Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

I g^Hrfap 1967. DECEMBER 24., VASÁRNAP Padlóápoló gép A háztartási gépgyártás egyik hazai központjában, a Hajdúsági Iparművekben, a fejlesztési főosztály laborató­riumában, most vizsgáztatják azt az új típusú padlóápológé­pet, amelyet külföldi tapaszta­latok hasznosításával a gyár szakemberei szerkesztettek. Egyelőre csak a mintapéldá­nya van készen. Néhány műszaki probléma megoldása után a jövő évben megkezdik az új gép gyártá­sához szükséges szerszámok előállítását. Ügy tervezik, hogy 1968-ban befejezik az előkészületeket és 1969-ben sor kerülhet a sorozatgyártás­ra. Az ötletes gép alkalmas lesz a padlózat felsúrolására, csi­szolására, a beeresztés utáni fényesítésére, ezenkívül meg­felelő tisztítóanyag adagolásá­val szőnyegek tisztítására is. Eddig ismeretlen civilizáció nyomai A szovjet tudósok, miután megvizsgálták a turkméniai Altindepe ősi település kiásá­sa során talált leleteket, fel­tételezik, hogy a tudomány előtt eddig ismeretlen, eltűnt civilizációra bukkantak. trsssssssssss/ssssss/ss/ssssssssssss/sssssss Gyertyagyújtás $ HETI KOMMENTAR „A Bolla-ügy“ ügyéről Néhány napon át lapunk folytatásokban közölte mun­katársunk, Nádas Péter riportját, „A Bolla-ügy” címmel. Önhibáján kívül szerencsétlen körülmények közé jutott idős emberről, s sorsának jobb vagy közömbös intézőiről szólt az írás. Társadalmunk egésze, s hivatalos berendez­kedése egyaránt kötelességének érzi, hogy gondoskodjék azokról, akik becsületes munkában elfáradva-megkopva erre rászorulnak. Mégis, s erről szólt az írás, vannak egye­di esetek, ahol a törvény vagy rendelkezés betűje, s maga az adott valóság szembe kerül, ha időlegesen is egymás­sal; nem a szenvedő félé, a közösségé a gond, hogy vál­toztasson ezen. „A Bolla-ügy” üggyé lett, s ezt örömmel írjuk le. Le­velek, személyes jelentkezések, telefonok bizonyították, hogy bár ismeretlenül is, sokan és sok helyen érezték a Bolla-ügyet a maguk ügyének. Csak kettőt kiragadva. A Budapesti Helyiérdekű Vasút Közvágóhíd állomásán, ahol a riport szereplője hat éven át közszeretetnek ör­vendve dolgozott, a volt munkatársak gyűjtést indítottak, hogy így i s segítsenek mostoha sorsra jutott társukon. A másik: az Egyesült Izzó TV Képcső- és Alkatrészgyára egyik szocialista brigádja jelentkezett a szerkesztőségnél, hogy nagyon szeretné megtudni, hogyan, s miben lehetne, nem is csak egy esetben, a beteg, nélkülöző ember segít­ségére. Két példáról szóltunk: a Bolla-ügy ügye így is nemes és megszívlelendő tanulságokat szolgáltat. Az első és legfontosabb tanulság már magában a ri­portban benne volt. Az, hogy az emberek, akik ismerték magát Bolla bácsit, s akik csak ügyének papírjaival ta­lálkoztak, egyaránt megoldást, kiutat kerestek. Volt, aki kevesebb buzgalommal, s volt, aki teljes szívvel-akarat- tal, de mindannyian tenni akartak. Egy másik, esetleg teljesen ismeretlen, soha nem látott emberért. És nem kevésbé lényegtelen az a tanulság sem, hogy a nyomta­tott, s holtnak tartott betű milyen érzelmi hullámokat képes kelteni, ha olyasmiről szól, ami orvoslást kíván, ami csak kivételként, de nem szabályként létezhet társa­dalmunkban. Sokszor leírjuk: az emberek jók. S bár valóban azok, vagyunk, úgy, hogy egy-egy rossz tapasztalat, kivételként jelentkező túlkapás, szélsőség láttán, hallatán általánosí­tunk, s azt mondjuk: az emberek rosszak. Igaz, vannak rossz emberek. Közönyösek, vagy éppen lelketlenek. Mégis, ha