Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

Száztíz helyen várják a vendégeket Vasárnap délután ötkor zárnak a presszók Szilveszterkor: korhelyleves és zene mindenütt Még néhány nap és itt az év vége, de előtte még kedves ün­nepek, felnőttnek, gyermeknek egyaránt. Mit jelent ez a Ven­déglátóipari Vállalatnak? Er­ről érdeklődtünk Forgács Ist­ván áruforgalmi osztályvezető­től. — A városban húsz mázsa karácsonyi beigli várja gazdá­ját. A járásban ugyancsak ennyit adunk el. Nyilván az is sok olvasót érdekel: Ádám—Éva napján, vasár­nap délután öt óráig tar­tunk nyitva mindenütt, hogy alkalmazottaink hazaér­jenek gyertyagyújtásra. Hét­főn és kedden, karácsony két napján legtöbb presszónk és éttermünk éjfélig, illetve szom­bati nyitvatartás szerint lesz nyitva. Hogyan lesz szilveszterkor? — Italokban, ételekben fel­készülve várjuk az óévet bú­csúztató vendégeket. Márkás italokat rendeltünk. Például adunk majd minőségi palacko­zott borokat, hogy csak néhá­nyat említsek: tokaji hársle­velűt, egri bikavért, badacso­nyi olaszrizlinget, zöldszilvá- nit... — Megérkeztek a szilveszter éjféli pezsgők is, kül- és bel­földi van a raktáron — elég. További „meglepetés”, hogy szilveszter éjjelén azokon a szórakozóhelyeken is lesz zene, ahol év közben nincs. A zenész szakszervezettől kér­tünk zenészeket szilveszter éj­jelére. — Éttermeinkben malacpe­csenye, korhelyleves várja a vendégeket. S minden szórako­zóhelyen tombola lesz, ahol malacot sorsolunk. Hogyan kezdik az új évet? — Leltárral. Január elsején és másodikén minden üzle­tünkben meg kell lennie az év­végi készletfelmérésnek. Igyek­szünk ezt úgy megoldani, hogy lehetőleg ne zavarja a vendég­látást. Éppen ezért elsején csak üzleteink egyharmadábdn leltározunk, és másnap — ek­kor a tapasztalatok szerint ki­sebb a forgalom — vesszük fel a leltárt a többi helyen. Ez azonban még odébb van. Előtte még itt a karácsony és a pezsgés, dudás szilveszter, zenével, tánccal. (b.) Vác szállodája A Magyar Nemzet december 17-i számában Illés Sándor megállapította, hogy a szülővá­ros szeretetén kívül mindenki­nek tennie is kell valamit vá­rosáért. A magamfajta tanár­embernek anyagiak nem áll­nak korlátlanul rendelkezésére, de javaslatokkal többször igye­keztem városunk szépítéséért, és látogatottságáért munkál­kodni. Most is lenne egy javasla­tom, egy sajnálatos esettel kapcsolatban. A váci mezőgaz­dasági technikumban felnőttek a váróterem? vizsgáztak szombaton. Egyi­küktől, a sikeres vizsga után megkérdeztem, hogy miért olyan fáradt? A felelet meglepő volt. Ki­derült, hogy 120 kilométerről jött a váci vizsgára, de szállást sehol sem kapott. A vasúti vá­róteremben töltötte többedma- gával az éjszakát, és bizony nem sokat aludt. Városunk fejlesztési tervé­ben egy szálloda építése is sze­repel. Nem lehetne ezt kissé meggy or sí tani? Galambos Ferenc VÁCI UAPLfl A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1967. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Elsőnek a váci üzemek közül a DCM teljesítette idei tervét Dunckeszi vendége volt HIDAS ANTAL Író Szerdán délután a Dunake­szi Községi Művelődési Ott­honban Hidas Antal Kossuth- díjas költő és író találkozott olvasóival. Nagy szeretettel fo­gadták a 68 éves szerzőt, aki­nek emberi és írói sorsa ösz- szefonódott a párt- és a mun­kásmozgalom történelmi múlt­jával. A találkozó során rövid mű­sort adott az Uray György ve­zette helyi irodalmi színpad. leket 18 holddal több? Húszezer tonna cement terven felül A verseny csillagai a szocialista brigádok Szerdán reggel — szinte per­cekkel azután, hogy a váci üzemek lapunk hasábjairól ér­tesülhettek a váci Izzó két üzemének éves tervteljesíté­séről — szerkesztőségünk te­lefonján a Dunai Cement- és Mészmű Vállalat jelent­kezett. Az ország legnagyobb cementgyára hivatalosan be­jelentette, hogy december 19-én, kedden silóba került a 840 ezredik tonna cement, és ezzel a DCM teljesítette az 1967. évi tervét. Az év hátralevő részében előreláthatólag még mintegy húszezer tonna cementet gyár­tanak. Ez a mennyiség nem­csak népgazdasági szempont­ból jelent komoly többletet, hanem a gyár szempontjá­ból is nagy jelentőségű: a gyár az év végére csaknem dup­lájára emeli a jubileumi vállalás tonnáit. — A kimagasló eredmények­ben — mint mondották — döntő tényező volt a szocialista brigádok új alapra helyezeti versenymozgalma, mely nem­csak a mennyiségi, hanem a minőségi és gazdaságossági termelési mutatók magasabb színvonalát eredményezte. A mind országos, mind vá­rosi szempontból örvendetes eredményekhez hozzájárult a gyár műszaki és tömegszer­vezeti vezetésének választé­kosabb, szervezettebb terme­lést segítő tevékenysége. A DCM egész munkaközösségét nemcsak azért illeti elisme­rés, hogy a váci üzemek között ők teljesítették elsőnek idei tervüket — hat nappal a vállalt határidő előtt, hanem azért is, mert idén 120 ezer tonnával több ce­mentet gyártottak, mint az elmúlt évben. Lapzártakor érkezett: A hajógyáriak is „szilvesztereznek' mar! Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy tegnap, december 20-án a Magyar Hajó- és Da­rugyár váci gyáregysége is befejezte idei tervét. Miskai Ferenc igazgató azt is kö­zölte, hogy a terv 65 száza­lékát kitevő exporttervet már egy nappal korábban, decem­ber 19-én teljesítették, meg­előzve egy nappal a jubi­leumi munka verseny ben vál­lalt december 20-i határidőt. A Szovjetunióba, Csehszlová­kiába és Nyugat-Németor- szágba irányuló exportjuk ke­retében tengeri mentőcsóna­kokat, különböző hajófelsze­reléseket és ■fnotorkerékpár- oldalkocsikat szállítottak. tf. 1.) Csehszlovákiába akart disszidálni... Az adóssága elől menekült A Derecskei-dülő mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne lássunk valamiféle toldást, építést a hajógyár telepén. Amióta létezik a Magyar Ha­jó- és Darugyár váci telepe, azóta állandóan növekszik, bő­vül. Kérésükre a városi tanács végrehajtó bizottsága most újabb 18 holdnyi területet jut­tatott a hajógyárnak, az üzem bővítéséhez. HALÁL A KÚTBAN Szörnyű tragédia történt Szódon. Zachár Ferenc, 31 éves sződi lakos nővére házában a disznóölésnél segédkezett. Munka közben kiment az ud­varra, hogy húzzon egy vödör vizet. A bentiek egyszerre vér- fagyasztó segélykiáltásra lettek figyelmesek. Zachár vízhúzás közben a síkos talajon meg­csúszott és a kútba zuhant. Hiába volt az azonnali segít­ség, már csak holttestét tud­ták kiemelni a mélyből. A 46 éves Imre László til­tott határátlépés kísérlete miatt került a járásbíróság elé. Kölcsönkéréseivel hatalmas adósságba keveredett és nem tudott a hitelezőinek fizetni. Ügy tervezte, hogy Csehszlo­vákiába szökik és eltűnik a pénzt visszakérők szeme elől. Szobig nem volt útjának sem­mi akadálya, ott azonban gya­núsan viselkedett és a határőr­ség igazoltatta. Előállították és Imre László beismerte útiter­vét. A tárgyaláson két hónap szabadságvesztésre ítélték, an­nak végrehajtását azonban há­romévi próbaidőre felfüggesz­tették. Ingyen jogi tanácsadás December 21-én, csütörtökön, délután öttől hat óráig dr. Csö­mör János, a váci ügyvédi munkaközösség tagja ingyenes jogi tanácsadást tart a Lenin úti párt- és tömegszervezeti székház I. emeleti üvegtermé­ben. 1400 igénylőből és 80 életveszélyes házból kik kaptak lakást iáitus 1-e óta? Díszes ruhában és bőrpapuccsal... Honfoglaló magyarok Vác környékén A római—hun hatalomvál­tást vidékünkön sem tekint­hetjük a népvándorlás kezdeté­nek. A barbárnak nevezett né­pek beözönlése már előbb meg­kezdődött, s ez a magyar hon­foglalással sem fejeződött be. A kunok és a tatárok bejöve­tele semmiben sem különbözött a korábbi népvándorlástól. Azt a tényt, bogy a magyar­ság végül is itt alapított álla­mot — más történelmi tör­vényszerűségek magyarázzák. A magyar honfoglalók nagycsaládokon alapuló törzs- szövetségben éltek és nomád ndeg-pásztorkodással foglal­koztak. Ezen felül rendelkezé­sükre állott a hadizsákmány, mint a többi népnek ebben a korban. így volt lehetséges —, és ebben a kutatás ellentmond a híres Feszty-körképnek —, hogy még a közrendű magya­rok is növénymintákkal díszí­tett ruhában és börpapucsban díszes lószerszámmal, lovon jöttek. Ez akkor nem volt lu­xus. De nemcsak a férfiak, hanem a nők is, akik a férfiak hosszú pongyolaformájú ruhá­jával ■ ellentétben nadrágban ültek a nyeregben. Kocsin csak a kis gyermekek és az egészen öreg asszonyok jöttek. A tudomány ma már nem vitatja, hogy a magyar honfog­lalók sok szempontból — a többi keleti nomád néphez ha­sonlóan — mcgasabb műveltséggel rendelkeztek az akkori nyugati népeknél. Az avarok és a magyarok kultúrája különösen kiemelke­dő volt. Ezt bizonyítják többek Magyar nő a honfoglalás korából közt a magyar társadalom nagycsaládi-törzsi szervezetén belül kialakult formaságok, az akkori időkben elsőrendű tech­nikai eszközök, mint a vissza­csapóíj, a keleti nyereg, a kengyel, az alsóruha, a fegy­verkovácsolás, az iparművé­szeiben a rekeszes-zománc, és a még Bizáncban is ismeretlen sodrony-zománc; a férfi-női egyenlőség, mely a magyar honfoglalóknál — a kutatások szerint — nemcsak az akkori nyugati népekét, de a legtöbb keleti népét is felülmúlta. Környékünket a Megyer törzs szállta meg: a vezértörzs, melynek nevéből a magyar szó is származik. Szállásterüle­tük északi határa valamivel Vác alatt volt, mert itt az er­dős hegyekhez szokott szlávok' laktak, míg a magyarok a megszokott sík területekhez ra­gaszkodtak. Természetesen az avarokhoz hasonlóan kiterjesz­tették gazdasági-politikai és katonai ellenőrzésüket a már letelepült földműves szlávok- ra, de kiirtásukra éppúgy nem gondoltak, mint erőszakos be­olvasztásukra. Gazdasági-tár­sadalmi, végső fokon történel­mi törvényszerűségeknél fogva az összeolvadás házasságok formájában következett be vi­dékünkön is. Mindezt bizonyítja az is, hqgy Vácról és környékéről a honfoglalás kezdeti időszaká­ból lelet nem került elő. Viszont a 900-as évekből — tehá. még a magyar államala­pítás (1000) előttről, de már a szíávokkal való összeolvadás idejéből — valók a rádi és a pénei sírleletek, a csfizögi le- léíT'továbbá a pomázi, szent­endrei és szobi sirökT "Ezekben a temetőkben nem volt több 30 —30 sírnál, mert nagy, családi temetők voltak. Abban az idő­ben Vác területén még erdősé­gek voltak, így valószínű, hogy a síkságot kedvelő magyar honfoglalók nyomai a jövőben sem kerülnek elő városunkban\ Stefaits István, múzeumigazgató Legutóbb júniusban tájékoz­tattuk a közönséget az első félévi lakáskiutalásokról. A második félévben most köz­lünk először tájékoztatót, mert eddiig állami lakásokat nem utaltunk ki, a többi kiutalások pedig — csekély számuk miatt — nem voltak számottevőek. Második félévi intézkedé­seink során a 100-as névjegy­zékben szereplők közül Ko­csis János (Széchenyi u. 10.) és Kovács Károly (Mária utca 7.) kapott lakást. Bérlőkijelölési jogával élt Balogh László részére a váci helyőrség parancsnoksága a Csuka-telep 3. szám alatt; a váci börtönparancsnokság Vin- kó Lajos (Széchenyi u. 38.) és Liszek József (Burgundia u. 3.) javára; a járási tanács Pely­hes Gyuláné (Törökhegyi u. 6.) és a rendőrfőkapitányság Filker Bertalan (Űrhajós utca 0.) javára. Bírósági végzés alapján át­írás történt Bross Sándorné (Április 4-e tér 35.), Bangó Gyuláné (Csikós József u. 16.) részére. Bérlőtársi kiutalást kapott — elhalálozás következtében — Égi Pál (Csikós József u. 47.). Személyi tulajdonban lévő, de tanácsi rendelkezésű lakás­ban — mint egyenes ágbeli rokon részére — Szepesi János (Mária u. 8.), Kurdi Lászlóné (Cházár András u. 10.) nevére utaltunk ki lakást. Romos és életveszélyes volt Vadkerti József lakása (Petőfi utca 10.) részére megfelelő lakást utaltunk ki. Elhalálozás fo'vtán jutott la­káshoz Kisparti Erzsébet (Rádi út 14). Romos és szükséglakásnak sem megfelelő helyiséget állí­tott helyre saját költségén Molnár Lajos (Csikós József u 8.) és Nagy Imre (Quell Ru­dolf u. 7.). Lakást cserélt a második fél­évben Miklósi Sándor is Ka- '"/ika Zoltán. Tóth Károly és Kalocsai István, Iván Fércre és Ruitás Jánosné. Ólai F^-enc és Fehér Rafael, Molnár Gyu­láné és Kozma Péter, Laczkó Jenő és Markovics Tibor, Zár­ka Béláné és Kleiner Ferenc, Kérdő Rozália és Szathmári Gyula, Galba Jánosné és Bar- talis Sándorné, özv. Szeder Istvánné és Holecz Ferenc, Hajdú Györgyné és Halmai Jó­zsef, Maród János és Lukács Ferenc, valamint Gyurkovics Anna és Halmai József. Fentiek alapján látható, hogy a napjainkban is nyil­vántartott 1400 lakásigénylő és mintegy 80 életveszélyes lakás számához viszonyítva milyen csekély lehetőségek állnak a tanács rendelkezésére, még a legsürgősebb problémák meg­oldására is. Dr. Szamosvölgyi Alfréd lakásügyi osztályvezető Még egyszer az eltűnt májról Okkal vívta ki a vevők haragját November 22-én közöltük Vér Imre, Géza király téri olvasónk levelét, amelyben azt panaszol­ta, hogy a 71. számú húsbolt az előző napi záráskor oda­szállított májat — hallomása szerint — nem mérte ki, a másnap, nyitás előtt ott vára­kozóknak sem. A Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat válaszlevelében arra hivatko­zott, hogy az említett májból a Forte-gyár és a Rákóczi téri óvoda kapott. Így a vásárlók részére mindössze négy kiló máj maradt. Ezt a magyarázatot nem 1ar- tottuk kielégítőnek és a népi ellenőrzés segítségét kértük a panasz tisztázásához. A NEB kérdésére a boltvezető azt a tá­í jékoztatást adta, hogy egy böl­csőde vitte el az árut. Bármelyik közületi csoport­hoz került a máj, megállapít­ható, hogy a Széchenyi utcai 71. húsbolt nincs kijelölve kö­zületi árusításra. A pártbizott­ság kezdeményezésére azért nyitották, hogy segítse a közel­látás javítását. Semmiképpen sem helyes, nogy nyílt árusítású üzlet kö­zületi rendeléseket elégít ki. Ezzel, okkal vívja ki a vevők haragját. Az üzlet kiemelt bolt — legutóbb is háromszor annyi zsírszalonnát kapott, mint a többi hentesüzletek — éppen ezért kellene maximáli­san kielégítenie a vásárlók igé­nyét. —a­Hétszer adtak életet Megajándékozták a véradókat A Kötöttárugyár Vöröske­reszt szervezete megrendezte a véradók találkozóját. A fe­hér ágyak helyett most fehér asztalnál találkoztak itt azok, akik minden évben adnak vért — dr. Fenyves Istvánnal, a vérellátó-szolgálat főorvosával és Bitter Antalné járási Vö- rö-keresz-titkárral. Oszlár László párttitkár rö­vid bevezetője után dr Feny­ves István mondott a sok-sok beteg nevében köszönő szava­kat. Ezután osztották ki a hét­szeres és ötszörös véradóknak; Nyíregyházi Andrásáé és Roz­inán Lajos hétszeres, lgnácz Istvánné, Szűcs Lajosné, Ta­kács Gézáné. Nagy Ferencné, Gyarmati Margit, Fajta Jó­zsefiig, Kövesdi Lászlóné és Lajtár Istvánné ötszörös vér­adóknak, az üzem ajándékait.

Next

/
Thumbnails
Contents