Pest Megyei Hírlap, 1967. november (11. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

1967. NOVEMBER 16., FENTEK mr mcrn- Cegléden is November 20—23 között há­lánkban vendégszerepei a brüsszeli vofcálkvartett. A bel­ga Jeunesses Musicales és az ifjú zenebarátok magyarorszá­gi szervezetéinek művészcsere­egyezménye alapján hazánkba látogató együttes hangver­senyt ad az Egyetemi Színpa­don, a Zeneakadémián, továb­bá Cegléd, Kecskemét és Du­naújváros közönségének, s fel­lép az ifjú zenebarátok klub­jaiban is. Madách - japánul Madách örökbecsű remek­művének, „Az dmber tragé- diájá”-nak japán kiadásával gazdagodott a Szegedi Egye­temi Könyvtár. A kötetet a mű fordítója, Imaoka Gyui- csiro tanár juttatta el Tokió­ból. Újjászületnek a házikertek Másfél millió facsemete, őszi telepítéshez Ezen az őszön a szórvány­éi házikerti gyümölcsösökben előreláthatóan egymillió rosz- szul termő, korcs, elöregedett fát cserélnek ki jófajtájú, fiatal oltványra A SZÖVOSZ három évvel ezelőtt meghir­detett rekonstrukciós prog­ramja óta szinte mozgalommá vált a gyümölcstermelő vidé­keken a házikertek felújítása. 1961-től kezdve Pest me­gyében is több százezer facsemetét ültettek a kis­termelők. Ezen az őszön ugyancsak bő­séges készlettel várják a föld­művesszövetkezeti gyümölcs­fa-lerakatok a telepítőket. Közvetlen megállapodást kötöttek a faiskolákkal, az állami gazdaságokkal, ter­melőszövetkezetekkel ás bizonyos határokon belül helyileg szabták meg a fo­gyasztói árakat is. Az idén téti almából öt-hat, nyári almából és körtéből négy-öt, téli körtéből hat-hét, meggyből, cseresznyéből, kaj­szibarackból három-négy, őszibarackból tíz-tizenkét faj­ta kerül forgalomba. Bogyós gyümölcsűekből a legújabb, eddig hiányzó fajtáit is meg­vásárolhatók. Újdonság az idén a szö­vetkezeti facsemete-lera- ^ katokban a dísznövény, ^ Több mint nyoicvanfajta ró- ^ zsatövet, negyvenféle díszfát, ^ ötfajta fenyőt, harmincféle S díszcserjét és három-négy- i fajta kúszó cserjét szállítanak §a megrendelőknek lös és nagy marabb. Ahol eddig tanítót- ^ tételekben egyaránt. SS" **** na1 Gyümölcsfa-csemetéből 1 . . , . &mill;ó 800 ezer, szőlóoltvány­DiaKat moaeiue; ívieKiteres- bizanjntiékul pedig minit egy hárammil­ti^CaS”BudaS S- ^ 'T nagy faksa^ta ^lió dTab a szövetkezeti fa­LtSr girbe-gurba ^ csamete.ierakatok készlete. VSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/S Camea tanítani akar ... Camea rúzs, Camea köl­ni. Szőke haj, szabályos, szép arc. Az utcán, házak falán, hirdető-oszlopokon tízezer­számra látható ugyanaz az arc, ugyanaz a plakát. Ki a plakát modellje? Megkeres­— Mire vágyik? — Tanítani szeretnék kik, a Belvárosban. — Hivatásos fotómodell? — Nem. Elvégeztem az egye­temet, biológia-földrajz szakos tanárnő vagyok. — A szobá­ban példás rend, a faiakon festmények, — az ó képei. A sarokban kislánya, Laura al­szik. — Még egyetemista korom­ban voltam először fotómo­dell. Jól sikerültek a próba- felvételek, s azóta már több reklámkiadványon, plakáton ^szerepeltem”. — Fárasztó fotomodellnek lenni? — Meg lehet próbálni. Órák hosszat kell állni a tűző lám­pák előtt, és itt nincs helye a fáradtságnak. A fénykép min­denről árulkodik. Az arcvo­násoknak mindig frissnek, üdének kell lermiök. — Nem zavarja, hogy gyak­ran találkozik a saját plakát­jaival? — Már megszoktam. Na­gyon kevesen ismernek fel. — Mivel tölti a szabad ide­jét? — Most sok is, kevés is van belőle. Kislányom általában leköti egész napomat. De ez kedves elfoglaltság. Szeretek olvasni, és szívesen megyek színházba. R. I. r SSSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSS, Felfelé ívelő grafikon Nem szeretem a karrier-tör­téneteket. Nem lehet általá­nosításokat levonni belőlük, következtetni az egészre. A társadalom egyszerű emberek millióiból áll, akiknek életé­ben ritka vendég a szeren­cse, mely a kiugró emberi sor­sok egyik tényezője. A Malik család Szokolyán nyugodtan nevezhető tipikus­nak. Átlagos magyar mun­káscsalád, viselve a falusi lét hátrányait és előnyeit is. Malikéit — ha szűkítem a kört — tipikus Pest megyei család. A munka a városhoz, a magánélet a faluhoz köti őket Városi falusiak, vagy ha úgy tetszik, falusi városiak. Hárman ülik körül a kis parasztház konyhájának vi- aszkosvásaonnal leterített asz­talát. Három Malik, három generáció, A legidősebb: Malik András. 63 éves. Ma is erős, mozdu­latai darabosak, arca barnára cserzett Mellette fia, Sándor. Tömzsi, keménykötésű fiatal­ember. 35 éves. Magán viseli apja vonásait, de arca ránc- talan, fiatalosabb, mint a ko­ra. A harmadik generáció képviseletében a 9 éves ifjú Malik Sándor ül az asztalnál. Lábával türelmetlenül ha­rangozik, nincs nagy kedve a beszélgetéshez. A téma szá­mára idegen és érdektelen. A papa és nagypapa az életéről mesél... — 1904-ben születtem, Nóg­rádiban, — kezdi a nagypa­pa. — Csak öt elemire fu­totta, utána dolgozni mentem Pestre. Ez 1915-ben volt 11 évesen vettek fel az Állat- kertbe ápolónak. A farkasak, a sakálok és a mosómedvék tartoztak hozzám. Etetni, tisz­títani kellett őket... A bér? Fillérek! Ezt csináltam 1921- ig. Ezzel el is ment a gyerek­kor. Ezután a Stem-féle fa­kitermelő vállalatnál, famé­rővé avanzsáltam, meg erdő­kerülő voltam, de ez sem nyújtott jobb megélhetést. Mit tehettem? Eljöttem ide Szo- kolyára 1923-ban gazdasági cselédnek. Két dolog volt: ennivaló, meg munka. Más semmi. A gazdasági cseléd­nek nincs öröme, de bánkód­ni sincs ideje, meg ereje. — 1928-ban költöztem be ebbe a házba. Benősültem és szaporí­tottam a szegénységet. Elmen­tem kőbányásznak, az Inoci Kőbánya Rt-hez. Egy csille kőért huszonnégy fillért fi­zettek. Ha nem akartam éhen halni, 30 csillét kellett kifejteni és megrakni ... A kőbányában nyáron perzsel a nap, a forró kő süti az em­— Vizsgáljuk a különböző szerződéseket. Mit jelent ez? megnézzük, hogy hogyan hat­nak. Szóval, hogy mennyire felelnek meg a szerződési feltételek a termelők érde­keinek, illetve a felvásár­lók érdekeinek. Legyünk őszinték, ezek a feltételek az elmúlt időkben nem mindig voltak egyformán kedvezőek; előfordult, hogy éppen a ter­melőket sújtották. Ez pedig mindenképpen káros. Az egy­formán előnyös szerződések ugyanis csak az eredménye­ket növelik. Ugyanakkor ter­mészetesen azt is figyelem­mel kell kísérnünk, hogy egyáltalán teljesííhetők-e a szerződésben vállaltak. — Az élelmezésügyi csoport mennyiben felel meg a nevé­nek; mennyiben szolgálja a lakosság élelmezásügyét? — Közvetve és közvetlenül is — mondta Csibra József. — Nekünk számos kérdésre kell választ adnunk. Csak egy né­hányat említek. Ismernünk kell többek között, hogyan alakulnak az önköltségek. To­vábbá mindig tudnunk kell, hogy hogyan felelnek meg a szerződéseknek a termelők, illetve a felvásárlók. Aztán; mi az árufélék iránya, a gaz bizonyos termékekből hol ér­tékesítenek többet — az álla­mi felvásárlóknál, avagy sza­badpiacon ? Következéskép­pen mi az ok ebben az eset­ben, vagy a másikban? Milyen a piád felhozatal? Hogyan hatottak a különböző árintéz­kedések? Ezek látszólag olyan kérdések, amelyek tá­vol esnek a lakosság élelme­zési ellátásától. De hangsú­lyozom; csak látszólag. A fel­sorolt adatok, tapasztalatok nélkül ugyanis aligha tudnánk megfelelő tájékoztatást, jelzé­seket adni, hogy az áruellátás zavartalanságát biztosító meg­felelő felsőbb intézkedések megszülessenek. Van azonban, mint mondottam, közvetlen élelmezésügyi tevékenységünk is. Nem kevesebb; 54 féle me­zőgazdasági árutermelési cikk útját követjük járásunkban. Nem is beszélve arról, hogy újabban az élelmiszerfeldol­gozás, sőt az ilyen tevékeny­séget folytató kisiparosok el­lenőrzése is hozzánk tartozik. VITATHATATLANUL VI­LÁGOS TENDENCIÁK EZEK. Nagy szavak nélkül kellene megfogalmazni, de ha mégis ilyen kép tolakodik elém, hát kimondom: a járási mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lyok, mint megannyi érzélteny szeizmográf működnek majd gazdasági életünkben, azzal a többlettel persze, hogy nem­csak jelzéseket adnak, hanem intézkednek is. — A. budai járásban két esztendeje nincs mérleghiá­nyos termelőszövetkezet, de még úgynevezett gyenge tsz sem — mondta a beszélgetés során Szüts Pál, az osztályon belül működő közgazdasági és szakfelügyeleti csoport vezető­je. — Pest megyében ez a já­rás adja a legtöbb kukoricát, az állatsűrűség is itt a legna­gyobb. Évente általában ezer­rel több vágósertést adunk el, mint ami az előzetes tervek­ben szerepel. így tehát — mi­után nincsenek nagyobb gaz­dasági, pénzügyi és gazdálko­dási bajok — úgy tűnhet, könnyű a dolgunk. Valójában nincs is mitől tartanunk. Ide tartozik még az is, hogy évek során kialakult a járás terme­lési szerkezete, amelyet nehéz volna megváltoztatni, de nem is kell. Marad azonban gon­dunk így is. Néhány év múlva termőre fordulnak az új tele­pítésű szőlők, gyümölcsösök, s ez már előreláthatóan feszült­ségeket okoz. A gyümölcs sze­déséhez, csomagolásához, szál­lításához sok ember kell, s rövid időre; a tsz-eknek idénymunkásokra lesz szüksé­gük, akiket nem tudnak egész évben foglalkoztatni. Más a helyzet azonban, ha hűtőháza­kat, feldolgozóüzemeket léte­sítenek, ahol mindig akadna munka. Itt az ideje tehát, hogy előzetes felméréseket készítsünk; hol, milyen meg­oldás kínálkozik. A NAGYOBB BERUHÁZÁ­SOK ÜGYÉBEN —, hogy me­lyik tsz kapjon nagyobb hite­leket; ilyen, vagy olyan álla­mi támogatást a nagyobb épít­kezésekhez — továbbra is a „járás” dönt, avagy készít ja­vaslatot. És maradtak még a különböző közigazgatási munkák. Erről a leghivatot- tabb, Szilák Gábor, az osztály igazgatási főelőadója így be­szélt: — Nemrég egy rövid utat akartak építeni a járás terü­letén. A kisajátítási eljárás során, nem kevesebb; 39 tu­lajdonost kellett beidéznünk. Ezek a kisajátítások, becslé­sek, szakértői vélemények, felmérések a munkaidőnknek csaknem 60 százalékát emész­tik fel. Ugyanekkor termé­szetesen vizsgálatokat is folytatunk; hogyan tartják be a szövetkezetek a törvé­nyeket, szabályokat? Csak egy pár ilyen dolog: megtart­ják-e rendszeresen a vezető­ségi üléseket, közgyűléseket, mennyire szabályosak a kü­lönböző munkaszerződések, SZTK-bejelentések. Betekin­tünk a közgyűlési, sőt, még a vezetőségi határozataikba is, és ha valamit nem találunk rendiben, vétót emelünk. Nem­rég éppen egy határozatot ki­fogásoltunk, amely a szövet­kezet kárára az elnöknek igye­kezett kedvezni. A vezetőségi határozat értelmében a tsz pénztárából akarták kifizetni az elnököt személy szerint súj­tó tűzrendészet! bírságot. Egyszóval őrködünk a szö­vetkezeti vagyon, s a szövet­kezeti demokrácia fölött. Mi sem természetesebb ennél; hi­szen hogyan tűrhetnénk el, hogy egész közösségek fizes­senek rá, mert esetleg néhány vezetőjük tájékozatlan, kép­zetlen, vagy ami még rosz- szabb — önfejű ... ÍGY VAN EZ RENDJÉN. Ennyi — ha megközelítően sincs itt minden a „járás” munkájáról, feladatáról —, ta­lán elég is ... Dékiss János bér bőrét. Télen odafagy a kéz a szerszámhoz... Pokol ez. — 1935-ben. útépítésre men­tem. Itt megvolt a heti negy­ven pengő is, dehát egyre ke­vesebbet ért már a pénz... Valamit szerettem volna kez­deni az életemmel. Szerettem volna boldogabb lenni, egy kis örömet kisajtolni, valami bol­dogságot. Kezembe került egy régi lexikon, abban olvas­tam, hogy az esztergomi ér­seknek valaha a Börzsönyben ezüst, meg aranybányái vol­tak. Szabad időmben jártam a hegyet Hátha megmutatja nekem azokat a gazdag lelő­helyeket Nem találtam ara­nyat sem ezüstöt, csak vas­ércet. Szóltam egy geológus mérnöknek, aki az egészet el­adta a Weiss Manfrédnak. Ö 70 000 pengőt kapott. Én fillé­reket, na és felvettek a bányá­ba... az én bányámba, dol­gozni ... Hát ennyi volt a nagy szerencse ... Aztán negyven­négy elején, mikor a bombá­zások kezdődtek, megnőtt a becsületem. Nagy uraknak építettem óvóhelyet a villá­juk alá. Az általam ásott bunkerben mentette életét Citovszky Tibor nagybirtokos, Bán Fidél miniszter és Karádi Katalin is. Aztán elvittek ka­tonának. De itt nagy sokáig szerepeltem. 1944. karácsony estéjén egy szovjet tank ol­dalán ülve, bekocsiztam Szo- kolyára. Sokáig nem lehe­tett pihenni. Várt a kőbá­nya. És ekkor már a pártmun­ka is. A csákány egyre nehe­zebb lett Bementem Vácra se­gédmunkásnak. Aztán ipari őr lettem, majd az Izzó főportá­sa. Hogy kicsit megnyomjam a nyugdíjat bekértem magam az üzembe dolgozni. Aztán 1964-ben megköszönték a szol­gálataimat és nyugdíjba tet­tek. Azóta itthon vagyok. Egy kis erdei munka, meg a ház körüli. Kis játék az unokák­kal. .. Hát ennyi. Ez volt az én életem ... Elhallgat az öreg. Nagy, ne­héz ökle a térdén pihen. Für­készem az arcát. A hangsúly­talan, szinte közönyös elbeszé­lésből nem tudom kivenni, ho"v boldogtalan-e, hogy eszé­be jut-e gyakran, hogy most lenne jó élni? Gondol-e arra, hogy semmit nem pörölhet vissza az élettől... — Nekik azért már köny- nyebb — mutat a fiára. A En sem kaptam ingyen semmit — veszi át a szót Ma­lik Sándor. — Hét osztályt vé­geztem 1944-ig. A nyolcadikat elvitte a front. 45-ben sem­mink nem volt: 13 éves vol­tam, elmentem apámmal a kő­bányába. Itt dolgoztam 1949- ig. Tizenhat éves voltam, ami­kor jelentkeztem a pártba. Apám mondta, hogy nekünk, munkásoknak ott a helyünk. 1949-ben azt mondták, hogy menjek el ipari tanulónak. így lettem a váci Intézetben min­takészítő tanuló. Éppenhogy végeztem, amikor megjött a behívóm. Aztán a katonaidő leteltével kerültem 1954-ben abba az üzembe, ahol ma is dolgozom, a váci Könnyűipari Öntödébe. Milyen volt az éle­tem? Nem könnyű... Hajnal­ban felültem itt, Szokolyán a kisvonatra. A mintakészítés szép munka ... Szerettem ... De hát teltek az évek, jöttek a gyerekek és gondolkoznom kel­lett a jövőnkön. Mit is ad ez a rendszer pluszt, mit az apám nem kapott? Lehetősé­get. De azzal élni kell. Az em­bernek tenni kell a sorsáért... Aki vár, aki ingyen akar kap­ni, az pórul jár. Én nem arar- nyat mentem keresni a hegy­be, hanem beiratkoztam a technikumba. 1962-ben. Nem volt könnyű. Csupa új tan­tárgy, nehéz matematika, el­szoktam én a tanulástól, azaz hát, hozzá sem szoktam. Az­tán a két gyerek, meg az uta­zás ... 1966-ban mégis leérett­ségiztem. Nem valami fénye­sen, 3,7 volt az átlagom ... Ezt érdemeltem. És alig kaptam meg az érettségi bizonyítványt, amikor közölték velem, hogy nyugdíjba ment a mintakészítő üzem vezetője és engem sze­meltek ki utódjául. Tavaly de­cembertől én vagyok az üzem­vezető ... Hogy mi vágyam van még? Tavaly építkezésbe kezdtem. Szűk már az egy szo­ba, itt a papáéknál, hisz köz­ben megszületett a harmadik fiam is. Kismaroson vettem telket, az közelebb van az üzemhez. Tavalyelőtt kinyög­tem a telek árát, tavaly meg­csináltam a pincét, az idén ösz- szegyűjtöttem a faanyagot. Jö­vőre egy kis OTP-segítséggel tető alá szeretném hozni a há­romszobás házat. Ezt kívánom, ez az én vágyam ... Tanulni ? Már nem ... Gondoltam az egyetemre, de nem merem vál­lalni. A műegyetem már ne­héz nekem... Malik Sándor is befejezte a történetet. Az ő hangja is tár­gyilagos, bár érezni, hogy elé­gedett. Nem a sorsával, hanem magával. Azért magával, mert úgy érzi, jól használta fel a társadalom nyújtotta lehetősé­geket. Nem karriert csinált, hanem felépítette életét, szorgalmasan, módszeresen, úgy, mint azt a házat ott Kis­maroson. A városi pártbizott­ságon elmondták róla, hogy az üzemi párttitkárt egy évig he­lyettesítette, amíg az iskolán volt, így jellemezték: — Az az ember, akire min­dig lehet számítani. Pontos, megbízható és szerény... Malik nem üstökös, hanem egy csillagrendszer kis boly­gója. Járja a pályáját, ponto­san, szépen ... — Maga tehát nem forradal­már? — kérdeztem. — De... Csakhogy ma az a forradalmár, aki teszi a dol­gát. A közkatona dolga pedig az, hogy azt tegye, amire a nagy „hadvezetésnek” szüksé­ge van. Ma pedig a legfonto­sabb a tisztességesen végzett munka ... Én nem születtem parancsnoknak... És tudja, nagyon szeretném, ha az én munkám mindig ez is marad­na ... Hátra van még a harmadik generáció, Sanyi, aki egyre tü­relmetlenebbül pillog az «jtó felé. Kint az udvaron az öccse zavarja a labdát, időnként be­kiabál Sanyiért... — Hát te? Hogy tanulsz? — 4.5 az átlagom ... — És mi akarsz lenni? — Ami apu! — Üzemvezető? — Nem! Mintakészítő szak­munkás ... Mehetek? — Mehetsz. Amikor kimegy, akkor mondia az apja: — Ha így tanul, még mérnök is lehet belőle ... így lenne szép és teljes ez a társadalommal együtt felfelé ívelő családi grafikon ... ősz Ferenc Mit jelez a vadásznaptár? KONYHÁRA LÖVIK A NYULAT Javában tart az őszi vadászati idény. Megyeszer- te megkezdődött a nyúlvadászat. Igaz, egyelőre csak konyhára, afféle kóstolóként lövik a tapsifülest, ám mihelyt a fa­gyos idő bekö­szönt, nekilátnak a nagyobb arányú kerítő vadásza­tokhoz is. A va­dásznaptár ja­nuár 29-ig jelez „zöld útat” a nyúl vad ászoknak. Selejtezésre érett szarvasbikára, szarvastehénre, szarvasüszőre, szarvasborjúra ja­nuár 31-ig szól az engedély, a dám- bika tilalmi ideje újévkor kezdődik. Dámtehénre, ünő- re és borjúra ja­nuár 31-ig szabad vadászni. Erdei szalonkára április 15-ig, szárcsára — a nem mesterséges halastavakon — december 31-ig — vetési lúdra kis- és nagy lilikre áp­rilis 15-ig oldot­ták fel a tilalmat. Egész évben sza­bad a vadászat — a kártékony vad­fajokon kívül — a nyestre, nyuszira, verébre, gatyás- ölyvre és a fekete varjúra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents