Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-11 / 267. szám

/19< if Ed f/tllíop 1967. NOVEMBER 11., SZOMBAT NLF-ultimátum A Dél-Arábiai Nemzeti Fél­sz abadítási Front (NLF), amely a hadsereg támogatásával gya­korlatilag már átvette az ellen­őrzést a bomlófélben levő ál­lamszövetség fölött, felszólí­totta a rivális FLOSY-t, hogy pénteken 14 óráig tegye le a fegyvert A Kairó rokonszen- rét élvező FLOSY (a Megszállt Dél-Jemen Felszabadítást Frontja) a közelmúltban azt közölte, hogy nem nyugszik bele a vereségbe, folytatja a harcot Aden „igazi független­ségéért”. Az NLF azt ígéri a FLO- SY-harcosoknak, hogy ha a megadott határidőig le­teszik a fegyvert, nem lesz semmi bántódásuk. Azt azonban nem közölte: mi történik, ha nem engedelmes­kednek az ultimátumnak. Az NLF egységei egyébként már csütörtökön megkezdték az adeni lakosság lefegyverzé­sét. A FLOSY azzal vádolta az angol hadsereget, hogy átját­szotta a hatalmat az NLF-nek. Ezt az NLF cáfolta. Az AFP illetékes forrásra hivatkozva, olyan hírt közölt, hogy angol vadászbombázók csütörtökön közvetlenül beavatkoztak egy ütközet­be. A harc Adentöl nyolcvan ki­lométernyire, Kirs község mel­(Folytatás az 1. oldalról) lett zajlott le. A FLOSY-erők aknavetőkkel lőtték az NLF- hez átállt dél-arábiai hadsereg egyik őrjáratát. A brit va­dászbombázók két hullámban 0* Tanács előtt kifejtette a há- támadták a FLOSY-alakula- ors“S által előterjesztett határozati javaslat lényeges Hétfőn folytatódik a Biztonsági Tanács rendkívüli közel-keleti vitája tot, amely ezután átmenekült a jemeni határon. Brandt: Legyen Nyugat-Németországban kommunista párt Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter pénteken saj­tóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. A meg­előző napokban hírek terjed­tek el Bonnban arról, hogy Kiesinger és Brandt között né­zeteltérések vannak a Szovjet­unióval való tárgyalások kér­désében. A kancellár ugyanis negatívan nyilatkozott ilyen tárgyalások kialakításáról. Brandt — nyilván a kan­cellárral való megbeszélése alapján — igyekezett meg­Összeül az AESZ különbizottsága Kinshasában Az Afrikai Egység Szervezet különbizottsága, amelyet a zsoldoskérdés rendezésére ala­kítottak és Kongó, valamint nyolc szomszédországa képvi­selteti magát benne, Kinshasá­ban összeül. A Kongóból azóta kivert zsoldosok még mindig a szomszédos Rwandában létesített menekülttábor­ban várnak sorsukra, az AP jelentése szerint csütör­tökön este hat és fél tonna amerikai élelmiszert szállítot­tak repülőgépen a menekült- táborba. Mobutu elnök csütörtökön este megbeszélést folytatott Diallo TeLlivel, az AESZ fő­titkárával és külügyminiszte­rével, Justin Bombokoval. A megbeszélés után Bomboko el­mondotta az AFP tudósítójá­nak: teljesen megalapozatla­nok a hírek, hogy Kongó Rwandával szemben kiadatási kérelmének erőszakkal akar érvényt szerezni. A jelentések Szerint a kongói kormány már nem ragaszkodik a zsoldo­sok kiadásához, de valamilyen biztosítékot kö­vetel, hogy a leszerelt zsoldo- so’- többé nem támadják meg Kongót. győzni a tudósítókat, hogy ma már nincs véleménykü­lönbség közötte és Kiesin­ger között ebben a kérdés­ben. Kifejtette: egyetért a kan­cellárral abban, hogy közvet­len szovjet—nyugatnémet tár­gyalások most nem vezethet­nek gyors eredményre. Brandt olyan értelmű ki­jelentést tett, amely szerint a Jugoszláviával való diplomá­ciai kapcsolatok felvétele a kö­zeljövőben megtörténik. Azt mondta, hogy a két ország tényleges viszonya jó és alig van olyan kérdés, amely gon­dokat okozna. Brandt a szociálderfiokrata párt elnöke minőségében kije­lentette, nagyon amellett van, hogy legyen Nyugat-Német­országban kommunista párt, ehhez azonban újjá kellene alakítani a kommunista pártot és elfogadtatni az alkotmányt a párt részéről. A Thomson—Smith találkozó után Magyarázkodó korát George Thomson, az angol kormány nemzetközösségügyi minisztere csütörtökön befe­jezte rhodesiai tárgyalásait. Pénteken rövid magyarázkodó körútra indult Zambiába, Ke­nyába és Ugandába, majd jelentéstételre hazautazik. Thomson két napig al­kudozott a fajüldöző kor­mány vezetőivel a békülés feltételeiről. Ezek a tárgyalások — a kör­mönfont közleményből ítélve — nem hoztak drámai ered­ményt A felek az „összes alkotmányjogi szempont át­tekintése után” megállapod­tak, hogy a továbbiakban is foglalkoznak a megtárgyalt kérdésekkel. ían Smith miniszterelnök azonban pénteken délelőtt újságíróknak kijelentette: úgy érzi „lehetséges”, hogy a tár­gyalások közelebb hozták az angol—rhodesiai ki­egyezést. Cáfolta viszont azt a londoni hírt, hogy hamarosan ismét találkozik Wilson miniszter- elnökkel. vonásait. A rendkívüli ülésen felszó­lalt Kuznyecov szovjet külügy­miniszter-helyettes is. A szó­nok hangoztatta, az izraeliek idegen földön megszálló rendszert hoz­nak létre és valójában az arab területek gyarmatosí­tására törekednek. Valamennyien tudjuk — folytatta Kuznyecov —, hogy a Szuezi-csatorna térségében mennyire izzó a helyzet. Nem lehet kizárni annak lehetősé­gét, hogy az Izrael által provokált fegyveres összeütközések szélesebb katonai konflik­tussá változhatnak. A szovjet külügyminiszter­helyettes támogatásáról biz­tosította az India, Mali és Nigéria képviselője által elő­terjesztett határozati javas­latot. A Biztonsági Tanács ülésén felszólalt Armand Berard, Franciaország képviselője. Hangsúlyozta, Franciaország véleménye szerint a közel-ke­leti helyzet megnyugtató ren­dezése érdekében vissza kell vonni a megszálló izraeli csa­patokat és biztosítani kell valamennyi közel-keleti ál­lam számára azt a jogot, hogy biztonságban élhessen. A Biztonsági Tanács rend­kívüli ülése pénteken reggel félbeszakította munkáját. El­határozták, hogy az ülést hétfőn délután folytatják. Hétfőn elsőként Abba Eban izraeli külügyminiszter szólal fel. Az Egyesült Államokban tar­tózkodó Husszein jordániai ki­rály újabb beszédet mondott az egyik amerikai egyetemen. Kijelentette, hogy az arab—izraeli háború ha­tása kijózanító volt mind­két fél számára és megvan a remény, hogy a belátha­tó jövőn belül a problé­mákat békésen rendezzék. Fátyolt kell borítani a múlt­beli sérelmekre most, ami­kor a jelenlegi nézeteltéré­sek gyakorlati megvitatá­sa a cél — mondotta. Heikal, a kairói AZ Ahram főszerkesztője újabb vezércik­kében arra a megállapításra jut, hogy a közel-keleti prob­léma politikai megoldásának lehetőségei kimerültek, s ki­kerülhetetlen a háború foly­tatása Izraellel. Tájékozott kairói források szerint Algéria, az EAK leg­harcosabb szövetségese az arab világon belül, lazított eddigi hajlíthatatlan állás­pontján. Fenti források sze­rint kész szabad kezet adni Egyiptomnak és nem szándé­kozik elítélni az esetben, ha sikerül békés megoldásra jut­nia Izraellel. rsüértnm LESZÁLLT AZ APOLLÓ ŰRKABIN Nicaragua csapatokat küld Dél-Vietnámim? An Hoa térségében, Da Nangtöl 43 kilométerre délre, amerikai tengerészgyalogosok 26 órás elkeseredett ütköze­tet vívtak a dél-vietnami sza­badságharcosokkal. Saigontól 66 kilométerre északnyugatra a 25. amerikai gyalogos hadosztály állásai el­len intéztek tüzérségi táma­dást a DNFF harcoló alaku­latai. Csütörtök éjjel B—52-es stratégiai nehézbombázók a térségben harcoló 4. amerikai gyalogos hadosztály támoga­tására mintegy 150 tonnányi bombát szórtak le a szabadság- harcosok feltételezett állásai­ra, Dák To-tól 19 kilométerre délnyugatra. A kedvezőtlen időjárás miatt a VDK elleni amerikai légitámadások csütörtökön főleg az ország déli része ellen irányultak. Az ameri­kai parancsnokság jelentése szerint bombatalálat ért több raktárépületet, teherszállító gépkocsit és tüzérségi álláso­kat. Anastasia Somoza tábor­nok, nicaraguai diktátor ki­jelentette, csapatokat szándé­kozik Dél-Vietnamba külde­ni. Somoza megjegyezte, hogy ez a lépés bizonyítja majd kormányának hűségét az Egyesült Államok iránt, hálá­ját a juttatott kölcsönökért Johnson váratlanul New Yorkban „vacsorázott Johnson amerikai elnök csü­törtökön váratlanul New York­ba repült, hogy részt vegyen egy zsidó munkásszervezet va­csoráján. Az időszerű kérdé- I sekről szólva Johnson szembe­fordult bírálóival és mind- j azokkal, akik azt állítják, hogy j a vietnami háború akadályozza az amerikai haladás ügyét. | . A közel-keleti helyzettel j kapcsolatban annak a vélemé- { nyének adott kifejezést, hogy 1 a béke igen távolinak tűnik, mé‘> abban az esetben is, ha érdemleges tárgyalásakra ke­rülne sor. Azt állította, hogy amennyiben a jelenlegi ame­rikai célok elérése mind Távol- Keleten, mind Közel-Keleten sikertelen maradna, úgy „egy sokkal rémületesebb háború kockázata merülne fel”. Az elnök a vacsora után rög­tön visszarepült Washington­ba. Az Apolló 4. amerikai űr­kabin csütörtökön este az elő­re jelzett időpontban, vagyis magyar idő szerint 21 óra 37 perckor a Hawaii-szigetek kö­zelében leszállt a Csendes­óceánra. Az Apolló 4. magyar idő sze­rint csütörtökön 18 óra 49 perckor érte el pályája tető­fokát, ekkor megkezdte visz- szafelé vezető útját a Földre. 21 óra 11 perckor az űrkabin sebessége felgyorsult, órán­ként 40 000 kilométer sebes­séggel hatolt be a Föld légkö­rébe és néhány perccel ké­sőbb már látható volt a Csen­des-óceán felett. Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere (felső képen jobbról), a Biztonsági Tanács ülésén követelte, hogy Iz­raelt kényszerítsék, vonja vissza csapatait a megszállt arab területről. A középső képen Arthur Goldberg, az Egyesült Államok állandó képviselője az ENSZ-ben. Az alsó képen középen Vaszilij V. Kuznyecov, szovjet külügyminiszter- helyettes, balról Fedorenko, a Szovjetunió állandó képvi­selője az ENSZ-ben ISMERKEDJÜNK AZ ÚJ TÖRVÉNYEKKEL (I.) Az új munkajog alapeivei Amióta az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Munka Törvénykönyvét — amelyet történelmünk során első ízben tárgyaltak a legfőbb törvényhozó testület fórumán — a közvéleményt élénken foglalkoztatja az a kérdés, mennyiben tér el a munkajogi szabályzás a régitől, milyen új elvek érvényesülnek a munkát, munkaviszonyt, mun­kakörülményeket meghatáro­zó rendelkezésekben. A jelenleg még érvényben levő, túlcentralizált, központi utasításokra épített gazdaság- irányítás — saját logikáját követve — központilag szabá­lyozta a munkával összefüggő kérdéseket is. A különböző változások, amelyek az utóbbi években a munkaerőhelyzet­ben bekövetkeztek, több ízben a szabályok módosításához ve­zettek, s igy nem egy rendel­kezés a sok módosítás követ­keztében ellentmondásossá, az egész törvénykönyv átte­kinthetetlenné vált. Emiatt is sor került volna előbb-utóbb a Munka Tör­vénykönyve átdolgozására. De meggyorsította ezt a folyama­tot az, hogy az 1568. január 1-ével életbe lépő gazdaság­irányítási rendszer a munka­jogi szabályozásban is lénye­ges változást követel. Az új Munka Törvénykönyve, a gaz­daságirányítás reformjával összhangban, elsősorban ab­ban tér el a régitől, hogy csu­pán a szabályozás elveit rög­zíti, s a részletes intézkedések kidolgozásában messzemenő önállóságot ad a vállalatok­nak, teret enged a helyi kö­rülményeket, feltételeket számba vehető mérlegelésnek. A vállalatvezetés és a dolgo­zókat képviselő szakszervezet kollektív szerződésben állapo­dik meg tehát a munkavi­szonyt érintő minden lénye­ges kérdés szabályozásáról. A helyi körülményekhez, szakmai feltételekhez történő önálló alkalmazkodás egyben a dolgozók jogainak bővítését, érdekvédelmének fejlesztését is lehetővé teszi, mert helyi­leg számtalan olyan probléma megoldható, amelyre a köz­ponti szabály nem lehet tekin­tettel. A vállalatok a központi elvek szem előtt tartásával módot találhatnak a szakmá­val. az egészségi állapottal, a családi körülményekkel, a korral kapcsolatos sajátos dol­gozói érdekek érvényesítésére. De maguk az elvi szabályok is sok tekintetben — a jutalom­szabadság, a hátrány nélküli munkahely-változtatás bizto­sításával, a jubileumi jutalom feltételeinek egyszerűsítésével bővítik azokat a jogokat, ked­vezményeket és juttatásokat, amelyek a dolgozókat megille­tik. • A törvény elfogadását meg­előző vitákból úgy tűnt: sokan tartanak az önálló szabályozás lehetőségétől, vagyis attól, hogy a vállalati vezetők visz- szaélhetnek az önállósággal és önkényes intézkedésekkel megsérthetik a dolgozók jo­gait. A törvény azonban na­gyon egyértelműen és hatá­rozottan állást foglal az ön­kényeskedéssel szemben, szi­gorú szankciókkal sújtja a joggal történő visszaélést és biztosítja, hogy a dolgozó bár­mely ránézve sérelmes intéz­kedéssel szemben a munka­ügyi döntőbizottsághoz, illetve a szakszervezethez forduljon. A legfőbb garanciát a jog­gal való visszaéléssel s az ön­kényeskedéssel szemben a szakszervezetek törvénybe ik­tatott képviseleti ós érdekvé­delmi tevékenysége biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a gazda­sági vezetők minden, a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeit érintő kérdésben csak a szakszervezet meghallgatásá­val, egyetértésével dönthet­ne*, s ha egyes esetekben a döntés sérti a törvényeket, a szocialista erkölcs szabályait, a dolgozók igazságérzetét, a szakszervezet vétót emelhet a döntés ellen, s végrehajtását mindadig felfüggesztheti, amíg az illetékes szerv — egyedi ügyekben a Területi Munka­ügyi Döntőbizottság, a dolgo­zók nagyobb csoportját érintő kérdésekben pedig a vállalat felettes szerve és a szakszer­vezeti felsőbb szerv — állást nem foglal. Joga van a szakszervezetnek továbbá arra is, hogy a vele egyetértésben hozott döntések végrehajtását ellenőrizze, s a különböző kérdésekben tájé­koztatást kérjen a gazdasági vezetőktől. A szakszervezet észrevételeire a gazdasági ve­zetés köteles válaszolni, meg­indokolni az észrevételezett intézkedést. A vállalati szo­ciális és kulturális alapok fel- használásáról pedig a szak- szervezet dönt, meghallgatva a gazdasági vezetés véleményét. • Mivel a szakszervezet akti­vistái jogaik gyakorlása köz­ben összeütközésbe kerülhet­nek a gazdasági vezetőkkel, a Munka Törvénykönyve védel­met nyújt az esetleges retor­ziókkal szemben, s a szakszer- vezeti tisztségviselők munka- viszonyának megszüntetését a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásától teszi függővé. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents