Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-06 / 288. szám

<#*«» *Kív§ap 1967. DECEMBER 6., SZERDA Jogi ismeretterjesztés Törvényesség, demokrácia, új mechanizmus igényesebb feladatok csak ez­után, az új gazdasági mecha­nizmus alkalmazása során szer­zett tapasztalatok hasznosítá­sa, az életben jelentkező kö­vetelmények megismerése után következne.” (Kálmán György: A népgazdaság központi irá­nyításának jogi eszközei. Ta­nulmány a „Jogi kérdések az új gazdaságirányítás köréből” c. kötetben 130. old.) A szocialista törvényesség fogalmát Szabó Imre így adja meg a bevezetőben is idézett művében: „A szocialista tör­vényesség a szocialista állam által létrehozott, a munkásosz­tály, a dolgozók érdekeit szol­gáló magatartási szabályok megtartását és megtartatását jelenti az állami jogalkotó és jogalkalmazó szervek, a tár­Célszerűtlenek alvóvárosok az sadalmi szervezetek és az ál­lampolgárok által; ez a szocia­lista jognak olyan feltétlen alapelve, amely végső fokon a szocialista termelési viszonyo­kon alapszik — a dolgozók ál­lam-hatalmából folyik, és meg­felel a szocializmust, illetőleg a kommunizmust építő társa­dalom jellegének.” E fogalom ismeretében értékelve azt a korábban idézett megállapí­tást, miszerint a gazdasági irá­nyítás új rendszerének mint jogilag magas színvonalon sza­bályozott rendszernek kell megvalósulnia — világos előt­tünk, hogy helyes úton járunk, de rajtunk múlik az előreha­ladás üteme és pozitív érték­lehetőségének megteremtése. Dr. Dér Ferenc (Végre) Csúcsforgalom a postán A Keleti pályaudvarnál műkö­dő 72-es és 78-as postahivata­lokban az elmúlt évek tapasz­talata szerint az ünnepek előtt naponta 2—3 millió levelet és mintegy hatvanezer csomagot továbbítanak. Az idén már a hónap első napjaitól nagy for­galmat bonyolítanak le. Osz­tályozzák a csomagokat a 78- as Postahivatalban. (MTI Foto) // A legutóbbi népesedési sta­tisztika szerint a budapesti családok átlagos létszáma bizonyos mértékben csökkent az utóbbi években. Ebből ar­ra következtetnek a szakem­berek, hogy azonos népes­ségszám mellett az önálló lakást igénylők száma a kö­vetkező időszakban növeked­ni fog. Ez a körülmény több családi otthon építését, tehát a lakóterületek növelését te­szi szükségessé. Egyébként az úgynevezett „alvóvárosokkal” kapcso­latban egyre inkább kiala­kul az a vélemény, hogy létesítése gazdasági, és társadalmi szem- egyaránt célszerűt- elképzelések szerint helyekre tervezett 40 000 lakást a fő­város közigazgatási határán belül kell inkább felépítem. ilyenek műszaki pontból len. Az az ilyen mintegy Felelős kerestetik AZ ELJÁRÁST megszüntették Két különböző ügy — azo­nos tanulságokkal. Mindkettő­ben olyan ember ellen indult eljárás, aki bűnt követett el — de mégsem ő az igazi bűnös, az igazi vétkes. Lényegében kis ügyek ezek. Mégis érdemes gondolkodni fe­lettük: vajon hány és hány ehhez hasonló, vagy ennél ki­sebb súlyú üggyel találko­zunk. Baleset Foton A fóti baleset sokkal súlyo­sabban is végződhetett vol­na. Augusztus 30-a volt, este a fel nyolc. A 66 eves Kiss Sán­dor tsz-nyugdíjas kivilágítat- Lanul hajtotta a fóti Vörös­marty Tsz kétfogatú lovas kocsiját. Mögötte egy motor haladt, amelyet Hanusz István 27 éves kovács, budapesti la­kos vezetett. Az oldalkocsis motoron a vezetővel együtt négyen ültek; az oldalkocsi­ban Marossi Imre négyéves kisfiával. Hanusz tompított világítás­sal haladt. Az utat talán 10—15 méterre láthatta be. Nem tud­ni pontosan, mi történt, talán egy pillanatra elkalandozott a figyelme, a lényeg: már csak öt méterre volt tőle, ami­kor meglátta a lovas kocsit. Kikerülni, előzni már nem tudta. Az oldalkocsi neki­vágódott a szekér hátuljának. A motor felborult A sors kü­lönös kegye: csak az oldalko­csiban ülő Marossi sérült meg — súlyosan, de kisfiának és a többieknek nem történt bajuk. A rendőrség megállapította, hogy a motoros és a fogatos egyaránt felelős a balesetért. £s a statisztika megfelelő ro­vatába újabb bejegyzést tet­tek: ismét a kivilágítatlan lo­vas kocsi volt a baleset előidé­zője — hacsak részben is. Kihallgatása során Kiss Sándor makacsul azzal véde­kezett: ő nem felelős a balese­tért. — Én többször kértem a ko­csira lámpát, nem kaptam. A többi fogatos sem kapott. A munkámat végeztem, elhúzó­dott, ezért voltam sötétedés után is az úton. Nem láthat­tam, hogy egy motoros későn veszi észre a kocsit. Sánta védekezés. Ha nincs lámpa, miért ment ki az or­szágúira? Miért vállalta tu­datosan, hogy balesetet okoz­hat? Hiszen a KRESZ a foga- tosokra is kötelező. Pótnyomozás Amikor elkészült az anyag, a megyei főügyészség úgy dön­tött: ellenőrizni kell, hogy Kiss Sándor valóban kért-e lámpát. Mert ha kért, másképp kell az ügyet megítélni. Hiszen egy 66 éves nyugdíjas emberről van szó. Elvárható-e tőle, hogy megtagadja a munkát? Elvár­ható-e tőle, hogy szembehe­lyezkedjen a vezetőivel akkor, amikor minden szállítóeszköz­re szükség van? Amikor nyug­díját ki kell egészítenie a fu­varozással keresett mellékes­sel. A pótnyomozás a fogatost igazolta. A raktáros elismerte: a hajtők többször kértek tőle viharlámpát. Az öreg Kiss Sándor is. Ö akkor az illetéke­sekhez küldte az embereket, mert ő csak akkor szerezhet be viharlámpát, ha erre uta­sítást ad az illetékes. Kiss Sándor nem ment az il­letékeshez. Nem ment a többi fogatos sem. ök — Kiss is — azt tartották rendjén valónak, ha szólnak a raktárosnak. Többször szóltak — lámpát mégsem kaptak. Az idős, büntetlen előéletű Kiss Sándor ellen megszüntet­ték az eljárást. Mert ő — a rr.ava szűk körében — megtet­te azt, amit megtehetett. Mint ahogy a tsz is megtet­te. A baleset után — a főagro­nnirmc cfircfrv«: utasítására — 18 uj viharlámpát vásárolt raktáros... Törvényes úton kezdte... H. József 17 éves ipari ta­nuló, kosdi lakos, egy 15 éves kislánynak udvarolt. Vácott volt dolguk, s ennek végezté­vel a fiú kikísérte a lányt a Perőcsény felé induló buszhoz. Elbúcsúztak, aztán a fiú be­állt a kosdi járat „starthelyé­re”. Rövidesen kiabálást hal­lott, visszament a perőcsényi csoporthoz, s ott — közben a kocsi elment — megtudta, hogy a kislányt a kalauz le­rúgta a buszról. Kézen fogta a lányt, és be­vitte a forgalmi irodába. El­mondta, amit a lánytól és a felháborodott emberektől hal­lott: a kalauz, arra hivatkoz­va, hogy öt perc múlva indul a mentesítő járat, rászólt a lányra, hogy ne szálljon fel. A lány mégis fel akart lépni — nem volt tele a kocsi —, er­re a kalauz lefejtette a kezét a kapaszkodóról, s térdével a lány combjába rúgott. A lány leesett — szerencsére egy ott várakozó férfi elkapta, így nem ütötte meg magát. Köz­ben a kocsi elment. H. József most azért jött, hogy panaszt tegyen, elégtételt kérjen. Nem kapott elégtételt. El­küldték, kitessékelték a for­galmi irodából. ...önbíráskodással folytatta A fiatalember — aki becsü­letesen megtette azt, amit az adott esetben tennie kellett — elhatározta: ha nem adnak, személyesen vesz elégtételt. Két nap múlva ismét meg­jelent a busz-pályaudvaron. A lány megmutatta a kalauzt. H. József odament hozzá. — Embernek érzi magát, vagy állatnak? A kalauz is kérdéssel vála­szolt. — És maga embernek érzi magát? — Én annak — mondta s fiatalember és felelősségre vonta a kalauzt. Majd kikö­pött elé: „Maga nem ember!’ H. József szerint ezután a kalauz mellbe lökte őt — £ kalauz szerint H. József a ki­jelentés után azonnal ütött. A lényeg- a fiatalember úgy orr­ba vágta a kalauzt, hogy a: hanyatt esett. Közben azonbar lefogták, bevitték a forgalm: irodába és kihívták a rendőr­séget. A rendőrség igazoltatta elengedte, majd hivatalos sze­mély elleni erőszak miatt el­járást indított ellene. H. József ellen vádat emel­tek, majd a Pestvidéki Járás- bíróság elé (ide tartoznak i fiatalkorúak ügyei) került i verekedés. A tanúk, s a kör­nyezettanulmány alapján úg> látta a bíróság: a becsületes szorgalmas fiatalemberre' szemben meg nem engedheti módon jártak a forgalmi iro­dában, amikor kitessékelték Igaz, ez nem jogosítja fel a; önbíráskodásra. H. Józsefet végül egy évre próbára bocsátotta a bíróság Ez azt jelenti: ha egy évig jó! és rendesen viselkedik, meg­szüntetik ellene az eljárást. Az ügyész messzemenően egyetértett a döntéssel. Murányi József 2. Sárámdi Imre: Az új gaz­dasági . mechanizmus néhány jogi problémája című tanulmá­nyában (megjelent a TIT Jogi Kiskönyvtára sorozatban, Há­lák László szerkesztésében) fi­gyelemre méltó megállapításo­kat tesz többek között a jog­alkotás és jogalkalmazás kér­déseivel kapcsolatban. Kifejti, hogy az új gazdasági mecha­nizmus, közelebbről: a gazda­sági irányítás módszereinek megváltozása a jogalkotásra — pontosabban: a jogalkotás for­mai oldalára, illetve a jogfor­rásokra — elsősorban abban jelentkezik, hogy a magasabb t*ndű jogszabályok jelentősége megnő. Minden olyan norma, .amely általánosságban szervezi a gazdasági életet, magas szin­tű jogszabály alakjában jele­nik meg (lásd: új földtörvény). Ennek megfelelően: a gazdaság irányítására vonatkozó általá­nos szabályok megalkotásának helye az országgyűlés (tör­vény), illetve az Elnöki Tanács (tvr) lesz. Az említett magas szintű jogszabályok, természe­tesen, nagyobb körültekintést és megfontolást igényelnek, ap­rólékosabb vizsgálódás, vita és Véleménycsere alapján készül­nek el. Ilyen módon megszű­nik az a helyzet, hogy nagy kérdéseket a jogszabályi hierarchia alsó régióiban he­lyet foglaló, néha minden kü­lönösebb előkészület és körül­tekintés nélkül létrehozott jog­szabályok döntenek el. Tehát: a jogszabályalkotó fórum sú­lya összetalálkozik a szabályo­zás alá vonni kívánt életviszo­nyok súlyával, és a jogszabály­hierarchia egyben a jogsza­bályok jelentőségének fokmé­rőjévé is válik. Ezek a magas szintű jogsza­bályok, természetesen, nem rendezik minden apró részlet­re kiterjedően a szabályozandó viszonyokat — fejtegeti tovább Sárándi Imre —, ezért jelen­tős mértékben megnövekszik azoknak a normáknak a szá­ma, amelyeket a gazdasági egységben hoznak létre (pl.: kollektív szerződések, munka­rendek, tsz-munkamegállapo- dáscfc stb.). E normák megal­kotásánál azonban nagy fi­gyelmet kell fordítani arra. hogy azok ne lépjék túl a ma­gasabb szintű jogszabályok ál­tal biztosított kereteket, ugyan­akkor a szükségleteknek meg­felelő, mindenki számára ért­hető, a lényeget tartalma­zó megoldásokat rögzítsék, il­letve foglalják magukban. Az új gazdasági mechaniz­mus megvalósulásával össze­függően a jogalkalmazás terü­letén is szélesebb körű megol­dások valósulnak meg. Az idé­zett tanulmány veti fel, hogy ha a jogalkalmazás a legszéle­sebb értelemben, tehát nem e bevett jogi műszó szerint vesz- szük, a jogalkalmazók köréber nyernek besorolást a vállalatok igazgatói, a termelőszövetkeze­tek elnökei, más gazdaság: egységek vezetői is. Mindez — a „helyi” jogalkotás és a „he­lyi” jogalkalmazás — mái most a jogi műveltség és hoz­záértés magasabb színvonalá­nak megteremtését, illetve megszerzését, ezzel összefüg­gésben az önálló döntési ké­pesség fejlesztését igényli mi n- d'n felelős vezetőtől. 3. A gazdaságvezetés új rendszerének jogi szabályozá­sa számos kérdést vet még fe. a hatáskörök decentralizálásá­val, az ebből adódó felelősség és törvényességi problémákká! stb. kapcsolatban. Kétségtelen hogy a felelősség — és itt £ vállalatok kulcsembereire, a: igazgatókra gondolunk elsősor­ban — a nagyobb hatáskörre egyenes arányban növekszik és nem csupán jogi, hanem ál­talános társadalmi felelősség­ről van szó. Felelősség és tör­vényesség; felelősség és de­mokrácia — látszólag egyszeri fogalmak, valójában azonbar rendkívül bonyolult viszonyla­tok sorában jelentkezhetnek a: új gazdasági mechanizmus 1968. január 1-gyel történő be vezetése után. A dátummal ko ráhtsem fejeződik be az ú gazdasági mechanizmussá kapcsolatos jogalkotási műnk: — írja tanulmányában Kál mán György —, „sőt azt a: állítást is meg lehet kockáztat iú. hogy a jogászilag munka A fekete Don Juan •/ ékony, kis bajuszát őszbe csavarintotta a ' sörhab. Nem veszi észre. Hagyom. — Hát, tudja, a múltkor az áram majd­nem agyonütött. A kisvárosi krimóban nagy a zsivaj. Egy részeg nő visítozik, valaki énekel. A csapos kiabál, hogy énekelni tilos. Közelebb hajolok Korompalihóz. Nem így hívják, de mindenki így nevezi. Tagbaszakadt, vállas, izmos ember. A kémé­nyek doktora. Harmincéves, de haj már csak tarkóját fedi. Kerek képében mindig villogó macskaszem, mozdulatai hevesek, mintha egy versenyautó motorját szerelték volna a szer­vezetébe. Olykor összefutok vele. Ilyenkor mindig megiszunk valamit, és ő mindig a leg­újabb kalandjával hozakodik elő. — Autógejzírt vizsgáltam egy Kossuth La­jos úti lakásban. A háziak lánya volt csak odahaza. Remek, szőke csaj, nagyon megnéz­tem. Próbálkoztam is vele. Azzal kezdtem, hogy megkérdeztem, ilyenkor mért nem dol­gozik? Azt felelte, egyetemista. Akkor, hogy lássa, én is tudok valamit, ezt rikkantottam: heuréke! De ő kijavított, hogyI nem heuréke, hanem heuréka, és hogy ennek semmi köze xhhhoz, hogy ő tanul, miért mondtam? ... Most maga tegyen igazságot, heuréke vagy heuréka? — Sajnos, neki volt igaza. — En is éreztem, hogy valami nem stimmel, hát trücökkel ütöttem el a dolgot. Azt vála­szoltam, majd az újságban, versben írom meg neki, mért mondtam, amit mondtam. Nevetett, és kijelentette, hogy arra a versre aztán kí­váncsi, de nagyon! Megnyugtattam, hogy ol­vasni fogja, s attól kezdve már csak a gejzír­rel foglalkoztam. Nem húz, panaszolta a csaj. Tényleg nem húzott. Kinyitottam a kémény­ajtót, belenyúltam, mi lehet odabenn, tégla esett bele? t r| örpint egyet a korsójából. En is. A visíto- tl zó nőt közben kihajították, de az énekes még nem fejezte be a műsorát. A változatos­ság kedvéért most Korompali hajlik a fülem­hez. — Szóval benyúltam, s abban a pillanat­ban hatalmas áramütés ért. Rázott már meg engem áram azelőtt is, de úgy, ahogy akkor, még soha. A csaj csudára begazolt. Lefektetett a heverőre, és eliramodott. Azt mondta, a szomszédjukban lakik egy ápolónő, megnézi, otthon van-e? Szerencsémre otthon volt. Jött, megmérte a pulzusomat, meghallgatta a szív­verésemet. „öt percig várunk, ha nem lesz jobban, hívjuk a mentőket.” Képzelje, ott a remek két macska, s én, mint egy szultán, ott a heverön. De mégsem élveztem a helyzetet: örültem, hogy élek, elnyúltam, mint egy ha­lott. a z énekest most dobják ki. A lába sem éri /m a földet. A tumultus hulláma hozzánk is elhatol: kilöttyen a sörünk, úgy meglöki a polcunkat valaki. A zsebkendőmet veszem elő, í hogy letörüljem. — Hagyja, nem lesz attól senkinek gyere- i ke. Igaza van. A rend is csakhamar helyreáll. \ Hallgatom a folytatást. § — Letelt az öt perc, jobban lettem. Az $ ápolónő lelkemre kötötte, délután orvossal is ^ vizsgáltassam meg magam. A szőke baba is ^ az EKG-t emlegette. Még a kezemen is végig- § simított, amikor rábeszélt. Meg kellett ígér- ^ nem, hogy elmegyek. Csak, ha maga is elkísér, ^ dobtam ki a horgot, ráharap-e? Azt mondta, ) szívesen tenné, de nem lehet, mert a völegé- ^ nye lefejezi. Nem muszáj neki megtudnia, >$ fűztem tovább. Nincs titkunk egymás előtt, ^ játszotta meg magát. És ennél nem jutottunk ^ tovább. § s F elhajtjuk maradék sörünket. Ami a korsó % alján volt, elmosta a fehér maszatot ^ Korompali orra alól. — Megnézett •az orvos, megvolt az EKG, \ megúsztam. Pedig csak egy hajszálon múlt, $ és kinyiffanok. A lakásban ugyanis villany-§ szerelési átalakítást végzett egy ürge valami- § kor, és a vezetéket, szigetelés nélkül, a kémé- § nyen húzta keresztül, azt fogtam meg én. Ide ^ a rozsdást, ha nem az volt a szerencsém, hogy ^ bal kézzel épp a vízvezeték ólomcsövét mar- \ koltam és így, anélkül, hogy tudtam volna \ róla, szigeteltem magam. Ha más az ábra, $ nem piálgatunk mi itt most, ezt elhiheti. P iálgatunk? De hisz már egy nyeletnyi sö-í rünk sincs! Hamar kérek még két pohár- \ ral. \ —Es a szőke csaj? — érdeklődöm. Korompali fölényesen legyint. \ — Hagytam, hadd fusson. Pedig bukott rám \ a kicsi. Csak várta, hogy jobban főzzem, tele- \ fonálgassak neki. De hát az élet nem elég ^ hosszú ahhoz, hogy udvarlásra is fussa az idő- S bői. 5 — S amit ígért, a vers, azt sem írta meg? \ — De azt igen. Es közölték is. Három hete. \ Véletlenül itt van nálam. Elolvassa? \ Elolvasom. ' jj — Halála — tör ki belőlem stílszerűen az \ elragadtatás. Mert a szerző beszédével szöges \ ellentétben álló, nagyanyáink emlékkönyvé-) be illő nyolc sorocska csakugyan haláli. Szó ^ szerinti értelemben az. — De mi ez itt a vé- \ gén? ILAPMO ROK \ — A becenevem, fordítva. Hát nem zsenid- $ lis? $ — De az! § i S ugárzik az arca a boldogságtól. S most ő 5 rendel. Két féldeci kevertet. Drága mu- 5 latság! De neki megéri. Majd összeroppantja a kezem, úgy megszo- $ rítja: $ — Elküldhetem a macskának? § — Küldje cl. Az újsággal együtt. Nagyon $ fog imponálni neki. — Hát akkor bevallom, még aznap elküld- \ tem, amikor megjelent. 5- Es? \ — Ezidáig nem válaszolt. De nyilván a vő- i legénye nem engedi. i — Látja, nekem is ugyanez fordult meg a \ fejemben. E lrohan, s még két féldeci keverttel tér \ vissza. Aztán átszellemült arccal még 5 csak ennyit mond: — Ö jár jobban, ha nem jelentkezik. Mert \ én világéletemben sose tulajdonítottam nagy \ jelentőséget a szerelemnek. Nekem ő csak \ futó kalandot jelentene, én meg neki talán \ egy életre szóló tragédiát. \ Polgár István 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents