Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-17 / 298. szám

^^JCíHap 196T. DECEMBER 17., VASÁRNAP Vasárnapi beszélgetés EG Y DIÁKKAL MESZLÉNYI GÉZA NEVE NEM LEHET ISMERŐS AZ OLVASÓ ELŐTT. MESZLÉNYI GÉZA NEM GYŐZTESE TA­NULMÁNYI VAGY SPORTVERSENYEKNEK. EGY DIÁK — A SOK EZER KÖZÜL. A VÁCI SZTÁRON SÁNDOR GIM­NÁZIUM HARMADIK OSZTÁLYOS TANULÓJA. • Mindenekelőtt szeretném, lra elmondaná, milyen tevé­kenység tölti ki egy diák ide­jének javát? — Azt hiszem, többnyire mindannyian úgy vagyunk, hogy szeretnénk nagyon sok mindennel megismerkedni. Tu­lajdonképpen minden izgat minket, ami a világon van. Ezért sokfelé és sokféléképpen tájékozódik az ember. És tud­juk is, hogy csak ezek az évek adnak erre lehetőséget, mert később specializálódnunk kell... • Miben áll ez a sok irányú érdeklődés-? — Szakköri tevékenységből, nyelvtanulásból, tanfolyamok hallgatásából... Én például orosz szakkörre járok, tagja vagyok az irodalmi színpad­nak, népi táncos vagyok, rajz- tanfolyamon veszek részt... • Milyen nyelvet tanul az oroszon kívül? — Franciát. Egyébként osz­tályunk orosz tagozatú, tehát heti hat óránk van, ami azt jelenti, hogy elég jól tudunk már oroszul. Ráadásul azért is szerencsés helyzetben vagyunk, mert orosz anyanyelvű tanár tanít, és ezért a magam részé­ről mindig örömmel várom az óráit. • S ennyi elfoglaltság mel­lett milyen a tanulmányi ered­ménye? — Jeles. De ezzel még nem értem a felsorolás végére, mert rendszeresen járok még könyv­tárba, egyrészt kiegészíteni az iskolai anyagot, másrészt mert főleg az irodalom és művésze­tek iránt érdeklődöm. Aztán a KISZ-munka... Akármelyik középiskolában nézem, nem egészen úgy megy, ahogy kel­lene. Általános feladatokat ka­punk, de ezt nem tudj üli meg­tölteni kellő tartalommal... Ez a dolog pedig engem izgat is meg bánt is. • Miért izgatja? — Mert én meggyőződése« ateista és szocialista vagyok. • Mit jelent az, hogy meg­győződése« szocialista? — Azt, hogy egyetértek ez­zel a rendszerreL • Miért? — Azért, mert úgy érzem, hogy sokkal igazságosabb, mint a kapitalista rendszer... • És a kocsikról és villák­ról hallott történetek nem be­folyásolják a világnézetet? — Ezen sokat szoktunk vi­tatkozni az osztályban is meg otthon is. Én azt hiszem, hogy nem mindegy, milyen áron jut valaki kocsihoz meg villához. Ott sokkal hamarabb átverik az embert, és sokkal hama­rabb elveszti a becsületét. Bi­zonyos értelemben a kapita­lizmus csábító, mert egyes or­szágokban magasabb az élet­színvonal — ezt el kell ismer­ni —, de a magasabb élet- színvonal nem pótolhatja az emberséget és azt. hogy az egész igazságtalanságon alap­szik. • És ateizmusa mit jelent? — A szüleim vallásos em­berek. Én is nagyon vallásos FELVÉTELRE KERESÜNK 3 műszakos munkára. 16 évet betöltött. nyolc általános iskolai végzettségű női munkaerőket fONO- ÉS ORSÚZO ATKÉPZOS TANULÓNAK. Vidékieknek lakást biztosítunk. Bővebb felvilágosítást levélben adunk. PAMUTTEXTIL MÜVEK FONÓGYÁRA Soest XI., Bocskai u. 96 Munkaügyi osztály voltam. Képes voltam Advent idején hajnalban felkelni, hogy misékre járjak, és mi- nistráltam is. Sőt. Pap akar­tam lenni. Nagyanyámék buz­dítottak is, de ez az egész az évek folyamán összedőlt. Egy­részt azért, mert összetűzésem volt a papunkkal... • Milyen összetűzés? — Pontosan már nem em­lékszem ... Valami olyasmiről volt szó, hogy felmentem a kórusra, holott nem szabad lett volna, és ezért nemcsak a társaim előtt tolt le, szá­momra érthetetlen indulattal, hanem még a szószékről is célzásokat tett. Ez a kicsinyes példálózás engem szörnyen bántott. És ezzel egybeesett az is, hogy biológiát és történel­met kezdtünk tanulni. Any- nyira elfogadhatónak éreztem ezt a felfogást, hogy már tu­datosan igyekeztem kiölni ma­gamból azt a meghatottságot, amit akkor érez az ember, amikor belép a templomba ... Egy időben kerestem az anti- klerilcális könyveket, és min­dig kárörömmel olvastam az egyház disznóságairól... Az­tán ez a káröröm is elmúlt, most úgy érzem, nyugodt és biztos ateista vagyok. De ne­kem. és tudom, hogy mások­nak is, komoly problémát je­lent, hogy ha nem hiszünk az egyház dogmáiban, álékor mi­ben higgyünk? • S föltétlenül hinni kell valamiben? — Remény nélkül nem le­het élni. És az ember, szerin­tem. a reményeiben tudja meg­találni a hitét. & ez még va­lahogy hiányzik a mi életünk» bői. Azért kéne, hogy a KISZ visszaadja ezt a hitet, hogy el- töltse a fiatalokat hittel vala­mi hasonlóval, csak igazabbal, amit a vallás adott hosszú ideig. • De hiszen a hit mindig dogmákon alapszik, és a val­lással éppen a dogmákat ta­gadta meg... — Tudom. Nem dogmákban kell hinni. Ha a szocializmus­ban fejlődés van, az nem dog­ma, mégis lehet hinni benne... Történelemből most éppen Marxot és Engelst tanuljuk. Nekem nagyon tetszett az, hogy az általuk felismert tör­vényeket nem dogmaként kell felfogni, hanem tovább kell fejleszteni... • Akkor talán azt lehetne mondani, hogy a marxisták hite. hit a fejlődés lehetőségé­ben? — Igen. Én valahogy arra gondoltam, hogy nekem ab­ban kell hinnem, hogy az em­bereknek jobb lehet. És itt ke­veredtem vitába a felnőttek­kel, mert általában azt mond­ják, hogy ebben a társadalom­ban is mennyi Visszaélés van. De ha még vannak is, akik visszaélnek a hatalmukkal és a lehetőségeikkel, ennek a tár­sadalomnak sokkal emberib­bek és csodálatosabbak az esz­méi, és azt hiszem, az az igazi emberek feladata, hogy kiszo­rítsák azokat, akik csak: visz- szaélnek ezekkel az eszmékkel! Valahogy szerintem sokkal jobb harcolni, mint megalkud­ni... • Milyen pályára készül? I — Színész szeretnék lenni. • Miért éppen színész? i — Kilencéves koromban már felvettek az Állami Balett Intézetbe... • Balettozni is tanult? — Igen. Sőt. Zongorázni is. De akkor az történt, hogy a szüleimnek nem volt idejük elvinni az orvosi vizsgálatra, én meg nagyon féltem az or­vosoktól, nem mentem el, a szüleimnek pedig nem szóltam róla. így aztán azonnal ki is maradtam. De még reményke­dem abban is, hogy énekes- táncos lehetek. • S ha nem sikerül? — Akkor sincs semmi vész. Megpróbálom a pszichológia­biológia szakot, és ha ez se megy, akkor nem ijedek meg a fizikai munkától sem. • A szülei mivel foglalkoz­nak? — Az apám asztalos, édes­anyám bőrdíszműves. Nekem sokkal többet kellett tanulnom, mint az értelmiségi gyerekek­nek, de minden lehetőséget megadtak arra. hogy tanuljak. És nagyon foglalkoztat az a gondolat, hogy senki sem te­het róla, milyen családba szü­letik, de úgy kéne valahogy alakítani az életet, hogy a munkások kevesebbet dolgoz­zanak, és nekik is nagyobb le­hetőségük legyen a művelő­désre. • Elégedett embernek tart­ja magát? — Jelen pillanatban igen. A sok elfoglaltság kitölti az idő­met. Egyetlen okom van az elégedetlenségre — szeretnék mindig többet tanuni. • Barátai vannak? — Nekem, sajnos, nincse­nek. Én soha nem találtam meg azt a gondolkodó típust, amilyennek magamat érzem. De a nyáron belekeveredtem egy egyetemista társaságba, és közöttük nagyon jól éreztem magamat. • Táncolni sem jár? — Táncolni szeretek, de csak táncolni, nem szeretek. És Vácott nincs egy olyan családiasabb jellegű klub. ahol az embernek lenne alkalma be szélgetni, vitatkozni, hülyés- •kedni-egy kicsit a tánc- mel­lett. • Mi a legfőbb vágya? — Egy kis vidéki színpad Parasztbácsik és parasztnénik ülnek a nézőtéren. Én pedig azért vagyok a színpadon, hogy megértessek velük vala­mit ... Lehet, hogy kicsit szén timentális vágy, de ez van ... Nádas Péter Dél-vietnami vendégek az Országos Beketarvátsnál és a Medicor Művekben Le Minh Phat, az ameri­kai imperialisták és csatló­saik háborús bűneinek le­leplezésére Dél-Vietnamban megalakult bizottság tagja és Pham Thi Yen asz­szony, a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítás! Front saigoni tartományi bizottsá­gának tagja, akik részt vet­tek a nemzetközi Russell-bí- róság második ülésszakán, szombaton ellátogattak az Országos Béketanácshoz, s a Medicor Művekhez. A tandíj: magasabb jövedelem Sikeres kísérteti év tapasz­talataival felvértezve készül az új gazdasági mechanizmus bevezetésére az Alberti reá és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. 1967-ben mindegyik boltban és vendéglátó egységben át­tértek az önelszámolásra az egységesen kialakított terv és könyvelés alapján. Másutt a tiszta jutalékos bérezési for­mát vezetik be. Az eredményes „kísérlete­zést” bizonyítja a nyereség tö­megének emelkedése. 1966 első kilenc hónapjában a megter­melt 1 millió 202 ezer forint­tal szemben 1967 azonos idő­szakában 1 millió 865 ezer fo­rint a nyereség. Kísérletet hajtottak végre az igazgatási apparátus munka­szervezeti felépítésében is. Megszüntették az üzemágan- kénti előadói munkaköröket, helyette boltegysegeket kaptak ellenőrzésre a hivatali appa­rátus dolgozói: 12—14 egység­nek van egy-egy ilyen „belső" ellenőre, akit teljes intézkedési joggal ruháztak fel, ugyanak­kor teljes az anyagi és erkölcsi felelőssége is. Nyereségrésze­sedés, jutalom, prémium a ha­táskörébe utalt egységek gaz­dálkodásának függvénye. Ez a munkaszervezeti felépítés megköveteli az univerzális szakmai hozzáértést, s ilyrnó- don a szakmai széttagoltság helyett a sokoldalúságot állít­ja vissza jogaiba. Skatulyában a múlt Kirurgusok gyógymódja A múlt század második fe- szer felelevenítették a fürdő­iének divatos gyógymódja volt telepen. Dr. Tóth András, a a köpölyözés, a vérvételnek hévízi gyógyfürdő-kórház fő- egyik különleges formája. Er- orvosa filmen és fényképeken re a célra a tenyérben is elfé- örökítette meg. hogyan vettek rö szerkezetet használtak, vért a múlt század köpölyözö- amelyben éles késeket helyez- mesterei, és pontos leírást ká­ték el. Ezekkel vágtak eret a szített a módszerről és a köpo­ré,-mes embereken a kirurgu- lyöző szerszámokról. Felügye- sok. a borbélyok és a köpölyö- lete mellett ötvös József bor- zőmesterek. Hazánkban a kö- bély, a 30-as években még dol- pölyözés leginkább Hévízen gozó köpölyözömester mutatta terjedt el, még látható az a be tudományát egy önkéntes kabin, ahol ezt a gyógykeze- jeientkezőn> akinek egyébként lést alkalmazták. Ma már, ter­mészetesen, az egészségügyi rendelkezések tiltják e, kellő szakértelem nélkül, végrehaj is magas a vérnyomása. A fű­met és a tudományos leírást megőrzik a hévízi fürdőtelep tott vérvételt. Az érdekes történetét megörökítő gyűjt e- gyógymódot azonban még egy- ményben. SZMT baleseti krónikája KI A FELELŐS? Mi az oka annak, hogy — ! bár az utóbbi két évben a mc- gye helyiipari vállalatainál a munkavédelmi és szociális helyzet sokat javult — a bal­esetek száma mégis nőtt? Erre kereste a választ a Szakszer­vezetek Pest megyei Tanácsa. "/ndf'nMM Bementünk az irodába, ott egy jóképű, ma­gas férfi hellyel kínált, leültünk. Kisvártatva a titkárnő hozta a pálinkát és a méregerős feke­tét. — Az igazgató elvtárs így szereti, ilyen erő­sen — haentegétődzött a titkárnő. — Jó gusztusa van az igazgatónak — mond­tuk mi. Azután beszélgetni kezdtünk. Párttit­kár vagyok, de rossz természetem van, semmi­féle diplomáciai érzék nincs bennem, néha még a tapintat is elszáll a lelkemből. Azonnal, javasoltam, hogy ne kerülgessük a forró kását, beszéljen csak az igazgató elvtárs nekünk ar­ról, milyen az értelmiség helyzete itt a válla­latnál. — Remélem, nem kétséges, hogy miért pont önöknél vizsgáljuk ezt a témát, hiszen — tu­domásunk szerint — itt e vállalatnál több mint ezer értelmiségi dolgozik — fűztem még hozzá. Az igazgató azonnal kijavított: — Kérem, ez nem vállalat, ez intézmény. És a másik: itt nem ezer, hanem kétezer értelmi­ségi dolgozik. Kutatók, mérnökök, vegyészek, technikusok, nem sorolom, hiszen önök is tud­ják. Egyébként szívesen állok az elvtársak rendelkezésére. — Nem bírom, ha kioktatnak. Azonnal rá­csaptam. — Először talán a saját munkájáról, ha len­ne szíves. Ez szervesen összefügg a mi vizs­gálatunk témájával. Az igazgató okos, higgadt ember. Nyugod­tan, megfontoltan, szabatosan és ízesen be­szélt. Fél óra múlva megállapítottuk, hogy ez egy nagyszerű fickó. Érti a szakmáját, nagy­szerű érzékkel vezet és lendületből, semmi erőlködés, semmi fals dolog. Szóval ezt taní­tani kéne. Pedig autodidakta, segédmunkás­ként kezdte, itt. Amikor idáig jutottunk gondolatainkban egy meglepő és váratlan fordulat következett Hir­telen nem is értettük, mi történt, azután szót­lanul, zavartan a cipőnk orrát bámultuk. A vizsgálat megállapította, hogy a gazdasági vezetők nem foglalkoznak elég követ­kezetesen a munkavéde­lemmel. A tervek készítésénél nem gondolnak a leggyakrabban balesetet előidéző műszaki hiányosságok felszámolására. | A balesetek kivizsgálásánál I a gazdasági vezetőle az esetek I többségében csak a dolgozók személyes fe­lelősségét állapítják meg. A munkavédelmi oktatás is sok esetben formális. Felelös- I ség terheli az egyes szakszer- A hiú ember akkor bukik meg, ha kimerész- i vezeti bizottságokat is. A Pest kedik az ismeretlenbe. Az ismeretlen csábít, i megyei Ruhatisztító Vállaiat- meg azután senki se higgye, hogy ő valamihez ' nál, a Váci Autójavítónál és nem ért. Váratlanul megteszi hát szellemi űr- í Fémipari Vállalatnál, a Pest sétáját. És ez okozza a tragédiáját, mert ezt j megyei Faipari Vállalat szb- az űrsétát köldökzsinór nélkül végzi. Ott le- ülésén még nem foglalkoztak bég, kalimpál súlytalanul a semmiben. Az em- ezzel, pedig kötelességük lett bér érzi, hogy már visszatérne a biztonságot nyújtó anyaföldre, de ha elkezdte, nem lehet befejezni.' Az igazgató is, amikor végigszár- I nyalta könnyedén a munkáját, az intézmény j eredményeit, beszélgetésünk közepén izzadva, eltérő képet mutat, erőlködve talán maga sem tudta, hogyan, be- I A Pest megyej Vegyi és Kéz- lekeveredett valanu tőle idegen tudományos i mCű i vállalatnál több te- hínárba. A lélektanról, az emberismeretről lephelyen korszerű öltözők és volna. A megye üzemeinek .szo­ciális ellátottsága is igen tartott egy meglehetősen furcsa kis előadást. fürdők vannak, másutt viszont, például a dabasi konfekció- és az érdi filmnyomó részlegük­ben mosdótálból tisztálkodnak s parányi az öltöző. A vállalat kistarcsai bőrdísznrű-üzemé­„Az emberek szeme ... és ha sápadtak... szóval sok itt a gyanús elem, az értelmiségiek között...” Itt felnevetett és nagysándori gesz- tvjssal próbált kiverekedni az útvesztőből. „De hát az ujjunk sem egyforma, az embe- , , ... , rek sem lehetnek egvformák. Egyébként is ez I 1>en,.? knceszito műhely rossz van, ezt kell szeretni”. | szellőzése miatt a benzin, a ,, , , , .. , , . . nitro es az aceton a dolgozom eleg ízetlen dolog volt, de azért egyi- veszélyezteti. A Gödöllői Fémíöniegeikk- ipari Vállalat egészében \éve Hát künk sem reagált. Lementünk a laboratóriumba. Érdekes, a fő­mérnök nagyon hasonlított az igazgatóhoz, aki ide már nem jött velünk. — Hogyan jön ki ön az igazgatójával? Tud­nak együtt dolgozni — ezt megint én kérdez­tem. mert kíváncsi ember vagyok. Azonkívül mindenképpen választ kerestem erre a lélek­tani fals eszmére. — Nagyszerű ember az igazgató. Okos, hig­gadt, jó vezető, csak... 1 — Csak? Mit akar ezzel mondani? — Igazgatónk most kriminológiával, illet­ve egész precízen bűnözéslélektannal foglalko­zik. Csak úgy .. Ez a hobbyja. így azután ... re‘szik érteni? Persze, értem, I romnegyed S. A. 1 meg. zsúfolt és korezerútlen. A tmk-műhely 65 négyzetméter­nyi területén harmincegy em­ber dolgozik. Az öntödében közös öltözője van a nőknek és a férfiaknak. Az SZMT munkavédelmi bizottsága továbbította a felmérések eredményét a megyei tanács ipari osztá­lyára s javasolta, hogy 1970-ig legalább a követelmények ké­részét valósítsák

Next

/
Thumbnails
Contents