Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-19 / 299. szám

4 1967. DECEMBER 19., KEDD Kinek az érdekeit szolgálja a biztosítás ? 40 ezer káreset - 9 hónap alatt Új biztosítás a mezőgazdaságban — Kevesebb panasz Pánczél István tájékoztatója Dobogókő műiden évszak­ban kedvelt kirándulóhely, de most, hogy leesett a hó is, ki tehetik a „megíelí”-táb- lát az Eötvös Loránd tu­ristaházra. Télen 67 szálló- vendéget tudnak fogadni, s január 20-ig már minden hely foglalt. A turistaházban felkészülten várják a hétvégi „rohamokat”, hiszen vasárna­ponként az is előfordul, hogy 400 vendégről kell gondos­kodniuk. Az ünnepeket itt töltők Vsem panaszkodhatnak majd. meggyorsítja. Gyál ©lég nagy, megél benne két új élelmiszer­bolt is. A ceglédi vállalat különben bejelentette, hogy később még két telekre tart igényt, mert 1970-ig tej-, és hústooltot is óhajt nyitni Gyáiott. Az ételek és italok sokféle­sége bő választékot kínál. Specialitásuk: a csőben sült sertésborda. Változatosnak ígérkeznek a halételek is. Természetesen a hagyomá­nyos diós, mákos beigliben sem lesz hiány. Több mint 200 liter pezs­gővel koccinthatnak szilvesz­terkor, s a 40 akó bor a kül­földi italoktól a kedvelt ha­zaiakig minden igényt kielé­gít majd. A hangulatról a zenekarok gondoskodnak. Százéves védett tölgy Védetté nyilvánították Haj- dú-Bihar megye legszebb tölgyfáját. A hajdúhadházi erdőben található gyönyörű fa még „csak” 100 esztendős, de 28 méteres magasságával és különleges szépségű koronájá­val méltán került a védett fák sorába. Elfogták a helesi rablógyilkost A rendőrség elfogta a heted rablógyilkost. A 23 éves Ré- pási Tibor december 3-ra vir­radó éjjel a Somogy megyei Hetes községben a papiakban megölte Hollós Béla 53 éves esperes plébánost, és 73 éves édesanyját, özp. Hollós Bélá- nét. Répási Tibor a paplakot jól ismerte, ott gyermekkorá­ban többször járt, mivel apja abban az időben sekrestyés- harangozó volt. Répási Tibor a bűntettet anyagi haszon- szerzés végett követte éL Szeptember végéig 40 ezer különböző „káresetet” rende­zett Pest megyében az Állami Biztosító. Ennyi, kisebb-na- gyobb baleset, tűz, rongálódás, jég-, vihar-, viz-, állat-, vagy fagykár érte az ügyfeleket. Bár, az idei esztendő — a rit­kábban előforduló elemi pusz­títás miatt — szerencsére vi­szonylag „nyugodt” évnek szá­mít, az eddig kifizetett 40 mil­lió forintos kártérítés önmagá­ban is bizonyítja a biztosítás szerepét, fontos társadalmi je­lentőségét. Pánczél István a megyei igazgatóság vezetője — szokásos évvégi sajtótájékoz­tatójában elmondotta, hogy az idén tovább növekedett a biz­tosítás iránti bizalom. Részben a saját, de legtöbb esetben a mások példája döbbentette rá az embereket, mit jelent a kollektív összefogás az egyén teherbírását meghaladó kár­eseteknél. Negyvenezer új biztosított Kilenc hónap alatt me­gyénkben 228 600-ról, több mint 40 ezerrel növekedett a vagyon- és személybiztosítás­sal rendelkezők száma. Ma már valóban elmondható, hogy nincs a megyében olyan család, amely ne rendelkeznék a biztosítás valamilyen for­májával. Legtöbben az új ügy­felek közül a január 1-én élet- belépett, úgyszólván vala­mennyi veszélynemre kiterje­dő biztosítási fajták közül vá­lasztottak. Az épület-háztartá­si biztosítások száma 14 ezer­rel, az új rendszerű háztáji biz­tosítás 4300-zal emelkedett, míg a vállalatok és intézmé­nyek önsegélyező csoportjaiba 15 400-an léptek be. Sok a baleset Az idén élőfordult „ügye­ket” elemezve, megállapítható, hogy a legtöbb kár ismét a mezőgazdaságot érte. Jelenté­keny pusztítást okozott a ter­melőszövetkezetekben, de a háztáji gazdáknak is a jég, az állatelhullás, de sok áldozatot, rokkantságot követeltek a me­zőgazdasági balesetek is. To­vább emelkedett a háztartási és a közlekedési balesetek szá­ma. A biztosító egyre több gon­dot fordít a károk megelőzésé­re. Ugyanis jobb a bajt meg­előzni, mint elszenvedni. E gondolat jegyében állandó kapcsolatot tart és együttmű­ködik a Közúti Balesetelhárí­tási Tanáccsal, a rendőrséggel, a tűzoltósággal, a Vöröske­reszttel, iskolákkal. Különböző kiadványokkal segíti elő a felvilágosítást, a károk és bal­esetek megelőzését. Nemrégi­ben a szőlősvidékeken, Cegléd és Örkény környékén pero- noszpóra-jelző állomásokat ál­lítottak fel, hogy a gazdaságok idejében tudomást szerezhes­senek az ültetvényt fenyegető veszélyről és megtehessék a gyors védekezést. Most példá­ul tervbe vették a termelőszö­vetkezeti tagok téli, baleset- védelmi oktatását. Új mezőgazdasági biztosítás Minthogy a megye elsősor­ban mezőgazdasági jellegű, és az ügyfelek nagy része is a termelőszövetkezetekben talál­ható, a biztosító szoros kap­csolatot tart fenn a közös gaz­daságokkal. A kártérítés leg­nagyobb részét is a mezőgaz­dasági üzemek kapják — az idén eddig már kerek 30 millió forintot fizettek ki a termelő- szövetkezeteknek. Január else­jén lép életbe az új mezőgaz­dasági biztosítás, amely a ko­rábbinál szélesebb körű koc­kázatot vállal. így például: megtéríti az őszi, téli, tavaszi kipállás és felfagyás, valamint a belvíz okozta károkat, a ta­vaszi palántázás fagykárait és a homokverés pusztításait. Ugyanígy a téli almaültetvé­nyek augusztus 15. és október 31 közötti vihar okozta hullá­sát stb. A termelőszövetkezetek he­lyesléssel fogadták a kockázat kiterjesztését, amit az is bizo­nyít, hogy a közös gazdaságok­nak már, több mint a 90 száza­léka az új rendszerű biztosítás mellett döntött. Az új biztosí­tás egyébként az állettenyész- tésben is előnyösebb. A kény­szervágott állatok esetében például nem vonják le a kifi­zetésre kerülő összegből a kényszervágott áilat értékesí­téséből származó bevételt. Tel­jes egészében megtérítik a jó­szágok állatkórházi kezelésé­nek és szállításának költségeit is. Ezenkívül még több olyan előnyös változást hoz, amely a gazdaságirányítás reformjá­nak megfélel. Kapcsolat az ügyfelekkel Az Állami Biztosító — ért­hető módon — arra törekszik; hogy minél jobb kapcsolatot alakítson ki a termelőszövetke­zetekkel, intézményekkel, de az egyéni ügyfeleivel is. Az új biztosítási forma megválasztá­sánál a biztosító a termelőszö­vetkezetek kívánságát messze­menően tiszteletben tartja. Va­lamennyi közös gazdasága saját anyagi helyzetéhez, termelési struktúrájának megfelelően választja ki a számára legelő­nyösebb formát. A biztosítottak növekvő szá­ma — mint végül az igazgató hangsúlyozta — mindennél jobban kötelezi az apparátus szakembereit. Féltő gonddal óvják a kialakult, bizalmat, s arra törekszenek, hogy a leg­kisebb panaszt is gondosan ki­vizsgálják. Az elmúlt kilenc hónap alatt hetvenkilenc rek­lamáció érkezett a megyei igazgatóságra, ennek legna­gyobb része a biztosítási felté­telek hiányos ismeretéből szár­mazott. Még ilyen esetekben is megnyugtató módon rendezték a vitákat. Versenytárs az üzlethálózatban Bevonul a tanácsi kereskedelem Gyálra Amióta megszűnt a szövet­kezeti és tanácsi kereskedelem területi elhatárolása, első eset, hogy kereskedelmi vállalat boltnyitásra készül a teljes egé­szében szövetkezeti területnek számító dabasi járásban. Ér­tesült róla a Ceglédi Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat, hogy Gyál jelenlegi boltháló­zata nem elégíti ki a község lakosságának igényeit, mire néhány nappal ezelőtt megbí­zottjai felkeresték a községi tanácsot és közölték, hogy szí­vesen nyitnának korszerűen berendezett élelmiszerboltot. Rövid megbeszélés után kö­rülnéztek, hol találnának al­kalmas helyet, majd abban ál­lapodtak meg a tanáccsal, hogy a volt sportpálya terüle­tén üzletházat építenek. Azóta írásban is leszögezték, hogy a tanács által rendelkezésükre bocsátott telken 1968. elején megkezdik és ha csak lehet, jövő év végére be is fejezik az új élelmiszerbolt építését. A terület régi kereskedelmi gazdája az Öcsa és Vidéke Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet szintén fog­lalkozott hasonló tervvel, amelynek megvalósulását a versenytárs megjelenése talán Arany János Társaság alakul Megyénk munkásmozgalmának kutatóközpontja: Vác Pest megye történelmi múl­tú és néprajzi hagyományok­ban gazdag tájain kulturális központok létesülnek. A me­gyei tanács tervei szerint az első ilyen centrum Szentend­re lesz, ahol a világhírű roű- vésztelep, a környéken élő né­met, szerb és szlovák nemzeti­ségek népi hagyományainak ápolása áll majd a kulturális munka középpontjában. A ki­állítások, rendezvények ottho­na a városban felépülő megyei művelődési ház lesz, amelyben helyet kap a megyei könyvtár is. Tervezik a Ferenczi Károly Múzeum bővítését. A patinás Emberharapást kutya szőrével Egy esős vasár­nap délután Mo- kány Alfonz előre megfontolt szán­dékkal megha­rapta Csont Ala­jost. A harapás har­minc napon túl gyógyuló, súlyos lelki sértést oko­zott, de hat hét Után már kutya­baja sem volt Csont Alajosnak, aki élete utolsó húsz évében meg­szokta már a ha­rapd álá sokat. A harapás nyil­vánosan történt, ugyanis egyik he­tilapunk közölt egy kritikát, mely­ben Mokány Al­fonz, az isipert műkritikus meg­lehetősen harapós hangulatban írta meg véleményét Csont Alajos köl­tő és drámaíró legújabb drámájá­ról a Négylevelű lótetű-ről. A kri­tika hemzsegett a súlyos lelki sérté­sektől!, Mokány többek között ki­jelentette, hogy Csont Alajos apo- litlkus, tehetség­telen, öreg és csú­nya, a Négylevelű lótetű pedig egy közönséges tetű a magyar drámairo­dalom egén, még akkor is, ha a kö­zönség esténként véresre vakarja és tapsolja a tenye­rét. A cikket több tízezer ember ol­vasta el, és szó nélkül tudomásul vették, mert tud­ták, hogy dráma­íróknál a kritika foglalkozási árta­lom. A lelki sérté­seken senki nem háborodott fel, Csont Alajost sen­ki nem sajnálta, a szerkesztőséghez nem írtak felhábo­rodott leveleket, csak Csont Alajos vonult el sebeit nyalogatva alko­tóházába, hogy megírja követke­ző drámáját, ami­ről majd Mokány Alfonz ismét meg­írja, hogy stb, stb, stb. Történt, hogy egyik héten szín­házaink nem mu­tattak be új ma­gyar drámát, és mert a kritikus­nak a kritikára dráma nélkül is szüksége van, Mo­kány ismét bele­kötött Osont Ala­josba. Azaz, hogy nem is Csont Ala­josba, hanem csak a kutyájába. Egyik képes fo­lyóiratunk fény­képet közölt Csont Alajosról és Lóri kutyájáról. A ké­pen egymás mel­lett állt kutya a Csontjával, illet­ve Csont a kutyá­jával, és mind­ketten bánatosan a semmibe mered­tek. Ezt a képet látta meg Mo­kány, és mert mint már említet­tem, más témája nem volt, megha­rapta Csont ku­tyáját is. A cikkben, mit hetilapja ismét le­közölt, megírta, hogy milyen he­lyes kutyája van Csont Alajosnak, de kár, hogy öreg, hogy beteg és korcs. Viszont nem írta meg, hogy apolitikus, tehetségtelen stb, stb. A cikket több tízezer ember ol­vasta, és vala­mennyien felhá­borodtak. Tiltako­zó levelek százai, telefonok ezrei ér­keztek a szerkesz­tőségbe, a lap elő­fizetését többen lemondták, Mo- kányt számosán telefonon keresz­tül életveszélye­sen megfenyeget­ték, sőt egy kör­úti öreg kuvasz egyik este sarok­kőnek is nézte. Mokány Alfonz két hete egyik kórházunk ideg­osztályán fekszik, és időnként, ha al­tatás után magá­hoz tér, szent es­küvel fogadja, hogy többé soha az életben nem harap meg kutyát, csak embereket és drámaírókat. Csont Alajos pedig megdicsőül- ten j ár-kel Pesten és az irodalmi ká­véházban, és Lóri kutyáját úgy hordja a mellén, mint egy kitünte­tést. Hát ilyen bo­nyolult itt Pesten az élet, a kritika és az irodalom. Pedig milyen egyszerű lehetne, ha má emberek egymást is leg­alább annyira szeretnénk — mint a kutyákat. Miklósi Ottó Megtelt a turistához Csőben sült borda — 40 akó bor városka határában épül az or­szágos szabadtéri múzeum, ahol hazánk 24 néprajzi táj­egységének hagyományait mu­tatják be. A nyári kulturális események központja a törté­nelmi múltú Visegrád jesz. A várjátékok, vitézi tornák fel­elevenítésén kívül bemutatják a különböző korok zenéjét is. A tervekben szerepel újabb művésztelep létesítése, Zebe- gényben, Szőnyi István em­lékmúzeumának szomszédsá­gában. Vácott, az énekkarok rendszeres hangversenyeivel a kórushagyományok ápolását I tűzik ki célul. Ezenkívül a vá­rosban működik majd a megye munkásmozgalmának kutató- központja. Rangos helyet kap a múzeumok sorában az aszódi, ahol a gazdag Petőfi-gyüjte- mény mellett bemutatják majd a Rákos-völgye és a Galga- mente népművészetét. Ceglé­den megkezdték a parasztmoz­galmak történetének és tárgyi emlékeinek gyűjtését. A megye irodalmi központja Nagykőrö­sön létesül: ismét megalakul az évtizedekkel ezelőtt felosz­lott Arany János Társaság. Rendelő — orvospénzen Az orvos építi a rendelőt Pi lisszentkereszten. A dobogókői üdülőből jön le dr. Tribek László, áld évekkel ezelőtt már gyógyított a községben, és most itt akar letelepedni. Jö­vő nyárra elkészül a háza, amelyhez rendelőt is építtet. A falu lakói szeretik a doktort, és társadalmi munkában vál­lalták a kőműves és segéd­munkákat. Nem kell többé Pi­lisszántóra menni, ha gyors se­gítségre van szükség. dYURKÓ GtZA P uszpáng Amália, férjezett Kajevác Tődor- né, mélyen belenézett férje mind a két szemébe, s csak ennyit kérdezett: — Szeretsz te engem? Kajevác rémülten sóhajtott. Erezte a ve­szélyt. Nem tudta, még mi vár rá, de azt tudta, hogy a felesége csak akkor szokott behatóan érdeklődni iránta érzett vonzalma felől, ha férje nyugalmát tornádóként óhajtja felkavar­ni. — Na és mi van, ha szeretlek? — próbált Kajevác diplomata módon viselkedni: semmit sem vállalni, de semmit sem tagadni. — Válaszolj egyenesen és kertelés nélkül, Tódor... Szeretsz te engem, vagy nem sze­retsz? — makacskodott Amália, mert igazi Puszpáng-lány volt. — Amália, lelkem.'.'. Mit akarsz te most tőlem? Csak nem fogok a füledbe gügyögni... Érett férfi vagyok, megfontolt elme. sokat dolgozó egyéniség, akitől távol állnak a fecse­gés üres szavai... Így tehát... — Szóval, nem szeretsz? — Azt nem mondtam — tiltakozott Kajevác és körülnézett ki áll közelebb az ajtóhoz. Amália! — De azt se mondtad, hogy szeretsz. Nem mondtad, mert éppen most mondtad, hogy megfontolt ember vagy. Tehát megfontoltan nem szeretsz... Engem tizenöt évi házasság után, akkor, amikor ifjúságom és leánysá- gom... Pimasz vagy, ne legyingess! Igenis leányságom adtam neked. Es miért? Na, miért? Semmiért! Kajevác leroskadt a fotelba, mert tudta, hogy ezt állva kibírni nem lehet, s azt is tudta, hogy ebben az egyoldalú párbeszédben egyetlen vesztes lehet csak, s az nem Amália lesz. Csak azt tudná, hogy mit akarhat. Amália már könnyezett, zsebkendőjével szakértő módjára gyömöszölte szemét és or­rát. Ez még nem zavarta volna Kajevácot, aki ismerte a nőket, s tudta, hogy könnyebben sír­nak, mint férjhez mennek, pedig az utóbbit is felettébb szeretik. — ...és te csak nem törődsz velem;'.. miért is törődnél te és pont énvelem... — hallotta fél füllel Amália rekviemjét, amellyel lánysá- gát, éveit, önmagát, a világot, a napsütést és természetesen férjét is elsiratta, s úgy érezte magát, mint valami maradék csirkepaprikás, amit bezártak egy frizsiderbe, ahonnan csak a tányérba van menekülés, de az legalább mégis melegebb. — Mondd már meg végre, mi bajod? — nyögte ki Kajevác, mert már megfájdult a fe­je, már a füle mögé ugrott a gyomra, kissé reszketett a keze is, ahogy hallotta és látta is, mint ömlik a könny és a szó Amáliából. Pedig bátor férfi volt. Fiatalabb korában fél kézzel olyan pofont adott egyszer valakinek, aki szemtelenkedni mert Amáliával, hogy négy hétig kezelték azt vészes csuklással, és tudo­mányos értekezést is írtak róla. De a könnye­ket és a szavakat együtt, nem, azt nem bír­ja... — Hogy mi a bajom? Még azt kérded? Hát az, hogy nem szeretsz... — Szeretlek, a mindenségit neki.., Jujuj, de nagyon szeretlek... — Ha szeretnél, nem feledkeztél volna meg rólam... — Nem feledkeztem meg — sikóltotta most már Kajevác... — De igen — feleselt vissza Amália maga­biztosan, mert érezte, közeleg a győzelem pil­lanata. — Igenis, megfeledkeztél rólam, meg a születésnapomról — szipogta és felszáradó szemmel nyújtotta a kezét, mert látta, hogy férje inkább szeretni is képes, áldozatot is hoz, hiszen, ím, már nyúl is a belső zsebébe ... — Mennyire szeresselek? — búcsúzott Ka­jevác álmától, a bundabéléstől, értve és meg­értve mindent. — Láttam egy cuki kis prémet nagyon jól mutatna az új télikabátom gallérján... Ha ideadsz négyszázat, azt hiszem, abból megvan, te drága... Hogy szeretlek, hogy így szeretsz — csicseregte Amálka boldogan. — Hányadik születésnapod van? — jutott eszébe Kajevácnak... — Hát nem mindegy az neked? — vélte Amálka és csókot lehelve Kajevác Tódor homlokára, megnyugodva távozott. Mert nagy szó az egy nő számára, ha szeretik. Mennyei gondok 1— Ha ilyen alig szoknyába mentek a földre, miről tűi ják meg az emberek, hogy ai gyalok vagytok? — Mert nekünk glórián van. A szabál az szabá! W Péter: Ajándékot csak kö­zületi blokkal számoljuk el. (Pásztor Péter rajzai)

Next

/
Thumbnails
Contents