Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-23 / 303. szám

1967. DECEMBER 23., SZOMBAT rui «serei cSú'Hap 3 EVIG-beli irodisták Az utak összefutnak Ülnek csak az irodán: sokszor hajlani. Mintha ott nem kellene dolgozni. Mintha az ott elvégzendő munka fölösleges lenne. Minden általánosítás igazságtalan. Akad, aki csak ül az irodán. Es vannak, sokan vannak, akik fontos munkát végez­nek: az egész közösséget szolgálják vele. Két, találomra kivá­lasztott ember az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyáregy­ségéből: mit csinálnak, mint „irodisták”? Mindkettő bat kés? Berkes István 1961-ben kez­dett itt dolgozni: normás volt. 1962-ben elvégezte a techni­kumot, 1964-ben programos lett, ma is az. 1965-ben soraik közé fogadták a gyári kommu­nisták. Oktatási felelős a párt- szervezetben, jelentős szak- szervezeti munkát végez. A kettőjük közötti „beosztás7’ alapján most felesége tanul. Ha végzett, akkor majd megint ő... — Mit csinál a programos? A gyár terve alapján tőlem kapják meg a műhelyek a részleteket: mikor-mit kell csi­nálniuk. Ahogy mondani szok­ták: én bolondítom meg a gyá­rat. Valóban, olykor volt olyan érzése az embernek, mintha mindkét keze bal kéz lenne ... Sűrűn kellett a programon változtatni, mert az anyagellá­tás kellemetlen meglepetéseket okozott. Ilyenkor persze viták is vannak, veszekedések is. Mindenkinek a maga feladata, munkája a legfontosabb. Csak egy valami lényegesebb ennél: a gyár egészének érdeke. Es ennek kell végül is a vízválasz­tónak lenni. — Ami eddig szokatlan, rendhagyó volt, a gyors átál­lás, a „verkli” fölborítása, az most, az új mechanizmusban gyakorlattá válik. Lényeges változásokat remélek. Eddig sok esetben teremtett képtelen helyzetet kooperációs partne­reink mulasztása vagy késle­kedése; remélhetőleg másként lesz. Sűrűn kaptunk például nem megfelelő mérteű gömb­anyagot, ugyanakkor a forgá­csoló kapacitás kisebb az igé­nyeknél, mégis, mások miatt nekünk kellett a forgácsolókat tovább terhelni, vagy — mint van is ilyen — négy-öt helyen bérmunkában végeztetni a for­gácsolást. Mindezt figyelemmel kísérni, összefogni, kiszűrni a buktatókat, hogy ne az üzem­ben, munka közben derüljön ki... Hát ilyesmiért kapom a fizetésemet. Nem a nézők között — Igen, elég sok társadalmi munkát végzek, megszoktam, s így érzem természetesnek. Job­ban szeretek a játékosok, mint a nézők között lenni. Vannak a gyárban műszakiak, akik nem ezt tartják, s így az egyik so­kat húz, a másik semmit. Nem jó ez, de szívós munka kell hozzá, míg változik. Mert csak szigorúan azért megdolgozni, amiért a fizetés jár, s minden másra vállhúzással felelni, ma már aligha lehet szimpatikus magatartás. Mert o kollektivi­tásnak vannak ilyen, személyre szóló követelményei is! — Nem volt könnyű az 1967-es év. Nyolc új termék­kel jelentkeztünk, főként fú­rógépekkel, de például a KH— 12-es hántológéppel is, amely eddig importból származott. Talán kicsit többet is mar­koltunk a kelleténél: 1968- ban kevesebb új termék gyár­tását tervezzük, bár tervünk hétmillió forint értékkel na­gyobb. Ám az új mechaniz­mus arra ösztönzött, hogy megalapozottabb legyen az új termék gyártásának előké­szítése, s arra, hogy az ed­diginél nagyobb figyelem jus­son a minőségre. Szeretnénk 1968-ban bevezetni a 44 órás munkahetet. Ez a magam te­rületén is sokféle felada­tot ad, úgy is, mint prog- ramosnak, úgy is, mint a szakszervezet és a pártszer­vezet aktivistájának. így hát nem nagyon tudok unatkoz­ni itt fönn, az — irodán... Rablóból pandúr Madár Mihály 1956-ban je­lentkezett itt munkára. Tíz éven át dolgozott mint öntő- munkás: arcán, kezén most is ott van mestersége nyo­ma. Egy éve — ahogy tár­sai, a szürkeöntödében ug­ratták — rablóból pandúr lett: időelemző, azaz normás. A szürke- és a színesfémöntö­de tartozik hozzá. 1961 óta párttag, munkásőr, a szak- szervezetben két tisztség vi­selője. — Elég szerencsésnek ér­zem magam, mert a kezdeti vitákon könnyen túljutottam. Azt mondta valaki: ezt nem lehet megcsinálni. Nem? Odaálltam és megcsináltam. Tíz év az öntödében nagy előny a normásnak. Van ügyeskedő ember, aki semmi pénzért nem akarja elismer­ni, hogy jogos a norma vál­toztatása, mert mások a ter­melési feltételek. Ugyanakkor volt olyan is — a szürke­öntödében —, hogy plusz időt adtam, mert válóban hibás volt a korábbi számítás. — A normás általában nem népszerű ember, s sok­féle oka van ennek. Arra törekszem, hogy reális legyen a norma, mert a becsületes munkás, márpedig a többség ez, megérti, hogy mit s miért követelnek tőle. Nagy több­ségében becsült normákkal dolgozunk, mert nem széria-, hanem egyedi öntést végzünk. Jó támasz a tízévi tapaszta­lat. Persze, mint általában az életben minden, ezek sem sima dolgok. A színesfémön­tödében például igen jó a kollektív szellem, brigádel­számolásban dolgoznak, s volt, aki elment, mert a közösség — joggal! — nem tűrte meg magatartását. A szürkeöntö­dében még másfajta a gon­dolkodás, itt az öntőmunkás nem hajlandó „a betanítot­tak helyett” dolgozni. Holott nem erről van szó, dehát a gondolkodás lassan változó valami. Sok idő kell ahhoz, míg minden ember megérti, hogy az utak összefutnak, s végső soron a gyárban min­denki azonos célhoz jut. , — Ilyen a társadalmi mun­kám is. Volt, aki hálálkodott, hogy milyen rendesek va­gyunk, mert meglátogattuk be­tegsége alatt. Egy hót múlva meg káromkodva verte az asz­talt, mert letiltottuk a táp­pénzét. Kiderült u^vamis, hogy „betegen” maszek munkát vég­zett ... Egyszerű mérleg — Az új mechanizmus ala­posan megmozgatta a gyári közvéleményt is. Például a 44 órás munkahét. Mindenki azt mondja, hogy jó. Persze, hogy az. Ám látni kellene nemcsak néhány embernek, hanem mindenkinek, milyen feltételei vannak ennek, hogy nem egy aláírás kérdése az egész. Igen sűrűn cserélődnek a szürkeön­tödében a betanított munká­sok: olyan kérdés, amivel fog­lalkozni kell. Mert nehéz a munka, a nyers fizikai erő jut fő szerephez, s ezt nyilván nem tükrözi a bér. Azután: miért olyan kevés az öntőta­nuló? „Kivesző” szakma? Ne­hogy későn kapjunk észbe! — Miért foglalkoztatnak ilyen gondok? Hát valahogy nem. csak normásnak ér­zem magam. Amit vállaltam a szakszervezetben, amit kom­munistaként várnak tőlem, csakis így végezhetem el. Meg általában: már tanuló korom­ban dolgoztam az ifjúsági mozgalomban, onnét egyenes úton jöttem a felnőttek közé, ilyen értelemben is. Egyszerű mérleg ez: többet akarok a társadalomtól, hát nekem is többet kell adnom. Ezt magya­rázom az öntödében is volt munkatársaimnak: milyen jó például a minőségi prémium. Havonta 140—200 forint. Sike­rül 2—3 százalékra leszorítani a selejt arányát, ez igen jó ön­tödei átlag. Többet adtatok a gyárnak, a gyár is többet ad nektek. S mert ezt most már nagyon is tudjátok, sokkal job­ban egymás kezére ügyeltek, mi kerül ki belőle. Hát nem egyszerű mérleg? Ha azután égy-egy kérdésben dűlőre ju­tunk, legalább olyan elégedett vágyóit, mint korábban, ami­kor hibátlanul sikerült az ön­tés, s nem motoszkál bennem olyan érzés, hogy vajon hasz­nos-e az, amit itt csinálok az — irodán... Mészáros Ottó Ahol a szakszervezeti tanács jelentősége megnövekedett Egyetértésben a gazdasági vezetéssel A kollektív szerződés meg­vitatása közben találtam Szentendrén az Erdészeti Fa- i és Vegyesipari Vállalatot. Mindenki mindent tudni akart, mindenkinek mindenről meg­volt a maga véleménye. Az egyik műhelyben már-már ve­szekedéssé fajult az ebédhoz­zájárulás körüli nézeteltérés, de végül itt is győzött a józan állásfoglalás, az, amit a szak- szervezeti tanács képviselt. Igen, a szakszervezeti tanács súlya, jelentősége, szerepe az utóbbi időben szembetűnően megnövekedett. Akikkel be­széltem, Tóth József, Fábián István, Paur Géza, Badacso­nyi Gyula, valamennyien er­ről szóltak. Tekintélyük van A vállalatnak félezer dolgo­zója van, 86 szakszervezeti ak­tívája, 35 tagú szakszervezeti tanácsa. A tanácsban, létszá­mának megfelelően, mind a hét üzemrész képviselteti ma­gát A tanácstagok egy része most lát el először funkciót, még gyakorlatlan, tapasztalat­lan, de az új gazdasági me- j chanizmusról, a módosított Munka Törvénykönyvéről, az időszerű kérdésekről már mindannyian végighallgattak egy tanfolyamot. Mielőtt ülést tartanak, üzemrészük aktíva­csoportjával feltétlenül meg­beszélik, hogy a sorra kerülő kérdésekben milyen álláspon­tot képviseljenek. Fél évre elő­re elkészített terv alapján dol­goznak. Tekintélyükre jellem­ző, hogy a bérkérdések vitái­ba is bevonják őket Fő elvük, hogy az aktívahálózat minél részletesebben ismerje a szak- szervezeti bizottság gondjait, feladatait mert csak így tud szembeszállni a téves nézetek­kel. csak így tud tájékoztatást nyújtani a dolgozók összessé­gének gazdasági és szervezési kérdésekben egyaránt. Mielőtt a kollektív szerző­déssel foglalkozott volna, a nyereségrészesedés felosztását, illetve a költségvetést vitatta meg a szakszervezeti tanács, és több fontos módosítást java­solt. Változtatott például azon, hogy az igazolatlan hiányzás, a késés, a baleset és a selejt milyen százalékban csökkent­se, illetve, hogy a törzsgárda- tagság milyen százalékban nö­velje egy-egy dolgozó nyere­ségrészesedését. Mindenkinek ebédpénzt? — A kollektív szerződés minden részletével egyetérte­nek? — kérdeztem. Nem, nem értenek egyet. I Helytelenítik például, hogy I védőruhát csak 6 hónap eltel- { te után kaphat az új dolgozó: , a védőruhát azonnal meg kell I kapnia, mihelyt munkába lép. j S elmesélték az ebéd-hozzájá­rulás körül kialakult vitát. A vállalatnak önáiló konyhája, saját sertéshizlaldája van. Az ebédjegy ára 5 forint, ezt az összeget a vállalat 1 fariint 48 fillérrel toldja meg. Akik nem étkeznek munkahelyükön, azt akarták, hogy a napi 1 forint 48 fillért adják fizetésükhöz. Voltak, akik azt javasolták, hogy mindenki kapja meg az ebéd-hozzájárulási pénzt, s a jegy kerüljön 6 forint 48 fil­lérbe. A szakszervezeti tanács végül a következőképpen dön­tött: „Azért létesítettük az üzemi konyhát, hogy a napi egyszeri étkezést mindenkinek biztosítsuk; aki nem veszi igénybe, vessen magára.” Az indokolás alapelve: nem en­gedik csorbítani, elsorvasztani a szociális vívmányokat, sőt fejleszteni kívánják azokat. A dolgozók családtagjai másfél forinttal drágábban szintén kaphatnak ebédet, és a nyug­díjasok ugyancsak igénybe ve­hetik a közétkeztetést. Viták, módosítások A kollektív szerződésnek a munkaruhára vonatkozó rész­letein is változtatni kíván a szakszervezeti tanács. Indo­koltnak látszik ugyanis, hogy néhány részlegben csökkent­sék a kihordási időt, mely mór az idén is megrövidült. A tanács ragaszkodik ah­hoz, hogy a dolgozó mindazt, amit eddig minimálisan megka­pott, megkapja az elkövetke­zendő években is. A jutalomszabadsóg kér­désével hasonlóképpen fog­lalkozott a szakszervezeti ta­nács: a kormánykitüntetet­teknek évente plusz 10 na­pot javasolt, a kiváló újí­tóknak, újításuk elfogadásá­nak évében, plusz 4, a kivá­ló dolgozóknak és a szocia­lista cím ezüst fokozatát el­ért brigádtagoknak szintén sikerük évében, plusz 3 nap, a 15 esztendő után nyugdíjba menőknek ugyancsak plusz 3 nap jutalomszabadságot ja­vasolt, a felsőfokú techniku­mot, vagy főiskolát elvégző­ket, vizsgájuk után, plusz 2 sza­badnappal kívánja jutalmaz­ni. Javasolta többek közt azt is, hogy minden nyug­díjba vonulónak 300 forinttal kedveskedjenek a búcsú per­ceiben. Tájékoztatóim elmondták, hogy a szakszervezeti tanács és a vállalat igazgatója kö­zött jó az egyetértés. Vitáik ugyan akadnak, de végül is mindig sikerül közös neve­zőre jutniuk. Az igazgató szemszögéből — Valóban — mondta Gál László igazgató —, három éve, de főként az idén, a gazda­sági vezetés és a szakszerve­zet pozitívan együttműködik. A szakszervezeti tanácsta­gok nagyobb fele ismeri fel­adatát, az új gazdasági me­chanizmus bevezetésére igye­kezett jól előkészíteni a dol­gozókat. Egy részük azonban saját műhelye négy falán nem lát túl, nemhogy nép- gazdasági, de még vállalati szinten sem tud gondolkozni. Képezniük kellene magukat, szélesebb áttekintésre kellene szert tenniük: információkat ne csak munkaterületükön sze­rezzenek, hanem a vállalat osztályain is, és olvassák a napilapokat. ­Megemlítem, tudok arról, hogy vitáik is voltak. — Igen. Egy közelmúltbeli vita például a bérfejlesztés felett csapott össze. A szak- szervezeti tanács azt javasol­ta, hogy a bizalmiak ne sze­repeljenek a műhely bér- fejlesztési listáján, az ő bé­rükről felsőbb szinten, ké­sőbb határozzanak, így „harci kedvüket”, véleménynyilvá­nításukat nem befolyásolja az az összeg, amely a saját nevük mellett szerepek Sike­rült meggyőzniük, hogy ez így helyes, hát elfogadtam. Azt vallom, hogy a szak- szervezeti tanács igenis gya­korolja hatáskörét, éljen le­hetőségeivel, döntéseimben figyelemmel leszek rájuk. A segélyelosztást például telje­sen a szakszervezetre bíz­tam, nincs külön vállalati és szakszervezeti segély. Csupán az elutasítások indokát szok­tam megkérdezni. ★ Múlt évi munkája alapján a szentendrei Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat mind a hét üzemrésze szocialista mű­hely lett. Dolgozói az idén „A szocialista munka válla­lata” címért tettek felaján­lást. Eddigi eredményeik alapján minden reményük megvan arra, hogy sikerült vállalásukat teljesíteni. S ez, részben, a szakszervezeti ta­nács helytállásának is kö­szönhető. Polgár István TERVEK, PIHENŐ ELŐTT FELVÉTELRE KERESÜNK 3 műszakos munkára. 16 évet betöltött, nyolc általános iskolai véqzettséqű női munkaerőket FONÖ ES ORSOZO ATKÉPZOS TANULÓNAK. Vidékieknek lakást biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk. PAMUTTEXTIL MÜVEK FONÓGVARA Bpest XI. Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály 1 m A Gödöllő felé vezető műút szélén áll egy hosszú, sárga műemlékház. Egykor a Gras- salkovichok tiszttartóinak la­kása volt, ma a hétezer lako­sú Kerepes község kultúrkom- binátja: mozi, könyvtár, szín­házterem, klub található ben­ne. Modemül berendezett ter­meiben minden este sokáig világít a lámpafény, bizonyít­va. hogy a ház valóban műve­lődési otthona ennek a növek­vő, gyarapodó községnek. Az igazgató, Vályi Nagy De­zső elfoglaltabb ezekben a na­pokban, mint máskor. Nem az ünnepek sokszínű programja miatt: az új esztendőre készül. Ötletek, javaslatok, gondola­tok és kérések fogalmazódnak reális tervekké ezekben a na­pokban: hogyan lesz a követ­kező évben, mi lesz benne az új, a más? — Kezdeném talán a szá­mokkal — mutatja a művelő­dési ház költségvetési tervét. — Évi hatvanezer forinttal dolgozunk, ebből negyvenöt- ezer az állami támogatás. Ez az összeg, tudomásom szerint, megmarad jövőre is. Hogy mi lesz akkor mégis az új? Sok minden. Az egyik például, hogy plusz ötezer forinttal in­dulunk. Ez az idei év többlet- bevétele, amit eltérően az ed­digi gyakorlattól, felhasznál­hatunk a következő esztendő­ben is. A másik: hat szakkö­rünk működött az idén, hat fi­zetett vezetővel. Januártól azonban csak négy tisztelet- díjas vezetőnk lesz, de a hat szakkör továbbra is megma­rad. összevonunk két-két szakkört, a honismeretit a fo- toszakkörrel, az ifjúsági népi- tánc-szakkört az énekkarral. A harmadik terv a legjelentő­sebb: jövőre szeretnénk saját erőnkből fenntartani ezt a mű­velődési házat, egyetlen fo­rintnyi állami támogatás nél­kül. Hogy miként gondoljuk ezt? Több elképzelésünk van ezzel kapcsolatban: a belépti­díjas rendezvények és a tan­folyamok számának növelése többek között. Aztán a már említett megtakarítások. Az első félév lesz a próbatétel időszaka. Ha fél évig sikerül állami támogatás nélkül fenn­tartani ezt a művelődési házat, akkor, úgy érzem, nyert ügyünk van. Nagy dolog az önfenntartás gondolata. Hogy mire alapoz­zák? A most búcsúzó esztendő sikereire. — Sikereink titka? Azt hi­szem az, hogy előbb a tanács, majd a termelőszövetkezet ve­zetői is felismerték, a maguk dolgát segítik, ha meghitt ott­hon lesz az épületből. A nyár elején például még nem volt sem kapuja, sem kerítése a művelődési háznak. Most van. Klubszoba volt azelőtt is, de egy rideg, kopár terem. Bú­torok kellettek bele, könyvek, játékok, televízió. A termelő­szövetkezet kilencezer forintot adott erre. A megyei tanács művelődésügyi osztálya har­mincezer forint értékben ké­peket. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa egy húszezer forintos zongorát A megyei népművelési tanácsadó rádiót, lemezjátszót. A megyei mozi­üzemi vállalat mellékhelyisé­geket építtetett és egy új fo­lyosót. Az eredmény: kétszázötven állandó tagja van a különböző szakköröknek. A nyugdíjasok klubját hetven-nyolcvan öreg látogatja rendszeresen. Száz­nál több fiatal vesz részt min­den ifjúsági klubfoglalkozáson. — Tudja milyen nagy dolog ez? A fiatalok többsége Buda­pesten dolgozik. Zsebében a bérlet. Fél óra alatt a főváros­ban van. Pénzébe sem kerül. Es válogathat kedvére szín­ház, mozi, múzeum, tárlat, hangverseny, vagy éppen tán­cos étterem között. Mégis, egy­re többen keresik nálunk a szórakozást. Keresik és megta­lálják. Táncolhatnak, játszhat­nak, a tánc szünetében nem­egyszer az irodalmi szakkör tagjai mondanak verseket, mutatnak be rövid jelenete­ket. Tánc előtt ismeretterjesz­tő előadás, vagy ankét. így válik vonzóvá, sokszínűvé, tartalmassá egy-egy klubfog­lalkozás. Mert a termelőszö­vetkezet, meg a többi intéz­mény nemcsak azért adta a pénzt, a lemezjátszót, a zon­gorát, hogy legyen hol táncol­niuk a fiataloknak. Azért is. Meg azért, hogy közben szóra­kozva tanuljanak, művelődje­nek. Formálni, művelni az embe­reket — ez a művelődési há­zak feladata. A legkülönbö­zőbb módokon. Lehetőleg úgy, hogy akik részt vesznek a ren­dezvényeken, ne érezzék te­hernek azt. Kerepesen megta­lálták ezeket a módokat. — Az asszonyok-lányok klubját eddig is sokan láto­gatták. Most azt tervezzük, hogy kézimunkaklubbá ala­kítjuk át. Akik eljönnek, be­szélgetés közben kézimunkáz­hatnák, szakképzett vezető irányításával. Hasznos időtöl­tés lesz ez is. Hasznos időtöltés. Ezt céloz­zák a különböző tanfolyamok is. A szabás-varrás tanfolyam­nak esztendőről esztendőre minőig sok a látogatója. Az iskolai szünidőben tánc- és il­lemtan-tanfolyam nyílik az ál­talános iskolák nyolcadikos diákjai számára. Nagy népsze­rűségnek örvend a termelőszö­vetkezeti tagok háziipari tan­folyama is. — A tanfolyamok körét most bővíteni szeretnénk. Há­rom új ■ tanfolyam indítását tervezzük. A művészet az iparban elnevezésű tanfolyam asztalosipari tudást nyújtana. Sokan barkácsolnak odahaza, őket szeretnénk ezzel segíteni. Egy másik tanfolyamunkon meg azokat, akik a kovácsolt­vas tárgyak készítését kíván­ják elsajátítani. És gondolunk azokra is, akiknek hobbyja a fúrás-faragás: a kertekben sok a gyümölcsfagyökér — értékes tárgyakat lehet készíteni azok­ból. Az elmúlt esztendő a barát­ságos otthon megteremtésének időszaka volt. Ezzel egy időben bővült a művelődési ház ható­köre, megnőtt látogatottsága. Az új esztendő legfőbb felada­ta — a gazdasági önállóság megalapozása. Nem kis fel­adat. — Szeretnék szépen, ered­ményesen búcsúzni a népmű­velési munkától — mondja csendesen a művelődési ház igazgatója. — Hatvan eszten­dős elmúltam, tetszik-nem tet­szik, közel a nyugdíjas ember élete. Ügy szeretném átadni majd ezt a művelődési házat utódomnak, hogy minden ál­lami támogatás nélkül is gaz­dag tartalommal legyen tele. Ha ez sikerül, megérdemelt lesz számomra a pihenés. Prukner Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents