Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
Q 1367. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Megkezdte tanácskozását az országgyűlés Az új magyar-szovjet szerződés törvénybe iktatása Szerda délelőtt 11 órakor megkezdte tanácskozását hazánk legfőbb törvényhozó testületé, az országgyűlés. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. Az ülést megnyitó Kállai Gyula, az ország- gyűlés elnöke kegyeletes szavakkal emlékezett meg dr. Münnich Ferencnek, Fejér megye országgyűlési képviselőjének, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kimagasló egyéniségének elhunytáról. A kegyelet szavaival emlékezett meg Kállai Gyula, dr. Török Lajos, Zala megye képviselőjének, a Zala megyei Tanács vb-elnökének elhunytáról is. A képviselők néma felállással adóztak dr. Münnich Ferenc és dr. Török Lajos emlékének, s az országgyűlés jegyzőkönyvében is megörökítette emléküket. Az országgyűlés ezután — Kállai Gyula javaslatára — elfogadta az ülésszak tárgysorozatát, amely a következő: O A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között Budapesten, 1967. szeptember 7-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; O A Magyar Népköztársaság 1968. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgya. Ezután — napirend szerint — Péter János külügyminiszter emelkedett szólásra. Péter János beszéde A mai nemzetközi helyzetnek sajátságos eseménye az, hogy országgyűlésünk az új magyar—szovjet barátsági szerződés törvénybe iktatásával foglalkozik. Az országgyűlésnek ez az aktusa nemcsak ; a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatait érinti, hanem kihat szélesebb nemzetközi összefüggésekre is. Ebben a szerződésben — annak törvénybe iktatásában — átfogó körvonalakkal tükröződik mindannyiunk személyes sorsa, Magyarország történelmének alakulása, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió népei életének fejlődése és az az általános nemzetközi helyzet, amely a termonukleáris háborús katasztrófa és az emberiség békés, virágzó jövőjének határmezsgyéjén ingadozik! ~ ‘ • 'v' - ~Kormányunk gondos vizsgálat eredményei alapján döntött úgy, hogy a közel húsz évvel ezelőtt kötött barátsági szerzőt- «lést nem bízza az automatikus megújulás sorozatára, hanem az első húszéves ciklus lejártával új szerződés kötésére tesz javaslatot a Szovjetuniónak. A Szovjetunió kormánya egyetértett ezzzel a magyar kezdeményezéssel. így történt, hogy ez év szeptember hetedikén Kádár János és Fock Jenő elvtársak, valamint Leonyid lljics Brezs- nyev és Alekszej Nyikolaje- vics Koszigin elvtársak aláírták itt, ebben az épületben a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését Ez a szerződés az örök barátság okmánya. Azt jelenti, hogy itt, a Duna—Tisza táján, a Duna-völgyén, itt Közép- Európában nemcsak tartós, hanem végérvényes békére törekszünk, s ennek megvannak a reális alapjai. A történelemben gyakoriak a tiszavirágéltű államközi szerződések; Magyarország története is sok ilyent ismer. Ennek a mostani szerződésnek alapfogalmazványa húsz évvel ezelőtt készült, de eleven gyökerei visszanyúlnak a Nagy Októberi Forradalom, a Magyar Tanácsköztársaság, az ellenünk és a Szovjetunió ellen folytatott intervenciós háborúk idejére. Honfoglaló eleink olyan helyen telepedtek meg kényszerítő körülmények folytán, ahol az európai nagy hadiutak kereszteződnek. Most van itt igazán a lehetősége annak, hogy a nagy hadiutakat a béke útjaivá tegyük, s a nemzetközi viszályok egyik fő forrását, Közép-Európát a népek és a nemzetiségek barátságának példamutató színhelyévé változtassuk. Ez a szerződés, a Szovjetunió és Magyarország népeinek benne kifejezett örök barátsága, tartós biztosítékot nyújt Közép-Európa békés fejlődéséhez. Nemcsak az államoknak, az államok között kötött szerződéseknek is van osztálytartalmuk. Sorsuk, lé- ,tük, érvényük tartóssága osztálytartalmuk időálló képességétől függ. Ennek a mi szerződésünknek a végérvényes, a szerződés szavai szerint: örök barátsági jellegét az az új osztálytartalom adja meg, amely a Szovjetunióban és Magyar- országon, s velük együtt az egész szocialista világrend- szerben véglegesen érvényre jutott. Amiként ez a hatalmi rendszer rendíthetetlen, éppen úgy rendíthetetlen az a barátság, amelyet ez a szerződés kifejez. Ez a szerződés a nemzetközi együttműködés okmánya. A függetlenség, a szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján a gazdasági, kulturális és politikai együttműködés gazdag lehetőségeit iktatja törvénybe ez a szerződés. Azt a megbízást kaptam a kormánytól, hogy tegyek javaslatot az országgyűlésnek a magyar—szovjet szerződés törvénybe iktatására. Az elmondottak-és a képviselőtársaknak írásban átadott indokolás 3'apján kérem az országgyűlést, hogy a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést iktassa az ország törvényei közé. Péter János beszéde után Mihályfi Ernő budapesti képviselő, az MSZBT elnöke, a törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra.. A külügyi oi- zottság nevében ajánlotta az országgyűlésnek, fogadja el a törvényjavaslatot. Hárász Gyula művezető, debreceni és Szurgyi Istvánná tanítónő, Szolnok megyei képviselő beszéde után Komócsin Zoltán Csongrád megyei képviselő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. Komócsin Zoltán hozzászólása Az ez év szeptember 7-én aláirt, és most törvénybe iktatásra javasolt magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés hazánk, népünk számára összes egyezményeink közül a legfontosabb, a legnagyobb jelentőségű. A magyar—szovjet együttműködés, pártjaink, kormányaink, népeink testvéri szövetsége érezteti hatását az élet minden területén. A szerződő feleket megbonthatatlan szövetségben fűzi egymáshoz a marxista—leninista világnézet, a szocializmus és a kommunizmus megvalósításának közös nagy célja. Ez a szerződés, mint ahogyan általában az élet mii.aen területén érvényesülő magyar —szovjet baráti együttműködés, nem irányul egyetlen nép ellen sem, éppen ellenkezőleg, jól szolgálja a szocialista világrendszer országainak közös érdekeit, a társadalmi haladás, a demokrácia, a békéért harcoló erők nagy ügyét. Szerződésünk minden tekintetben összhangban van azokkal a kötelességekkel és jogokkal, amelyek abból fakadnak, hogy országaink tagjai a Varsói Szerződés szervezetének és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A világ reakciós, imperialista erőinek ötven év óta, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió megszületése óta nyíltan hirdetett legfőbb célja a szovjet rendszer, a kommunizmus erőinek megsemmisítése. Fél évszázada — és az előttünk álló évtizedekben is — a barátság a szovjet néppel, szövetség és együttműködés a Szovjetunióval szerves, élő alkotó eleme annak a harcnak, amelyet az emberiség legjobbjai folytatnak minden dolgozó ember boldogságáért, valamennyi nemzet szabadságáért, a népek közötti békéért, a szocializmusért. Ezért is fogadta országunk lakossága helyeslő egyetértéssel a szovjet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírását Ezért is tekinti valamennyi országgyűlési képviselő megtisztelő, ünnepi kötelességének az örök, meg- oonthatatlan magyar—szovjet barátság alapokmányának törvénybe Iktatását. Politikai kapcsolatainknak az a fő jellemzője, hogy a szocializmus és a kommunizmus építésének, a nemzetközi politikának és a nemzetközi munkásmozgalomnak minden lényeges kérdésében teljes az egyetértés pártjaink és kormányaink között. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok hazánk fel- szabadulásától kezdve elsődleges jelentőségűek és semmi mással nem pótolható szerepük van nagy célunk, a szocializmus teljes felépítésének elérésében. A Szovjetunió és Magyar- ország együttműködése kiterjed minden közös külpolitikai célunk eléréséért történő erőfeszítésre. Együttesen teszünk lépéseket a szocialista világrendszer fejlesztéséért, egységének helyreállításáért és megszilárdításáért, a nemzeti önállóságért és függetlenségért harcoló népek megsegítésére, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének megvalósítására. Soha a történelem folyamán nem volt, nem lehetett a magyar népnek olyan hű szövetségese, mint ma nekünk a Szovjetunió és a többi szocialista ország. Ennek a ma élő nemzedéknek jutotl osztályrészül a nagy lehetőség: a Szovjetunióval és a többi szövetségesünkkel együtt, egymást kölcsönösen segítve, országainkban felépítjük a szocialista és a kommunista társadalmat. A szocialista világrendszer közösségének erejével hozzájárulunk a kommunizmus előretöréséhez egész földkerekségünkön, s a béke ügyének győzelméhez. Az elmúlt egy, másfél év leforgása alatt a kommunista és munkáspártok körében megerősödött az egység iránti igény. A testvérpártok túlnyomó nagy többsége különösen fontosnak tartja az akcióegy- ség fokozását a vietnami nép harcának támogatásában. Napirendre került valamennyi kommunista és munkáspárt egységének, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erők egységének megerősítése az imperializmussal szemben folytatott harcban. A kommunista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozásának megvalósítása útján új szakaszt nyitott a 18 testvérpárt november 25-én nyilvánosságra hozott közleménye, amelyben javasolják a testvérpártok konzultatív találkozójának összehívását jövő év februárjában Budapestre. A magyar kommunisták számára öröm és megtiszteltetés, egyben internacionalista köte- lességvállaLás is az, hogy Budapesten kerül sor a testvérpártok konzultatív találkozójára. Pártunk Központi Bizottsága mindent elkövet, hogy jövő év februárjában jó feltételek között biztosítsa a demokratikus. kollektív eszmecsere lehetőségét, a konzultatív találkozó összes részvevői számára. / A magyar országgyűlés nem csupán alkotmányos jogát és | kötelességét teljesíti, hanem ünnepélyes keretek között előre tekint a magyar—szovjet barátság jövendő útjára, amikor törvénybe iktatja a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében, a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadom, és a Magyar Szocialista (Munkáspárt Központi Bizottsága nevében is képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. További felszólalások után határozathozatal következett. Az országgyűlés a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Az ebédszünetet követően Vályi Péter pénzügyminiszter terjesztette az országgyűlés elé az 1968. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Vályi Péter költségvetési expozéja A közvélemény mindig nagy érdeklődéssel várja a gazdasági tervekről és az állami költségvetésről szóló tájékoztatást. Különösen nagy a várakozás most, amikor széles körű, történelmi jelentőségű reformot hajtunk végre. Ismeretes, hogy a jövő év elején bevezetésre kerülő reform célja az, hogy meggyorsítsuk hazánk szocialista fejlődését. Az 1968-as év gazdasági terveinek, költségvetésének és a gazdasági szabályozó eszközök rendszerének kidolgozásakor figyelembe kellett venni azokat az aránytalanságokat is, amelyek több év során kialakultak. Közelebbről azt, hogy — a magasabb fogyasztási, felhalmozási és termelési szint miatt megnövekedett az importigény is, de az exportnövekedés ezzel nehezen tartott lépést; — a lakosság vásárlóereje gyorsan nőtt, az árukereslet a korszerűbb ipari termékek irányába tolódott el, s a termelés ezt a keresletváltozást .nem kÖMétie megfelelő ütemben; — a tervezettnél többet fordítottunk beruházásokra, mégis néhány jelentős üzem termelésbe lépése elhúzódott; a beruházások hatékonysága sem javult kielégítően. Munkánk során számolnunk kell ezekkel a problémákkal. De azzal is, hogy a gazdaság- irányítási rendszer reformjának kedvező hatásai csak fokozatosan bontakoznak ki. Az első években az egyensúlyi helyzet, a szerkezeti arányok csak lépésről lépésre fognak változni, sőt a piacon átmenetileg kisebb zökkenők is jelentkezhetnek. A költségvetési javaslat ösz- szeállításánál a szokásosnál nagyobb gondot okozott a bevételek és kiadások összehangolása, mert a reform kezdetén a szükséges nagyobb vállalati önállóság feltételeit a költségvetés terhére lehetett csak megteremteni. A költségvetés egyensúlyának javítására megfelelő erőfeszítések történtek, amelyek a bevételek fokozására és a kiadások mérséklésére irányultak. Az 1968. évi költség- vetés bevételi előirányzata kereken 137 milliárd forint, ami a központosítható társadalmi tiszta jövedelem csökkenése ellenére több mint 30 százalékkal magasabb az 1967. évi bevételi előirányzatnál. Egész pénzügyi politikánk központi célkitűzése a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése. E politika egyik oldala az eddiginél gyorsabb fejlesztés megalapozása, másik oldala pedig a forint stabilitásának biztosítása, a pénz vásárlóerejének megőrzése, s nemzetközi tekintélyének erősítése. A gazdaság kiegyensúlyozott fejlődését, a tervkoncepciók megvalósulását a jövőben a szabályozók egybehangolt működésével fogjuk biztosítani. Ennek legfőbb elemei: egyfelől a költségvetés, amely széles területen szabályozza a fizetőképes keresletet, másfelől a közgazdasági-pénzügyi szabályozóeszközök, amelyek közvetett módon, a különböző feltételek megteremtésével befolyásolják a vállalatok döntéseit. A legfőbb szabályozóeszközök az árrendszerben, a jö- vedelemszabálvozás rendszerében, a hitelrendszerben, a külkereskedelmi és devizarendszerben érvényesülnek. Az árreform fő célja, hogy az árarányok és a költségarányok közeledjenek egymáshoz, hogy az árak figyelembe vegyék a piac, a kereslet és a kínálat viszonyait, továbbá a gazdaságpolitikai elhatározások is tükröződjenek bennük. Az árreform figyelembe vette az életszínvonal-politikai elhatározásokat. Ennek megfelelően a fagyasztói árak olyan változására kerül sor, amely mellett biztosítható a lakosság — s ezen belül egy-egy társadalmi réteg — egy főre jutó reáljövedelmének és egy keresőre jutó reálbérének tervezett emelkedése. Az árreform jellemző vonása a rugalmasabb ármechanizmus bevezetése. A legfontosabb alapanyagok és használati cikkek árát továbbra is központilag állapítják meg.' Lesznek termékek, amelyeknek árát a vállalatok — a hatósági előírások betartásával — bizonyos korlátok között változtathatják, és lesznek szabad áras termékek. Ahol az árak szabad mozgása megengedett, ott a kereslet-kínálati viszonyoktól függően bizonyos áremelkedés és árcsökkenés is bekövetkezhet az év folyamán. A szabad árak mozgása az árszínvonalat 2—3 százalékkal növelheti. Ennek ellensúlyozására január 2-án jelentős hatósági árintézkedésekre kerül sor, amelynek eredményeként a fogyasztói árszínvonal valamelyest csökkenni fog. A hatósági árak körében tervezett árcsökkentések a következő területekre terjednek ki. Csökken egyes alapvető élelmiszerek ára: például kilogrammonként 66 forintról 50 forintra csökken a vaj, átlag 18 százalékkal a sajtfélék, kilogrammonként 1 forinttal a cukor, kilogrammonként 3—4 forinttal a vágott csirke ára. Leszállítjuk néhány háztartási vegyipari termék árát is, 17 százalékkal a szintetikus mosószerek. átlag 10 százalékkal a szappan árát. Kiterjed az árcsökkenés egyes tartós fogyasztási cikkekre: például 11 százalékkal csökken a rádió és televízió ára, 13 százalékkal a hűtőszekrényé, 11—20 százalékkal egyes háztartási felszereléseké. A hatósági árak körében ugyanakkor áremelésekre is sor kerül. Az ilyen jellegű ár- intézkedések körében a jelentősebbek a következők: a bútorok árszínvonala átlag 7,5 százalékkal emelkedik, hogy az árak megfeleljenek a termelési költségeknek. A napilapok ára 20 fillérrel, a hetilapoké valamivel nagyobb mértékben nő. Néhány vas-műszaki cikknél áremelés szükséges az állami dotáció csökkentése miatt. Emelkedik a mosás, vegytisz- títás ára 13 százalékkal. Az alapvető szolgáltatások dija — lakbér, közlekedés — változatlan marad annak ellenére, hogy a valóságos költségarányok ezen szolgáltatások díjának az emelését is indokolttá tennék. Továbbra is megmarad a fogyasztási cikkek ártámogatása az élelmiszeriparban is. a gyermekruházatnál, a tüzelőanyagnál és a szolgáltatások jelentős részénél, mint a közlekedés, lakás, vendéglátás, posta stb. területén. Az építőanyagok ára is módosul, de úgy, hogy egyes építőanyagok ára emelkedik, másoké csökken. Arra törekedtünk, hogy egy családi ház költségén belül a változások kiegyenlítsék egymást. A hatósági áremelések együttesen egy év alatt mintegy 830 millió forint terhet okoznak, ezzel szemben a hatósági árcsökkenések több mint 1600 millió forint megtakarítást eredményeznek. Együttesen tehát a hatósági árváltozások mintegy 770 millió forinttal kevesebb kiadást jelentenek a lakosságnak. Figyelembe véve a január 1-i említett árcsökkenéseket és az évközi várható összes árváltozásokat, 1968-ban a teljes kiskereskedelmi forgalomra és szolgáltatásokra vetítve éves átlagban az árszínvonal 1—2 százalékos emelkedése várható. Különös figyelmet fordítunk a jövő évben a lakosság áruellátására, gondoskodtunk megfelelő árutartalékokról. A szokásosan tervezettnél akár néhány milliárd forinttal nagyobb .forgalom is lebonyolódhat zavartalanul, néhány — jelenleg is szűkén rendelkezésre álló — terméktől, eltekintve az árufedezet teljesen kielégítő, a lakosság nyugodt ellátása biztosított lesz. A pénzügyi szabályozó eszközök másik nagy csoportja a jövedelemszabályozás rendszerében érvényesül. Hatása intenzív a termelői, a beruházási, a külkereskedelmi és a fogyasztói piaciakon egyaránt. A jövedelemszabályozás rendszere teremti meg az azonos irányú érdekeltséget a népgazdaság egésze, a vállalati kollektívák és egyes dolgozók között. A vállalatok eddig a megtermelt tiszta jövedelmet majdnem teljes egészében befizették az állami költségvetésbe, s csak igen kis részét használhatták fel közvetlenül saját céljaikra. Ha a tervezettnél kevesebb vagy több jövedelmük keletkezett, a különbség majdnem kizárólag a költségvetés javára, vagy terhére vált, mert a vállalatoknál visz- szatartható nyereség nagysága alig változott. Igaz, hogy ha a vállalatok több tiszta jövedelmet realizáltak, akkor a költségvetés több forrással is rendelkezett, s több lehetősége volt a közös társadalmi célok kielégítésére, — új gyárak, lakások, kórházak, iskolák építésére — a társadalomnak együttesen tehát ez előnyös volt. De ez közvetett érdekeltség, amelynek kapcsolatát a dolgozók nehezen érzékelhették. Ebben a közvetett érdekeltségben mindenki majdnem egyformán járt jól, — vagy rosszul — függetlenül attól, hogy a jól dolgozó, vagy kevesebb eredményt felmutató vállalati kollektívához tartozott. Az elmúlt években már sok változás történt, s a közvetlen érdekeltség növekedett, de nem eléggé. Ha az 1968. évi fejlődés terveink szerint alakul. a vállalatok közel 40 milliárd forintot — az eddiginek mintegy négyszeresét — használhatják majd fel saját céljaikra saját döntésük alapján. Ezzel nagymértékben nő a közvetlen érdekeltségük tevékenységük eredményében, az önállóságuk a gazdálkodásban. (Folytatás a 3. oldalon.)
