Pest Megyei Hírlap, 1967. december (11. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-12 / 293. szám
4 1967. DECEMBER 12., REDD Hány forint a bátorság? Vilma és Viola íme az igazság az oroszlánszelidítőről! Olcsó a bátorság mélyen- tisztelt publikum, csak néhány forint, egy cirkuszjegy ára. Randevúm van egy orosz- lánszelidítő-nővel. Csak annyit tudok róla, hogy Farkas Vilmának hívják, fiatal és csinosnak sejtem, hiszen a cirkusz világában csak a szép nőknek van helyük, hiába is erőltetem azonban fantáziámat, mégsem tudom magam elé képzelni, amíg nem találkoztunk. Aztán megérkezik, s éppen olyan, amilyennek egy tízéves kisgyermek gondolná: leopárdmintás bundát visel, illetve viselnek, mert ketten jöttek: elkísérte őt nővére is, aki Ugyancsak leopárdbundát hord, s különben is hasonlítanak egymásra. Olyanok így együtt, mintha most léptek volna le egy plakátról. Ismerik tehát a nagyérdemű publikumot, tudják, hogy eljárjuk tőlük a csinnadrattát. Civil ide ne jöjjön! Vilma artistaképzőt, nővére, Viola balettintézetet végzett. Nemrég még „maszek” táncosnők voltak, bejárták fegész Európát — amerre csak felléptek, óriási plakátok hirdették a híres Farkas Sis- tereket. Négy évig tartott ez a vándorélet, meg is unták ennyi idő alatt. Sokat kerestek, de fárasztó munkával, s amellett nem volt könnyű az impresszáriókkal sem. Bolognában egy magyar újság került Vilma kezébe, amelyben talált egy hirdetést: „állatidomárt keres a Cirkusz”. Nemsokára össze is akadtak a külföldön turnézó hazai társulattal, s ekkor Vilma megkérdezte, találtak-e már valakit, s mivel még meg volt a hely, hát jelentkezett. Mindezeket, gondolom azért mondja el, mindjárt beszélgetésünk elején, hogy ne kérdezzem meg tőle, hogyan lett oroszlánszelidítő. — Igen, mindig szerettem az állatokat — folytatja csaknem engedelmesen — node azt különben sem tűrhettem volna, hogy egy „civilt” vegyenek fel erre a munkára. — Szerinte a cirkusz az artistáké — csak ne dűljenek be valamiféle feltűnésre vágyó szép lánynak, aki azt hiszi, elég, ha egy ostort vesz a kezébe, . és azt mondja „hepp”, aztán ettől már idomár is nyomban. Most is dühös, ahogy erre emlékezik. — Talán volt már ilyen? Válasz helyett legyint. — De nem is bírta sokáig. Ezek után kíváncsian várom az ő véleményét, mitől lesz valaki állatidomár? Erre a kérdésemre azonban hem válaszol. . — Vilma artista — mondja helyette nővére — igazi artista és kész. Egy hálás szempillantás Vilmától, aztán bemutatja végre tnunkatársait, a vadállatokat. Féljenek az oroszlánok! Elsőként a hím oroszlánt említi. Neve Szultán, súlya 2 és fél mázsa, ha teheti, meg- zabálja kölykeit. Háremhölgyei: Betty, Leila és Nahár, őket nem kell félteni. Van még egy leopárdja, valamint két kutyája, ez utóbbiak úgy gyűlölik egymást, ahogyan csak ember tud gyűlölni”. Amikor Vilma munkához látott, először hosszú ideig barátkozott velük. — Ma már szeretnek — jegyzi meg. Megpróbálom magamat az oroszlánok helyébe képzelni, s ezekután nem értem a sze- retetet, hiszen köztudomású, hogy az idomárok gyakran kénytelenek ütni-verni állatjaikat. — Ez igaz — ismeri el —, de ha valamelyik nagy verést érdemel, akkor inkább Sanyival hajtatom végre az ítéletet. . (Sanyi a mindenes ápoló), a lényeg azonban az, hogy elfogadtatja velük, hogy ő az erősebb. Megbolondul mondjuk Szultán, a két és fél mázsás hím? Hát felemelem a karomat, vicsorítok mint ő, és úgy megcsapom, hogy vinnyoghat utána. Ahogy ezt mondja, emeli is a karját, kis híján a levegőbe vág. — Vilma mindig nagyon bátor volt. Soha nem félt senkitől — jelenti ki nővére. Ne is tagadja, Vilma! Tisztelem a bátorságot, de abban nem hiszek, hogy létezik olyan ember, aki senkitől, semmitől sem féL — Ne mondja meg, hogy mitől, de ismerje el, hogy létezik olyan dolog, amitől fél! — erősködöm. Vilma lassan bólint. Nővérének ez rosszulesik, így segítségére siet. — De azt nem veszi ám észre rajta senki! Higgye el, úgy magába zárja, hogy nem veszi azt észre rajta senki! Kimegyühk az. utcára, fényképezni, az emberek közé. SoFeljavítva és kibővítve ismét a közönség rendelkezésére áll a szombathelyi Sa- varia Múzeum római kori kőtára, amely az ország egyik legjelentősebb és nemzetközileg is számontartott gyűjteménye. A gazdag anyag egyik kincse egy sírkő, amelyet az észak-itáliai eredetű Sempronius-család állíttatott Saváriában. A sírkő értékesen egészíti ki a pannóniai mitologikus emlékek gazdag anyagát. A világviszonylatban is hézagpótló emlék Traianus császár uralkodása idején művészi kivitelben — stílusa és betűtípusa után ítélve — valószínűleg az időszámítás utáni századik év táján készülhetett. Legelőször Karl Robert német tudós, a hallei egyetem tanára írt tudományos értekezést és magyarázatot a kövön látható jelenetről. Kéopog a színpad deszkája, lányok lejtik a táncot rajta, jó kedvű lányok vagy húszán, lépkednek, szökellnek, hajladoznak s énekelnek hozzá, kedvesen, kellemesen, most éppen azt, hogy: „Rézpántlikát nehéz csokorba kötni...” Tapsol a közönség, jó szívvel, lelkesen, a lányok kisurrannak, másik csoport jön helyettük, másik tánccal, így váltják egymást másfél órán keresztül: tíznél több tánc, tán hatvannál is több táncos ... A járási művelődési ház néptánccsoportja ötvenedik, jubileumi fellépését tartja Gyomrán. ★ ötven fellépés két és fél év alatt — ennyi idős mindössze a csoport — szép teljesítmény! Es ebben már „vidéki” (hollókői), sőt külföldi (csehszlovákiai) vendégszereplés is van. kan megfordulnak a két leo- párdbundás lány után,* de Vilmát látszólag ez nem zavarja. Látom azonban, hogy nagyon-nagyon igyekszik kitérni a siető emberáradat sodrából, s ekkor megérzem a titkát. „Kedves Vilma, ne is tagadja, maga az emberektől fél, mert úgy megtanulta az oroszlánok nyelvét, hogy közben elfelejtette a miénket!” Ezt azonban nem mondom neki, hogy is szakíthatnám félbe, hiszen egyetlen kedvencéről, hófehér Diesel-Merce- deséről beszél, akit — illetve bocsánat, ez nyelvbotlás volt —, amit szépen megtisztogatott, és bevitt a garázsba, mert este utazik a Cirkusz, már meg is érkezett Bulgáriába. Hát csak tessék, lehet befáradni, mindjárt kezdődik ap előadás. Tessék? Hogy kicsit drága ár ez a bátorsá- | gért? Nem baj, mélyen tisztelt. publikum, majd össze- I adjuk. Benedek B. István sőbb magyar szakemberek is foglalkoztak vele, és szerintük a világszép Heléna történetének egy jelenete látható rajta. Hogy miként került a szerelmi jelenet a sírkőre, azzal magyarázzák a szakértők, hogy „Heléna szépsége halált hozó, mivel megszök- tetése Trója pusztulását okozta”. TOTEMOSZLOP A mohácsi Kóló téren, a busók szokásos gyülekezőhelyén, felállították — a sokácok XVII. századból fennmaradt érdekes népi hagyományát — a busójárást jelképező szobrot, Laluja András fiatal budapesti művész kompozícióját. A hat és fél méter magas totemoszlopon négy különböző busófej látható. Még szebb teljesítmény az, hogy 60—70 lányt és fiút meg tudott hódítani magának ez a szép, de manapság nem túl divatos szenvedély. Itt, Gyomron, ahol se múltja, se hagyománya, olyan a néptáncmozgalom, mint kövek között a rózsa. Na, ez a hasonlat túlságosan „szépre” sikerült. De azért van benne valami. Kövek között is meghonosodhat a rózsa, ha akad értő, okos, szenvedélyes kertész, aki összehordja hozzá (a zsebkendője négy sarkában is, ha kell) a termőtalajt, a tápsókat, aki állandóan félti, gondozza, nyesi, nemesíti. Fehér Jóska, a tánccsoport lelke, mozgatója, megteremtője is ilyen, kövek között kertészkedő ember. Sok buzgalom, hagy ügyszeretet kellett hozzá, míg beleplántálta, belegyöke- reztette egy meglehetősen szikkadt, sótlan, elmeszesedett kulturális táptalajba ezt a széHalált hozó Szép Heléna Rézpántlika Három mozi — kevés látogató KÖZÖNSÉGET VAGY FILMEKET KELL KERESNI? Cegléd városában három filmszínház működik. Mind a három a Pest megyei Moziüzemi Vállalaté. A Szabadság az első, a Kossuth és a Dózsa a harmadik kategóriába tartozó utánjátszó mozik. A három mozi terem befogadóképessége ezernégyszáz néző. A filmszínházak működési feltételei, berendezései megfelelőek. A filmválasztási lehetőségeik azonban korlátozottak. A műsorra kerülő filmeket a Megyei Moziüzemi Vállalat műsorosztálya határozza meg. Csak kívánságlisták beküldésére van lehetőség, amelyeket a megyei vállalat a lehetőségekhez képest kilégít. Legkevesebben látogatják a Kossuth Művelődési Ház moziját. Ezt a mozi vezetői azzal indokolják, hogy utánjátszó mozi, méghozzá a harmadik kategóriában, s az érdekesebb filmeket nem kapják meg, vagy olyan későn, amikorra azok iránt megszűnik minden VESZPREM-BUDAPES T Kilencjegyű telefonszámon Üzembe helyezték Veszprém automata távválasztó telefonberendezését. Veszprém mintegy 1600 telefonelőfizetője — akárcsak helyben — kezelők közbeiktatása nélkül hívhatja bármelyik budapesti telefonelőfizetőt. Az „önkiszolgáló” interurbán telefonálás csupán kis többlet- munkával jár. Először ugyanis az előfizetői forgalomválasztó 06-os számot kell tárcsázni, amely búgó hanggal „engedélyt ad” a budapesti gócközpontot jelző 1-es szám, majd a budapesti előfizetői állomás hatjegyű számának tárcsázására. A helyi beszélgetésért változatlanul 1 forintot, míg a budapestiért percenként 4 forintot „számol fel” az automata. A tárcsázással egyébként Veszprémből Budapestre 1,50 forinttal olcsóbb a háromperces távolsági beszélgetés, mint a kezelő közreműködésével. Fenntartási gondok a fővárosban HÁZRÖNTGEN, KÜLSŐ TATAROZÁS FÖDÉMCSERE TÁRSBÉRLET-FELSZÁMOLÁSSAL Az ország lakóházainak 70 százaléka Budapesten található. Az állami tulajdonban levő építmények fenntartása igen-igen nagy gond, sok pénzt igényel. Erről tájékoztatott a Fővárosi Házkezelési Igazgatóság vezetője, érdekes adatokat szolgáltatva, s követendő módszert is — például saját portánknak. Sajnos, a pénz itt is kevés. A mostáni tempó mellett három évtized kellene ahhoz, hogy a felújítások végére érjenek. Annál érthetőbb, hogy a jövőben inkább a házak külsejét akarják rendbetenni, mert ily módon a rendelkezésre álló összeggel megakadályozhatják az épület romlását, beázását. Az egykori bauxit-betonos épületeket mind felülvizsgálják. A rossz technológiai módszerrel épített házaknál sajnos meg kell erősíteni a szilárdságukat vesztett részeket. Hogy hol van erre szükség, azt röntgenkészülékekkel vizsgálják. Tizenhétezer lakásban kell ilyen módszerrel, vagy különböző próbákkal meggyőződni az építmény tartósságáról. Évente hétezer lakást újítanak fel. Panaszolták, hogy az új házaknál több a bosz- szantó hiba, így magasabb a fenntartási költség, mint a régieknél. Sokszor kézben marad a Solymáron készített műanyagkilincs, s a tetőzettel is van baj. Födém-: cseréknél egyébként módot adnak arra, hogy társbérleteket — leválasztással — a Házkezelési Igazgatóság költségén megszüntessenek. A ma fenntartásra rendelkezésre álló összeg sajnos nem elegendő, s ezért részben a pénzösszeg még gondosabb felhasználását tervezik, részben a lakók nagyobb hozzájárulását kérik a lakások belső állapotának fenntartásához, vagy esetleges apró javításához. — tfiry — érdeklődés. Többször is előfordult, hogy a nézőtéren ugyanannyian ültek, mint amennyi a mindenkori kiszolgáló személyzet létszáma. Az idén ez a mozi ráfizetésessé vált. Eddig 13 000 forint a fedezet nélküli kiadás. A Szabadság Filmszínház, bár bemutató mozi, általános látogatottsága mégis csak 45— 50 százalékosnak mondható. Az ok? Talán a televízió közönségelvonó hatása itt is mutatkozik. S a harmadik mozi? Az előző két mozihoz viszonyítva itt kedvezőbb a látogatottsági arány. Annak ellenére, hogy utánjátszó mozi ez is, általános látogatottsága 50—70 százalék között ingadozik. Igaz, kicsi teremben a kevés közönség is soknak látszik, 252 néző számára van benne ülőhely. Ha itt 100 néző beül a nézőtérre, már majdnem fél házat jelent — ugyanennyi a Kossuth moziban a helyek hatodrészét sem tölti meg. Ahol pedig kong a terem az ürességtől, oda nem szívesen járnak. Az utóbb említett Dózsa mozi következetes szívóssággal az új lakótelepek lakóiból kezd törzsközönséget kialakítani magának. Mi lenne a teendő? A művelődésügyi osztály szerint a város lakosságával, üzemekkel, vállalatokkal, intézményekkel kapcsolatot kellene a filmszínházaknak tartani. Műsorválasztás szempontjából helyes lenne a közönség igényeinek a figyelembe vétele. Kölcsönös és szorosabb kapcsolatot kellene kiépíteni az egyes népművelési intézményekkel. Hát ez az. „Meg kellene keresni a közönséget.” De hogyan? Erre még nincs válasz. Ügy gondolom, a közönséget keresni kell. Az a természete, hogy „önként” jelentkezik, abban a pillanatban, amikor, biztosítják számára a jó, az érdekes, az új filmeket. Ilyenekből kellene többet vetíteni. (Sz. I.) pen bimbózó — sőt már virágját bontó — rózsatövet... Jaj, ezek a hasonlatok hova ragadnak megint! Pedig csupán azt szeretném elmondani higgadtan, tárgyilagosan, hogy: A Fehér József által szervezett és vezetett gyomról néptánccsoport, fennállásának rövid két és fél esztendeje alatt, számottevő eredményeket ért el mind a csoport létszámát, mind a fellépések számát tekintve ... Illetve azt, hogy amit Fehér Jóskáék csináltak itt ez alatt a harminc hónap alatt, a hetven táncos, az ötven fellépés meg minden, szóval ez az egész így együtt — csuda klassz. ★ M egyek hazafelét műsor után már, s még mindig itt zsong a fülemben a lányok dala: „Rézpántlikát nehéz csokorba kötni..." Valóban, nehéz. De lám — nem lehetetlen. R. B. BEL YEGG YUJTOKNEK Grenoble-i olimpia blokkja A Grenoble-ban megrendezésre kerülő X. téli olimpia tiszteletére a posta emlékblokkot bocsát ki. Névértéke 10 forint. Tervezője: Cziglényi Ádám kiváló grafikusművész, aki már sok szép bélyegünket tervezte. A blokk rövidesen bélyegsorral egészül ki. Karácsonyi bélyegözön Még nem volt év, amelynek karácsonyára öt világrész postái ilyen buzgón igyekeztek volna bélyegekkel is hangulatossá tenni az üdvözlőlapokat, mint az idén. Némely országban annyira siettek, hogy le ne késsenek, hogy már októberben megkezdték a kibocsátását, de amelyek novemberre, vagy decemberre „halasztották”, azok is jóelőre beharangozták kiadványaik megjelenését, nemcsak a hazai közönségre számítva, hanem a motívumgyűjtőkre is. Ezenkívül egyes államok, mint például Ausztria, még külön rajzos bélyegzőt is használnak. Természetesen a karácsonyi bélyegek között vannak nagyon szépek és művésziek, főképpen azok, amelyek világhírű festményeket reprodukálnak. Ezzel szemben meglepő a guayanai bélyegpár, amelyen — beszélő papagáj az ábra. Többek között a következő országok jelentkeztek karácsonyi bélyeggel: Ajman, Ausztrália, Ausztria, Anglia, Belgium, Dahomey, Fülöp-szigetek, Gibraltár, Guayana, Kanada, Liechtenstein, Luxemburg, Malawi, Malta, Norfolk-szige- tek, San Marino, S. Lucia, USA és természetesen a Vatikán. Bélyegjubileumok Malájföld most ünnepli első bélyege kibocsátásának centenáriumát. Ebből az alkalomból három trapéz alakú bélyeget bocsátott ki. Mindegyiken két ábra van: egy malaysiai és egy az 1867. évi sorból, nagy örömére a „bélyeg a bélyegen” elnevezésű népszerű motívum híveinek. A mai és a régi bélyegek szembehelyezése egyben a gyarmati sorból való kiemelkedés szimbóluma is. Ugyanis 1826-ban Malacca, Penang és Singapore angol gyarmatokból megalakították Straits Settlements-t (Tenger- szorosi telepeket), s ezek részére 1867-ben, az angol királynő arcképével, bélyeget is adtak ki. 1946-ban Straits Settlements-t felosztották és két telepből, valamint több maláj államból megalakult a Maláj Unió brit koronagyarmat, amely két év múlva — még mindig angol védnökség alatt — Maláj Szövetséggé alakult át. Újabb egy évtizedes harc után, 1957-ben, kikiáltották a független Maláj- földet és a bélyegek most Malaysia felségjellel jelennek meg. Hetven évvel ezelőtt bocsátották ki az első togói bélyeget. Ebből az alkalomból nyolcértékű sort adtak ki saját bélyegeik reprodukciójával és a filatéliai életből vett jelenetekkel, mint kiállítás, albumnézés, aukció, bélyegüzlet, bélyegautomata. Amikor első bélyegei megjelentek, Togó még német gyarmat volt, és német bélyegeket használtak. Bélyeget itt csak 1897-ben hoztak „TOGO” felülnyomással forgalomba. 1914-ben, az első világháborúban, francia—angol megszállás alá került az afrikai gyarmat és az a bélyegek felülnyomásán is megmutatkozott. 1924 óta önálló bélyegeket ad ki, 1958 óta pedig mint független köztársaság, változatos ábrájú bélyegekkel jelentkezik. Néhány régebbi kiadás világritkaság! szintet ért el. H. E.
