Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-04 / 2. szám
4 r^£frfap 1968. JANUAR 4., CSÜTÖRTÖK KÖNYVESPOLC Sorban és sor előtt A véltnél veszélyesebb a Zala Idegenforgalom télen Mitől függ, hogy kit milyen helyőrségbe és fegyvernemhez vonultatnak be? Milyen lehetősége van az egyéni kívánságok teljesítésének? Milyen kedvezmények és jogok illetik a katonai szolgálatát teljesítő fiatalt? Mi kell ahhoz, hogy valaki tiszt legyen? Mennyi a tisztesek szolgálati ideje? ... Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ és felvilágosítást a Zrínyi Katonai Könyvkiadó által kiadott „Sorban és sor előtt” című könyv, amely rendkívül hasznos mind a bevonulás előtt álló, mind a katonai szolgálatukat teljesítő fiatalok számára. Azoknak, akik még ma is '„elveszett időnek” tekintik a katonáskodást, csattanó választ ad a „Szakmát tanultak a hadseregben” című írás, amely a példák sorával bizonyítja, hogy a hedsereg- ben szerzett szaktudás hogy segíti pályájukon a fiatalokat Kriminél izgalmasabb riportok számolnak be a korszerű technika szerepéről a mai hadászatban. Színes leírásokat olvashatunk például az éjszakai sötétségben, infravörös-technikai műszerek segítségével végrehajtott harci feladatokról; a lokátorosok életéről; a víz alatt is közlekedő harckocsikról; a legmodernebb rakétákról, amelyek halálos biztonsággal semmisítik meg az ellenséges célpontokat. Az egyik színes cikk a szuperszonikus repülők változatos és érdekes világába kalauzolja el az olvasót. Több írás foglalkozik a katonák mindennapi életével: a gyakorlatokkal; sporttal, kultúrával, szórakozással. Megtaláljuk a kötetben — a katonaélet elmaradhatatlan részeként — o humort is. Az olvasók bizonyára örömmel fogadják majd azokat a történeteket is, amelyek ellenséges kémek és ügynökök, határsértők leleplezéséről Számolnak be. A „Sorban és sor előtt” nemcsak a szolgálatukat teljesítők, hanem a volt és le! endő katonák számára is hasznos és érdekes olvasmány. ' e- »• Egy geológuscsoport cölöpépítményt talált a Balatonba ömlő Zala folyónál. A régészek ezzel kapcsolatban megindult vizsgálatai eldöntötték a Zala folyó hordalékával, illetve a Balaton feltöltődésére gyakorolt hatásával kapcsolatos régi vitát. A régészek megállapításai szerint ugyanis a XVIII. századtól nem kevesebb, mint négyméteres üledékréteg halmozódott fel a Zala felső folyása mentén. Ebből kétségtelen, hogy a folyó minden eddigi megállapítást felülmúló mennyiségű hordalék lerakására képes, következésképp a Balatonra gyakorolt veszélye is nagyobb, mint eddig vélték. A korábbi feltevések e kétségtelen cáfolata nyomán szükségessé vált, hogy újra, az eddiginél behatóbban megvizsgálják a Zala hatását a Balatonra. DISZNÓTOROS KIRÁNDULÁS ZSAMBEKRA Hazánkban nincs, vagy alig van téli idegenforgalom — ezért nem is építenek téli idegenforgalmi létesítményeket. Vagy megfordítva: éppen ezek hiánya okozza, hogy az idegenforgalom továbbra is a nyárra korlátozódik? Egynyári virág Kétségtelen tény: Magyar- ország idegenforgalma — nyári virág. Minden évben újra kell „ültetni”, táplálni, fejleszteni, hogy a Balaton partján, vagy néhány romantikus nevű „pusztai centrumban” hódítson. De a tél befagyasztja az idegenforgalom ösvényeit. Ami marad: a belső forgalom, elsősorban magyarok és kevés külföldi részvételével A Hungária Szálloda és Étterem Vállalat szállodáiban eltöltött vendégnapok száma 1960 és 1966 között 35 százalékkal emelkedett. A külföldi vendégek túlnyomó többsége a főidényben vette igénybe a szállodákat, s a magyarok többsége előtt is csak a főszezonban való üdülésnek volt eddig becsülete. Adatok bizonyítják: a magyar idegenforgalmat csak szállodafejlesztéssel lehet növelni. Szobafoglalás egy évvel korábban Az őszd-téli hónapokban a Turistaházakat Kezelő Vállalat 41 turistaházában 1800 vendég szállhat meg. Nemrég bővítették, javították ki a kllast- rompusztai, a csikóváraljai, a saligói turistaházakat, „téliesítették” a vaskapuit és korszerűsítve átadták a közkedvelt bükkszentkereszti turistaházat. Mindez azonban kevés a jelentkezők, az érdeklődők nagy számához viszonyítva. így aztán nem csoda, ha a Hajdú- Bihar megyei Természetbarát Szövetség az 1967. november 7-i kettős ünnepek túráira egy évvel korábban lefoglalta 250 tagja részére a zempléni turistaházakat. Ha valami fellendítené Magyarországon a téli holt szezon, idegenforgalmát, akkor ez az ország különböző vidékein elhelyezkedő sok kis olcsó turistáihoz lenne. Az ország teteje: a Mátra. Ennek a festőién szép hegyvidéknek téli idegenforgalmi lehetőségei sincsenek kellően kiTengerszem Szállodában; téli üdülésre csábít a soproni Lövérek Fenyves luxusszállodája, ahol egyébként télen leszállított árakkal fogadják a vendégeket. Népszerű a Vértes és a Bakony tövében a bodajki műemlék-kastély, s azoknak az útja, akik télen gyógyhelyet keresnek, a hévízi Palatínus Szálló várszerű, impozáns épületébe vezet. Harkányfürdő a „reumások Mekkája”, Hajdúszoboszló pedig ugyancsak az ízületi betegségben szenvedők paradicsoma. A magyar utazási iroda a téli üdülés szervezésén kívül minden évben megrendezd a disznótoros kirándulásokat; rendszeresen szervez ilyen utakat Rétságra, Dunabog- dányba. Zsámbékra, Bujákra, Párádra, Soltra stb. Kedveltek az IBUSZ két-három napos téli túrái is. Békés Attila „Intenzív" nyelvtanítás •az audiovizuális formákkal kombinált oktatás. Erről tanácskoznak azon a háromnapos országos konferencián, amely mintegy 200 résztvevővel szerdán kezdődött a Kossuth-klubban, a TIT rendezésében. Érdekessége a korszerű nyelvtanításnak, hogy — különösen kezdetben —, a nyelvtan hátrányára a kifejezés legegyszerűbb formáinak gyakorlását helyezik előtérbe. Miután megvan a minimális jártasság az önkifejezésben és mások megértésében, cs@k akkor vezetik be fokozatosan a tanulókat az idegen nyelven írás, majd a fogalmazás tudáskörébe, s a tanulmányi idő utolsó szakaszára marad a tökéletes helyesírás elsajátítása. A folyamat állandó jellemzője a fokozatos szókincs-gyarapítás. FALUSZÉLEN Foto: Gábor használva. A Mátrában évente 23 500 szakszervezeti beutaltat látnák vendégül; most tervezik, hogy Mátrafüreden 300 személyes SZOT-üdülő épül, továbbá felújítják és bővítik Mátraháza szakszervezeti üdülőit. Sok. a panasz a kereskedelemre, amelynek rendkívül gyér a környékbeli hálózata, s a leglényegesebb: a Mátrában nincs szálloda! Pedig ez a — síelésre, téli sportolásra kitűnően alkalmas — vidék nyilván sok ezer turistának szerezhetne vidám téli órákat, pihentető napokat. Szállodát kíván, vár tehát a Mátra, s vele együtt a terület általános kereskedelmi, út- és közműfejlesztését. Harkányi Mekka A téli idényben a többi hegyvidéki szálloda bonyolítja le a legnagyobb vendégforgalmat. Telt ház van az aggteleki cseppkőbarlangnál, az ózondús erdők között felépült REPCELAK SAJTÉRLELŐ Répcelakon elkészült Közép- Európa egyik legkorszerűbb sajtérlelője. A 36 millió forintos beruházással épült fontos élelmiszeripari létesítmény lehetővé teszi, hogy a híres rép- celaki üzem mintegy 50 százalékkal növelje termelését. Innen látják el kemény és ömlesztett sajttal az NDK-1, Csehszlovákiát, s szállítanak Ausztriába, Olaszországba és Belgiumba is. A hazai boltokból jól ismert Mátra, Mackó, Hóvirág, Budapest és Pannónia sajt is itt készül. A három szintes, 60 vagon befogadóképességű érlelőben 29 klimatizált kamrában érlelik a sajtokat. A 40 kilós hatalmas korongokat elektromos géppel mozgatják. Sajtdeszka- mosó és szárító automata gépsort is munkába állítanak. Valahol valakinek ■ Az idegen nyelvek tanulása, tudása iránti igény egyre nagyobb méreteket ölt, ezért mindinkább előtérbe kerül a nyelvtanítás legfejlettebb módszere: az intenzív, MU férfiak Semmi kétség, a lettél nekem szól! „Te aljas gazember!” Hát ami még ezután jön! „Megtudtam, hogy viszonyod van a feleségemmel . . .” Ki lehet ez7 „... Nem tudom, mit szerethet benned, te koraszülött...” Szent ég, ez ismer engem? „Nem is érdekel, de ezért meglakolsz. Este nyolckor várlak a Picirí presszóban.” Legyinteni próbálok, de nem megy. Valami furcsa, ismeretlen érzés vesz rajtam erőt. Ez lenne a lelkiismeretfurdalás? Hirtelen elhatározással döntök. Ott leszek. Üssön, verjen, megérdemlőm. Sanyi volt a legjobb barátom. Megírom a végrendeletemet és ráhagyom minden adósságomat. Nyolc óra. Pontos és legalább 130 kiló. Szerencsémre jön a pincér, és két konyakot tesz az asztalra, önkéntelenül is koccintunk. — Egészségére — mondja ő is gépiesen, de aztán észbe kap. — Fulladj meg! — s azzal lehajtja. Essünk már túl rajta, gondolom, de ő nem hagy beszélni. Lenyom a székre. — Engem te ne vendégelj meg — harsogja. — Pincér! Kút konyakot. Eszerint tegezödünk. Újabb koccintás. — Gebedj meg! — mondom kedvesen. — Dögvész beléd! — emeli felém ő is a poharát, de már sokkal enyhültebben. A tizer dik konyaknál már egészen összebarátkozunk. — Mondd, te szereted a feleségemet? — kérdi. .— Hát — mondom. — En sem szeretem — bólogat. — Pedig olyan rendes asszony. — Igen — ismerem el. — Nagyon rendes. — Most mi lesz vele, ha otthagyom? — kéri véleményemet. Újabb konyakok után egymás vállára borulva töprengünk, mi legyen a feleségével. Csak nem maradhat egyedül.. Remek ötletem támad végre. — Tudtam, hogy a barátom vagy — hálálkodik. így aztán együtt fogalmazzuk a következő apróhirder tést: „Férjhez adnám a feleségemet. Kalandorok kíméljenek.” Es mint igazi férfiak kitán- torgunk a presszóból. B. B. I. A hangosan beszélő már harmadszorra közölte: Peterdiné menjen a programirodára. A gépek zúgása elnyomta a hangot, csak a kis Ka- tonáné hallotta, mert neki közvetlenül a fülébe kiabált a ricsajláda, ahogy maguk között nevezték. Leállította a gépét, fölállt, mondott magában egy cifrát, mert megint majdnem hasravágódott a kitöredezett lábrács lyukjain, s keresni kezdte Pe- terdinét. Végre megtalálta, a műhely másik végében volt, a kétbalkezes Gölle-lány, Jutka állt mellette, s szipogva nézte, ahogy Böske fúrót cserél. — Már megint eltörte? — El. Peterdiné úgy válaszolt, hogy fel sem nézett, a hangról úgy is tudta, ki van ott. Jutka pukkadva nézett Katonáné- ra, ez az öreglány is idejön okoskodni, ahelyett, hogy ülne a sámliján, meg a fenekén, s dobálná az alátéteket a ládába. — Mit akarsz? — Menj a programirodára, Böske. Már harmadszorra mondják be . . Peterdiné kicserélte a fúrót, rávert Jutka fenekére, s míg a kezét törölte a rongyba, azt mondta: — Ha még egyet eltörsz, akkor úgy megpofozlak, édes gyermekem, hogy meeem- legeíed, érted? Hányszor mondtam neked, hogy nem elég a fúrót beleengedni, a hűtőcsapot is nyisd ki .. , — Bözsi néni, én igazán... — kezdte Jutka, inkább a rend kedvéért, s nem meggyőződésből. Peterdiné leintette: — Tudom, édes gyermekem. Szép leszel, jó leszel, okos leszel. És holnap megint jössz bőgve, hogy: Bözsi néni, tessék jönni, mert a fúró ... Legyintett, s mintha Katonáné szá- monkérné, neki mondta: — Megyek már, megyek. Azok is, mit akarnak ... M érgesen ért föl a programirodára, ez a Gölle-lány tényleg kétbalkezes, úgy törik a szerszám a keze alatt, mintha porcelánból lenne. És, ó, ők érte vállaltak kezességet! Ilyen oktalanságra is csak ők kaphatók, de hát ígért az fűt-fát a szakszervezeti irodán, amikor ... — Mi van? — Bözsikém, édes — mondta Lu- dán — van egy hírem ... Ludán úgy pislogott rá a szemüvege mögül, hogy tudta: itt semmi jóra nem számíthat. A férfi míg rápislogott, papírokat rakosgatott ösztönösen, oda sem nézve, csakhogy csináljon valamit. — Híre ... Gondolom. — Sajna, jól gondolja. Megint át kell állni, programmódosítás ... — Szóval, megint mi? Mert a hetes műhelyben az a szerencsétlen Peterdiné a főnök, aki csak egy asszony, aki nem tudja ránk borítani az asztalt, aki csak bőgni tud ... Ludán olyan meglepetten nézett rá, hogy a papírok rakosgatását is abbahagyta. Tiltakozni próbált: — De Bözsike ... Peterdiné már vörös volt, nem is a méregtől, hanem a keserűségtől: — Hát nem így van? Miért nem Sónyit hivatják föl? Ugye, mert Sónyi, ha beállít ide a száz kilójával, meg a bika hangjával, akkor maguk lapulnak itt, s hamar visszaszivnak mindent! Igaz? Vagy a Gölle Jutka papáját? A lányát azt hozzánk könyörögték, mert az egész gyárban sehol nem tudják használni, hát ott van az a bolond Peterdiné, meg a társasága, majd azok... De a papa! A papa az csak azt csinál meg, amit akar, csak azt fogadja el a műhelyének ... Maga sem értette, miért borult ki ennyire, de jólesett kiadni a mérgét. Két héten belül ez már a negyedik átállás. Lerágják az asszonyok a húsát, mert nem tudnak keresni, jóval kevesebb lesz a pénzük, de hát ezek itt mit törődnek vele, a fontos az, hogy a papírok rendben legyenek. Valami összeszorította a torkát, de azért kimondta: — Hát, most én is azt mondom- ebből nem lesz semmi. Ludán lekapta a szemüvegét: — Micsoda? — Ahogy hallotta: nem lesz belőle semmi. Keressenek más bohócot! Azt hiszik, azért, mert egy szem nőt megtettek üzemvezetőnek, bármit csinálhatnak vele? Ö lesz a házi bolond? Hát nem, nem és nem! L udán megkövültén nézte Peter- dinét, hiszen ez a csöndes idős asszony... És most? Teljesen rájött a hoppáré, nem vitás. Ilyet? Visz- szalökni a munkát?! Hát, nem szere- tem-nem szeretem ez! Mit gondol? — Kérem Bözsike, Peterdi szaktársnő, nekem ezt jelentenem kell... ezt jelentenem kell a főmérnök szaktársnak, mert ugye ... — Jelentse, akinek akarja! Tőlem, a feje tetejére állhat a gyár, akkor se’! Velem ne szórakozzanak, érti? Már az ajtóból szólt vissza: — Ha valamit akarnak, akkor az üzemben vagyok. Alig ért vissza, a kislány már kiabált a kalickából: — Bözsi néni. a főmérnök szaktárs keresi telefonon ... Fújt egyet: — Mondd, hogy nem találsz! Tíz perc múlva Németh volt ott. Szokott módján odabólintott a gépeknél ülő asszonyoknak, akik nyakukat nyújtogatva nézték, merre tart. Bementek a kalickába, Peterdiné intett a kislánynak, menjen ki. Németh rágyújtott, maga elé húzta a hamutartót, kínos gondossággal kirakta belőle a gemkapcsokat, s csak amikor először leverte a hamut, szólalt meg: — Elvtársnő, kedves, Ludán szaktárs ... Peterdiné nem hagyta, hogy végigmondja: — Tudom, referált — nyortita meg félreérthetetlen gúnnyal- a hangsúlyt —, hogy jelenetet csináltam neki és otthagytam. N émeth bólintott. — És arról vajon referált, hogy két hét alatt már negyedszerre csinálják ezt a cirkuszt? Németh fölkapta a fejét: — Micsoda? — Ahogy mondom: ez lenne a negyedik átállásunk! Itt százhúsz aszszony van, ezek tíz fillér miatt is telebőgik a kötényüket! Hát azt hiszi Ludán, hogy bármit lehet? Vagy nem Ludán, hanem a gyár? Száz-százötven forinttal kevesebb lesz a pénzük így is, s akkor most újra? A főmérnökön látszott, hogy Peterdiné újat mondott neki. Mégis, talán a mundér becsületéért, elkezdte: — Elvtársnő, kedves, hát akkor is van más elintézési mód. Bejön hozzám... vagy az igazgató elvtárshoz ... — Bemegyek? Ha ereszt a titkárnőjük! Ha nem azt csicsergi a fülembe, hogy: fontos munkája van. Mert ezt szokta mondani! Fontos munka ... Mi lehet más az, mint ami a műhelyekben van? — -Németh hangot váltott: — No, ne mérgelődjön már! Semmi értelme, hogy veszekedjen. Én nem tudtam, hogy... szóval, hogy ez már a negyedik programmódosítás lenne. Ez tényleg túlzás, de higgye el... — En mindent elhiszek — mondta hirtelen elcsukló hangon Peterdiné. Olyan fáradtság lepte el, mint amikor a nyolc óra letelte után még hármat-négyet túlórázni kellett a fúrógép mellett, s utána otthon ... — Én mindent elhiszek ... — ismételte a mondatot. A főmérnök, csodálkozó szemmel nézte. Nem értette a hirtelen változás okát, s mint Ilyenékor mindig, zavarba jött. A gépek között köny- nyebben magára talált, az emberekhez kevesebbet értett. — Elvtársnő, vegye úgy, hogy nem történt semmi, semmi a világon ... hogy Ludánnál ott sem volt. szó sem esett átállásról ... B ólogatott csak, nem szólt semmit Németh néhány pillanatig feszengett a széken, fölállt, végül, kezet nyújtott, kiment. Ahogy behúzta az aj tót, s helyére ugrott kattanva az öreg, kilincs nyelve,. Peterdinéből kitört a sírás. Ráejtette karjára a fejét, s míg kék köpenyére sötét foltokat rajzoltak a könnyek, újra és újra az jutott eszébe, milyen jó is lenne valahol, valakinek elmondani ezt az egészet, ezt a packázást, ezt a semmi vel- nemtörődömséget, a százhúsz asszony nem önmaguk-miatti vékonyabb borítékját ... Valahol, valakinek ... Mészáros Ottó \
