Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

2 1967. DECEMBER 29.. PENTES Athén Második amnesztiarendelet harmadik tisztogatás a hadseregben A görög juntakormány bel­ügyminisztériuma szerdáin kö­zölte a hivatalos újévi proto­koll események műsorát A közlemény értelmében a ha­gyományos újévi ünnepsége­ken az államfői tisztséget Zoi- takisz tábornok a juntakor­mány régense gyakorolja. Mindez arra mutat — vonják le a következtetéseket —, hogy a jumtaikormány e téren egyelőre nem számít változá­sokra. Az athéni junta hivatalos •apja csütörtökön nyilvános- lágra hozta a második am- íiesztiarendeletet. Ez a ren­delet az úgynevezett közkegye­lem további korlátáit ismerteti. Nem vonatkozik a karácsony előtt nagy hanggal bejelentett amnesztia: azokra a politikai foglyokra, akiket „az állam biztonsága és a közrend, szem­pontjából” veszélyesnek tarta­nak; azokra, akiket több mint egyszer ítéltek hat-hat hónap­nál hosszabb börtönbüntetés­re; azokra, akiket tárgyalás és bírósági ítélet nélkül tartanak fogva a leroszi és a jaroszi börtönszigeteken. Továbbá mindazokra nem vonatkozik, %kiket 1967. április 21-e, a katonai puccs végrehajtása előtt tartóztattak le, vagy ítél­itek el. A Reuter és az AFP a jun­ta újabb okmányáról beszá­molva megjegyzi, hogy to­vábbra is homályos Mikisz Theodorakisz, a híres zeneszer­ző sorsa. Öt április 21-én tar­tóztatták le „korábbi kommu­nista tevékenység” vádjával, tehát a korlátozó intézkedések értelmében az „amnesztia" nem vonatkozik rá. Viszont Papadopulosz miniszterelnök a karácsonyi hangulatkeltés miatt előre beharangozott u közkegye lem ismertetéséi««, név szerint "említetté a zene­szerzőt a szabadulok között. A legújabb értesülések sze­rint Theodorakisz felesége csü­törtökön Athénban újságírók előtt kijelentette: hivatalosan értesítették arról, hogy az „ammesztiarendelet” nem vo­Mikisz Theodorakisz mégsem szabad. A változatlanul fo­goly világhírű zeneszerző csupán egyik börtönből egy másikba került. Képünkön: Theodorakisz egy detektív kíséretében natkozik férjére, mert „poli­tikai vétségekért korábban már négy ízben állították bí­róság elé”. A katonai junta határozatát a hírhedt Averoff-börtön igaz­gatója továbbította a zene­szerző feleségének. Mint isme­retes, Theodorakisz két hónap­ja raboskodik ebben a börtön­ben. A görög junta hivatalos be­ismerése szerint több mint 2500 ember sínylődik a görög- országi börtönökben. Legújabb értesülések szerint átszállították Athénból az «gyik égei-vmgeri - szigetből tömbe a Hazafias Front iiövemr béri perének fővádlottait. Az átszállítottak között van az életfogytiglanra ítélt Konstan­tin Filinsz és Ioanisz Lelu- dasz is. A junta csütörtökön ren­deleti úton hét tábornokot nyugdíjazott. A hírügynöksé­gek megjegyzik, hogy a nyug­díjazás tisztogató akcióval egyenértékű, s azokat a tábor­nokokat érinti, akik Konstan­tin király híveinek tekinten­dők. A junta hatalomrajutása óta ez volt a hadseregben végrehajtott harmadik tiszto­gatás. SZÖUL Roham az ülésterem ellen Székek repülték a dél-ko­reai parlament üléstermében és verekedés tört ki csütörtö­kön az ellenzék és a többség képviselői között, az 1968-as évi költségvetés vitájában. Az ellenzéki képviselők 10 napja megszállták az üléstermet és nem engedték be a kormány­pártot: a többség csütörtökön rohammal vette be a parla­mentet. Hideghullám Hideghullám tört be Kanada keleti részébe, Quebec tarto­mányba. Általában mínusz 30 fokig szállt le a hőmérő hi­ganyszála. A legalacsonyabb hőmérsékletet, mínusz 42 fo­kot Manicouaganban mérték. ETAKEPA A Földközi-tengeren át­haladó szovjet hajók nap­lóiban gyakran szerepel ilyen bejegyzés: „Horgony­zási helyünk közelében fel­tűnt az Etakcpa (Egyesült Államok)”. Arra a kérdés­re, hogy mit akar az ame­rikai haditengerészet hajó­ja, a válasz önként kínál­kozik: kikémlelni a szovjet egységeket. Az egyik legutóbbi eset­ről a Krasznaja Zvezda csütörtöki száma a követ­kezőképpen számol be: — A szovjet úszóbázis fedélzetére emelt egy ten­geralattjárót. Nyomban fel­bukkant az Etakepa. Külö­nös érdeklődést tanúsít a szovjet tengeralattjárók iránt. Milyen irányban tá­voznak. Az amerikai hajó a szovjet úszóbázis közvet­len közelében körözött. Le­szállt az est. Az úszóbázi­son levő tengeralattjáró körvonalai mindjobban be­olvadlak a homályba. Messziről csupán világító lámpáit lehetett látni. Az Etakepa azonban nem tá­gított, egész éjjel körözött, figyelte a szovjet tenger­alattjáró fényeit. — Amikor felkelt a haj­nal, csak akkor fedezte fel, hogy a tengeralattjáró már nincs a fedélzeten, s lám­pái helyett csak az úszóbá- zis fedélzetére felállított lámpák világítanak. „Atej- tették” a kémhajót. NEW YORK A világ legnagyobb vasúti kocsija A Westinghouse Electric Corporation üzembe helyezte az általa a világ legnagyobb vasúti kocsijának nevezett al­kotását. A kocsi 48,4 méter hosszú, 40 keréken gördül és 1 046 000 font súly szállításá­ra képes. MEGÖLTE 17 éves meny­asszonyát és menyasszonya 7 tagú családját a törökországi Ajdin közelében egy 24 éves parasztember. A FÜLÖP-SZIG ETEKEN az ilongó törzsbeli fejvadászok levágták három favágó fejét. Tito januárban ázsiai-afrikai körútra indul BUKAREST Amnesztiatörvény A román nagy nemzetgyű­lés 1967. december 27-i plená­ris ülése amnesztiatörvényt hagyott jóvá. A törvény értel­mében közkegyelemben része­sülnek: ­a) azok a bűncselekménye#, amelyekre a törvény három évig terjedő szabadságvesz­tést, vagy pénzbüntetést ír elő; b) a tiltott határátlépés bűn- cselekménye; c) a külföldön letelepült és jelenleg is ott tartózkodó ro­mán állampolgárok által elkö­vetett bűncselekmények, fel­téve, hogy nem a béke és az emberiség elleni bűncselekmé­nyekről van szó. Amnesztiában részesülnek azok is, akiket nem szándé­kosan elkövetett bűncselek­ményekért ítéltek, el. A közkegyelmi törvény ezenkívül különböző bünte­téscsökkentéseket állapít meg. TOPÁZ Május és szeptember között 11 000 tonna szilárd radioaktív hulladékot süllyesztettek el az Atlanti-óceán keleti medencé­jében — tűnik ki az európai Atomenergia ügynökség jelen­téséből. A szervezet megbízásából a Topáz nevű 2250 tonnás angol teherhajó öt nyugat-európai országból — Angliából, Fran­ciaországból, Nyugat-Német- országból, Belgiumból és Hol­landiából — összegyűjtötte az atomreaktorok hulladékát, majd az Ibériai félsziget ma­gasságában, mintegy 5000 mé­ter mélyre elsüllyesztette. A hulladékot előzőleg lég­mentesen záródó betontartá­lyokba helyezték. Autósok figyelem! Magángépkocsik karosszériajavítása, dukkozása a NAGYKŐRÖSI GÉPJAVÍTÓ ÉS FAIPARI KTSZ Szolnoki út 94. sz. alatti telephelyén. Telefon: 196 (Folytatás az 1. oldalról) hogy Tito elnök több ázsiai és afrikai államot akar felkeres­ni, találkozni kíván az indiai, pakisztáni, kambodzsai, afgán és etiópiai vezetőkkel. Kör­utazását egyiptomi utazásával zárja. Tito elnök tárgyalásso­rozatának fő témája a közel- keleti válság lesz. Sir Harold Beeley angol nagykövet szerda este — ugyancsak Kairóban — Mah­mud Favzival, Nasszer elnök külügyi tanácsadójával folyta­tott eszmecserét. A megbeszé­lés részletei nem ismeretesek, de feltételezhetően a Szuezi- csatornában rekedt angol és egyéb hajóié sorsáról volt szó. Egy jemeni vonatkozású hír arról szól, hogy Jarim városá­ban szerdán kivégeztek három királypárti szabotőrt. Heves hart ok Dél- Vietnamban és Laoszban (Folytatás az 1. oldalról) tét Lao erői visszafoglalták Muong Phalane helységet Laosz központjában. John Steinbeck, a Nobel-dí- jas amerikai író 21 éves fia szerdán kijelentette, hogy a Vietnamban állomásozó ame­rikai katonák 75 százaléka marijuana cigarettát szív. „A marijuanába való belefeled­kezés — jelentette ki a fiatal Steinbeck — tette lehetővé, hogy olyas valamit töltsenek az amerikai katonák fejébe, amitől készek részt venni egy ilyen játékban, azaz a vietna­mi háborúban.” Steinbeck személyes tapasz­talatai alapján azt mondotta, hogy tisztektől a katonákig minden négy ember közül három keres felejtést a kábítószerben. A fiatalember egyéves vietna­mi szolgálat után szerelt le. A kaliforniai Oaklandben ülősztrájkkal tiltakozott a bör­tönben karácsonykor Joan Baez, a világhírű amerikai népdal-énekesnő és 57 társa a vietnami háború ellen — je­lenítik a nyugati hírügynöksé­gek. Az énekesnőt és társait, köztük édesanyját, azért bör- tönözték be, mert egy sorozás! iroda előtt tiltakoztak az el­len, hogy az amerikai fiatalo­kat Vietnamba küldik harcol­Az ülősztrájk részvevői azt is el akarták érni, hogy a börtönhatóságok tanú­sítsanak emberséges bá­násmódot velük szemben: a postát ugyanis nem kézbesí­tették számukra az ünnepeken, sőt látogatót sem fogadhattak. A válasz nem késett: Frank Madigan, a körzeti seriff kö­zölte, hogy az ülősztrájk rész­vevőit visszacipelték celláikba, továbbá három napig kenyér­ből és tejből álló böjti kosztra fogták valamennyiüket, hogy móresre tanítsák a tiltakozó­kat. A Kambodzsa ellen elhang­zott sorozatos amerikai fenye­getések újabb állásfoglalásra késztették Norodom Szihanuk kambodzsai államfőt. Szihanuk herceg csütörtökön egy amerikai újságírónak ki­jelentette: „Ha súlyos ameri- ísai fegyveres beavatkozás, éri a khmer nép vagy az or­szág területén élő vietnamiak által lakott kambodzsai határ­övezeteket, úgy a kambodzsai kormány be­vet minden rendelkezésére álló fegyveres erőt, bele­értve páncélosokat és re­pülőgépeket is”. A kambodzsai államfő leg­utóbbi beszédében megbélye­gezte az amerikaiakat a Kam­bodzsa ellen végrehajtott soro­zatos határsértésekért. ILYEN EZ A HÁBORÚ... Éjjel a dzsungelben A kétnapos trópusi esőtől felázott talajon ide-oda csúsz­kálunk. Szinte gőzölög a föld Nyomasztó és fojtogató a pá­radús levegő. Zöld ágakkal ál­cázott gépkocsink leoltott lám­pával halad az égjük legtöbbet bombázott tartomány, Than Hoa felé. Mellettünk gyalogo­sok, kerékpárosok, talicskások maradnak el. Sofőrünk nem mindennapi ügyességgel kerüli a bombáktól fölszaggatott úton a kivilágítatlan járműveket. — Itt pihenőt tartunk. Nap­pal lebombázták az ideiglenes hidat — mondják kísérő5 rn. Kiszállunk az autóból, d megáradt folyóhoz gyalogo­lunk: ifjúsági rohambrigádok tagjai — fáklyákkal világítva — építik a hidat. Leülünk egy kőtörmelékre. — Az amerikaiak minden­nap jelentik: lebombázták a hidakat. Éjjel mégis megy a közlekedés. Az élelmiszer, a hadianyag, eljut rendeltetési helyére — mondják kísérőim. Szabad jelzést kapunk, to­vább indulunk. A 130 kilomé­teres utat tiz óra alatt tettük meg, közben tizenegy folyón keltünk át. Eszembe villan az amerikai U. S. News and World Report című maga? in, amely egyik cikkében így ke­sereg: tönkrebombázzuk útjai­II. kát, hídjaikat, lövünk minden mozgó célpontra, és mégis azt és oda szállítanak, amit akar­nak ... Sok mindent be lehet táp­lálni a Pentagon számítógé­peibe. De a leleményességet, szívósságot, a szavakban nehe­zen kifejezhető bátorságot a matematikai műszerek nem jelzik és így azokat nem lehet bekalkulálni a gondosan elő­készített haditervekbe sem. — Ez volt a tartomány szék­helye — mondja kísérőm Dúc Thang. A múlt idő használata valóban helyénvaló. Hiszen a városban alig lehet találni ép házat. Than Hcan- ra és a környékére fél év alatt több mint nyolcezer bombát dobtak az amerikaiak. Nehéz, égett szag üli meg a levegőt. Terepjárónk kísérteties zajjal dübörög végig a kihalt váro­son. Az emberek tízezrei biz­tonságosabb helyre költöztek. A dzsungelben, egy szállodá­nak keresztelt bambusz viskó­ban fogadnak bennünket ven­déglátóink. Talán másfél órát aludtunk, amikor megszólalt a kolomp: arra figyelmeztetett bennünket, közelednek az ame­rikai gépek. Az óvóhelyre ro­hantunk, és némi megszakítós­sal az egész napot ott töltöttük. Szürkület előtt De Chanh- nal találkozunk, a közeli erő­mű igazgatóhelyettesével. Ma­gyar tervek, gépek, berendezé­sek segítségével indult meg az áramtermelés a hatvanas évek elején. A háromemeletes vas­beton épület romokban hevert, kettészakított vasgerendák me­redtek az égre. Körös-körül bombatölcsérek. Mondom tol­mácsomnak, ez az erőmű nem dolgozhat. Keresztülbújunk a romhalmazon, le a föld alá És ott a romok alatt zakatoltak a turbinák. Fényt, világosságot adtak a környék lakóinak. Amikor Lang Son tarto­mányban Vu-La községben közölték, hajnali négykor vár­nak a szövetkezetben, már ter­mészetesnek tartottam. Ilyen időben népesül be a határ, in­dulnak munkába az emberek. — Sietnünk kell — mondta Hoai Bac, a tartományi párt­bizottság fiatal titkára. — A folyón nemsokára szétszerelik a hidat. Az eredetit már ta­valy szétbombázták. Egyetlen nap 21 rakátét lőttek rá. A hídnál már valóban ott voltak az if­júsági rohambrigádok. Alig aludtak néhány órát. Azt is csak fának dőlve. Előző este a folyó egy közeli hídját állítot­ták helyre. — Tyao Dom Tyi: — Jó na­pot elvtárs — hallom a fülem­nek már ismerős köszönést. A szövetkezet elnöke, Van Bai a bambuszkunyhóba invitál. Mi­előtt beszélgetésbe kezdenénk, megmutatja, hol az óvóhely. Vietnamban ez úgy hozzátarto­zik az ismerkedéshez, mint az a szokás, hogy az ismeretlentől családja felől érdeklődnek. — Hadd mutassak magának egy érdekességet — mondja az elnök. — A közelben állomá­sozó egységek lőtték le — for­dul az amerikai gép roncsai felé. — De a mi miliciatáink is tüzeltek rá. Feljegyzem a gép számát: FSN 1323. Érdeklődőm a pilóta felől. — Együtt robbant a géppel — mondják. Nem nagy község Vu-La. Alig több mint 1200 lelket számlál. Tíz évvel ezelőtt ala­kult a szövetkezet, azóta Van Bai az elnöke. A 370 tagú közös gazdaság a terület nagy ré­szén, 78 hektáron a legfőbb népi eledelt, a rizst termeli. A trópusi éghajlat és a rizs rö­vid érési ideje lehetővé teszi az évi kétszeri aratást, május­ban és október végén. — Mennyi az átlagtermés? — Ma már hektáronként elérjük az évi öt tonnát. A forradalom előtt alig két tonna termett egy hektáron. Víz nélkül itt nincs élet. Ré­gebben háncs vödrökben hord­ták a folyóból. Bambuszru- dakra akasztva. Vállon. Vu- laiaknak — legalábbis a víz- hordáshoz — ma már nincs szükségük a háncsvödrökre. Szivattyúk emelik át a vizet a rizsföldekre. A szivattyúkon a felirat: Made in Hungary. Kirá'v Ferenc (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents