Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
A PEST MEGVEI HÍRLAP K Ü LON K I /\ P A-S A XI. ÉVFOLYAM, 283. SZÄM 1967. DECEMBER 1„ PENTEK A MÉK-fronton immár szent a béke ALMÁBAN A TÉLEN NEM LESZ HIÁNY Riasztó megjegyzések hallatszottak arról, hogy valami hiba van az_ alma felvásárlás körül. A körülmények azonban. tisztázódtak és ma már szent a béke a város vezetősége és a MEK kirendeltsége között. Ilyen előzmények után kerestem fel Biró Károlyt, a MÉK helybeli vezetőjét és tájékoztatást kértem az almafrontról. — A Petőfi Termelőszövetkezet rekordtermésének a felét — a szerződés keretében — ét tudtuk venni. A mai napig pontosan tizennégy vagon almát raktunk le a pincetároló helyeken a város téli alma- ellátására. — Ez elég a télre? — Véleményem szerint — százszázalékosan. Vásároljon minél többet! Minden üzlet árusítja — Hogyan, hol árusítják az almát? — Megállapodtunk elsősorban is a fogyasztási szövetkezettel, hogy — És jelenleg veszik-e, viszik-e az almát? — Az „almaprobléma” országos megoldásában aktívan részt akarunk venni, ezért mindent elkövetünk a területünkön az almafogyasztás növelése érdekében. Minél több olcsó almát szeretnénk forgalomba hozni. — Körösi termésből? — Nem. Az ország jelentősebb almatermelő területeiről hozzuk az árut, különösen Szabolcsból, ahol tudvalévőén is óriási eladatlan készletek vannak. a hálózat összes boltjai bekapcsolódnak az értékesítésbe. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat tíz nagykőrösi boltja is részt vesz az almakampányban és hadd említsem első helyen az új ABC- áruházat, amely az értékesítésben az első helyen áll. Különben nem ritka, hogy egy- egy boltnak tíz mázsa almát szállítunk ki. A piactéren a fogyasztási szövetkezet zöld- ség-gyümölcspavilonja két nap alatt húsz mázsa almát adott el ... i Kétezer hold nem lesz már veszélyben Kikotorják a klirtilaposi csatornát Lefolyhat a belvíz a Körösérbe Holdanként 11 forintba kerül hold víztelenítése és szárazság már a lajosmizsei határig hosz- esetén a szükséges víz,, vissza- szabbította meg. De a régi csatornával az utóbbi húsz esztendőben bizony senki sem törődött. Az utóbbi húsz esztendőben, bizony, nem sokat törődtünk a vízzel. Éppen ezért örömmel fogadták az érdekeltek azt a helyes és jogos 'intézkedést, amely 1966-ban a jászkaraje- női vízgazdálkodási társulatot áthelyezte Nagykörösre. Jogos és alapos volt a mezőgazdasági üzemek, elsősorban termelő- szövetkezetek elszántsága, amellyel kiharcolták az üzem áthelyezését. — Mi a társulat feladata? — kérdezem Farkas Lászlónét, a társulat pénzügyi vezetőjét. — Huszonnégymillió forint értékű mélyépítményünk, csatornánk és a gátak fenntartása, több mint kilencvenezer Nagy kutyaugatás, köszön- getés közepette jött a 'böllér. Ez a jelenet elmaradt, ha a család tagja vágta a disznót. Nemsokára következett a legizgalmasabb pillanat, a disznó megfogása és leszúrása. Mindenki izgatott volt. Minden szem a böllárre irányult. A böllér kortyintott a forralt borból, vagy a pálinkából, az ölőkés a csizmaszárba került és any- nyit mondott, hogy gyerünk. Mindenki az udvarra ment. Sötét volt még. A gyereknép a kónyhaajtóban állt, hogy ha az esetleg rosszul elkapott disznó elől menekülni kell, beszaladhassanak a konyhába. A disznót a családnak az a tagja csalta ki az ólból, aki gondozta. De a disznó rendszerint megérezte az idegen ember szagát, és kirohant az ólból, vagy nem akart kijönni. Ilyenkor mindenkinek csendben kellett lennie, még a gyerekek sem szólhattak semmit. A „kezes disznó” kijött az ólból, de á „vad” disznó kirohant. A böllér a fülét igyekezett megkapni, a többi segéderő a fülét és a farkát. Az asszonyok egyike már ott állt egy tállal és egy főző- kanállal, hogy a vért felfogja ;.. tartasa. Társulatunk első nagyméretű vállalkozása a kürti- laposi csatorna felújítása. — Ez miért fontos? — Ez a belvízlevezető csatorna valamikor a nagyerdő tájáról indult, és a feladata az volt, hogy a belvizet több ezer holdról elvezesse a Körösérbe. Azóta a társulat a csatornát A disznónak minden része értékes táplálék, vagy valamire használható, tehát kárba nem veszhetett semmi belőle. Régen a hólyagjából dohányzacskót készítettek. Volt része, melyet mécsesbe valónak használtak. Egyéb darabjait, mit nem volt szokás megenni, szappannak tették eL A városi lakos a disznaját nem pörkölhette meg a háza udvarán, a tűzveszély miatt, hanem el kellett vinnie a pörkölőlielyre. A megölt disznót egy jó erős akácfalélrára hemperítették és a létrával együtt tették kocsira. A tetejére egy kötél szalmát és egy kosárba szénát tettek. Indulás előtt feltették a kétágú pörlcölővillát, és az agyagos vödröt. Bort is vittek magukkal. A pörkölőhelyre korán ki kellett menni, mert decemberben, januárban annyian vágtak disznót, hogy a későn menőknek vámiok kellett, míg akkora üres helyet találhattak, ahol a disznót megpörkölhették. Az agyagos vödör altkor kellett, hogyha a pörköléskor a disznó bőre kirepedt, vagy kiégett, ott bekenték agyaggal, hogy a következő tűznél tovább ne égjen, vagy repedjen a bőr. A mezőgazdasági üzemeknek erre a célra nem volt pénzük, és az elhanyagolt csatorna miatt a víz évenként kétezer hold művelésben levő területet veszélyeztetett. — Most mint látjuk, javában folyik a munka. Mióta? — Március tizenötödikén kezdtük meg. Nyolc hónap óta dolgozik egy kotróberendezés, egy dózer és tizenhét kubikos. — Mibe kerül? — Egymillió-négyszázezer forintba. Ebből állami támogatás háromszáznyolcvanezer és hitel kétszázki 1 encvenoégyezer forint. — És a többi? — A mi pénzünk. — Miből van a társulatnak pénze? — A társulat területén levő összes vállalatok, intézmények, mezőgazdasági üzemek, amelyeknek hasznos földjük van, tagdíjat fizetnek. Holdanként tizenegy forintot. (rossi) Választóik elé állnak Ma délután 5 órakor két tanácstag tart beszámolót. Monostori József a Petőfi iskolában, Pomázi Kálmán a Lakás- karbantartó Ktsz-ben (Örkényi u. 9.). SAKK-KÖR December 7-én este G órakor nyílik meg a művelődési ház sakk-szakköre. A kör minden csütörtök este 6 órától 'lesz nyitva. MIT LÁTUNK MA A MOZIBÁN? Fantomas visszatér. Színes francia film. Kísérő- műsor : A Fedcsenkó-gleccser. Amerika. Előadások kezdete: 5 és fél 8 órakor. Dr. Balanyi Béla. n «• KÖRÖSI DISZNÓTOR REGEN Praktikus tüllkcndő — Morvaországból Bekötik-e végre az asszonyok fejét? Emlékezés egy kellemes tapasztalatcserére Emléküket megőrizzük Tegnap temették el a 72 éves korában elhunyt Dávid Józsefet. Dávid József 1912-től részt vett a munkásmozgalomban, 1919-ben vöröskatona volt. Emiatt az elmúlt rendszerben sokszor meghurcolták. Másik halottól is csütörtökön búcsúztak a hozzátartozók, ismerősök. A 79. évében meghalt Németh Ambrust kísérték utolsó útjára. Németh Ambrus a mártírhalált halt Németh Irén édesapja volt, akit a Partizánszövetség saját halottjának tekintett. A családtagokon túl barátok, ismerősök vettek végső búcsút a két veterántól. Uj pénzügyi osztá ly vezető A városi tanács dr. Csete Lajost, a tanács főkönyvelőjét, bízta meg a pénzügyi osztály vezetésével. Október végén néhány soros hírt adtunk arról, hogy a konzervgyárból negyvenegyen kint jártak tapasztalatcserén a morvaországi Uherské-Hradis- tében, ott meglátogatták a konzervgyárakat. — A Brno melletti konzervgyárakkal már régi kapcsolata van, a mi üzemünknek — mondotta Tarjányi Aladár, aki a delegációt vezette. — Cseh és szlovák barátaink általában nyáron jönnek hozzánk, mi viszont nem kötjük évszakhoz a látogatást. Arról nem akarok hosszan beszólni, hogy irí mindent láttunk a táj és a város szépségéből. Nemcsak Uherské-Hradistébeti jártunk, voltunk Pozsonyban és másutt is. — Hogy mit hoztunk magunkkal? — folytatta Tarjányi Aladár. — Vincze Lászlón«, a csoport tagja, például egy női fejkendőt hozott mutatóba. Ugyanis az ottani konzervgyári asszonyok viselik. Tüllszerű anyagból készül, szellős, praktikus és szívesen viselik az asszonyok. Jó lenne, mondták, nálunk is ehhez hasonló ... — Barlha György az előételeknek örült, amelyet minden étkezés előtt felszolgáltak. Hozott magával néhány receptet is családja örömére. — Uherské-Hradistében, ebben a kedves kisvárosban különben két konzervgyár is van. Az egyikben befőtteket készítenek, a másikban húskonzerveket és készételeket. Mindkét üzemben kevesebb az automata gépsor, mint nálunk, többnyire kézzel dolgoznak. Ez talán meglep egyeseket, mert Csehszlovákia iparilag fejlettebb nálunk, viszont az élelmiszeriparban mi messze előttük járunk. — És általában hogy érezték magukat? — Egyenesen meg kell mondanom, hogy nagyon jól. A csehek szíves vendéglátásáról sok szépet mesélhetnénk, de talán ennyi is elég: igazán előzékenyek és kedvesek voltak, mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat. (t) ILYESMI IS MEGTÖRTÉNHET? Öreg ember a bürokrácia útvesztőjében Ä hivatalnok lelkiismeretlensége — Segített a népi ellenőrzés — De ki a felelős? Furcsa ügyet bogozott ki a városi népi ellenőrzés a minap. Tóth Ambrus, Hangács dűlő 15. szám alatti tsz-nyug- díjasnak szinte hihetetlen panaszát A történet szenvedő alanya a Szabadság Tsz „öregségi járadékosa”. Egy ideig rendesen kapta a havi 260 forint nyugdíjat, ám egy nap kevesebb pénzt hozott a postás a szokottnál. Az idős ember természetesen kutatni kezdte a levonás okát. Hamarosan megtudta, hogy a termelőszövetkezet jogtanácsosa tiltatott le járandóságából 880 forintot, még 1964-ben a bíróság útján, káshaszonbérleti díj, illetve annak kamata fejében. Igen ám, csakhogy a bíróság végzése Tóth Ambrus Hangács dűlő 119. szám alatti lakos ellen szólt, a kézbesítők pedig azon a címen nem találtak semmiféle Tóth Ambrust. így az ügy visszakerült a bíróságra, ahol közölték a termelőszövetkezet jogtanácsosával, hogy nincs meg az adós, nem lehet behajtani a pénzt. A jogtanácsos ekkor akcióba lépett. De annyi fáradságot nem vett magának, hogy a termelőszövetkezet nyilvántartásában utánanézessen a névnek és a címnek, hanem — mit neki egy Tóth ide vagy oda! — egyszerűen felkérte a bíróságot: foganatosítsák a végzést a Hangács dűlő 15. szám alatt lakó Tóth Ambrus ellen. Ez a dolog 1965 (!) április 8-án történt. Az ügy azután annak rendje és módja szerint megjárta a szokott labirintust. Végre a Nyugdíjintézet, a letiltás alapján, 1967. június 1-től havi 55 forintos részletekben megkezdte a levonást. Közben — a baj nem jár egyedül — történetünk hőse ezúttal a termelőszövetkezettől, amelyben értesítették, hogy 300 forintot levonnak a földjáradékából — legelő- használat címén. Alighanem nagyot kurjantott indulatában erre Tóth Ambrus, mert hisz’ a Hangács dűlőben nincs is legelője a termelőszövetkezetnek, akkor pedig hát mi a szentséges szakramentom után fizessen? Igaz, hogy egy.szem -tehénkéje szokott legelni az árok mentén, de annak a díját időben, pontosan befizette az Útfenntartó Vállalatnak. Persze, hogy elöntötte a harag Tóth Ambrust. Nem játék egy ilyen idős ember kiszámított, vékony forintjaiból — szó szerint a létalapjából — csak úgy levonogatni ezt is, azt is. Emlegette magában az öreg a lelkiismeretlenek, hanyagok, felelőtlenek kezét és rokonságát, akik őt ilyen helyzetbe még egy felszólítást kapott, ///////y/////////////////y'////////////////////////Avr///////v/////////////////x///////.; hozták. Nem tett azonban § semmi rosszat, csupán reklaKÜRTLECKE... máit és $ | abban $ igazságnak lií kell derülbízott, hogy az i mindenféle nie, felsőbb segítség” ^ nélkül. ^ Hát nem derült ki. Mehetett íj Ponciustól Pilátusig, süket íü- iji lekre talált. Végre, nagy elkelj seredésében, elment a népi el- X lenőrzéshez. Ott meghallgatja iák és tüstént hozzájogtak a > szálak kibogozásához. $ A történet további része va- ^ lóban az, amit az olvasó már ^ amúgy is sejt: „egyszerű” név- js csere történt, mindössze annyi, > hogy összecseréltek két 7o.,l | Ambrust. A mi Tóth Ambru- $ sunk nem azonos azzal a Tóth ^ Ambrussal, aki valóban tar- 5; tozi-k a termelőszövetkezetnek. $ És ezután? A jogtalan levo- $ násokat történetünk szenvedő § alanyának jóváírták, jogilag íj tehát rendeződött egy öreg, ^ beteg és jobb elbánásra érdemes ember panasza. De felme- í rül a kérdés: ^ ki volt az, aki e lavinát 1 elindította és megkapta-e > érte a magáét? ij A felelős személye — teremé szét e sen — nem derült í ki. 1A lelketlenségnek nincs $ gazdája. Az ügyintéző beteg j5 volt, a helyettese nem tehet jj semmiről, a jogtanácsos pedig 1.,készpénznek vette” az eléter- 1 j esztett papírt. • Szép. Na,gyón szép. De va- : ion ők mit szólnának hozzá, ha csak ilyen herce-hurca után ; kapnák meg fizetésüket, amit • az ilyen „ügyintézéssel” ér- ■ deméinek ki? (Folytatjuk) (t. p.)
