Pest Megyei Hírlap, 1968. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

19««. JANUAR 14., VASÁRNAP l»£ST MF. GYEI &űrlai> TSZ-FIATALOK PARLAMENTJE Az utóbbi hónapokban mintegy harmincezer falusi fiatal kérte felvételét a terme­lőszövetkezetekbe s velük együtt immár negyedmillióra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik élethivatásul választották a mezőgazdaságot és munkahelyül az ország va- I ímelyik termelőszövetkeze­iét. Ha ma még nem is álta­lánosít hatóan, de mezőgazda- sági üzemeink jelentős részé­ben ezzel jórészt megoldódott az utánpótlás gondja, lénye­gesen javult a néhány évvel ezelőtt még feltűnően magas átlagéletkor. De hogy mindez általánosít­va, országos méretekben is elmondható legyen, ahhoz egyben-másban — mindenek­előtt egymás megítélésében — előbbre kell még lépnie a termelőszövetkezeteknek is, a fiataloknak is. Ehhez az előbbrelépéshez, a tennivalókat tisztázó vitákhoz kíván fórumot teremteni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség: január 18 és 20 kö­zött Budapesten megrendezi a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjét. Ez a háromnapos tanácsko- fcás tulajdonképpen összegezé­se lesz majd annak az orszá­gos méretű párbeszédnek, amely a múlt év november— decemberében, az úgynevezett helyi, vagy „kis parlamentek” keretében zajlott le a termelő- szövetkezetek vezetői és a szö­vetkezetek ifjúsága között. Ezek az ország mintegy 300 termelőszövetkezetében ren­dezett kisebb tanácskozások jó alkalomnak bizonyultak ahhoz, hogy a fiatalok megis­merjék a párt és a kormány legújabb agrárpolitikai ren­delkezéseit, az ebből származó országos és helyi feladatokat, a termelőszövetkezetek, a köz­ségek vezetői pedig felmér­hessék azokat — a többségük­ben jogos — igényeket, ame­lyek kielégítése nélkül bizony ma nem kötődik meg tartósan a fiatalság falun. Az országos parlament fel­adata lesz, hogy a területi ta­nácskozásokon felmerült prob­lémái«: sorából kiválassza a legfontosabbakat és hogy ja­vaslatot tegyen megoldásuk módozataira. A termelőszö­vetkezeti fiatalok általános helyzetének elemzése mellett a parlament küldöttei — szek­cióüléseken — külön is fog­lalkoznak majd az egyes munkaterületeken dolgozó fiatalok helyzetével és plená­ris ülés keretében vitatják meg — egyebek között — a szövetkezeti fiatalok érdekvé­delmének problémáit. A múlt év november—de­cemberében megtartott kis parlamentek kétszázötven küldöttet delegáltak a buda­pesti tanácskozásra. Rajtuk kívül száz meghívott vendége is lesz a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjének; so­raikban tsz-elnökök. agronó- musok, helyi párt- és állami vezetők. Jelen lesznek és részt vesznek a tanácskozás mun­kájában az országos szervek képviselői is. S. J. DEKÁDOK KARRIERJE Tízesekből született siker ♦ A verkli már nem jó ♦ Szól-e a csengő? v, ♦ A hangulatrovat ♦ Porkohász hétköznap Miniszálló a Vöröskőnél Rendezvényterem üvegfallal Táhitótfalun a Vöröskő Ét­ierem nemcsak a szilveszteri mulatsággal búcsúzott, régi külsejét is elhagyja az 1967-es évvel együtt. A SZÖVOSZ ugyanis 1 millió forintos beru­házással nagyarányú átalakí­tásokat hajtat végre. A tervek szerint május 1-ére újjászület­ve fogadja majd a hazai és külföldi vendégeket. Nagy meglepetés, s bizonyára nagy öröm lesz az a „miniszálloda", amelyet az étterem fölötti iro­dahelyiségekből, bővítéssel, négy új szoba és fürdőszoba, zuhanyozóhelyisóg hozzáépíté­sével hoznak létre. Az étterem is bővül még egy — rendezvé­nyek számára készülő — te­remmel, melyet üvegfal vá­laszt majd el a kombinát töb­bi részétől. Az átalakítások so­rán természetesen korszerűsí­tik a berendezéseket, tágasab­bá, esztétikusabbá teszik a vendéglő minden helyiségét Az általános tatarozás kiterjed a személyzet öltözőinek, zuha­nyozóinak korszerűsítésére is. Csöndes jubileumot ültek december elején: az ötvenedik dekád tervét teljesítették az előírások szerint, hiányta­lanul. ötvenszer tíz nap: más­fél esztendő. Azóta hozzátold- tak újabb három tízest. Mert tízesekből születik itt, a Szer­szám- és Gépelemgyárak Por­kohászati Gyárában a siker. Az eredményesebb termelő­munka, a nagyobb haszon. 196P-at jobban, biztosabb alapokról kezdhették, mint annak idején 1967-et. Év vé­gén nem volt ideges, mindent bele típusú a hangulat; deká- dok karrierje hozzászoktatta a gyáriakat ahhoz, hogy az év minden napja fontos. Nemcsak az utolsó tíz, vagy húsz... E „szoktatásban” — mint az igazgató, meg a párttitkár egybehangzóan mondja — oroszlánrésze volt a termelési osztály vezetőjének, Novak Ignácnak. — Mindig ellensége voltam a verklinek. A termelés nem verkli: tekerni, tekerni, s hol jobban, hol kevésbé jól szól. A termelés bonyolult tevé­kenység, s például, igen nagy szerepe van benne a — han­gulatnak is. Ideges, bizony ta- VSK, kapkodó hangulatban nem lehet jól dolgozni. A biz­tonságérzet mindenféle tekin­tetben alapvető... A szavaknak látszatra el­lentmondanak a tények. Míg beszélgetünk, újra és újra csöng a telefon, az emberek egymásnak adják az ajtó ki­lincsét, nemrég érkezett az osztályvezetők szokásos heti értekezletéről, s már hívják az egyik üzembe, mert... — Azért szeretem ezt a munkát, mert itt nincs mód a mellébeszélésre. Itt nem „je­sítottam”, azután: „megszerveztem”, „kidol­goztam”, „eldöntöttem”... Marton osztálya produkált, s ők, a pártbizottság, hiába próbál­ták megmagyarázni az öregnek, hogy közben az osztály szelleme, légköre nullára esett, hogy az ott levők semmi mással, csakis a témákra kitűzött célprémiumokkal törődnek, maradt minden a régiben. Azazhogy ... Minden tilta­kozásuk ellenére az öreg kineveztette Martont igazgatóhelyettesnek, amikor Sónyi a minisz­tériumba ment. Marton, mint igazgatóhelyet­tes! Mit értek el? Ha finoman is, de az orruk­ra koppintottak, hogy alaposabban gondolják meg a véleményüket, meg: ne közeledjenek bizalmatlanul az emberekhez. A szokott sem­mitmondó, de jól hangzó szöveg. Mert ezt mindenkor, mindenre elmondhatják. Nekik is ezt felelték oda fönn, sőt, 'neki még azt is mondták, hogy szakíthatna a „belérögződött” módszerekkel s próbálja „új módon megkö­zelíteni” a kérdéseket... Marton jó játékos volt. Ahogy igazgatóhelyettes lett, nem mu­lasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy ne szóljon a pártszervezetről, nélkülözhetetlen szerepéről, s így tovább. Nem volt olyan osz­tályvezetői értekezlet, igazgató-tanácsi meg­beszélés, minisztériumi kollégium, ahol ne a leglojálisabb szerepet játszotta volna el. Mit tehetett? Jó képet vágott hozzá, hiszen igaz, hogy párttitkár, de máskülönben a csoportve­zető mérnökök negyvenes létszámú tömegé­ből egy, aki teljes becsülettel végzi a munká­ját, s már elismerést sem vár érte, hiszen neki ez kötelessége. Marton jó játékos volt. Ügy üzletelt-há- zalt az intézet eredményeivel, hogy mindenütt hasraestek előtte, s már-már nem is tudták másként elképzelni őket, mint „Martos-féle céget”. Az öreg mind többet hagyott Márton­nak. Sokszor napokon át nem mozdult ki a la­borból, a kocsi reggel behozta, éjjel hazavit-, te, hajtotta magát, mert szerette volna, ha ... Az első Kossuth-díját még ötvenhat előtt meg­kapta, s úgy érezte, újra bizonyítania kell, mintha akkor érdemtelenül adták volna neki. Próbált erről beszélni vele, de csak a szivar- rágcsálás, s néhány, érthetetlen szó elmormo- iása volt a felelet. Marton pedig első számú emberré lépett elő, akár az Akadémia, akár a minisztérium jött, hozzá nyitottak be, ő ment külföldre, konferenciákra, tapasztalatcserékre, idehaza ő kalauzolta a külföldieket. Már arról beszéltek, hogy az öreg nemsokára nyugdíjba megy, s akkor „persze” Marton ... Akkor. Ak­kor Marton szépen összeszedett kilenc tökéle­tesen kidolgozott témát, beletette az irattáská­jába, zsebrevágta a szolgálati útlevelét, itthon felejtette a prof. valamikor karriert, de ma már semmit nem jelentő lányát, s meg sem állt az amerikai C. jónevű egyetemének még jobb nevű kísérleti intézetéig. Azt a felhajtást, amit csaptait itt! Az öreg hozzá szaladt hamúszínű arccal, hogy most mi lesz, mert remegve vette tudomásul Marton csomagját; kilenc komplett témát. Ez tűnt fel ugyanis. Ha ez nincs, akkor semmi ok az ide­geskedésre. Mert ugyan Marton már Becsből írt, hogy „többé nem kíván” hazajönni, de ezen csak húzta mindenki a vállát.. Amikor azonban kiderült, hogy elvitte a csigaprések anyagát, meg az új granulálási eljárás leírá­sát, s hét másikat, egyszeriben nyakukra cső­dült az Akadémia, a minisztérium, no meg a biztonsági szolgálat is. Hányszor kellett felel­nie a kérdésre, hogy: ki javasolta Marton osz­tályvezetői kinevezését; hogyan lehetett Mar­ton igazgatóhelyettes? Hányszor igyekeztek a fejére mászni, „miért egyezett bele”, „miért mulasztotta el” a kellő éberséget... Kik jöt­tek ezzel? Azok, akik annak idején, amikor aggályainak adott hangot, kioktatták, s rosz- szallóan csóválták a fejüket. Mert most bűn­bak kellett volna, akkor meg elég volt a szö­veg. Az élet sokszor drága árat fizettet a nagy­vonalúságért, csakhogy: nem okvetlenül azok­kal fizetteti, akikkel kellene! Ot eve. a vihar elcsitult, az öreg nyug­díjba ment, Mártonról semmit nem hallottak. És most ez a „tanulmány”, a fényképpel, aho­gyan ez az elegáns egyetem kutatójához illik, abban a még elegánsabb országban ... Marton Ádám ugyanúgy néz ki ezen a fényképen, mint ahogy idehaza kinézett. Az arcra soha nem rajzolódik ki az, ami a leglényegesebb, össze­hajtotta a folyóiratot, s becsúsztatta az asztal­fiókba. Azután gondolt egyet, újra kiemelte, s betette az iratszekrénybe, azokhoz az anyagok­hoz, melyeket ugyan őriznek, de használni már nem használnak semmire ... Mészáros Ottó lezni” kell a problémákat, ahogy ezt mostanában oly di­vatosan hangoztatják, hanem: dönteni kelL Dönteni, felelős­séggel, s gyorsan, mégis, át­gondoltan. Mmdannyiunknak, akik itt a termelési osztályon dolgozunk. Tizenheten dolgoznak a ter­melési osztályon. Novak Ignác olyan segítőtársakra ' számít­hat, mint Hernádi Sándor programcsoport-vezető, Bo- dollai Zoltán, a húzókőiizem programosa, Szatai Lajos, a diszpécsercsoport vezetője, s mások, akik ugyancsak azt tartják, hogy nem noszogatni kell az üzemeket, hanem az okos együttműködés ezernyi feltételét biztosítva dolgozni. 