Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-21 / 301. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA > CEGLÉDI JÁRÁS ás CECj XI. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM 1967. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Gazdag választék, divatos árok, jó kelmék Női fehérneműben „görögös" a divat mekfehérnemű-osztály bonyo­lítja le. — Jut-e elegendő vásárolni- való az utolsó napokra is? — Sok szép külföldi hol­mi talált gazdára — vála­szolja a fehémeműosztály vezetője — legkapósabbak a görög fazonú női fehérne­műk. Alaposan megcsappant férfiingkészletünk is, az in­gekhez eddig több száz nyak­kendő „kelt útra”. Megnyug­tatásul: az ezután vásárolni szándékozókhak is bő vá­laszték áll rendelkezésükre. Textilfélékből is sokféle van. Ezt hallottuk az áruház töb­bi osztályán is. A cipőbolt vásárlói szintén elégedetten távoztak. A női csizmákból még mindig gazdag a válasz­ték, s az eddig hiányolt tűsarkúkból is. A játékboltban hallottuk: az idén a drágább, de ötletesebb játékokat keresik, amelyek­ből nincs is hiány! Több száz baba, társasjáték lapul A megszokott vasárnapi ut­ca képe ugyancsak megvál­tozott: az ezüstvasárnap nyit­va tartó üzletek forgalma azonban semmit nem ron­tott az ünnepi hangulaton. Ünneplőbe öltözött házaspá­rok, férfiak, nők csomagok­kal megrakottan járták az üzleteket. Kevés ember akadt ezen a napon, aki nem „ka­rácsonyi csomagot” cipelt volna. Hogy legtöbbjük ter­mészetesen gyerekörömöket vásárolt, ez lehet az oka an­nak, hogy az üzletekben és az utcán feltűnően kevés gyerek volt látható ezen a napon, A földművesszövetkezeti áru­ház minipavilonjaiban min­dennap türelmesen várakoz­nak a vásárlók. Türelmesen, mert az osztályok kiürült pol­cait pillanatok alatt fel- töltötték az áruval bő­velkedő raktárból. Azt is megfigyelhettük, hogy a legnagyobb forgalmat mos­tanában a férfi-, női és gyér­már a szekrények mélyén, sok sípuióverrel, sporttáskával együtt. Az illatszerbolt ve­vőiközönsége változott nap­jainkban: most inkább a férfiak keresik a polco­kon a díszes csomagolású piperecikkeket, legszívesebben a komplett — parfümöt, szappant, pudert tartalmazó — dobozokat vá­sárolják. S mit mondanak a vevők? — Van minden, csak a pénz­tárcánk bírja! (csat—) Holnap délelőtt; városi tanácsülés Holnap délelőtt a városi ta­nács nagytermében 9 órakor megkezdődik az év utolsó ta­nács ülése. Kürti András vb-elnök a le­járt határidejű határozatok végrehajtásáról tesz jelentést, majd a városi és járási népi ellenőrzési bizottság következő félévi munkatervét terjeszti Széchenyi János NEB-cInök a tanácstagok elé. Beszámoló hangzik el a pénzügyi állandó bizottság idei munkájáról, végül egyéb ügyekről tárgyal a tanács. ÚJMÓDI BETLEHEMEZÉS Moszkvában Sehetnek májú» 1-én Az Ifjúsági EXPRESSZ 11 napos szovjetunióbeli utazásra ad lehetőséget a ceglédi járás fiataljainak: április 25-től má­jus 5-ig moszkva—leningrádi útra jelentkezhetnek az érdek­lődők. A túra részvevői május elsejét Moszkvában töltik, és részesei lehetnek a nagy ün­nepség-elvnek. A jelentkezése­ket a KISZ járási bizottságára kell küldeni. Jelentkezni ja­nuár 31-ig lehet 400 forint elő­leggel; Az utazás további költ­ségeit indulás előtt két héttel csekken kell befizeti. Kiben mi rejlik? Tornásztoborzás BIZTATÓ KEZDET A „SZÜLŐFÖLDÜNK" SZÁRNYÁN messze röppent a hírünk A szép fotókhoz százak zarándokolnak A vasárnapi megnyitó óta nap, mint nap százával jönnek a látogatók az öt világrész fo- toművészete című tárlatra. Nem is csoda, -hogy ekkora népszerűségnek örvend ez a kiállítás, amelyről vasárnap este a tv is beszámolt. Itt a városban jó hírét keltik azok is, akik már megtekintették, így mások is kedvet kapnak, hogy felkeressék a január el­sejéig nyitva tartó tárlatot. Külföldre is eljutott már a Ceglédi siker híre, a Szülőföl­dünk című — külföldön élő magyaroknak szóló — rádió adásban hangzott el interjú Tóth Istvánnal, a Ceglédi Fo- toklub elnökével. A járás községeiből sokan bejegyezték már a vendég­könyvbe nevüket, de jártak itt a szomszédos Nagykőrös, Szol­nok és Kecskemét mellett még a távolabbi Debrecenből is. Az elkövetkező napokra szintén jelezték vidéki csoportok ér­kezését. A helybeli iskolák diákjainak is szép élményt nyújt az öt világrész fotómű­vészeié. ÖT VILÁGRÉSZ FOTOMŰVESZETE KIVONULÁS äpS.?;-V'Vy.'f Toto: Antonio Persico (Italia) Szombat délután a gimnázi­um tornatermében rendezte meg a Ceglédi Építők SE tor­naszakosztálya, az általános iskolások tehetségkutató ver­senyét. A válogató bizottságban a tornasport szakemberei élénk érdeklődéssel fürkészték a kis diákokat: kiben mi rejlik? A sok ügyes gyerek közül 30 lányt és 20 fiút választottak ki, hogy a januárban megin­duló tornaiskolában megkezd­hessék velük a részletes edzői terv .szerinti munkát. A tor­naszakosztályba ezután csak azok kerülhetnék, akik az elő­zetes tornászképzésben részt vesznek és ott jó eredményt érnek el. Kürti Béla edzőt a „tobor­zás” eredményéről kérdeztük: — Mi a válogató bizottság véleménye a kiválasztott gye­rekekről? — örvendetes, hogy vala­mennyi általános iskolából ke­rültek be gyerekek ebbe a központi csapatba. Megismer­tetjük velük a torna szépségét, előnyét, nagy akaratformáló erejét. Bíztató az indulásunk, ami azt bizonyítja, hogy az ál­talános iskolákban folyó kü- löntorna-oktatás jó kezekben van. Sok kislány és fiú ott , szerette meg a tornát azok kö- zül is, akik most kerültek be központi csapatunkba. A válogató bizottság véle­ménye szerint van tehát te­hetség bőven, most már az il­letékes járási és megyei sport­hatóságokon a sor, hogy az ok­tatás megindulhasson. Bujáki Gyula Vietnami szolidaritási napok Tegnap délután három óra­kor ünnepélyes műsort tartot­tak a járási KlSZ-alapszerve- zetek VIT-körei a KISZ ceglé­di járási bizottságán a vietna­mi szolidaritási napok alkal­mából. ELSŐ LETT AZ ÁB-FIÓK Az Állami Biztosító ceglédi fiókjának alkalmazottai ered­ménnyel vettek részt az 50. év­forduló tiszteletére rendezett versenyen. Nagykáta és Monor előtt a tíz fiók közül elsők lettek a megyében. Felettese­iktől átvették az első díjat és a vele járó jutalmat. Este hat óra. Élesen felberreg a csengő. Az előszo­ba ablaka gyer­meki-e j árnyéko­kat vet befelé. Izgatott suttogás. No — gondolom — megjöttek a betle- hemesek. A feltá­rult ajtó előtt há­rom tíz év körüli maszatos gyerek. Az egyiknél fű­rész, a másik jó­kora baltát szo­rongat a kezében. A harmadik a szó­vivő. — Néni, nem lenne a ház körül egy kis fűrészelni való fa? — Régen betle­hemmel jártak ilyenkor! — mon­dom