Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

MOHOMIDfKI „A JOT ES SZÉPÉT AKARJUK“ Bejárták az egész országot Közgyűlés a 20 éves vecsési Jókai kuli úrcsoportnál P ES T M EG YE I. H I R L A P IX. ÉVFOLYAM. 299. SZÁM 1987. DECEMBER 20., SZERDA Legfrissebb jelentés a határból: Optimális időben kész a munka zöme A járási pártbizottság me­zőgazdasági osztályának tájé­koztatása szerint: a járás ter­melőszövetkezeteinek zöme optimális időben elkészült az őszi munkával, a tervnek megfelelően került a földbe a kenyér- és takarmánygabona. Az őszi vetést elsőként a bényei és a tápiósápi tsz fejezte be, lemaradt a maglódi Micsurin, az ecseri Törekvő és a péteri Rákóczi. Igaz, a Micsurin a gabona nagy részét kapás után vetette, így minimálisra csök­kent a fertőzési veszély, és nem alaptalanul remél az ideinél nagyobb termést jövő évben a tsz, de az igazság ked­véért el kell mondani, hogy ez a módszer nem egyedülálló a járásban, hiszen a tsz-ek 60 százaléka kapások után vetet­te a gabonát. Az időjárás ősszel kedvezett 9 vetésnek, szépen fejlődött, erősödött a határban a gabona. A mélyszántás fontossá­gát ma már senki sem vi­tatja, ezt örvendetes ténnyel igazol­hatjuk, mert a tervezett 14 ezer 370 holdnál több terüle­ten, 14 429 holdem végeztek mélyszántást. Elsőnek a tápiósápi Petőfi fejezte be a járásban a mély­szántást, s erőgépei ezután sem pi­hentek, a maglódi Micsu­rin és a péteri Rákóczi A „zöldellő cséplőgép bosszúja Kivágják-e a fákat és bokrokat? határában szántottak vább to­—'-síiép -pJf^.41 a«tva-á segí- tőkészségnek. Néhány termelőszövetkezet ■— hiába mutat decembert a naptár — különböző problé­mák miatt még mindig az ősz­nél tart. A nyáregyházi Béké­ben 3Ö0, a maglódi Micsurin­ban 90, a bényei Népfrontban 150 hold szántani való terület van még hátra. Ha az időjárás kedvez, e tsz-ek még pótolhat­ják a mulasztást. A kukoricaszár betakarítása évek óta témája az értekezle­teknek, megbeszéléseknek. Eb­ben az évben végre eredmény­re vezetett a sok megállapo­dás, ígéret — a monori járás határát csak néhol csúfítja már a hólepte kukoricaszár, melyben kellemes otthonra lelnek tavaszig a hasznos nö­vények kártevői. A 12 995 hold terület nagyrészéről letakarí­tották már a szárat, összesen 100 holdon éktelenkedik még, és körülbelül 200 holdnyi egyéb (pedagógusföld stb.) te­rületen. Az idei év kellemes megle­petése, hogy a gyömrői Petőfi Tsz „eltért a hagyománytól”, ezúttal mindkét fontos őszi munkát időben, az elsők kö­zött fejezték be. Az üllői Kos­suth, a monori Űj Élet, a mag­lódi Micsurin a kukoricaszár zömét besilózta, vagy takar­mánynak tárolta, így az állat- tenyésztés időnként jelentkező takarmányozási gondján is enyhítettek. Még ennek az év­nek a programjához tartozik a jövő év eleji zárszám­adások előkészítése. A leltározás már megkezdő­dött a tsz-ekben —rr. és a ter- vezgetésből lassan megszüiet-' nek a következő gazdasági év tervei. Ebben az évben még csak próbálgatták az önállósá­got a tsz-ek, jövőre — felhasz­nálva az idei tapasztalatokat — már jobban élhetnek véle. A téli hónapok nem jelente­nek semmittevést — hiszen a mezőgazdaság folyamatosan termelő üzem — télen a tava­szi munkákra készítik elő a gépeket. Bár jelentősen javult a helyzet — azért riasztó példá­val még találkozhatunk — láttunk olyan cséplőgépet, melyben háborítatlanul zol deli a gabona, és olyan vetőgépet is, mély még mindig magán viseli az őszi munka nyomait. A kelle­metlen meglepetés majd ta­vasszal éri azokat a tsz-eket, melyekben mostohán bánnak leghűségesebb segítőtársukkal — a géppel. A kis keskeny nadrágszí­jak, az egyenetlenül megmű­velt földdarabkák helyett — szimbolizálva a termelőszövet­kezeti mozgalom megerősödé­sét — egységes, szép a határ. A szem csak néhol időzik el egy-egy bokorcsoporton, ma­gányosan álldogáló fán, ami olyan a szépen megművelt földtengerben, mintha véletle­nül került volna oda. Ha vé­letlenül nem is, de minden­esetre a nemtörődömségnek köszönheti létezését. A gépek tehetetlenül kerülgetik — s míg az ember és a gép mun­káját bosszantóan akadályoz­zák — sok hold termőföld esik áldozatul. ; A_tgli- hónapokban talán ér­re is jut idő, hogy érvényt sze­rezzenek a tsz-ek a járási párt-vb határozatának, és ki­vágják a termőföld közepén éktelenkedő fákat, bokrokat. <d) 1947: Tizenöt ember elha­tározza Vecsésen, hogy a köz- művelődést szolgáló kulturá­lis egyesületet alapít. 1967: Az együttes napjaink­ban több mint kétszáz ta­got számlál, büszke tulajdo­nosa a Szocialista kultúráért címnek, a közelmúltban pe­dig megkapta a művelődés- ügyi minisztertől a „Kiváló együttes” címet. Míg kezdetben csak szín­játszóik voltak, 1955-ben fú­vószenekarral, 1963-ban iro­dalmi színpaddal, 1965-ben ifjúsági tánczenekarral bő­vült az együttes. A vasárnapi jubileumi köz­gyűlésen a csaknem minden tag jelenlétében részt vett dr. Wild Frigyes országgyű­lési képviselő, a Magyaror­szági Németek Szövetségének vezetője, a Pest me­gyei MÉSZÖV és KI- SZÖV képviselője, az Üllői Földművesszövetkezet vezető­sége, a járási tanács műve­lődési osztályának képviselő­je. Regős Sándor elnök meg­nyitója után Kiss István mű­vészeti vezető számolt be a munkáról. Néhány beszédes adat a beszámolóból: hely­ben 245, vidéken 196 fellé­pés. Ezenkívül 127 apró fel­lépés a húsz esztendő alatt A fellépések során 156 600-an látták a csoportot. 1955 óta megyei és országos verse­nyeken, körutakon való sze­replések is fémjelzik tevé­kenységüket. 1955-ben épült a szabad­téri színpaduk, melyen azóta sok szép bemutató zajlott le. 1963 óta a MÉSZÖV és KISZÖV közös fennhatósága alá került az egyesület és ez — a felszerelésen kívül — évi közel százezer forintos támogatást jelent a csoport számára. A csoport tagjai húsz év alatt szinte az egééz orszá­got bejárták. 1964 óta a Ma­gyarországi Németek Szövet­ségével is turnézik a cso­port. Ifjúsági és felnőtt vers­mondói országos szavalóver­senyekre is eljutottak, arany és ezüst fokozatokat szerez­tek. Horányi Lajos, az együttes egyik legidősebb és legered­ményesebben dolgozó tagja megkapta a szocialista kul­túráért kitüntetést. ' „A jót és szépet akarjuk” — hangzott szinte eskűszerűen a beszámoló végén. Olyan es­kü ez, melynek húsz év mun­kája a garanciája. Olyan húsz- évi munka, melyhez őszintén gratulálhatunk és melynek eredményeivel az 1968-as esz­tendőben az előjelek szerint járásunkban is több helyen megismerkedhetünk. Furuglyás Géza Nagy tervek A Népszabadságban olvastuk: Nem használt a mendei Lenin Tsz-ben A mendei Lenin Tsz vezető­sége a napokban ülést tartott. Egyebek között megtárgyalták a jövő évi termelési és beru­házási tervet. 1968-ra 433 hold búzát, 250 hold őszi árpát, 210 hold pillangóst, 100 hold bur­gonyát, tíz hold sárgarépát, 60 hold rozsot, 30 hold lencsét, 50 hold silót, 350 hold kukoricát terveznek. Űj növény a tsz-ben a sárgarépa. Az állattenyésztők a fejőste­hén-létszámot 130 főre kíván­ják emelni. Az apakoca- lét­számot 40 darabban határoz­ták meg. A hízósertés-állo­mányt 250 darabra kívánják beállítani. Hízómarhát 100 da­rabot kíván a tsz leadni. Az anyajuhállományt 296 darabra akarják felemelni. Tervezik ezenkívül egy trá­gyamarkoló, három MTZ-erő- gép, három szervestrágyaszóró és két sorművelő kultivátor beszerzését. A gépműhely fej­lesztésére 100 ezer forintot kí­vánnak fordítani. M. J. a maglódi javasasszony „csodaszere“ Él Maglódon egy asszony, Kertész Istvánné, akiről az a hír járja, hogy szavának, va­rázsszereinek csodatevő ereje van. Kertészné őseitől örökölte „különleges” tehetségét. Azok­tól, akik nem is olyan régen estéről estére gyászruhás em­bereket fogadtak, hogy meg­idézzék az elhunyt hozzátar­tozó szellemét, mert ez — úgy­mond — gyógyír a fájdalmak­ra. Ugyanezek a varázslók ősi recept szerint különféle poro­kat kotyvasztottak boszor­kány konyhájukban, majd jó pénzért rásózták a pártában maradt lányokra, akik a po­rokkal öntözgették hűtlen vő­legényeik lába nyomát, hogy ■ térjenek vissza régi útjukra. De mire való a vakondtúrásból merített föld, ecettel össze­keverve? Ez az egyetlen or­A siiiyi tűsoltók kit magukért LELKES „UTÁNPÓTLÁS" - NAGYOBB PROPAGANDÁT - KITÜNTETÉSEK A tápiósülyi önkéntes tűzol­tótestület megtartotta vezető­ségválasztó közgyűlését, mely­re meghívták a környékbeli tűzoltótesitületek parancsno­kait is. A beszámolót Kovács József tanácselnök tartotta. El­mondotta, hogy négy évvel ez­előtt a testület vezetősége és a tanács között nem volt meg az összhang, ezért az egyesüle­ti munka visszaesett, a testü­let létszáma egyre csökkent. 1966-ban a tanács — a tűz­rendészet! hatóságokkal egyet­értésben — az egyesület veze­tőségét felfrissítette. Németh Benedek tűzoltó alhadnagy ke­rült az egység élére. Ettől kezdve javult a munka, 37 főre emelkedett a fel­nőtt tűzoltók száma. Hamarosan megalakult 16 tag­gal az úttörő fiú és leány tűz­oltócsapat. Az idei járási ver­senyre már jobban felkészül­tek. Két felnőtt és két úttörő- csapat indult. Az egyik fel­nőttcsapat, valamint a fiúraj értékes helyezést ért el. Né­meth Benedek tűzoltóparancs­nokot pedig mind a járási, mind a megyei szervek pénz- $ kel. Jó kapcsolatot épített ki a párt és a tömegszervezetek­kel. A közgyűlésen megbeszélték a jövő évi feladatokat is. Töb­bet kell foglalkozniok a tűz­esetek megelőzését szolgáló propagandamunkával. Továb­bá a jövő évi versenyre az egységeket úgy kell felkészí­teni, hogy méltó versenytársai legyenek a nagyobb községek tűzoltótestületeinek. Ezután a tűzoltótestület el­nökévé egyhangúlag Kovács Jpzsef tanácselnököt választot­ták meg, majd átnyújtották a megyei tűzrendészeti pa­rancsnokság kinevezési okmá­nyait. Kovács Józsefet tűzoltó századossá, Németh Benedek tűzoltó alhadnagyot pedig had­naggyá léptették elő. A tűzoltótestületet jó mun­kájáért a megyei parancsnok­ság nyolc öltöny tűzoltó egyen­ruhával jutalmazta. Krátky László Kösd ötcser forint htir Leégett az ecseri tsz-melfléküzem teteje Néhány napja az ecseri Tö­rekvő Tsz csiszoló mellék­üzemének nádteteje a csi­szológépből kipattanó szik­rától lángra lobbant. A helyi önkéntes tűzoltók és az üzem munkásai azonnal hozzákezd­tek az oltáshoz, így az épü­letnek csak a teteje égett le. Az előzetes becslések szerint így is körülbelül 4800 forint kár keletkezett. A vizsgálat megindult. A tsz vezetői úgy határoztak, hogy új helyiségbe köl­töztetik az üzemet. Újsütetű bosszúság a régiek nyomában Álgulyásleves, nagy üveg borral A Vigadó Étteremben — ne­vükhöz méltóan — csaknem arra kényszerítettek, hogy vi­gadjak. Hárman tértünk be Monor e reprezentatív „ven­déglátóipari egységébe”. Ügy gondoltuk, az autóbusz indu­lásáig megiszunk egy-egy kis- fröccsöt és esetleg eszünk is valamit. Fantasztikus dolgok derül­tek ki. Kiderült, hogy — üzletveze­tői utasításra — csak ebédhez mérnek ki folyó bort. Este — zenés felárral — csak üveges kapható. Egyik ismerősöm, ma­gas vérnyomására való tekin­tettel egyszer már „kiharcol­ta” a főnöki engedélyt, most rá sem voltak tekintettel. Lenyeltük a békát, akarom mondani a flaskát, belátva, hogy a gyomomedveknek nem használ az izgalom. Étlapot kértünk. — Itt jó a gulyás — ajánlot­ta ismerősöm. — Nem zsíros? — Nem, kérem — válaszolt udvariasan a fiatal pincér. . Mindhárman kértünk egyet. | Beszélgettünk, s vártuk a le­vest. Megjött. A kis sovány hús­darabok végén — rajzolni sem lehetne szebben — legyezősze- rűen rajzolódtak a zsírdarabok mindhárom levesben. Erős paprikát is kértünk, nem kap­tunk. Evés közben meglepetéssel tapasztaltuk, hogy új módszer­rel készül Monoron a gulyás. Egyszerű, nálunk hamisgulyás­nak nevezett levesbe vágott húst tálaltak fel. A hús és le­ves már csaknem kész állapot­ban találkoztak, s a fővö lé­ben sem tudtak kellő mérték­ben „összemelegedni”. Mindezt két okból vetettem papírra Ezúton kívánom felhívni a vállalat és a tanács szíves fi­gyelmét ez új rendszerű üzlet­menetre. Másrészt remélem, hogy a honorárium fedezi a kisfröccs és a palackozott bor rám eső része közti árkülönbözetet. Furuglyás Géza vosság a fülfájásra, legalább­is így gondolják azok a mag­lódnak, akik ma is jobban hisznek a javasasszonyoknak, mint az orvosoknak. Nemrég Kertészné új talál­mánnyal rukkolt ki. Kétdecia üvegekben fehér és rózsaszí­nű folyadékot hozott forga­lomba, üvgenként potom 320 forintért. A használati utasí­tás szerint a szer mindenfaj­ta lelki és testi bajt meggyó­gyít, feltéve, ha aznaponként négy üveggel iszik belőle a beteg. Akadt olyan páciens, aki ötezer forintot hagyott Kertészné patikájában, ahol elsősorban vidéki emberek fordultak meg, de a (folyadé­kai némelyek a fővárosban is csodaszernek tekintették. ........ N em így a hatóságok, ame­lyek a minap eljárást indí­tottak Kertészné ellen. A vizs­gálat során kiderült, hogy a fehér folyadék közönséges cukros víz, a rózsaszínű pe­dig különféle teafőzet. Ügy látszik: Kertészné sza­vainak és varázsszereinek még sincs mindig csodatevő ereje. TANÁCSÜLÉS lesz ma 14 órakor Káván, ahol a községi tanács idei munká­ját értékelik és az 1968. évi munkatervet tárgyalják meg. Odalent mélyen... Amerikai tudósok Honolulu közelében víz alatti labora­tóriumok létesítését tervezik, 21 és 60 méter mélységben. A többemeletes építmények­ben egy-egy hónapot tölte­nek majd a kutatók, hogy ta­nulmányozzák az ember mun­kakörülményeit a tenger mé­lyén. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Finom kis háború (szé­les). Monor: Egy magyar nábob és Kárpáthy Zoltán (széles). Tá- piósüly: Algíri csata. Úri: Kőszívű ember fiai I—n. (széles). Vecséss özvegy és a százados (széles). . .'ssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrssssssssssssssssssssssssssssssssssss , $ $ jutalomban, valamint kéthetes S Közvagyon lett a ingyenes üdüléssel jutalmaz- ^ világot jelentő deszka A I ták. ^ meg a mikrofon. Ez M YCtfC Bv WBl rékpáros és gyalogos jár­őrszolgálatot szerveztek. ^ tényleg feltűnik ne­, , j. rr. i. - $ hány tehetséges fiatal A munkában Karandi Tibor es ^ énekes. De elképesztő Lukacs István art el jo ered- ^ produkciók és elké. menyt Az uttorocsapat is lel- | - önbizalom ki_ késén latta el tűzoltói szolga- $ séretében. A történe. latát. A tűzoltótestület megszervezte a riasztó- rendszert, felmérte a víz­lelő helyeket és felvette a kapcsolatot J tét hallottam, de na- $ gyón tetszett, mert ^ szép példája az „is- $ teni” igazságszolgál- ^ tatásnak. ^ A fiatalember hát- szomszédos tűzoltótestületek- S borzongatóan elegáns volt — szalmakalap, szmoking, sétapálca. Ehhez botfül és idét­len mozgás, meg a fentebb említett iszo­nyú méretű öntudat társult. Nemcsak éne­kelt, de táncolt is, rá­adásul műsora vége­érhetetlennek ígérke­zett. A nézőtérről áradó, szemérmesen leplezett riadalmat az áhitat csendjének vélte, s újabb és újabb számokkal kí­vánta jutalmazni a dermedt közönséget. Szemtanúk állítása szérint az ifjú hami­san, rekedten böm­bölt — ugrabugrált, megvadulva hadoná­szott a sétapálcával. A nézők úgy érezték, ennek soha nem lesz vége. Innen mennek majd nyugdíjba, ide hozzák a fizetésüket — miközben a meg­vadult fiatalember, ^ akkor már őszbe csa->' varodott nagy hajátt rázva ordítja, hogy í; nem vár holnapig. Sv ekkor... Ekkor a fiatalem-5; bér az est legszebb$ bakugrásait produ- ^ kálta, de lakkcipős^ Iába beleakadt a mik-* rofon zsinórjába. Tor-$ kán akadt a hamis; hang, aztán elcsende- . sülve, szerényen el- nyúlt a hasán ... ^ Az eposzokban ezt§ nevezik isteni be- ^ avatkozásnak. \ (d) § Ma Tápiósülyben játsszák az Algíri csata című filmet, melynek egyik kockáját mutatja be képünk. Ugyanezt a filmet Vecsésen, december 25 és 27 között vetítik

Next

/
Thumbnails
Contents