1967-es, év közben megemelt termelési tervüket túlteljesí­tették, a termelési költségek is kedvezően alakultak. Meg­felelő nyitókészletekkel kezd­ték az 1968-as évet, s igen fontosnak tartják, hogy sike­rült stabil embereket találni a termelésirányítás különböző posztjaira az üzemekbe, a „sakkozás” megszűnt tíz napokból született siker mégis, mint Novák Ignác mondja, jó alap, nem több. Jó alap arra, hogy a nagyvállala­ti szervezetben rejlő lehetősé­geket kihasználják, s ugyan­akkor a maguk lehetőségeit maximálisan kamatoztatva já­ruljanak hozzá a nagyvállala­ti s ezzel a népgazdasági ered­mények növeléséhez. — Sokat vitatkoztunk azon, hogy mi is a nyereség. Ma is azt tartom, hogy nem cél, hanem eszköz. Nem mindenáron elérendő cél, hanem eszköz a dolgozók jobb megélhetésének biztosításához,' a gyár fejlesztéséhez s ezzel a holnapi még jobb megélhetés alapjainak megteremtéséhez. E távlatokban való gondol­kozás magyarázza, hogy olyas­mi is foglalkoztatja őket, ami látszatra nem a termelési osz­tály „asztala”. A piaci igé­nyek jobb ismerete; a bérezés javítása, s ezzel a munkaerő­gondok megoldása; a kemény- fémgyártás fejlesztése s ezzel az import csökkentése, sőt megszüntetése. — A nyereség mellett — folytatja a telefon- csöngés miatt félbeszakadt gondolatsort az osztályvezető — más kérdésekről is sokat beszélgetünk, vitatkozunk. Végre eljutottunk addig, hogy nemcsak akarunk, hanem me­rünk is a magunk fejével gon­dolkozni, s megértjük, hogy nem valami ismeretlen erők „odafönn” döntenek rólunk, hanem mi magunk döntünk önmagunkról. Ez minden te­kintetben másféle stílust kö­vetek Külső jegyeiben is. Mi például száműztük a levelez- getésit, az aktagyártásit. Rövid úton igyekszünk elintézni min­dent, mart: az egész népgazda­ság „rövidebb útra” lépett. Látszatra tíz napokra fel­szabdalt világ. Dekád dekád után. Mégis s valójában: ösz- szefüggő, kicsit és nagyot egyaránt fontosnak érző világ ez itt, a termelési osztályon. Ahogy mondani szokták; a jó munkához mindenkinek hozzá kell tenni a maga obulusát. A termelési osztálybelieknek a tíz napok jelentik az obulust; s most már éppen az ötven- negyediket teszik le belőle ... M. O. ,v/////////ww//////////yy////////. 7//. Kerékpárexport az USÁ-ba A Pannónia Külkereskedel­mi Vállalat az egyik amerikai céggel szerződést írt alá ar­ról, hogy az idén 25—30 ezer kerékpárt szállít részére. Az Egyesült Államok immár ha­gyományos piaca a magyar kerékpároknak, csupán a ke­rékpár típusa és színe változik évente. Ebben az évben első­sorban gyermekkerékpárt vá­sárolnak tőlünk, a divatszln ezután a bronz. Százötven éves szövőszék A szombathelyi skanzen szá­mára 150 éves szövőszéket vá­sárolt a Savaria Múzeum. A szövőszék 1817-ben készült és teljes felszerelése mintegy 70 darabból áll. A másfél évszá­zados munkaeszközt — amely még ma is üzemképes — Skra- pits Vince szentpéterfai tsz- tag műhelyfelszereléséből vá­sárolták. Dekádok karrierjében a vas­porkohászati üzem, a késüzem sokat vállalt magára. Jelentős volt a fejlődés a keményfém- iitzemnél is, de itt — mondják — még több van, mint ameny- nyi realizálódott. Sokat lendí­tett az ügyön az üzemtechno- lógusi rendszer létrehozása. Javult a technológiai fegye­lem, megszűntek az utólagos viták, hogy hol s mivel volt a baj, az