Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

1968. JANUAR 14., VASÁRNAP

uecvKi

v/fiito

9

A LAKÁS

FÖLDES MIHÁLY:

Ahol a Dnyeszter vize zúg

ígérlek, igazad van. Csak

l\ saját életemre visszate hintve megáll az eszem: mi lyen fejlődésen megy át a ember kis szorgalommal röpk húsz év alatt! Kérlek, nine mit tagadjam, proletárkén kezdtem. Na, nem úgy, min sokan: valóban. Kenyér csal néha, akkor is dercés, hús ün nepeken és a többi. Mit hozot egy koszos Tisza melléki falu ban egy szatócsüzlet? Négy v enötben elindultam. Előbi háromhetes pártiskola, majt öthónapos. Megmozdult a ke rék, forog. Főosztályvezető eg nagyvállalatnál, mondják, hí rólam beszélnek.

Hát igen ... Szép jövedelem nagy felelősség. A hajam meg őszült. Már ami maradt. Hús év nagy idő! Ebből öt az egye temen, sok álmatlanság, vizs gadrukk... de nem panaszko dóm!

Csakugyan, ha belegondol a, ember, mi minden történiI húsz év alatt...! Egy tál má lékásától az aszpikos sonka roládig! Mécsfénytől a neon ragyogásig! A tászonylago. meztelenségtől a városi bún dáig ... hát, öregem...!

Tetszik a lakás? Látom, ráv tem figyelsz. Ezt nézd meg Szemben a színház. Tarka em bértömeg tolong tíz emele mélységben Ennek látod, szív bői örülök. Száznyolcvanhét ezer, de már ma megadnák ér te készpémzben a kétszáztízet Mondhatom, az utolsó pilla natban vettem. Az öt év, ami re a fennmaradó hetven-vala hányezer OTP-törlesztést vál laltam, nehéz, de annak i vége lesz egyszer! Tölthetek' Hazai, háromcsillagos. Isten Isten. Tudod, sajátom. Ti is, ot a falun, azon igyekeztek, hogi egy kis házat... Kis házat Nektek legyen mondva! Én i ezt tettem. Aztán egy autó, lu sikerül. Valami szolid, nyugat márka. Csak tudod, nehéz Mármint az ittlakás. Az em bér azt hihetné, hogy égi ilyen minden igényt kielégíti luxusházban — míg ide nen költöztem, én is azt hittem! — végre élheti a maga, hogy i mondjam ... kicsit átlagon fe tüli életét, háborítatlanul, ha Sonlá környezetben, hasonszőrűek között. Hát nem! Csal ezt ne hidd! Csupa prolik lak nak az alsóbb emeleteken!

Márkus Tilda

Azon a firoratszakaszon, amelyen a szemben álló seregeket a Zbru.cz választotta el, hosszabb ideje viszonylagos nyugalom, uralkodott. Különösen abban a szögletben, ahol a Dmyeszter magába fogadta a Zbrucz agyagos, zavaros, gyorsan csacsogó vizét. Persze, a helyi csatározások egészen nem szüneteltek sem nyár végén, sem ősszel, de inkább csak a tüzérek „piszkálták” egymást Fekete Balázs öreg honvéd szerint „ha kőül, ha nem köll”.

Nemsokára aztán igazán nagy lett a csend. Megjöttek a fagyok, a nagy sáros mezők megráncosodtak a hidegtől és reggelenként zúzmara ülte meg a bakák bajuszát a mellvérten, a í igyeJ őáü ásban, a padikán. Égbekiáltóan szomorúak tudtak lenni ezek a ködös, fagyos reggelek a közeli község szivettépő romjai felett. Fekete Balázs a 72-eseknél — csak a jó ég tudja, miképpen került oda alföldi parasztember létére a hegyiek közé — súlyos kedéllyel szemlélődött a világban. Oly nagyon kikezdte már a bánat „a nyüves dög háború miatt”, amit bajos leírni, mart vannak bizonyos betegségei a léleknek, amiikre nincsenek értelmes szavak. „Haza kéne már menni” — gondolta Fekete Balázs — .mert még egy telet nehezen bírna már ki a kurafi test az árokiban. Odahaza meg végképpen élbitangol minden ...”

Ilyen hangulatban tengett- lengett azon az éjszakán, amikor túlnan, a futóárokban, nagy vidám hejehuja kerekedett Alig egy kőhajításnyira húzódott az oroszok árka, innen a Zbruczon, még csak nagyon éles fül sem kellett a neszek meghallására. Fekete Balázs fülelt, hümmögött, csó- válgatta a fejét, s mi tagadás — erősen bököd te a kíváncsiság megtudni, ugyan miitől van a „muszkáknak” olyan éktelen jókedvük? Azt mondta a komájának, a mellette őrködő Vas Péternek:

— Hallod-e, ezek vutkit kaptak.

— Fene a jó dolgukat

— Roham előtt szokott megásni az ilyesmi.

Szá m vetés

Az életút felén — Dante mondja —, túljutottam már és e sorokra negyven nyár a bizonyíték.

Negyven tavasznak, negyven télne. haragnak, dacnak és szenvedélynek intése ritmus volt és játék,

próbálkozása sok hosszú versnek,

— mik éreztem, előttem hevernek- sűrűjébe kell csak vágni —, és dobbanó szívvel, kínzó lázzal, mégis sugaras, szított parázzsal akartam és hittem járni.

Elindultam hát — késő? — de mondom és szívem körül, mint szent kolompon szavak keringtek és dongtak, akár csillag, mit űrhajó hajt most, a nagy pályán úgy vonzott, hajtott, s mellém más bolygók hajoltak,

hajtott valami furcsa-szép álom,

mi volt és most is van, ám nem találom —,

mégis ez éltet halálig.

Ez éltet, ringat és megvigasztal, ám életem már leszedett asztal —. így érek halott anyámig.

Mit tettem eddig? sok az, vagy kevés? egy fél élet még nem kész, nem egész — nem lehet biztosra mérni, de csillagpor szitált két szememre, emiatt keltem mindig is versre és akartam csúcsra érni.

És hittem is. Magamban és másban, dadogtam csókban és vallomásban — hirdettem a jó szerelmet, ezért harcoltam, kopját is törtem, ha nem is győztem —, magam gyötörtem, mint koldusa ezer versnek.

Alom volt ez, ám kézzel fogható, vérem csordító, ám vigasztaló —, de most már béke lesz, béke —, az őszi fák közt szívemre dobban lombhulláskor halkan és titokban a csók ... szívemnek menedéke.

Csankó Lajos

— Akkor nyitogassuk csak a szemünket

Bizony, erősen nyitogatták. Abban igazuk volt hogy minden roham előtt pálinka jár1 a harcosnak. Ez a szokás dívott mindkét oldalon. De azéri a rohamokat tüzérségi „hecce- lődések” szokták megelőzni, erről pedig szó se volt ekkor, Mi történhetett odaát, mii jelent a nagy vidám zsivaj, ej, csak virradna már meg.

Megvirradt.

Amikor a két vitézt leváltották, reggel erős kód go- molygott által a Dnyeszter fe kete vízén Bukovina felé. A: árokban mindenki tudott máj az oroszok „lakodalmáról” csak az okát nem értették Barna Miska, a zászlóalj torz: ordonánca, sokat sejtetőer suttogta a századirnoknak:

— Valami van ...

— De micsoda?

— Nagyon titkolóznak t tiszt urak...

— Nem lehet kiszimatoln semmit?

— Az égvilágon semmit Csak egy bizonyos: pálinkaosztás lesz früstükre...

Valóbán, némi vizes run került hamarosan a kulácsol fenekére, nem sok, sőt módfelett kevés. Némelyik harca: egyetlen löttyintéssel lezúdította a torkán. Fekete Báláz: nem sietett a művelettel, hozzá sem értette a szájait a porcióhoz. Inkább a túlnan leve titok birizgálta. Valami nagj dolog történhetett odaát. Múl az idő, déltáj ban felszállt a köd, s hiábavalónak bizonyul a sok találgatás, a titok megmaradt titoknak.

Egyszer csak felbukkant ai orosz sáncokból egy kucsma: fej, és szila jón ordít: „Zbrcskdzrac!” Ilyesvalamánet hallotta Fekete Balázs a sol szót. Megmosolyogta, de azéri az illem.kedvéért, átkiáltott. s Cimborának:

— Mi a bajod?

No, erre aztán megindult a kedélyes „párbeszéd”. Onnar ide szaporán a sok „Zbrcskdzrac”, innen meg oda „Vakapád, vakanyád”. A kucsmái elunta a síiket tercierét, kiugrott az árokból, és a sánc tetejéről erősen, hadonászva integetett Se -puskát, se gránátot semmiféle gyilkos szerszámot nem észlelhetett nála a figyelő szem. Ellenben lekapta nagy bozontos hajáról a kucsmát és lóbálta.

Integetett egyre, és lelépett a sáncról. Ekkor aztán, bizony nehéz lenne megmondani, miért mintha parancsot kapott volna rá, kiugrott a senki földjére Fekete Balázs is. A kucsmás jött errefelé, Fekete Balázs ment arrafelé, és a két árokvonulat közepén találkoztak. A kucsmás keresztbefonta a két karját a mellén, hajlongott, Fekete Balázs meg tisztelgett neki, mintha feljebbvalója lenne. Egyidejűleg mindkét ároksor mentén megtelt fejekkel a vonal: magyar fejekkel itt oroszokkal ott Nevetett a sok hadfi, tetszett nekik az „óriási cirkusz”, úgy látszott néhány percre szétszakadozik a koleraunalom mellet nyomó köde.

Fekete Balázs megnézte a kucsmást Időses. Csupa szőr és ránc. Telebarázdálták a gondok az arcát. Kék a szeme. Csillog vidámnak látszik, de a mélyén mintha ott lappan- gana az 1914 óta felgyülemlett töméntelen baj és bánat. És a kucsmás szintén megnézte a magyart. Időses. Fekete a szeme. Zúzmarás még mindig a bajsza. Borostás. És mély gödrök lepik az arcát mindenütt A nehéz élet nyomaü. Ekkor az orosz előkapta a kulacsát, húzott belőle egy keveset és odaadta Fekete Balázsnak.

— Mir! — mondta neki.

— Én azt nem tudom testvér — felelt rá a magyar —, de ha már megkínálsz, isten neki.

Ivott. S ezzel a kulacs ki is ürült. A másik ekkor előkotort egy fényképet Nyilván a felesége, meg az öt gyereke volt rajta. Fekete Balázs is elővette az ő fényképét, amin ugyancsak a feleség és öt gyerek szorongott egymás mellett

Bólogatott aiz orosz, bólogatott a magyar. Kölcsönösen megkínálták egymást cigarettával, szaporán társalogtak — egy szavát sem értve egymásnak. De az orosz egyre azt hajtogatta: „Mir! Mir! Mir!” Fekete Balázs a szót nem értette, de a széles, szíves mosolyt látta és jót húzva a saját kulacsából, a maradékot odaadta a másiknak.

— Te Balázs, hallod-e —, ordított Vas Péter — mit lefetyel az a „muszka”?

Fekete Balázs visszaordított:

— Folyton azt hajtogatja „mir, mir, mir” — a jó fene tudja mit akar vele!

Csakhogy erre nyomban megszólalt a Jaszkóka, Burák és Topa, a három szlovák katona. Hol szlovákul, hol oroszul, hol magyarul kiáltozták: „Béke! Béke! Béke!” Pillanatok alatt felbomlott minden rend. Innen és onnan kitódultak a katonák az árok elé, előzőn lőtték a senki földjét és egyszeriben mindenki megértett mindent

— Kitört a béke! — ordította Fekete Balázs. — Ez volt hát a titok!

És megölelte az ötgyermekes oroszt, aki visszaölelte az ötgyerekes magyart Minden egyebet elvégeztek a tolmácsok, és ezen a napon, 1917 novemberében, néhány nappal a bizonyos pétervári események után, egészen váratlanul — kisütött a téli nap a Dnyeszter és a Zbrucz találkahelyén. Magyarul énekéit a magyár, oroszul az orosz és megkezdődött a nagy barátkozás. Fekete Balázs megértette, most már nem lehet nagyon messze az idő, amikor hazatérhet a falujába Nagy melegség öntötte el a-szívét s csak ennyit tudott mondani a kucsmás- naik:

— Az isten áldjon meg benneteket, testvér...

Hízni kell

! i | olnaptól kezdve hízni fo> ti gok. Nem mintha eddig ! koplaltam valma, de igyekez- ! tem mértékletes lenni a táp- ; lálkozásban, hogy megőrizzem

> alakom karcsúságát. Nem hab- ! zsolt-am, nem dúskáltam az ! ételekben, megtartóztattam

> magam a zsíros falatoktól, s 5 bárhogy ízlett az üzemi koszt, ! én a spenótból sosem kértem i mély tányérral, sőt a szab- ; ványadagnak is visszahagytam) ! felét sertéshizlalás céljára.

! De holnaptól más ember le- ; szék. Enni fogok. Nemcsak reg- | gellt, ebédet, vacsorát, hanem ! tízórait és uzsonnát is. Sőt a : reggeli és a tízórai között is 5 bedobok egy-két sonkás szend- S vicset, majd a tízórai és ebéd | közötti időben elmajsaolok egy j tábla csokoládét. Az ebéd és ! uzsonna között gyümölcszselét ! fogok szopogatni, hogy aztán ! uzsonna után a vacsoráig né- ! hány vajas zsemlével fogSal- ! koztassam gyomomedveimet. S Természetesen az éjszakát sem | hagyom majd ki. Hajnali ket- ! tő és háirom között úgyis fel ! szoktam ébredni néhány perc> re szendergésemből. Eddig ezt ; az időt arra fordítottam, hogy ! átgondoltam például Ariszto- ! telész filozófiád rendszerét. De ! holnaptól ez is megszűnik.

> Arisztotelész helyett harapni i fogok néhányat az este fekhe- : lyem mellé készített sült csári kéből vagy hideg sertéssültből. {

i Ja, die most már azt is el- : mondom, hogy mindezt miért. : Talán azért adom hízásra a ! fejem, mert szimpatikusabb- j nak tartom a százhúszas mell- j bőséget a szolid kilen cvennél? j Nem kénem, engem nem ilyen ! szubjektív dolgok vezéreltek a ! pocakeresztés melletti dönté- : semben. Azért vagyok kényte- : len felhizlalni magamat, hogy ! végre igénybe vehessem kon- ! fekcicóparunk remekeit

5 Mert mi most a helyzet? Az, j hogy meglátok a kirakatban I egy színben, fazonban, árban

megfelelő ruhát. Bemegyek a boltba, és szólok, hogy nekem az kellene. Az eladó erre fejcsóválva végignéz daliás szálfa termetemen, alapos szemrevételezés céljából benyúl a zakóm alá, kiálló bordóimon ki- pöngeti a „Nem várok holnapig”-ot, aztán megvakarja a fejét, de aizórt leakaszt egy öltönyt a rúdról, s betessékel a próbafülkébe. A nadrág hosz- szával nem is lenne baj, sőt határozottan jól állna, ha elöl és hátul belegyömöszölnék egy párnát. Ez esetben a zakóval sem lenne baj elöl, csak az idegesíti, hogy a váUtömés vattája horzsolja a könyökömet. Az eladótérbe így nem is merek kimenni, mert megvan az a rossz szokásom, hogy nem szeretek közröhej tárgya lenni, így csak belülről kiabálok, hogy kérek egy ldsebbet.

[Y o, ebben élöl és hátul is

I’l passzentos a nadrág, ám a szár hossza a vádlim közepén véget ér, a zakó alsó zsebe pedig mindjárt valahol a hónom alatt megkezdődik.

— önnek feles méret kellene — mondja az eladó, miután a látványomtól való visszatartott nevetéstől szederjessé vált arca visszanyeri eredeti színét.

— Hát adjon feleset —hörgőm én.

— Ja kérem, ha volna. Abból nagyon keveset gyárt az ipar — hallom a kioktatást, s mondanom sem kell, hogy vásárlás nélkül távozom.

Szóval ezért kell felhizlalnom magamat, s csak ezt tudom tanácsolná hasonló cipóben járó sorstársaimnak is.

Bár lehet, hogy mire magamra szedem azt a szüksége* harminc-negyven kilót, addigra konfekcióiparunk a feles méretű ruhákat gyártja többségben.

De az engem már nem izgat. A túltáplálkozástól addig úgyis megüt a guta.

Baloghy Zoltán