségen, és a honvédek rövid harc után szétkergették a zsoldosokat. Ezek egy része az állomásra igyekezett, és onnan vonatra ülve menekült fölfelé, a másik része lóháton és gyalog próbált Bércéiig eljutni. A NÉP ÖRÖMRIVALGÄSSAL fogadta a győző honvédcsapatot és ki, mivel tehette, borral, kaláccsal, pecsenyével, toros maradvánnyal vendégelte meg a vitéz fiúkat. Ezt különös örömmel tették, mert a hetek óta nyakukon élősködő németek sok keserűséget okoztak a ceglédieknek. A megszállás idején a gazda csak tűrt vendég volt saját portáján, és ha szólni merészkedett, könnyen kardlappal kapott választ a zsoldosoktól. A megfutott csapat nagy részét hihetőleg el is fogják, ha a kíváncsi néptömeg a Kálvária temető dombjáról tömegesen nem nézi a bedei lapályon folyó ütközetet. Így a honvédsereg abba a kellemetlen helyzetbe jutott, hogy a visszavonuló ellenséget ágyúival nem lőhet- te. Egyszer aztán a dombon álló tömeg feje fölött, az akácfákat tördelve, átzúgott egy nyolcfontos golyóbis — figyelmeztetésül. Erre már hanyatt-homlok igyekezett a temetőből haza a nép, csakhogy akkor már az ellenség csapatai futásukban jelentős tért nyertek. A GYŐZELEMRŐL KIADOTT tábornoki jelentés szövegében ezt olvashatjuk: „Tegnap előhadammal Ottinger generált két órai kemény ágyúzás után nevezetes kárt okozva az ellenségnek, részünkről csekély veszteséget szenvedve megfuttattak. Számos fogoly és ló esett birtokunkba. Az ellenség huszáraink által Irsáig űzettek.” A jelentés a Közlöny 1849. január 30-í számában jelent meg. E csata emlékét sokáig őrizte a bedei vasúti őrház homlokzatába beépített ágyúgolyó. Szomorú István Ha volna egy reménysugár... — Pallósné asszony, adják vissza a gyerekemet! — szólt könyörgő hangon egy fiatalasz- szony a gyámügyi hatáság irodájában, és szép, fekete szeméből már elindult az első könnycsepp, hogy utat nyisson a többinek. Ebben a helyiségben nem ritka a sírás. A rendezetlen családi életek hordozói itt keresnek enyhítő megoldást, vagy legalább biztató jótanácsot kilátástalan helyzetükben. így, ilyen fájdalommal azonban itt is ritkán lehet találkozni. Anyával, aki testéből kiszakított magzatáért könyörög. Egyetlen gyerekéért, F. J.-né nem ismerte szüleit. Annyit tudott róluk, hogy valahol, Tiszántúl éltek. De hiába kereste őket. Kilenchó- napos korában került állami gondozásba, majd nevelőszülőkhöz. Szerették a fekete hajú, fekete szemű kislányt. Nem voltak valami jó módban, de azért kijáratták vele a nyolc általánost, sót szakmát is adtak kezébe: ruhaipari szakmunkás lett belőle. A kis Erzsikéből talpraesett, csinos nagylány. Megtetszett egy legénynek, aki azon a régi bálon csak Erzsikét vitte a' táncba. Négy éve volt... — Szerettem — mondja zsebkendőjét gyűrögetve. — Igaz, hogy négy évvel fiatalabb volt nálam ... Akkor ez nem számított. Boldogan vittem haza bemutatni. Kizavarták. Azt mondták, cigányhoz nem adnak. Pedig én is az vagyok! Kitagadtak. Akkor kerültem hozzájuk, a fiú családjához. Ügy éltünk, mint házastársak. Szépen, csöndesen. Egy év után azonban, szinte egyik percről a másikra, megváltozott. Ivott, ütött, nem járt haza rendesen. Az anyja azt mondta, hagyjam, majd „kitombolja” magát, és megint a régi lesz. Már terhes voltam. Tűrtem... a gyerek miatt. Meg azért is, hogy egyszer majd talán megesküszünk ... Legyen a gyerekemnek törvényes apja. Ne mondják rám az emberek, hogy persze, cigánylány, hát mit neki egy törvénytelen gyerek ... — Aztán felmentem Pestre dolgozni. A pici az öregeknél maradt. Aztán egy nőhöz került, akivel az apja épp akkor együtt élt. Ezt már nem bírtam elviselni. Akkor kértem a gyámügyet, hogy vigyék a gyereket intézetbe ... Elvitték. Minden látogatáson ott voltam. A kicsi megbetegedett, kórházba került. Ablakon át nézhettem csak ... Nem bírom már tovább nélküle ...! — Egyszer aztán beállított az apja: jöjjek haza vele, megesküszünk, hazavisszük a gyereket... Hazajöttem, megesküdtünk. Es kezdődött minden elölről. A veszekedés és minden ... Háromhónapos terhes vagyok. És az a nő is gyereket vár tőle, aki miatt otthagyott. Azt mondta, adjak pénzt a nőnek, hogy ne szülessen meg az a gyerek ... Adtam. Mert ő nem dolgozik... Soha nem volt rendes munkahelye. De a gyerek meg fog születni. Az enyém is. Volt már tárgyalás is, és ha megszületik, fizetnünk kell a gyerektartást. De miből? Az én keresetemből vonják?! F. J.-né most 24 éves. Mindent vállalna, hogy gyermekét maga mellett tudhassa. De a férj magatartása, és környezete miatt nem adják oda a kicsit. Elválni? Hová menjen? Talán oda, ahonnét egyszer már kitagadták? — Egy levelet kellene írni a nevelőszüleinek ... — Levelet... hogy két gyerekkel megyek...? Búcsúzáskor egy piciny villanást láttam a szemében.... Levelet... igen levelet fog írni Erzsiké. Annak, aki őt dajkálta, felnevelte ... (csat) Napi tüske i Íme, a hét második napi § ■ tüskéje: : S I — Korszerűen oldották § i meg a szennyvíz és az ol- § i vadó jég levének elvezeté- sf ; sét a Marx Károly utcában. § ; Lassan három hete, hogy ^ I szabadon folyik az áradat äj S keletről nyugatra, majd ^ S északnak, a Kossuth Ferenc S ; utcán át. Persze, az időjá- ^ : ráshoz alkalmazkodva.. Ha ^ ! az engedi. Mivel az illeté- ^ : kesek „megmozdulását” § | még nem tapasztaltuk, ja- ^ ! vasuljuk, nevezzük el leg- ; alább az új alföldi folyót... ^ I ____________________I
