Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-28 / 305. szám
r*nr »tretet ^/jfiríííP 1967. DECEMBER 28.. CSÜTÖRTÖK Portugál légitámadás három kongói falu ellen Az Angolában állomásozó portugál légierő kötelékei behatoltak kongói területre, ahol három falut bombáztak a Kongói Demokratikus Köztársaság és Angola határa közelében — jelentette szerdán a kongói hírügynökség. A támadás következtében hárman meghaltak, 14-en megsebesültek. MOSZKVA Gázrobbanás Gázrobbanás következtében Moszkvában részben összeomlott egy hétemeletes lakóház. A szerencsétlenség során S ember meghalt, néhányan megsebesültek. Miként a Ve- csemyaja Moszkva című lap közli, a robbanás az Oszi- f> enko utcában történt december 25-én este. A gázrobbanás okának kivizsgálására bizottság alakult. New Orleans Garrison Johnsont vádolja Johnson elnök buzgón oltalmazza Kennedy gyilkosait — jelentette be váratlanul keddi sajtóértekezletén Garrison, New Orleans-i államügyész. Az AFP és a Reuter bőven ismerteti Jim Garrison nyilatkozatát, amelyből kitűnik, hogy az amerikai hatóságok Kennedy elnök meggyilkolása előtt értesülést szereztek a tervbe vett merényletről, de semmit sem tettek annak megakadályozására. Johnson elnök eltitkolja az igazságot az amerikai nép elöl — hangoztatta GarriKözel-keleti jelentés A jordániai szenátus elfogadta a kormány törvényjavaslatát, amelynek értelmében az országban bevezetik az általános hadkötelezettséget Abba Eban izraeli külügyminiszter és Rabin tábornok vezérkari főnök hétfőn szem- leutat tett a Szuezi-csatorna keleti partvidékén. Az izraeli hatóságokat, noha arra számítottak, hogy teljesen sikerült kijátszaniuk az arab ellenállási terveket a karácsonyi szentföldi ünnepségekkel kapcsolatban, meglepetések érték: az arabok december 24-én két perccel éjfél előtt elvágtak minden telefonéi távirat-összeköttetést Betlehem és a külvilág között. A turisták száma a szokásos 12 (ezer főről 5 ezerre csökkent. Az ellenállók időben figyelmeztettek minden külföldit, hogy biztonságukat nem garantálhatják. A keresztény arabok százszázalékosán bojkottálták az ünnepi szertartásokon való részvételt. Ahmed Sukeiri, a Palesztinái felszabadítási szervezet elnöke vasárnap Kairóban lemondott tisztségéről — közölte a szervezet végrehajtó bizottsága a sajtóval. A lemondás előzménye a palesztínai felszabadítási szervezet vezetői között kibontakozott viszály volt. A bizottságban felülkerekedtek azok a vezetők, akik a szélsőséges Sukeiri távozását követelték, s közölték, hogy amennyiben az elnök nem mond le önként, megfosztják tisztségétől. A vasárnap lemondott Sukeiri helyére a palesztínai felszabadítási szervezet Jehia Hamuda jogászt választotta elnökéül. A kairói rádió jelentése szerint Nikezics jugoszláv külügyminiszter — aki kedden érkezett meg az EAK fővárosába — megbeszélést tartott Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel, megvitatta vele a legújabb közel-keleti fej leményeket. Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ-megbízott, kedden Jeruzsálemben járt, ahol Abba Eban izraeli külügyminiszterrel találkozott. Az Al Ahram hirt ad arról, hogy az EAK kormánya tanulmányozza a Szuezá-csatorná- ban rekedt 15 angol, francia, indiai, lengyel és német hajó sorsát. Fontolóra veszi, miképpen lehetne részlegesen megnyitni a csatornát, s ily módon kiszabadí tani az ottrekedt hajókat. Az izraeli hadsereg közleménye szerint szerdán egyórás tűzharc zajlott le izraeli és jordániai erők között a Tibe- rias-tótól délre,* a Jordán folyó mentén. Johnson visszaérkezett Washingtonba Johnson elnök vasárnap, magyar idő szerint a délelőtti órákban visszaérkezett Washingtonba. Az amerikai államfő, aki részt vett Harold Holt, a vízbe fűlt ausztráliai miniszterelnök tiszteletére rendezett gyászünnepségen, hazatérőben Thaiföldön, Dél- Vietnamban tett rövid látogatást, majd négy órára megszakította útját az olasz fővárosban. Az amerikai államfő a Rónia közelében levő Castel Por- ziában, az olasz köztársasági elnök rezidenciáján találkozott Saragat elnökkel s az olasz kormány tagjaival, élükön Moro miniszterelnökkel. Castel Porziaból az amerikai elnököt egy amerikai ka- tanai helikopter egyenesen a Vatikánba szállította. Itt VI. rál pápa több mint egyórás magánbeszélgetést folytatott magánkönyvtárában Johnson elnökkel, aki most másodízben találkozott a római katolikus egyház fejével. Az amerikai államfő szombaton, magyar idő szerint 23 órakor hagyta el a római repülőteret, majd valamivel több mint négyórás repülés után egy órára megszakította útját az Azori-szigeteken levő Lajos portugál légitámaszponton. Gépe itt üzemanyagot vett fel, majd folytatta útját Washington felé. Ví. Pál pápa a sixtusi kápolnában tartott éjféli mise alkalmával mondott beszédében nem tett említést Johnson elnökkel szombaton este folytatott 63 perces megbeszéléséről; tájékozott körök szerint azért nem, mert nem akart túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani a találkozónak, tekintettel arra, hogy az nem hozta közelebb a békét Vietnamban. Johnson elnök mintegy 12 órával azután, hogy külföldi körútjáról visszaérkezett Washingtonba, karácsonyi üzenetet intézett az amerikai néphez. Üzenetében az elnök azt állította, hogy az Egyesült Államok „minden tőle telhetőt megtesz a vietnami háború tárgyalások útján történő rendezése érdekében”. Szilveszterre — SZERENCSE-SORSJEGYEI! 4 FORINTÉRT öröklakást, gépkocsival külföldi utazást 100 000 forintos utalványt személygépkocsit N Y E R H b l VEGYEN SZERENCSE-SORSJEGYET! son —, holott már a merénylet után 24 órával teljesen tisztában volt minden körülménnyel. Az FBI — a Szövetségi Nyomozó Iroda — már 1963. szeptember 17-én, majd később is értesítést kapott Os- uxildtól, aki a hivatalos verzió szerint a merénylet elkövetője volt, hogy merénylet készül Kennedy elnök élete ellen, viszont az FBI semmit sem tett a gyilkosság meghiúsítására. Oswald részt vett azoknak az embereknek a találkozóján, akik kiagyalták a merényletet Az FBI ezt tovább jelentette a szervezet vezetőjének, Edgar Hoovernek (1963. november 17-én), de Hoovertől az üzenet már nem jutott el Kennedy elnökhöz. „Önök is megítélhetik, mi lett ennek az üzenetnek a sorsa, hiszen az elnöknek megengedték, hogy nyitott gépkocsiban haladjon át Dallas utcáin” — mondotta az ügyész. V Hoover szerepére kitérve elmondotta még, hogy az összeesküvés egyik részese a kaliforniai Edgar Eugene Bradley, aki 1964-ben néhány hónappal Kennedy meggyilkolása után kampányt szervezett, hogy Hoovert az elnöki székbe juttassa. „Johnson elnök eltitkolja az igazságot és félrevezeti az amerikai népet” — hangoztatta súlyos vádját Garrison ügyész. „Johnson elnök jelenleg legbuzgóbban oltalmazza az országban John Kennedy gyilkosait. Valamit tenni kell ebben a dologban, hogy Johnson elnök ne ússza meg ilyen szárazon” — mondotta. Garrison sajtóértekezlete végén követelte: azonnal hozzák nyilvánosságra mindazokat a bizonyítékokat, amelyeket az FBI és a CIA gyűjtött össze Kennedy elnök meggyilkolása után és amelyeket az amerikai országos archívumban őriznek. Kifejezte egyben aggodalmát is, hogy az okmányokat esetleg meghamisítják, „közfogyasztásra” veszélytelenné teszik. Ezzel összefüggésben emlékeztetett Orwel: „1984” című könyvére, amelynek vezérmottója, hogy „aki ellenőrzi a múltat, az ellenőrzi a jövőt is”. „Pontosan ez Johnson úr filozófiája” — mondotta az Ügyész. Garrison rendkívül éles szavakkal bírálta az amerikai kormányt, megállapította, hogy „valójában az Egyesült Államokban totalitárius fasiszta jellegű kormányzat van hatalmon”. „Becsapnak bennünket. Becsapnak mindenkit az Egyesült Államokban. Miért? Hatalomvágyból. Ha az emberek ismernék a dallasi ügy tényeit, nem tűrnék el azokat, akik ma hatalmon vannak. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, kinek van ebből a legnagyobb haszna. Ki nevezte ki a Warren- bizottságot? Ki irányítja az FBI-t? Ki irányítja a CIA-t? Az Egyesült Államok elnöke”. Garrison jelezte, hogy a közeli napokban három új tanút idéz majd meg, bár elismerte, hogy ezekre a tanúkra nem terjed ki Louisiana-állam hatásköre. Bejelentette azt is, hogy immár teljesen felkészült az ügyészség Clay Shaw perének megtartására. Shaw-t néhány hónapja tartóztatták le és azzal vádolják, hogy részt vett a Kennedy elnök meggyilkolására szőtt összeesküvésben. Az AP jelentése szerint a sajtóértekezletet követően egy újságíró megkérdezte Garn- sontól, tudja-e bizonyítani azt az állítását, hogy az FBI még Kennedy meggyilkolása előtt értesülést kapott az összeesküvésről és erről jelentést tett Hoovernek. Garrison így válaszolt: „Ha most négyszemközt leülnénk, egy zárt szobában, be tudnám ezt bizonyítani, viszont nem vagyok hajlandó nyilvánosságra hozni most minden bizonyítékot”. A sajtóértekezletet követően az újságírók tájékoztatást kértek az FBI-től is, de az minden nyilatkozattól elzárkózott. Los Angeles-i keltezésű jelentésében a Reuter és az AP közli, hogy a kerületi ügyészség á loulsianai hatóságok megkeresésére letartóztatási parancsot adott ki Edgar Eugene Bradley ellen. Brad- ley-t Garrison Clay Shaw-hoz hasonlóan bűnrészességgel vádolja. Mihelyt Bradley megjelenik a bíróság előtt, ügyét automatikusan harminc napra elnapolják, hogy ílymódon lehetőséget adjanak a louisianai kormányzónak kiadatási kérelme előterjesztésére. George Jensen, Bradley ügyvédje közötte, hogy védence szerdán megjelenik majd a kerületi bíróságon, de New Orleansba nem fog elmenni. „Foggal, körömmel harcolni fogok kiadatása ellen, nem engedem el Louisianába” — mondotta. ÖRVÉNY A ,Jelek megrablásának” nevezi Galina Szerebrjako- va neves szovjet írónő a Lityeraturnaja Gazetában közölt levelében a „Kultúra” elnevezésű párizsi emigráns lengyel könyvkiadó tettét. A kiadó ugyanis az írónő tudta nélkül megjelentette „örvény” című befejezetlen, végső formába nem öntött regényét. Mint Szerebrjakova írja, az „örvény” önéletrajzi mű, amelyben megkísérelte lefesteni nehéz életét azokban az években, amelyeket beárnyékoltak a forradalmi törvényesség megsértései. Jóllehet a regény kéziratát néhány évvel ezelőtt elküldte az egyik moszkvai folyóirat szerkesztőségének, később saját maga úgy döntött, hogy megakadályozza közlését, mivel — írja — az egyéni dráma művészi formába öltöztetése elkerülhetetlenül általánosításokhoz vezet, s óriási felelősséget ró az íróra, a gondolatok és szavak csiszolt- ságát, a teljes tárgyilagosság páratlanul hű megszólaltatását követeli meg. Hosszas töprengés és vívódás után megértettem — mondja —, hogy most még nem tudtam ezzel a feladattal megbirkózni. Annál nagyobb volt az írónő megdöbbenése, amikor értesült róla, hogy a regény kéziratát tolvaj módra külföldre csempészték és Franciaországban kinyomtatták. Szerebrjakova szenvedélyesen írja: — Nem táplálok semmiféle gyermeteg reményt arra vonatkozóan, hogy felháborodásom megrendíti a „Kultúra” kiadó úriembereit. A történtek alapján ítélve nagyon is elsajátították a megvásárolható sajtó erkölcseit, semhogy arcukon a szégyennek akár esak szemernyi pírja is megjelenjen. Nem kétlem azonban, hogy minden becsületes író megért engem és osztozik felháborodásomban. Senkinek sincs joga arra, hogy az író tudta nélkül döntsön kéziratának sorsáról. Én így értelmezem az alkotói szabadságot, amellyel ellenségeim Nyugaton oly nagyon szeretnek dicsekedni. Ünnepi fekete krónika Villámcsapás — éjféli mise után A hírügynökségi jelentések szinte a világ minden tájáról közölnek „ünnepi fekete krónikát”. Balesetekről, tűzvészekről adnak hírt. Mexikóban csupán karácsony estéjén 52 haláleset történt. Tizennégyen gyilkosság, a többiek pedig baleset áldozatai lettek. Franciaországban hatvanan vesztették életüket és 410-en sebesültek meg a karácsonyi hét végén az országutakon. Egy család nyolc tagja halt meg ételmérgezésben Bogotától 150 kilométerre északra karácsonykor. A jamaicai Kingston egyik gyermekotthonában tűzvész pusztított. Hat gyermek égett halálra, a többi 27-et sikerült megmenteni. Argentínában a folyóba zuhant egy autóbusz, utasai közül 16-an a vízbe fúltak, húszán kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek. A dél-afrikai Tuba-Tuba községben a karácsonyi éjféli miséről hazatérő afrikaiak egy csoportjába villám csapott. Hatan szörnyethaltak, hét másik személyt pedig súlyos sérülésekkel kórházba szállítottak. Glasgowban a hároméves lan Stewart nem győzte kivárni, míg a „Jézuska” meghozza karácsonyi ajándékát. Éjszaka felkelt ágyából és mivel semmit sem talált a karácsonyfa alatt, az ablakban keresgélte az ajándékokat. / A szerencsétlen kisfiú a harmadik emeleti ablakból kizuhant. A kórházban azonban kiderült, hogy mindössze zúzódá- sokat szenvedett Édesanyja a kórházi ágynál adta át a kíváncsi gyermeknek az ajándékokat. Az Ohio állambeli Cincinnatiban levő börtön lakói a karácsony esti misét követő áhita- tos perceket használták fel arra, hogy fellázadjanak és megpróbáljanak kitörni a f egyházból. A helyszínre hívott száz főnyi rendőrkülönítmény azonban a lázadást elfojtotta, s a börtönlakók cellájukban voltak kénytelenek tölteni az ünnepi estét. IL YEN EZ A HÁBORÚ... Betongyűrű a pálma alatt Amikor felszálltunk a kínai határvárosból, Nanningból, hamarosan megszólalt a rádió. A pilóta között valamit. S már fordították is több nyelven: — Szíveskedjenek eloltani a fejük fölött levő kis lámpákat. Kérem, ne gyújtsanak cigarettára. Hanoiból kaptuk a jelentést, a közelben légi harc folyik. Egymásra néztünk Mi lesz most? Milyen Is ez a háború? Hányszor merült fel bennem a kérdés, amikor készültem a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. A közel 14 ezer kilométeres repülőúton volt időm töprengeni, hiszen csak odamenet több mint' 25 órát töltöttem a levegőben. Próbáltam összerakni a 44-es időkből megmaradt emlókfoszlányokat. A bombázásokat, a pusztításokat. De milyen emlékei lehetnek olyan valakinek a háborúról, aki abban az időben mindössze 5—6 éves volt? — Nézzenek jobbra — közötte az útkísérő. — Tőlünk alig húsz kilométerre a vietnaI. mi és az amerikai gépele A ránk telepedett sötétségben jól kirajzolódtak a lövedékek nyomvonalai, s levegőrakéták tűzcsíkjai. Ez hát a háború? Nem. Ennél sokkal több. Az amerikaiakat „kitessékelték” Vietnam légiteréből. Nemsokára megjelent alattunk az ezernyi szemével pislákoló Hanoi. Egy háborús ország fővárosának repülőtere! Vártam a sötétséget, magam elé képzeltem a lefüggönyözött épületek ablakait, a mécseslángok mellett útleveleket vizsgáló határőröket. Helyette fényárban úszó modern épület fogadott. Várótermében jégbe hűtött sört és limonádét ittak az emberek. Elmondom „csalódásomat” To Tuongnak, a kulturális kapcsolatok bizottsága osztályvezetőjének, akinek figyelmessége ott-tartózkodásom három hete alatt aranyat ért. — Más ez a háború, mint ahogy európai szemmel elképzelte. A repülőtér egyébként állandó kapcsolatot tart határaink légvédelmével. Már száz kilométerről jelzik, ha az amerikaiak közelednek a főváros felé. Mire ideérnek, itt minden sötétségbe borul. Robog gépkocsink a főváros felé. — Ez lesz a szobája — tessékel be To Tuong a Metropol Szálló 136-os szobájába. A mennyezeten csaknem másfél méteres ventillátor kavarja a levegőt. De ez is csak valamicskét enyhíti a 36 fokos hőséget. Az ágyon mosz- kitóháló. Enélkül nem lehet aludni Vietnamban. — Ez is állandó kísérője lesz. — A kezembe nyom egy katonai acélsisakot. — Meglátja, nagy hasznát veszi. És még egy: az elemlámpáját készítse ki. Légiriadó alatt kikapcsolják a villanyt. Az óvóhely a szálloda udvarán van. Minden nyíl oda mutat. Jöjjön, vacsorázzunk. Órámra pillantok. Éjfél. Odahaza reggel hat óra van. Miközben lefelé megyünk, jól emlékezetembe vésem: merre mutat a nyíl. Hanoi hajnalban ébred, amikor még csak dereng az ég alja. És nem csupán azért, mert — a trópusi országokhoz hasonlóan /— a munkaidő a reggeli és az esti órákra esik, s délben néptelenek az utcái:. Itt a háború igényli ezt. A hajnali órákban ugyanis ritkábban bombáznak, és Hanoit ébreszti a csengő, a kerékpárok tízezreinek csengője. Mert itt is és az egész Vietnamban, a kerékpár a legfőbb közlekedési eszköz. Városnézésre indulunk Hanoi régi negyedébe. Egyszer csak — mintegy gombnyomásra — megbénul az élet. Az emberek leszállnak kerékpárjaikról, megáll a villamos. Mindenki a várost behálózó hangszórókat figyeli: MÁY- BÁY—MI — amerikai gépek — közli a bemondó. Felüvölte- nek a szirénák, elnéptelenedik az utca, a középületek tetején megjelennek a milicisták. Rohanunk a legközelebbi óvóhely felé. Az egyik pálma alatti „egyszemélyesbe” dugnak vietnami kísérőim. Még a betonfedőt is rámteszik, és ők csak aztán keresnek menedéket. Ott kuporgok a betongyűrűben, és várom a fejleményeket. Szerencsére csak felderítő gép jött, néhány perc múlva lefújják a riadót. Az emberek folytatják útjukat, mintha semmi nem történt volna. így zajlik az élet Hanoiban csaknem egy éve, amióta az amerikaiak először bombázták a fővárost. Király Ferenc (Folytatjuk)
