Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-19 / 299. szám

Elismerés és bírálat a tanács címére... Idegenforgalmi cél lesz a fóti tó A művelődésügyi áb terminust kapott A hét végén tartották Foton az utolsó tanácsülést. Az idei munkát beszélték meg a ta­nácstagok. amelyet a tanács mint testület végzett. Ebben a községben ez az év annál is érdekesebb volt, mert a ta­nácstagság mintegy fele új, az idei tavasszal választották meg őket. Hovanecz Béla, a végrehajtó bizottság elnöke, rövid beszá­molójában elmondta: az idén 26 esetben ülésezett a végre­hajtó bizottság. Ezeken az ülé­seken 169 olyan határozatot hoztak, amelynek nagy része a község egészének érdekét szol­gálta. Ezek között szerepelt többek között a fóti tó idengenforgalmi hasznosítása és egy tanácsvállalat szervezé­se is. Az új tanácstagok az év fo­lyamán sok hasznos javaslatot tettek. Ilyen volt például az, amelyben ajánlják: a tanács adjon cementet és sódert, s a lakók maguk készítsék el hely­színen a járdalapokat. Ezzel hamarább jutnak el a község teljes járdásításához, mert így a rendelkezésre álló pénz­ből kétszer olyan hosszú járdát tudnak készíteni. Hangzott el bírálat is a ta­nácsülésen. A tanácstagok között vannak olyanok — szerencsére nem sokan —, akik nem veszik elég komolyan tisztüket, és egyéb elfoglaltságukra hi­vatkozással elmaradnak a ta­nácsülésekről. Ugyanilyen kri­tikai szellemben beszéltek az állandó bizottságokban végzett munkáról isi Ezeknek nagy ré­szében rendszeres, hasmos munka folyik, ám hiba lenne nem észrevenni, hogy ez nem mindenütt van így. A gyermek- és ifjúságvé­delmi állandó bizottságot dicsérték az ülésen a kitűnő munkáért, de el kel­lett marasztalniuk a művelő­désügyit, s egyben határidőt adtak nekik az első, jövő évi ülésig munkájuk megjavításá­ra. Ezután a tanácsülés az 1968. évi munkatervet tárgyalta meg. A tanácsülésen részt vett Sivó Antal, a járási tanács el­nökhelyettese. (b.) VÁCI UAPLfl Ilii I .........- i i • i---------------------------- ■ .............................. - —■——­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 144. SZÁM 1967. DECEMBER 19., KEDD Szombaton és vasárnap zengett a dal... Harmincéves kórus Nyíregyházán Debütáló énekkar Vácott Szombaton korán keltek a Vox Humana tagjai. Még sötét volt a váci vasútállomás, ami­kor vonatra ültek és 300 kilo­méteres utazással aznapi sze­replésük színhelyére: Nyíregy­házára érkeztek. A Keletmagyarország barát­ságos hangú cikkben jelezte a neves váci együttes fellépését. Este hét órakor kezdődött a megyei művelődési ház nagy­termében a Kodály Zoltán születésé­nek 85. évfordulója alkal­mából rendezett énekkari hangver­seny. Nagyszámú hallgatóság előtt pergett az első rész. Peuerl, Isaac, Jannequin, Monteverdi, Hindemith művek hangzottak el a Kossuth térj Ki hamisította az élelmiszert? A laboratóriumban minden kiderül... Viktóriás kacsa és társai - Szigorú szúrópróba a piacon Péntekenként — úgy mond­ják — több őstermelő hoz árut a környékről és a város­iból is a piacra, mint a hét más piacnapjain. Ilyenkor több mint száz liter tejfel, másfél mázsa túró, majd kétezer to­jás halmozódik az asztalokon és ebben nincs benne a szö­vetkezeti pavilonok áruja. Az őstermelőik nagy része nyugodt, amikor a tejfel vagy túró minőségét ellenőriző élel­miszer-higiénikus, dr. Lépőid Jenő szakállatorvos mintát vesz .tőlük. Nyugodt akkor, ha tej­fele, túrója nincs hamisítva. Ez ugyanis az árkádsorban le­vő laboratóriumban azonnal kiderül. Itt van az állategészségügyi szolgálat „kirendeltsége”, ahol a piacra hozott állati eredetű élelmiszereket ellenőrzik. Min­den piaci napon fél héttől tíz óráig végzett szúrópróbaszerű vizsgálatot a higiénikus. Ott- jártunkkor egy olyan ősterme­lőnek tejfelét vizsgálta, aki hosszú évek után először jött a váci piacra. — Huszonkét . százalék a zsírtartalma — mondja Lépőid doktor. — Tizenhat százaléktól már elfogadható a tejfel. De nemcsak tejet és tojást vizsgálnak itt, hanem húst is. Ki hinné például, hogy a le­vágott kacsát a „fifikás" őstermelő Viktória padlósárgitóba márt­ja, hogy szép sárga legyen a színe, s a vevő azt higgye, csu­pa zsír. Ilyenkor aztán, ha mintát vesznek a baromfi bő­réből, nyomban kiderül a csa­lafintaság. Ennek büntetés a következménye, amely lehet pénz, de lehet feltételes, vagy végleges kitiltás is a piac te­rületéről. Igaz, viktóriás ka­csa mindössze kettő jött piac­ra öt év alatt. Természetesen az élelmiszer­higiénikusnak nemcsak a piac ellenőrzése a feladata. Ellen­őriznie kell minden olyan he­lyen, ahol állati eredetű élel­miszert termelnek, feldolgoz­nak, tárolnak, szállítanak és értékesítenek. Vagyis az élel­miszer-higiénikus a termelőtől a fogyasztóig vigyáz az áru tisztaságára, arra, hogy ne fer­tőződjék. S itt kapcsolódik ösz- sze az élelmiszer-higénikus tevékenysége a KÖJÁL-orvo- i sévaL — A KÖJÁL ugyanis azt vizsgálja, hogy ki árusítja a terméket, arra ügyel, hogy az elárusítók egészségesek legye­nek. Az élelmiszerhigiénikus azt nézi, hogy mit árul az el­árusító, és mindketten meg­nézzük, hogy hogyan, milyen körülmények között kapja meg a vevő a húst, tejet vagy tú­rót. Amióta élelmiszer-higiéniku- sok működnek, észrevehetően javultak az árusítás körülmé­nyei és a termelésé is. Amíg 1964-ben húsz, 1965- ben már csak 12 szabálysértési eljárást indították, az elmúlt évben és idén egyáltalán nem került erre sor. — Amit a piaci kislaborban nem lehet megvizsgálni — mutat körbe a városi állator­vosi rendelőben levő kitűnően felszerelt laboratóriumban dr. Lépőid Jenő, — azokat a vizs­gálatokat itt, a nagylaborban végzem el. A huszonkét száza­lékos tejfel mellett túró is volt. Abból szintén vettem mintát, azt itt fogom megnéz­ni. A falon színes rajzok, az ét­kezésre alkalmatlan tojások képei, az íróasztalon pontosan vezetett kimutatás, hogy mi­kor és hol kell az elkövetkező napokban ellenőrzést tartani. És szakkönyvek. Mert az élel­miszer-higiénia nem rendelke­zik régi hagyományokkal, új ága az egészségügynek, s a módszéreket a gyakorló higi­énikusnak kell megtalálnia, neki kell kidolgoznia. Nem könnyű — de szép munka. b. h. kultúrház színpadán Makiári József karnagy vezetésével. A második részben mutatott be a Vox Humana az 50. év­forduló alkalmából díjazott műveket: Juhász—Rozsgyeszt- venszkij: Esküvés, Hidas— Csoóri: Szigorú korban élünk és Borgulya—Kövesdi: Októ­ber csodája című alkotását. A hangversenyt záró há­rom Kodály-kórust a Vox Humana és a Szabolcs megyei Művelődési Ház pedagóguskórusa közösen énekelte. Énekkarunk tagjai vasárnap este fáradtan, de újabb sikeres vendégszereplés emlékével tértek haza városukba. ★ A Nyírség szívében rutinos, régi kórus aratott tapsokat. Vasárnap este Vácott egy fiatal együttes, a váci KISZ-kórus mutatkozott be a közönségnek, a gimnázium előcsarnokában. A debütálás sikerült. K. Marx: Sine musica-júval kezdték műsorukat, és széles skálát ölelt fel a kétórás mű­sor. Bartók pajkos Legénycsú- folójától és huncútkodó Leánycsúfolójától Schumann két kedves dalán és Britten Karácsonyi ciklusán át érkez­tek a záró Kodály-számolkig. Bogányi Tiborról már sokszor megírták, hogy gyermekkarok értő, kitűnő -vezetője. ‘Most is — a Vilíő parányi bizonyta­lanságát, s a már fáradtán énekelt Pünkösdölőt leszámít­va — tiszta énekkultúrát, jól színezett dallamokat vará­zsolt elő a 36 tagú leánykórusból. Megérdemelt tapsot kaptak a vendégszereplők. A tehetsé­ges Kende Levente Sosztako- vics művet játszott zongo­rán, hangulatos finomsággal. Haydn kétszáz éves Londoni trióját három zenetanár: Mar­ton Klára, Erdélyi Sándor és Szabóky Judit szólaltatta meg méltán megérdemelt sikerrel. A Pest megyei fúvósötös is érett tudással, lelkesen muzsi­kált. (p. r.) Ma Nevelők és katonák A Minisztertanács határoza­ta alapján iskoláinkban mind nagyobb hangsúlyt kap a hon­védelmi nevelés, a fiatalság fo­kozottabb bevonása a katonai ismeretek körébe. Az ügy elő- revi telét célozza egy ma 16 órakor — a fegyveres erők há­zában — kezdődő értekezlet. Helyi pedagógusok, iskolaigaz­gatók és katonai nevelők be­szélgetnek egymással. Beveze­tő előadást tart: Árvái József alezredes. Holnap tanücskozitak a tűzrendészek A váci tűzrendészen előadók és megbízottak holnap délelőtt fél kilenckor értekezletet tar­tanak a Szilasy utcai tűzoltó- parancsnokságon. Ezüstvasárnap Reggelre egy kis havat kaptunk: a délelőtti napfény­ben valóban ezüs­tösen csillogott ez a vasárnap. A Rá- di úti vásártéren azonban dél felé már a csizmák és a cipők sarat da­gasztottak. Az idei utolsó országos állat- és kirakodóvásár szép forgalmat bonyolított le. Nagy volt a fel­hozatal hízott ser­tésből. Magasab­ban induló árak után 22 forint kö­rül alakult a levá­gásra érett állatok kilónkénti ára. A decemberi hi­degben nagy ke­letje volt a forralt bornak. Az „ala­pozás” a lacikony­hák sátrainál tör­tént. Volt hurka, kolbász és pecse­nye bőségesen. Nemcsak a vá­sártér volt népes. Az Ezercvkkbolt előtt már reggel akkora volt a sor- banállás, hogy csak szakaszon­ként lehetett a ve­vőket beengedni az üzletbe. A Zalka Máté könyvesboltban a csaloga tó id rakat mögött gazdag vá­laszték fogadta a belépőket. Szőke Pálné boltvezető szerint évek óta nem volt ilyen változatos az ifjú­sági irodalom. Szemközt az Ajándékbolt két nagy kirakata kí­nált sokféle vásá- rolnivalót. Végre helyi vonatkozású tárgyat is adha­tunk rokonaink­nak, ismerőseink­nek: a cigarettás dobozon váci pa­noráma, a festett tányéron a szé- lcesegyház, s olcsó faldísz a kőkapu­val. Elharangozták már a delet, de a Dunakanyar Di­vatházban válto­zatlanul nagy volt a forgalom. Tizen­nyolc eladó állt a pultok mögött s alig győzték az ostromot. Szőnyeg, méteráru, függöny és apróáru egy­aránt kelendő volt. Délben már százharmincöt­ezer forintnál tar­tottak. Ez 15 szá­zalékkal több, mint múlt évben az egész ezüstva­sárnapi bevételük. A 10-es népbolt melletti „ringben” karácsonyfák so­kasága. S ez is az új mechanizmus előszele: a fémtalp ugyanitt megkap­ható. Sőt — ha szépen kérik az eladót — bele is faragja a fenyőt. S kinek a keze között fordult meg legtöbb pénz az idei ezüstvasárna­pon? Szilner Emil fő­felügyelő tartotta a rendkívüli ügye­letet a főpostán, a- pénztárban. Zár­óráig háromne­gyed millió forint­tal növekedett a postai páncélszek­rény tartalma. Rezső Papp Egy „hobby" története A bronzkori kővésőtől a kenderfésűig Szerződés kufyabőrön — Ezüst várospecsét Az amatőr régészek kiállí­tásán sok régi érdekességet láthattunk. Számomra vala­hogy a legérdekesebb mégis maga az ember, aki régisége­ket gyűjt. Honnan van ez a gyűjtőszenvedély, miért hal­mozza fel lakásában a törté­nelmet rejtő tárgyakat egy ember, aki nem tudós, s mint ilyen: neom is régész, csupán segítője lehet a régésznek ? Szűcs Ernő Bélának tettem fel a kérdést. Foglalkozása szerint az ipari tanulók egyik oktatója. Tehát nem régész. Gyűjteményében viszont ilyen ritkaságok vannak: a budai káptalannal kötött szerződés, méhviasz pecséttel — 1490­s/f,SSSSSSS//SSfSS//SSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSS;SS/-SSSSSSS/fSSfSS/S/SS//SSSSS/f//SS/S/SSSSS//SfSS/SSSSS//SSSS/SS//S///S/SSS/S/V//S/SSSS/SfSSfS/S/SSSSffSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS?SSS/-SSSS/'. Az égjük váci gyárban történt. Akármelyikben megtörténhetett volna, nem elő­ször, de nem is utoljára. Az egyik mun­káslány gyereket várt. Ilyen hírre hol nem mozdul­nak meg a rossz nyelvek? Mások viszont azonnal melléje álltak. A két tábor között ott állt' a lány, szíve alatt világra készülő magzatá­val. Nem ment or­voshoz, nem sza­ladgált segítségért sem. Elviselte a pillantásokat, a Leányanyának lenni... kimondott és ki nem mondott kér­déseket. — Pedig milyen szendének mutat­ta magát... — nyilatkoztak a férfi kollegák. — Nagy balek vagy, hogy nem segítettél maga­don időben — mondták az üzem­ben dolgozó lá­nyok. De mondtak mást is, nem ép­pen hízelgő szava­kat. A fiú katona volt. Feleségül alcarta . venni a lányt. De szülei kötötték magukat — az előítéletek­hez. Talán szebbet akartak, vagy mó­dosabbat. A nóg­rádi falvakban és másutt is nagy szó még a vagyon, a hozomány... A lány szülei, egy kis nógrádi falu egyszerű em­berei kitagadták őt. — Ezt a szé­gyent — mondták — ezt nem lehet elviselni — a falu előtt. Amikor min­denki ellene for­dult a faluban, ak­kor álltak mellé az üzemi fiatalok — kicsit megle­pődve, kicsit meg­hatva a lány ra­gaszkodásától a még meg nem született gyerek­hez. Azután a nagy megyei kór­ház szülészetén négy hétig adtak „otthont” a lány­nak, amíg a fiata­lok szobát szerez­tek neki és a ba­bának. A kicsire azon­ban mosni kell, annak meleg szo­ba kell. A kis szo­ba viszont hideg volt. Futottak ,a patrónusok a gyár igazgatójához. Adott is egy ko­csit, a szakszer­vezeti bizottság meg a KISZ el­ment a mamáért és a gyermekért, és hazavitték őket a kis faluba. A KISZ-esek napo­kig rügdalózót ke­restek az üzletek­ben, meg kocsika­bátot ... Az „ide­genek” gondosko­dása a baba gü­gyögése leszerelte a szigorú nagypa­pát. Azóta pénzt is vitt a posta a vállalattól, és újabb ajándéko­kat a fiatalok. A fiú egyelőre titokban látogat­ja öthónapos fiát, s az anyját, akit feleségül akar venni. Ügy hírlik, rö­videsen lakást kapnak a faluban, (bányász) Részlet Szűcs Ernő Béla állítási anyagából. ki­bői; Nagyszombat város ezüst pecsétje az 1600-as évekből; oszlopkő Mátyás király idejé­ből; Táncsics Mihály Nép­könyve, s a tömérdek népraj­zi anyag között egy kenderfé­sű, 1786-ból. — Szenvedély? Valóban az. ügy is mondhatnám: adott­ság. Kis gjrermek voltam, ami­kor Léva határában találtam egy — mint később megbizo­nyosodtam róla — egy bronz­kori csiszolt kővésőt. Féltve őriztem ezt az első régisége­met, pedig akkor nem is tud­tam pontosan, milyen régi. Még a vasárnapi miséről is el­lógtam, hogy ássak társaim­mal a lévai vár romjai között. — Már géplakatos voltam, terebélyesedő gyűjteménnyel. Társaim akkor majdnem hét­cet csináltak velem. Római kori pénzeket mutatott az egyik, mondván, hogy kertjé­ben találta. Szerencsémre, gyanúsnak tűnt a nagy bizta­tás. Végül bevallottált: meg akarták forgattatni velem a földet — a szőlő alá. A római pénzeket mástól kérték — ali­binek. — Mi a véleménye az ama­tőrök ásatásairól? — Én csak gyermekkorom­ban „ástam”. Azóta megtanul­tam, hogy tudományos szem­pontból nem sokat mondanak a sírokból kiszedett tárgyak régészeti szakismeret nélkül. Ha jelentősebb leletre bukka­nok, szólok a múzeumnak, se­gítek hivatalos ásatásban, mint az amatőr régészek klub­jának a tagja. Különben is: a magánásatást törvény tiltja. — S hogyan gyarapítja gyűjteményét? —1 Sok tárgyat vásároltam, ajándékba kaptam, nem egyet a Duna homokjában leltem, többet a váci építkezéseknél kikerült földből kotortam ki. Tárgyaimról kartonos nyil­vántartást vezetek. Minden jellemző adat rajta van eze­ken a kartonokon. Szűcs Ernő Béla — s az amatőr régészklub többi tag­ja sem rejti „véka alá” a gyűjteményét. A napokban rendezett kiállításuk szép bi­zonyság volt erről. (f. I.)

Next

/
Thumbnails
Contents