valamiben, idő és eszme munkálódását éppen ebben mérhetjük. A Bolla-ügy, s a hozzá hasonló ügyek keltette érzelmi hullámokban, ismeretlen emberek azon­nali segítőkészségének jelentkezésében, abban, hogy így vagy úgy, de mindenképpen összetartozunk, hogy egy­másért vagyunk. És abban, hogy nemcsak tudjuk, hanem mind jobban gyakoroljuk is ezt; a másik baját, szeren­csétlenségét, bánatát, fájdalmát a magunkénak is érez­zük. Kínál azonban még a Bolla-ügy tanulságot, s ez a legfontosabb. Nevezetesen, hogy nem könnyekre, együtt­érző sóhajokra, hanem tettekre kapható, kérhető, ösztönözhető társadalmunk jobbik része, s nem jótékony­kodni akar a szó régi, s csakis lealázást jelentő értelmé­ben, hanem kötelességszerűen segíteni, tenni azokért, akik magukra maradtak, s ezért senkire, de valójában, mint a Bolla-ügy Ugye mutatja, mindenkire számíthatnak! Krónikás (Zsoldos Sándor rajza) Borozó a minivárkastélyban Az ottlakók már megszok­ták, azonban a turistáknak mindig feltűnik a csobánkai úton, szemben az Oszolytető- vel egy minivárkastély. Saj­nos, alulról is látni: elhanya­golt, útja sincs, hogy megkö­zelítsék. — A Hubertus-kápolna ne­künk is sok gondot okozott már — tájékoztat a tanács-; titkárnő. — Kis szentély volt valamikor, később ott talál­koztak a vadászok, azért is lett Hubertus-kápolna. Egyetlen, ötször-hatméteres szoba,-> be­nyílóval, tornáccal, kupolá­val. Legutóbb a Patyolat-üdü­lőhöz tartozott, de nem volt rá pénzük a hozzá vezető utat és az épületet rendbehozatni. Most az üdülőt átveszi a föld­művesszövetkezet. Szállót és vendéglőt akar ott nyitni. Másfél milliós ráfordítással 4—5 vendégszobát rendeznek be és teraszos éttermet. Fenn. a kápolnában hangulatos bo­\i ország legkorszerűbb Gombokból 30 millió forint Veszprém megye egyik leg- tató kis üzem mindjárt az el- ? jobban gazdálkodó mezőgaz- ső évben 15 millió forintot, eb- í dasági üzeme, a vaszari terme- ben az évben pedig már meg- ^ lőszövetkezet, az elmúlt év közelítően 30 millió forintot ^elején gombüzemet szervezett jövedelmezett. lre^atalaSnÍL°8yésa £££ ötszáztizenkétféle gombot / leetiataiabbjainak es tegore gyártanak A szövetkezeti v. gebbjemek is munkát biztosit- gombüzem leleményes terve- íson. A 200 embert foglalkoz- «£“<SmiTaÄ nek szereztek örömet azokkal a fémgombokkal, amelyen Foxi Maxi, Kandúr Bandi, Maci La­ci, Tenkes kapitánya, Popej, a tengerész, a rejtelmes indián és a római gladiátor figurái láthatók. rozó lesz. Ügy hírlik, április negyedikére szeretnék meg­nyitni ... OLDALKOCSIS MOTORON — KÖPENY NÉLKÜL — CSAK A RÁDIÓT — Valósággal süt a szék, olyan hideg — méltatlanko­dik egy asszony. Vagyunk vagy másfél tucat­nyian. Toporgunk. Meglátszik a leheletünk. A kályha a sa­rokban, de évek óta nem rak­tak benne tüzet. Többen ösz­tönösen mégis mellé húzód­nak, hogy legalább az illúzió­juk meglegyen. — Sok helyen ujjatlan blúz­ban dolgoznak, kinyitják az ablakokat, mert szédítő a me­leg — lázong Árvái Pálné. — Még jó, hogy derék em­ber a doktor úr. — Bálaska Györgyné int e szavakkal a belső szoba felé. — Ha hív­ják, azonnal szalad. — Csak a szimulánsokat nem szereti — húzza mosolyra a száját Sztellik Istvánná. A megjegyzés a többiek arcára is odacsalja a mosolyt. Tereferélnek, betegségük tü­neteit magyarázzák egymás­nak. Még két óra sem telt el a rendelés kezdete óta, s már a harmincadik beteg távozik. Olcsó, de... A rendelőben sincs sokkal melegebb. Dr. Konsanszky Antal körzeti orvos mégis ki­gombolt ingnyakkal fogadja a pácienseket. Még pulóvert sem visel. Pedig „már nem egészen mai gyerek”: több mint négy évtized van a háta mögött. Ál­talában: vele kapcsolatban sutba vághatjuk a szokványos elképzeléseket. Hónapokkal ezelőtt, Nagykátán ismerked­tünk meg egymással. Vizsgá­zott; a járásban az elsők kö­zött végezte el' a marxista— leninista egyetemet. Míg hall­gattam a kihúzott kérdésre adott, alapos tudásról tanús­kodó válaszát, „lelki szemeim­mel” fehér köpenyt láttam rajta, tágas rendelőben forgo­lódott, finom ujjakkal tapo­gatta ki a nyomásra érzékeny testrészeket. Nincs rajta fehér köpeny: nem akarja, hogy a gyerekek­ben félelemreflex alakuljon kd minden fehérköpenyes iránt. Kopottas zakó, élevesztett nadrág, vaskos bakancs az öl­tözéke: a rendelő betonpadlós, az utakon — bármely perc­ben hívhatják — hó és sár mindenütt. Keze érdes, ujjai reszelések: maga fűt, bajlódik a kályhával, a motorját büty- kölgeti. Rendelőjében pedig három embernél több aligha férne eL No, és a hideg? Havi ellát­mánya 425 forint. Ebből 200 a takarítónőé. Mosatásra, taka­Bieber mester tanítványa + A Zalaegerszeg melletti Tes- kándon ünnepélyesen felavat­ták és üzembehelyezték az or­szág lekorszerűbb téglagyárát. Az évi 17 millió tégla előállí­tására alkalmas gyárban nagy­méretű blokktéglákat gyárta­nak. Teskándon a hagyomá­nyos egy hónap helyett 72 óra alatt lesz a nyersanyagból tég­la. NAGY GYULA, A BAGI VÖRÖS CSILLAG TSZ KO­VÁCSA 7 ÉVIG DOLGOZOTT BIEBER KAROLY MUN- KÄCSY-DIJAS kovAcsmü- VÉSZNÉL. MIVEL A TER­MELŐSZÖVETKEZETNEK SZÜKSÉGE VOLT KOVÁCS­RA, VISSZAKÖLTÖZÖTT SZÜLŐFALUJÁBA, AHOL MINT TSZ-KOVÄCS DOL­GOZIK, DE TOVÁBBRA IS készíti a mestertől ta­nult MŰVÉSZI KOVÄCS- MUNKÄKAT. rítószerekre, villanyszámlára elmegy csaknem másfélszáz. Tüzelőre, legjobb esetben, 100 forintot költhet. A várószobát ezért nem fűti, de még így is évente saját keresetéből egy ezrest a rendelő fűtésére ál­doz: sajnálja a betegeit. A tanács, melynek illetékesei azt mondták, ossza be az ellát­mányt úgy, ahogy tudja, segít­hetne: az érvényben levő ren­delkezés erre módot nyújt, de nem élnek vele, mert számuk­ra a jelenlegi megoldás az ol­csóbb. Tessék sietni! Egy fiatalember ront be li­hegve: — Doktor úr, az isten sze­relmére, jöjjön azonnal... A körzeti orvos felfüggeszti a rendelést. A várakozók meg­értőén belenyugodnak. Kitolja a fészerből háromkerekű mo­torkerékpárját Az oldalkocsiban ülök. Mintha jégberetvával nyúznák az arcomat. A 82 éves Miknai bácsi ru­hástul, féloldalt fekszik az ágyon. Agyvérzés. Felesége az ágy fejénél, hangtalanul köny- nyezik, két fiatalabb asszony és egy férfi feszülten lesi az orvos mozdulatait. — Estére újra eljövök — mondja dr. Konsanszky bíz­tató hangon, miután beadta az injekciót. Kutatom az arcát, de az őrzi a titkot, őrzi ma­kacsul Utasításait heves bólo- gatások közepette veszik tudo­másul a családtagok. Alig gördülünk be a rendelő udvarára, egy asszony terem mellettünk: — Az édesapám, doktor úr, Szalóki István... A Zsák ut­cában ... Tetszik ismerni, ke­zelte már... Se nem rezdül, se nem mozdul... Tessék siet­ni ... Megint az országút, a cson­tig hatódó hideg. Messze lakik a beteg, a Kossuth Tsz 72 éves nyugdíjasa. — A fejem fáj, doktor úr, és a mejjem, nem kapok levegőt — panaszkodik, fölfuvódoct hassal, az áporodott levegőjű szobácskábán. — Mondtam neki, hogy ne cigarettázzon — zsörtölődik a felesége. — Már kettőt elszí­vott ma, azután lett rosszul. Az orvosi táskából előlkerül a sztetoszkóp. A beteg pedig csak nyög, könyörög siránkozó hangon, hogy ő mindent meg­tesz, de mindent, csak élhes­sen minél tovább. A szívbetegtől Mérészékhez robogunk. Mérész Ferike a mi­nap megölelte az izzó vaskály­hát, másodfokú égést szenve­dett. A „doktor bácsi” friss kötést tesz a sivalkodó kisfiú mindkét kezére, s mire visz- szatérünk, a rendelő már is­mét tele. Ami mindennél többet ér Dr. Konsanszky Antal egész nap rendel. Kollegája egy hó­napja nyugdíjba vonult, azóta ő látja el a 6000 lakosú Tápió- szentmárton mindkét körzeté­nek betegeit. Az év elején, öt hónapon át, szintén egyedül volt. Naponta több mint szá­zan megfordulnak nála. A de­cember 12-re virradó éjszakán például hatszor kellett motor­ra ülnie. Asszisztense novem­ber 20-án felmondott, keve­sellte a fizetését. Érthetetlen módon, az ő megkérdezése nélkül, a körzeti ápolónőt is most engedte szabadságra a járási tanács egészségügyi osz­tálya. Mint pártonkívülit, bevá­lasztották a járási pártbizott­ság által szervezett nyolctagú kulturális koordinációs bizott­ságba. Előadásokat és szemi­náriumokat tart a pártoktatás­ban részt vevőknek, a Hazafias Népfront községi elnökségének tagja. Két és fél ezer kötetes könyvtára van, negyedéven­ként háromszáz forintért fizet elő folyóiratokat. A tévére ha­ragszik, nincs is készüléke, csak a rádiót szereti. Szabad idejében, ha egyál­talán marad szabad ideje, elektromos készülékeket fab­rikál, ez a hobbyja, így pótol­ja műszerhiányát. A rövidhul­lámú készülék például, mely- lyel reumatikus betegségeket gyógyít, saját gyártmánya. Most dolgozik egy röntgenké­szüléken, de nem siet vele, mert a szűk helyiségben nem tudja hová elhelyezni. Régi vágya, hogy mielőbb megépül­jön a község központi rendelő­je. Minden porcikájával a hi­vatásának él. Ha színházba akarna menni, teljes 24 órára kellene elszakadnia betegeitől, Inkább lemond a színházról. A helybeli moziba is csak elvét­ve jut el. Hét éve él Tápiószentmár- tonban. Mindenkit ismer. Ügy érzi, becsülik, szeretik. És ez neki mindennél többet ér. A mostoha körülmények ellenére sem kívánkozik máshová. A rákot is gyógyítani A szomszéd épületben már gyülekeznek a terhes és szop­tatós anyák. Minden kedden rendelkezésükre áll: tanácsot ad nekik, beoltja a csecsemő­ket. Most is hozzájuk készül. Kettőre várják. — Négy éven át, 1960 végéig, a szegedi egyetem biokémiai tanszékén voltam tanársegéd — meséld. — Rákkutatással foglalkoztam. Máig is a rák gyógyításának problémája iz­gat a legjobban. Évente hat­hét rákos megbetegedés fordul elő ebben a községben. Állan­dóan figyelemmel kísérem, hogy a legújabb technikai vívmányok, mint például a sugárterápia, a mikro- és az elektromágneses hullámok al­kalmazása, miként válik be. Magam is végzek növény­anyagokon kísérleteket. Leg­utóbb azt vizsgáltam, hogy a növekedésben lévő csírasejtek hogyan reagálnak az elektro­mágneses rezgésekre, és ér­tékes tapasztalatokat szerez­tem. Biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb gyógyítani tudjuk majd ezt a pusztító betegséget is. \ Az órájára néz. — Elnézést, mindjárt kettő. Ropog a fagy vaskos bakan­csai alatt. Polgár István Üdülési lehetőség a Balaton déli partján OLCSÓN VÁLLALJUK ÜZEMEK, VÁLLALATOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK, SZAKSZERVEZETEK dolgozóinak 1968. évi csoportos nyári üdültetését KÉRÉSRE AJÁNLATOT KÜLDŐNK Idegen forgalmi Hivatal SIÓFOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents