Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-14 / 295. szám
4 mK^Círlap 1967. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Heti filmlevél PRvmR Ml Holttest a széken De ki a gyilkos? Kétrészes tv-krimi A hivataliból már mindenki elment. A takarítónő az egyik szobában hullát pillant meg a széken, késsel a hátában. Berohan a másik szobába, hogy a rendőrségre telefonáljon, s amikor hátra fordul, kiderül, hogy a hulla is átjött. — Ezzel a hátborzongató jelenettel kezdődik a televízió karácsonyi fő műsora, a Miért beszél annyit Mrs. Piper című krimi. Mire kijön a rendőrség, a holttest eltűnik, s a takarítónő bajba- kerül, hiszen nem tudja bizonyítani állítását. S a későbbik folyamán is mindennek nyoma vész, ami őt igazolná. Ezzel állandóan kihozza sodrából a náthás főfelügyelőt, meg azzal, hogy szünet nélkül beszél. így bonyolódik Jack Pop- lewell bűnügyi vígjátéka, amely bővelkedik meglepetésekben, ahogy az már ilyenkor szokás és közben harsányan kacagtató. A szerző szinte Gobbi Hildára írta a darabot, aki a cselekményt bonyolítja. Mrs. Piper végül is kezébe veszi a nyomozást s a felügyelő akarata ellenére, ő keríti meg a tettest. Hogy ki a gyilkos, azt az ünnep másnapján tudják meg á nézők. Természetesen az, akire legkevésbé gondol az ember. KÖNYVESPOLC A magyar tudomány és technika bővelkedik kimagasló egyéniségekben. Működési körük, tevékenységük, sajnos, azonban még a szakemberek előtt is csak főbb vonalaiban ismeretes. Valóban hiánypótló a közeljövőben napvilágot látó életrajzgyűjtemény, melyet Műszaki Nagyjaink” címmel a Gépipari Tudományos Egyesület jelentet meg a Műszaki Könyvkiadó gondozásában, Szőke Béla gépészmérnök C. egyetemi docens szerkesztésében. Két nagyon szabványos filmet láttam a napokban. Az egyik a kalandfilmek jól ismert szabványai szerint készült: van benne üldözés, menekülés, rajtaütés, percekig tartó kardpenge-párbaj, tömegbunyó, szép lovak, szép nők, szép kosztümök — minden, ami ilyenkor mutatós és hatásos. Mindehhez pluszként még ott van a lovagkori To- ledó, a tagadhatatlanul szép spanyol táj, a szélesvászon és a szinestechnika. A címe: A KASZTIUA1 SÓLYOM, a nemzetisége spanyol, rendezője Rose M. Elorrieta. A film megnézésére nem biztatok senkit. Felesleges, — hiszen ez úgyis azok közé a filmek közé tartozik, amelyet minden biztatás nélkül nagyon sokan megnéznek. Es mit ír elő a szabvány a krimifilmeknél? Kell hozzá legalább egy hulla, négy-öt gyanúsított, kb. ugyanannyi detektív, több titokzatos és zavaró momentum, amely azonban a film végére mind világos és magától értetődő lesz. A nálunk legújabban bemutatott csehszlovák krimifilm mindeme szabvány- előírásoknak maradéktalanul eleget tesz. Néhol még fordulatos is a film, ám különösebb izgalmakat nem kelt a nézőben. Nem is azért drukkolunk, hogy előkerüljön Az első három kötet képekkel és dokumentumokkal bőségesen illusztrált életrajzokat közöl kiváló matematikusokról, fizikusokról, gépipari, elektromos ipari tudósokról, szakemberekről, akik közül nem egynek alapvető szerepe volt a magyar ipar megteremtésében, saját tudományágának világraszóló továbbfejlesztésében, illetve megalapozásában. Így a többi között a kötetek Csonka János, Kühne Ede, Eötvös Loránd, Ganz Ábrahám, Pattantyús A. Géza, A BIZÁNCI ARANYKINCS. a filmnek címet és témát adó IX. századi aranylelet, hanem azért, hogy a csinos kis maszek-nyomozó (Gabriella Vra- nová játssza), pácban ne maradjon. Hát ez is valami... Es hogy megnézzük-e? Időtöltésül, esetleg. Bár akkor már jobban ajánlanám, ugyanebből a műfajból, a GYERMEKRABLÁS WIES- BADENBEN című NDK-filmet. Ezt a krimit voltaképp az élet maga rendezte, és szomorú aktualitást ad neki a versailles-i gyermekrablás, amelynek hírei éppen a napokban tartották izgalomban a világsajtót. A nyugat-németországi Wiesba- denben lejátszódott tragédiát: Timo Rinnel elrablását, hiteles dokumentumok, rendőrségi aktakötegek, laptudósítások nyomán vitte filmre az NDK-ban Hubert Hölcke rendező. Jól megkomponált, az izgalmat mindvégig fenntartó film ez, komoly társadalmi modanim- lóval, sajnos, happy end nélkül. A krimit a film kénytelen volt megoldatlanul, lezáratlanul hagyni — mert az élet is így hagyta. A kis Timo további sorsáról, elrablóinak, gyilkosainak kilétéről mindmáig semmit sem tud a világ. R. B. Kürschák József, Kandó Kálmán, Bánki Donát, Bláthy Ottó Titusz biográfiáját tartalmazzák. Remélhetőleg sor kerül majd a további kötetek megjelentetésére is, és a GTÉ-n kívül más tudományos egyesületeink is megjelentetik szakterületük kimagasló egyéniségeinek életrajzait. A „Műszaki Nagyjaink” forgalomba nem kerül, kizárólag a Gépipari Tudományos Egyesületnél rendelhető meg. M azsola nem azonos Mazsolával. Pontosabban, nem az a Mazsola, amelynek mulatságos kalandjai oly sok kellemes percet szereztek már a televízió képernyője előtt fiataloknak és nem fiataloknak. Mazsola tizenöt éves, és három hónapja viselője a rangot jelentő gimnazista címnek. Két lenszőke, kunkori varko- csa nevetésre ingerlőén billeg, amikor reggelenként végi gkopog a tűsarkú csizmács- kában a havas, csúszós utcáp. Olyan sete-suta a járása, mint a Mazsoláé. Erről és fitos rózsaszín orráról kapta a Mazsola nevet. A miniszoknya kéttenyérnyi- vel ugrik hegyes térdei fölé, vészfelhőket tornyosítva a család fejének, kedves barátomnak amúgy is gondterhelt homlokára. A mozgása szögletes, a hangja változó, és a szándékosan lazára kötött pulóver napról napra gömbölyödik sovány gólyanyaka alatt. Egyszóval Mazsola hamisítatlan bakfislány, a tizenévesek minden merevségével, hebehur- gyaságával és kinőttségével ékesítve. Saját bevallása szerint most ül először presszóban egy férfivel, aki nem az apja. Eme ünnepélyes pillanattól meghatva, feketét rendeltem neki is. Hallatára kiegyenesítette csontos hátát, lopva körültekintett, figyelték-e mások is e felnőtt nőnek kijáró gesztust, és mert néhányan éppen felénk néztek a vendégek közül, egészen átlényegült az arca. Ám amikor a pincér megjelent tálcáján a két feketével, szorongva-félszegen leste minden mozdulatomat, nehogy valami baklövést kövessen el, kockára téve ezzel előlegezett felnőttségét. Szerencsétlenségére jómagam cukor nélkül iszom a kávét, így ő sem merte kibontani a csésze mellé tett papírcsomagocskát, inkább fintorogva, de hősiesen nyeldekelte a keserű italt. — Cigarettát? — kínáltam magamban mosolyogva. Hosszúra nyúlt keze már mozdult felém, de félúton megállt, és visszahullott az asztal fekete üveglapjára. Szögletes, szabálytalan arca árulkodott: nem az tartja visz- sza, hogy váratlanul beléphet a presszóba a közeli gimnázium valamelyik tanára; attól jobban retteg, hogy ilyen nagy nyilvánosság előtt könnye csorduljon egy rosszul sikerült slukk után. Inkább kitérő szóval elhárította a teljes felnőttségét bizonyítani hivatott cigarettát. Mazsola visszavonhatatlanul és halálosan szerelmes — tájékoztatott tegnap este az apja telefonbeszélgetésünkkor. Ideges és álmodozó, étvágytalan, és már két fát szedett be matekból az elmúlt hónap alatt. És makacs, hiába faggatja ő, az apja vagy akár az anyja. Nem szól, csak a vállát húzza. Ha le is ül a könyvei elé, megfigyelték, csak a falat bámulja vagy az ablakot. Egyszóval Mazsola szerelmes, és ők bármit tesznek, nem találják az ellenszerét. De téged kedvel, te talán szóra bírhatod, mi bántja — jelentette ki barátom, és mielőtt még tiltakozhattam volna az ellenem készülő merénylet ellen, csak annyit mondott: közöltem Mazsolával, holnap ötkor várod a presszóban, te mérnök vagy, megbeszélitek, hogyan segíthetnél neki matekból. Azzal letette a kagylót. Nos, ezért ülök most itt Mazsolával édes kettesben. Ezt azonban nem magyarázhattam meg a presszó vendégeinek, akik rosszalló pillantásokkal méregettek, szinte hallani véltem sugdo- lódzásukat: mit akar ez az öreg pacák attól a kislánytól? — Hallottam, beszedtél két fát matekból — biztattam egy bátorító pillantással Mazsolát, hogy mondjon végre valamit. R ábólintott nagy komolyan, aztán közelebb húzta székét. — Ugye, te nagyon bírod a matekot? — Mérnök vagyok, muszáj... — Akkor válaszolj néhány kérdésemre, jó? — Hallgatlak, Mazsola ... — Két fél az egy egész... — Gondolom, ezt te is tudod ... — bólintottam rá, s magamban azon tűnődtem, mire akar kilyukadni ezzel. — Mielőtt elvégeznék egy műveletet, közös nevezőre kell hozni a törteket... — inkább megállapításnak tűnt, mint kérdésnek. — Természetesen. — Előfordulhat, hogy nem „MŰSZAKI NAGYJAINK“ Csodálatosak az asszonyok. Csodálatosak, mert... De inkább lássuk a történetet, hiszen a jelzők önmagukban fcsupán frázisok. Nyo^c éve voltak hszs' ______ sok. Valószínű, á z első szerelmes hónapokból maradt meg az a szokásuk, hogy búcsúzásnál, találkozásnál szájon csókolták egymást. Az idők folyamán az egykor vad és szenvedélyes csók, amolyan testvéri puszivá szelídült, bár kívülről nézve ez is valódi csóknak hatott. Egyébként az egész életük szelíddé vált, mondhatni meghitté. Szóval unalmassá. Konfliktus nélküli emberek voltak, így Hát könnyen megvoltak veszekedés nélkül. Hiányzott életükből a ritmus: Szerelem, veszekedés, kibékülés szerelem, veszekedés ... mosolyogva, enyhe kis szalonspiccel állított haza. — Ne haragudj, anyukám, megjöttem.. i — ezt olyan kedvesen mondta, mint egy gyerek, aki rossz fát tett a tűzre és most bocsánatot kér. Később megegyeztek, hogy bejelenti, ha elmarad. És aztán rendszeressé vált a hét végi ví- kend az erdőben, a vadászat, az ivászat, a „kan-muri” ahogy a férfi becézte az ügyet. — Megyek, anyukám ... Ez az anyukám-apukám- dolog is koptatja a szerelmet. Nem Klárikám, nem Jucikám, hanem anyukám. Megöli a szerelmet. Az ember az anyukájába nem szerelmes. Közben a férfi rákapott az i italra. Nem nagyon, nem viharosan, csak szolidan, de ivott és elmaradozott. Egyébként jóízű fickó volt, szerette a feleségét, szerette a társaságot. Tulajdonképpen ezért a társaságért történt minden. Nyolc évig kibírta nélkülük, aztán kitört. Bár ha meggondoljuk, ezt nem lehet róla mondani, hiszen ez a szó, hogy kitörni, számára ismeretlen fogalom volt, teljesen idegen az egyéniségétől. Csupán az történt, hogy visszalopódzott az elhagyott férfitársaságba. Természetesen az időt a feleségétől lopta. Először csak rövid órácskára, aztán egész szombat délutánra, később vasárnapra is elmaradozgatott. De nem lehetett rá haragudni, Kedvesen, Nem kötelező, _nei? is ________________ törvényszerű ilyenkor, de az ő felesége megcsalta őt. Az életben azért van némi szerepe a véletlennek is. Az asszony szeretőjét a férje társaságában ismerte meg. Férje a társasághoz csapódott, szeretője pedig kivált onnét és többé nem ment hét végén a férfiakkal vadászni. Elég érdekes szerepcsere volt ez. A z új szerelemnek jó, izgalmas sós íze volt, a félelem is hozzájárult ehhez. — Az emberek, mint az áza- lékok úsznak a semmiben, keresik egymást, és megtalálják egymást. Az törvényszerű, hogy te drágám, megcsaltad a férjedet. Az viszont teljesen véletlen, hogy velem csaltad meg — mondta a férfi, elég érdekesen aktualizálva a filozófiai tételt. Közben azon is gondolkozott, hogy elmondja az asszonynak, nagy marha a férje! Mi más lenne az, aki ilyen jó nőt elhanyagol? Ezt gondolta, de nem mondta ki. A nőnek nem tetszett ez a filozofikus szerelem. Sértette is. Miért törvényszerű az, hogy ő csal, miért kell egy nőt megalázni, de nem szólt. Minden szombaton elkísérte a férjét a hegy felé induló buszhoz, ott a társaság zsivaja közben megcsókolták egymást. Testvéri puszi volt, de azért a kisüsti szaga átütött rajta. „Már megint ivott, még az erdőbe se érték, már itthon ivott”, — gondolta, de nem szólt. „De szép pár, az isten is egymásnak teremtette őket”, — mondogatták az emberek, mert még semmit se tudtak. — Elment ez a ronda banda — borult egy félóra múlva szeretője karjába a nő. Csodálatos volt ez a szerelem. Tele szép rózsaszín és kék felhőkkel és izgalommal. Addig nagyon boldogok voltak és semmi baj nem volt, amíg szerették egymást. Csak amikor a férfi lustán, bágyadtan rágyújtott és beszélni kezdett, akkor mindég megbánta, hogy itt van, a lakásán. Akkor mindég nagyon erősen érezte, hogy amit tesz, jóvátehetetlen. És a férfit sarkallta a lel__________ kében lakózó féltékeny düh. — ■' Tudód a te férjed .. . — az asszany azonnal megérezte, a hangsúlyból megérezte, hogy most rossz következik, s ezt nem akarta, ezért közbevágott. — Hagyd őt békében, kérlek. Ne bántsuk. Te is tudod, nagyon jól, hogy az én férjem egy nagyon okos, becsületes és értékes ember. Mindenki nagyra tartja őt. Hogy én megcsalom, az az én bűnöm és rosszaságom, nem az ő butasága. A férfinek minden szó fájt. „Még mindig a férje, az én karjaimban liheg és a férjét isteníti. Tulajdonképpen ez lelki prostitúciói sokkal rosz- szabb a testinél” — gondolta. Azután felült, az asztalhoz sétált, kezébe vett egy ceruzát és szórakozottan az újság fehér szélére többször is leírta ellenfele nevét. Nem vette észre, mit csinál, hiszen a lelke háborgott, csupán a keze önállósította magát. Már fantommá nőtt a férj, akit hónapok óta felszarvaznak és mégis az győz, bár itt sincs és semmiről sem tud. Az én férjem — szólalt meg háta mögött az asszony, a firkálást bámúlva — az én férjem ipszilonnal írja a nevét és nem ível! Eleget szenvedett érte azelőtt. Most már megtartjuk az ipszilont! — Mindezt nagyon kevélyen és büszkén mondta, a férfi először meg sem értette, azután is csak bámúlta a nőt, akinek még a szemölcseit is ismerte és akinek minden héten többször is felfedezte a testét. „Ez ő volna?” — kételkedett a nőben, önmagában, az egész helyzetben. Magára szedte a ruháit, ________ nyakkendőjét fel s em rakta, cipőfűzőjét meg sem kötötte, köszönés nélkül elindult. „A lelkét, a lelkét azt nem tudtad megismerni, megfogni. Az nem volt a tiéd...” — mormogta félhangosan a sötét utcán. Arcát meleg májusi eső mosta, mire hazaért ruháját csavarni lehetett. Leült az ágy szélére és tovább kínozta önmagát. „Az a marha, az a másik, az vajon mit csinált vele, mi a varázsszere? Az én karjaimban is róla beszél... Talán dicsérnem kellett volna, azt mondani, hogy milyen okos és különb mint én? Eh!” Ledőlt ruhástul, éjszaka, lidércnyomások kínozták, már hajnal volt, amikor a befülledt kacatokat leszedte magáról. A következő szombaton elment ő is a bandával az erdőbe. Találkoztak hát és semmilyen győzelmi fölényt nem érzett, sőt határozottan kínosan érezte magát. Az élet nagy kerítő, különösen ilyen kis helyen. Együtt, egy bokorban lapulva lesték a vadkant. Nem volt szerencséjük, amikor ezt megállapították, a férj feléje nyújtotta a pálinkás fiaskót. És a hosszú csend után megszólalt: — Igyál, testvér. Egyébként nagy marha vagy. Miért nem nősülsz már meg? Igaz, én is marha vagyok. Itt ülök, két álló napig, ahelyett, hogy otthon az asszonyt simogatnám. Sajnos a férfiember ilyen. Vadászpasszió! Ulti! Meccs! Hamar megunjuk mi a szerelmet. Az asszonyok meg ... Én csak azon csodálkozom, hogy ez a Klári engem még nem csalt meg. A férfi jót húzott a flas_______ kóból. Egy szót s em szólt, mert ő is úgy érezte, hogy tulajdonképpen ezt a férfit a felesége nem csalta meg Suha Andor sikerül közös nevezőre hozni két törtet? — Néha igen ... — De én nem akarom, hogy ne sikerüljön! — jelentette ki ellentmondást nem tűrően. — Példát mondj... — pró-, háltam közelebb kerülni nagy pr oblémá jához. Megint csak bólintott, majd az asztalra könyökölve egészen a fülemhez hajolt. — Voltál te már szerelmes? Ügy igazán? Erősen magasodó ftomlo-. komra gondoltam, és nagy ko-. molyán súgtam vissza. — Egyszer. Már régen ... — Kár... — savanyodott az arca. — Akkor te sem értesz meg... — Talán mégis... Ha nem számokban beszélsz meg matematikai képletekben ... S zórakozottan kavargatta a kanalat az üres csészében. Az arcára volt írva, azon töpreng: beavasson-e teljes bizalmába vagy sem. — Ha megígéred, hogy apáéknak egy szót sem ... — Ügy tudják, matekot megbeszélni jöttünk itt össze — nyugtattam meg. — Hát jó. Akkor neked megmondom. Szeretem... — Kit? — Zoltánt... — ö kicsoda? — Második c ... — Értem... És ő? — A bál óta felém se néz... Pedig ha tudná, hogy irigyeltek érte a többiek! — És mit gondolsz, miért kerül? — Csilla miatt... Mert amikor hazakísérte, csókolódzott vele... — Ezt honnan tudod? — Csilla hencegett. — És biztos, hogy igaz? A felelet egy vállvonás. — Beszélned kellett volna Zoltánnal. — Azt nem. — Akkor mit akarsz? Én miben segíthetek? — Randevúzz velem... — jelentette ki könnyedén. — Tessék? — csak bámul-: tam rá értetlenül. — Hogy én ? — Talán már elfelejtettél? — kérdezte, és a szeme sem rebbent. — Nem vagy te még olyan öreg ... — Kösz... — bólintottam gépiesen, még mindig nem ocsúdva fene nagy nyíltságától. — Szóval azt akarod, hogy most én helyettesítsem Zoltánt — Nem egészen ... — Akkor hogy gondolod? — sóhajtottam némi megkönyr nyebbüléssel, mert eszembe jutott az én tizenöt éves fiam. — Te lennél a szorzó ... — Micsoda? — Ahhoz, hogy közös never zőre hozzak két törtet, jogom van bármely számmal beszór rozni. Vagy nem jól tudom? — De igen. A matekot, túr dód ... Ehhez nem kell az én segítségem, az már bizonyos. De azért világosabban is for galmazhatnál. — Jó. Szóval mi ketten ram devúzunk, Zoltán pedig látja. És eszi majd a sárga irigység, hogy én egy ilyen menő fejet fogtam ki magamnak, alt Opellal jár ... — Én és a menő fej ? ... —* ezen mosolyognom kellett. . — Nekem hihetsz... — bi- zonygatta annyi őszinteséggel, hogy nem mertem kételkedni a szavában. — Tudod te, milyen jól mutat, ahogy kétoldalt íehéredik a hajad? Ha Csilla meglátna veled, be- zsongana... — s mert szórakozottan simogatni kezdte deresedé hajam, gyorsan fizettem. Nem szeretem a feltűnést ... M ásnap nyélbe ütöttük a randevút. Zoltán szeme láttára. Mazsola hozzámbújt, és közben azt súgta, hogy karoljam át a derekát. Nagyon melegem lett, pedig cudar, fagyos délután volt... Aztán nem láttam két hétig. Tegnap végre ismét találkoztunk. — Nos, Mazsola, sikerüli közös nevezőre hozni a törteket? — Klassz voltál! Teljes siker! — És Zoltán? Nem sejtett meg semmit? — Zoltán? — lepődött meg — Csak nem gondolod, hogy kikezdek egy kis másodikossal? — biggyesztette a száját. — És a siker? Amiről beszéltél? — Bandi? Egy matekzseni!! Harmadik c!
