Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

1968. JANUAR 21.. VASÁRNAP «1ST meg vei yí»H<iP Fél évvel előbb Az Egyesült Villamosgép- gyámak Cegléden, a Törtei! úton kétezer négyzetméteres alapterületű üzemcsarnoka, va­lamint kétemeletes irodaháza épüL Az eredeti tervek szerint a kivitelezést 1969 közepén fe­jezték volna be, most azonban úgy döntöttek, hogy a munká­latokkal még ez év végéig el­készülnek. Emlékezés József Attilára Benke László révfülöpi is­kolaigazgató a község helytör­téneti emlékeit kutatva, meg­tudta, hogy József Attila — Lakatos Péter Pál költő és hírlapíró barátja társaságában — a 20-as évek végén Révfü­löpön nyaralt. Az iskolaigazga­tó felkereste Polgár Sándorné 62 éves révfülöpi lakost, aki annak idején ebédet hordott József Attilának. Az idős asz- *zony visszaemlékezéseit mag- aetofonszalagon rögzítették. Villanymeíegítő Ventiilátoros kandalló A pápai Elekthermax gyár­ban új villamos készülék, 10 literes villanymelegítő soro­zatgyártását kezdték meg. Az újdonságot hőfokszabályzóval látták el. Az 1300 wattos boj­ler félóx-a alatt 60—80 fokra melegíti a vizet. A gyár egy másik új terméke, a ventiilá­toros kandalló nemcsak mű­szakilag, hanem forma tekin­tetében is felveszi a versenyt a legjobb ilyen külföldi fűtő­testekkel. NDK-beli megren­delésre szalagra került a legr újabb mintájú grillsütő is, amelyből a hazai kereskede­lem megrendelésére is gyár­tanak. 25 év után először VÉDJEGYPER Huszonöt év óta először most vódjegyper is a bíróság elé ke­rült. Az Egyesült Izzó perli az egyik külkereskedelmi válla­latot amiatt, hogy a forgalom­ba hozott rádiókészülékein en­gedély nélkül használta a Tungsram-védjegyet. A néhány hét múlva sorra kerülő elsőfo­kú ítéletet a vállalatok nagy érdeklődéssel várják. Heti kommentár Jóban a rossz Az Egyesült Izzó TV Képcső- és Alkatrészgyára egyik dolgozója úgy vélte, hogy sérelem érte. Papírra vetette sérelmét, több példányban... Elküldött egyet a vállalat vezérigazgatójának, a másikat a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának, a harmadikat a Magyar Rádióhoz, a ne­gyediket pedig eljuttatta szerkesztőségünknek. Négy hely­ről indultak tehát útnak, hogy „egy dolgozót ért sérelem” tisztázódjék. Tisztázódott. Kiderült: a panaszost nem ér­te semmiféle sérelem. Négy helyről jött embereknek kel­lett ezt elmondaniuk a képcsőgyáriaknak, tölteniük ve­lük az időt. Kiderült azonban még valami. Az, hogy a panaszos levelek írója meg sem kísérelte helyben tisz­tázni ügyét. Nem kérdezett senkit és semmit, hanem tol­lat fogott, s nosza, majd ő megmutatja alapon „mozgósí­totta” az említett négy szervezetet. Félreértés ne essék: igen nagyra becsüljük magunk, s minden bizonnyal minden más hivatalos szervezet is, a dolgozóktól érkező leveleket. Örömmel és nagy gond­dal igyekszünk foglalkozni azokkal, tisztázni a panaszo­kat, igazságot szolgáltatni azoknak, akiket igazságtalan­ság ért. Nem az ilyesfajta levelekről szólunk tehát, de arról a kisebb hányadról mégis szólni kell, melyek írói, akárcsak a képcsőgyári dolgozó, összekeveri a társadalmi gondoskodás e különös lehetőségét —, mert hiszen a gya­korlatban jogvédelem ez — a szeszélyed diktálta ugrálta- tássál. Mert kapunk mi olyan leveleket is. melyek írói „panasz”-ként fizetésemelés elintézésére, lakójuk házuk­ból való eltávolítására, s hasonlókra akarnak rábírni bennünket. És érkeznek olyan levelek is szerkesztősé­günkbe, melyek írója — és ez elég divatos mostanában — két-három további helyre is eljuttatta panaszát, sőt. akadt olyan is, aki tizenkét (!) különböző szervezetet ug­ratott bele panasza vizsgálatába. Mindig lesznek emberek, akik visszaélnek az adott lehetőségekkel. Olyanok is, akik úgy vélik, hogy csak­is személyes szolgálatukra találták ki a tanácsokat, a tár­sadalmi szervezeteket, s ehhez mérten igyekeznek is „foglalkoztatni” azokat. Jó dolog, hogy széles társadalmi lehetőség áll azok rendelkezésére, akik panaszuk helyi elintézését hiába kérték. Jó dolog, hogy mindig följebb lehet menni, igazságot keresve. És a jóban rossz, hogy értékes órákat, napokat rabolnak el felelőtlen emberek, akik semmi mással nem törődnek, csak azzal, hogy „meg­mutassák” ki-mindenki mozdul aa ő levelűit nyomán. Egészen biztos, hogy van még javítani való minde­nütt a panaszok intézésében, a tanácsoknál éppúgy, mint a társadalmi szervezeteknél, s szerkesztőségünk sem ki­vétel. Mégis, nem személyes ügyünként tettük szóvá a képcső gyári levélíró, s a hozzá hasonlók módszerét. Ha­nem azért, mert nem árt arra figyelmeztetni: sok olyan dolgot helyben is elintézhetnek. Nem kell okvetlen a párt első titkárának, a kormány elnökének írni, akkor, amikor helyben annyit sem kérdezett a panaszos, hogy á vagy b. Ha helyben nem boldogul, ha nincs bizalma ahhoz, hogy kellően foglalkoznak panaszával, akkor fog­jon tollat; szívesen segítenek neki, hogy megtalálja iga­zát. Am akárhány levelet is írjon valaki, akárhány hely­re, ha nincs igaza, akkor — nem is találhatja meg. Mert ez legalább olyan fontos társadalmi érvényű alapelv, mint az, hogy panaszával bárki és bárhol orvoslást kereshet! Krónikás TELJESÍTETT 1GE&ET Ä gyár megtanult kereskedni Számadás tizennégy hónappal a megyei pártértekezlet után 1966 decemberében Pest me­gye kommunistáinak pártérte­kezletén felszólalt V ándor Béla a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára igazgatója is. Felszólalásában többek között arra tett Ígéretet: a gyár a re­form szellemében már 1367- ben keresni fogja a rugalmas gazdálkodás lehetőségeit, ex­portja növelésének módját, az import kedvezőbb összetételé­nek kialakítását. Tizennégy hónap telt el azóta, 1968 ja­nuárját írjuk. Mi teljesült itz ígéretből? Körültekintő bátorság Furcsa szókapcsolat, de: igaz. A bátorság a gazdasági életben nem azonos a vakme­rőséggel. A gyár vezetői körül­tekintő bátorsággal éltek a megnövekedett lehetőségekkel. Korábban két és fél, három esztendő volt egy-egy új ter­mék átfutási ideje, így például négy esztendeje kezdték el a fénycsőfojtó kidolgozását, s 1967 végén jutott el a tömeg- gyártásig. Most már jónéhány hónapot lefaragtak ebből az időmennyiségből, de gyorsabb­ra váltottak másként is. így például megvásárolták egy igen korszerű fénycsőfojtó Ü- cencét, s augusztusiban már a tőmegtermelést is megkezdik. — A licenc megvásárlását alapos gazdaságossági számí­tások előzték meg. Üj vonás ez munkánkban, s jó dolog. Mert számításaink azt igazol­ták, hogy a licenc megvásárlá­sa többféle előnyt kínál. Egy­millió darab gyártásánál száz tonna rezet takarítunk meg, a jelenlegi létszám egyharmada elegendő, csö>kkenhet a ter­mőterület, s ugyanakkor a szerszámigény is kisebb — mondja Vándor Béla. A szó jó értelmében vett üzleti szellem érvényesülésé­nek első jele volt ez, a mi- mit ér meg mérlegelése. Az elsőt újabbak követték. A gyár, mivel a vevők kiszolgá­lását rendkívül nehézkessé tette a bizonytalan szerszám­ellátás, teljes önállóságra ren­dezkedett be a szerszámkészí­Agyagból tégla, emberkéz nélkül 1966 utasölc másánál várakoztak őszén, miközben az I a 18-as busz végállo- a befutó •*: -v ' V » í v.l* ssSPcfc-í*i-.+ym '(■ ‘ •*■' A , Éremszerelő " Tápiószele egykori földbirtokosának kastélyában az Állami Pénzverő kor­szerű, úgynevezett éremszerelő üze­met rendezett be. A központi fűtéses, neonvilágitású üzem­ben festik, zománcozzák a fővárosban készült éremvere- teket. Jelenleg 37 tápiószelei asszonyt, leányt foglalkoz­tatnak. Az első hónapban 43 000 szocialista brigádjelvény készült el. A foglalkoztatott nők számát egy további fes­tőterem üzembe állításával a közeljövőben nyolcvanra emelik. Ügy tervezik, hogy műanyagból készült divatos gombokat is festenek majd kocsikra, nem tudták elgon­dolni, mi az a nagy sürgés­forgás kicsit odébb, a pilisbo- rosjenőd téglagyár körül. Az­tán megérkeztek az építőipari gépek s a talajmunkák befe­jeztével napról napra emel­kedtek a falak, alakultak a csarnokok. Csakhogy más formájúak, mint ami­lyenek eddig jellemzőek voltak a téglagyárakra. Nincs kör alakú kemence, hiá­nyoznak a hosszú, cseréppel fedett, alacsony színek, ame­lyekben télen-nyáron nyers téglák tízezrei szikkadtak. Most már dolgozik a 37 mil­lió forintos költséggel épült téglagyár, amely a legmoder­nebbek közé tartozik Közép- Európában, bizonyságul, hogy a téglagyárak felett újra kide­rült az ég. Az ötvenes évek­ben fejlesztésükre nem sok gondot fordítottak — tudato­san. Ügy gondolták, a mind modernebb építési eljárások feleslegessé teszik a hagyomá­nyos építőanyagot. Aztán ki­derült, hogy nagyon is nagy szükség van rá, kapós cikk a tégla, hiszen a családiház-építők ma sem panelból építkeznek. A 15 éves lakásépítési program pedig számít a magánkezde­ményezésre. S hogy születik itt a tégla? A nyersárunak nem kell legalább három hetet szárad­ni a szabadban, hanem azon­nal a samottos kocsira teszik. A kocsit automata továbbítja az égetőbe, onnan kellő idő múltán a hűtőrészbe. Amikor az alagút végén kibukkan, máris kitűnő minőségű. Em­berkéz közben nem érintette, megszűnt az örökös rakosga- tás. Gazdaságosabb lett a gyártás, mert az égetéshez a pilisi bányák gyenge minősé­gű szene is megfelelő. A füst­gázokat, melyek a múltban csak a levegőt szennyezték, ma ventillációval beterelik az alagútba és azok hűtenek. A szakemberek még sok-sok előnyét sorolják az új mód­szernek. Azt, hogy jóval kevesebb kéz kell, mégis nagyobb a termelé­kenység. Ez az üzem például 15 millió téglát gyárt majd évente. Meg­szünteti a téglagyártás idény­jellegét, mert az időjárástól függetlenül egész évben mű­ködhet. Az sem utolsó szem­pont, hogy az ilyen rendszerű üzemben emelkedik a dolgo­zók keresete, ugyanakkor munkájuk hasonlíthatatlanul könnyebbé válik. Építész- és gépészrajzolókat, valamint gyors- és gépírónőt sürgősen felveszünk jelentkezés: KŐBANYAI GYÖGYSZERÁRUGYAR Budapest X.. Gyömrői út 19 — 21. Telefon: 477 — 330/193. lésben. Ennek köszönhetik, hogy a vevő igényei alapján néhány napon belül asztalra tehetik a íerrit forma-mintát, míg korábban — a szemszám miatt — hónapok kellettek eh­hez. — A szerszámellátás rende­zése döntő kérdés volt, s a végleges inspirációt a megyei pártértekezleten elhangzottak­tól kaptuk — mondja Németh Lajos, a gyár főmérnöke —, mert megerősített bennünket abban, hogy helyes úton já­runk. 1968-ban már egyetlen darab szerszám sem készül más gyárban, s ugyanakkor: helyben is előbbre léptünk. Először a keménykrómozást alkalmaztuk, majd 1967 vé­gétől már keményfém szerszá­mokat használunk. Míg a ko­rábbi szerszámok élettartama 15—20 ezer darab legyártására szorítkozott, a keményíém szerszámokkal több százezer készülhet! Az első három között Az 1967-es Budapesti Nem­zetközi Vásáron szovjet kül­kereskedelmi szervek ötszáz­ezer darab tv-szerelvénygarni- túrát rendeltek a gyártól. „Be­ugró” rendelés volt ez, de a gyár, jól megérezve a nagy lehetőséget, vállalta. Teljesí­tette is becsülettel, s az ered­mény: 1968-ban már 900 ezer garnitúrára szól a szovjet megrendelés. — Nem szólam, nem valami divatos kifejezés gyárunkban — mondja Vándor Béla hogy mindent a vevőért. Ott, a megyei pártértekezleten azt hangsúlyoztam: meg kell ta­nulnunk kereskedni. Akkor sokféle aggodalom élt bennem, sikerül-e? Most már jó alap­pal rendelkezünk az igen-hez. Sőt, ha . tréfásan is mondom, olykor mar bajiba is kerülünk. 1967 elején ferritüzemünk számára valósággal koldultuk még a munkát. Most meg már annyi van, hogy a maximális kapacitást is jóval meghaladja, de: törjük a fejünket, mert egyetlen vevőt sem akatunk elengedni üres kézzel. Sok minden kellett és kell ehhez. A többi között az, hogy a gyár irányító apparátusának szemlélete alapvetően változ­zon, s a vevő foglalja el a fő helyet. Azután: meg kellett teremteni az ütemes, tervszerű termelés feltételeit, s ez oly­annyira sikerült, hogy a KGM- vállalatok között az első há­rom ketté kerültek. Az. üzemek nagyobb önállóságot kaptak, a gyár vezetői az ún. folyó-ter- meléssel csak végszükség ese­tén foglalkoznak. Kamatoztat­ták a kisebb ötleteket is, így például a gyorsan megmintá­zott ferritforma mellé a mű­szaki specifikációt közlő — a vevő anyanyelvén közlő! — prospektust is adtak; a fény- csőfojták szabását táblalemez helyett a hulladékmentességet biztosító ' szalagra állították át; a tartalékkapacitások feltá­rására okos felmérő munkát szerveztek. Tisztázták a hor­ganyüzem jövőjét, az ország sok helyén gyártott termékek termelését koncentrálták ide; kalkulációs alapon vállalják néhány száz darabos kis téte­lek gyártását is, s ez korábban szintén ismeretlen volt; 1967- ben kétszer is fölfelé kerekí­tettek évi tervükön, de ezt is túlteljesítették. És 1968-ra újabb hetvenmillió forintos termelésnövekedést terveztek, azaz 18—19 százalékot „feszí­tenek”. Ez pedig azt jelenti, hogy átlépik az évi félmilliárd forintot... Export, biztos piacra A ferritüzem termelése nyolcvan százalékban tőkés piacokra kerül. Az export egyenletes növekedése mellett nem jutott kisebb törődés az importnak sem. A gyár sokfé­le, s igen drága importanyag­gal dolgozik. Módszeres mun­kával felülvizsgálták import­juk gazdaságosságát, s például a vórösvasoxidot tonnánként 67 dollárral olcsóbban szerzik be, mint eddig s most foly­tatják a tárgyalásokat a man­gánkarbonát kilónként har­minc forinttal alacsonyabb áron történő vásárlásáról. Ezek a törekvések nem talál­tak azonnal megértésre a gyár műszakijai körében. Ellenállá­suk egészséges tőről fakadt: termékeik hírét, jó minőségét féltették. Bebizonyosodott: nem termékrontást okozó szűklátókörű „takarékosság­ról” van szó, hanem a piaci lehetőségek jobb hasznosításá­ról. — Voltak viták azon is — mondja Vándor Béla —, hogy melyik a „jó” piac? Azzal fe­leltünk: az a jó piac, ahol megfelelő árat kapunk ter­mékeinkért, de a biztos exportpiac számunkra a szo­cialista országok piaca, s erre — többek között — frappáns bizonyíték volt a nagytömegű szovjet megrendelés. — Meglévő piaci kapcsola­taink mellett természetesen arról sem feledkezünk meg, hogy elébe 1 menjünk a piaci igényeknek. Így például már most készülünk a színes tele­víziózás hazai megteremtésére, a fejlesztésen tevékenykedő szakemberek magyar alkatré­szekkel dolgozhatnak: Vácott készült alkatrészekkel —• mondja Németh Lajos. A tizennégy hónapot átfo­gó számadás valóban igen gazdag. Mert ott, a megyei pártértekezleten Vándor Béla arról is beszélt, hogy az ipar gazdaságosabb termelésének jelentős forrása a járulékos költségek csökkentése. Ennek jegyében már próbaüzemei a gyárban a levegőbontó beren­dezés, azaz a helyi nitrogén- gyár. Eddig palackokban, a fővárosból szállították a nitro­gént; horribilis összegbe ke­rült. Ezért született meg a gon­dolat: helyben kell termelni a nitrogént. Igenám, de mintegy kétszázezer dollárba került volna a berendezés! Addig ke­restek, kutattak, míg hazai levegőbontót nem sikerült ta­lálni: ezt állították fel, s más­fél év alatt megtérül a beru­házásra fordított összeg! Helyet kell kapnia ebben a mérlegben a kutatóintézetek­kel kialakított új kapcsolatok­nak. Annak, hogy a gyár nem egy esetben más intézetektől, sőt, külföldről is ellenajánla­tot kér, s csak azok összeveté­se után írják alá a szerződést. Ahogy maguk versenyben áll­nak, ugyanezt követelik meg a kutatóintézetektől is; pre­cízen számontartják, mit kap a gyár tőlük a kifizetett forin­tokért A tizennégy hónap rangos eredményei közé tar­tozik, hogy megoldották a fi- nomrajzolatú áramkörök gyár­tását, mégpedig oly sikerrel, hogy a náluk járt külföldi szakemberek nyugati elitüze­mek termékének nézték. Megtanultak kereskedni, s most, jó alapokról, így lépnek tovább. Nemrég a vasút je­lentkezett náluk, megolda­nák-e, hogy ne csak fazékma­got, hanem csévét szállítsanak neki? Gyors számvetés, s a felelet: igen. Ez a piaci jelent­kezés tovább érlelte a gondo­latot: ne alapanyagot és alkat­részt szállítsanak elsősorban megrendelőiknek, hanem sze­relvényként adják el termé­keiket. Kényelmesebb a fel­használónak, előnyösebb ne­kik. Pezseg, forr most minden a gyár falai között. Van, aki a 44 órás munkahét júliusi bevezetését kommentálja, van, aki a húsz nap körül alakuló nyereség összegét számítgat- ja. Kinek-kinek másként kö­szöntött be az új esztendő, a reform. És akik azt vállal­ták, hogy megtanulnak keres­kedni, azok számvetése sem ad okot pesszimizmusra.^ Sőt, teljes joggal lehetnek optimis­ták ... Mészáros Ottó 1 1 1 A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents