Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-07 / 289. szám

^*SSSS/*SS)fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS^ \ * | Lapos dolog ^ Megkezdődött a képesla- § | pos ünnepek előtti váloga- | | tósdi a postán, a papírból- « § tokban. Izgalmas játék: ^ § nem mindegy, mit küld az ^ ^ ember és hogy mit kap cse- § ^ m-óho T\/T n irtai n -n /iwi nr\ li rt ^ : rőstől ugyanazt kapja. (Ez § í kérem, nem disznótoros ^ ^ csomag, ez képeslap!) Az ^ 4 idén pedig nem sokat vál- ^ | tozott a képek fajtája: ^ 5 ugyanazok, mint a tava-1 § lyiak és a tavalyelőttiek. $ $ Hogy más városban látni $ ^ újat, szebbet? — Ez ne ad- $ ^ jón okot a méltatlankodás- ^ |ra: hiszen két-három év $ ^ múlva már itt is vehetünk ^ PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 4Telelő... Kómán... Cseke Régi települések új nyomai belőle... (e.) 4 Vásár­December 10-én országos vásárt tartanak Albertirsán, amelyre vészmentes helyről mindennemű állat felhajt­ható. A CEGLÉDI JÁRÁS ÉS C E C^TÍS^jSrOSR^sSe^ 1WSC I' ' M—■ .1 " 'Xl‘1.. ílLíim.m .■ ...'i■ '»"'.l.i" n“* ;tr*■ JJ».i .v^i.rani'szxrrMi 1 ír ..'Ti ■' ■ XI. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1967. DECEMBER 7., CSLIOiíTOK EREDMÉNYÜK ORSZÁGOSAN IS KIVÁLÓ Közel félmillió kiscsirke bújt ki a tojásból JANUÁRBAN ISMÉT MUNKÁHOZ LÁTNAK A ceglédi Baromfikeltető Ál­lomás teljes némaságban fo­gadja a látogatót. A tisztára sepert udvar, az épületek fris­Ifjú agrárszakemberek klubot alakítottak Cegléden Cegléden, a városi tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya a KISZ városi bizottságával közösen meg­szervezte az ifjú agrárszak­emberek klubját. Régi kíván­sága volt ez a város tsz-ei- ben dolgozó fiatal szakem­bereknek. Az első összejövetelt már megtartották a Kossuth Mű­velődési Házban. A követke­zőre december 13-án kerül sor. Kéthetenként találkoz­nak az agrárklubban. Pillanat­nyilag csak a ceglédiek jönnek, de tervezik, hogy egy-egy ismeretterjesztő előadásra, ér­dekes beszámolóra, jelentő­sebb foglalkozásra meghívják a járás más községeiben dolgozó fiatal szakembereket is. Örömmel fogadják az ér­deklődő szakmunkásokat is körükben. Egy-egy alkalom­mal meghívott előadók tar­tanak beszámolót a klubeste­ken, és a mezőgazdasági tech­nikum oktatói, tanárai is szí­vesen látott előadói, vendé­gei lesznek a fiatal agrár- szakemberek klubjának. Egyhetes ünnepségsorozat a hatszázadik évfordulón A Nagykőrösi Városi Ta­nács legutóbbi tanácsülésén a város fennállásának 600 éves évfordulója alkalmából rende­zendő ünnepségek tervét tár­gyalták. Ez az ünnepség szép bizonyság lesz arra, hogy a vá­ros népe a 600 esztendő min­den nehézségét leküzdötte, megvédte és építette a város kultúráját, ami rangot és te­kintélyt ad Nagykőrösnek. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy minden körösinek saját ünnepeként kell tekintenie azt a napot, és az évforduló alkal­mából a városszépítési mun­kákból is ki kell vennie a ré­szét. A 600. évfordulóra életre keltik a nagykőrösi Arany Já­nos Társaságot, a város címe­rével emlékplaketteket készí­tenek, és illetékesektől ünnepi postabélyegek forgalomba ho­zását is kérik. Tervezik, hogy a város parkjában új szobro­kat és szökőkutat állítanak. a nagykőrösi KlOSZ-kórus terve, hogy az ünnepség alkal­mából országos dalostalálkozót tart. A művelődési házban képkiállítás és vásár rendezé­sét tervezik, a Cifrakertben "'dimölcs- és zöldségkiállítást, kongresszust tartanak. Lovas­bemutató, ökörsütés, fáklyás felvonulás, tűzijáték, öregdiá­kok találkozója szerepel még a tervekben. Az évfordulós ünnepségeket 1968 augusztus második felé­ben tartják meg. A JÓ MIKULÁS Szép nyári reggel volt. Egy hét telt el a szünidőből. Pista frissen ugrott ki az ágyból. Sütött a nap, szabad volt, vi­dám. Délelőtt foci, — már megbeszélte a fiúkkal. Nagy lendülettel csapta be az ajtót és futott végig az utcán, köz­ben nyújtott kezével minden fát megérintett. A réten ketten már játszottak. A zöld fű csil­logott a reggeli fényben. Be­állt, futott, frissen, nagyokat rúgott a labdába. Tragikus pillanat: o gyerek lezuhant a földre, derékkal. Szülei kétségbeesetten vitték egyik orvostól a másikhoz, kórházból korházba. Segíteni nem tudtak. Pista mozdulatla­nul feküdt, járni nem tudott. Hónapok teltek el a rémült hajszában: orvos, gyógyszer, pénz. Mint friss hajtást ha le­tör a szél, olyan reménytelen a mozdulatlan élet. Hazake­rült és újra iskolába járt. Ne­héz másképpen fogalmazni: nem járt — vitték. Kerékpárra tette minden reggel az apja, az iskoláig tolta, ölben ültette a padba, délben érte ment. A rét mellett haladt szomorú út­juk. Pista gondolatban talán sokszor leugrott, futott a csil­logó zöld fűben, szaladt, foci­zott, elesett... Elesett! Az az esés! Vigyázó szeretet vette körül, és a lélek mély sebe lassan begyógyult. Jól tanult, néha örült és nevetett is. Egy hete már türelmetlenül számolgatta a napokat: várta a Mikulást. Izgult, mint a többi gyerek, találgatott, vajon mi lesz az ajándék? Az apa és az anya, amikor ő az iskolában volt, beszélgettek. — Szánkót vegyünk. Télen a hóban nem vihetjük biciklivel az iskolába. Kényelmesebben ülhet a szánkón, be is takar­hatjuk. — Persze, az jó lesz. Kime­gyek vele majd néha a gyere­kek közé, a jégre. Nagyon fog örülni ennek az ajándéknak. Igazad van, az fontosabb, hogy a szánkó kényelmeseDb... Este fény gyűlt a kis szobá­ban. Kipirult arccal, nagyra tá­gult szemekkel hallgatta anyja szavait. „Most jön felénk, be­lép a kapun, itt van az udvar­ban, most veszi ki a nagy put­tonyból az ajándékot. Az apa kimegy és behozza az ajándé­kot. A szánkót. Pista hirtelen felkiált. — Az enyém! Nekem hozta! Milyen jó ez a Mikulás! Álltak, nézték. Nevettek a gyerekkel. Egyszer találkozott csak pillantásuk: szomorú ajándék ez így. Más lenne az öröm, ha ... De azért örültek, mert Pista is örült. Kohlmayer Adám sen festett ajtói mögött leállt gépek igazolják, hogy meg­kezdődött az állomás szokásos téli uborkaszezonja. Az eredményeket viszont a nyilvántartási napló mutatja. Az idén — a jó technológiai eljárások mellett — a jó mi­nőségű alapanyag, az elsőren­dű tojás volt a titka a jó eredménynek. Száz to­jásból általában 82 csibét keltettek. — Hány naposcsibét adtak el az idén? — kérdeztük Szta- nek Lászlónét, a keltetőállo­más vezetőjét. — Az idén hampshire fajtá­kat keltettünk, ebből 420 ezret továbítottunk az Országos Ba­romfiiparnak. Ezenkívül még 23 ezer libát és 20 ezer pulykát értékesítettünk. — Hány keltetőgépünk van? — Tíz magyar gyártmányú egyenként 10 ezer tojás be­fogadására alkalmas. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyszerre 100 ezer tojást tu­dunk keltetni. A berakás sza­kaszosan, illetve heti bontás­sal történik. — Kik szállítják a tojást? — Már évek óta a kocséri Petőfi és a maglódi Micsurin | termelőszövetkezettel állunk szerződésben. Kifogás még ez ideig nem volt ellenük. Idő­ben, jó minőségű tojást szállí­tottak, illetve szállítanak, mert a következő évben is ők lesznek az állomás ellátói. — Mikor lesz a szezonnyitó? — Január első felében kez­dünk, mégpedig az eddigi mel­lett az ugyancsak jól bevált húshibrid fajtával. Négy élettárs krónikája Bicskát rántott - kulcscsontja tört Túri János 52 éves alkalmi munkás már büntetve volt lo­pás, közellátás érdekét veszé­lyeztető tett, közokirathamisí­tás, becsületsértés és társadal­mi tulajdont károsító lopás miatt. Elettársa szeptember köze­pén átment ' a szomszédba, hogy tojást és zöldséget vásá­roljon. Vásárláskor összeszó­lalkozott a háziasszony élet­társával, aki ki akarta utasí­tani az udvarból. Erre a tojásvevő orrbavágta a barátságtalan modorú szomszédot. — A tettlegesség után nyomban odajött Túri János és felelős­ségre vonta a harcias férfit, aki erre felkapott egy lapátot, hogy megüsse, de Túri János kicsavarta kezéből az alkalmi fegyvert, őt pedig fellökte. A szomszéd felugrott, bicskát vett elő, de Túri azt is elvette tőle és zsebrevágta. Végül úgy belökte az utcai ajtón, hogy a férfi felbukott és eltörött a kulcscsontja. Mivel Túri nem jogos véde­lemből cselekedett és a kulcs­csonttörés gyógyulási ideje 6—8 hét, — a bíróság súlyos testi sértésben mondta ki bű­nösnek, ezért szigorított bör­tönben végrehajtandó, három hónapi szabadságvesztésre ítél­te. Az ítélet nem jogerős. BÉCSIHATON mély őszi szántást végeztek a traktorok. Az ősi — talán több ezer éves múltú — települések helyén nagy mennyiségű cserépdarab került felszínre. Érdekes, hogy a települések nyomai legin­kább ott találhatók, ahol a hátas területek vízválasztó vonalai megközelítik valame­lyik hajdani patak medrét. Nagyapáink szerint a Cser­hát hegység bál lábának feje a berceli és a ceglédi határra nyúlik le. A hüvelykujjra te­lepült a Telelő, a Kómán, a Középút menti, bronzkorszak- beli falu, majd Cegléd és Be­de. A második ujj végére Bécs, a harmadik ujj középső ízére Máté. Negyedik ujjnak szá­mított a szentmártoni utat ke­resztező „Kajnár-part". Ötö­diknek pedig a jelenleg határ­vonalat képező Berencsik-hát, amelynek gerincére épült Ár­pádok alatt a Cseke nevű falu. Cseke rombadőlt kápolnájá­nak utolsó köveit nemrég hordták el az élelmes embe­rek. Ahogy vizsgálgatjuk a cse­repeket, találunk köztük cik- cakkos vonalakkal díszített, sőt fésűvel húzott vonalazású da­rabokat is, amilyeneket fent északon, a Balti-tenger kör­nyékén találnak. Régente ezen a helyen hu­zamosabb ideig lehetett lakó­telep, lakói sok cserépedényt használtak el, jegyzi meg egyik traktorosunk, aki a zseb­pénzét inkább olvasnivalóra, mint italra költi. — Vagypedig sok harcias menyecske lakott itt — szólal meg hátunk megett egy borízű hang. — Olyan menyecskék — mondja tovább, — akik a csa­ládi viták lezárására a cserép­edényeket is igénybe vették. A régi fazekak pedig könnyen törtek, akár eltalálták ősapá­ink koponyáját, akár nem! JOBBAN SZEMÜGYRE ve­szem a közbeszólót. Az arca össze van karmolva. No, per­sze esti sötétségben akácfa- gally karmolta meg. De én — uram bocsá’ — mellékesen ar­ra is gondoltam, hogy ezeknél talán már fazék sincsen. Vagy­pedig nem akadt hirtelen a há­ziasszony keze ügyébe, amikor fiatal barátunk fizetés után harmadnapra kiürült boríték­kal tért haza. A hajdani fiatal házasok többségéről pedig tételezzük fel a legjobbakat. Kerülték ők a családi vitát. Olyan drága volt az asszony, hogy három jerke bárányt is kellett érte adni, a cserépfazekakért még négyet is. A fazekat minden esetben kímélni kellett. A régiek, ha vadászni vagy halászni mentek, ritkán tértek haza zsákmány nélkül. Ta­risznyájuk tartalmát nem cse­rélték be alkoholra. Hol vol­tak akkor még az öreghegyi bögrecsárdák! A szőlőtelepü­lések előtt a ceglédiek valami — bozának nevezett — köles­ből erjesztett italt fogyasztot­tak. A kiskunok javasolták köhögés ellen, mint ahogy ma is javasolják barackpálinká­jukat influenza ellen. A boza készítéséhez minden család értett. Adót nem kellett utána fizetni. Hol voltak akkor még a fináncok? ŐSEINK életkörülményeit egyre világosabban tárják elénk a napról napra szaporo­dó régészeti leletek. Itt egy sarlót hoz felszínre az eke. Erős ember volt, aki 200 négy- zetölnyi gabonát learatott vele naponta. Amott egy ekepapu­csot találunk. Valamikor kor­szakalkotó találmánynak szá­mított. Faekére szerelve és az ekét hat ökörrel húzatva na­ponta félhold földet is el le­hetett vele végezni, „nagyon mélyen” — négy ujjnyira, a szántást. Odébb menve egy kézi hajtású malomkövet ta­lálunk. A szájhagyományok szerint mire egy cipóra való lisztet megőröltek az ilyen kö­vön, fél cipót meg kellett enni. Bár a régebbi évszázadok­ban sokkal több föld jutott egy-egy családra mint ma, mégis szántóvetőink megfeszí­tett munka árán sem tudtak jelentős mennyiségű árut ter­melni. Megvásárolták ugyan a legszükségesebb ipari cikke­ket, fényűzésre azonban már csak a főúri osztálynak volt pénze. Erre következtethetünk a leletekből is. A MA ÉLŐ nemzedéknek fejlettebb termelőeszközökkel már magasabb életszínvonalat kell elérni. Munkánkkal azon legyünk, hogy utódaink élete szebb s biztonságosabb legyen. Egy tanyai öreg paraszt Bogáncs, a kivándorló Repülőn utazott Amerikába a ceglédi puli Kedves utasa volt a közel­múltban a Ferihegyi repülőtér­ről induló menetrendszerű já­ratnak. Igaz, tisztelői nem gördítettek szőnyeget a lába elé, de nem volt olyan stewar­dess, aki a gombfizemű kis jö­vevényt meg ne simogatta volna. A mosolygó környe­zetben virgonckodó utas jó kedvét csak a kis házikó tette VÁRAKOZÓK Foto: Gábor kissé bánatossá, amiben szállí­tották. Kísérője nem lengetett zsebkendőt távozásakor, de — mint mondotta — bizony sajnálta Bogáncsot, aki a ka­rácsonyi ünnepeket már az Egyesült Államokban tölti. Bogáncs meghívója — a MAVAD-on keresztül ér­kezett, s a kutyus feladója Győré Gyula, a ceglédi ebte­nyésztők klubjának elnöke volt, aki eddig hét országos és három nemzetközi kutyakiál­lításon nyert első dijat faj­tiszta pulikutyáival. Küldött már terelőpulikat Izraelba, Olaszországba, a Szovjetunióba és az NSZK-ba is. — Milyen módszerekkel le­het igazi, pásztorkodásra alkal­mas pulikat nevelni? A puszták kutyáit nem szabad elkényeztetni — — ezek nem a szobakutyák vi­selkedését hivatottak utá­nozni — mondotta Győré Gyu­la. — Csak természetes neve­léssel, szabadon tartással vál­nak hírneves pulikká, s akár a hó tetején alhatnak, s ét­rendjük sem választékosabb terelő társaik ennivalójánál. — Bogáncs mennyi idős? — Othónapos. Értéke két­ezer forint. ' -*■ Bogáncs családja? — Jó egészségnek örvende­nek, és ha házasságuk ilyen meghitt lesz a jövőben is, le­származottjaikból is külföldi megrendelőknek szállítok. (csat—) SPORT Ab ökölvívóknál még mindig van remény Az ökölvívó NB II-be ju­tásért még folyik a harc. Dá­vid Ferenc edző a soron kö­vetkező találkozókról így nyi­latkozott : — Rendkívül érdekesen alakult a helyzet. A BVSC- től kikaptunk 15:7-re. A va­sárnapi fordulóban a BVSC a Debreceni VSC-t 14:8-ra verte. így a BVSC 4 ponttal van az élen. A többiek pont nélkül vannak. Most Kis­kunfélegyházán kerülünk ösz- sze a DVSC-vel. Amelyik csapat győz, az tovább jut és oda-visszavágón találko­zik az NB Il-ből kiesett Sze­gedi Dózsával és a már ed­dig kivívott két ponthoz meg tudja szerezni az újabb két pontot, akkor már benn van az NB II-ben. — Felelek a sokak által feltett kérdésre: Van-e re­ményünk a DVSC ellen? Van! A tét nagy és az ellenfél is győzni akar. Hatalmas küz­delem várható a Bató, Se- metka, Hörömpő és Kovács találkozókon. Ha a két Pataki tanulmányai miatt most sem tudja vállalni a mérkőzést, akkor könnyen baj lehet. Lelkesedésben és nyerni aka­rásban nem lesz hiány ver­senyzőinknél, de nagyon fog hiányozni a hazai közönség lelkes biztatása. Reményünk van, de a szoritóban fog eldőlni minden. (sz)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents