Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

A PEST MEGVEI HÍRLAP K Ü LON K I /\ P A-S A XI. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM 1967. DECEMBER 1„ PENTEK A MÉK-fronton immár szent a béke ALMÁBAN A TÉLEN NEM LESZ HIÁNY Riasztó megjegyzések hallat­szottak arról, hogy valami hi­ba van az_ alma felvásárlás körül. A körülmények azon­ban. tisztázódtak és ma már szent a béke a város vezetősé­ge és a MEK kirendeltsége között. Ilyen előzmények után kerestem fel Biró Károlyt, a MÉK helybeli vezetőjét és tá­jékoztatást kértem az alma­frontról. — A Petőfi Termelőszövet­kezet rekordtermésének a fe­lét — a szerződés keretében — ét tudtuk venni. A mai napig pontosan ti­zennégy vagon almát rak­tunk le a pincetároló he­lyeken a város téli alma- ellátására. — Ez elég a télre? — Véleményem szerint — százszázalékosan. Vásároljon minél többet! Minden üzlet árusítja — Hogyan, hol árusítják az almát? — Megállapodtunk elsősor­ban is a fogyasztási szövetke­zettel, hogy — És jelenleg veszik-e, vi­szik-e az almát? — Az „almaprobléma” or­szágos megoldásában aktívan részt akarunk venni, ezért mindent elkövetünk a terüle­tünkön az almafogyasztás nö­velése érdekében. Minél több olcsó almát szeretnénk forgalomba hozni. — Körösi termésből? — Nem. Az ország jelentő­sebb almatermelő területeiről hozzuk az árut, különösen Sza­bolcsból, ahol tudvalévőén is óriási eladatlan készletek van­nak. a hálózat összes boltjai be­kapcsolódnak az értékesí­tésbe. Az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat tíz nagykőrösi boltja is részt vesz az alma­kampányban és hadd említ­sem első helyen az új ABC- áruházat, amely az értékesí­tésben az első helyen áll. Kü­lönben nem ritka, hogy egy- egy boltnak tíz mázsa almát szállítunk ki. A piactéren a fogyasztási szövetkezet zöld- ség-gyümölcspavilonja két nap alatt húsz mázsa almát adott el ... i Kétezer hold nem lesz már veszélyben Kikotorják a klirtilaposi csatornát Lefolyhat a belvíz a Körösérbe Holdanként 11 forintba kerül hold víztelenítése és szárazság már a lajosmizsei határig hosz- esetén a szükséges víz,, vissza- szabbította meg. De a régi csatornával az utób­bi húsz esztendőben bizony senki sem törődött. Az utóbbi húsz esztendőben, bizony, nem sokat törődtünk a vízzel. Éppen ezért örömmel fogadták az érdekeltek azt a helyes és jogos 'intézkedést, amely 1966-ban a jászkaraje- női vízgazdálkodási társulatot áthelyezte Nagykörösre. Jogos és alapos volt a mezőgazdasá­gi üzemek, elsősorban termelő- szövetkezetek elszántsága, amellyel kiharcolták az üzem áthelyezését. — Mi a társulat feladata? — kérdezem Farkas Lászlónét, a társulat pénzügyi vezetőjét. — Huszonnégymillió forint értékű mélyépítményünk, csa­tornánk és a gátak fenntartá­sa, több mint kilencvenezer Nagy kutyaugatás, köszön- getés közepette jött a 'böllér. Ez a jelenet elmaradt, ha a család tagja vágta a disznót. Nemsokára következett a leg­izgalmasabb pillanat, a disznó megfogása és leszúrása. Min­denki izgatott volt. Minden szem a böllárre irányult. A böllér kortyintott a for­ralt borból, vagy a pálinkából, az ölőkés a csizmaszárba került és any- nyit mondott, hogy gyerünk. Mindenki az udvarra ment. Sötét volt még. A gyereknép a kónyhaajtóban állt, hogy ha az esetleg rosszul elkapott disz­nó elől menekülni kell, besza­ladhassanak a konyhába. A disznót a családnak az a tagja csalta ki az ólból, aki gondozta. De a disznó rend­szerint megérezte az idegen ember szagát, és kirohant az ólból, vagy nem akart kijönni. Ilyenkor mindenkinek csend­ben kellett lennie, még a gye­rekek sem szólhattak semmit. A „kezes disznó” kijött az ól­ból, de á „vad” disznó kiro­hant. A böllér a fülét igyekezett megkapni, a többi segéderő a fülét és a far­kát. Az asszonyok egyike már ott állt egy tállal és egy főző- kanállal, hogy a vért felfog­ja ;.. tartasa. Társulatunk első nagymé­retű vállalkozása a kürti- laposi csatorna felújítása. — Ez miért fontos? — Ez a belvízlevezető csa­torna valamikor a nagyerdő tá­járól indult, és a feladata az volt, hogy a belvizet több ezer holdról elvezesse a Körösérbe. Azóta a társulat a csatornát A disznónak minden része értékes táplálék, vagy vala­mire használható, tehát kár­ba nem veszhetett semmi be­lőle. Régen a hólyagjából dohányzacskót készítettek. Volt része, melyet mécsesbe va­lónak használtak. Egyéb da­rabjait, mit nem volt szokás megenni, szappannak tették eL A városi lakos a disznaját nem pörkölhette meg a háza udvarán, a tűzveszély miatt, hanem el kellett vinnie a pörkölőlielyre. A megölt disznót egy jó erős akácfalélrára hemperítették és a létrával együtt tették ko­csira. A tetejére egy kötél szal­mát és egy kosárba szénát tet­tek. Indulás előtt feltették a kétágú pörlcölővillát, és az agyagos vödröt. Bort is vit­tek magukkal. A pörkölőhely­re korán ki kellett menni, mert decemberben, januárban annyian vágtak disznót, hogy a későn menőknek vámiok kel­lett, míg akkora üres helyet találhattak, ahol a disznót megpörkölhették. Az agyagos vödör altkor kellett, hogyha a pörköléskor a disznó bőre ki­repedt, vagy kiégett, ott be­kenték agyaggal, hogy a kö­vetkező tűznél tovább ne ég­jen, vagy repedjen a bőr. A mezőgazdasági üzemeknek erre a célra nem volt pénzük, és az elhanyagolt csatorna miatt a víz évenként kétezer hold művelésben levő területet veszélyeztetett. — Most mint látjuk, javában folyik a munka. Mióta? — Március tizenötödikén kezdtük meg. Nyolc hónap óta dolgozik egy kotróberendezés, egy dózer és tizenhét kubikos. — Mibe kerül? — Egymillió-négyszázezer forintba. Ebből állami támoga­tás háromszáznyolcvanezer és hitel kétszázki 1 encvenoégyezer forint. — És a többi? — A mi pénzünk. — Miből van a társulatnak pénze? — A társulat területén levő összes vállalatok, intézmények, mezőgazdasági üzemek, ame­lyeknek hasznos földjük van, tagdíjat fizetnek. Holdanként tizenegy forintot. (rossi) Választóik elé állnak Ma délután 5 órakor két ta­nácstag tart beszámolót. Mo­nostori József a Petőfi iskolá­ban, Pomázi Kálmán a Lakás- karbantartó Ktsz-ben (Örkényi u. 9.). SAKK-KÖR December 7-én este G órakor nyílik meg a művelődési ház sakk-szakköre. A kör minden csütörtök este 6 órától 'lesz nyitva. MIT LÁTUNK MA A MOZIBÁN? Fantomas visszatér. Színes francia film. Kísérő- műsor : A Fedcsenkó-gleccser. Amerika. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Dr. Balanyi Béla. n «• KÖRÖSI DISZNÓTOR REGEN Praktikus tüllkcndő — Morvaországból Bekötik-e végre az asszonyok fejét? Emlékezés egy kellemes tapasztalatcserére Emléküket megőrizzük Tegnap temették el a 72 éves korában elhunyt Dávid Józsefet. Dávid József 1912-től részt vett a munkásmozgalomban, 1919-ben vöröskatona volt. Emiatt az elmúlt rendszerben sokszor meghurcolták. Másik halottól is csütörtö­kön búcsúztak a hozzátarto­zók, ismerősök. A 79. évében meghalt Németh Ambrust kí­sérték utolsó útjára. Németh Ambrus a mártírhalált halt Németh Irén édesapja volt, akit a Partizánszövetség saját halottjának tekintett. A családtagokon túl barátok, ismerősök vettek végső búcsút a két veterántól. Uj pénzügyi osztá ly vezető A városi tanács dr. Csete Lajost, a tanács főkönyvelőjét, bízta meg a pénzügyi osztály vezetésével. Október végén néhány so­ros hírt adtunk arról, hogy a konzervgyárból negyvenegyen kint jártak tapasztalatcserén a morvaországi Uherské-Hradis- tében, ott meglátogatták a konzervgyárakat. — A Brno melletti konzerv­gyárakkal már régi kapcso­lata van, a mi üzemünknek — mondotta Tarjányi Aladár, aki a delegációt vezette. — Cseh és szlovák barátaink ál­talában nyáron jönnek hoz­zánk, mi viszont nem kötjük évszakhoz a látogatást. Arról nem akarok hosszan beszólni, hogy irí mindent láttunk a táj és a város szépségéből. Nem­csak Uherské-Hradistébeti jár­tunk, voltunk Pozsonyban és másutt is. — Hogy mit hoztunk ma­gunkkal? — folytatta Tar­jányi Aladár. — Vincze Lász­lón«, a csoport tagja, például egy női fejkendőt hozott mu­tatóba. Ugyanis az ottani konzervgyári asszonyok vise­lik. Tüllszerű anyagból ké­szül, szellős, praktikus és szívesen viselik az asszonyok. Jó lenne, mondták, nálunk is ehhez hasonló ... — Barlha György az előéte­leknek örült, amelyet min­den étkezés előtt felszolgál­tak. Hozott magával néhány receptet is családja örömére. — Uherské-Hradistében, eb­ben a kedves kisvárosban különben két konzervgyár is van. Az egyikben befőtteket készítenek, a másikban hús­konzerveket és készételeket. Mindkét üzemben kevesebb az automata gépsor, mint nálunk, többnyire kézzel dol­goznak. Ez talán meglep egyeseket, mert Csehszlovákia iparilag fejlettebb nálunk, vi­szont az élelmiszeriparban mi messze előttük járunk. — És általában hogy érezték magukat? — Egyenesen meg kell mon­danom, hogy nagyon jól. A csehek szíves vendéglátásáról sok szépet mesélhetnénk, de talán ennyi is elég: igazán előzékenyek és kedvesek vol­tak, mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. (t) ILYESMI IS MEGTÖRTÉNHET? Öreg ember a bürokrácia útvesztőjében Ä hivatalnok lelkiismeretlensége — Segített a népi ellenőrzés — De ki a felelős? Furcsa ügyet bogozott ki a városi népi ellenőrzés a mi­nap. Tóth Ambrus, Hangács dűlő 15. szám alatti tsz-nyug- díjasnak szinte hihetetlen pa­naszát A történet szenvedő alanya a Szabadság Tsz „öregségi já­radékosa”. Egy ideig rende­sen kapta a havi 260 forint nyugdíjat, ám egy nap keve­sebb pénzt hozott a postás a szokottnál. Az idős ember természetesen kutatni kezdte a levonás okát. Hamarosan megtudta, hogy a termelőszövetkezet jog­tanácsosa tiltatott le já­randóságából 880 forintot, még 1964-ben a bíróság útján, káshaszonbérleti díj, illetve annak kamata fejében. Igen ám, csakhogy a bíróság vég­zése Tóth Ambrus Hangács dűlő 119. szám alatti lakos ellen szólt, a kézbesítők pedig azon a címen nem találtak semmiféle Tóth Ambrust. így az ügy visszakerült a bíróság­ra, ahol közölték a termelő­szövetkezet jogtanácsosával, hogy nincs meg az adós, nem lehet behajtani a pénzt. A jogtanácsos ekkor akcióba lépett. De annyi fáradságot nem vett magának, hogy a ter­melőszövetkezet nyilvántartá­sában utánanézessen a névnek és a címnek, hanem — mit neki egy Tóth ide vagy oda! — egyszerűen felkérte a bíró­ságot: foganatosítsák a végzést a Hangács dűlő 15. szám alatt lakó Tóth Ambrus ellen. Ez a dolog 1965 (!) április 8-án történt. Az ügy azután annak rendje és módja szerint megjárta a szokott labirintust. Végre a Nyugdíjintézet, a letiltás alap­ján, 1967. június 1-től havi 55 forintos részletekben meg­kezdte a levonást. Közben — a baj nem jár egyedül — történetünk hőse ezúttal a termelőszövetkezet­től, amelyben értesítették, hogy 300 forintot levonnak a földjáradékából — legelő- használat címén. Alighanem nagyot kurjantott indulatában erre Tóth Amb­rus, mert hisz’ a Hangács dűlőben nincs is legelője a termelőszövetkezetnek, akkor pedig hát mi a szentséges szakramentom után fizessen? Igaz, hogy egy.szem -tehénké­je szokott legelni az árok mentén, de annak a díját idő­ben, pontosan befizette az Útfenntartó Vállalatnak. Persze, hogy elöntötte a ha­rag Tóth Ambrust. Nem játék egy ilyen idős ember kiszámított, vékony forintjaiból — szó szerint a létalapjából — csak úgy levonogatni ezt is, azt is. Emlegette magában az öreg a lelkiismeretlenek, hanyagok, felelőtlenek kezét és rokonsá­gát, akik őt ilyen helyzetbe még egy felszólítást kapott, ///////y/////////////////y'////////////////////////Avr///////v/////////////////x///////.; hozták. Nem tett azonban § semmi rosszat, csupán rekla­KÜRTLECKE... máit és $ | abban $ igazságnak lií kell derül­bízott, hogy az i mindenféle nie, felsőbb segítség” ^ nélkül. ^ Hát nem derült ki. Mehetett íj Ponciustól Pilátusig, süket íü- iji lekre talált. Végre, nagy elke­lj seredésében, elment a népi el- X lenőrzéshez. Ott meghallgat­ja iák és tüstént hozzájogtak a > szálak kibogozásához. $ A történet további része va- ^ lóban az, amit az olvasó már ^ amúgy is sejt: „egyszerű” név- js csere történt, mindössze annyi, > hogy összecseréltek két 7o.,l | Ambrust. A mi Tóth Ambru- $ sunk nem azonos azzal a Tóth ^ Ambrussal, aki valóban tar- 5; tozi-k a termelőszövetkezetnek. $ És ezután? A jogtalan levo- $ násokat történetünk szenvedő § alanyának jóváírták, jogilag íj tehát rendeződött egy öreg, ^ beteg és jobb elbánásra érde­mes ember panasza. De felme- í rül a kérdés: ^ ki volt az, aki e lavinát 1 elindította és megkapta-e > érte a magáét? ij A felelős személye — ter­emé szét e sen — nem derült í ki. 1A lelketlenségnek nincs $ gazdája. Az ügyintéző beteg j5 volt, a helyettese nem tehet jj semmiről, a jogtanácsos pedig 1.,készpénznek vette” az eléter- 1 j esztett papírt. • Szép. Na,gyón szép. De va- : ion ők mit szólnának hozzá, ha csak ilyen herce-hurca után ; kapnák meg fizetésüket, amit • az ilyen „ügyintézéssel” ér- ■ deméinek ki? (Folytatjuk) (t. p.)

Next

/
Thumbnails
Contents