meglepetten, mire az egyik: — Ugyan néni! — legyint fitymá- lóan. — Tavaly meg tavalyelőtt csináltuk, de már akkor sem enged­tek be minden­hová ... Pedig szép kis ládikót fabrikáltunk. Nagyanyám ide­adta összes szent­képeit. Gyertya helyett zseblám­pával világítottuk ki, de így se volt érdekes. Talán még falun menne ez az üzlet, de itt, a városban... — De így meg dolgozni kell? — Hát az biz­tos! De tudja, mi ebben a jó? Ha nincs fűrészelni vagy vágni való, onnan sem enged­nek el bennünket üres kézzel... Megértettem. És én is meghódol­tam a szerszámok előtt három szép piros almával. Gyorsan elinaltak. A következő ajtó­ból még hallot­tam: „Na, öregem, ráfázunk, ha itt lesz meló." De azért be­csöngettek. (cs-i> Munkájáért ki-ki felelős ..Megágyazlak“ a darunak Olajat öntöttek a tűzre és kutat fúrattak Az építőbrigád az új tmk- és asztalosműhely építését végzi Ha kell, hát az egész üzem egyetlen építőbrigáddá ala­kul! — Ezt tapasztalhatták az elmúlt hetekben a Talajjavító Vállalat ceglédi gépüzemében. Marósok, esztergályosok, sze­relők fogtak lapátot, hogy be­tonágyat készítsenek a forgá­csoló zászlósdaruja alapozásá­hoz. Az új gépnek mindenki örült. Hát hogyne: nem kell tovább birkózni a mázsás munkadarabokkal gépre eme­léskor — ezután elvégzi a da­ru a munkát. De nemcsak ez a változás történt a vállalatnál. Egész sor új műszaki in­tézkedés történt. Valamennyi a termelékenység növelését szolgálja — és egy­ben a minőség javulását is, hi­szen ezután személy szerint mindenki felelős lesz saját munkájáért. December elejétől szakosítottan dolgoznak a mű­helyekben, ahol a DT—54-esek fődarabjait gyártják és elősze­relik. Bővült maga az üzem is. Fedél alá került a tmk és az asztalosműhely, a helyiségeket olajtüzelésű be­rendezéssel fűtik. Üj kutat fu­ratnak, hogy ivóvizük az egész­ségügyi követelményeknek megfeleljen. A most fúratott 192 méter mély artézi kút vi­ze minden célra megfelelő. Irta és fényképezte: Jakab Zoltán HATARUNKBAN 200 évvel ezelőtt körülbelül 500 telkes jobbágy 2500 hold szántót mű­velt. Jószágúllományuk nagy­jából számítva másfél ezer ló, ugyanennyi fejőstehén és har- madfélezer igásökör volt. Sze­repel még az összeírásokban több mint hatezer, „tavalyi borjú” is. Nem tartjuk való­színűnek, hogy a megelőző év­ben minden tehén négyes ik­ret ellett volna. Talán a „tava­lyi” jelző arra mutat, hogy az a borjú már az előző évben is megvolt, és egyik-másik már akkor is öreg lehetett. Járlat- levéllel akkor még nem fog­lalkoztak. Sok borjú szárma­zási helyét nehéz lett volna ki­nyomozni. A CEGLÉDI JOBBÁGYOK a füves területekből i.-inaen évben 4—500 holdat szántónak feltörtek. A tehén- és igás- ökör-állományuk is gyarapo­dott évente száz-száz darab­bal. A fokozódó igaerőszükség- letet részint a kiskunsági, ré­szint a tiszántúli behozatal­ból fedezték. A jószágbehozatal útja a be­szerzési hely légvonalbeli tá­volságának elérhette a két­szeresét, sőt esetleg az ötszörö­sét is— a vételár rendezésétől függően. Voltak esetek, amikor egyes útba eső városok köz- biztonsági szerveit tanácsosabb volt messzire elkerülni mind­azoknak, akik ellenszolgáltatás nélkül szerezték be a távoli gulyákból a ceglédi jobbá­Régi betyárok, mai bűnözők így oknak olcsón eladott jószá­gokat. KERÜLŐ UTAKON még a múlt század második felében is hoztak városunkba bizony­talan származású jószágokat. Érthetetlennek találjuk, hogy analfabéta emberek, több napi járóföldről, térkép ismerete nélkül, útjelző táblák nélkül, a legkacskarir.gósabb vonal­ban haladva, hogyan találtak Ceglédre. Eltűnődünk rajta, hogy sohasem buktak le. Éve­ken át folytatták mesterségü­ket, amiből idős korukra jó­módot, tekintélyt tudtak ma­guknak szerezni. Apró emberke voltam, ami­kor három kiöregedett „első osztályú rabló”-tól nagyapám feddő hangon kérdé: „Nem furdalt benneteket a lelkiis­meret, amikor elhajtottátok a más jószágát?” — NÉZD ÖCSÉM — vála­szolták neki — azok a birto­kok, amiket mi legsűrűbben meglátogattunk, valamikor a Rákóczi-családé voltak. Azok elkobzói nagyobb betyárok ná­lunk, és az elfogadói nagyobb orgazdák, mint a mi vevőink. Sokszor éreztük mi, mintha tüske szúrná az oldalunkat. Különösen ha űzőbe vettek bennünket. Viszont ugyan­akkor azt is éreztük, hogy azok a magas rangú betyárok a kihegyezett petrencerúd szurkálását érdemelnék meg. Az ismerős betyárjaink — magyarázta később nagyapám — a szürke dolmányos varjak taktikájával dolgoztak. Eze­ket a madarakat kálvinista varjaknak is hívták, mivel a böjti napokon ettek legtöbb húst, ellentétben a talpig fe­kete viseletben járó vetési — népd nyelven mondva — pápis­ta varjúval, amely húst csak kényszerhelyzetben eszik. A szürke dolmányos varjak pá­rosával látogatják meg a csir­kés kotlót. Az egyik leszáll a csirkéktől 10—20 lépés távol­ságra és elkezd éktelenül ká­rogni, majd ugrabugrálni a várakozó kotló előtt. Ugyan­akkor a párja az ellenkező irányból csendesen lesurran a magukra hagyott csirkék közé, és elcsen egyet-egyet közülük, így csinálták a mi betyárjaink is. Ketten-hárman gyorsjára­tú lovon nagy füttyögés és kurjongatás között a nyíltabb terep felől megközelítették a legelő gulyát. Majd megfuta- modásukkal a gulyásokat boj­tárjaikkal, kutyáikkal együtt messzire elcsalták a nyájtól. Ugyanakkor a többi betyár a rejtekhelyről rárohant az őri­zetlenül maradt nyájra, an­nak egy részét elszakítva, a zsákmánnyal együtt az ellen­kező irányba elvágtatott. Ha naplementéig nem akadtak nyomukra, akkor a vakmerő vállalkozás sikerült. A MI IDŐNKBEN is van­nak még bűnöző emberek. A betyár elnevezéssel azonban ne sértsük meg őket, amikor azt sem tudjuk, hogy az azonosí­tás ellen a sírban porladó régi bűnözők nem tiltakoznának-e. Mert hiszen mondhatunk a régi betyárokról sok rosszat. De nem biztos, hogy képesek volnának a dolgozó emberek kerékpárjáról lecsavami a di­namót, vagy összetörni a Be­nin-park villanykörtéit, avagy az ágyban fekvő féllábú rok­kant háztáji kukoricáját disz­nókkal összeroncsoltatni. Nem volna szívük sikkasztani a kö­zös gabonából sem. Valószínű, hogy a képesújságok fedőlap­jaira kívánkozó fiatal hölgye­ket sem ■vinnék ki az erdőbe, hogy ott őket hiányos öltö­zetben lefényképezzék. Meny­asszonya sem volna mind­egyiknek öt-hat. A JÖVÖ NEMZEDÉK boldo­gulásának anyagi feltételeit a gazdasági fejlődéssel, az erköl­csi feltételeit pedig jó példa­adással segítjük elő. Ismerjük el és ismertessük el minden­kivel annak a régi mondás­nak örökérvényű igazságát, hogy nehezebb a becsületes élet, de jobb. Egy tanyai öreg paraszt l

Next

/
Thumbnails
Contents