Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-23 / 18. szám

1968. JANUAR 23., KEDD

rest MEGYEI

ifCíriap

3

Kopogtató kisemberek

»Az ikladi Ipari Műszergyár hatórás műszakkal ún. „fiatalkorú” szerelőszalagot létesített az iskolából kikerülő fiatalok elhelyezésének elősegítésére.”

(Üjsághír)

Apró emberek népes csapata érkezik a társadalom és gazdaság kapui elé, s erőteljesen kopogtatva kér bebocsát- tatást. Terveket szőnek, álmokat dédelgetnek. Szeretnének továbbtanulni, munkahelyet keresnek. Mi lesz, mi lehet terveikből, álmaikból? A demográfiai hullámként, s még inkább „Ratkó-gyerekekként” 6zámon tartott korcsoport gondja társadalmi nagyságrendű ügy; méretei teszik azzá. Hazánkban ezer lakosra 1952- ben 19,6, 1953-ban 21,6, 1954- ben 23,0, 1955-ben 24,4 élve- születés jutott. (1966-ban ez a szám 13,6 volt.) A 20—24 év közöttiek korcsoportja napjai inkban 742 600 főt számlál. Az 1951—1955 között születettek száma 930 700. (Ugyanakkor az 1961—1965 között születettek csak 638 000 főt tesznek ki.) A számok kommentár nélkül is igazolják a demográfiai hullám jelentőségét, fontosságát.

1.

sedik meg, összesen tehát 860 ezer. A tanulmányaikat befejező munkaképes fiatalok száma ugyanakkor 880 ezer lesz. Ez a szerény többlet is annak tudható be, s csak úgy tartható, hogy a munkaerő-foglalkoztatási terv a mezőgazdasági létszám csökkenését mindössze nyolcvanezerben számolja, szemben az 1961—1966 közötti kétszázezerrel. Míg a második ötéves terv éveiben az újonnan beállított munkaerő — 790

ezer — meghaladta az iskoláikat végző fiatalok számát — 670 ezer —, s az egyéb tartalékokból merített, addig a mostani tervidőszakban csak az iskolából kikerülő fiatalok száma több, mint a teljes igény. A tendencia különben már évek óta észlelhető volt. Száz munkába lépő fiatalra 1961-ben 164, 1963-ban 130,

1965-ben 107 munkahely jutott. A kínálat csökkenésével szemben ugyanakkor mintegy 220 ezerrel több fiatal hagyja el az iskolákat, mint az 1961—1965 közötti években.

Különleges exportcikkek

2.

A mottóként idézett újsághír nem egyedülálló kezdeményezésről számol be: hozzá hasonló szerencsére található a megye üzemeiben, a Nagykőrösi Konzervgyártól a Váci Kötöttárugyáron át a Papíripari Vállalat Szentendrei Papírgyáráig. Az említett, s a többi helyeken egyaránt négy-, illetve hatórás műszakban szívesen foglalkoztatják az iskolából kikerülő fiatalokat, főként lányokat, sőt, több helyen bedolgozói foglalkoztatásukat is tervezik. Van azonban néhány nehéz helye is a megyének; a dabasi, a szobi, a nagykátai járás, ahol amúgy is nehéz a nőd munkaerő foglalkoztatása, s most ezt tovább tetézi az iskolából kikerülő lányok jelentette gond. Országos méretekben még’ inkább igaz ez: míg bizonyos ágazatokban, illetve gazdasági körzetekben kevés a munkaerő, addig más ágazatokban és körzetekben égető gond az — elhelyezés.

A népgazdasági munkaerőmérleg semmi máson, csakis a realitásokon nyugodhat. A demográfiai hullám: átmenet. És éppen ezért sajátos eszközöket kívánó a levezetése; nincs értelme olyan munkahelyek teremtésének, melyekre néhány év múlva már nincs jelentkező. A tantermekről, oktatási intézményekről nem is szólva ... A második ötéves tervben 360 ezer fővel, 12,3 százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma. A harmadik ötéves tervben — 1966—1970 között — ez a növekedés a tervezettek szerint 260 ezer főt, 7,9 százalékot tesz ki. A főbb ágazatokat tekintve, érdemes a részleteket is megismerni: az ipar a második ötéves tervben 177 ezerrel növelte a foglalkoztatottak létszámát, a harmadik ötéves tervben ez 118 ezer főre mérséklődik; az építőiparban 52 ezer volt, de csak 20 ezer lesz a növekedés; a közlekedés 24, illetve 16 ezerrel részesedik, míg a kereskedelem, az oktatás stb. létszám- szükséglete nagyjából változatlan marad. Csak az iparban bekövetkező lassúbbodás magyarázataként: a harmadik ötéves tervben az egy foglalkoztatottra jutó egynapi termelésnek 24—26 százalékkal kell növekednie, a termelés emelkedése tehát 75—80 százalékban a termelékenység fokozódására alapozódik, s nem a létszámbővítésre. (A Híradástechnikai Anyagok Gyára Vácott, az Ütépítőgép Javító és Gyártó Vállalat Cegléden például úgy növeli ez időszakban termelését, mégpedig jelentősen, hogy létszámemelést nem tervez.)

A gyakorlatban tehát hogyan alakul a munkahelyek és munkára jelentkezők aránya? A népgazdaság különböző ágazataiban a harmadik ötéves tervben 180 ezer új munkahely létesítése szerepel Halálozás, nyugdíj stb. miatt mintegy 680 ezer munkahely üreA szocialista gazdasági és társadalmi rend nagy és nemes vívmányaként emlegetjük magunk, de még ellenségeink is a teljes foglalkoztatottságot. A munkaképes korú lakosságból 1961-ben 72,8 százalék volt az aktív kereső, 5,9 százalék a tanuló, s 21,3 a háztartásbeli. 1967-ben viszont már így változtak az arányok: aktív kereső 74,5, tanuló 8,8, háztartásbeli 16,7 százalék. Ha nemek szerint választjuk szét a munkaképes korú lakosságot, akkor a férfiak 96,6 százaléka aktív kereső, vagy tanuló, a nőknek pedig 69,3 százaléka. A felnőtt lakosságot tekintve tehát nincs semmiféle foglalkoztatottság növelésre kényszerítő ok; annál inkább sürgető a tanuló fiatalok foglalkoztatottságának biztosítása. A hullám levezetésének biztosítása, mert a jelenlegi 180— 185 ezres évi korcsoportok 1970 után 120 ezerre csökkennek; akkor már nem lesznek ilyen gondjaink ...

Hol hát a gond? Igen tömören. összezsúfol tan: az iskolából kikerülő fiatalok mintegy fele szakképzetlen — gimnáziumot végzett —, s nagyobb részük lány. A felsőoktatás az érettségizetteknek csak mintegy felét tudja befogadni, s ugyanakkor a középiskolákban is minimálisan kétszeres a túljelentkezés. A kínálkozó munkaalkalmak nyolcvan százaléka pedig fizikai munka!

Kibontva egy kissé. Az 1966 —1967-es tanévben 78 ezren fejezték be tanulmányaikat, közülük 42 ezren gimnáziumban, ahol az érettségi semmiféle szakképzettséget nem ad, s csak 3,6 ezren szakmát adó , szakközépiskolában! A továb- j bi számok is sokat mondanak: míg ipari technikumban 15,2 ezer fő végzett, addig mező- gazdaságiban csupán 4,5 ezer, s ugyan akkor közgazdaságiban 12,1 ezer! A 78 ezer végzettből 22 ezer tanulhatott tovább felsőfokon. A hiba tehát oz oktatási szerkezetben van: az iskola nem olyan tudású fiatalokat bocsát ki, mint amilyenekre a népgazdaságnak szüksége lenne. Sőt: ma még többségében teljesen szakképzetlen fiatalokat. És még egy, igen fontos tény: az általános és középiskolákból 1970-ig kikerülő, mintegy ki- lencszázezer fiatal kétharmada — falvakban él! Furcsa ellentmondás: a mezőgazdaság mindinkább szakma, s az újonnan jelentkező munkaerő is helyben van, s mégis, a mezőgazdasági szakmunkástanulók száma — a mezőgazdasági kovácstól a méhészig — az

1966—1967-es tanévben, nem érte el a 21 ezret. (Pest megye termelőszövetkezeteiben ugyanekkor 1965 végén a brigádvezetők 59,8 százaléka semmiféle szakmai képesítéssel nem rendelkezett!)

3.

Tanuló nemzet vagyunk, ez vitathatatlan, hiszen az idei tanévben a lakosság húsz százaléka (!), kétmillió fiatal és felnőtt tanul valamilyen oktatási formában. Nem mindegy azonban ki mit tanul? Sőt, ez a döntő kérdés! Mert míg a szakképzetlen lányok elhelyezése a leginkább fogas probléma, addig a szakmunkástanulók között — holott a korcsoporton belül ők vannak többségben — csak mindössze húsz százalékkal képviseltetik magukat! Kihasználatlan lehetőség? Igen. Mert például olyan szakmában, mint a papíripar mindössze 72 szakmun- kástanuló-lány volt! Túl sokat esik szó a szakmunkástanulók ról? Igen. Okkal, alappal. A demográfiai hullám egyedül lehetséges levezetésének kulcsa itt rejlik.

Mészáros Ottó

(A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.)

Vass Istvánná chilei kitüntetése

Gonzalo hattorre Salamanca,

a Chilei Köztársaság budapesti nagykövete hétfőn ünnepélyesen átnyújtotta Vass Istvánné- nak, az országgyűlés alelnöké- nek a Chilei Köztársaság elnöke, Eduardo Frei által adományozott kitüntetést, a chilei érdemrend főtiszti fokozatát.

Köztudott, hogy gyógyszert a világ minden tájára exportálunk. Hajóink, szerszámgépeink, műszeripari termékeink Kelettől Nyugatig keresettek. Tavasszal repülőgépek viszik a primőrárut Berlinbe, Prágába, Londonba, és egész éven át indulnak külföldre az almával, vöröshagymával, gyümölcs- konzervekkel, csabai kolbász- szál és téliszalámival megrakott vagonok De mennyi mindent exportálunk még a közismert cikkeken kívül, például:

Nemcsak az ipafai papnak van fapipája, mert a NagykőTolnai esernyők

A Tolnai Selyemfonógyár a napokban megkezdi a víztelenített nylon női és férfiesernyők gyártását. Ezek huzatához a Soproni Selyemszövőgyár szállítja a szintetikus szövetet, nyelét pedig a Zala megyei Fémipari Vállalat készíti. Ösz- szehajthatö, táskában is hordható esernyőtípusokat terveznek.

rösi Dohányzócikkeket Gyártó Vállalat Hollandiába, Norvégiába, Filmországba és még más külföldi országokba is szállít.

Jeges éjszaka a gemenci erdőben

Nehéz órákat éltek át szombat éjjel és vasárnap a jeges árral elöntött gemenci erdő lakói. Az ártéri vadgazdaságnak ezt az erdőrészét jeges tengerré változtatta a Sió-torkolat alatt keletkezett óriási jégdugó. A magaslatokon gyűltek össze a vadak, és a 20—30 centiméteres jeges vízben éhesen, fázva, egymás mellett töltötték el az éjszakát a szarvasok, az őzek, a vaddisznók és más vadon élő állatok. Vasárnap megkezdődött az apadás a gemenci erdőrészben.

Miért nem indíthat új melléküzemet a letkési Bástya?

Kéf elutasítás, öt engedély

Autók és utak

Február elején a Rádiószin- ház bemutatja Kertész Altos: Autók és utak tímű hangjátékát, amely megkísérli az 1956 után felnőtté vált nemzedék problémáit ábrázolni. A hangjáték hőse, a „fiú”, autóstopposként négy emberrel, négy élettel, négy világnézettel és magatartással találkozik. A darabot Török Tamás rendezi, Madaras József, Kállai Ferenc, Schubert Éva, Sinkovits Imre és Ajtay Andor játssza a főszerepeket.

A termelőszövetkezetek kö- [ zül sok indít újabb ipari tevékenységet folytató melléküzemet, amelynek engedélyezését a járási tanácstól kell kérni.

A kérelmek ügyében a tanácsok csak gondos, előzetes vizsgálat után döntenek.

Ilyen alapon tárgyalta legutóbb a Szobi Járási Tanács végrehajtó bizottsága a hozzá benyújtott kérelmeket, öt melléküzem létesítését engedélyezte, két kérelmet viszont elutasított.

Engedélyt adott a szobi Oj Barázda Tsz-nek villanyszerelő és lakatosüzem létesítésére, amelyben villamos és gépipari eszközök, továbbá háztartási gépek javításával foglalkozik részben saját részére, részben a lakosság szolgálatában. Megengedte a szokolyai Béke Tsz- nek, hogy lakatos- és kovácsüzemet indíthasson, valamint megnyithassa kőbányáját. A kemencei Üt a szocializmushoz Tsz-nek engedélyt adott lakatosüzem létesítésére, amely elsősorban a hét tsz építőbrigádja részére, de megrendelőknek is végez lakatosipari munkát.

A verőcei Reménység Szak- szövetkezet

parképítő brigádot szervez,

amely főleg a Dunakanyar községeiben dolgozna.

Verőce területén ugyanis kevés a megművelhető föld, és a melléküzem tevékenysége nélkül nem növelhető a tagok elég alacsony jövedelme.

A letkési Bástya két kérelmet nyújtott be, a végrehajtó bizottság mind a kettőt elutasította. Nem engedélyezi a műanyagfeldolgozó üzemet, amelyet Budapesten a III. kerület Doberdó utca 4. szám alatt kíván megnyitni a tsz. Az elutasítás indoka:

az üzem nem segítené elő

a tagok foglalkoztatását.

Téglát sem gyárthat a Bástya, noha a saját agyagbómyá- jából kitermelt nyersanyagból készült próbatestek laboratóriumi vizsgálata kedvező. Az üzem megindítása viszont félmillió forintos beruházást igényel, és

ezt az összeget a tsz nem tudja biztosítani.

Hitelképtelensége miatt az MNB járási fiókja sem nyújt számára hitelt.

Álmatlan félelemben

A ceglédi kisvendéglő asztalánál törődött arcú, vékony kis ember ül velem szemben: Józsa Sándor. Itt találtam rá a szomszédban, a kisipari szövetkezet építkezésénél. Most itt dolgozik a kőművesek mellett. Riadtan, teli aggodalommal és félelemmel beszél. így él már hetek óta. A leveléből, a kétségbeesett fájdalomról tanúskodó sorokból, amely karácsony után érkezett tőle a szerkesztőségbe — ugyanazt a félelmet lehet kiolvasni.

Ebben a levélben azt tudatta: valóság lett október 15-én napvilágot látott cikkünk jóslata. A körvonalaiban felsejlő, kibontakozó tragédia —, bekövetkezett.

Szaggatottan beszél, töredékekben rakja egymás után a mondatokat.

— Huszonkét évet éltünk együtt... Karácsony első napján a kezem között... halt meg.

Ott, a kis nedves, penészes fáskamrában, ahová a testvére űzte ki őket, miután megosztották velük a kis szoba- konyhás lakásukat. Cserébe, hogy befogadták őket.

— Abba halt bele, hogy ösz- szetörték a csontjait, hogy megtaposták. Mert addig nem volt beteg.

Nem lehet ezt bizonyítani. Különben nem is akarta. Soha nem szeretett futkosni a hatóságokhoz. De amikor felépült a bordatörésekből az asszony, utána nem sokkal, operálni kellett az epéjével. Hetekig feküdt a kórházban és amikor kijött, otthon azt mondta neki az egyik orvos, nyugalomra,

békességre lenne szüksége, akkor meggyógyulna. De hogy lehetett elképzelni nyugalmat azon a gyűlölettől izzó portán? Soha, semmivel nem győzhetik meg Józsa Sándort az ellenkezőjéről, míg csak él, megmarad az a hite: élettársának, Dobrai Eszternek a halálát a brutális támadó, Jámbor Fe- rencné és a férje idézte elő. A támadót ezért megbüntették, hat hónapra ítélték. Igaz, talán, ha kettőt letöltött belőle, máris kiengedték. És most is itt élnek az 6 házában, szót- lan, néma gyűlöletben.

— Rettenetes, hogy én hoztam őket hozzánK, hiszen a saját testvérem.

Nem szitkozódik, nem átkozza őket. Csak végtelen szomorúság és féleltm érződik szavaiban. Tudja róluk, a fér firől, a sógoráról, aki bvin.c- tett előéletű, és a húgáról is,

hogy gyűlölik, hogy gonosz, bosszúálló emberek. Egyszer őt is megverték. Es most, hogy magára maradt, ott a kamrában, mindennap rettegéssel várja: a felesége után ő is sorra kerül.

— Mert elhangzott még a nyáron, nekem a portámról ingben-gatyában kell kimenni. És azt is megmondták, altkor már a feleségem nagyon betegen feküdt, hogy nem nyugszanak, amíg az udvar tiszta nem lesz.

De hová menjen, hová meneküljön?

Becsületesen dolgozott mindig, 15 évet töltött a gépállomáson, még egy napot sem hiányzott. És most is dolgozik, itt, az építőknél. Azt a kis házat, a telekkel együtt, ők ketten az asszonyával, jóban- rosszban veletartó társával, a maguk erejéből szerezték, építgették. Gyermekük nem volt, az asszony idegenből jött, Erdélyből, de neki itt él Cegléden a rokonsága, öreg édesanyja.

— Hagyjam ott a házam és legyek földönfutó? Hogyan kezdjem elölről 53 éves koromban?

Nem is lenne képes erre. Nem tudná máshol már a? életét elképzelni. Ide kötik a

magvrr pai

......'.emb?r ősi öszt

önei, ide a maga földjéhez,

ha még csak kétszáz négyszögöl is. És itt tartja a több mint kétévtizedes, megértő együttélés sok-sok emléke.

— Pedig azt kívánnák, hogy én menjek el innen. Akkor talán nem kellene többé félnem ... Vagy pedig, hogy lelé- pést fizessek.

És ezt nemcsak képzelik; úgy üzenték Jámborék: ha 12 ezer forintot ad nekik, akkor hajlandók elköltözni.

A bánat és a fenyegető félelem álmatlanná teszi hetek óta az éjszakáit. Hát lehet olyan, megtörténhet egy becsületes emberrel, hogy a saját házában, a lakásában nincs helye? Hát lehetséges ez? Van olyan törvény, amelyik ezt engedi?

Mit felelhetek én erre Józsa Sándornak, ennek a szerencsétlen, összetört embernek? Tudja ő is a választ, mert értelmesen gondolkodó ember, sokat olvas. Mikor bejöttünk ide, a vendéglőbe, egy palack bort hozattam. Töltöttem belőle a poharába, de félretolta többször is. Még a száját is alig ízesítette meg, csak úgy, tisztességből, amikor koccintottam vele. Azt mondta, a kínálásra:

— Én nem fogyasztom az italt. Még a kevéske saját termésű boromat se’.

Hát azt felelem neki, nagyon elkeseredett kérdéseire: Nem, olyan törvény nincs, amelyik ezt engedi, sőt az ellenkezője van, az pedig őt védi.

— Tudom én. Még élt a feleségem, akkor hozott egy olyan ítéletet a bíróság, hogy a lakásunkból Jámboréknak 90 napon belül ki kell költözni. Akkor, amikor fölbontották a velük kötött eltartási szerződést is.

Ügy számolja, hogy a három hónap már eltelt. De a lakását jogtalanul bitorlók nemnogy elmennének, inkább azt szeretnék, ha ő tűnne el még abból a kis, különálló kamrából is.

Józsa Sándornak csak azt tudom tanácsolni: keresse föl helyben, itt Cegléden, a járás- bíróságot és a rendőrkapitányságot. És kérje, szerezzenek érvényt a törvénynek, intézkedjenek a bírósági ítélet végrehajtásáról, biztosítsák, hogy kis lakásába beköltözhessen.

Azt mondja búcsúzóul:

— Megfogadom a szavát. Megköszönöm, hogy leutazott Pestről, megkeresett és meghallgatott egy szegény öregembert. Ez énnékem, a mostani helyzetemben, nágyon, de nagyon jól esett.

★

Amikor hazafelé indultam, magam elé képzeltem Józsa Sándort, ahogyan este félve hazaoson jéghideg kamrájába. Eszik néhány harapás hideg ételt, azután bebújik ágyába és nyitott szemmel forgolódik, nem jön álom a szemére.

Vajon hány éjszakát kell még így eltöltenie?

Hetesi Ferenc Pál