Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-07 / 289. szám
1967. DECEMBER 7., CSÜTÖRTÖK ínbébik a könyvesboltban Az Allatkert két kedvence, Ahmed és Leona, egyik nap a fővárosi Ifjúság Könyvesboltban vendégeskedett, a gyerekek nagy örömére (MTI — Foto) Iklad; válasz: Keli-e a tudás? Ismerősökkel vitatkozva, az üzemekben beszélgetve, sokszor került szóba mostanában a tanulás, a továbbképzés. Volt, aki azt mondta: a tanulási láz most már kissé öncélúvá lett sok tekintetben. Egy másik így vélekedett: a modern, automatizált korban egyre kevesebb szakképzett emberre lesz szükség. A többség az automatasorok mellett ma ezt, holnap azt az egyszerű mozdulatot végzi majd — , a szakmai tudás pedig a kisebbség sajátja lesz. Gyárbeli fiatalok panaszolták: néhány éve még agitálták őket most az üzem csak a jelentkezők kis részének engedélyezik a külön szabadsággal járó továbbtanulást. Nemrég az Ikladi Műszergyárban jártam. Tanulás, továbbtanulás, továbbképzés — erről beszélgettem többekkel. A gyér helyzete sajátos, Viszonylag új létesítmény, az utóbbi években rendkívül korszerű berendezésekkel szerelték fel. Munkásgárdája viszont zömmel a környék iparilag szakképzetlen lakosságából, főMi kel! egy rossz bűnszövetkezethez? Lakat alatt az ébrcos rablók Először is szükség van néhány vállalkozó kedvű egyénre, aki nem olyan bölcs, hogy tudná, mi lesz a vállalkozás vége. Ami a tárgyi oldalát illeti, szükséges egy-egy rossz harisnya álarcnak. Jellegtelen, rossz öltözék, kés, olló, egy gombolyag spárga, elemlámpa és egy doboz piros paprika. Este toppannak be a bűnszövetkezet tagjai a jó előre kiszemelt tanyára, amely lehetőleg messze, tíz-tizenöt kilométerre van a lakott vidéktől. Egyikük falaz a bejárat előtt, hárman pedig benyitnak. Kihasználva az álarc keltette derültséget, a gazdához lépnek, és az oldalának szegezik a kést. Most jön a rég bevált, szabványszöveg: „Pénzt vagy életet!” Valószínűbb, hogy ilyenkor a pénzt adják. Aztán a támadók megkötözik a kifosztottat, paprikát hintenek a nyomaikra, hogy megtévesszék a szimatoló kutyák orrát, és — uzsgyi! Minden így történt. Harci Ambrus november 29-én este feküdt az ágyban, Nagykőröstől távoli tanyáján. Felesége is alváshoz készülődött, s a vendégük, Papp Eszter is éppen ágyat bontott bent a szobában. Ekkor toppant be a három rabló. Fejükön a szemeknél kivágott harisnya. Kés, felszólítás, fenyegetés. A 67 éves öregember gyógyuló lábtörésével fekszik az ágyban, s most, hogy a jókora pengéből látja, szó sincs mikulásról vagy betlehemezők- ről, egyre azt hajtja, hogy nincs pénz, nincs. A rablók meg, hogy: van. — Eszter, adjon nekik pénzt, ha van magánál! — szól be az öregember a szobába a vendégnek, aki eddig rémülten hallgatta az ajtó mögött a fe- nv°<*ető szóváltást. Az idős nő előveszi a bugyellárist, és egy tízest tesz az éjjeliszekrényre. Az egyik belépő álarcos felkacag. Egy tizes! Lecsap a bugyellárisra, négy százast talál benne és egy csomó aprót. Ez sem sok. Felforgatják a házat, még sincs több. Megkötözik mindhárom embert, az öreget, a feleségét és a vendéget, majd paprikáznak, és eltűnnek az ismeretlenségből az ismeretlenségbe. L^alábbis ők ekkor, november 29-én este még azt hiszik. De másnap Harci Ambrus jelentkezik a rendőrségen. Pontos leírást nem tud adni, még minden kérdőjelezett, a tettesek valóban ismeretlenek. A nyomozás azonban óráról órára körülzár egy gyanúsítható csoportot. Vallomásokat, lábnyomokat azonosítanak. December elsején a kör bezárul. A tettesek lázasan próbálják eltüntetni a bűnjeleket, de amikor a nyomozókkal szembenéznek, időt, órákat és perceket kérnek számon tőiül?. í Mesélnek, állítanak, de a rendőrség cáfol, és bizonyít. Végül vallanak, s elmesélik töviről • hegyire, hogy történt. Négy nagykőrösi munka nélküli fiatalember, a rangidős, 23 éves Kecskés Gyula, a 21 éves Berkes József, a 19 éves Rácz István és a kiskorú B. Z., aki egyébként az egész ügy értelmi szerzője — ők a tettesek. Ilyen hát egy rossz bűnszövetkezet. Élettartama két és fél nap, működésük következmé- nvei azonban egy egész jó bűnszövetkezetével is felérhetnek. Jellemző, hogy Rácz István és Berkes József már a kirabolt tanyáról távozva kisem- mizte a bűnszövetkezet másik k_, tagját: Kecskés csak egy tízest kapott, B. Z. pedig egy almát. De Rácz átverte Berkest is, mert a rabolt pénz felét már előtte is letagadta. Teltük következményeiben viszont — egyelőre — egyformán osztoznak, mind a négyen lakat alá kerültek, és bűnvádi éli árás indult ellenük. — Dozvald — Jóka i-portrék Jókai Mór több képzőművészeti alkotása is szerepel a Petőfi Irodalmi Múzeum képzőművészeti gyűjteményében. A nagy író portrét készített többek között édesanyjáról, nénjéről — Jókai Eszterről —, annak férjéről, Vály Ferencről, s szerepel a gyűjteményben egy önarckép is. ként asszonyokból tevődik össze. Műszaki szakembert sem könnyen kapnak. összesen száznyolcvanegy dolgozójuk tanul esti egyetemen, felső- és középfokú technikumban vagy gimnáziumban. Mégis, nyíltan megmondják, hogy a gyár szakemberszükségletét a továbbiakban elsősorban a nappali oktatásból kívánja fedezni — ezt diktálja a tapasztalat mérlege. Ezzel nincs ellentétben hogy a valóban tehetségesek esti továbbtanulását ezután is támogatni akarják. Nyolc éve kötnek társadalmiösztöndíj-szerződéseket egyetemi, technikumi hallgatókkal. Tapasztalataik megtanították őket arra, hogy ma már csak a környéken lakó fiatalokkal vagy az itt dolgozók gyerekeivel érdemes szerződni. „Csak annak érdemes társadalmi ösztöndíjjal lekötni megát, akinek az apja fejes az üzemben; így biztos az előmenetel. De különben, ha az ember eladta magát, végezhet technikusi képzettséget is alig igénylő munkát havi ezerháromért” — nyilatkozta nemrég az Élet és Irodalomnak egy mérnökhallgató. Itt lk adón egészen más helyzetet találtam. Nézzük, hogyan alakult ösztöndíjasaik előmenetele? Cs. Sz. öt éve van a gyárban, 1650 forint keres. G. J. másfél esztendeje dolgozik itt, fizetése 2550 forint. Két éve került ide A. B., jövedelme most 2100 forint. Egy éve jött B. L.; 1950 forintot keres. A fiatal értelmiségiek anyagi megbecsüléséhez sorolhatjuk a lakásépítés támogatását. A gyár az idén félmillió forintot tartott vissza a nyereségéből: ebből 15 és 35 ezer forint közötti kölcsönökkel segíti Gödöllőn, szövetkezeti lakást építő dolgozóit. Ha az adós tíz évig a gyárban marad, akkor a kölcsönt elengedik! Jó volt arról hallani, hogy az üzemben a közeli, aszódi szakközépiskolásokat, akik náluk töltik a gyakorlati idejüket, nem koloncnak, hanem a jövő gyárbeli szakmunkásainak tekintik. És minden követ megmozgatnak az igény és a képzés összhangjáért: hogy bizonyos idő eltelte után az iskolát más, újabb szakmákra szervezzék át. Huszonnégy tanfolyamon vettek részt ebben az évben a vállalat dolgozói. Ez így, leírva, nem sokat mond: tanfolyam, — no igen. Közelebbről már nagyon érdekes. Először is 90 százalékuk vizsgaköteles és a vizsgáztatók általában a hallgatók egytizedét elbuktatják. Másodszor, a vállalaton belüli és kívüli tanfolyamoknak majdnem a fele új, — az igények hívták életre ezeket. Ilyeneket találunk a felsorolásban: műszaki könyvtáros, vállalati jogásztovábbképző, eladó—mérnöki, külkereskedelmi propaganda, gépi adatfeldolgozó, szállítási tanfolyam. Azután: három éven belül száz dolgozójuknak kell levizsgázni minőségellenőrzésből. Tehát nagyon is konkrét célra képeznek itt, mint ahogy célra tanul az ösztöndíjas egyetemista, aki már elsőéves korában tudja, milyen szakirodalmat kísérjen figyelemmel, ugyanúgy, mint a szerszámkészítéssel ismerkedő gimnazista. jelenleg a vállalat dolgozóinak mintegy egyhetede tanul tovább, ugyanakkor harminc- nyolc százalékuk nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát sem. Többnyire a környékbelil falvak asszonyairól van szó. Asszonyokról, — ez a gyűjtőnév meg is magyarázza, miért tanulnak most közülük csak huszonnyolcán a dolgozók esti iskolájában. Pedig nem igaz a feltételezés, legalábbis itt nem, hogy a gyárnak, automata gépei mellé, csupán automata mozgást végző emberekre van szükséMűszaki intelligencia és látásmód kellene náluk a betanított munkához is. És itt, egyelőre csak az időtől remélhetnek javulást. P. A. Szobra kerül a zebegényi szirén A számos értékes leletet, korabeli tárgyakat őrző Börzsöny Múzeum a Szobi Járási Tanács egyik melléképületében kapott helyet. A gazdag anyagot értékéhez, jelentőségéhez méltatlan módon, kis helyiségben zsúfolták össze, illetve a folyosókon állították ki. Az illetékesek most elhatározták, hogy Szobon házat vásárolnak a múzeum számára. A múzeum egyébként igen értékes lelettel gazdagodik: itt állítják ki a zebegényi kőfejtőben nemrégiben napvilágra került szirén, más néven tengeri tehén maradványait. A Természettudományi Múzeum njegállapítása szerint a talált csigolyák, bordák és végtagtöredékek 15 millió évvel ezelőtti korszakból származnak, s azt bizonyítják, hogy ez az állatfaj legalább 45 millió éven át élt a Kárpátmedencét elborító tengerben. FALAK Október elején kezdték forgatni, s már a befejező munkáknál, utószinkronnál tart Kovács András rendező legújabb filmje, a „Falak”. A mai tárgyú produkció a rendező régebbi filmjének, a „Nehéz emberek”-nejt mintegy játékfilm vettlete; azt fejtegeti, hogy meddig lehet, meddig kell elhatározása mellett kiállnia az embereknek, hol vannak azok a vélt vagy valós falak, amelyek gátat szabnak a tenniakarásnak. A forgatás érdekessége volt, hogy a stáb Párizst is megjárta — itt játszódik ugyanis a történet egy része. Három szerepre francia színészt szerződtettek. KARÁCSONYRA: Szovjet filmfelvevők — ajándéktekerccsel Holnaptól december 28-ig egy tekercs színes és három tekercs feke’te-fehér filmet adnak ajándékba a fotoszaküzle- tek eladói azoknak, akik szovjet nyolcmilliméteres filmfelvevőgépet vásárolnak. Újdonság lesz hozzá a Lucs filmvetítő készülék, amely modern berendezés, s az átlagos amatőr igényeit messzemenően kielégíti. A kispénzű embereknek, diákoknak 33 ezer boxgép nyújt vásárlási és ajándékozási lehetőséget. Jelentős részben a Forte jóvoltából lesz elég filmanyag is. Az új mechanizmus adta új kereskedelmi lehetőségeket tükrözik már a legújabb szerzemények: japán fényképezőgépeket is forgalomba hoznak különböző objektívekkel. Magunkat ünnepeljük a bban a szerkesztőségben, ahol a\ évekkel ezelőtt tevékenykedtem, én voltam a „nap-felelős”. Ez azt jelentette, hogy bányásznapon én írtam meg, hogy a bánya mély, nincs rajta ablak, ennek ellenére bányásznak lenni dicső hivatás és szépen meg is fizetik. Építők napján én tudattam a nyájas olvasókkal, hogy az épületen télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, de építömunkásnak lenni, legszebb dolog a földön, különösen, ha hozzávesszük, hogy derekasan is keresnek. Természetesen én voltam az is, aki a pedagógusnapi könnyes dolgozatot ihlettem, az öreg, reszkető kezű pedagógusokról, akik generációk nevelői és még csak nem is a pénzért teszik dolgukat. Csak a sajtónapról nem írhattam sosem. Azt mondták szerénytelenség lenne. E napon legfeljebb néhány szürke sor jelent meg a „sajtó munkásairól”. De, hogy kik ezek, arról nem szólt a cikk. Ezúttal azonban — ám vádoljanak szerénytelenséggel — igenis szót ejtek ezekről a sajtómunkásokról. Mert megérdemlik. Vegyük őket sorra. | egfontosabbak azok, akik a híreL két szerzik és továbbítják Dolgoznak néhányon az MTl-nél, kapunk híreket a TASZSZ-tól, a UPI- tól, az AFP-től, de a hírek zömét a presszókban működő félhivatalos hírügynökségek, a titkárnők, és szomszédasszonyok továbbítják. Hírét: tömörek, mindegyikben benne van a lényeg: Ki, hol, mikor, mit csinált, és miért! És míg az MTl-böl legtöbbször csak azt tudhatjuk meg, hogy X baráti légkörben tárgyalt Y- nal, a házmesterünk minden esetben közli azt is, hogy a tárgyalófelek miről beszélgettek. Egyes maszek hírügynökségek már odáig is fejlődtek, hogy híreik előbb megszületnek, mint az esemény. Különösen remekeltek az NB I-es mérkőzéseknél, ahol nem egy esetben a végeredményt akkor közölték, amikor a meccs előtti napon a futballisták még csak otthon feküdtek le. A sajtó hasábján a hírközlés eme névtelen munkásai előtt is hajtsuk meg lobogónkat. Fontos személyei a sajtómunkának a kommentátorok. Ok azok, akik nemcsak azt tudják, hogy ki, mit, mikor csinált, hanem azt is, hogy miért, és mi lesz ennek a következménye. Nálunk minden második ember kommentátor, legfeljebb nem jut a tévéhíradó kamerája elé. De teljesíti hivatását az utcán, a buszon, a hivatalokban és ami a döntő, hogy teljesen önzetlenül. Egy fillért sem kap kommentátori tevékenységéért, legfeljebb a nyugdíjba számít bele. E napon felőlük hallgatni, súlyos hálátlanság lenne. a tájékoztatás fontos forrásai az A4 úgynevezett „jól értesült körök”. Ezek tagjai nyugaton érdemes diplomaták, magas rangú tábornokok. Nálunk többet tud jó néhány Közért-eladó, fodrász és hivatalsegéd. Éppen a minap láttam egy tábornokot, aki... szóval, aki olyan cikket vásárolt a boltban, melyről minden kereskedősegéd tudja, hogy január elsejétől olcsóbb lesz. Erről persze még a sajtó hallgat, legfeljebb a segédházmesterünk közli miközben sepergeti a gangot. Ez egyben társadalmunk széles körű demokratizmusának jele is, mivel nálunk rangra és beosztásra való tekintet nélkül bárki tagja lehet a jól értesült köröknek, csak ne legyen újságírj az illető. E napon tisztelegjünk a jól értesült körök tízmillió tagja előtt is. F eltétlenül említést érdemelnek a riportermilliók, akik az eseményeket saját álláspontjukkal megtoldva adják elő. Riportjaik rendszerint így kezdődnek: Megyek az utcán ... Vagy: Benyitok a főnök irodájába ... Ezután következik a környezet, a cselekmény részletes leírása a riporter szubjektumán átszűrve. Es miután legtöbbjének nem áll módjában riportját újságban közölni, kénytelen naponta tízszer, százszor elmondani. Közben a cselekmény izmosodik, a fordulatok frappánsabbak lesznek, csiszolódik a stílus és mire húszadszorra meséli, a legkisebb eseményből is világot rengető szenzáció kerekedik. Ezt természetesen átveszik mások is és a riport száll szájról szájra és másnap már több ember tud róla, mintha a tévéhíradóban vetítették volna. a sajtó fontos szerve az úgyneve- zett sajtófigyelő szolgálat. Van ennek egy hivatásos apparátusa, de lényegesen többen vannak az önkéntes figyelők. A hivatásos sajtófigyelők arról számolnak be, hogy miről írnak a lapok. Az amatőrök ténykedése ennél sokkal nehezebb és jelentőségében is nagyobb, ök ugyanis azt figyelik, hogy miről nem írnak a lapok. Számukra sokkal fontosabb, amiről hallgatnák, mint amiről beszélnek. Szerintük csak arról érdemes beszélni, amiről hallgatnak, így aztán elérik, hogy semmiről nem hallgatnak. Külön rétegük, akik a sorok között olvasnak. Egyesek már olyan tökélyre fejlesztették szakmájukat, hogy szemük nem is látja a sorokat, csak azt, ami állítólag közöttük van. Csodálatos felfedezésük, hogy az olyan sorok között, is lehet valami, amelyben egyébként semmi sincs. Ók a legszorgalmasabb olvasók. Még az apróhirdetéseket is átböngészik és egy-egy lakáscsere, vétel-eladás hirdetéséből kiolvassák, hogy kik válnak, kik buktak le, vagy föl. Hézagpótló munkájukért csak dicséret illeti őket. j7s ez ünnepélyes napon a légió, melegebb hangon illik szólni a sajtómunka legfontosabb személyeiről, a nyájas olvasókról. Ok vállalták a legnehezebb szerepet. Elolvassák az újságot, pedig lehet, hogy éppen ez alatt az idő alatt hallgatták volna meg a szomszédasszonytól a legérdekesebb hírt. Elolvassák a humoreszket, pedig lehet, hogy ezalatt a titkárságon öt jó vicc hangzott el. Olvasónak lenni sok lemondással és fáradsággal jár. Ezért legmélyebbre előttük hajtsuk meg lobogónkat. ■mm ajd elfelejtettem. Vannak még az újságírók, de róluk valóban nerr. érdemes sokat beszélni. Ok pénzért csinálják azt, amit e tízmillió lelkes ember társadalmi munkában végez egy életen át. O. F.