üzemtechnológusok azonnal intézkedhetnek, s ugyanakkor: sikerült fölszá-| molni a végleges technológiák! rögzítésénél lévő restanciát is. Nincs semmi látványosság j ebben a munkában. Apró rész-j feladatok, nap mint nap elő­tolakodó gondok, s mégis: 1966-ban még több millió fo­rintos elmaradása volt a gyárnak a rendelésállomány teljesítésénél, 1967-ben mind­össze tizenötezer forintot tett ez ki. Ez is azért keltett — mondják nevetve —, nehogy gyanús legyen a túl jól sike­rült munka... Az új irányítá­si rendszerre valahogy így ké­szültek óik, termelési osztályon dolgozók. Mert csakis rugal­mas, sokra képes termelésirá­nyító szervezet állhat meg a lábán orra bukások nélkül. Orra bukások? — A piacról nem csöngetnek be udvariasan a gyárba, hogy kérem tisztelet­tel, vigyázzanak, mert nemso-: kára már nem vásárol juk azt, j amit eddig — mondja Novak j Ignác. — Nekünk kell tudni,! mi kell a piacon, s előre kell | ezt tudni. Itt igen sok a ten- ] ni való, jelenleg a kívánatosnál j több a bizonytalanság, s ez! nem jó. Azt kimondani, hogy i amit eladhatunk, azt terme- i lünk, könnyebb, mint: valóban : azt termelni A piacon való helytállás ér-; dekében igen lényeges lenne például a keményfémgyártás további fejlesztése, erősítése. Most készül egy tanulmány­terv a keményfémgyártás jö­vőbeni lehetőségeiről, kilátá­sairól, s ennek alapján min­den bizonnyal szükség lesz a jelenleginél jobb szellemi kon­centrációra s arra, hogy ez, az egész gyár termelésében döntő helyet elfoglaló üzem az ed­diginél is nagyobb törődést, figyelmet s segítséget kapjon. •Nemcsak a termelési osztály­tól... o 1967-ben 98 százalékos terv- szerűséggel dolgozott a gyár, s ezt az eredményt bárhol má­sutt is örömmel elfogadnák. A \ a * a r Mikor törik äz üvegfal? Az Építőipari Minőségvizs­gáló Intézet 1963 óta foglalko­zik az építőipari anyagok és gépek vizsgálatával, amelye­ket csak az intézet jóváhagyá­sával alkalmazhatnak. Az épí­tési anyagok tűzállóságinak vizsgálata is az intézetik tar­tozik. — Speciális kemencében normál gázfűtéssel hevítik az üvegfalat. Körülbelül 800—1100 C fo- ; kon az üvegfal megrepedezik, ; majd eltörik és össz roskad. A í drótháló nélküli profilüveget ; nagy létesítményeken, középü • letek homlokzatán alkalmaz- ; zák. Az intézet most olyan profilüveget vizsgál, amely a : Miskolci Üveggyárban készült. : A gyártó cég a vizsgálatok í alapján tájékoztatja a vásárló- : kát az üvegfal tulajdonságai­ról. Háromezer darabból álló érem- és jelvényéyiiitemény Gyermekkora óta gyűjt ér­meket és jelvényeket Szabó Sándor, a pilisszentkereszti VERTEZ-üdülő gondnoka. Bár több ezer darabos gyűjtemé­nye a második világháború idején elveszett, 1959-ben újra kezdte a gyűjtést, s azóta csak­nem háromezer érem és jel­vény került a birtokába. Gyűjteményében több ritka­ság, így az európai tudomá­nyos egyesületek becsületrend­je, a „Soha többé fasizmust” áállításra meisseni porcelán­ból készült, Ernst Thälmannt ábrázoló relief, a világháború miatt elmaradt 1940-es tokiói olimpiai játékok szervező bi­zottságának jelvénye, Rákóczi pénze, egy ezüstpoltúra talál­ható. Szabó Sándort jól ismerik a hazai gyűjtök, akik közül töb­bel rendszeres kapcsolatot tart. Tervezi, hogy külföldi gyűj­tőkkel is érintkezésbe lép, mert csere útján szeretné kiegészíJ teni értékes gyűjteményét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents