Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-29 / 306. szám
>« erst 4 1967. DECEMBER 29.. PÉNTEK Szilveszter éjszakáján Emlékezés Hasznos esték Könyvespolc Petőfire Emlékünnepségeket rendeznek december 31-én éjszaka Petőfi Sándor szűkebb hazájában, a Kiskunságban — a költő születésének 145. évfordulója alkalmából. Szülőfalujában, Kiskőrösön lesz az ünnepségek fénypontja: a község ifjúsága éjfélkor megszakítja majd az óesztendő búcsúztatására rendezett mulatságokat, s fáklyás menetben vonul a költő nád- fedeles, nyitottkéményű szülőházához. Megkoszorúzzák a költő emléktábláját és a főtéren álló szobrát. Ebben az időpontban hasonló megemlékezéseket tartanak a vidék többi Petőfi-emlékhelyén: Kiskum- félegyházán, Szalkszentmár- tonban és Dunavecsén is. A tél falun ősidők óta a pihenés, az erőgyűjtés időszaka. Nem véletlen, hogy decemberben ugrásszerűen megnő a könyvtárak látogatottsága, fellendül a művelődési házak élete, még akkor is, ha az esték unalmának elűzésére ott áll a legtöbb szobában a televízió. Bálok, színházi előadások, filmvetítések, vetélkedők, ankétok váltják egymást. A különböző szakkörökben fellendül az élet. Ami pedig az ismeretek bővítését, a tanulást' illeti, megkezdődtek a termelőszövetkezeti akadémiák előadásai. A gödöllői járás községeiben tíz termelőszövetkezeti akadémia kezdte meg működését az elmúlt hetekben. CfJ MÜZSA JAVÍTANI KELL A KÖZLEKEDÉST — Tessék, szerkesztő úr, itt az ; Q(KÍPOKT Az újságíró gépesítése Fizetés 'kjfi 8-12, 'hm Havi fizetés helyett javasoljuk Kiss Béla rajzai NAGY ERNŐ: Tíz év űrkutatás Ez a szám csaknem kétszerese a tavalyinak. Azt bizonyítja, hogy a járás termelőszövetkezetei évről évre erősödnek, egyre több lesz a gép, az új technológia, ahhoz pedig képzett, széles látókörű emberek kellenek. Dányban, a Magvető Termelőszövetkezetben öt esztendeje működik már a termelőszövetkezeti akadémia. A termelőszövetkezet önerejéből tartja fenn és a tagság, valamint a vezetőség által közösen kidolgozott program szerint működik. Ezen a télen tizenkét mezőgazdasági szakelőadást tartanak. A járás hat gazdaságában — Galgagy örkön, Nagy tárcsán, Hévízgyörkön, Váckisújfalum és a két túrái termelőszövetkezetben — a járási pártbizottság a TIT-tel közösen szervezte meg a tíz előadásból álló tsz-akadémiát. Az előadások közül hat általános témával — az új termelőszövetkezeti törvény; a szocialista erkölcs kérdései; magánélet—közélet kapcsolata; nevelési problémák a családban; hazafiság és nemzetköziség; a termelőszövetkezetek gazdálkodása az új gazdasági mechanizmusban — foglalkozik. A négy mezőgazdasági szakelőadás témakörét a termelőszövetkezetek határozták meg saját gazdaságuk termelési ágainak megfelelően. Míg például a váckisújfaluiak az itatásos borjúnevelésről és a gazdaságos sertéstenyésztésről szóló előadást vették programjukba, addig a túrái Üj úton Termelőszövetkezet tagjai a paradicsom-, az uborkatermesztés és a növényvédelem kérdéseiről hallgatnak majd szakelőadást, a hévízgyörkiek pedig a bogyós és csonthéjas gyümölcsök, valamint a szamóca nagyüzemi termelését segítő előadásokkal, kívánják bővíteni tudásukat. Három gazdaságban — Aszódon, Kistarcsán és Mogyoródon — a járási bíróság és ügyészség rendezésében jogi előadások szerepelnek a termelőszövetkezeti akadémia programjában. Természetesen a közös gazdaságok tagságát érintő és érdeklő jogi kérdésekről — a termelőszövetkezeti demokrácia és az új gazdasági mechanizmus; fegyelmi és kártérítési felelősség; termelőszövetkezeti földtulajdon és földhasználat; nyugdíjtörvény a termelőszövetkezetekben ; a közös gazdaságok szervezeti felépítése; a társadalmi tulajdon védelme; balesetvédelem — hangzanak majd el az akadémiák előadásai. Az első két előadást már minden gazdaságban megtartották. Általában negyven-hatvan ember volt kíváncsi egy- egy előadásra, ami azok népszerűségét bizonyítja. A szakelőadások várhatóan még több érdeklődőt vonzanak majd, annál is inkább, mivel azok többségét a gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárai tartják. (p. p.) Kemény Zsigmond életműve - sorozatban Az olvasók régi kívánsága teljesül a Szépirodalmi Kiadó egyik új vállalkozásával: életműsorozatban kiadják Kemény Zsigmond műveit. Viszonylagos teljességgel utoljára az 1890-es években öltött könyvalakot Kemény életműve. Akkor Gyulai Pál volt a kötetek gondozója, most a sorozat nyitányaként a Gyulai Pálról szóló kétkötetes Kemény-írás jelent meg. Nyomban utána a boltokba került az „özvegy és leánya” című regény. 1968-ban — valószínűleg az első hetekben — juttatja el a kiadó az olvasókhoz Kemény Zsigmond három -társadalmi regényét, ezek a „Férj és nő”, a „Ködképek a kedély láthatárán” és a „Szerelem és hiúság”. Azután a két másik regény következik, a „Zord idő” és a „Rajongók”. Elbeszélések gyűjteménye és egy kötetre való tanulmány zárja majd Kemény műveinek sorozatát. Az Univerzum Könyvtár új kötete kétségtelenül telitalálat; a téma és feldolgozása egyaránt igazolja a sorozatban rejlő, s eddig csak részben kihasznált lehetőségeket. Nagy Ernő, akit az újságolvasó közönség kommentárjain át jól ismerhet, adott körülményeink között avatott ismerője korunk leglátványosabb tudományágának, az űrkutatásnak, s ezt mostani könyvével is igazolja. Művét végigolvasva, az olvasó jogos kétkedéssel kérdezheti: hát tényleg csak tíz esztendeje lenne? A laikus számára iszonyatos ismeretanyagot produkált ez a tíz év. Technikai haladásban, s az űrben szerzett élettani, fizikai ismeretekben egyaránt. A szerző ezt az iszonyatos mennyiségű ismeretanyagot dolgozta fel áttekinthető, világos, a laikus számára is érthető módon. A könyv első részében az űrhajózás és űrkutatás technikai apparátusának rendkívül gyors fejlődését mutatja be a Megkérdeztem a feleségem, mi a véleménye rólam. Megmondta. — Akkor miért nem válsz el? — kérdettem. — Megszoktam a hibáidat — mondta. Azt hiszem, gyorsan meg> javulok. ★ Kovács tetten érte a feleségét és miután ez feltűnt neki, hörögve kérdezte: — Miért tetted ezt, te bestia! — Mert illetlen vagy ... Igen. Hányszor megmondtam már neked, hogy mielőtt beszerző, a második részben pedig azokat a tapasztalatokat rendszerezi, melyeket műszerek és emberek szereztek a világűrben, az ismeretek, s a váratlan felfedezések e kimeríthetetlen birodalmában. Külön fejezet foglalkozik a Holdról szerzett eddigi ismereteinkkel, illetve a Venus- és a Mars-kutatás szerény, de sokat ígérő eredményeivel. 1957. október 4-én röppent fel először a világűrbe ember alkotta tárgy, a szovjet szput- nyik. Tíz év: napjainkban már a Hold-utazás van napirenden. Nagy Ernő könyve teljes áttekintést adó felfedezőét a felfedezések tudományának tíz- esztendős történetébe, s ami még értékesebbé teszi: nagy számban találunk hazánkban először publikált fényképeket művében. (Kossuth Könyvkiadó) (m. o.) lépünk valahová, kopogtatni illik. ★ Mai történet: — Hát akkor, Pirikém, szívem megegyeztünk. Az eljegyzést megtartjuk januárban, ak esküvőt februárban, a válópert márciusban... — Nem Pista, én nagyon szeretlek .., Elég, ha áprilisban tartjuk a válópert. ★ Van abban valami megdöbbentő, hogy a házasságban a férfiből mindössze férj lesz, a lányból azonban asszony. Gyurkó Géza Tegnap és ma A z ünnepek előtti utolsó mumeana- pon válóperes tárgyaláson vettem részt, vasárnap pedig esküvőn voltam: egyik barátom húgának házasságkötésén. A válóper amolyan „sima ügy” volt: a felek egybehangzóan k'jelentették, hogy komoly és alapos okok miatt nem kívánnak egymással házassági kötelékben élni, egyébként mindenre nézve megegyezés jött létre köztük, s így a T. Bíróság — a második, az „érdemi” tárgyalás lévén — ítéletében a házasságot felbontotta. Az esküvő is szépen, előírásszerűén zajlott le a házasságkötő teremben: egy láthatatlan hangszóróban felcsendült a nászinduló, az anyakönyvvezető összekötötte a két fiatal életét a házasságban, átadta az erről szóló okmányokat és elsőként gratulált a meghatott ifjú párnak. A válóperes bírónak azon a napon négy ügye volt. Az anyakönyvvezető hét párt aaott össze aznap. Amott úgy nevezik az eljárás alanyait: felek. Emitt pedig így: ifjú pár, menyasszony és vőlegény. Amott az eljárás lényege csupa rideg tényszerűség; hideg, konok kimértség, olykor gyűlölet, harag, megcsúfoltság, vélt vagy való szégyent takargatni akaró álközömbösség... Emitt: csupa fény, fehérség, el- lágyulás, emelkedettség; csupa simcga- tás, melegség áhitat, boldogság és szerelem. Amott — a válóperben — én képviseltem az egyik felet. Emitt az egyik boldogságra lépő fiatal házassági tanúja ’’oltam. A tárgyalás után a bírósághoz közeli eszpresszóban ült le a nő és a férfi még egy feketére. Nem volt közöttük harag, nem is gyűlölték egymást — csak mindketten befejeztek önmagukban és egymás előtt valamit: az elromlott, talán már eleve elromlásra ítélt házasságukat. Egy kicsit mind a ketten zavarban voltak: a férfi buzgóbb igyekezettel rendelte meg a két feketét és kérdezte, kérjen-e két kis konyakot. Nem, nem — tiltakozott az asszony, s idegesen nyúlt táskája után, ahol pénztárcáját tartotta, s arra gondolt, van-e aprópénze a kávéra. Azután megkapták a kávét, kavar- gatták, nem szóltak, s kerülték egymás tekintetét. A kis helyiségben meleg volt és füst, a kávé és sokféle szesz jellegzetes illatkeveréke ülte meg a levegőt. Nem voltak sokan, rajtuk kívül még négyen, vagy öten. Azután egyszer találkozott a tekintetük; először csak össze-össze villant egy- egy pillanatra, végül úgy maradtak, szembenézve. Szomorúak voltak mind a ketten. Szomorúak. Mert a széles, igyekvő, túl udvarias mozdulatok külsőségek, a szájukra erőltetett mosol"féle talán csak a külső szemlélő előtt takarhatott valamit. — A szemükben volt a szomorúság, egymás előtt titkolhatatlanul, hiszen a tizenöt év alatt — ennyi évet takart le a bírói ítélet fehér lapja — úgy megismerték egymást már... Miért voltak szomorúak? Nem egymásért — ezt már lezárták. önmagukért. Saját, benső önmagukért, a meddővé lett, meddővé ítélt tizenöt esztendőért; a boldog hitért, amelyből sok szomorúság lett itt is, ott is: a szerelem-hitért, amelyből nem lett igazi szerelemszeretet sem itt, sem ott: a vágyak és remények valóra váltásának hitéért, amelyből sem itt, sem ott nem lett valóság; életük keserűvé vált másfél évtizedéért, a hiábavalónak bizonyult tavaszokért és telekért, vasárnapokért és hétköznapokért. Ültek egymással szemben az asztal mellett, és nem volt miről beszélniük, mintha a félórás bírósági tárgyalás mindent kimerített volna. Igen: az ítéletben, az ítélet indoklásában minden benne volt. Minden. Tényszerűen: minden szép volt, és ezért meg ezért minden elromlott. És: vége — Hát akkor ... — Igen... azt hiszem, mindent rendeztünk. Ami dolgod még ott van, bármikor érte jöhetsz, csak szólj, mikor akarod. — Holnap. Délután kapok egy gépkocsit a vállalattól, azzal egyszerre elvihetem, ami még ott van. A könyveket azért nézd át még egyszer. A Krúdy-so- rozatot otthagyom. Majd megszerzem az antikváriumban még egyszer. — Ahogy akarod. Bár én is meg tudom szerezni. — Hát akkor... — Igen ... Mehetünk. És elmentek. A sarokig együtt, azután kezet fogtak — búcsúzásnál talán először életükben —, s ment ki erre, ki arra. A házasságkötő terem nincs nagyon messze a bíróságtól, a tárgyalás után arrafelé mentem, s arra gondoltam; holnap itt leszek és a törvény szerint tanúsítom, hogy az az ifjú pár, amely itt, az anyakönyvvezető előtt megjelenik, őszinte szívvel, egymás iránti igaz szeretettel, az önmaguk és a társadalom iránti felelősségtől áthatva holtodiglan-holtomiglan egymáshoz akarják kötni életüket, családot alapítanak, s jóban-rosszban egymást soha el nem hagyják. És így történt. Csupa sugárzás volt ez a fiatal emberpár. Csupa ragyogás. — Igen! — mondta a fiú. — Igen! — mondta a lány. És úgy érezték mind a ketten, hogy övék a világ. Az egész nagy, gyönyörűcsúnya világ, magasságaival, mélységeivel és végtelenségével. Érezték, hogy náluk nincs senki erősebb: ők most egymás kezét fogják, és van-e ennél nagyszerűbb, igazabb, szebb? Nincs, nincs és nincs! A jövő? Mi sem egyszerűbb ennél. Hiszen olyan gazdagok ők a szivükben, hogy Dárius kincsével sem cserélnének. Karácsonyi sugárzás, ragyogás; nászinduló; rokoni-baráti jókívánságok, csókok, ölelések. — Sok boldogságot, sok örömet, minden jót!... És már indultak is ki a teremből. Utolsónak maradtam, s az ajtóból visz- szanéztem az üres díszteremre. Még szólt a zene, a láthatatlan hangszóróban: Fischer: Az Alpoktól délre-részlet. Azután egy kattanás, valaki kikapcsolta a magnetofont, csend lett, és a pillanat szürkeségében megláttam, hogy a díszes oszlopok nem is igaziak, műmárványból készítették mind. A távozók után léptem, s láttam, hogy — a fiatalok ilom- napjának első realitásaként — a karikalábú teremőr-féle borravalóért tartja a markát. ★ Egyébként kellemes karácsonyom volt. Dér Ferenc i
