Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-20 / 300. szám

1987. DECEMBER 20., SZERDA Jficrif KrMíHaf) ^rSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSS/SSSSSs^ X X Milyen % szótár % \ kellene ? \ \ n Kétnyelvű napilapunk közve- s § titésével jutott tudomásunkra $ § az egyik svájci iap érdekes ^ ^ tájékoztatója egy különös úti- S kalauz összeauítusarol. Az s X európai városok látogatóit, az s S idegen tájak kedvelőit, az or- s S szágok megismerésének vágya- § § tói fütött vándorokat öt nyel- 55 fc; ven megfogalmazott szidal- S makkal látják el, figyelembe s n véve a legkülönbözőbb helyze- x n teket. A The Insult Dictionary ^ $ címből ismerős szó világlik ki: § ^ intultus; nos a szótár vagy ki- ^ ^ xejezésgyüjtemény mzuuusok- ra, összeütközésekre vértezi fel x S tulajdonosát. Nézzünk nénany x § esetet! Ha a vendég elegedet- § ^ len az elszállásolással, akkor a ^ ^ következőket mondhatja (zeng- zetes angol, francia, német, X olasz vagy spanyol nyelven): ^ X Akadt már valaki, aki tovább X § bírta itt egy éjszakánál? Vagy:§ ^ Az ember ebben a szállodában § § hullaszagot erez. A vendéglő- ^ ben ugyanezeken a nyelveken ^ meg lehet mondani, hogy a le- x X gyet, amely a levesben talal- X n ható, valóban kitűnően meg- X S főzték, vagy ha túl kicsi az § ^ adag: „elfelejtettek nagyítót^ § mellékelni.” Előadódhatik, ^ S hogy valamelyik jóhangulatú § X turista, aki magával hozza a X X szidalmak ötnyelvű szótárát, 5$ § rokonszenvesen megkérdezi a § ^ fodrásztól, hogy ma hány fü- ^ let vágott le. A kiadó az előszóban elhá- ^ rít magáról minden felelósse- ^ ^ get. Elvégre nemcsak az ide- ^ oda érkező turisák csomagol- X ják be ezt a könyvet, amely c s egyébként száz oldalon sorolja x X fel a legkülönbözőbb helyze- ^ ^ tekre érvényes és alkalmazha- § tó fullánkos, csípős megjegyzé- ^ S seket, hanem a másik ügyfél jfc X is forgathat különböző szótára- X X kát és inzultusok esetére hasz- x X nos tudnivalókat tartalmazó ^ ^ könyveket. Tapasztalataink szerint ná- s lünk úgy áll a dolog, hogy X § nem nagyon érdemes osszeálu- § ^ tani és kiadni ilyen munkai. ^ ^ A szidalmak és gorombaságok § mifelénk szájhagyomány útján o x amúgyis terjednek, s a hétköz- s s napi élet számos alkalmat és x 5 fórumot kínál „bevetésükhöz”. § ^ Nem nagyon panaszkodha- § tunk: szépen, rendszeresen be § X is vetik őket. A fordulatokat,* > sértéseket, káromkodásokat so- x ^ kan cifrázzák is; egyéni stí- ^ ^ lust honosítanak meg. Ami § ^ írásban, nyomtatásban megje- ^ § lenik, az inkább ennek a je- x lenségnek korholása. Korholni- * § való pedig bőségesen akad, x ^ mert az elmúlt évtizedekben § § szinte polgárjogot nyert a S X drasztikus szavak használata: * x eldurvult az emberek közti * X érintkezés nyelve, sikk lett a c § trágárságok, durvaságok hasz- s nálata — m^g kollégák között s § is. Úgy tűnik, hogy a fránya X S toliforgatók, moralisták s az X S egészséges társadalmi együtt- * S élés őrei nem reagálnak elég * S élénken és szenvedélyesen a s rusztikusabb megnyilatkozá- X § sokra. Lám, külföldön értik a ^ X csíziót: ha azt akarják, hogy X § érdekesebb legyen a modor, a ^ ^ szükséges szidalmakat ki is ^ nyomtatják, s elhelyezik az ál- ^ ^ lampolgárok bőröndjében. § A magyar állampolgárok bő- ^ § röndjében is jutna hely egy — ^ egészen másjellegű könyvecs-^ kének. Mintha nálunk most 5$ § inkább udvariassági szótár^ § összeállítása lenne időszerű. ^ V ^ ^ Elegendő volna egy nyelven ^ S isi & § Sárközi Andor S így hívják össze az országgyűlést Munkában a parlament nagy gépezete Csengőszó. Az elnök csengője azt jelen­ti : „Az országgyűlés ülését megnyitom...” Az ezernyi fotóról, filmhír­adó képkockáiról, a tv képer­nyőjéről ismert terem elcsen­desül. Ezt a pillanatot nagyon sok munka előzi meg. Ez termé­szetes is, hiszen itt a Magyar Népköztársaság törvényhozó szerve, a nép képviselőd ta­nácskoznak. Mi történik addig, amíg az elnöki csengő megszólal? A ma kezdődő — az 1968-as költségvetést és a magyar— szovjet barátsági szerződés meghosszabbítását tárgyaló — ülésszak előtt is erőteljesen dolgozott a parlament nagy gépezete, folytak a politikai, irodai és műszaki előkészüle­tek. A politikai munka részeként összeült az országgyűlés két bizottsága: a mezőgazdasági és a jogi. De már ezt az előké­szítő lépést is a „finálé” részé­nek lehet tekinteni. A parla­ment egy-egy ülésszakának menetrendjén az indulási állo­más sokkal „hátrább” helyez­kedik el. A költségvetést pél­dául úgy tűzik napirendre, hogy előbb a Pénzügyminisz­térium a kormány elé terjesz­ti: az pedig a Minisztertanács ülésén megtárgyalja a javas­latot. A következő lépés: meg­hatalmazzák a Pénzügyminisz­tériumot: juttassa el az or­szággyűlés elnökéhez a költ­ségvetési törvény tervezetét, s kérje: tűzesse az országgyűlés napirendjére, ha az Elnöki Ta­nács részéről az összehívás megtörtént. Természetesen mindez az előkészítő szakte­rületek egész hálózatának köz­reműködésével történik, és gyakori, hogy már az ország­gyűlés bizottságai is összejön­nek előzetes tárgyalásra, hogy kidolgozzák javaslataikat. Hi­vatalosan azonban a javaslat csak azután kerül a parlament bizottságainak elnökeihez, amikor azt az országgyűlés el­nöke eljuttatja hozzájuk. Miközben ezek az előkészítő léoések megtörténnek, az El­nöki Tanács is ülést tart és összehívja az országgyűlést. Közben o parlamenti bizottságok megvitatják a hozzájuk eljut­tatott tervezetet és megteszik észrevételeiket, vagy bejelen­tik felszólalási szándékukat a megyei képviselőcsoportok tagjai is. A bizottságok egyéb­ként gyakran nem képviselő szakembereket, a tárcák rep­rezentánsait vagy éppen más közéleti személyeket is meg­hívhatnak a minél gondosabb előkészítés érdekében. Az olyan fontos témát, mint a Munka Törvénykönyvére vo­natkozó javaslat, az egész or­szág megvitatta, tárgyalta. Itt Gördülő műtő a DNFF-nek Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front meg­alakulásának 7. évfordulója alkalmából kedden fogadta Le Minh Phat-ot, az amerikaiak és csatlósaik háborús bűneinek kivizsgálására Dél-Vietnamban alakult bizottság tagját, Pham Thi Yen asszonyt, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front saigoni tartományi bi­zottságának tagját, akik részt vettek a nemzetközi Russell- bíróság második ülésszakán, valamint Dinh Ba Thi-1, a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadí­tási Front budapesti állandó képviseletének vezetőjét. Erdei Ferenc meleg szavak­kal üdvözölte a vendégeket s megemlékezett arról, hogy ha­zánk népe megtisztelő, prole­tár internacionalista kötelessé­gének; tartja a szabadságukért, függetlenségükért harcoló vi­etnami hazafiak támogatását. Bejelentette, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a magyar városok és falvak la­kóinak adományaiból gördülő műtőt ajándékoz a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadítási Frontnak. A közeljövőben ha­sonló ajándékot juttatnak el a VDK-ba is. Rendbelmzák Szobon az utat Jobb lesz a márianosztrai és a kóspallagi is Évekkel ezelőtt elhatároz­ták, hogy Szob területén a 12-as és a 12I-es főközlekedési utak átkelő szakaszát új nyomvonalon építik meg. Az elhatározás óta a régi karban­tartásra kevés gondot fordítot­utánpótlásra, s azon belül a fizikai munkások legtehetsége­sebbjeinek módszeres nevelé­sére. A jövőben a pártszervezetek ilyen irányú munkáját még inkább elvszerűbbé, egyönte­tűbbé teszi az alapokat illetően a Politikai Bizottság említett határozata; a helyi sajátossá­gok, természetesen, mindenütt mások. Mégis a helyi sajátos­ságok különbözősége ellenére sem lehet vitás, hogy a káder- utánpótlás fontos tartaléka a fizikai munkások rátermet­tebbjeinek kiválasztása, terv­szerű továbbképzésük elősegí­tése, majd fokról fokra történő bevonásuk a gyár, a vállalat munkájának vezetésébe. Nem statisztikai adatokról, s nem is határozatok merev végre­hajtásáról van szó. Sokkal in­kább arról, hogy egy-két évti­zede tartó egészséges folyamat továbbra is s változatlanul tart, megnőtt követelmények között, magasabb mércével, de folytatódniuk kell a tipikus karriereknek. Folytatódniuk, mert nap mint nap adják bi­zonyságát a Horváth Istvánok ezrei és tízezrei, hogy érdeme­sek a bizalomra, s becsülettel megállják helyüket, nemcsak munkásként voltak ott a leg­jobbak között, hanem ott van­nak most is, vezetőként! Mészáros Ottó tak. Igaz, hogy a Közúti Igaz­gatóság Pest megyei Űtjavító Vállalata sem működött né­hány esztendeig, amit megsíny- lett az egész megye úthálóza­ta. Miután a szobi útszakasz építésére belátható időn belül nem kerül sor, most a Közúti Igazgatóság elrendelte megja­vítását. 1968 folyamán új bur­kolattal látják el, és amíg a községen átvezető új szakasz idővel megépül, gondoskodnak folyamatos karbantartásáról is. Orvosol a Közúti Igazgató­ság jövő évi határidőre a szo­bi járásban még több más, ré­gi panaszt is. Na?”maroson a 12-es út átkelési szakaszának felújítása során felbontották a járdákat is, helyreállításukról viszont csak egy darabon gon­doskodtak. Jövőre az út teljes hosszában újból megépítik a járdákat. Sor kerül a következő esz­tendőben a Márianosztrát és Kóspallagot összekötő út fel­újítására is. Valamint újjá­építik a Perőcsényt a főútvo­nallal összekötő bekötő utat is, ami által a község végre be­kapcsolódhat az autóbuszfor­galomba. Az ember tragédiája - japánul Érdekes könyvritkaság ke­rült Lulich Albinná zalaeger­szegi nyugdíjas pedagógus bir­tokába. Madách Imre: „Az em­ber tragédiája” című drámai költeményének japán kiadását küldte meg neki dedikálva a műfordító. A könyvet Zichy Mihály illusztrációi díszítik. úgyszólván mindenki vélemé­nyére kíváncsiak voltak. Amikor azután az ország- gyűlési bizottságokon és a me­gyei képviselőcsoportok útján minden képviselő értesült a teendőkről és az összehívás időpontjáról, az országgyűlés gépezete is elkezdi a munkát. Időközben már megtette a lebonyolítás érdekében a szük­séges „hivatali” lépéseket az országgyűlés irodája is, amely­nek egyszerű neve mögött tu­lajdonképpen o parlament elnökének munkaapparátusa húzódik meg. Ez gondoskodik a gyorsírók­ról, jegyzőkönyv-készítőkről, ez az apparátus felel a teremőrök munkájáért, a sajtó munká­jának zavartalan lebonyolítá­sáért, a telefon- és telexvona- lakért, gondoskodik a bel- és külföldi vendégek, köztük a diplomáciai kar tagjainak — meghívásáról. És közben a ha­talmas épület gazdasági appa­rátusa is munkába lép. Az or­szággyűlési termet és a körül­vevő folyosókat télen megfe­lelő hőfokra fűtik, nyáron vi­szont a légkondicionálást biz­tosítják. És természetesen olyan kérdésekkel is törődni kell, mint a büfé, mert a hon­atyák éppúgy szeretik a jó fe­ketét, mint a választók. Mikor aztán minden együtt van, helyére kerül a csengő is és az elnöki emelvényről el­hangzik: „Az országgyűlés ülé­sét megnyitom...” Buktái Ferenc A parlamenti karácsonyfa A Nyugat-bükki Erdőgazda­ság bál vány ősi körzeté ben ked­den kivágták azt a 18 méter magas lucfenyőt, amelyet ka­rácsonykor a Parlamentben ál­lítanak föl az úttörők központi ünnepségén. A hatalmas mé­retű karácsonyfát úgynevezett irányított döntéssel vágták: kötelekkel és támasztó eszkö­zökkel biztosították, hogy a le­zuhanó fa lombozata épségben maradjon. A fenyőóriást nyúj­tott teherautón szállítják a Bükk-fennsíkról Budapestre, ahová — a tervek szerint — 21-én érkezik meg.-| A Képzőművészeti Alap Kiadó VáJlala­lVoö-ra ta az 1968-as évre 385 ezer naptárt je­lentetett meg 33 féle változatban. A ki­adó naptárai az elmúlt években a Calcuttái és a brémai nemzetközi naptárkiállításon nemzetközi sikert értek el. KEDVESKÉM Az öreg ember újságpapír­ba burkolt csomagot tesz le az asztalra. Meg-megrezdül a keze, amikor bontogatja, vi­gyázva, óvatosan, nehogy kárt tegyen a csomag tartal­mában. Az újságpapírból há­rom könyv kerül elő, három indián történet: a Bőrharis­nya, a Préri és a Vadölő. — Nagyon jól választott a múltkor, kedveském... — dicsér az öreg ember s a lány akaratlanul is elpirul. — Jó izgalmas könyvek voltak — mondja még az öreg ember és csillog a szeme. — Most mit szeretne, Sán­dor bácsi? — kérdez vissza a lány, felpillantva a kartonok közül. — Történelmit, kedveském, de az is izgalmas legyen ám! Tudja, hosszúak az éjszakák, dolog meg szinte semmi. A lány rábólint, a polcok­hoz lép, válogat, aztán két vaskos kötetet tesz le az öreg ember elé az asztalra. Pas­su th László és Kovái Lő­rinc egy-egy történelmi regé­nyét. — Jó lesz, Sándor bácsi? — Ha maga választotta, ked­veském, biztosan jó. Maga úgy eligazodik a könyvek kö­zött, mint én a halárban.., A Kedveském: barna hajú, szép arcú lány. Fekete Va­léria, az albertirsai könyv­tár vezetője. Már két esz­tendeje. — Régi, jó olvasóm Szabó Sándor bácsi, a termelőszö­vetkezet éjjeliőre. Az izgal­mas könyveket szereti, pedig már hatvannyolc éves... — mosolyog derűsen, kicsit pi­ronkodva. — Hogyan került a könyv­tárba? — Én? — ' hökken a kér­désre, amiért nem az olva­sóiról, hanem önmagáról kérdezem. — Titok talán? — Az nem ... — tűnődik. — Csak egy kicsit bonyolult. És talán nem is érdekes... — Egyszóval kerülőút... — segítem. — Valahogy úgy... Ceglé­den érettségiztem. Egyetem­re szerettem volna menni, de közbejött néhány dolog. Anyám megbetegedett, meg örököltünk egy házat, de nem egyedül, többen, ki kellett fizetni a testvéreket. Kellett a pénz, munkát kerestem. A gyógyszertár keresett akkor érettségizett lányt. Jelent­keztem, felvettek. Közben el­végeztem a kétéves asszisz­tensi iskolát, meg a kétéves színjátszó-rendezői tanfolya­mot. Tudja, gyermekkori kedvtelésem a vers, a szín­ház, a szavalat. Már gim­nazista koromban részt vet­tem több szavalóversenyen. Mondják, sikerrel. Lehetsé­ges. Szeretek szavalni. Rám­bízták az irodalmi színpad vezetését. Ha tanár nem is lehettem, azért az irodalom megmaradt nekem. S ez sem kevés. Két éve pedig meg­üresedett a könyvtárvezetői állás. Ez már majdnem azo­nos a gyermekkori álmok­kal. Beiratkoztam az egye­tem könyvtárszakára, má­sodéves hallgató vagyok. Ez dióhéjban a történetem ... Nyílik az ajtó, középkorú, fejkendős asszony érkezik. Halmi Sándorné, MikebudáróL — Kaphatnék megint köny­vet? — kérdezi kissé zavartan. — Tetszik tudni, a nyáron nem értünk rá, de most, hogy vége a kinti munkának, meg a gye­rekek is nyúznak már könyve­kért ... — Tessék választani... — int a könyvtáros a polcokra mutatva. Az asszony egy ideig gyür- kőzik a sokféle könyvvel, ki­választ kettőt, az asztalra te­szi. Felül vaskos szakácskönyv. Kicsit pironkodva mondja: — Szeretnék néhány jó sü­teményreceptet... — aztán a másikra mutat: — Ugye, ez olyan jó szerelmes könyv. Mert már a címe is az... A könyv címe valóban utal a szerelemre. A szerelem siva­taga. De aligha az a fajta sze­relmes regény, amit az asz- szony kíván. — Jobbat ajánlanék ... — javasol a könyvtáros, és egy­szerre két könyvet tesz le vá­lasztékul. Az egyik Móricz Boldog embere, a másik a Ka- kuk Marci. Az asszony az utóbbi mellett dönt. — Most még szeretnék egy nevelési könyvet meg valami jó mesekönyvet a fiamnak. — Hány éves a kisfiú? — Tizenhat... De a tavasz- szai is nagyon tetszett neki az a mesekönyv. Az a cigányos... Olyat szeretne most is. — És mondja kérdezés nélkül. — Pesten dolgozik. Gyárban. Egyelőre, amíg szakmát nem tanul... Hauff legszebb meséire esik a választás. De a könyvtáros rábeszéli az asszonyt egy ifjú­sági regényre is. Hátha tetszik majd a fiúnak az is... — Szűkén vagyunk — mond­ja később, amikor éppen nincs látogató. — Közel tízezer kö­tettel szorongunk itt, egyetlen helyiségben. Mindössze ezer­száz olvasónk van. Ez nagyon kevés, alig tíz százaléka a falu lakosságának. Tavaszra remél­hetően megoldódik a gondunk, már épül az új községi könyv­tár. Olvasóterem is lesz benne. Talán könyvklub is, ahova be­járhatnak a fiatalok. Az iro­dalmi színpad műsorokat ad­hatna ott... — tervez vagy inkább csak hangosan gondol­kodik. — Sok gonddal jár az irodalmi színpad. Legfeljebb szavalóversenyig jutunk ©L Nagyobb produkciót összehoz­ni még egyszer sem sikerült. Gyakran cserélődik a tagság. Fiatal kevés van idehaza. Aki pedig Pesten dolgozik, vagy valamelyik közeli város gim­náziumába jár, annak az utaz­gatás viszi el a szabad ide­jét... — És mivel tiMiti saját sza­bad idejét? — Havonta egyszer-kétszer pesiti színházi est, idehaza te­levízió, könyvek. S ha még mindig jut időm, verseket mondok magnetofonra, így kontrollálom magam. Verset tanítani csak úgy lehet igazán, ha aki tanít, maga is jól mond­ja el... — Elégedett az életével? — A munkámat szeretem... — mondja csendesen, eltűnőd­ve, s talán beszélne is még a vágyairól, terveiről, de új lá­togató érkezik. — Kedveském, szeretnék megint valami jó könyvet... P. P. dasági vezetés közösen foglal­kozik a fizilcai munkások leg­jobbjainak képzésével, előlép­tetésével, mégpedig átgondol­tan, tervszerűen. Másutt vala­hogy nem sikk manapság az ilyesmi: az okok között az új mechanizmustól kezdve az „idejétmúlt; módszerek” mi­nősítésig minden megtalálha­tó. Holott nem ezekről, sokkal inkább szűklátókörűségről, el­bizakodottságról, politikai rö­vidlátásról van szó. Arról, hogy nem ismerik fel a fizikai munkások kiemelése jelentette „vérfelfrissítés” jelentőségét a vezetésben, nem értik a veze­tőgárda sokrétű összetételének fontosságát. A párt Politikai Bizottságá­nak határozata a káder- és személyzeti munka javításáról, pártellenőrzésének eredmé­nyesebbé tételéről, több ízben is hangsúlyozta a pártszerve­zetek felelősségét s azt, hogy e felelősség nem korlátozódik csupán a felmentések-kineve­zések kérdéskörére, hanem a terület egészén végzett káder­munkára érvényes. Igaz, a pártszervezetek az elmúlt években fokozódó gondot for­dítottak a személyzeti és ká­dermunka színvonalának nö­velésére, de többségükben a már vezető beosztásban levő­ket vették csak számításba, s nem jutott kellő figyelem az

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents